Rollin egy halk nyögéssel lépett be a lakásba, s becsapta maga mögött az ajtót. Megállt az apró előcsarnokba és felsóhajtott.

- Hála Merlinnek, hogy ennek vége.

Felakasztotta az aurortalárját a köpenytartóra, s óvatosan elmosolyodott, mikor észrevette a másik talárt, ami már ott volt.

Egy pillanatig megtorpant, mert felismerte a folyó víz hangját. Elindult a hálószobából nyíló fürdő felé, miközben a fejét rázta.

Nem régóta lehet itt.

Nekidőlt az ajtófélfának, s rámosolygott szeretőjére. Az idősebb féri alig hat évvel járt Rollin fölött, egy kádnyi forró vízben áztatta magát. Szemei csukva voltak, és úgy tűnt boldog tudattalanságban van.

- Borzasztóan nézel ki, Christian – motyogta a férfi a kádban.

Rollin felnevetett.

– Nem annyira, mint te, szerelmem.

- Ne haragudj.

Rollin felhúzta egyik szemöldökét.

– Miért?

Az idősebb férfi felsóhajtott.

– Nekem kellett volna a vacsorát előkészíteni…

- És különlegessé akartad tenni, mert karácsony van – Rollin elmosolyodott és hozzálátott levenni a ruháit. – Mozdult arrébb, Xavier, én is áztatni akarom magam.

Xavier felhorkantott, s felült, hogy végignézze, ahogy szeretője levetkőzik. Egy rövid dallamot fütyörészett, mire Rollin nevetni kezdett.

- Nagyon vicces. Jó látni, hogy ilyen jó kedved van – belépett a kádba és leült Xavier lábai közé.

- Élvezd, amíg tart – mondta a másik, ahogy a mellkasához húzta Christiant, s lespriccelte egy kis vízzel a fiatalabb varázslót.

Rollin Xavier vállán pihentette a fejét, aztán addig mozgott, míg belenézhetett a barna szemeibe.

– Ez az ügy komolyan zavar téged, igaz?

Xavier haragosan nézett rá.

– És téged nem zavar? Nekem nem tetszik ez az egész – engedte, hogy a feje a kád szélén nyugodjon. – Attól félek, hogy valamit tenni fog, és mi nem leszünk rá felkészülve. Nem szeretném megtudni, mit tervelt ki az a seggfej – felemelte a fejét, hogy ránézzen szeretőjére. – Még mindig fogalmunk sincs, ki tehette.

Rollin egy puszit nyomott Xavier arcára.

– Ne aggódj ennyire. Minden rendben lesz.

Xavier bólintott.

Remélem.

Közben két árnyék lépett be a lakásba. Az első, egy férfi, suttogni kezdett.

– Megvan minden?

A másik, a nő, idegesen fészkelődött, de bólintott.

– Minden – körbenézett a lakásban. – Biztos vagy benne…?

- Nem fognak elkapni. Abban a percben, ahogy hazaérnek abban az átkozott kádban áztatják magukat. Ezen a helyen átkozottul szükséges! – mondta, miközben körbemutatott.

- Akkor siessünk. Nem szeretném elmagyarázni nekik, miért vagyunk a lakásukban – némán letette a csomagját a nappali padlójára, miközben bűnrészese eltakarta a kisasztalt egy piros és zöld színű asztalterítővel.

- Hé, ez a te ötleted volt!

A nő felsóhajtott.

– Tudom, Chase! De Rollin és Dillingham sokkal többet dolgoznak, mint a legtöbb minisztériumi auror. Megérdemelnek egy jó karácsonyi vacsorát, főleg, hogy túl kimerültek ahhoz, hogy elkészítsék.

Wickham bólintott.

– Igaz. Remélem tetszeni fog nekik. – meg akarták jutalmazni barátaikat, mert végre bevallották nekik a kapcsolatukat. A férfi rávigyorgott a boros üvegre, mikor egy halk hang, ami kifejezetten sóhajtásnak hallatszott, érkezett a hálószoba felől. – Ami azt illeti, Julie, úgy tűnik, máris jól érzik magukat.

Buxton megforgatta szemeit.

– Siess, és segíts az étellel – eltartott még néhány percig, ami elég kínos volt a hálószobából érkező hangok miatt.

