Hailie boldogan sikított, ahogy meglátta édesanyját.
- Mami! De jó, hogy itt vagy!
Hermione szája azonnal fáradt mosolyra húzódott, ahogy megérezte egyszem gyermekének örömét. Kitárta karját, Hailie pedig úgy futott bele, hogy majdnem feldöntötte a nőt.
- Én is örülök neked, kicsim! –simogatta meg a kislány haját, majd apró puszit nyomott az arcára.
- Hermione! –Chris először kissé meghökkent, de kedvesen fogadta a lányt. –Éppen most akartam érted menni.
- Ugyan, nem kellett volna. Hazakísértek. -legyintett Hermione. Chris szeretetteljesen megölelte, majd rögtön hellyel kínálta a nőt.
- Liz vásárol. –tájékoztatta a varázsló Hermionét. –Én pedig éppen valami ételnek nem nevezhető valamit sütöttem Hailienek, hogy ne haljon éhen. Viszont úgy néz ki, hogy ez nem az én műfajom. Fogalmam sincs, a muglik hogy bírják ki varázslat nélkül. Nekem azzal se megy…
- Én sem vagyok konyhaművész, de majd „alkotok” nektek valamit. –ajánlotta Hermione. –Szerintem Liz nem örülne, ha nem lenne semmi, amivel fogadhatnánk őt.
- Akkor ugye itt alszotok? –kérdezte Chris mosolyogva.
- Ha nem zavarunk. –bólintott Hermione egy futó mosollyal.
- Ez az! –kiáltott fel Hailie boldogan.
- Na akkor megyünk egyet bunyózni, prücsök? –fordult Chris a kislányhoz.
- Persze. De úgyis megverlek! –„fenyegetőzött” Hailie, majd elnevette magát.
- De azért vigyázzatok magatokra. –figyelmeztette őket Hermione. – Én megnézem a konyhát.
Fáradtságát leküzdve rávette magát, hogy készítsen valami nagyon egyszerű vacsorát a „nagy család” számára.
Körübelül fél órás sürgölődés után már ott tartott, hogy a székről ülve irányított szinte mindent, és közben a szűnni nem akaró nevetőgörcsét próbálta elfojtani, mivel a szomszéd szobából hasonló hangok hallatszottak ki. Hailie és Chris nem bírták abbahagyni a kacagást már mióta bent hagyta őket. Mosolyogva csóválta a fejét.
- Mint két idióta gyerek. –gondolta magában derűsen.
Kíváncsi volt, miket vásárolt Liz, és egy kissé idegessé is tette. Még sohasem hagyta az utolsó pillanatokra a karácsonyi vásárlást –vagyis jobban mondva csak egy kis részét-, de most hirtelen eléggé elképzelhetetlennek tűnt számára, hogy minden hiányzó meglepetést beszerezzen. Ráadásul idén Harryéket is mindenképpen meg akarta ajándékozni, így azonban már képtelenségnek tűnt az ötlete. De hirtelen eszébe villant a négy évvel ezelőtt szerzett tárgyak kiléte, így legalább a két fiút illetően megnyugodhatott.
Nemsokára befutott Liz is, aki Hermionéhoz hasonlóan hullafáradtan és kimerülten érezte magát, de mihelyst meglátta Hailiet és Christ, azonnal elfogta a röhögőgörcs.
- Mit csináltok ti itt? –kérdezte nevetve. – Olyan lármát csaptok, hogy a szomszéd vén bácsi mindjárt feladja az elveit, és iderohan hozzánk kiverni a balhét.
Chris utoljára még megpörgette Hailiet, majd abbahagyták a játékot, és bevonultak a konyhába.
- Hermione! –üdvözölte Liz kitörő örömmel barátnőjét. Odarohant a lányhoz, és ő is megölelte.
- Örülök, hogy már itthon vagytok. Nem gondoltam volna, hogy Chris pontosan elindul érted. –mondta Liz elismerően pillantva az említettre.
- Nem indultam el időben. –ellenkezett Chris mosolyogva. –Hermione nem velem jött.
Liz kíváncsian nézett a boszorkányra, aki azonban egy szemvillanással jelezte, hogy most nem alkalmas az idő a megbeszélésre.
- És mit készítettél, Hermione? –váltott hirtelen témát a lány. A többieknek szerencsére nem tűnt fel dolog.
- Egy kis tortilla. –kínálta körbe az ételt Hermione pár perc múlva. Chris és Hailie elégedetten falták az ételt, de Liz sem vetette meg a finom falatokat.
