- Nem Ron, nem adom oda az eszémet! - rántotta ki Hermione barátja kezéből a két tekerccsel hosszabb dolgozatot, mint amit Flitwick professzor kért. Bár a hetedikeseknek egyre nagyobb házifeladat-hegyekkel kellett megbírkózniuk, Hermione még mindig könnyedén vette az akadályokat.

- Volt rá három napod, hogy megcsináld a magadét!

Ron fájdalmas arcot vágott, és Harryre nézett. A szemüveges fiú nem mert mit mondani. Egyik barátját sem akarta feldühíteni.

Hamarosan letelepedtek a Nagyteremben a Griffendél asztala mellett, és míg Ron rávetett magát a sültkolbászkákra, Hermione megvajazott magának egy pirítóst, és levárt halmozott rá. Fél szemét végig a táskáján tartotta. Volt egy olyan gyanúja, hogy elég lenne elfordítania a fejét, hogy Ron ismét az esszéje után kezdjen kotorászni.

Hamarosan azonban megérkezdtek a postabaglyok, és egy szokásos kuvik lepottyantotta az iskolaelső elé a Reggeli Prófétát. A címlapon Cornélius Caramel szónoklot - láthatóan feszélyezték a kérdések - bár nem lehetett hallani, mit mond, idegesen pörgette a keménykalapját az ujai között.

Hermione megrázta az ujságot, és eltemetkezett benne, hamarosan azonban felsikkantott, és Ron is eldobta a bűbájtan esszéjét. A teremben több helyen is - ahol szintén megérkezett a Reggeli Próféta - mocorogni kezdtek a diákok. Hermione ledobta az ujságot, hogy Harry és Ron s elolvashassák a terjedelmes cikket, ami a borítót elfoglalta, és láthatóan a riadalom forrása volt.

A Minisztérium bevezeti a 173. rendeletet
Rita Vitrol írása

Évek óta nem ez az első alkalom,hogy a Minisztérium durva intézkedésekkel avatkozik bele a varázslók és boszorkányok megszokott életébe. Az sem újdonság senki számára, hogy Cornelis Caramel, mágiaügyi miniszter olyan rendeletek hoz, amelyek érintik a még Roxfortban tanló, békés diákéveiket élvező gyermekeinket. Ezek a törvények eddig is sok kellemetlenséget okoztak ( gondoljunk a két éve megjelent okatatásügyi rendeletekre Lásd 5. old.), de a mostani határozat általános felháborodást váltott ki a minisztériumban dolgozó, és külföldi boszorkányok és varázslók körében is.

A tegnap meghozott 173. rendelet segítségével kívánja a minisztérium visszaállítani a Voldemort elleni háború előtti állapotokat.

" A háborúban rengeteg életet elvesztettünk - nyilatkozta a miniszter a lapunknak, miközben megpróbált elrejtőzni a dühös tömeg elől riporterünk háta mögött. - Rengeteget. Nem csak felnőtteket, de nagyon sok gyreket is. A születések aránya pedig a békeévekhez képest drasztikusan lecsökkent, és divatba jöttek az egygyermekes családok. A Sötét nagyúr sok mugli származásúboszorkával és varázslóval végzett, még mielőtt megkezdhették volna tanulmányaikat a Roxfort Boszrkány - és Varázslóképző szakiskolában. Amennyiben a demográfiai változások nem leszenk radikálisak, harminc éven belül a varázstársadalom a háború előtti negyedére csökken. Ezért éreztük szükségesnek a 173. rendelet bevezetését."

A Mágiaügyi miniszter a dühös szülők átkai elől menekülve nem tudta befejezni nyilatkozatát. A 173. rendelet mindenestre, ahogy a miniszter szavaiból is kiderült, a népesség helyreállítását célozza meg. Durva, elavult, középkori módszerekkel.

A rendelet értelmében minden tizenhetedik életévét betöltött boszorkánynak és varázslónak házasságot kell kötnie, és a megkötéstől számított két éven belül gyermeket kell vállalnia. Az aranyvérű családok gyermekei félvér, vagy mugli származású boszorkákkal és varázslókkal fognak frigyre lépni, hogy a nagy arányú kvibliszületést ellensúlyozni lehessen.

Még nem lehet pontosan tudni, kiket fog érinteni a rendelet, de a híresztelések szerint Cornelius Caramel személyesen érkezik ma este Roxfortba, ahol kiválasztják azokat, akik a rendelet hatálya alá esnek.

