Piton letette a poharát, és Hermionére mosolygott.

- Azt tudtad – kérdezte a Griffendéles – hogy állítólag azzal fogd tölteni az új évedet, amit szilveszter este csinálsz?

Piton sosem volt babonás, de el kellett ismernie, van benne valami. Eddig mindig: dolgozatot javított, kémkedett, bájitalt főzött. Bár azt is nehéz lett volna tagadni, hogy ennek nem volt jelentősége . Hiszen mindig ezt csinálta, akár szilveszter, akár nem.

- Mitől van az érzésem, hogy neked terved van?

Hermione egy huncut mosolyt küldött felé, és megragadta a karját.

- Gyere már!- azzal elvonszolta a lépcső irányába, míg mindenki azzal volt elfoglalva, hogy a jelenlévőkkel koccintson.

Piton meg sem lepődött, hogy egy pillanat múlva a Szükség Szobájának bejárata előtt találták magukat. Az első khmmm este óta Hermionét mintha kicserélték volna, szinte le sem lehetett állítani…

Mielőtt észbe kaphatott volna, a lány a falhoz szorította, hozzásimult, és megcsókolta. Vad volt, és szenvedélyes, azonnal bebocsátást követelt. Egyik kezében Piton arcát fogta, a másikkal a fenekét markolászta. Perselus elégedetten nyögött egyet, ahogy érezte a mellkasának nyomódó mellek súlyát, és azonnal keményedni kezdett.

- Hermione… - nyögte erőtlenül. Szerette volna megigazítani a farkát, amit nagyon nyomott az alsónadrágja.

Az iskolaelső minden átmenet nélkül megragadta a karját, és berángatta a szobába, ahol már egy nagy, baldachinos ágy várta őket, zöld függönyökkel.

- Várj egy percet… - lihegte, és eltűnt z egyik ajtó mögött, amit Perselus észre sem vett.

- Hova mész? – kérdezte csodálkozva.

- átöltözöm egy kicsit… majd meglátod.

Perselus kényelmesen leült egy székre, és várt. Ismervén a nőket…Arra számított, soká el fog húzódni, alig egy perc múlva azonban Hermione ismét megjelent. Láthatóan előre felkészült, csak az egyenruháját dobta le…. és egy pár bőrcsizmát vett fel.

Amikor Piton ismét felemelte a tekintetét, a szende griffendéles helyett egy igazi domina állt előtte. Fekete harisnyatartóban. Perselus akaratlanul is nyelt egyet.

- Szóval… - kérdezte- Van kedved játszani?

Piton egyetlen partnere sem akart még soha domina lenni, de az ötlete, hogy Hermione kiköti és lovagol rajta, miközben a saját melleivel játszik, elképesztően erotikusnak találta, és egy rándulást érzett a lágyékában. A farka minden esetre helyeselte az ötletet…

- Öhh… - nyögte erőtlenül, amit Hermione láthatóan igennek vett.

- Mire vársz? Kezdj vetkőzni….

- Öh, rendben…

- Nem rendben, hanem igenis úrnőm!

Perselus maga sem értette, miért kezd ettől olyan hevesen lüktetni a farka, de abban biztos volt, ha igaz az a babona, a következő évet sokkal gyümölcsözőbben fogja eltölteni…

- Igen úrnőm…

- Mindjárt jobb. Gyerünk, le azzal a cipővel. Le az inget és a zoknit…

Piton ruhái hamarosan egy kupacban a fotelbe kerültek, ő pedig egy büszkén meredező szerszámmal állt a szoba közepén. Hermione megindult, és mustrálgatva körbejárta. Perselus érezte, hogy izzani kezd a bőre a tekintete alatt.

- Állj terpeszbe, és addig ne mozdulj, amíg nem adok rá engedélyt…

- Igen, úrnőm…

Piton Engedelmesen széttárta a lábait, és izgatottan várta a folytatást. Hermione közelebb lépett hozzá, előre hajolt, és gyengén, alig hozzáérve végignyalta Piton bal mellbimbóját. A volt bájitaltanár torkából elfojtott hörgés hangzott fel. Hermione hátrébb húzódott, megszemlélni a hatást. A barna mellbimbók keményen ágaskodtak.

- Jó… - suttogta halkan, majd ismét előre hajolt, úgy, hogy a haja vége gyengén csiklandozza Piton farkát, miközben két kézzel megragadta a fenekét, és a hüvelykujjaival masszírozni kezdte. A nyelve körbe-körbe járt a hasán, nyalogatva, csókolgatva, gyengéden harapdálva…

Piton akaratereje erősen fogytán volt. A légzése felgyorsult, és ökölbe szorította a kezét, hogy ne mozogjon. Hermione azonban, egy ördögi mosolyt eresztett meg felé, és tovább cirógatta a hajával… mintha ki akarta volna provokálni, hogy Perselus ne engedelmeskedjen neki…

A griffendéles lány kezei lejjebb csúsztak Piton fenekén, és az ujjhegyeivel, már a combjának tetejét simogatta. Perselus lélegzete elakadt, amikor megérezte, hogy az ujjak a belső combja felé haladnak, előre, leheletfinoman végigsimítva a zacskóin…. nem bírta tovább.

