6.
tundy 2007.06.28. 12:19
És itt a vége, fuss el véle...
Az iskolában nemsokára körbejárt a hír, hogy Tracyre pár tolvaj támadt, miközben az udvaron sétált. Szerencsére én is pont arra jártam, és sikeresen megmentettem. Ettől még egyáltalán nem nőtt a népszerűségem sem nekem, sem Tracynek. De legalább volt okom, hogy minden este meglátogassam, anélül, hogy kérdő tekintetekkel nézzek szembe.
Azóta az este óta egyre jobban elmélyült a kapcsolatunk. Azt hiszem, ezek után egyáltalán nem érd ekel, hogy bárki szagot kaphatna. Kissé egoista vagyok. Túlságosan megszoktam, hogy az utobbi időben itt van velem. Ha ezelőtt egy éve valaki azt mondja, viszonyom lesz egy diákommal, szemberöhögöm. Most viszont nem bírom ki, ha két-három napot úgynevezett pihenésre használjuk. Ma reggel például első órám a tizenkettedikesekkel volt. Tracy úgy jelent meg az órán, mint soha máskor. Annak ellenére, hogy senki nem kedvelte, a fiúknak majdnem csorgott a nyáluk. Persze sikeresen helyreállítottam a rendet egy röpdolgozattal. Így legalább mindenki elfoglalta magát, s én mással törődhetettem.
Hálát adtam a jóistennek, hogy reggel egy kényelmes tréningnadrág mellett döntöttem. Habár így is elég kényelmetlenül éreztem magam. Úgyhogy egy ideig helyetfoglalta m a katedránál. Pár perc múlva köszönetet rebegtem, hogy léteznek ronda dolgok is a világon. Feltűnés nékül végigsétálhattam hát a padok közt, tettetve, hogy puskázók után kutatok. Néha bele-bele néztem a kölykök rögijébe is. Legtöbbnek néhány soron kívűl más nem szerepelt a lapján. Direkt utoljára hagytam Tracyt. Valahogy a háta mögé kerültem, s úgy tettem, mintha a válla fölött bámulnám, mit ír a lapján. Közben pedig észrevétlenül megérintettem a hátát. Felkapta a fejét, jelezve, hogy figyel, majd úgy tett, mintha tovább írna. Szépen lassan a hátára rajzoltam az üzenetet. Ma este kilenckor. Most meg csak remélhetem, hogy gyermekkorában játszott ilyet, és megértette.
Kilenc óra. A fenébe! Mégsem értette meg. Negyed tíz. Túl sokat késik. Fél tíz. Majd én felkeresem a szobájában. Háromnegyed tíz. Indulok.
Kilépek a folyosóra, s alig teszek meg pár lépést, Tracy máris érkezik. Fellélegzek.
-Csakhogy itt vagy végre. Már majdnem felmentem érted. Azt hittem, nem értetted az üzenetet.
-Dehogynem, csak útközben találkoztam az igazgatóval.
-Mit mondtál neki?
-Hogy ide jövök.
-Komolyan? És mi okból?
-Különórák.
-És bevette? Eléggé átlátszó a meséd. Miért kéne neked különórát adjak? Elvégre minden anyagot ismersz.
-Csak nem gondolod, hogy a saját tantárgyadat említettem?
-Nem? Dehát akkor milyen órákat fogsz te most tőlem venni?
-Beugrik valami, ha azt mondom FMFTT?
-Azt akarod mondani, hogy... táncolni kell tanítsalak?
-Igen. Valahogy kifutott a számon, hogy elkápráztattad a bálon az embereket.
-Nos, akkor akár kezdhetnénk is a magánórákat.-mosolygok, és már terelem is be a szobámba. Talán jó lenne az alapoknál kezdeni. A legtöbb táncnál ez a következő.
Közelebb lépek hozá, és átkarolom a derekát.
-És most mi következik?-kérdi huncut mosollyal.
-Megőrjítesz.
-Tudom. Nos?
-Azt hiszem ez.
Lágyan megcsókolom, s kezeim már lassan a ruháit ráncigálják.
Már csak egy hét és Valentin nap. Fogalmam sincs mit csináljak. Az az igazság, hogy soha nem kellett ezzel törődnöm. Most viszont valami nagyon kellemeset akarok. Az igazgatóval most az egyszer egyet értek, tekintve a körülményekre. Valentin-nap ugyanis szombatra esik, így mindenki kimenőt kapott hétvégére. Esküszöm, pont úgy hangzik mint a katonaságban. Na de mindegy. Addig ki kell találnom valamit. De sürgősen.
Elég gyorsan jár az agyam. Már kész is a terv. Foglaltam egy szobát a városban, s beszereztem két jegyet a vidámparkba. Lefoglaltam egy asztalt a legdrágább restibe. Azt hiszem tökéletes lesz. Csak még ezt át kell valahogy adnom neki.
