- Indulhatunk?- visszhangzott Perselus hangja a kastélyban.

Néhány másodperc múlva két apróság rohant be az ajtón. Az egyik, egy ébenfekete hajú kislány, egy könyvet szorított magához. A másik, körülbelül hat éves lehetett és sötétszőke tincseit két copfba kötötte.

- Rögtön – cincogta a nagyobbik.

- Jó lenne sietni, mert nagybátyádék már várnak – dörrent rá Perselus.

- Ejnye- ejnye – lépett be a terembe Nathaly. – Már megint nem fértek el egymás mellett?

Perselus végigsimított a lánya arcán, majd a nőhöz fordult.

- Csak szeretnék már indulni.

- Értem már – kacsintott a lányaira a nő. – Apátok kissé tart a repüléstől.

A két lány csilingelő hangon felnevetett, Perselus pedig megforgatta a szemeit.

- Akkor jó lenne már túlesni rajta. Dracoék?

- Az előcsarnokban várnak.

A tanár bólintott egyet, majd felkapott az ajtó mellett sorakozó bőröndök közül kettőt.

- Komolyan összezsugoríthatnád őket – mondta Nathaly, s felkapta az ölébe a kisebbik lányát.

- Már mondtam, hogy a mugliknak az gyanús lenne. Ráadásul itt vannak az ünnepek is.

Nathaly bólintott egyet.

- Na gyertek – intett egyet, s követte férjét.

Az előcsarnokban melléjük társult Draco és Harry is, mindketten egy-egy óriási utazótáskával a hátukon.

- Minden megvan? – kérdezett rá Perselus.

Mindenki bólintott.

- Helyes. Akkor irány a nyaraló. Polixénia? – fordult a lánya felé.

Az rögtön nyújtotta is kezecskéit. Perselus megfogta, majd kilépett a kapun, s rögtön el is tűnt a többiek szeme elől.

- Fiúk, megkérhetlek, hogy hozzátok ti Petronellát? Azt hiszem, hogy túl sok lenne három emberrel egyszerre hoppanálnom.

Harry rögtön bólintott, s átvette a nőtől a kislányt.

- Csak vigyázz magadra.

Nathaly hálásan bólintott, majd ő is kilépett a kapun. Egyszer végigsimított immár dudorodó hasán, majd ő is eltűnt. Harry követte, majd Draco is.

- Na végre – hallották Perselus morgó hangját.

Harry letette öléből a kislányt, s Dracohoz fordult.

- Az öreg már megint izgul – suttogta a férfi fülébe.

Draco felkuncogott.

- Mr. Potter…- mondta fenyegető hangon Perselus.

- Nem látok semmi Pottert a közelben – vigyorgott Harry.

Perselus idegesen puffogott.

- Jól van… Malfoy. Ahelyett, hogy másokat sérteget, inkább fogja a csomagjait, s induljon. Az a sátánszekér hamarosan indul.

- Repülőgép, Perselus – paskolta meg a vállát Draco, s kilépett az ajtón.

Körülbelül egy óra múlva már mindannyian a gépen ültek. Perselus kissé zöld árnyalattal az arcán, végigsimított az alvó lányok arcán, majd Nathalyhoz fordult.

- Az ajándékokat nem felejtettük ott, ugye?

Nathaly tettetett riadalommal nézett rá. Perselus megforgatta a szemeit.

- Egy egyszerű nem is elég lett volna.

Az előttük levő székekből hátrafordult a két izgatott arcú férfi.

- Ugyan már, Perselus. Csak egy ártatlan repülés… - mosolygott Harry.

Draco csintalanaul rákacsintott, majd Harry fülébe súgott valamit. A férfi kissé elpirult, de még jobban vigyorgott.

- Méghozzá annyira, hogy kénytelenek leszünk kipróbálni a mellékhelységet – kacsintott Perselusékra.

Nathaly felnevetett, Perselus pedig elborzadó tekintetet vetett rájuk.

Fél óra múlva mindketten kipirultan, s vigyoroga tértek vissza ülőhelyükre.

- Sajnos sietnünk kellet, mert az embereknek szükségük volt a helyre – tudatta velük Draco.

Perselus felhorkantott, majd megpróbált elaludni. Ez az út nem volt számára a legkellemesebb.

XxX

- Gyorsan rendezkedjetek be – utasította Perselus a lányait. -, aztán pedig gyertek egyenesen a nappaliba.