- El sem hiszem, hogy tudod ilyen finomra csinálni. –mondta Liz. –Egyszer megtaníthatnál!
- Az öt általam ismert recept közül ez az egyik. De szívesen megmutatom, ha akarod. –ígérte Hermione mosolyogva. –De majd te is oktathatnál engem!
- Megbeszéltük. –egyezett bele a lány.
Az evészet után Chris felvetette, hogy nézhetnének tévét Hailievel. A kislány kíváncsian meresztgette a szemét, de bólintott, mire Chris elindult megkeresni a fura szerkezetet, amihez video is csatlakozott, valamint mesés videokazetták. Mivel Chris anyja mugli volt, gyerekkorában sokat ült ez előtt a különös gépezet előtt, és megőrizte szülei elköltözése után is.
Liz és Hermione titkon örültek, hogy ketten maradtak, hiszen mindketten akartak beszélni négyszemközt a másikkal, és miután úgy hallatszott, Chris és Hailie sikerrel járt a video beállítását illetően, halkan beszélni kezdtek.
- Mégis kivel jöttél haza? –kezdte a kérdezgetést Liz.
- Ne is kérdezd. –pirult el kissé Hermione.
- Csak nem… -tátotta el a száját a nő. - ugye Malfoyjal? –olvasta le Liz barátnője arcáról az értékes információt.
- De igen. –sóhajtotta Hermione. –Valami dolga volt az ispotályban, és benézett…
- Aha! És még magyarázkodik is! –vigyorodott el Liz. – És, miben maradtatok?!
- Ma este elmondom Halienek. Nem halogathatom tovább. –mondta Hermione határozottan. – De most még hagy érezze jól magát. Majd este…
- Minél előbb túl leszel rajta, annál jobb. –biztatta Liz. – Hidd el, én melletted vagyok! –hogy nyomatékot adjon szavainak, megfogta Hermione kezét, és bátorítóan megszorította. Hermione hálásan elmosolyodott.
- Köszi szépen.
Ahogy a gondtalan nevetés kihallatszott a szobából, Hermione is kicsit felbátorodott. Szíve megtelt reménnyel, hogy lánya már elég felnőtt ehhez a titokhoz.
De ő elég felnőtt hozzá, hogy elmondja neki?
Hermione kinézett az ablakon, ahonnan éppen a kis utcára lehetett látni. Morfondírozva kortyolt bele teájába, és gondolkodott rajta, hogy fogalmazza meg fontos mondanivalóját.
Hailie és Chris egy óra múlva jöttek ki a konyhába. Liz már régen a szobájában olvasgatott, és lassan Chris is indult felesége után. Hermionéék nem először aludtak itt, így tudták, minek hol van a helye. Chris egy kis ásítással elköszönt, majd felsietett kedveséhez.
- Annyira szeretem Christ! –mosolygott Hailie. –Olyan kár, hogy már csak egyet alszunk itt!
- Igazad van. –motyogta Hermione még mindig az ablakot bámulva. Becsukta a szemét, nagy levegőt vett -mintegy erőgyűjtés végett- és a kislány felé fordult.
- Mi a baj, Mami? Olyan… fehér vagy. –vizsgálgatta Hailie a nőt.
- Valószínűleg a sok bentléttől. –válaszolta automatikusan a boszorkány.
- Érdekel, hogy mit csináltunk Chrissel? –tudakolta Hailie egy kis idő eltelte után. Hermione bólintott.
- Képzeld, kimentünk a parkba homokozni, meg hintázni, és hihetetlenül jól volt! Liz csak ült bent, és egy könyvet nézett egész nap, aztán kijött egy percre, hogy megkérdezze Christ, hogy hova tette a porszívót, és végül olyan jól elbeszélgettünk, hogy kint is maradt velünk. Nagyon mérges lett, mikor rájött, hogy mennyi az idő, és sietett vásárolni, mert azt mondta, hamarosan bezárnak a boltok, ő meg semmit sem vett még. De nem értem, minek akar vásárolni most… Miért nem írta meg a Jézuskának, hogy mit szeretne?
- Kis aranyom. –gondolta Hermione. – De jó lenne, ha én is kis naiv lehetnék… Istenem…
- Tényleg, Mami, ugye te is elküldted a kívánságlistádat?
