Könny szökött a szemébe.

-Elnézést kérek.-sietett ki az udvarra, s egy óriási köhögőrohammal próbált megbírkozni.

-Ezt így nem folytathatod, Oliver.

-Claire? Követtél?-próbált uralkodni magán.

-Igen. És azt hiszem jól tettem. Most megbizonyosodtam arról, hogy segítsére van szükséged.

-Nem fogok elvonókúrába, ha ezt akarnád.

-Dehogyisnem. Addig nem foglak békén hagyni, amíg meg nem ígéred, hogy leszoksz a szivarozásról.

-A baj csak az, hogy soha nem is szoktam rá.

-Na persze...mondjak neked pontos dátumot? 2007.04.28, este 9 óra. Pontos helyszín, ugyanitt. Háttérinfó, feleséged halála, gyermeked születése, háború kezdődése. Állapotod: magad alatt. Most ehhez képest 2009. 09.09 van, este 9 óra. Jessica odabent alszik. Gyűlés van, erre te fogod magad, és kijössz. Szerinted ez normális?

Oliver előkapart egy dobozt a zsebéből.

-Ne aggódj. Öt perc, és helyrejövök.

-Rendben. De vedd úgy, hogy ez lesz az utolsó. Amint kialudt, kezdetét veszi egy hosszú folyamat. És csak hogy lásd, ennyire komolyan gondolom, indulok a holmiaimért. Reggeltől kezdve egy új családtagod lesz.

A férfi egy szúró pillantást vetett barátbőjére. Egy ideig azt hitte, hogy csak hülyéskedik vele. Komoly tekintetét látva viszont már nem volt olyan biztos benne. A nő közben megfordult, s eltűnt a ház ajtaja mögött.

Jólesett neki a cigi, megnyugtatta, s rohama is kissé elmúlt. Leült a fűbe, s egy újabbat húzott ki a dobozból. Ennek már nem volt akkora hatása, csupán a megszokás irányította izmait. Tövig szívta. Alig oltotta ki, a harmadik után nyúlt. Nekidőlt a kedvenc fájának, s átadta magát a cigi hatásának. Még egy két órát kint maradt. Remélte, hogy nem gondolta komolyan Claire, amit mondott, de azért mégis biztosította magát, hogy egy ideig nem hiányozzon neki a füst. Mire visszament, a ház már üres volt. Besomfordált lánya szobájába, s betakargatta. Még egy ideig gyönyörködött benne, nyomott egy puszit a homlokára, s átsétált a hálószobába. Nyitva hagyta az ajtót, hiszen mindere készen kellett állnia.

Nehéz idők jártak, pontosan féléve kezdődtek a súlyosabb esetek. A háborúk, lázadások, terrortámadások lassan mindenhova kiterjedtek. Nemrég találta meg ezt a házat, és viszonylag biztonságosnak tartotta. Szüksége volt rá, mert kislányát egyre többször gyötörte páni félelem, s még két éves sem volt. Akkoriban már hat éve volt tagja a magukat Barátoknak nevező csapatnak. Ők különlegesen hatottak az akkor már egyre jobban összezördülő országok között. Kevés tagja volt, de megbízhtaóak, és fontosak. Téglaként működtek a nagyobb szakszervezetekben. Minden apró mozdulatról jelentést tettek nekik, s így gyorsan meg tudták hiusítani azok terveit. Oliver felesége kedvéért lett csak tag. Nem akart részt venni egyik oldalon sem, de mikor Cecile beavatta, úgy döntött, segítenie kell. Eleinte nem bíztak meg benne, s nehezebbnél nehezebb feladatokat adtak neki. Remélték, hogy elvérzik. Ha megtörtént volna, azt mondják, nem kell csapatukba gyenge katona. Oliver viszont mindegyiken gyorsan verekedte át magát. Társai kezdték elismerni, hogy Cecilenek igaza volt, mikor a férfit hűségesnek és tehetségesnek titulálta.