A két lány nevetgélve berohant a szobájukba, ő pedig gyorsan elhelyezte az ajándékokat a fa alatt. Draco és Harry épp azon voltak, hogy egy csillag alakú gömböt felpakoljanak a fa tetejére. Nathaly forró csokoládét szürcsölt egy kényelmes fotelban, s őket figyelte.

Miután a fiúknak sikerült megbirkózniuk a feladattal, ők is előhozták szobájukból az ajándékokat. Épp időben, mert a két lány hamarosan csatlakozott hozzájuk.

- Kinyíthatjuk őket? – rohant a kisebbik lány a fa felé.- Lécci, lécci, lécci!

- Reggel – mondta ellentmondást nem tűrő hangon Perselus.

- De apa! – húzta el a száját Polixénia. - Hadd nyissuk ki!

- Semmi esetre sem – rázta meg a fejét a férfi.

- Harry bácsi? – nézett Petronella kölyökkutya szemekkel a fiúra.

Draco kuncogni kezdett.

- Nem-nem, lányok. Apátoknak igaza van. Holnap beugrik keresztapátok is, s majd ha ő is itt lesz, kinyithatjátok őket – mondta Harry.

Nathaly közben elővarázsolt egy tálcát, rajta mindenkinek egy-egy gőzőlgő bögre csokoládéval, és süteményekkel.

- Helyezzétek kényelembe magatokat – mosolygott a nő, majd leült férje mellé.

- Apa, ugye elmondod megint azt a történetet?- kapaszkodott fel Petronella az ölébe.

A férfi megforgatta a szemeit.

- Igen, de csak akkor, ha utána rögtön ágyba bújtok.

- Persze! – válaszolták kórusban a gyerekek.

- Még szép!- kacsintott Draco rájuk, majd Harry ölébe hajtott a fejét.

Perselus becsukta a szemét, sóhajtott egyet, majd mesélni kezdett.

XxX

- Keresztapa! – ugrott Polixénia Lucius nyakába.

- Szervusz – mosolygott a férfi.

- Apa! – rohant elő a szobájából Petronella is. – Itt van keresztapa! Kinyithatjuk végre az ajándékokat?

- Na sipirc – tette le Lucius az öléből a lányt.

Mindketten sikongatva rohantak a fa irányába.

Közben kinyilt egyik szoba ajtaja, s kisétált rajta Draco.

- Apa! – üdvözölte a férfit.

- Szervusz, Draco – bólintott.

- Camelia? – nézett körbe a fiú.

Lucius elmosolyodott.

- Csak éppen beugrottam. Sietek haza, mert az éjjel fiam született.

Draco elvigyorodott.

- Ezek szerint, van egy öcsikém…

- Micsoda!? – hangzott Perselusék szobájából.

A kiáltást egy nagy robaj követte.

Draco nyomban ott termett, s benyitott. Rögtön fel is nevetett.

A földön Perselus feküdt, jól láthatóan ájultan. Nathaly aggódva legyezgette.

- Elmondtad? – vigyorgott a nőre Draco.

- Igen – válaszolt aggódó hangon. – Bár nem fogadta elég jól a hírt.

- Ugyan már… - mosolygott Lucius. – Mind a kétszer, mikor bejelentetted, hogy terhes vagy, félholtan járkált legalább egy hétig.

- Csakhogy akkor nem ikrek voltak – mosolygott a nő.

Az ajtóban megjelent Harry is. Egy pillanat alatt ő is mindent értett, s vigyorogni kezdett.

- Szép kis karácsony – mondta. – Most már csak mi hiányzunk.

Draco csillogó szemmel sétált mellé.

- Komolyan?- kérdezte.

- Persze.

A többiek kíváncsian várták, a beszégetés magyarázatát.

- Arra gondoltunk – pillantott Nathalyra Harry. -, hogy örökbe fogadunk egy apróságot.

A nő felpattant a férje mellől, s a fiúkhoz sietett.

- Remek ötlet! – karolta át őket.

Közben Perselus éledezni kezdett. Kissé szédelegve tápaszkodott fel a földről.

- Remek – motyogta. – Még több. Egy kész óvoda…

- Hallottam ám! – nevetett fel Nathaly.

Polixénia és Petronella is berohantak a szobába, s egyenesen Perselus nyakába vetették magukat.

- Köszi, köszi, kösz! – rikkantották kórusban.

- Ezek szerint tetszik az ajándék?- ölelte át őket a férfi.

- Igen!

Lucius felhorkantott a jelenetet látva.

- Óvoda ide vagy oda, Perselus elég jól bírja – suttogta a fia fülébe.