" A párok kiválasztása a szerencsén múlik majd - nyilatkozta lapunknak Percy Weasley - Értesüléseim szerint a jövendőbeli menyaszonyok és vőlegények a párosítást maguk végzik el, és maga a miniszter sem tudja előre, kinek kivel kell majd összeházasodnia."

Azokra nézve, akik nem lépnek frigyre az eljegyzés bejelentését követő két hétben, komoly következmények várnak.

- Kidolgoztunk egy biztos módszert, ami megfosztja az illetőeket a varázserejüktől, amennyiben nem teljesítik a mágikus szerződés feltételeit. Részleteket nem árulhatok el, de nem titkos, hogy ugyanez a módzser segíteni fog, hogy a párok elfogadják egymást, és bizakdva nézzenek a gyermek áldás elé - jelentette be Kenneth Goldman.

Hermione rémülten hajtotta össze az újságot. Ron még az evésről is megfeledkezett, és sápadtan nézett rájuk.

- Ez azt jelenti, hogy... hogy lehet, hogy Eloise Midgent két héten belül feleségül kell vennem?

Hermione nem méltatta válaszra, hanem a tanári asztal felé fordult. Dumbledore komoran nézett maga elé, míg a tanárok ingerült beszélgetésbe merültek.

- Harry - szólalt meg Hermioen váratlanul - Ginny még nincs tizenhét!

- Tisztában vagyok vele - felelte a kis túlélő leverten. - Ha Caramel minden áron össze akar párosítani minket, aligha fog még egy évet várni...

- Tennünk kell valamit! - fakadt ki elkeseredetten. - Nem hagyhatjuk, hogy tönkretegye egy ilyen idióta az egész életünket!

Idő közben Dumbledore professzor felállt, és távozott. McGalagony megkocogtatta a poharát.

- Egy kis figyelmet kérek! Megkérném mindazokat a diákjainkat, akik a 17. évüket betöltötték, hogy maradjanak a Nagytremben. Az igazgató úrnak sürgősen el kellett mennie a Minisztériumba, de hamarosan visszatér. Beszélni szeretne magukkal.

Nyolc óra közeledtével a terem egyre jobban kiürült, ugyanakkor az érintettek egy csoportban gyülekeztek. Még a Mardekárosok is sápadtak voltak, és kivételesen egyetértettek a többiekkel.

- Az az átkozott Caramel - dohogott Malfoy. - Ha apám nem lenne börtönben ezért...

- Legszívesebben - hagyta rá Ron, és közben olyan mozduatot tett, mint aki megpróbálja kitekerni az illető nyakát.

Hamarosan visszaérkezett az igazgató is. Fáradtanak és csalódottnak tűnt.

- Figyelmet kérnék! Mint tudjátok, minden 17. évét betöltött boszorkányt és varázslót meg kívánnak házasítani a minisztériumban. Az imént beszéltem a miniszterrel, de már elkészült azoknak a listája, akiket belekényszerítenek egy ilyen kapcsolatba. A Pergamanen különleges, ősi bűbáj van: senki nem térhet ki alóla, és a köteléket én sem tudom felbontani. Ma este sokótokat felbonthatatlan jegyességbe kényszerítenek. Csak azt ajánlhatom, ha szerelmesek vagytok, házasodjatok össze délután négy előtt, mielőtt a miniszter ideér. Ez az egyetlen módja, hogy magatok válsszatok. Az ügy mindannyiótokat érint. Emiatt a mai délelőttöt nektek adom: cselekedjetek gyorsan, de megfontoltan!

Harry hamarosan el is szaladt, hogy Ginnyt kirángassa átváltoztatástanról, és Ron is hamarosan Liza Turpinnal sétálgatott. Az igazgató szerzett egy papot, aki összeadja a házasulni készülőket.

Ginny riadtnak tűnt, de eltökéltnek. Hermionéval visszament a hálótermükbe, és néhány talárt fehérre varázsoltak az alkalomra, és néhány Bimba professzortól szerzett fehér virágot tűztek a lány hajába.

- Gyönyörű vagy - mondta Harry rekedten, amikor meglátta a mosolygó lányt.

