Ron, Hermione és Ginny a Nagyteremben reggelizett. Már majdnem mindenki távozott, de ők még javában majszolták szendvicseiket.

- Meglátogattam Hedviget reggeli előtt - mondta Ginny. - Teljesen le van törve... pont úgy mint én - tette hozzá nagy sóhajjal.

- Hugi... - Ron Ginny vállára tette a kezét és gyengéden megszorította.

- Oké, Ron. Majdcsak elleszek valahogy - mosolygott erőltetetten a lány.

- De legalább Dumbledore és McGalagony visszatért végre – tette hozzá Hermione, hogy egy kicsit felvidítsa Ront és Ginnyt. - Többé már nem Piton az igazgató.

- Aha - bólintott Ron, lenyelve egy nagy falat átlátszó sajtot, Bogoly Berti legújabb találmányát, amely a rengeteg lyuktól teljesen átlátszó volt. - De Lupin nem jött vissza. Ki tudja, meddig kell még elviselnünk Piton sötét varázslatok kivédése óráit!

- Ne is mondd - sóhajtotta Ginny. - Sosem mulasztja el, hogy az állapotomra emlékeztessen, és folyton arra célozgat, hogy Harry nem jön vissza hozzám.

- Az a szemét! Kifejezetten élvezi, ha mások szenvednek! - vakkantotta Ron.

- Ja... - Hermione kortyolt egy kis töklevet. - De legalább megengedte, hogy újra járjak az óráira, miután megkértem rá.

- Biztos vagy benne, hogy Piton jól érezte magát, amikor megbocsátott neked? - vonta fel szemöldökét Ron. - Normál körülmények között nem tenne ilyesmit, nem? Olyan egy... oh, nem is találom rá a szavakat... Mindegy mennyire gyűlöli Harryt, kénytelen lesz titokban tartani Harry eltűnését!

- Titokban? Azt nem hiszem – szólalt meg egy gúnyolódó hang a hátuk mögött.

- Tűnj el, Malfoy, elveszed az étvágyamat! - fordult meg Ron, dühös pillantást vetve Dracóra.

- Nem is lesz kedved enni, miután elolvastad ezt - Draco odadobott neki egy újságot, aztán a rosszindulatúan röhögcsélő Crakkal és Monstróval együtt távozott.

Ron meglehetősen remegő kézzel nyitotta ki az újságot. Mindhárman döbbenten meredtek a főcímre:

AZ ELVESZETT FIÚ - DUMBLEDORE NAGY TÉVEDÉSE ?

írta  Rita Vitrol

- Rita? Régen rossz - sóhajtott Hermione. – Sosem kellett volna kiengednem azt a nőt a befőttesüvegből!

Ron és Ginny egyetértően bólintott, és folytatta az olvasást.

Miután elüldözött minket, újságírókat a Roxfortból, Dumbledore professzor levelet írt az ifjú Potternek, hogy térjen vissza az iskolába. A fiú mégsem érkezett meg. Egy roxforti diáktól szerzett megbízható információ szerint Harry Potter egyszerűen elveszett.

- Egy diák? - vonta fel szemöldökét Hermione.

- Malfoy - morogta Ron.

Hogy történhetett ilyen? - kérdezhetjük, jogosan.

Senki sem tudja. Mivel a baglyok sem képesek megtalálni Pottert, feltételezhető, hogy némi fekete mágiának is köze van a dologhoz.

És vajon mit tett Dumbledore az ügyben?

Semmit.

Mi késztette Harryt, hogy elszökjön, és ne térjen vissza? Talán megbabonázták, vagy csak túl gyáva, hogy vállalja tette következményeit? Bármi légyen az igazság, egyre inkább úgy tűnik, hogy szegény Ginny Weasley gyermeke tényleg törvénytelenként jön majd a világra.

Rendes körülmények között egy újságírónak tanácsos pártatlannak maradnia, de én úgy érzem, most meg kell osztanom Önökkel a véleményemet.

