- Ezt kibaszottul nem hiszem el! – üvöltötte Shacklebolt, ahogy végignézte, hogy a faiskola porig ég.

Ő meg Ron eljöttek Neville Longbottomhoz, hogy ismét kikérdezzék Charlie Weasleyről. Charlie megmagyarázta, hogy elment, miután felfedezte a testvére házasságtörését, de ezt senki nem tudta leellenőrizni, és bár Longbottom az mondta, hogy a főajtón ment el, Charlie visszatérhetett az iskolába.

Ron odarohant hozzá. A talárjának szélét hamu borította.

– Eltűnt! A nő, aki utoljára látta, azt mondta, valaki elszaladt – megfordult, hogy a dühöngő tűzre nézzen.

Istenem, Neville! Gyere ki! Gyere ki azonnal.

Ron csak remélni tudta, hogy a férfi tud egy másik kijáratot.

Az emberek mindent megtettek, hogy megpróbálják kioltani a tüzet, de semmi nem segített, s a tűz tovább folytatta a rombolást.

A magas lángok kinyúltak a fényes kék ég felé, ahogy Neville Longbottom növényei porrá égtek.

Néhány órával később semmi nem maradt hátra, s a teljes épület összeégett. Shacklebolt parancsot adott az auroroknak, hogy kezdjék el keresni az egyetlen személyt, akiről nem tudtak semmit. Ő is a romok között keresgélt, kutatva, hogy mi okozta a tüzet.

Szándékosnak kellett lennie – gondolta. - A tűz túl forró volt és túl gyorsan égett. Gyorsító bűbájnak kellett rajta lennie.

Shacklebolt elharapta a gondolatmenetét, ahogy megijedt, mikor néhány auror elborzadt kiáltását meghallotta.

Az auror megfordult, hogy a többiek felé rohanjon, de földbe gyökerezett a lába.

Óh istenem! Ne! Kérlek, ne engedd, hogy ennek bármi köze legyen…

Ron megfogta Kingsley karját.

– Merlin! Shacklebolt, nézd!

A másik aruror szorosan összezárta a szemeit.

– Istenem! Kérlek mond, hogy ez egy rémálom!

Aznap este Shacklebolt és Weasley bevánszorogtak a gyűlésterembe.

Dillingham, Wickham és Tonks már itt voltak, s az információk között keresgéltek, újra és újra átnézték a beszámolókat, meg újravizsgálták a bizonyítékokat.

Ron lerogyott egy székre.

– Hol van Rollin és Buxton?

Tonks megrázta a fejét, míg Dillingham és Wickham hosszú pillantást váltottak.

– Rollin az utóbbi napokban rosszul érezte magát. Buxton elvitte egy helyi klinikára – Chase rámosolygott a másik aggódó francia aurorra.

Dillingham összehúzta szemöldökét.

– Hamarosan visszatérnek. Beszéltetek Longbottommal?- kérdezte.

Tonks szemei összeszűkültek elkeseredett arcukat látva.

– Mi a gond? Mi történt?

- Longbottom halott. Megtaláltuk a testét, a felismerhetetlenségig összeégve. Össze volt szaggatva és csonkítva. Ugyanúgy, mint a többi áldozatunk – Shacklebolt végignézte, ahogy a többiek elsápadnak.

- Fenébe – mondta Wickham. – Akkor – tartott egy pillanatig szünetet. – Nem. Longbotton nem volt egyike az áldozatainknak… ugye?

Weasley megrázta a fejét.

– Nem hisszük, de nem lehet tudni, míg a vizsgálatok nem jönnek meg.

- Van… még valami.

Dillingham azonnal utálni kezdte a hezitáló tónust, amivel Shacklebolt szólalt meg.

– Micsoda?

- Longbottom háza fölött volt a Sötét Jegy.

Tonks teljesen elfehéredett, még a haja is. Ron grimaszolt egyet, ahogy Dillingham lefagyott és Wickham sokkoltan tátogott.

- Kérlek, mond, hogy vicceltek – suttogta Tonks.

Ron megrázta a fejét, míg Kingsley szomorúan nézett rá.

– Nem vicc, Tonks. Ott volt. Nem sokkal utána megtaláltuk Longbottom testét.

Dillingham becsukta a szemeit.

