Reggel nyugodtan sétált ki a konyhába. Jessica a nyakába ugrott. -Szia papa! Jobban vagy? -Hát persze.-mosolygott a férfi, s egy cuppanos puszit nyomott a lány arcára. Az meglepődött apja mozdulatán. Lehajtotta a fejét, s megérintette a férfit a szíve felett. -Mit csinálsz?-kérdezte Oliver. -Fáj még? -Micsoda? -Hát itt, a szíved. -Kevésbé. Claire pirulva nézett a férfi szemeibe s látta, hogy az kérdően viszonozza. -Jessica, menj gyorsan a játékaidért. Sétálunk egyet. Az már rohant is kedvenc babájáért. -Mit mondtál neki?-kérdezte Clairet. -Csak megnyugtattam, hogy semmi bajod. Féltett. -Nem volt miért. Ha benéztetek volna, láthattátok volna, hogy semmi bajom. Csak dolgoztam. Valamivel le kellett foglalnom magam. A múltkor majdnem elszívtam egy tollat. -Hát te tényleg nem vagy normális. De nem olyan nehéz, ugye? -Viszon költségesebb, mintha tovább füstölnék. Valamivel ugyanis le kellett vezetnem az energiámat. Meg a dühömet. Úgyhogy azt hiszem, vásárolnunk kellene egy új széket, egy szet evőeszküzt, pár ruhát, és két függönyt. -Holnap mehetünk is. -Nem, még ma elintézzök. Holnap megint gyűlés lesz. Ugye nem felejtetted el? -Természetesen nem.-mondta, de hangjából egész mást lehetett érteni. -Szóval elfelejtetted. -Nem. -Semmi gond. A fő, hogy most már tudod. Itt is vagy, Jessica? Mehetünk? -Rendben. De ígérd meg, hogy nem vásárolsz dugiban cigarettát. -Nem fogok. A délelőtt hamar eltelt. Gyorsan bevásároltak, s beültek egy restibe. -Á! Mr. Phelps! De rég nem láttuk errefele...És Miss Phelps...Hogy vagy, Jessica? -Csókolom, Arthúr bácsi! Köszönöm, jól. Csak éhes vagyok. -Mit hozhatok neked? Sült krumplit? -Igen...még tetszik emlékezni? -Hát persze. Nem könnyű elfelejteni téged. És ön, Mrs Phelps, mit szeretne? -Tévedés...A nevem nem Phelps, hanem Coventry. Cecile Coventry. -Elnézést. Azt hittem Jessica édesanyjához van szerencsém. -Semmi gond. -Akkor mit hozhatok önöknek? -Görögsalátát.-mondták egyszerre. -Rendben. Máris kész lesz. A továbbiakban minden jól telt el. Jessica kisebb megjegyzései szórakoztatták őket. A lány kísértetiesen hasonlított anyjára. Ő is olyan gyorsan és csípősen tudott visszavágni, bármilyen megjegyzésre. Első elyen már ebéd közben megesett. Oliver ellopott egy krumplit Jessica táljáról, mire az kolyan megjegyezte, hogy elégedjen meg a salátával. -Nyulak nem esznek sültkrumplit. Claire erre beleprüszkölt a poharába, és elég nevetséges képet vágott, mikor az orrán kersztül távozott az ital a szervezetéből. Oliver átnyújtott egy papírszalvétát, majd diszkréten távozott a mosdóba, hogy helyrehozza ruháit. Fehér pólóján így is megmaradt egy kisebb vörös folt. A városban sétáltak utána. Jessica meglátott egy aranyos macit, és addig könyörgött, míg megvették neki. A másik babájával viszont nem tudott mit kezdeni, és átnyújtotta apjának. -Vidd te. -Nem, Jessica. A tied, neked kellett a másik. Te vidd. -Kérlek.... -Nem. -Claire, akkor vinnéd te? Oliver szemrehányóan nézett a nőre, mire ez is elutasította. -Vidd csak te, Jess. Tényleg a tied. A lány ezután cselhez folyamodott. Régi kedvencét megpróbálta begyömösuölni apró zsebébe. Claire nevetett. Oliver komoran ránézett a lányra, majd megszólalt. -Ezt direkt csinálja...Na, add ide azt a babát, mielőtt elrontod. De ez elő ne forduljon többé. -Kösz, apu! Hazasétáltak, s míg Claire kakaót készített, Oliver lányával játszott. Amíg ittak, a kislány apja ölébe bújt, s követelte, hogy az mondjon egy mesét. Pár perc után a férfi beadta derekát, s bevezette kislányát a királylányok, elátkozott királyfik, és terülj-terülj asztalkák világába. Egyszer aztán azon kapta magát, hogy valami meleg került az ölébe. Jessica elaludt, s kakaóját apjára öntötte. Claire óvatosan átvette a kicsit, s bevitte a szobájába. Oliver is besétált az övébe. -||- -Ébred, már fel, apa!