Hat év alatt rengeteg csapatot vezetett célba. Több száz terrortámadást hiusítottak meg. Oliver remek csapatvezető és stratéga volt. Maga sem értette, miért, de könnyen oldotta meg a legnehezebb feladatokat. Egyre jobban felfigyeltek rá, s a csapat főnökei maguk mellé emelték. Cecile közben megszülte kislányukat, de közben belehalt. Az elején nehezen, de elviselte a fájdalmát, viszont az egyre több munka és a gyerek mellett szüksége volt valamire, ami kissé megnyugtatja. Az alkoholt nem szerette, a drogokat és orvosságokat megvetette. Egyetlen támogatója immár csak a cigi maradt. Naponta 3-4 dobozt is elszívott, s ez két év alatt súlyos következményekkel járt. Nem csak a keserűen büdös szaga miatt, amit a többiek már megszólaltak, hogy az egyre sárgább fogai, a nikotinos ujjai, hanem ez egyre erősödő köhögési rohamok is vesélyeztették munkáját. A többiek már nem küldték bevetésre, féltek, hogy egy rossz időpontban újra rátör a roham, s elárulja őket. E helyett még mindig ő készítette a terveket. Egyre többször hibázott, mivel csak a többiek beszámolóiból ismerte a tényeket, nem saját tapasztalataiból. Rájuk kellett hát hagyatkoznia, de azoknak egyáltalán nem volt thhez hatodik érzékük.

Claire nemrég került a házába. Ő is hírtelen felfedezett tehetségnek bizonyult. Valósággal magát látta viszont egy nőnek a testében. Gyorsan összebarátkozott vele, hála Jessicának, aki nygyon megkedvelte a lányt. Claireben anyját látta, s a nő mindent megtett, hogy Jessica jól érezze magát. Oliver többször végignézte, hogy játszik kislánya önfeledten Clairrel. Örült annak, hogy végre kissé megszabadul félelmétől. A nő nem volt csinos, és nem lehetett egy nagy szépségnek sem nevezni. Kissé molett testét viszont rendkívűl jól ki tudta használni. Sem a mászás, sem a szaladás, sőt az apró helyekre való bejutás sem jelentett neki nehézséget. Oliver egy remek barátot talált személyében, a kislányának meg játszópajtást. Egyelőre többre nem is vágyott. A felesége képe még most is kísértette néha, s úgy érezte, nem tudna mást elképzelni maga mellé. Claire már az elején megértette ezt, habár soha nem beszéltek róla nyíltan.

Olivernek felpattantak a szemei. Hajnal volt, a nap még csak éppen kezdett felkapaszkodni az égre. Bevonult a fürdőbe, s elvégezte napi teendőit, habár tudta, hogy ez semmit nem fog segíteni. Jessica még mélyen aludt. Megint megpuszilta, s már indult volna, hogy megigya reggeli kávéjat pár cigi társaságában, mikor Clairrel találta szembe magát.

-Hát te? Már ilyen korán beugrottál?

-Aranyosak vagytok együtt...nem gondoltam volna, hogy ennyire szereted. Soha nem mutattad.

-Azt  hiszem elég sokmindent nem tudsz rólam. De nem válaszoltál a kérdésemre.

-Hát akkor lesz időm megismerni téged, ugyanis amit mondtam, betartottam. Átköltöztem, ha tetszik, ha nem.

-Remek.-morgott a férfi, s máris kiment a konyhába. Felnyitotta a konyhaszkrényt, s kotorászott. Semmi. Benézett minde helységbe, kinyitotta az összes fiókot. Sehol semmi. Claire mosolyogva nézte a férfi ténykedését.

-Hova raktad a cigit?-kérdezte Oliver, s egyre jobban elhatalmasodott rajta a pánik. Add vissza őket, mert nem tudok nélkülök lenyugodni.

-Nem.

-Légyszíves, ne ellenkezz. Nem hallottad még milyen vagyok, mikor tombolok. Ne is akard.

