8.

Rollin és Wickham hosszasan összenéztek, majd Wickham bekopogott a ház ajtaján.

Egy fiatal nő nyitott ajtót. Bájos volt a szép vörös hajával. Abban a percben, ahogy meglátta a talárjukat elmosolyodott.
– Ron figyelmeztetett bennünket, hogy előbb vagy utóbb itt lesznek.

Wickham elbűvölően elmosolyodott.
– Mademoiselle – mondta feltűnő akcentussal. – Wickham vagyok, francia auror, és ez itt Rollin, szintén francia auror. Elnézést kérünk a zavarásért, Miss…

A nő felnevetett.
– Ginerva Weasley, de kérem, szólítsanak Ginnynek. Jöjjenek be. Az ikrek és Bill már itt vannak. Charlie éppen most érkezett – oldalra lépett, hogy mindkét aurort beengedje.

- És az apja, Miss Weasley?- kérdezte Rollin.

Ginny meglepetten megállt, miközben a konyha felé vezette őket.
– Szükséges ez?- nem gondolta, hogy az apjának köze lehet bármihez, ami éppen történik.

Mindkét férfi bólintott.

- Hát, jelenleg dolgozik, de hamarosan haza kéne jönnie.

Rollin bólintott.
– Köszönöm, mademoiselle. Ismét elnézést kérünk a zavarásért.

Ginny felnevetett.
– Semmi gond. Kövessenek!

Pár vöröshajú volt az asztal körül. Az asztal vége felé egy sokkal magasabb nő állt, aki mikor meglátta őket, odasietett.
– Hello!- mondta édesen.

Ginny bemutatta őket:

- Anya, ők Wickham és Rollin aurorok- mondta, mindkét férfire rámutatva. – Uraim, ő az anyám, Molly Weasley.

Wickham megfogta Molly kezét, és megcsókolta. A nő mélyen elpirult.
– Te jó ég!

- Nagyon örülünk, hogy megismerhettük önt és a lányát, Madame. – elnézett mellette a most már néma asztal felé. Négy férfi nézte őket a helyükről.

Rollin feléjük lépett.
– Gondolom, uraim, van ötletük, miért vagyunk itt.

Bólintottak. George, vagy talán Fred válaszolt.

- Valami köze van a sorozatgyilkoshoz. A kis seggfej nem sokat mondott ezen kívül – Molly, aki elsétált mellett ösztönösen megcsapta mindkét iker fejét, miközben tovább ment az ülőhelye felé.

Szinkronizált fájdalmas kiáltások hangzottak a szobában, de elnyomta őket Bill és Charlie nevetése. Molly áthatóan nézett az ikrekre.
– Hagyd békén a testvéredet! Őszintén! Nem megmondta, hogy semmiről nem beszélhet? Hányszor kell valakinek megmagyaráznia…

Kizárva Mollyt és az ikreket, Rollin a legidősebb Weasley testvérek felé fordult.
– Ha önök, uraim nem veszik rossz néven, szeretnék pár kérdést feltenni.

Charlie rávigyorgott.
– Kezdje csak.

Rollin elővett egy kis jegyzetfüzetet, miközben Wickham beszélni kezdett.

Fél órával később mindegyik testvér nyilatkozatot adott arról, hogy mi történt aznap este a partin. A józan Weasley ikrek meglehetősen hasznosak voltak pár vendég helyzetét illetően.

Rollin elmosolyodott.
– Köszönöm! Nagyon sokat segítettek.

- Semmi probléma- válaszolt Bill.

Fred, vagy George elvigyorodott.
– Ez azt jelenti, hogy lekerültünk a gyanúsított listáról?

Minkét auror sokkal komolyabban nézett. Wickham megrázta a fejét, mély rosszalló tekintettek.
– Sajnálom, de nem – Rollinra nézett. – Megkérdezzük? Ron családja, és állítólag meg lehet bennük bízni.

Rollin rosszallóan nézett a vöröshajú családra, miközben rájött, mit akar a barátja kérdezni.
– Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne. Túl sajátos.

Nem akarta, hogy rájöjjenek, ki az áldozat, vagy hogy igazából a nemi erőszakot elkövetőt keresik.

Mollyhoz fordult.
– Madame, ugye nem gond, ha a hopp-hálózatot használjuk? Azt hiszem, beszélnem kell a felügyelőinkkel.