-hallotta reggel Jessica hangját. -Fenn vagyok. -Na végre! Mindenki téged vár. Azt mondják, sürgős. Üzenik, hogy siess. Oliver kiugrott az ágyból, s besietett a konyhába. A helység már tele volt. -Mi történt? Mi volt ilyen sürgős? -Oliver! Nagy szükségünk van rád. George azt üzente Kóreából, hogy a terroristák szagot fogtak. Állítólag tudják, hogy hol vannak védenceink elrejtve. Gyorsan készíts egy tervet. Még ma elindulhattok. -Elindulunk? -Igen. Ez alkalommal te is mész. Ha összecsapásra kerül sor, már úgyis mindegy lesz, hogy köhögsz vagy sem. Jessicát itt hagyhatjátok, majd valaki ügyel rá. Fogj hozzá a munkához. Oliver nem tudta, hogy örüljön, vagy ne ennek a hírtelen jött feladatnak. Visszarohant a szobájába, elrendezte magát, s máris kész volt a terv. Közben Jessica törte rá az ajtót. -Apa! Mikor kapok reggelit? -Mindjárt, kicsim! Figyelj, csak...ma el fogok utazni egy kevés időre. Van egy kis dolgom. Fogadj szót a pesztrádnak, rendben? -Elmész? Hova? De olyan jó mesét mondtál a tegnap. Azt hittem, ma folytatod. -Majd megkéred őt, hogy folytassa. -De ha nem tud olyan jól mesélni,mint te? -Egyelőre be kell érned ezzel. Ha visszajövök, folytatom. Na szia. Mondd meg Clairenek,hogy ne aggódjon. És hogy nyugodtan haza költöhet, ha akar, és talál valakit melléd. -Jó apa. Nem adsz egy puszit? Oliver teljesítette lánya kérését. Remélte, nem ez lesz az utlsó alkalom, amikor karjaiba zárhatja a lányt. Viszont érezte, hogy mennie kell. Másképp nem kezdhet új életet. Visszasétált a konyhába. -Akár mehetnénk is. -Kész is a terv? Remek. Nagy ész vagy! -Nem valami nagy terv. De ha megismerem a helyet, tudok rajta finomítani. Induljunk, hogy ne legyen késő. -Rendben. -Viszont van egy-két kikötésem. -És mi lenne az? -A csapatban csak öten leszünk. -Kik? -Chris, Barney, John, Link, és én. Claire pedig ügyel Jessicára. Megszokták egymást. Persze, ha ő talál maga helyett valaki jobbat, nyugodtan elmehet. -Elintézem. Tessék, itt vannak a hamis irataid. Meg a cím. Ki ne add a kezedből. A többiekkel majd ott találkozol. -Rendben. Viszlát....remélem. Kilépett az ajtón, s belélegezte a szabadság levegőjét. -||- Már majdnem egy teljes hónap eltelt. Kisebb-nagyobb összecsapásokkal, melyeket hála Olivernek minimális veszteséggel vészeltek át. Úgy látszott, feladják, s nekik sikerül más helyre menekíteniük a védenceket. Már csak Barneyra vártak, hogy meghozza az új címet. -Na végre, barátom! Már azt hittem, nem jössz vissza. -Megkaptuk a címet. Ausztrália, Sidney. -Remek. Akkor indulunk? -Várj! Ezt Claire küldi. Átnyújtott egy levelet. -Kösz. Menj, csomagolj. Oliver kinyította a borítékot, s széthajtotta a levelet. Kedves Oliver! Már egy hónapja nem hallottam felőled. Nem írtál, nem üzentél. Csak annyit közöltek velem, hogy több bevetésen vettetek részt. Remélem, még kézbekapod ezt a levelet. Jessica remek kislány, azt hiszem már lassan sajátomnak tekintem. Rendkívül megkedveltem. Te pedig remekül nevelted. Udvarias, okos, teli van élettel. De most nem miatta írok. Ebben a pillanatban kaptam a hírt, hogy egy nagyobb csapat közeledik hozzátok. Aggódom érted! Annyira, hogy most itt ülök a szobádban, és cigizek. A sors iróniája! Igazad volt, tényleg megnyugtató. Szeretnék bocsánatot kérni, hogy csak úgy betörtem az életetekbe. Ennek