-Nem érdekel. Akkor sem adok egy szálat sem, ha fegyverrel fenyegetsz. Végig a nyomodban leszek, csakhogy egy másodpercre se tudd a szádba venni azt a vackot.

-Add vissza! Mi közöd van neked ahhoz, hogy mennyit szivarozom? Fogalmad sincs róla, hogy mi van ebben a házban nap mint nap.

-Nem, tényleg nincs. Soha nem jövök gyűlésekre. Nem hallgatom végig, hány szerencsétlen vesztette életét. Nem nézem végig, hogy Jessica egyre jobban fél. Nem hallgatom, mikor miattad aggódik. Nem...igazad van, fogalmam sincs róla.

-Megkaphatom?

-Nem.

Oliver megfogott egy tányért, s a földhöz csapta.

-Most rögtön adj egyet!

Claire megrántotta a vállát, közelebb lépett, s jól felpofozta.

-Ez mi volt?-kérdezte Oliver megrettenve.

-Hisz te kérted. Azt mondtad adjak egyet...

-Cigire gondoltam.

-Tudom. De azt akkor sem adnák, ha tehetném. Mindegyiket elégettem.

-Akkor most rögtön mész, és veszel!

-Nem.

A férfi felkapott egy üvegpoharat, s a falhoz csapta.

-Nem érdekel, ha az összes ingóságod összetöröd. Akkor sem kapsz egy szálat sem. Sőt, akkor sem adok, ha most itt helyben nekem rohansz, s összeversz.

Oliver visszahúztaa kezét, megszégynülten meredt a nőre. Majdnem tényleg megütötte. Egy ideig lihegve bámult rá, majd Jessica sikítása félbehagyatta vele a mozdulatot. A lány az ajtóban állt, majd odaszaladt Clairehez és a nyakába ugrott.

-Sia!-köszöntötte a nő a kislányt. Hát felébredtél?

-Igen. Képzeld, azt álmodtam, hogy te itt maradsz velünk, és sokat játszunk, és a papa is velünk van, és ő is játszik velünk, és egy vidámparkba megyünk, és...

-Ez tök szuper! Gyere, mesélj el mindent. Oliver majd készít nekünk reggelit.

-Szia, papa!- szólalt meg a lány, mintha nem is vette volna észre a mellette álldogáló férfit eddig.

Oliver csak biccentett, s hogy valamit kezdjen magával, kivett a hűtőből pár tojást, s odatette sülni. Miközben próbálta nem észrevenni, hogy lánya mennyire jobban el van Clairrel, és még cigije sincs, amivel megnyugodjon, eléjük rakta a  reggelit. Aztán tüntetően bevonult a szobájába, és estig nem találkozott senkivel. Különböző stratégiákat tervelt ki, hogy juthatna adagjához. Tíz óra tájékán bekopogtak a szobájába.

-Igen, Claire? Miért jöttél? Még valamitől meg szeretnél szabadítani? Esetleg a terveimet szeretnéd elvenni?

A nő arcáról nem tűnt el a mosoly, még a sértegetések után sem. Helyette letette az asztalra a tálcát, amin a vacsora díszelgett.

-Nem, csak gondoltam, enned kéne valamit.  Jessica furcsálta, hogy nem szóltál hozzá egész nap.

-Talán azért, mert nem akartam rajta kitölteni a mérgemet. Amint láttad, a cigi nélkül elég feszült vagyok.

-Igen, láttam, és tapasztaltam.

-  Akkor most visszaadod?

-Nem

-De...

-Ugye észre sem vetted, hogy ma egész nap nem köhögtél? Azt hiszem, elég jól elterelted róla a saját figyelmedet.

Oliver elismerően nézett a nőre.

-Akkor ezek szerint meg is van a stratégia. Mostantól fogva el fogjuk terelni a figyelmedet a cigiről.

-Nem szükséges.

-De még mennyire, hogy az...

Előtte viszont kapsz egy kis jutalmat, amiért ma kibírtad. Ha így folytatod, lesz egy hét múlva is.