- Köszönöm - felte félénken. - Kár hogy anyáék nem lehetnek itt. Mindig is azt szerették volna, ha családtag leszel. - Elmosolyodott. - Gondolom nem bánod, ha ezt mejd megismételjük a hétvégén, hogy mindenki ott legyen?

Harry csak bólintott, de az arcára volt írva, hogy akár tíz mennydörgővel is megküzdene, hogy Ginnyt a feleségének tudhassa.

Hermione két esküvőn volt tanú, hármon koszorúslány. A töbiek azonban, akiknek nem volt kapcsolatuk, szorongva várták a Miniszter érkezését. Valahogy nem tudott őszintén örülni a többieknek, amikor ő attól rettegett, hogy fél óra múlva talán Draco Malfoy menyasszonya lesz. A mardekáros fiú sem tűnt éppen vidámnak.

Délután kettőkor, az ebédszünet végén befutott a miniszter, és a kezében egy papírtekercset szorongatott.

- Jó napot kívánok mindenkinek - mondta. Az egyetlen oka annak, hogy enm rohanták le a diákok az volt, hogy tíz felfegyverzett auror állt körülötte.

- Megkérem azokat a diákokat, akiknek a nevét felvasom, hogy fáradjanak oda a házvezető tanáraikhoz, akkikel majd egy zsupszkulcs segítségével a Minisztériumbe utazhatnak.

Anthony Goldstein, Michael Corner, Ernie MacMillan, Hannah Abott, Justin Flinch-Flachly, Eloise Midgen, Padma Patil, Pansy Parkinson, Draco Mallfoy, Vincent Crack, Gregory Monstro, Alice Froster, Hermione Granger, Lavender Brown, Neville Longbottom, Sallyanne Perks, és Kelly Bratein.

Caramel döbbeneten nézett fel a listájából.

- Egy pillanat... ezen a listán többen voltak! Hova tűnt róla például Harry Potter, Ronald Weasley vagy Liza Turpin?

Dumbledore megköszörülte a torkát.

- Nos, ők már nem esnek a rendelet hatálya alá.

- Miért ne esnének? - kérdezte csodálkozva.

- Mert ugyan elmúltak 17 évesek, de már házasok.

Caramelnek lila lett a feje.

- Ez is a maga műve, Dumbledore! A hátam mögött... összeadta őket!

- Ugyan Cornelius - mondta szelíden - nem az volt a szándéka, hogy a népességet növelje? Nos, most itt a lehetőség. Ezek a fiatalok boldog párok, biztos lehet bennük. És nagyobb az esély gyermekáldásra, mintha valaki mással kényszerítették volna össze őket!

- Igaza van... - ismerte be kelletlenül, majd előhúzott a zsebéből négy színes kendőt, és a házvezetők ekzébe nyomta. - A zsupszkulcsok  - mondta mogorván.

Hermione ilyedten ácsorgott McGalagony mellett a többi griffendélessel.

- Megkérek mindenkit, hogy fogja meg a kendőt! Az aktiválás fél percen belül várható!

Hermione csendben nézegett a fiúkat. Kizárt, hogy olyan szerencséje lesz, hogy Anthony vagy Michael felesége legyen... még Neville is áldás lenne, csak ne mardekáros legyen. Earny vagy Justin sem lenne olyan rossz... De ha Malfoy... megborzongott.

Annyira elmerült sötét gondolataiban, hogy észre sem vette, amikor a zsupszkulcs aktiválódott, csak amikor megérezte a rántást a köldöke mögött.

Hamarosan a minisztérium fogadócsarnokába érkeztek meg, ahol további aurorok várták őket, és hamarosan valamennyiőjüket lefegyvereztek. Piton és McGalagony teljsen kikeltek magukból:

- Micsoda eljárás ez! Nem azért jöttünk ide...

- Mit gondol magáról a Minisztérium?! Először tönkreteszi fiatal gyerekek életét, aztán...

- Hölgyeim, uraim, nyugaodjanak meg - próbálkozott az egyik auror. A kijelentése hatására azonnal lincshangulat alakult ki. - Erre csak azért van szükség, hogy a párok, ha hmm elégedetlenek egymással se tehessenek kárt egymásban!

Jónéhány üvöltözés, durranás és szikrapetárda árán a fiúkat (Flitwickkel és Pitonnal) és a lányokat (Bimbával és McGalagonnyal) beterelték egy egy kényelmes helységbe, ahol piros fotelok, tea, keksz és könyvek várták őket. Hermione gyanakodva körbenézett.

