5.

A francia és angol aurorokból álló csoport, kettő kivételével, jó kedvű volt, miután megtudta, hogy legalább egyike az erőszak áldozatainak ép. Viszont még mindig sok munkát kellett elvégezniük.

- Még mindig nem tudjuk, hogy van-e több áldozat. Semmi nem jött közbe még – Shacklebolt Dillingammel szemben ült a még mindig használt gyűlésszobában.

Kingsley a fehér falra bámult, a halott áldozatok arcaira. Aztán a mellette fekvő falon levő egyetlen képre nézett, a sarok közelében. Perselus Piton képét és aktáját tartalmazta. Az óriási címjegyzékükön a neve vörös betűkkel volt, ami jelölte, hogy még élt, de illett a leíráshoz.

Dillingham bólintott.

- Tudom. Most éppen azon vagyok, hogy a minisztert meggyőzzem, hogy engedjen át még több információt. Abból, amit eddig megtudtunk, az erőszaknak tizenhárom áldozata volt. Tudnunk kell, hogy van-e még áldozat ezzel a jellel.

- Marie megnézte a Szent Mungó aktáit az unokatestvérével, és senki mást nem talált az áldozatainkon kívül. Ugyanez vonatkozik Franciaországra is. Komolyan nem hiszem, hogy lennének még – Shacklebolt szünetet tartott. – Gondolod, hogy abbahagyta, miután megtudta, hogy Piton terhes?

Dillingam arcán egy pillanatig elmélkedő kifejezés jelent meg.

- Jó ötletnek tűnik. Sajnos nem tudhatjuk még egy ideig. Mennyit tart még, míg Buxton és Potter visszatérnek Pitontól?

- Most már minden percben itt kéne lenniük.

- Gondolod, hogy megtudtak valami fontosat?

Az ajtó kinyílt, mielőtt befejezte volna a mondanivalóját.

Wickham, Weasley, Rollin és Tonks léptek be. Chase elvigyorodott.

- Julie és Harry most jönnek.

A belépő aurorok gyorsan leültek.

- Buxton azt mondta, hogy találtak valami kis különbséget Piton ügyében- mondta Ron, s hátradőlt a székében.

- Milyen különbséget? A kötelek használatán kívül?- kérdezte Shacklebolt.

Buxton és Potter gyorsan beviharoztak, és sikerült elkapniuk az utolsó kérdést. Harry válaszolt:

- Három eltérés van Piton ügyében. Egyik az, hogy még mindig terhes, a másik a kötelek használata, és az utolsó, hogy Pitont többször megerőszakolták nem úgy, mint a többi áldozatot.

A kiabálás visszhangzott a szobában, és végig a közelben levő folyosókon.

- MI?- kiáltották a meglepődött aurorok. Kérdések tömkelegét tették fel, míg Dillingham fel nem állt.

- CSENDET!

Miután a csoport elcsendesedett és Potter meg Buxton leültek, Dillingham a két aurorhoz fordult.

- Hogy értitek? Többször megtámadták?

Buxton megrázta a fejét.

- Nem, uram. Piton professzor azt mondta, hogy a támadó többször rákényszerítette magát a professzorra. Az első után megcsinálta a jelet, aztán megint megtámadta Piton professzort.

A csapat egymásra nézett. A többi áldozatról készült orvosi és a minisztériumi beszámolókból kiderült, hogy mindegyiküket egyszer megerőszakolták, aztán az elkövető elment.

Dillingham összehúzta a szemöldökét.

- Úgy tűnik, hogy van valami nagyon érdekes Piton professzorban. Egy sorozatgyilkos, vagy erőszakot elkövető általában akkor tér el a sémától, ha eltúlozta, vagy van valami különleges az áldozatban.

- De mi lehet különleges Piton professzorban?- kérdezte Rollin.

Dillingham vállat vont, s Wickham Buxton meg Potterhez fordult.

- Jól van, gyerekek, mondjátok el, amit a professzor mesélt nektek.

Harry felhorkantott, míg Buxton megforgatta a szemeit.

- Most már tudjuk a dátumot. Július 31. Ebben az évben, a roxforti éves ünnepségen.

Dillingham fütyült egyet, míg Shacklebolt, Tonks és Ron meglepődtek.

- Annak a korcsnak volt elég bátorsága egy ilyen bűntettre, egy emberekkel teli épületben?

- És aurorokkal. Ott voltunk aznap este!- mondta Ron szégyenkezve, és undorodva.

Rollin megrázta a fejét.