ellenére továbbra is itt maradok. Jessicának szüksége van rám, és nekem is rá. Mindketten nehéz napokat élünk át. Az a pár nap, amit együtt(?) töltöttünk, valahogy szívenütött. Egy éjszakát adtam neked, és te is nekem. Soha nem beszélgettünk magánéletről. És tudod mit? Tökéletesen bevált! Hatottál rám, remélem én is rád. Azért írok, mert szóban úgysem tudnám elmondani. A cigaretta itt pöfékel a kezemben, talán nélküle nem lenne bátorságom. Nem érdekel, hogy szereted a munkád, vagy hogy naponta több dobozzal is végzel. Nem zavarna, ho soha többet nem állnál szóba velem, de gyere haza! Hiányzol! Féltelek! Olyan hírtelen tűntél el azon a napon, hogy még csak elköszönni sem volt időm. Eleinte fájt, de lassan rájöttem, miért tetted, és beletörődtem. Nekem itt van a helyem, ott csak veszélyeztetnélek. Remélem, levelem még időben hozzád talál, s hatnak rád soraim. Gyere vissza! Őszinte szerelemmel Claire Oliver még párszor elolvasta a sorokat. Aztán tollat ragadott, s választ körmölt. Claire! Azt írtad, egy hónapja nem hallottál felőlem. Túl sok dolgom volt, hogy ilyesmivel foglalkozzam. Helyesen mondták a "több bevetést". Igen, kézbekaptam a leveled,és még időben hozzám talált. Örülök, hogy Jessica jól van, s hogy jól egyeztek. A "nagyobb csapatot" sikerült kijátszanunk, s átköltöztetjük a védenceinket. Címet nem mondok, veszélyes lenne. Nincs miért aggódnod. Azt írtad, cigizel. Nem érdekel, de ha ezáltal próbálsz ellenőrizni, szólok, hogy egy pillanatra sem vettem a számba mostanában. Ezéltal megjegyezném, hogy a "jutalom", amit ígértél elmaradt, így majd pótolnod kell. Maradhatsz, nem bánom. Ha Jessica is azt akarja. Igen, te is hatottál rám. Az az éjszakaha sokat is jelentett, de csak egy éjszaka volt! És még mielőtt megkérdeznéd, megnyugtatlak, hogy körülöttem nincsenek nők. Hazajövök. De nem most. Amint említetted, szeretem a munkám. Ez az esély, amit most kaptam, számomra óriási lehetőség. Véghez akarom vinni, győzni akarok. Hírtelen tűntem el, mert sietnem kellett, s talán azért is, mert tudtam, hogy te talán le tudnál beszélni róla. Örülök, hogy beletörődtél. Őszinte szerelemmel? Ugye, ezt tényleg a cigi hatása alatt írtad? Mit használsz? Remélem nem túl erős... Azokról a beszélgetésekről pedig jobb ha tudod, mást úgysem fogsz kiszedni belőlem. Ha unalmasnak tartod, hogy nem ecsetelem előtted a problémáimat, elmehetsz. Ha mégis maradnál, tudatni akarom veled, hogy el kell fogadnod, én már csak ilyen vagyok. Tisztelettel Oliver Barney! Készen vagy? -Igen. _remek. Akkor mi indulunk. Te pedig vidd ezt el Clairenek. -Ne menjek én is veletek? -Nem. Má úgyis vége. Pár napon belül mindenki biztonságban lesz. Aztán én is hazamegyek. -Jól van. Akkor viszlát. -Viszlát. -||- Claire! Vedd úgy, hogy ez lesz az utolsó levelem. Itt ülök a szobámban, pár méterre tőled. Úgy érzem, nem tudnám a szemedbe mondani. Pont, mint egyszer régen... Pontosan egy éve, hogy megszabadítottál a cigitől. Az volt talán az első lépés. Sokminden történt ez alatt az év alatt. Azt hiszem, kissé rosszul jött ki a lépés a leveled után. Magamnak okoztam fájdalmat. Mióta itthon vagyok, másra sem tudok gondolni, mint hogy egyik nap nem jelensz meg a konyhában. Szerencsére mindig csalódnom kellett. Nem tudom, mi késztetett a maradásra, de örülök neki. Betartottam a szavam. Mindenről beszélgettünk, s számomra ez sokat jelentett. Megismertelek, s ez mindennél többet jelent. Rájöttem, nem tudnám elviselni, ha kisétálnál innen. Egy esélyem van erre. Claire! Szeretnél örökre mellettem maradni? Azt akarom, hogy