A sötét szemek végig nézték, s a kéz, amelyik a pálcákat fogta most Perselus mellkasának nyomódott, de a csendes férfi semmit nem mondott.

Egy idő után Perselus szemei becsukódtak, s ő az ajkára harapott, mikor a zihálás és a remegés egyre rosszabb lett. Harry megszorította a kezét, és gyengén elmosolyodott, mikor ő visszaszorította.

- Minden rendben lesz, Perselus –szegény bájitalmester szemei kinyíltak a neve hallatán. Harry elmosolyodott. – Komolyan.

Miután egy pillanatig nézte, Perselus lehajtotta fejét, s a haját használta, hogy elrejtse arckifejezését. Harry nem mondott semmit, mikor a mellette levő férfi zokogni kezdett. Hüvelykujjával Perselus kezét simogatta, és nézte ahogy a bájitalmester elalszik a fáradtságtól és stressztől.

Wickham Buxton vállán aludt el, és kissé nyáladzott. Buxton is úgy nézett ki, mint aki rögtön összeesik. Rollin még egy pohár kávét tűntetett el, és Tonks szórakozásból változtatta arcvonásait. Dillingham és Shacklebolt őket bámulta undorodva, majd kisétáltak.

- Szóval, mit gondolsz Mrs. Monstro interjújáról? – kérdezte Dillingham.

- Azt hiszem, hogy az amit elmondott, pontosan az, amit ő igazságnak hisz.

- Hogy a férje megcsalja, és gyereke van? Igen. Azt is hiszi, hogy Mr. Crack fedezi a barátját.

- Semmi bizonyítékunk nincs ellene. Viszont meg kell találnunk mindkét úriembert holnap, és ki kell őket kérdeznünk.

Dillingham kimerülten becsukta szemeit, majd óvatosan rámosolygott a fáradt Shackleboltra.
– Kész vagy Mr. Weasleyre?

Kingsley bólintott.

Fél órával később mindkét férfi Charlie Weasley lakásában ült, s kikérdezték a lehetséges gyanúsítottat, bár Charlie nem tudta, hogy gyanúsított.

- Csak úgy kérdezem, Charlie. Néhány dolog nem stimmel. Csak azt akarjuk, hogy tisztázd őket- nézte Shacklebolt a frusztrált férfit.

Charlie Weasley előttük járt fel-le a nappaliban.

– Én…

Dillingham szólalt meg:
- Mr. Weasley, mi csak meg akarjuk állítani azt, ami történik. Csak meg akarjuk ezt az őrültséget állítani, és segíteni akarunk.

Charlei rájuk bámult, s abbahagyta a járást.
– Azt sem tudom, mi történik.

- Charlie, csak higgy nekünk, mikor azt mondjuk, hogy nagyon komoly. Ha valamit kihagytál, most mondd el!

Rájuk nézett, aztán a földre. Felsóhajtott, s végighúzta kezét vörös haján.
– Én… én azért aggódtam, hogy mit fognak az emberek gondolni, ha megemlítem. Tudom, hogy semmi rosszat nem csinált, hát, nem az önök standardjaik szerint…

- Ki?- kérdezte Dillingham.

- Bill. A bátyám.

Shacklebolt összehúzta szemöldökét.
– Láttad Billt? Mondd el, mi történt.

Charlie mély levegőt vett.
– Mostanában Billnek, és Fleurnek, a feleségének- mondta Charlie, tisztázva Dillinghamnak – gondjaik vannak a házasságukkal. Bill elkapta anyától a gyerekmániát és családot akar alapítani. Fleur teljesen ellene van, és még beszélni sem akar róla. A házasságuk egyre feszültebb lesz az idők folyamán - megdörzsölte a homlokát. – Azon az estén láttam Billt, és nem vagyok teljesen biztos benne, hogy volt-e valaki vele, lefelé tartva a pincelépcsőkön. Úgy tűnt, mintha valami történt volna, de túl messze voltam ahhoz, hogy tisztán lássam; ezért követtem őket, bár elég távol voltak akkor tőlem. Először elmentem mellettük, de aztán láttam őket egy szobába botorkálni – elhallgatott, s mikor ismét megszólalt kissé dühös volt. – Hallottam, hogy két ember beszél odabenn. Tompa volt, így nem hallottam, mit mondanak. Elég hangosak voltak, de nem értettem egy szót sem. Néhány pillanat múlva csak nyögéseket hallottam. Hangos nyögéseket. Olyan közel állt a sikításhoz, hogy nem volt nehéz megérteni, mi történik- összehúzta szemöldökét. – Ezért elmentem. Nagyon mérges voltam Billre. Semmi oka nem volt, hogy megcsalja Fleurt. Azt gondoltam, hogy megnézem, mit csinál, de végül nem tettem.

- Beszéltél a bátyáddal azóta az éjszaka óta?- kérdezte Shacklebolt.

- Erről a témáról nem. Nem igazán akarom felhozni. Próbáltam elfelejteni. A házasságuk most stabilabbnak tűnik, nem akarom ezt elrontani.

- Értem- álltak fel az aurorok. – Köszönjük a ránk fordított időt, Mr. Weasley.

- Semmi gond.

Miközben a kijárati ajtóhoz léptek, Charlie megkérdezte:
- Úgy nem gondolják, hogy Billnek bármi köze volt ahhoz, amit keresnek?

Kingsley megrázta a fejét. – Nem tudom, Charlie. Még nem.