- Micsoda meglepetés! - ráncolta szemöldökét Ron. - Mostanáig sem olvastunk mást, mint az Ő véleményét.

Hermione és Ginny bólintott.

Biztos vagyok benne, hogy Potter eltűnését Albus Dumbledore hozzá nem értő fellépése okozta. Tett volna óvintézkedéseket, vigyázott volna jobban leghíresebb diákjára - és főként - ne küldte volna el a Roxfortból!  Ha elővigyázatosabb lett volna, Harry még mindig velünk lenne. De mi mást várhatnánk egy olyan embertől, akinek egy ártatlan mugli halála szárad a lelkén?

A trió zavarodott pillantásokat váltott.

Igen, kedves olvasók, most végre feltárjuk Dumbledore múltját - egy múltat, amely távolról sem olyan fehér, mint a neve.

Hatvan évvel ezelőtt Dumbledore-nak, a roxforti átváltoztatás-tan professzornak titkos viszonya volt egy Arabella Figg nevű férjes asszonnyal. Arabella Figg boszorkány volt és mugli férjével Cokeworth városban élt. Szegény Ben Figgnek fogalma sem volt róla, hogy felesége megcsalja - az akkoriban - eléggé fiatal és meglehetősen jóképű Albus Dumbledore-ral. Éppen elég megrendítő volt számára, amikor megtudta, hogy felesége tulajdonképpen boszorkány, de amikor ráébredt a kegyetlen igazságra – arra, hogy Arabella viszonyt folytat a háta mögött – az már egyszerűen túl sok volt szerencsétlen muglinak.

A halált választotta.

Eltűnődhetünk, vajon Dumbledore professzornak van-e fogalma róla, hogy ő okozta Arabella férjének halálát. Vajon Arabella eltitkolta-e előle, hogy ne okozzon bűntudatot szeretőjének, vagy hogy ne kockáztassa Dumbledore jó hírét? Talán sosem tudjuk meg – egy azonban biztos: ha ez az ügy korábban kerül napvilágra, Dumbledore-t sosem választják meg a Roxfort igazgatójává.

Az eset után a fiatal özvegy elhagyta Cokeworth-t és Little Whingingbe, jelenlegi lakóhelyére költözött. Néhányan megesküsznek rá, hogy hallottak pletykálni arról, hogy Arabella terhes volt (egész biztosan nem Ben Figg gyermekével), de ha ez igaz is, úgy tűnik senki sem hallott róla, hogy Mrs. Figg valaha is életet adott volna egy gyermeknek. Talán él valahol egy eltitkolt Dumbledore gyerek?

Ez, kedves olvasók, valószínűleg örökre megoldatlan rejtély marad.

- Pont ilyesmire számítottam - szólalt meg Hermione.

- Micsoda? Arra, hogy kiderül, hogy Dumbledore egy Don Juan volt? - kérdezte Ron.

- Nem - rázta fejét a lány. - Ez Rita Vitrol bosszúja.

- Azt gondolod, hogy bosszúból írta ezt a cikket? - tűnődött Ginny.

- Persze, hogy bosszúból írta - felelte Hermione tárgyilagosan.

 - Tényleg örökre abban az üvegben kellett volna tartanod! - sóhajtotta Ginny. - Szegény Dumbledore. Ebből majdnem akkora botrány lesz, mint Harryé és az enyém.

Ron egyetértően bólintott. - De legalább az újságírók nem fognak itt nyüzsögni. Biztosan még mindig kirázza őket a hideg, ha Hagrid marslakóira gondolnak.

- Remélhetőleg igen - válaszolt Hermione. - De ismerve szokásos gátlástalan viselkedésüket, szegény Dumbledore hamarosan azt fogja kívánni, bár kiherélték volna mielőtt találkozott azzal az Arabella Figgel.