soha többé ne kelljen attól félnem, hogy itt hagy egyedül. Egy egyszerű igent kérek tőled. Légy Jessica édesanyja, s a barátnője egyben. Légy a feleségem, társam, partenerem, szeretőm. Mondj igent, és én leszek a világ legboldogabb embere. Ennyit kérek. Egy utolsó választ. Egyetlen szót. Mondj igent. Őszinte szerelemmel Oliver -||- -Gyerünk már Jessica! Ma ünneplünk. Születésnapod alkalmával elviszlek a kedven helyedre. Arthúr örülni fog neked. -De jó! Már egy éve nem jártam ott. -Mehetünk? -Persze. -Claire!? Készen vagy már? Mond, kinek csinosítod annyit magad? -Rögtön jövök. Csak még öt perc. -Ha nem ismerném, még az hinném, szeretőt tart. -Apa! Ne hülyéskedj. Gyere, várjuk meg kint. Egyébként miért beszélsz egy ötéves leány előtt ilyesmiről? -Már öt éves vagy? Azt hittem, most töltöd be a kettőt, és nem érted a szavaimat. Ezer bocs! -Ha-ha! Vicces vagy. Csak mi megyünk? -Nem gondolod, hogy kicsit túl okos vagy? Miért kell neked már most mindent elrontanod? Előre sajnálom a vejedet. Hogy belőled micsoda anyós lesz.... -Volt kitől tanulnom. -Kösz. -Nem rád gondoltam. -Ne pofátlankodj. -Te se. -Szőrnyű vagy. -Hasonlítunk.Na végre! Menjünk már! -||- -Hú! De jól néz ki! Köszi, apa. Aranyosak ezek a lufik. -Menj, nyisd ki az ajándékaid. Ne egyél túl sok csokit, mert Arthúr rögtön hozza a kaját. -Jó. -||- -Á! Újra látom, Mrs Coventry...Hogy van? -Remekül Arthúr, remekül. De megint téved. Nem Coventry. Immár Phelps. -Nocsak. Ez esetben megint tévedtem. Elnézést kell kérnem. Mit hozhatok? -A változatosság kedvéért Jessicának egy nagy tál sültkrumlit, nekünk pedig... -Görögsalátát? -Igen. Oliver egyre jobban áttér az egészséges életmódra. Persze, Jessicát nem tudom meggyőzni. De mit mondjak...még az apjánál is makacsabb. -Rögtön hozom. -||- -Siess már, anyjuk! Rögtön itt vannak! -Jól van, Oliver. Még mindig nem hagysz fel ezzel? Egy nőnek szüksége van a felkészülésre. Nem elég magunkra dobni egy farmert meg egy pólót. -Már itt is vannak! Gyere már le! -Szőrnyű vagy. -Mintha már említetted volna. -Szia, apa! -Szervusz, Jessica! Hello, Shelby. Hogy vagytok? -Nagyon jól, Oliver. -Ennek örülök. -Apa! Szeretném bemutatni nektek az unokátokat. Ő Hannah. -Aranyos. Hasonlít rád. -Tudom. De még sokat kell nőnie. Valamiben viszont igazad volt. -Miben? -Ezelőtt tizenöt évvel említettél valami olyasmit, hogy sajnálod a jövőbeni vejemet. Honnan gondoltad, hogy lányom lesz? -Ja, hogy az. Te ilyesmire még emlékszel? -Volt ám eszem. -Igen, ezt már akkor is tudtam. -Szóval? Honnan gondoltad? -Csak véletlenül találtam ki. -Miért nem lottóztok? -Nem hiszem, hogy nagy eséllyel indúlnánk. -Miért? -A gyerek szempontjából ötven százalékban vol valószínő, hogy lány lesz. Ha akarod, kiszámítom, mekkoa lett volna a lottózásban. -Kösz, nem vagyok kíváncsi. -Nocsak....Felhagytál a minden-lében- kanál voltodról? -Igen. Azt hiszem ideje benőnie a fejem lágyának. Igaz, hogy apámnak köszönhetően vége a háborúnak, de jobb féni, mint megijedni. Na de farkaséhaes vagyok. Mit eszünk? -A szokásosat. -Sült krumpli, és görögsaláta? -Nem, arról lemondtunk. Nem bírtam tovább a nyúlkaját. -Nocsak. Akkor? -Sült csirke. -Máris felkeltettétek az érdeklődésem. Mehetünk. De előtte...Hol szívhatok el egy cigarettát? -A házban nem. Ha muszály, akkor az udvaron. -Jessica...azt hiszem, ideje leszoknod róla. A mai lesz az utolsó. -Nem, Shelby. -De még mennyire, hogy az lesz. Ha kell, végig a nyomodban leszek. -Anyjuk...azt hiszem, a történelem ismétli önmagát.- vágott véget a vitának Oliver, s bevonultak az ebédlőbe.