Perselus már előkészített két üstöt és temérdek hozzávalót, mire Porter bekopogtatott a magánlaborja ajtaján. Egyetlen kézmozdulattal feltárta az ajtót, anélkül, hogy elhagyta volna a helyét az íróasztala mellől. A fiú kissé idegesen lépett be a terembe, és ugyanúgy, mint hetekkel ezelőtt, végigpásztázta a berendezést. Perselus megvárta, míg a fiú figyelme visszatér rá, aztán az egyik üst felé intett. Porter odasétált, s megállt a hozzávalókkal teletömött asztalka és az edény között.

- Jó napot – biccentett a fiú felé.

Porter kissé szégyenkezve, hogy megfeledkezett a köszönésről, biccentett.

- Jó napot, professzor.

- Ha jól értettem, azt mondta, hogy az elmélettel egész jól áll.

- Igen, professzor.

- Mivel sikerült eddig eljutnia, viszont nem kételkedem benne, hogy valami módon mégis elsajátította az előző évek gyakorlati anyagát.

- Többé kevésbé – fészkelődött.

Perselus elgondolkozott a fiú válaszán, s végül arra jutott, hogy mindkét alkalommal csak a szerencséje segítette túl a vizsgákon.

- Gondoltam, leellenőrzöm a tudását. Elhozta a könyvét?

Porter gyorsan kotorászni kezdett a magával hozott táskában, majd egy üdvözült mosollyal előhúzta belőle a könyvet.

- Igen. Itt van.

- Hetvenedik oldal – vetette oda.

A fiú gyorsan fellapozta, majd kissé sápadtan nézett a férfire.

- Ezt még nem tanultuk – cincogta.

- Tisztában vagyok vele. Viszont, ha megnézi a receptet, elég egyszerűen elkészíthető a főzet. Az alapanyagok ott vannak az asztalon. Fogjon hozzá.

Porter pillantását látva viszont még hozzátette:

- Ha kérdése van, vagy valamiben nem biztos, csak szóljon. Én majd figyelek, és ne aggódjon, ha valamit rosszul csinál, kijavítom. 

Ettől kissé megnyugodott, mivel figyelmét nyomban a könyv felé fordította.

Perselus pár percig nézte a tanulót, majd úgy gondolta, ideje felmérnie az elméleti tudását is.

- Hányszor kell megkeverni jobbra a McCever féle bájitalt a harmadik fázisban, miután beletettük a szárított aszfodéloszt?- tette fel az első kérdést.

- Háromszor, uram –vágta rá nyomban a fiú.

- Rob Bant ötödik, hatodik és hetedik szabálya?

- Az elrontott főzet alatt nem szabad hírtelen kioltani a tüzet, mert robbanhat. Ha szikrázni kezd, ne öntsük le vízzel. Ha megszilárdul, ne próbáljuk cseppfolyóssá változtatni. Veszély esetén el kell tüntetni. Minden esetben ajánlott a védőruhák használata. Megfelelően kiképzett varázslók felügyelet nélkül nem szabad kísérletezni – hadarta.

Perselus bólintott, majd megszólalt.

- Azt kifelejtette, hogy minden alapanyagnak kéznél kell lenni arra az esetre, ha gyorsan kell hozzáadagolni a főzethez. És azt is, hogy mielőtt hozzákezdünk a főzethez próbáljuk készhez keríteni néhány semlegesítésre használatos anyagot. A legtöbb könnyen segíthet ha csak kisebb hibákat követtünk el.

A fiú bólintott egyet, majd visszatért a könyv tanulmányozáshoz. Néhány pillanat múlva felkapta a fejét.

- Professzor – szólalt meg. Az előbbi a második szabály, nem?

Perselus megelégedve biccentett egyet.

- Igen, de ezentúl jobban figyeljen oda.

Porter körülnézett az alapanyagok között. Néha vissza-vissza pillantott a könyvbe, hogy leellenőrizze az olvasottakat.

- Professzor, hiányzik a lángvirág- gyökér – jegyezte meg.

Perselus odasétált mellé, egy pillantást vetett az asztalra, majd a fiú felé fordult.

- Biztos benne?

Porter néhány percig gondolkodott, majd elbizonytalanodva dadogott valamit.

- Nem értettem. Megismételné? Kérdezett rá a tanár.

- Hát…

- Nem volt szó az emberi test egyik részéről sem. Azt kérdeztem, biztos-e benne?

- Igen – nyögte ki.

- Annyira, hogy ha egy barátjának kellene elkészíteni ezt a bájitalt, ugyanebben a helyzetben, egy életveszélyes időpontban?

- Nem – sütötte le a szemét.

- Pedig kellene, ugyanis igaza volt. Azt hiszem, megtaláltam az egyik problémát. Önbizalomra lenne szüksége. Második probléma: egyszerűen túl feszült. Ha lazít egy keveset, máris jobban fog menni.  

Porter lassan nekilátott a főzésnek. Perselus végig figyelemmel kísérte az ügyködését, de semmi olyat nem tapasztalt, ami árthatna.

- Nem értem, hogy ha itt sikerült elkészíteni, akkor órán miért szerencsétlenkedik annyit – jegyezte meg. Van esetleg olyan bájital, amivel nagyobb problémája akadt? Ha elmondja, akár meg is beszélhetjük a hibáit.

Porter nemet intett.

- Most nem jut eszembe semmi.

- Jól van. Akkor majd értesítem a következő óráról. Több mint valószínű, hogy még ezen a héten lesz.

- Rendben, professzor. Köszönöm – búcsúzott el a diák, majd kisétált a laborból.

Perselus gyorsan rendet rakott, majd ő is elhagyta a termet.

*

Reggel valami furcsa előérzete támadt. Fogalma sem volt, hogy mi lehetett az oka, de meg volt győződve, hogy valamit elfelejtett. Ezekkel a gondolatokkal bandulkolt el a Nagyterembe reggelizni. Amíg evett gondosan elűzte furcsa gondolatait, és a következő napokon gondolkodott. Hamarosan megkezdődik a tanév, Draco megérkezik, lovaglást is fog tanítani, meg magánórákat kell adnia Porternek. Így legalább nem lesz ideje unatkozni. Nem mintha bármi másra lenne ideje. Néhány pillanat múlva biccentett egyet az igazgatónak, aki mellette ült le, és visszatért a forró feketéjéhez. Nem kellett sokáig várnia, és megérkeztek a postabaglyok is. Kissé meglepődött, mikor legalább öt madár dobott elé egy-egy kisebb csomagot. Felkapta a legszínesebbet, és nyomban megtudta, hogy mit felejtett el. Január 9. A születésnapja. És ha születésnapja van, az azt jelenti…

Dumbledore megköszörülte a torkát.

- Várlak az irodámban, Perselus.