Hamarosan megjelent egy minisztériumi boszorkány is. A kezében egy zsákot tartott.

- Sajnálom, ifjú hölgyek, hogy ilyen helyzetbe kényszerít benneteket a minisztérium. Nem értek egyet a döntéssel, de itt dolgozom, és nincs választásom, szóval, ha valakin bosszút akartok állni, a miniszteren tegyétek, ne rajtam. Na most az eljegyzésekről.

- Ebben a zsákban kilenc gyűrű van. Mivel kilencen vagytok. Mindegyikőtök kihúz belőle egyet, és felhúzza a gyűrűsujjára. A másik szobában a fiúk ugyanezt teszik. Minen gyűrűnek megvan a maga párja. Miután húztatok, egy órán keresztül nem hagyhatjátok el a termet, ugyanis ennyi időre van szüksége a mágiának ahhoz, hogy létrehozza a kötést. Amikor az óra lelt, a gyűrű jelezni fog: felforrósodik, és kissé megszorul az ujjatokon. Addig nem láthatjátok a vőlegényeteket sem, mert a Miniszter úr - olyan hangon modta a nevet, mintha valami különösen undorító csúszómászóról lenne szó - nem szeretné, ha valaki megtudván, ki a jövendőbelije, megszakítaná a kapcsolatot.

Nagy levegőtt vett.

- Van még egy-két tudnivalótok. Ez a házasság nem kötelező, de ha nem veszitek fel a gyűrűt, és két héten belül nem mentek hozzá a jegyesetekhez, egy ősi mágia lép életbe, aminek a forrása a középkorba nyúlik vissza, ahol a szülők rendezték még a gyermekeik sorsát. Ez megfoszt benneteket a varázserőtöktől. A minisztériumi rendelet ugyanúgy képes volt ezt aktválni, mint annak idején a szülők. Kivétel, vagy visszaút nincs.

Döbbent csend hallgatta a bejelentést. A boszorkány kinyitotta a zsákot, és Lavender elé tartotta.

- Mindenki húzzon egyet.

A gyűrűk teljesen közönséges eljegyzési gyűrűknek tűntek. teljesen egyformák voltak, a méretüket is csak akkor nyerték el, amikor a lányok felhúzták az ujjukra.

- Nos, hogy ez megvan - folytatta a boszorkány- elmondanék még pár dolgot, amit a gyűrűről tudni kell. Ezt is a középkoi házasságbűbájokkal kezelték, csak egy kicsit módosítottak rajta. A gyűrű lehetlené teszi, hogy viselője hűtlen legyen, de ez a középkortól eltérően a férfikra is hat. Szóval meg se próbáljatok még csak csókolózni se mással, mint a férjetekkel.

- Mivel a rendelet célja első sorban a mágikus gyermekutánpótlás volt, a partnerekben minimális méretű vonzalmat ébreszt egymás iránt. Mondhatni olyan érzést, amit az ember a szerelem előtti stádiumnak nevez. A célja az, hogy megkönnyítse a párok dolgát. Az esküvőt a párok maguk rendezhetik, legkésőbb két hét múlva, különben a minisztériumba portálja őket a gyűrű, ahol befejezik a kapcsolatuk megkötését. Legkésőbb három héttel az esküvő megkötésést követően el kell töltei a nászéjszakát. Ellenkező esetben, mivel a cél a gyermekáldás, a gyűrű fog nagymértékű szexuális vonzalmat ébreszteni a párokban.

A lányok döbbenten hallgattak, és a tanárnők, akik kísérték őket, nem titkolták, hogy egyáltalán nincsenek elragadtatva a minisztérium újításaitól.

- Ugyanakkor nem akarta a Miniszter úr, hogyha esetleg nem sikerülne olyan jól az esküvő  elrontsa az egész életeteket. Ezért lehetővé tette, hogy amennyiben a párnak négy gyermeke született, és a legkisebb már elérte a hat éves kort, a férj és feleség közös megegyezéssel, a gyűrű levételével elválhat. Hangsúlyozom, a válásnak egyedül ez a módja lehetséges. Legrosszabb esetben tehát mindössze tíz évről van szó. Amennyiben a pár együtt marad, a gyűrű továbbra is biztosítja a hűséget, ami sok kétségtől óvja meg a párokat. Ennek köszönhetően féltékenységi jelenetek nem várhatók.