Különben elég érdekes dolgok történtek az utobbi időben. Egy hete ugyanis, miután a tizenegyedikesekkel befejeztem az órát, elém állt egy lány, és megkérdezte, hogy nem vállalom-e az ő tanítását is. Előbb megrettentem. Foglamam sem volt miről besz él, de aztán derengeni kezdett. Tudhattam volna, hogy nem fog következmények nélkül járni Tracy kotyogása az igazgatónál. Mint kiderült, az öreg jónéven vette, hogy Tracynek táncleckéket adok. Az igazság szerintem meg az, hogy túlságosan büszke volt magára. Szerintem arra gondolt. hogy valahol az ő érdeme is, tekintve, hogy ő iratott be arra a tanfolyamra. Aztán "véletlenül" elmondta pár diáknak, s most így állunk. Néha közös órákat kell tartanom, mert egyre többen jelentkeznek. De nem bánom, mert ez egy jó ötletet adott. Így üzenhettem Tracynek, anélkül, hogy bármi kitudódjon. El is kaptam egyik osztálytársnőjét a minap táncóra után, s mondtam, hogy szóljon Tracynek, a következő óra 14.-én lesz, négy órai kezdettel. Kivételesen egy vendéglőben fogom megtartani, tekintve, hogy aznap úgyis a városba kell mennem. Odaadtam a cetlit, amire leírtam a fontosabb dolgokat, úgy, hogy akkor se derüljön ki semmi, ha az illetéktelenek kezébe jut. Reméltem, hogy rendesen kézbesíti. A levélben elég kétértelműen fogalmaztam.
"A következő órát február 14.-én, délután 16:00-kor tartjuk meg. Helyszín: Pascal utca 14. Öltözzön ki, mert tehetségkutatók lesznek a helyszínen."
Na jó, talán mégsem olyan kétértelmű, de remélhetőleg veszi a lapot .
Végre itt a nagy nap. Furcsa, de rossz érzésem van. Na de ráérek ezzel késöbb is foglalkozni. El kell készülnöm. Na így...most már indulhatok. Megpróbálom elnyomni az aggódást. Nem tudom mi ütött belém. Biztosan csak a lebukás miatt izgulok.
Megérkeztem. Jobb lesz, ha itt kinn várom meg. Háromnegyed. Lassan érkeznie kell. Már jön is.
Összerándul a gyomrom, de nem miatta. Már megint az az előérzet. Hírtelen kinyílik a resti ajtaja. Egy férfi áll a bejáratnál. Elég zaklatottnak tűnik. A kabátját furcsa módon maga előtt tartja. Pedig igen hideg van. Érdekes ... itt nem szokott rockzene szólni, most mégis az megy. Miközben várom, akaratlanul is elcsípek pár hangot.
They fall in line
One at a time
Ready to play
Hm...az a férfi is Tracyt bámulja.
I can't see them anyway
No time to lose
We've got to move
Steady your hand.
Valami van a kezében, a kabátja alatt. Egyre frusztráltabb, és bennem rossz érzések gyűlnek.
I am losing sight again.
Fire your guns
It's time to run
Blow me away.
Úristen! Egy pisztoly! Meg kell állítanom. Ne...nem igaz...Összecsuklott. Ha valami baja lett, megölöm azt az embert.
I will stay in the mess I made
After the fall
We'll shake it off
Show me the way.
A férfire támadok. Megpróbálom kivenni a kezéből a fegyvert.
Only the strongest will survive
Lead me to heaven when we die
I am the shadow on the wall
I'll be the one to save us all.
Dulakodok vele. Tracy nem mozdul. Megölte. Megölöm!
There's nothing left
So save your breath
Lying in wait
Cought inside this tidal wave
Felém fordítja a fegyvert.
Your cover's blown
No where to go
Holding your fate
Loaded I will walk alone
Úristen! Ez fáj. Nagyon-nagyon fáj. Nem kapok levegőt. Meg fogok halni.
Fire your guns
It's time to run
Blow me away
I will stay in the mess I made
Összeesek, s ő elrohan.
After the fall
We'll shake it off
Show me the way
Mindennem elzsibbadt. Vége.
Only the strongest will survive
Lead me to heaven, when we die
I am the shadow on the wall
I'll be the one to save us all
Már semmi nem fáj. Ott, az út végén áll.
Wanted it back
Don't fight me now
Az emberek alattunk rohannak. Kiabálás, üvöltés. Valakit elkapnak, s a füldre lökik. Szirénák. Rengeteg autó. Két testet helyeznek az egyikbe. Nem mozdulnak. Azt, akit elfogtak, most belökdösik egy kisebb autóba. Nem tudom, mi történhetett, de biztosan valami szörnyű. Rá kell jönnöm, hogy már igazából nem is érdekel. Megfogom a mellettem álldogáló lány kezét, és átlépünk a kapun.
VÉGE
|