- Dehogy! Használja csak!- mondta Molly, miközben megpróbált nem ideges lenni ettől az egész dologtól.

Nem tartott sokáig, míg Rollin a fejét rázva tért vissza.
– Menjünk – Weasleyékhez fordult. – Ismét megköszönjük az együttműködésüket.

- Azt hittem, beszélni akar apával- mondta Ginny. Molly megdöbbent.

- Igen, de elkaphatjuk őt holnap a minisztériumban. Köszönjük – Rollin és Wicham búcsút vettek.

Miközben a férfiak elsétáltak az Odútól, Wickham megszólalt.
– Nos? Valami ötlet?

- Már tudjuk, hogy a Weasley ikreknek semmi köze a dolgokhoz. Miss Bonesal voltak egész este – mellőzve Wickham önelégült vigyorát, folytatta. – Viszont nem vagyok biztos abban, hogy BIll és Charlie Weasleynek semmi köze ehhez.

- Miből gondolod?

Rollin felhúzta a szemöldökét s a kollégájához, aki egyben barátja is, fordult.
– Elfelejtetted, hol voltak utoljára?

Perselus grimaszolt egyet, miközben aznap reggel a konyhába sétált. Egyre nehezebbnek találta az alvást a terhessége miatt, és az egyre jobban fájó háta sem segített a dolgokon.

Áthatóan nézett Potter meztelen hátára. A fiatalabb varázsló a kályhánál állt és reggelit készített semmi másban, mint egy flanell vörös pizsamanadrágban.
– Potter, szükségesnek tartod, hogy megvakíts?- vicsorgott.

Harry halkan felsóhajtott, miközben hallotta, hogy a terhes varázsló durván kihúz egy széket az asztalnál, és leül. Piton azóta a reggel óta rosszkedvű volt, mióta az a férfi, aki állítólag a gyilkosuk volt megpróbált áttörni a védővarázslatokon. És mivel a fattyú, aki megpróbált sérülést okozni Pitonnak nem volt a közelben, Harry volt az, akin a bájitalmester kiélte dühét.

És ha a dolgok nem lettek volna már elég nehezek, Piton elkezdett panaszkodni a fizikai problémáiról. Nem mondta ki hangosan, de Harry látta, hogy ahogy a bájitalmester belép a terhességének ötödik hónapjába, egyre nagyobb fájdalmai vannak.

Az utóbbi időben Piton a hátát dörzsölte. Mikor azt gondolta, hogy Harry nem veszi észre, Perselus félretette a sztoikus önuralmát és kimutatta a halvány fájdalmat, amit érzett. Nyilvánvalóan más gondok is voltak. Piton nem aludt jól. Piton akarata ellenére többször is felébresztette Harryt éjszaka.

- Sajnálom, Piton. Hamarosan ki kell mosnom a ruhákat.

Perselus keményen felhorkantott, de nem válaszolt. Harry átnézett a válla fölött rá.

– Hogy érzed magad ma reggel?

Piton áthatóan nézett rá.
– Jól vagyok.

Perselus egyáltalán nem volt jól. Borzasztóan érezte magát és kimerült volt az alváshiány miatt.

Harry összehúzta szemöldökét.
– Nem hiszem, hogy jól vagy- mondta, miközben két tányért és a teát az asztalra lebegtetett.

- Senki sem kérte az átkozott véleményed, Potter- mordult rá Perselus, majd kissé pihegni kezdett.

Harry odasietett. Soha nem volt túl közel olyanhoz, aki terhes volt, és halvány fogalma sem volt, mire kell várnia.
– Mi a gond?- térdelt le Piton mellett.

Perselus megharapta az ajkát. Nem volt benne biztos, mi pontosan a baj, de olyan érzése volt, hogy a görcsöknek nem kellene ott lenniük.
– Én… nem vagyok benne biztos – grimaszolt egyet, mikor a hasa ismét görcsbe rándult.

- El tudod mondani, mi a gond?

- Görcs.

Harry nyugtalankodni kezdett.

- Ezeknek nem kellene lenniük, igaz?

- Nem tudom – Perselus hangja kissé remegett, és aggódó pillantás volt arcán. – A könyveim semmit nem mondanak erről – kezét szorosan a hasára nyomta.

Harry rábámult, majd felállt. Engesztelő módon kinyújtotta a kezét.
– Maradj itt.