- Kiherélték? - kuncogott Ron. - Tudod, amikor megtudtam mit csinált Harry a kishúgommal, és is sajnáltam, hogy nem heréltem ki mielőtt...

- Mielőtt…? - vonta fel szemöldökét Ginny.

- Nos, tudod... mielőtt az az álma volt.

- Álma? Milyen álma?

- Hát az egy hosszú történet... - Ron felállt, hogy otthagyja a lányokat, de a húga és a barátnője karon ragadta és visszahúzta.

- Ki vele! Kíváncsiak vagyunk! - követelte Ginny.

Hirtelen felcsendült McGalagony professzor varázslatosan felerősített hangja: - Minden tanuló gyülekezzen a Nagyterembe!

- Mi a szösz? - kérdezte Ron. Hálás volt McGalagonynak, hogy kimentette a kínos helyzetből és nem kellett elmesélnie Harry ’álmának’ részleteit. A következő pillanatban a Nagyterem megtelt diákokkal.

Még ha Ron el is akarta volna mondani a lányoknak Harry álmát, akkor sem tudta volna, olyan nagy volt a lárma.

Emlékezetében azonban élénken élt az egész…  A negyedik roxforti évükben történt, valamikor a Trimágus Tusa első és második próbája között. Ron, Dean és Seamus már ébren volt, amikor Ron furcsa hangokat hallott Harry baldachinos ágyának függönye mögül. Kíváncsi lett, és közelebb lépett, amíg végre megértette barátja motyogását: - Cho... ó, igen, Cho...

Ron óvatosan elhúzta a függönyt, és látta, hogy Harry hánykolódik álmában, nadrágja elején tisztán kivehető volt a dudor. Ron somolygott, visszaengedte a függönyt, és a Thomas-Finnigan duóhoz fordult.

- Mi ez az idióta vigyor a képeden? - kérdezte Seamus

Ron kuncogott egyet - Harry épp most vált FÉRFIVÁ.

- Mit? - a két fiú arca felragyogott. - Tényleg?

- Mérget vehettek rá, a saját szememmel láttam - felelte Ron.

- Vajon kiről álmodik? - kíváncsiskodott Dean

- Cho Changról, ki másról? – vonta meg a vállát Ron.

- Azt gondoltam, Hermionéról álmodozik - jegyezte meg Seamus.

- Hermionéről? Neeem – vörösödött el Ron.

- Hé, mit jelent ez az elpirulás?

- Én álmodtam Hermionéról - vallotta be Ron, arca még mindig olyan vörös volt, mint a haja.

- Te úgy álmodtál róla? - Seamus gúnyosan mosolygott.

Ron arcszíne már nem lehetett volna pirosabb. - Igen.

- Mikooor? - kérdezte a páros.

- Hát… a karácsonyi bál után.

- Magától értetődik - bólintott Dean. – Hermione tök jól nézett ki azon az estén. Szégyen, hogy Krummal volt.

- Az - sóhajtott Ron. Még mindig nem tudta megbocsátani a lánynak, hogy a bolgár fogóval ment a bálba. Személyes sértésnek tekintette a dolgot. - Oké, ejtsük a témát. Mi a helyzet veletek? Álmodtátok már azt az álmot?

Dean kuncogott és vadul bólogatott. - Halloween éjszakáján Fleur Delacour-ről.

- Aliciáról, múlt évben - tette hozzá Seamus, szintén vigyorogva.

- Miről beszélgettek? – szólt közbe Neville álmos hangja a terem túlsó végéből.

- Lányokról, akikről álmodtunk - felelte Dean. - Álmodtál te is valamelyikről, Neville?

A testes fiú szemét dörzsölgetve bújt a papucsába,. – Aha, egyszer... Ginnyről.

- Micsoda??? A húgomról? - üvöltötte Ron. Csoda, hogy Harry nem ébredt fel. - Hogy merted?