- Igen. –simított ki a kislány hajából egy hajtincset. - Persze jellemző, hogy Liz az utolsó pillanatra hagy mindent. –futott át Hermione agyán, majd rájött, hogy most ő is hasonló cipőben jár, így inkább nem szólt semmit.
- Tényleg, nagyon örültem, hogy nem ment el Chris érted, mert akkor egyedül kellett volna megvárnom titeket. Egyedül jöttél? –tért át az őt leginkább foglalkoztató kérdésre.
- Nem. –rázta meg a fejét Hermione. – Éppen erről akartam veled beszélni.
Hailie érezte a nő hangsúlyán, hogy nagy horderejű dolgot készül mondani, ezért csendben maradt, nem kérdezett semmit, csak kíváncsiságtól csillogó szemekkel fürkészte anyját, aki nehezen bár, de rávette magát a cselekvésre.
- Tudod, azt, akivel hazajöttem, Draco Malfoynak hívják.
- Igen? - Hailie nagyot nyelt.
- Igen. És tudod ő… szóval régen iskolatársak voltunk. –tette hozzá Hailie reakcióját figyelve. A kislány azonban csak összeráncolt homlokkal, gondolkodva meredt maga elé.
- Ő az aki bent volt nálad a kórteremben? –kérdezte félénken.
- Igen, most ő is meglátogatott. Sőt beszélgettem is vele, mikor ti itthon voltatok. Szeretne téged megismerni.
- Tényleg? –csillant fel a kislány szeme. Hermione kicsit csodálkozva vizsgálgatta.
- Tudod, miért akar találkozni veled? –kérdezte gyanakvóan.
- Mert… ő az apukám?- „találgatott” Hailie.
- Honnan tudod? –most Hermionén volt a sor, hogy eltátsa a száját. Hailie büszkén mosolygott.
- Hát… Harry mondta. Vagyis nem nekem, hanem Ronnak. Csak véletlenül hallottam meg, nem hallgatóztam…
- Pedig nem lennék meglepve. –mosolyodott el Hermione kényszeredetten. Szinte hallotta a koppanást, akkora kő esett le a szívéről.
- Azt nem értem, hogy ha… haa… Draco találkozni akar velem, akkor miért nem találkoztunk eddig?
- Mert nem tudott rólad. –suttogta Hermione könnyes szemmel. Nem tudta, hogyan magyarázza meg a dolgokat kisgyermekének, hiszen nem akart beletiporni gyermeki lelkivilágába, de tudta, hogy nem szabad mindent elhallgatnia előle, mert annak lehetnek következményei.
- Az meg hogy lehet? –csodálkozott Hailie.
- Ezt nehéz megértetnem veled. Tudod, a felnőttek néha hoznak rossz döntéseket. Most én is hibáztam. De igyekszem, hogy többet ne rontsak el.
Hailienek ekkor eszébe villant egy kép a szőke férfiról. Hirtelen világossá vált számára, hogy kit keresett. Lelkében azonban még rengeteg kérdés volt, az egész üggyel kapcsolatban csupa kétely töltötte el szívét.
- Csak még egy valamit mondj meg. –mondta Hailie őszintén. –A papák és a mamák együtt szoktak lakni, nem? Mint Liz és Chris.
- De igen. Általában így van. De vannak olyan esetek, amikor ez nem teljesen így van. Például Marynek sincs apukája. –próbált érvelni Hermione.
- Mary apukája meghalt. –mondta Hailie.
- Merlinre, miért vág olyan gyorsan az esze? - sopánkodott magában Hermione.
- Nem minden anyuka és apuka vannak együtt. –próbálkozott Hermione.
- És miért nem? –kíváncsiskodott Hailie.
- Tudod… -Most mégis mit mondjak? - Az a helyzet, hogy… ha mondjuk nem egyezik meg a világnézetük, vagy nincs közös témájuk, akkor az a kapcsolat halálra van ítélve.
Hailie kissé értetlenül nézett, de próbált úgy tenni, mint aki nagyjából „képben van”.
- Tudod mit, kicsim? Holnap megbeszéljük. Ma már késő van. Felkísérlek a szobádba, rendben? –döntött Hermione.
- Oké. –ásított egyet a kicsi, mintha csak az engedélyre várt volna.
- De azért nem cipellek fel, remélem tudod. –csípett bele játékosan az álmosságot tettető kislányba. –Szóval sipirc fel!