-Kapok egy szálat?

-Sokkal jobbat...

Oliver lelombozodva állt a nő előtt. Jelenleg nem tudott jobbat elképzelni. Claire kiolvasta a szeméből, mire gondol, így közelebb lépett, s megcsókolta. Oliver egy ideig habozott, majd ellökte magától.

-Nem lehet.

-De.-mondta Claire, s máris támadásba lendűlt.

A férfi egy ideig viszonozta, majd újból ellökte.

-Nem teheted.

-Csak figylej.-hárított a nő, s kioldotta köpenyét. Alatta nem volt semmi.

Oliver felsóhajtott. Még egyszer megpróbálta elhárítani a lányt, de már nem kételkedett benne, hogy a nő győzött.

-Jessica...-morgott, miközben közelebb lépet Clairehez.

-Alszik.-válaszolta az, s magához húzta Olivert.

A férfi tudta, hogy túl sok idő telt el az utolsó óta, s egyre jobban magába kerítették ösztönei. Taszitott a lányon, kissé erősebben, s az hanyatt esett az ágyon.

-||-

Tíz óra körül ébredt, s felkapott magára egy köpenyt. Lesétált a konyhába, ahol Claire vidáman beszélgetett Jessicával. Egy ideig nézte őket, aztán egy felfoghatatlan vágy kerítette hatalmába, hogy megcsókolja a nőt. Az, mintha megérezte volna, kézenfogta Jessicát, s kivezette az ajtón.

-Mi most sétálni megyünk. A reggeli a hűtőben.

Oliver elképedve állta az üres helyiségben.

Nem értette,hogy mi is történik. Immár nagyon hiányzott a cigaretta, s erre úgy jött rá, hogy hírtelen megpillantotta magát a tükörben. Épp egy tollat akart a szájába venni.

Igaza volt Clairenek-gondolta. Kezelésre szorulok.

Visszasétált a szobájába, hogy valamivel elfoglalja magát. Próbált a munkára koncentrálni, de nehezen sikerült. Remélte, hogy este újre kettesben maradnak. Az viszont eltelt, a nő még csak köszönni sem tért be.

Másnap nagyon könnyen ki tudta verni a fejéből a cigarettát, ugyanis minden félórában ki kellett mennie könnyíteni magán. Kilenc óra körül meg akarta keresni Clairet, hogy beszéljen vele.

Hallotta, hogy kislány szobájából szűrődik ki csendes beszélgetés. Odalopózott, mert elég rég nem beszélt vele, s kissé rosszul érezte magát emiatt.

-Nem kell aggódnod, Jess, hamarosan helyre jön. Most picit beteg.

-De, ugye, semmi komoly? Két napja nem jött be, hogy megpusziljon. Régen legalább még megszídott, de most nem is látom egész nap.

Fájdalmas volt hallani, hogy egy három éves kislány így beszél. Oliver kezdte megérteni, hogy mi mindent elmúlasztott. Mégha mindenét oda is adta volna Jessicáért, ezt soha nem mutatta ki neki. A lány ennek ellenére szerette, s aggódott érte.

-Mi a baja a papának?

-Semmi komoly.

-A tegnap elég későn ébredt, s ma ki sem jött a szobájából. Én is ezt szoktam csinálni, mikor meg vagyok hűlve. Ő is meghűlt?

-Nem, nincs meghűlve.

-Akkor miért köhögött a múltkor olyan csúnyán?

-Mert beteg.

-Mégis meghűlt?

-Nem.

-Akkor? Fáj valamije? Hol?

-A szíve.

-Az hol van?

-Itt.

-Bemehetek hozzá? Ő is mindig be szokott jönni, ha én vagyok beteg.

-Ma nem. Biztosan alszik. Holnap viszon örülni fog neked. De most itt az ideje, hogy lefeküdj. Gyere, betakarlak.

A férfi visszaosont a szobájába, s elhatározta, holnaptól kezdve mindent megad lányának.