Szégyellte, hogy tudta, következő alkalommal megint sírni fog. Felsóhajtott, s oldalra fordult. Egyik napról a másikra nőtt, de gyakran meglepetten bámult, mikor így látta a testét. Használta a krémet, amit Poppy adott neki a csíkok ellen, így a bőre rendben volt, kivéve az itt-ott levő régi sebhelyeket.

Hihetetlenül furcsán nézek ki.

A tükörben Perselus egy pillanatig a nemi szervére pillantott, s elgondolkodott, vajon mikor látja majd újra. Mos más oda jutott, hogy csak futó pillantásokat vethetett rá.

Nem mintha a fürdőszobán kívül másra is használnám. – gondolta.

Egy pillanattal később megrándult.

- Szállj le rólam!

Sötét nevetés visszhangzott a szobában. – Elég! Elég!

Merlin segíts.

Becsukta a szemét, s a roxforti professzor kilökte a borzasztó emléket a gondolataiból, s elindult a kádhoz.

El kell felejtenem, hogy mi történt.

- Potter.

Harry gondolataiban felnyögött.

Malfoy. Hát nem remek?

Megfordult, hogy Malfoyra nézzen, miközben ő kilépett a házból, s Harryhez sétált a pázsitra.
– Segíthetek, Malfoy?

- Elfoghatod a seggfejt, aki megerőszakolta a keresztapám.

Dracot elkábította a benne felgyülemlő dühmennyiség, mikor megtudta, mi történt Perselusszal.

Harry teljes megértéssel bólintott.
– Próbáljuk levadászni.

Draco szürke szemei elsötétültek.
– Óh? És Perselus halott lesz, mire levadásszátok?

Harry oldalra fordult, és áthatóan nézett rá. Karba tette kezét a mellkasán.
– Ez meg mi az ördögöt jelent?

- Hogy ti aurorok nem végzitek a munkátokat! Már el kellett volna kapni!- morogta Draco. – Perselus megérdemel valamit azért, amit az a lény csinált vele.

- Ne gondold, hogy nem tudom, Malfoy! Láttam a sebhelyet…- Draco szemeinek kitágulásából, úgy látszott, ezt nem tudta.- Hallottam a sérüléseiről. Nem úgy mint te, én végig itt voltam. Tudom, hogy Perselus még mindig szenved és én annyit segítek, amennyit csak tudok. Megesküdtem rá, hogy meg fogom védeni, és így is teszek!

- Ilyen sokat jelent neked, hogy auror vagy?- kérdezte Draco kíváncsian.

- Nem- mondta nagy intenzitással. Draco meglepődött, aztán megértette, mit próbál Harry mondani. Nem csak a munkája volt az oka, hogy Pitont védi.

- Áh- bólintott Draco. – Szóval ez azt jelenti, hogy megint bele vagy esve?

Harry állkapcsa a földet érte, aztán felsikoltott:
-MI?!

- Most komolyan, Potter! Ne mond, hogy elfelejtetted a kis elragadtatottságodat vele, még hetedik évben?

Harry áthatóan nézett a szőke varázslóra.
– Te seggfej! Végre megpróbáltam elfogadni a nemiséget. Szinte minden férfiről álmodtam, akik az iskolában voltak. Még rólad is- vallotta be Harry undorodva.

- Flitwick? Dumbledore?- kérdezte Draco önelégülten mosolyogva.

Harry grimaszolt egyet.
– Azt mondtam, majdnem.

- Potter – Harry figyelmét felkeltette, hogy Malfoy hangja halálosan komollyá vált. A két férfi egymás szemeibe nézett. – Ő szinte az apám. Nem akarom, hogy történjen vele valami.

Harry bólintott.
– Értem.

Draco hidegen felnevetett.
– Tegyél úgy. Mert ha ő elesik, akkor te is.

Ezzel Draco visszakeringőzött, s egyedül hagyta Harryt.

A következő napon végre megérkezett egy csomag. Perselus remegve nézte. Harry tökéletesen megértette az érzést.

Az utolsó ajándék után mindketten csak meg akarták semmisíteni, hogy vége legyen ennek a helyzetnek, de Harry és Perselus tudták, hogy ez lehetetlen.

- Kész?- kérdezte Harry. Nem vette le a szemeit a nagy borítékról.

- Mi más lehetőségem van? Nyisd ki.

Harry közelebb lépett az ülő bájitalmesterhez. Perselus megfeszült, de nem remegett meg, vagy mozdult el. Harry halványan elmosolyodott, miközben kinyitotta a borítékot. Kiöntötte a tartalmát az asztalra.

Mindketten meglepődtek.
– Virágok?- kérdezte Harry kíváncsian.

Miért küldene virágokat Perselusnak? Főleg a múltkori ajándéka után.

Négy virág és egy kis pergamentekercs esett ki.

Perselus összehúzta szemöldökét a virágokra. Előhúzta a pálcáját és elsuttogott egy  bűbájt, majd az ajtóra intette.

- Mit csinál?- Harrynek nem sikerült elkapnia, milyen bűbáj volt.

Egy pillanattal később egy könyv repült Perselus kezébe.

– A legtöbb virágnak van jelentése. Van egy olyan érzésem, hogy ezeket a virágokat azért küldte, hogy üzenetet adjon.

Négy virág volt: tubarózsa, lóhere, martilapu és liliom.

- Mit mondanak? – Perselus pillantásából nem volt jó hír.

- A lóhere termékenységet és házias erényt jelent. A martilapu anyai szeretetet és gondoskodást jelent – Perselus rosszallóan nézett a kezében levő könyvre.

Harry is áthatóan nézett rá.

Szóval most már humorérzéke is van a gyilkosunknak. Remek.

Harry biztosan nem nevetett. – És a másik kettő?

- A fenébe, Potter. Adj egy percet- lapozott a könyvben. – A liliomot úgy is hívják, hemerocallis. Az anya jelképes ábrázolása. – Perselus felhorkantott, mikor elért a tubarózsához.

- Szóval a terhességre összpontosít?- motyogta Harry.

Perselus megfagyott.
– Nem teljesen. A tubarózsa veszélyes örömöket jelent.

Harry zöld szemei elsötétültek a dühtől.
– Értem –vette fel a levelet.

Perselus aztán elvette tőle.

Na lássuk, mi van itt.

Perselus elolvasta a levelet, s szinte végig rosszallóan nézett. Harry idegesen fészkelődött mellette.
– Bocsánatkérés.

Nem akartam rosszat azzal, hogy elküldtem az üveget. Nem tudtam türtőztetni magam. Azt akartam, hogy tudd, mennyire hiányzol. Azt hiszem egy kicsit túl gyorsan haladtam.

Egyszerűen nem tudtam megállni. Emlékszem arra az éjszakára. Soha nem fogom elfelejteni. Te emlékszel rá, Perselus? Széttártad a lábaid, és meg lettél áldva a gyerekkel. Azzal a szép pillantással feküdtél.

Perselus rosszul érezte magát, s leugrott a levél aljára. Nem szándékozott olyan valamit elolvasni, amit így írtak.
– Ne aggódj, hamarosan látni foglak téged, s a kicsit.

Perselus az asztalra dobta.

Harry összehúzta szemöldökét.

Nem, ha nekem van beleszólásom.

Harry a levél végére pillantott.

Hamarosan együtt leszünk. Meg foglak érinteni, lassan fogok benned mozogni, míg a kicsi benned rúg. Tökéletes lesz. Könyörögni fogsz értem. Meglátod. Csak te, én és a kicsi.

Harry Perselushoz fordult.

A holttestemen át. Ő velem marad.