- Mertem? Mit mertem? - Neville döbbenten pislogott Ronra, nem értve a hirtelen kitörést. - Én csak azt álmodtam, hogy ott állt a Nagyteremben...

- ... meztelenül? - segített mohón Seamus.

- Neeem - Neville megrázta a fejét. - Miért lett volna meztelen? Szóval ott állt a Nagyteremben, és valami vakító fehér ruhát viselt, ami úgy nézett ki, mintha hópelyhekből lett volna szőve, vagy ilyesmi. A hajában ékkövek voltak, amik szikráztak, mint a jégkristályok. Csodaszép volt és rendkívül boldognak látszott... zöld szemei csak úgy ragyogtak a boldogságtól, és…

- Zöld? – vágott közbe Ron. – Ginnynek barna szeme van.

- Álmomban zöld szeme volt - vont vállat Neville. - Tisztán emlékszem. Mosolygott, és... azt hiszem pont férjhez ment.

- Hozzád? – kérdezte szórakozottan Ron.

- Nem – sóhajtott Neville - Harryhez.

Mindhárom fiú nevetésben tört ki.

- Valami vicceset mondtam? - kérdezte Neville zavartan. A többiek még mindig kuncogtak.

- Semmit, Neville, semmit - válaszolt Dean. - Gyertek fiúk, öltözzünk fel és menjünk le. Harrynek egyedüllétre lesz szüksége, amikor felébred – tette hozzá kacsintva.

- Ja, hogy észrevétlenül eljusson a fürdőszobáig... - tette hozzá Seamus. - Ma biztosan nem hagyja, hogy Dobby mossa ki a nadrágját...

A három fiúnak szúrt az oldala a nevetéstől, a zavarodott Neville pedig egyikről a másikra pillantott, és fogalma sem volt, mi lehet olyan vicces.

Ron örült, hogy Harry nem ébredt fel a nevetésükre, míg mind a négyen el nem hagyták a hálótermet. De hogy a barátja feleségül vegye a húgát... az teljes abszurdumnak tűnt – legalábbis akkor…

Most, hogy felidézte ezt az emléket, nem tűnt már nevetségesnek, csak valahogy furcsának. Bár az adott körülmények között most sem lehetett benne biztos, hogy egyáltalán tartanak-e majd esküvőt.

Amikor az igazgató belépett a Nagyterembe, Ron kizökkent az álmodozásból.

- Biztosan azért hívott össze minket, hogy rácáfoljon Rita vádaskodásaira - suttogta Hermione.

- Nem tudom, Herm… olyan... komornak látszik - jegyezte meg Ginny. - Olyan hideg a tekintete, mint a jég... kiráz tőle a hideg.

Dumbledore professzor csendre intette a diákokat. A Nagyteremben olyan csend lett, hogy a légyzümmögést is meg lehetett volna hallani.

Ron Malfoyra pillantott, aki önelégült vigyorral álldogált a Mardekár asztalánál.

- Feltételezem, legtöbben már olvastátok a Reggeli Próféta mai számát - kezdte Dumbledore rekedtes hangon. - Ha igen, akkor már tudtok a három hírről. Ezek közül kettőt meg kell erősítenem, egyet pedig meg kell cáfolnom.

- Mondtam, hogy tutira nem flörtölt azzal az asszonnyal - súgta Seamus Deannek.

Dumbledore folytatta: - Először is, igen, Harry Potter tényleg elveszett.

Hangos moraj futott végig a termen.

- Potter elveszett?

- Hol van?

- Mi történt vele?

- De visszajön, nem?

- Meghalt?

Dumbledore felemelte pálcáját, piros szikrákat küldve a mennyezet felé. - Folytathatnám? Köszönöm. Tehát, mint mondtam, Harry elveszett. Senki sem tudja, mi történt vele. A kiküldött baglyok nem találják. Általában a gonosz átkoknak van ilyen hatása, de nem lehetünk biztosak benne, hogy ez esetben ilyesmivel van-e dolgunk. Persze Rita Vitrol mindenhol átkokat gyanít, de remélem, ismeritek őt annyira, hogy ne higgyetek el mindent, amit leír.