- Úgy – suttogta Wickham. – Menjünk. Hallom a mozgásukat. Azt hiszem, befejezték.

Buxton kuncogni kezdett, és az ajtó felé indult.

– Ó, nekem úgy tűnik, még mindig eléggé elfoglaltak.

Kis idővel később Dillingham belépett a nappaliba, miközben egy törülközővel feláztatta a hajáról a vizet. Megtorpant, mikor meglátta a romantikus karácsonyi díszítést.

– Hát ez meg honnan jött? – kérdezte csodálkozva.

Dillingham a kisasztalhoz sétált, és felemelt egy kis kártyát. 

„Kellemes ünnepeket. Julie és Chase.

Ps. Remélem, Christian még tud egyenesen járni.„ 

- Chase, te idióta.

- Ez meg honnan van, Xavier?- kérdezte Rollin. Dillingham átadta neki a kártyát, s Christian felnyögött. – Óh, kérlek, mond, hogy nem voltak itt, mikor…

- Nagyon jól tudod, hogy itt voltak – a férfi felsóhajtott, leült a földre és maga mellé húzta Rollint. Megfogta a boros üveget és egy poharat, aztán még hozzátette: - Újév után visszatérünk a munkába. Most pihenünk.

- Biztos vagy benne, hogy más út nincs? - kérdezte Albus aggódó arckifejezéssel. Január volt, és a tanév megkezdődött, de máris gondok voltak Roxfortban.

Egy igazgató élete sosem unalmas – gondolta Albus gyenge humorral.

A nő megrázta a fejét.

– Nem. Elmentem az Abszol útra, ahogy Piton professzor mondta, de nem akarták ideadni. Nem vagyok egy engedélyezett Bájital Mester, Albus, csak egy helyettes, míg Piton professzor visszatér – sóhajtott lágyan. – Már elég rossz az is, hogy egyáltalán megpróbálom ezt anélkül, hogy a professzor itt lenne.

Albus bólintott.

– Megértem, de elég fontos, hogy megkapjuk ezt a bájitalt – szükségük volt rá egyik hatodéves hugrabugos miatt. A gyermek elég buta hibát követett el bájitaltan órán, s véletlenül mérgezést okozott. Ugyanakkor a lánynak sikerült egy elég… furcsa alakot felöltenie.

Poppy alig bírta lenyugtatni a lányt, miközben mindent megtett, hogy visszaállítsa a változást. A mérgezést nem tudták megállítani, amire egy elég egyszerű gyógymód volt, míg helyre nem hozzák az átalakulást, amihez szükséges volt egy elég bonyolult bájital.

Dumbledore ideiglenes bájitaltan tanárának semmi ötlete sem volt ahhoz, hogy mit tegyenek, s az igazgató azon kapta magát, hogy neki sincs. Miután elment Perselushoz a gonddal, a bájitalmester elmondta nekik, milyen bájitalra van szükség, a hozzávalókkal együtt. Sajnálatos módon viszont csak egy engedélyezett Bájital Mester szerezhette meg a fő alapanyagot.

Albus összeráncolta homlokát. 

– Úgy tűnik bajban vagyunk. Elég nehéz lenne idehozatni egy másik Bájital Mestert, csak hogy megszerezzen egy alapanyagot.

- Biztos vagy benne, hogy Piton professzor nem csinálhatja meg? Azt hittem, ő fog a bájitalon dolgozni.

- Igen, Helena. Poppy azt mondta, hogy biztonságos Perselusnak elkészíteni a bájitalt. Viszont sajnálatos módon nem biztonságos, hogy az Abszol Útra menjen.

A nő frusztráltan gesztikulálni kezdett.

– Hát én nem tudom, mit kéne csinálni. A szegény lány őrjöng, és nagy fájdalmai vannak. – az orra alatt morogva még hozzátette: - bár ha a buta kis tekergő odafigyelt volna az órán…

Albus mellőzte Helena szavait, s folytatta.

– Viszont megpróbálhatok beszélni Perselusszal, hogy elrendezzünk valamit.

Valószínűleg ez lenne a legjobb. Az a drága gyermek majd megőrül a bezártságtól. Szegény Harry issza a levét.