Abból amit a könyvekből kivett, a görcsök nem voltak jók.

A konyhaajtó felé sietett. Aztán megállt.
– Madam Pomfrey, igaz?

Perselus gyorsan bólintott és Harry kirohant a szobából. A bájitalmester mélyeket kezdett lélegezni, és görcsök, amik nem voltak borzasztóan fájdalmasak, csak aggasztóak, elmúltak. Perselus megkönnyebbülten felsóhajtott.

Hála Merlinnek. Biztosan semmiség volt.

Legalább Pomfrey úton van.

Egy perccel később Potter visszasietett és egy meglepett Poppyt cibált maga után. Az idősebb boszorkány kitépte a karját Harry fogásából.
– Te jó ég, Mr. Potter! Semmi szükség erre!

Fújtatva Perselushoz lépett, aki Potterre vigyorgott önelégülten.

A nő leült mellé a székre.
– Na most, Perselus, Mr. Potter azt mondja, görcseid vannak. Meg tudod mutatni, hol?

Miközben Perselus a helyére tette kezeit, Poppy elővette pálcáját. Megforgatta pálcáját a hely fölött, és hosszú pillanatig szünetet tartott. Elmosolyodott.
– Áh. Semmi, amiért aggódni kellene, Perselus. A tested megpróbál helyet adni a gyereknek. Semmi több- Piton és Potter felsóhajtottak megkönnyebbülésükben. Poppy folytatta: – Most hogy itt vagyok, van valami, amit meg szeretnél kérdezni?

Felállt és elkezdte Perselus körül forgatni pálcáját, diagnózis bűbájokat használva, hogy megállapítsa a bájitalmester egészségét.

Perselus Potterre pillantott, aki köhögött egyet, miután megértette a célzást.
– Ö… én majd kinn várok – sietett ki a szobából.

Az arca elpirult a szégyentől, s Perselus hozzálátott elmondani a problémáit Poppynak. A nő bólogatott, miközben beszélt.

- Szóval, valami más?- előhúzott egy pergament, és egy tollat, hogy leírja Perselus gondjait. – Valami más az alvási, hát és fürdőszoba-problémákon kívül?

Perselus még jobban elpirult, aztán legondolkodott.
– Nem mozdult még meg.

Poppy felnézett rá, és meglátta az aggódó arckifejezését.

Lágyan elmosolyodott.
– Ne aggódj. A kicsinek valamikor ebben a hónapban kell megmozdulnia. Általában kissé későbben kezdik a férfi terhességekben.

Perselus bólintott és jobban ellazult.

- Mr. Potter?!- kiáltott Harry után a nő.

Az auror lassan lépett be a szobába.
– Igen, Madam Pomfrey?

- Elmegyek. Ha megtenné, kérem jöjjön velem, adok pár bájitalt Perselusnak és utasításokat hozzájuk.

Perselus felhorkantott, miközben Harry válaszul bólintott.
– Tudok magamra vigyázni, Poppy.

A nő megforgatta szemeit.
– Tisztában vagyok azzal, hogy meg vagy elégedve magaddal, Perselus Piton, de ajánlom, hogy elfogadd a felajánlott segítséget. Hamarosan visszatérek, hogy még egyszer megvizsgáljalak.

További szó nélkül kisétált a szobából, Potterrel szorosan a nyomában.

Perselus megrázta a fejét.

Őszintén. Mintha pont Potterre lenne szükségem, hogy vigyázzon rám.

Perselus összerándult a gondolatra, és hideg remegés futott végig a hátán, miközben becsukta szemeit.

Egy lágy kopácsolás az ablaknál megijesztette a bájitalmestert. Perselus felállt és odalépett. Két bagoly várakozott. Kinyitotta az ablakot, hogy beengedje őket.

Egy bagoly előre lépett. Egyszínű, fekete volt és szinte magasztos. Perselus szeretetteljesen megsimogatta a tollait, és a bagoly lágyan huhogott.
– Hello, Prometheus. Megtaláltad a csökönyös keresztfiamat?

A baglya büszkén huhogott, s felemelte egyik lábát a gazdájának. Perselus levette a hozzákötött pergament.