Amikor Hermione kezei a belső combját kezdték simogatni, a keze akaratlanul, megállíthatatlanul megindult, és az ujjait Hermione hajába fúrta, és gyengéden húzni kezdte a fejét lefelé…

A Griffendéles azonban, hirtelen elhátrált tőle, és a szavait meghazudtoló, elégedett mosollyal pillantott Pitonra.

- Antonius! Úgy emlékszem, azt mondtam, ne mozdulj, amíg nem adok rá engedélyt!

- Igen… úrnőm…

- És adtam rá engedélyt?

- Nem úrnőm…

- Akkor minden bizonnyal egyetértesz abban, hogy ez büntetést érdemel…

Piton tettetett szégyenkezéssel lehajtotta a fejét, és azon igyekezett, hogy feltűnés nélkül végigsimítson párszor a farkán.

- Igen úrnőm…

- Antonius! - Csattant Hermione hangja, amiből Perselus azt a következtetést vonta le, hogy nem volt észrevétlen. – Hogy merészeled? Gyerünk! Feküdj fel az ágyra! Ki foglak közözni! Így majd megtanulod, hogy csak azt teheted, amit én mondok neked. Csak azt, amire tőlem engedélyt kapsz… Így biztos nem fogsz kísértésbe esni.

Piton megindult az ágy felé. hamarosan leült a szélére, majd a hátára feküdt, és várta, hogy mire készül Hermione.

- Szét a lábakat, és kezeket… - rendelkezett. A volt bájitaltanár szó nélkül engedelmeskedett.

Hermione az egyik fiókhoz lépett, és len köteleket húzott elő belőle. hamarosan visszafordult, és Piton mellett térdelt az ágyon. Megragadta Perselus csukóját, és rákötötte a kötelet. Piton észrevette, hogy nagyon vigyázott arra, nehogy felhorzsolja vele a kezét. Ezután áthajolt Perselus fölött (gondosan ügyelve arra, hogy a mellei pár centivel Piton arca előtt himbálózzanak) és a kötelet az ágy fejtámlájának széléhez erősítette. Ezután a másik csuklója következett.

Miután ezzel végzett, Piton bokáit is kikötötte – az ágy széleihez rögzítve. Mire az utolsó csomót megkötötte, Perselus szétvetett karokkal és lábbakkal hevert az ágyon.

- Jó – dorombolta Hermione, és mint egy macska, bemászott Piton két lába közé, akinek a tarkója bizseregni kezdett a várakozástól. Hermione a sarkára ült, és gyengéden cirógatni kezdte Perselus belső combjait – mind közelebb és közelebb érve a meredező farkához, de sosem érintve meg.

Perselus türelmetlenül felnyögött, és Hermione felé lökte a csípőjét.

- Türelem…

Piton felemelte a fejét, hogy lássa, mi történik. A griffendéles lány mosolyogva, lassan, Piton farka fölé hajolt, és szétnyitotta az ajkait. Piton remegett a várakozástól, és érezte, ahogy gyöngyözni kezdenek az előnedvei. Már közel volt… nagyon közel. Hirtelen azonban Hermione megállt, és anélkül, hogy hozzáért volna rálehelt. Perselus megborzongott, és egy bizsergés indult végig a gerincén, és előre lökött csípővel várta a folytatást.

Csalódnia kellett. Hermione ugyanis felegyenesedett, és lemászott az ágyról. Felsétált Piton feje mellé, aki oldalra fordulva próbálta követni a tekintetével. Hermione lassan lehúzta a melltartót magáról, és játszani kezdett a melleivel, miközben Piton szemébe nézett. Az ujjai gyakorlott mozdulatokkal köröztek a bimbókon, amik perceken belül keményen kiugrottak.

- Te is szeretnéd, ugye? – kérdezte incselkedően.

- Igen… úrnőm…- lehelte Piton.

Hermione a tenyerébe fogta a melleket, és összehúzta őket, majd előre hajolt, és Piton arcához tartotta, aki mohó lelelkesedéssel nyalni kezdte őket. A nyelve a bimbók körül körözött, időről időre az ajkai közé csippentve, gyengéden meg-megszívva őket. Hermione hátracsapott fejjel élvezte a kényeztetést, és Piton látta a fekete bugyin keresztül, hogy egyre és egyre nedvesebb lesz.

Hirtelen azonban felkapta a fejét, és visszahúzódott tőle. Egy lépést ellépett az ágytól, és lehózta a bugyiját, majd ismét visszasétált Perselushoz. Felmászott a matracra, és Perselus feje fölé térdelt – aki így alulról tökéletesen láthatta a csillogó redőket, a barna, göndör fürtöket, és fent himbálózó melleket.