– Akkor már nem csak egy halott és megcsonkított tanúnk van, aki a sorozatgyilkosunkra rámutathatott volna, hanem, lehet, hogy halálfalók… óh, istenem. Piton!

Shacklebolt áthatóan nézett rá.

– Ne is gondold…

- Nem úgy értettem, te bolond! – ugrott fel Dillingham. – Piton azt mondta, hogy két ember volt az utcán, igaz?

Kingsley visszatartotta a lélegzetét.

– Azt hiszed…

- Hogy mindezekhez köze vannak a halálfalók? Talán. Nem vagyok biztos benne. Mikor Rollin visszatér, átnézünk minden törvényszéki bizonyítékot.

Nem tartott túl sokáig, hogy Rollin és Buxton belépjenek. Az keltette fel mindenki figyelmét ahogyan beléptek.

Buxton egy óriás vigyorral az arcán rohant be a szobába, míg Rollin lassan sétált be, mint aki próbál nem észrevehető lenni.

- Nem gondoltam, hogy igaz, de minden adat összeillett, aztán ez megtörtént, úgyhogy igaz kell legyen! - kiáltotta Buxton izgatottan.

Rollin a fal mellett maradt, s nem mondott egy szót sem. A varázsló aggodalommal teli pillantását látva Dillingham mellé lépett. Szeretője egyik lábáról a másikra állt.

Buxton Wickhamhoz fordult.

– Te vagy az egyedüli, aki összeköti mindezt, és szükség van arra, hogy a tökéletes igazat mond.

Wickham rábámult a buzgó nőre.

– Mi az ördögről beszélsz?

- Honnan vetted a bort?

Wickham szemei elkerekedtek, és mindenkire ránézett, kivéve Dillinghamre és Rollinra. – Milyen bort?

Buxton áthatóan nézett rá és felsapkázta a férfit.

- Aú!

- Tudod, miről beszélek! Honnan szerezted a bort, amit Xaviernek és Christiannak adtunk?

Wickham megköszörülte a torkát.

– Öhm… én… kissé… elloptam – mondta szégyenkező vigyorral.

Dillingham szemei összeszűkültek.

– Honnan?- morogta.

- Öhm… Roxfortból?

A szoba néma volt, majd átkozódás robbant. Wickham felállt és kiengesztelően kinyújtotta a kezeit.

– Nyugalom! – sóhajtott. – Nézzétek. Azért voltam ott, hogy Dumbledore-al beszéljek, mikor elsétáltunk a konyha mellett. Az igazgató megkért rá, hogy találkozzunk a főbejáratnál. Tettem egy gyors kerülőutat. Még soha nem voltam Roxfortban!

Dillingham kész volt megölni a másik aurort.

– És aztán?

- Megtaláltam a konyhát. A manókat nem zavarta, hogy körbenézek. Benéztem valami szekrénybe, mikor megtaláltam pár borospalackot. Meglepődtem, hogy az iskolában látom őket és kikérdeztem egyik házimanót róluk. Azt mondta, hogy ez megmaradt és ide tették. Gondoltam, az iskolában senkinek nem lesz rá szüksége, úgyhogy elvettem pár palackot.

Rollin áthatóan nézett rá.

– Te hülye seggfej! Van valami fogalmad róla, mit csináltál?! – kiáltotta, mire szeretője döbbenten bámult rá.

Buxton fényesen elmosolyodott.

– Majd én elmondom, mit csinált! Segített nekem rájönni valamire! Észrevettétek, mennyire könnyű volt minden áldozatunknak teherbe esnie?

Ez tényleg meglepett mindenkit. És ez nyilvánvalóvá vált az arcukon, ahogy Buxton folytatta.

– Hát, valamire felfigyeltem. Tonks azt mondta, hogy Bill Weasley felesége terhes. Leellenőriztem az információt más embereknél is, akik ott voltak a partin, és kiderült, hogy elég sokan terhesek maradtak a parti utáni öt napban.

- Nos, nem is volt olyan rég, mikor a dolgok tényleg beugrottak – rávigyorgott Rollinra, aki elpirult. – Gyerünk hát, mond el neki!

A férfi átható pillantást küldött felé, és gyorsan Dillinghamre pillantott.

– Nem akarom most elmondani! Várni akarok!

Julie összehúzta szemöldökét.

– Nincs időnk a kis érzékenységeidre! Mond már el, hogy végre a lényegre térhessek.