Több tanuló bólintott, néhányan pedig csúnya megjegyzéseket tettek Vitrol kisasszonyra.

Ron újra Dracóra nézett. A sápadt fiú olyan boldognak látszott, mint még soha. Ron ökölbe szorította a kezét, hogy elnyomja a kényszert, ami Malfoy megfojtására ösztökélte.

Dumbledore folytatta: - Tehát, Rita Vitrolnak igaza van abban, hogy Harry eltűnt, de, hogy engem hibáztat az eltűnéséért, az elfogadhatatlan és igazságtalan. Nincs oka rá, hogy az én… hm, 'hozzá nem értésemet' okolja. Az a kijelentése is képtelenség, hogy semmit sem tettem az ügyben. McGalagony professzor, Lupin professzor és jómagam is alapos indokkal voltunk kénytelenek jó időre elhagyni az iskolát. Kapcsolatba léptünk Nagy-Britannia különböző tájain élő sok varázsló kollégával és más országokban is megszerveztük Harry keresését. Meg fogjuk őt találni. Lupin professzor aktívan dolgozik az ügyön.

Az igazgató sóhajtott egyet. - És most térjünk rá a beszédem másik részére. Mint olvastátok az újságcikkben, Vitrol kisasszony azzal vádol, hogy én voltam az oka egy bizonyos Benjamin Figg halának. Ezt visszautasítom. Figg öngyilkosságot követett el. Igazán sajnálom azt az embert, de nem érzek felelősséget a haláláért. Mindenki a saját tetteiért felelős, és ha azt választotta, hogy megöli magát, az az ő felelőssége. Mindazonáltal nem tagadom, hogy gyengéd szálak fűztek Arabellához.

- Ez azt jelenti, hogy tényleg van egy közös gyerekük? - kiáltott fel egy Hollóhátas.

Zord mosoly tűnt fel Dumbledore arcán. - Nem. Arabellának nem lehetett gyermeke. Véleményem szerint ez a tény nagyban hozzájárult Mr. Figg öngyilkosságához. Ahogy hallottam, azért nősült meg, hogy gyermekei legyenek. Amikor kiderült, hogy felesége nem adhat neki örököst, a kétségbeesés lett úrrá rajta. - Dumbledore megrázta fejét. - Gyenge ember volt.

- Akkor Rita Vitrol csak kitalálta ezt a gyerek dolgot? - kérdezte Ernie McMillan.

- Nagyon úgy tűnik, Mr. McMillan. - felelte Albus egy halvány mosollyal.

Ron különösen megviseltnek és szomorúnak látta az igazgatót. Megmagyarázta Vitrol cikkét, nem? Senki nem fogja itt bűnösnek tartani. Akkor meg miért ilyen szomorú? – gondolta.

Hirtelen kicsapódott a Nagyterem ajtaja, és Sirius Black rontott be.

- Albus, ez már több a soknál! - szeme villámokat szórt Dumbledore-ra. - Megmagyarázná, miért az újságból kell megtudnom, hogy eltűnt a keresztfiam? Azt gondoltam, jobban bízik bennem annál, minthogy titkolózzon előttem! Azt gondoltam, a barátjának tart! Legalább értesített volna! Igazgatóként ez a kötelessége!

- Igazgatóként? - Dumbledore szomorúan mosolygott. - Sajnálom, Sirius, már nem vagyok igazgató. Most kaptam egy baglyot a Mágiaügyi Minisztériumból. Engem vádolnak Harry eltűnésének ügyében, mivel én küldtem őt vissza a Privet Drive-ra. Aztán meg... talán igazuk is van. - Albus nagyot sóhajtott. - Követelték, hogy mondjak le.