- Igenis! –emelte fel Hailie a fejét és egy bájvigyorral fűszerezve elindult a vendégszoba felé. Hermione követte a kislányt, és néha kissé sürgetve vette rá a lefekvésre.
- Mami! Még olyan korán van! –próbálkozott Hailie. –Még nem akarok aludni!
- Pedig most már muszáj lesz. Nagyon késő van.
- Mesélj nekem egyet, anyuci! Légyszi! –kérlelte Hailie. Hermione megadóan bólintott, majd leült a kis ágy mellé.
- Akkor mesélek valami különlegeset… mit szólnál a Jáde-lányos meséhez? Már nagyon régen mondtam el.
- Rendben. –bólintott Hailie, két hatalmas ásítás között.

Az Emei-hegyen, a Jáde-lány sziklákba ékelődve bújik meg a Jáde-lányok tava. Vize olyan tiszta, áttetsző, mint a tükör. Arrafelé a négy évszak változatlanul telik egész évben. A Jáde-lányok tava történetének pedig ugyanolyan végtelen hosszú a folyása, akár a folyó vize, amely most egyenesen ideér…

Hermione elkezdte kántálni a régi mesét, amelyet még gyerekkorában hallott édesapjától. Ezek az esti mesék mindig felhozták saját, régi emlékeit, és ilyenkor mindig elöntötte a szeretet és a hála édesapja után. De a mese mondása közben nem tudott emlékezni, szomorkodni, csak az ismerős érzésre tudott koncentrálni, amely átjárta lelkét. Hailie persze megvárta a mese végét, hiszen azt szerette a legjobban. Miután Hermione befejezte az utolsó mondatot, Hailie már le is csukta a szemét. Hermione felállt, puszit nyomott a kislány homlokára, majd csendben kiosont.
Nemsokára ő is nyugovóra tért külön kis „kuckójába”. Elővette a bájitalt, amit még az ispotályból hozott, és kiitta a tartalmát.
Végre nyugodtabban, boldogabban várhatta az elkövetkező nap újabb kihívásait.

***

Hermione tudomása szerint még sohasem látott akkora tömeget, mely ezen a december 20-ai délelőttön fogadta őt és Lizt az Abszol úton.
- Hailie ugye nem fog gyanút fogni? –aggodalmaskodott ezen a napon már sokadszorra Hermione.
- Ugyan dehogy! –sietett megnyugtatni barátnőjét Liz. –De most már el kellene döntened, hogy mit fogsz venni! Pontosan hány embernek veszel ajándékot.
- Hát lássuk. –gondolkozott Hermione. – Hailie, Anyu, Liz, Chris, Ginny, Harry, Ron…ja, nekik megvan… talán Edwardnak és Anneynek is kellene valami… akkor üdvözlőlap a rokonoknak és Dumbledorenak… és talán… áh, nem, Dracot nem ajándékozhatom meg. Hogy nézne az ki… Akkor a csoporttársaknak kisebb ajándékok, de azok már beszerezve… -vette számba a megvásárolandókat Hermione.
- Összesen hat nagyobb ajándék kellene. A többi már nagyjából megvan. –jelentette ki végül Liznek.
- Nem mondom, nagy utunk lesz… de megoldjuk, ne félj. Legfeljebb szétnézünk majd máshol is. –legyintett Liz. –Mivel kezdjünk?
- Hmm… talán Fredék boltjában. –mosolyodott el Hermione. –Eddig elkerültem, de most esetleg benézhetnénk. Olyan régen láttam már!
- Ahogy gondolod. –tárta szét a karját Liz. –Felőlem mehetünk oda is.
- Na akkor induljunk. –bólintott Hermione.
Pár perc múlva már ámulva bámulták a Weasley Varázsvicc Vállalat üzletének kirakatát. Az üzlet telis-tele volt emberekkel –persze főleg kamaszokkal- akik különböző karácsonyi ugratásokhoz kerestek „anyagot”.
- Talán később jöjjünk vissza. –ajánlotta Liz. –Különben sem hiszem, hogy sok hasznát vennénk ezeknek a dolgoknak, mint ajándékoknak.
- Én is azt hiszem. –bólintott Hermione beleegyezően. – De még jöjjünk vissza! Kíváncsi vagyok rájuk.
- Rendben. Most pedig azt döntsük el, hogy kinek hol mit veszünk. Kivel kezdjük a listát?
- Anyukámnak mugli boltban nézek holmikat. –határozta el Hermione. –Szóval a következő, és egyben legnehezebb Hailie. Talán bemehetnénk az új Varázslatos Játékok nevű boltba is. Vannak egész jó termékeik.