- Fogalmad sem volt arról, hogy ilyesmi történik. Nem hibáztathatod magadat.

Tonks lehajtotta a fejét.

De nem jelenti azt, hogy nem fogod rosszul érezni magad miatta.

- A kastélyban hol? Látta őt Piton professzor?

Harry megrázta a fejét.

- A pincében, ha elhiszed. Sötét volt, és Piton professzor visszafelé tartott a szobájába. Nem látta a támadó arcát.

- Add ide a beszámolót- utasította Kingsley.

Buxton elmondott mindent, amit Piton mesélt nekik arról, ahogy történt. A csoport eléggé komoly lett utána.

- Mit gondolsz Potter, mennyi ideig fog tartani, míg az igazgató megtalál egy vendéglistát?

- Nem sokáig, Shacklebolt. Azt mondta, hogy rögtön hozzálát a kereséséhez.

- Mivel a gyilkosunk általában elszigetelt helyeken dolgozik, ez nem azt jelenti, hogy a roxforti ügy eltér a sémától?- kérdezte Tonks

- Kétlem- válaszolt Shacklebolt. – A pince sötét, és elég csendes. Azt hiszem, lehet elszigetelődött helynek nézni.

Wickham hátradőlt a székében.

- Van egy furcsa ötletem.

- Igen?- kérdezte Dillingham, s felé fordult.

- Mi van, ha mindez arra épült, hogy megtámadja Pitont? Mivel az ő ügyében vannak a különbségek.

A szobában elgondolkodott csend volt, aztán Rollin szólalt meg.

- Nem lehetett. Ők Piton megerőszakolása utáni áldozatok voltak. A terhesség miatt nem halott.

Az asztal körül mindenki bólogatott, majd Ron megkérdezte:

- Harry, találtál valami jelet arra, hogy a gyilkos tud Piton terhességéről?

Potter és Buxton is felhorkantottak. Buxton kihúzott egy lezsugorított csomagot a zsebéből.

- Mit szólsz ezekhez „jelekhez”?

Az asztalra helyezte az apró dobozt, előhúzta a pálcáját, és a csomag megnőtt.

Harry a most már nagy doboz felé intett.

- Piton professzor azt mondta, hogy az utóbbi hónapban minden héten névtelen ajándékokat kapott baglyokon keresztül.

Potteren és Buxtonon kívül az aurorok felálltak, és nézelődni kezdtek a dobozban. Buxton folytatta:

- Megvizsgálta őket átkokat, vagy más bűbájokat keresve, de semmit nem talált.

Dillingham és Shacklebolt a kártyára és a levére néztek, míg a többiek kihúzták a takarót és pizsamát.

- Mindig ugyanaz a bagoly?

Harry negatívan válaszolt.

- Minden alkalommal más. Postabaglyok.

- Tartsuk a szemünket az íráson. Lehet, hogy átvarázsolta, de nem tenne rosszat, ha figyelnénk rá – Dillingham az asztalra dobta a levelet. – Rollin, te vagy a legjobb ezekben a bűbájokban. Valami ujjlenyomat? Hagyott valamit számunkra? Fogd, és hasonlítsd össze a másik két mintánkkal.

Az auror bólintott, megfogta az új bizonyítékot és elment.

- Szóval, mit csinálunk Piton professzorral? Nyilvánvaló, hogy a gyilkos tudja, hol van, és Dumbledore professzor biztosítása ellenére…

- Tudnunk kell, hogy teljes biztonságban van- mondta Kingsley, folytatva Harry gondolatait. – Igazad van. A lehető leghamarabb beszélnünk kell vele!

- Potter azt mondta neki, hogy holnap visszamegyünk.

- MEGŐRÜLTETEK?! – kiáltotta Piton.

Dumbledore, aki mellette állt és egy bőrkönyvecskét fogott, csak elmosolyodott az előtte levő jelenetre.

Egy bátor, de kissé megfélemlített Harry Potter auror, egy érthetően dühös, felbosszantott és terhes Perselus Piton professzor előtt. Shacklebolt, aki megbánta a döntését, hogy ő is jön, idegesen figyelt az igazgató mellől. Buxton, aki nagyon kíváncsi volt a félelmeikre, közel állt a nevetéshez.

- Azt akarod, hogy beengedjek egy csoport idegent az otthonomba!? Akár behozhatnám az átkozott gyilkos korcsot, aki után szaladtok!

Harry morogni kezdett.

- Nem egy csoport idegen! Egyetlen személy, és nem vagyunk gyilkosok!