- Nem készültem fel arra, hogy elmondjam!

- Mond el, vagy én fogom – csattant fel a nő, Dillinghamra mutatva.

- Mi történik?! – ordított Shacklebolt.

Mikor látta, hogy Julie megfordul a másik varázsló felé, és válaszra nyitja a száját, Rollin Dillinghamhez fordult.

– Terhes vagyok!

Dillingham szó nélkül maradt. Ron és Chase álla leesett, Tonks pedig elmosolyodott.

– Gratulálok – mondta Shacklebolt, kissé meglepődve a ténytől, hogy a két auror szerető.

Rollin az ajtó felé húzta párját, és kivitte a szobából, miközben Buxton folytatta.

– Christian és Xavier erős fogamzásgátló bűbájt használnak, de nem működött és Rollin terhes maradt – hevesen gesztikulált, ahogy folytatta. – Kapcsolatba léptem még pár más emberrel is, köztük a sógornőddel is, Weasley. Ő bájitalokat használt, és meglepődött, mikor teherbe esett. Ugyanez volt másokkal is.

Shacklebolt bólintott.

– Szóval a bornak van valami köze mindehhez?

- Azt hiszem. Igazából, valamit kipróbáltam Rollinnal. Úgy tűnt elég sokan az áldozataink közül kedvelték a bort. Azt is hallottam, hogy Piton professzor is eliszogatott egy-egy pohárral a terhessége előtt.

- Várj egy percet! – kiáltott Tonks. – Azt akarod mondani, hogy a gyilkosunk tudta, mit csinál a bor?

Buxton bólintott, miközben Shacklebolt intett Ronnak.

– Menj Rollin után és mond meg neki, hogy szükségünk van arra a borra, hogy újrateszteljük és összetevőire bontsuk.

Julie megállította.

– Igazából, arra gondoltam, hogy beszéljünk Longbottommal. Ő csinálta a bort, és emlékezzetek, ő is terhes.

Mindenki grimaszolni kezdett.

– Ez nem jó. Mi történt? – kérdezte Buxton. Ron elmesélte neki, mi történt, a nő pedig elsápadt. – Akkor most mi lesz? Van valami közük a halálfalóknak a borhoz?

- Nem lehet. Longbottom és a jegyese, Horace Hawthorn készítették a bort – mondta Tonks.

- Mit tudunk róla egyáltalán?- kérdezte Ron.

Tonks megrázta a fejét.

– Semmit. Nem volt szükség rá, hogy őt is kivizsgáljuk. Nem volt ott a partin, úgyhogy nem lehetett ő, aki megtámadta Pitont.

- Igen, de most már tudjuk, hogy több, mint egy ember benne van – mondta Wickham, visszaemlékezve az Abszol úti támadásra, és a faiskola leégésére a felette lebegő Sötét Jeggyel.

Shacklebolt összehúzta szemöldökét.

– Azt hiszem, van ok kivizsgálni Hawthornt. A bor, amit készített és amit bemutatott Longbottomnak, kikerülte a fogamzásgátló bűbájokat és bájitalokat. Úgy tűnik, néhány az áldozatok közül borivó, és hogy sokat megittak a roxforti ünnepségen. Aztán, mikor erre kezdünk rájönni, Longbottomot megölik, és a Sötét Jegyet otthagyják a háza fölött. Valami furcsa dolog van itt!

Hozzálátott a feladatok kiosztásához.

– Ron, te és Buxton menjetek el, és vizsgáljátok meg az áldozataink otthonát. Próbáljatok bizonyítékot kapni erre a bizonyos borra. Beszéljetek a családtagjaikkal és barátaikkal.

Mikor az aurorok megfordultak, hogy elmenjenek, Shacklebolt Wickham és Tonks felé fordult.

– Keressétek meg Horace Howthornt. Keressetek meg mindent, amit találtok róla. Holnap szükségem lesz rá. Megértettétek?

- Igen, uram.

Shacklebolt a gyanusított listához lépett, ahogy a páros kisétált. Megfogott egy tollat, s leírta Horace Howthorn nevét. Aztán összehúzta szemöldökét a rövid listát látva.

- Na most, Mr. Monstro, Mr. Crack. Hol vagytok, ti ketten?

És van-e bármi közötök mindezekhez?