- Jó ötlet. –helyeselt Liz. – És ha ezt megvettük?
- Harrynek és Ronnak még évekkel ezelőtt félretetettem a Reggeli Prófétánál egy-egy albumot a legemlékezetesebb védésekről. –ecsetelte Hermione. –A RAVASZ letételének megünneplésére szántam, de azóta nem volt egy alkalom sem, mikor átadhattam volna.
- Tényleg? És hogy csináltad?
- Tudod, van ott egy régi ismerősöm. Rita Vitrol. –az emlékek hatására Hermione szélesen elmosolyodott. – Hihetetlen egy nő.
- Aki olyan sokat mocskolódott Dumbledoreról? –húzta össze szemöldökét rosszallóan Liz.
- Hát… kezdetben igen. De most ne menjünk bele ebbe. –legyintett Hermione türelmetlenül.
- De ezek mégis mik? Képek? –kíváncsiskodott tovább Liz.
- Cikkek az archívumból. Rita csak nekem előkerestette és másoltatott nekem. –húzta ki magát büszkén Hermione. – Viszont nem tudom, mit vegyek Chrisnek. –tette hozzá valamivel feszültebben.
- Hmm… hát ha a titkos vágyaira vagy kíváncsi, szerintem bármit vehetsz neki, csak Chudley Csúzlis legyen.
- Akkor azt a Kviddics a javábólban találjuk meg. –szövögette terveit Hermione. –Utána Anney és Edwardnak is kellene valami… de hiszen alig ismerem őket! Viszont Edward mondta, hogy karácsonykor találkozhatnánk…
- Vegyél neki valami abszolút romantikátlant. Nem tudod, mit szeret? Mert könyvekből bármit vehetsz neki.
- Igen, gondoltam a könyvekre… akkor a Czikornyai és Patza a következő állomás. Ginnynek valami romantikus alkotást keresek. Szerintem ő őszintén örült, amikor négy éve azt kapott tőlem. Még azon a télen elolvasta.
- Ennyi?
- Azt hiszem. A rokonoknak már mindent megvettem, és Ginny kivételével az összes „messzi” barátomnak is.
- Akkor most azonnal vágjunk neki! –lelkesült fel Liz. –Négy-öt bolt, és szerintem célhoz is érünk!
- Úgy legyen. –fohászkodott Hermione. Mindenképpen szerette volna a mai napon letudni a vásárlást.
Körútjukat így is több, mint négy órán át tudták csak végigjárni. Az üzletek tömve voltak varázslókkal, akik az utolsó napokat kihasználva igyekeztek behozni lemaradásukat az ajándékvásárlást illetően.
A Kviddics a javából és a Czikornyai és Patza után betértek a Varázslatos Játékok nevezetű boltba, majd megnézték az állatkereskedést, hátha akad egy kis állat Hailie és Hermione számára. Nem találtak szimpatikus állatkát, hiszen az üzlet eléggé ki volt fosztva. Fáradtan mentek vissza a Varázslatos Játékokba, és Hermione végül is megvette az eltüntethető füzetet és a hozzá tartozó tollkészletet, majd hozzá egy órát, amely, ha megnyomták, elmondta az időt.
- Nem túl korai még egy négyéves gyereknek egy eltüntethető füzet? Hiszen még írni sem tud! –nevetett Hermione.
- Majd megtanul. –vélekedett Liz. – Hidd el nekem, jól fog ez jönni neki még!
- Azért remélem örülni fog neki. –mosolygott Hermione. –Az óra viszont szerintem jó ötlet volt. Úgyis mindig azt kérdezi, hogy mennyi az idő.
- Biztos nem akarsz Malfoynak venni valamit? –noszogatta Liz. –És ha ő ad neked valamit?
- Biztosan nem. –torkollta le Hermione a lányt. –Légyszi, hagyjuk a témát! Inkább megyünk be George-ékhoz.
Mivel már ebédidő felé járt, a boltban kicsit kevesebben voltak, mint eddig. Most csak néhány diák lézengett ott, feltehetőleg valami csínyben vagy viccben törve fejüket. Akárcsak hajdanán a Weasley-ikrek.
A két névadó éppen egy fondorlatos tervben vett részt, melyet a Griffendél-ház fiúlakói a Mardekár-ház ellen terveztek. Hermione azonnal látta a diákokon, hogy csak az oroszlán jelképének házához tartozhatnak.