Perselus,

Tudom, hogy ideges vagy, és minden jogod megvan erre, de nem tudok most hazajönni. Igen, MEGÉRTEM, hogy Blaise aggódik, de nem tudok most hazajönni. Nem tudok eléállni, Perselus. Vigyázz rá helyettem. Mond meg neki, hogy szeretem.

Visszajövök, mikor felkészültem rá.

Draco

Perselus idegességében gúnyosan elmosolyodott.

Az a hülye, önző kis seggfej.

A zsebébe nyomta a levelet, s a roxforti professzor felsóhajtott.

- Mire készülsz, Draco?

Pillanatnyilag levette gondolatait keresztfiáról, s a másik bagolyra nézett. Elvette a kis csomagot, s a barna bagoly gyorsan elrepült. Prometheus ráhuhogott az állatra.

Perselus rápillantott, miközben hozzálátott leellenőrizni a csomagot átkok és bűbájok után kutatva.
– Kérlek, tartsd meg magadnak a faragatlan megjegyzéseidet.

Egy másik lágy hanggal Prometheus elegánsan kirepült az ablakon.

Több mint valószínű, hogy vadásszon- gondolta Perselus.

Megrázta a fejét, és kinyitotta a barna csomagot. Megtorpant és lenézett a tartalmára.

Megint tőle van.

Harry belépett a konyhába, kezében egy kis rongytáskával, s meglátta amint Perselus a konyhaasztalnál, egy csomag előtt áll lefagyva. Összehúzta szemeit, miközben az idősebb férfihoz lépett.
– Tőle van?

Harry gyengéden letette a bájitalos és kenőcsös táskát az asztalra.

Vonakodva, Perselus felemelte a könyvet és Harrynek adta. Az auror idegesen csikorgatni kezdte a fogát. Egy varázsló gyermeknevelő könyv volt csecsemőkről és kisgyermekekről. A borítóhoz egy rövid üzenet volt fűzve a gyilkostól. Azt mondta, reméli, Perselus hasznos információkat talál majd a könyvben.

Harry összehúzta szemöldökét.
– Szólnom kell a többieknek.

- Ide fognak jönni?

- Nem. Csak átküldöm ezt nekik a hopp-hálózaton.

Bólogatva, Perselus felemelte a kezét.
– Az utasításokat Poppytól.

Szüksége volt valamire, hogy levegye gondolatait orvvadászáról.

Harry idegesen letette a könyvet. Először a táskát adta Perselusnak.
– Poppy azt mondta, hogy tudni fogod, mit kell tenni a bájitalokkal -Perselus bólintott, s Harry folytatta. – De a kenőcs a hátadnak van.

Perselus hirtelen nem tűnt boldognak.
– És?

Tudta, hogy van még valami. Sőt, azt is tudta, hogy nem fogja szeretni.

Harry nagyot nyelt, majd válaszolt.

- Azt mondta, nem leszel képes rá hogy egyedül bemasszírozd a hátadba.

Perselus összehúzta szemeit, majd kirohant a szobából. Harry utána szaladt.

- Piton, várj!

A bájitalmester megpördült a sarkán.
– Mi van?!

Mivel nem volt teljesen hülye, Harry elég gyorsan rájött, hogy mi zavarja a bájitalmestert.
– Piton, nem bántanálak. Esküszöm.

Perselus felhorkantott.
– Az ígéreted semmit nem jelent nekem, Potter!- kiáltotta a fiatal varázslónak.

Piton kezének kis remegését látva, Harry ismét megpróbálta.
– Komolyan! Azért vagyok itt, hogy megvédjelek. Nem bántanálak – megpróbálta megkapni a módját, hogy Piton beleegyezzen. – Nálad lesz a pálcád végig.

Perselus hidegen válaszolt.
– És a pálcám olyan sokat használt nekem a múltban.

Harry összerezzent.
– Piton… Perselus…

- Nem engedtem meg, hogy a keresztnevemen szólíts!

- Meghallgatnál? Nem bántanálak szándékosan!

Perselus rábámult. Harry folytatta.
– Bármit! Rendben? Mikor ezt csináljuk, csak a te szabályaid szerint lesz.

Merlin, ez úgy hangzik, mintha üzletet kötnék vele.

Perselus lenézett a földre egy pillanatig, majd válaszolt.

- Meglátjuk.

Ezzel elsétált.

Harry felnyögött, aztán visszatért a konyhába. El kellett küldenie egy könyvet.