- A gyűrű alkalmas némely érzelmek továbbítására. Ilyen a szeretet, a düh, a félelem, a kétségbeesés, a szomorúság és a boldogság. Csak akkor viszi át az érzéseket, ha a másikra irányulnak, és közben megfogjátok a gyűrűt. Üzeneteket viszont nem továbbít. Amikor kismamák lesztek, védelmet nyújt. Esés ellen puha dolgot varázsol elő, a gyermekre veszélyes átkokat az apára irányítja át, és egy vékony légpárnát von körétek bájitaltanon, hogy a mérgek ne szívódjanak fel. Ugyanez érvényes minden mérgesgázra is.

Lavender egyszer csak felvisított-

- Au! Az ujjam!

- Igen, látom, lassan lejár az egy óra. Meg kell várni, amíg mindenkinek felizzik a gyűrűje, csak akkor tűntethetem el a falat, ami a fiúktól elválaszt benneteket.

----

A másik teremben Cornelius Caramel járt körbe a kis zsákocskával, és hencegő büszkeséggel mesélte, milyen képességei vannak a gyűrűknek. Azonban amikor az utolsó fiú (Monstro) is kivett egyet a gyűrűk közül, döbenten nézett a zacskóba. Az egyik gyűrű ottmaradt.

- Hogy történhetett ez? - kérdezte csodálkozva, a magasba emelve a karikagyűrűt.

- Talán nem ártana, ha a Minisztérium megtanulna számolni - jegyezte meg Piton epésen. - Láthatóan kilenc lányt, de csak nyolc fiút hívtak ide.

A Miniszter elővette az eredeti lista piszkozatát, és újraolvasta az eredeti neveket.

- Itt valami nem stimmel - jelentette ki. - A listáról, amit eredetileg készítettünk 5 fiú, de csak négy lány tűnt el. Ez... ez lehetetlen!

- Nem az - válaszolta Piton lenézően. Ő és Flitwick láthatóen élvezték a miniszter zavarát. - Potter Miss Weaselyt vette feleségül, akinek a neve nem szerepel a listán.

Caramelnek megnyúlt az arca.

- Értem... de most honnan szedek egy 17 év feletti, nőtlen fiút? - a mardekárosok sértett pillantásokat küldtek feléje, ezért életét féltve módosított. - Úgy értem, varázslót.

Ilyedten nézett körbe a trermben, mintha azt várná, hogy a szekrény alól még előmászik egy diák, amikor megakat Pitonon a tekintete.

Vidáman a kezébe kapta a pennáját, és írni kezdett a megbűvölt tekercsre.

- Perselus Pito...

- TESSÉK?! - kelt ki magából a bájitaltanát. - Nem gondolhatja, hogy feleségül veszem az egyik tanítványomat? Caramel! He nem akar meghalni azonnal tegye le az a tollat és...

- Uralkodjon magán, professzor! - kiáltotta rémülten a miniszter, amikor Perselus megragadta a talárjánál fogva, felemelte, és a falhoz szorította. - Már felírtam a listára! Ha nem akarja elveszteni a mágikus képességeit, két perce van, hogy felvegye a gyűrűt.

Még egy diák sem látta ilyen idegesnek Pitont. A tanár eldobta a minisztert, aki átrepült a sós mogyoróval teli tálka fölött, és nyekkenve padlót ért. A Mardekár házvezető tanára gondolkova járt körbe, mint egy sebzett oroszlán, de nem látott kiutat. Még a merdekárosok sem mertek megszólalni, a többiek pedig a cipőjüket nézegették. Nehogy Piton véletlenül elkapja a tekintetüket. Nem szeretettk volna szárnyak nélkül repülni tanulni.

A két perc a végéhez közeledett, de Pitn egy mozdulatot sem tett, hogy fel akarná venni a gyűrűt. Elgondolkodva vakargata az állát, amikor megérezte, hogy a sóbálványátok a hátába csapódik. Az ajtóban Dawlish állt, a kezében kivont pálcával. Caramel habozás nélkül a gyűrűhöz lépett, és felhúzta a mozdultlanul álló férfi ujjára.

- Addig ne olvasszuk, ki, amíg le nem telik az óra. - Jelentette ki Caramel. - Nem szeretném, ha kárt tenne valakiben.