- Nem mondtam, hogy az vagy, te hasztalan, észnélküli bolond!

- Nézze, Piton! Mi megpróbáljuk magát, és a babát biztonságba helyezni! Nem tudjuk, hogy a gyilkos képes-e arra, hogy bejusson a védőbűbájokon, vagy nem!

Perselusnak erre nem volt válasza, de semmi gondja nem volt azzal, hogy áthatóan nézzen Harryre.

- Nem tudjuk, hogy az elkövető mit fog tenni a terhessége miatt. Amit viszont tudunk, az az, hogy a legjobb megoldás, hogy biztonságba tudjuk akkor, ha valamelyikünk magával marad!

Harry kezdett mély levegőt venni, hogy lenyugodjon. Senki nem tudta úgy felbosszantani, mint Piton.

Olyan átkozottul önfejű.

Dumbledore elcsípte ezt a lehetőséget, hogy beleszóljon a „beszélgetésbe”.

- Talán, Harry, megengednéd, hogy egy pillanatig egyedül beszéljek Perselusszal?

Piton felhorkantott és áthatóan nézett az igazgatóra.

- Ennyire eltökélt vagy, hogy beleegyezzek ebbe a nevetséges ötletbe?

Dumbledore komolyan nézett rá.

- Perselus, aggódom a te és a gyermeked biztonsága miatt. Nem lehetek mindig itt…

- Nincs szükségem pótmamára, Albus!

Az igazgat csak ránézett, aztán megszólalt.

- Én ezt értem, de szükséged van valakire, aki megvéd, míg a gyerek megszületik.

- Albus…

- Nem gondolod, hogy nehéz lesz párbajozni, vagy fizikailag harcolni valakivel, míg terhes vagy? Szinte lehetetlen lenne, és káros lenne számodra és a babára.

Perselus összetette a karjait, és csendben maradt. Tudta, miről beszél Albus, és igaza volt, de nem akarta, hogy megzavarják, és betörjenek a magánéletébe. Azt akarta, a fenébe is, hogy békén hagyják.

Mivel gyakran magának való volt, senki nem vette észre, hogy Perselus még mindig felgyógyulóban volt a támadás óta. Az állandó érzelmi zűrzavar semmit sem tett, hogy segítsen elfogadni a szituációt.

- Csinálj amit akarsz. Belefáradtam ebbe!  –Perselus mosta kezeit, s kiviharzott a szobából. A hátramaradottak meglepődtek, hogy a bájitalmester ilyen hamar beadta derekát.

Harry óvatosan felsóhajtott. Azonban Buxton prüszkölő nevetésére felfigyelt.

- Mi?- csattant fel.

- Most már értem, amit mondtál. Szerencsére mi nem maradhatunk vele.

A „mi” a francia aurorokra vonatkozott.

- Javasolhatom, hogy ne Mr. Weasleyt használják, mivel attól tartok, megsérülne, és a türelme nem elég nagy a helyzethez – Dumbledore megrázta a fejét, s szórakozottan elmosolyodott.

Shacklebolt grimaszolt egyet.

- Akkor jobb, ha nem használom Tonksot. Jó asszony, de…

Néha kissé túl sok.

Az előtte álló auror felé fordította a fejét.

Harry elsápadt.

- Nem… nem értheti úgy, hogy én!

- Sajnálom, Potter – Buxton ismét prüszkölve felnevetett.

- Harry, te ismered őt, ismered az ügy részleteit, és el tudod viselni a férfit, mikor kell – állította Shacklebolt.

Albus elmosolyodott.

- Azt hiszem csodálatos ötlet, Harry- mondta.

Potter auror dühösen megrázta a fejét.

- NEM! Megőrültél! Semmiképpen nem maradok itt vele!

Három óra múlva Harry ledobott egy kis hátitáskát Dumbledore házikójának vendégszobájában.

Shacklebolt mosolyogva állt mögötte. Most már ő fogta a kezében Dumbledore bőrkönyvecskéjét. A vendéglistát tartalmazta.

- Sajnálom, hogy parancsolnom kellett, Harry, de te vagy az egyedüli.

- Miért nem tudod te megcsinálni?

- Megvannak az okaim – hagyta annyiban Kingsley. – Itt kell maradnod szinte egész nap, de nem kell minden pillanatot Pitonnal töltened.

- Hála Merlinnek. Bármennyi időt eltölteni Pitonnal rossz, de egy terhes Piton még rosszabb.

Kingsley nevetve maga mögött hagyta a duzzogó férfit.