- Meg kell tanulnod – suttogta, miközben az ujjai a szeméremajkakra siklottak – itt az az első, hogy én mit akarok…. – Azzal szétnyitotta az ajkakat, tökéletes rálátást adva Perselusnak, arra, amit csinál.

A mutatóujja fürgén táncolt a csiklója felett, időről időre lefutva a hüvelybemenetéhez, hogy ismét megnedvesítse az ujjait. A másik keze a mellbimbójával játszott.

Piton megbabonázva nézte az eléje táruló látványt, és ösztönösen előre lökte a csípőjét, de nem segített az egyre jobban felgyülemlő feszöltség levezetésében. Mindeközben Hermione ujjai egyre lejjebb vándoroltak, és amikor egyszerre két ujja eltűnt a hüvelyében, Piton biztosra vette, hogy szét fog robbanni.

- Úrnnőm… kérem…- minden erejével megemelte a fejét, hogy közelebb férjen hozzá.

- Hát jó… azt hiszem, mára elég sokat tanultál… ugye?

- Igen… Úrnőm… - zihálta Piton.

Azzal Hermione lejjebb ereszkedett, két ujjával felcsippentve a szeméremajkakat, hogy a volt bájitaltanár bárhol hozzáférhessen. Perselus nyelve azonnal kiszökött, és hosszú, erős, lassú mozdulatokkal nyalni kezdett, a hüvely felől a csiklóig. Tíz simítás után azonban nem tért vissza a hüvelyhez, hanem Hermione csiklója felett kezdett körözni, majd kis rövid, gyors csapásokkal ostromolta.

- Igen-… igen, oh, igen, Antonius!

A Griffendéles lány egyre jobban zihálva, kapkodta a levegőt. Perselus nyelve pedig lejjebb vándorolt, és a hüvelybemenetet kezdte ostromolni. Hermione nyöszörgése értelmetlen hörgéssé torzult, és amikor Piton nyelve minden átmenet nélkül beléhatolt, hangosan felsikított.

- Igen, Antonius… igennn!

Perselus el sem tudta képzelni, hogy lehet annyi lélekjelenléte, hogy felemelkedjen róla, amikor olyan közel járt… Hermione azonban nem vesztegette az idejét. hamarosan Piton meredező farka felet térdelt. A volt bájitaltanár érezte, ahogy lüktetnek a férfiasságában az erek, és égett a vágytól, hogy végre Hermionéban tudja magát. A lány megragadta, Perselus csillagokat látott. Hermione először néhányszor végigsimította a szerszámának fején a szeméremajkait, hogy kellő képpen nedves legyen, majd a csiklóját kezdte dörzsölgetni vele. Piton kezdte elveszíteni a fejét, és kontrolálatlanul löködte előre magát.

- Hermione… könyörgöm…

Az iskolaelső ezután egy mozdulattal rácsúszott, Pitonra, aki a hirtelen szűk forróságtól, ami körbeölelte, felkiáltott. Hermionének is elakadt a lélegzete, ahogy Piton előrelökte magát, és tövig beléhatolt. Egyenesen eldőlt, előre, hogy a mozgás közben a mellbimbói hegyei Perselus mellkasához súrlódjanak, majd előre csúszott a kikötözött exbájitaltanár fakrán. Amikor épp csak a feje volt benne, elindult ismét hátrafelé, míg tövig magában nem érezte.

Egyre gyorsabban és gyorsabban rugózott előre és hátra. Perselus érezte, ahogy agy apró rándulás összehúzza Hermione hüvelyét körülötte. Már nagyon közel járhatott. Láthatóan Hermione nem akart egyedül élvezni – felegyenesedett, és egyik kezével Piton heréit kezdte simogatni. Perselus azonosíthatatlan torokhangon hörögni kezdett, és hamarosan érezte, hogy veszettül lüktetni kezd. Hermione a másik kezével a csiklóját kezdte masszírozni, és hamarosan nyögve elélvezett.

Perselus sem bírta tovább: a farka körül rángatózó, összeszoruló hüvely őt is magával rántotta.

- Igen, Antonius, áhhh…

- Hermione… Hermi…

Ahogy lassan mindketten leszálltak a csúcsról, Hermione elfeküdt Piton mellett, és felvette az éjjeliszekrényről a varázspálcáját, és egy mozdulattal eltűntette a bájitaltanárt fogva tartó köteleket. Piton elégedetten magához húzta a lányt, aki a vállára hajtotta a fejét, a mellkasára tette a kezét.

- Ez fantasztikus volt – suttogta, mielőtt álomba szenderült volna.

Perselus még sokáig hallgatta az egyenletes légzését, és elégedetten simogatta a hátát, mielőtt lehunyta volna a szemét. Igen, Fantasztikus volt. És ha ilyen lesz az új év is, panaszra igazán nem lehet oka…