- Szerintem a hashajtó-pirula lenne a leghatásosabb. Tökéletesen íztelenek. Csak bele kellene ejteni az italukba, vagy valami… Hermione!
Fred vette észre először a lányt, és kiáltására George is azonnal odanézett.
- Azta, de jó, hogy benéztél, Mione! –kiáltott fel Fred. –Tök régen nem láttunk!
- Sziasztok fiúk. –köszönt Hermione a nap folyamán először boldog mosollyal.
Fred és Gerorge pár perc türelmet kértek a fiatal vevőktől, akik ez idő alatt már tovább szövögették terveiket. A fiúk kijöttek a pult mögül, de nem úsztak meg Hermionétól egy-egy ölelést.
- Fiúk, hagy mutassam be nektek Lizt, a barátnőmet. –mondta Hermione a nagy üdvözlés után. –Liz, ők itt a híres Weasley-ikrek! Fred és George.
- Sziasztok! –intett Liz mosolyogva. A fiúk is hasonló gesztussal fogadták köszönetét.
- És mesélj, Mione! Mi történt veled, mióta nem találkoztunk? –kérdezte Fred.
- Mert mi az egészet csak Ron verziójából tudjuk. –tette hozzá George.
- Hát, röviden összefoglalva semmi különös, letettem a vizsgáimat, dolgoztam, szültem egy gyereket, felvettek az aurorképzőbe. Sajnos ilyen sorrendben. Idén fogok végezni, és akkor talán kapok végre egy tisztességes állást.
- Wow. –meresztgette a szemét Fred. –Ronnie nem is ferdítette el annyira a tényeket!
- Örülök neki. –mosolygott Hermione. – Ugye akkor karácsonykor is látjuk egymást?
- Gyertek el az Odúba karácsony este. –invitálta Fred Hermionét. –Anyuékkal úgysem találkoztál már régen.
- Majd meglátjuk. –legyintett Hermione. –Na mondjatok pár szót ti is az elmúlt évekről! Mi történt veletek?
- Caramel be akarta záratni a boltot, de szerencsére még időben leváltották, és az új miniszternek végre van egy csipetnyi humorérzéke. –nevetett George. –Amióta eljöttünk a Roxfortból, nagyon jól elvagyunk!
- Hát akkor nagyon örülök. –mondta Hermione őszintén. Liz már kissé türelmetlenül topogott mellette, hiszen délután kettőre ígérték magukat, és már majdnem fél kettőt mutatott az óra.
- Viszont most mennünk kell. –sajnálkozott Hermione. –Remélem, akkor nemsokára találkozunk! Sziasztok!
- Helló! –köszönt el Liz is, mire az ikrek kórusban válaszoltak.
Ebédre haza is értek a kis Danes-házba.

***

- Chris, ez felséges volt! –nevetett Liz. –Azt hiszem, rám többé semmi szükség! Beállhatsz főzni állandóra is!
- Gúnyolódj csak. –válaszolt Chris sértettnek tettetve magát. –De ezután lesheted, hogy mikor állok újra neki!
- Szerintem isteni volt. Mind megettem. –büszkélkedett Hailie. –De Liz megelőztél! Pedig mindig én szoktam az első lenni.
- Éhes voltam. –vont vállat Liz. –Kifáradtunk a nagy…
-… sétálásban. –fejezte be Hermione a mondatot gyorsan Liz helyett, nehogy a nő elszólja magát.
- Pontosan. –értett egyet Liz. Majd mikor Hailie egy pillanatra elfordult szájával hangtalanul egy „Bocsi!”-t formált. Hermione legyintett egyet.
- És ti mit csináltatok amíg…? –kezdte meg kérdését Liz, amikor egy óvatlan pillanatban valami suhanást hallottak, majd egy koppanást.
- Hát ez nem igaz! Még egy bagoly! –sopánkodott Liz. –Hány kései meghívót kell még kidobnom? Ki lesz a következő? Hány barátod van még, Chris?
- Szerintem ez nem nekem jött. –vizsgálgatta a férfi a borítékot. – Hermione neve van rajta.
- Mutasd. –intett Hermione, majd magába tömte az utolsó falatot, sietve megtörölte a száját, és kezébe vette a furcsa kinézetű borítékot. Ez nem olyan volt, mint amit Weasleyéktől kapott. Fekete volt a boríték és rajta fehérrel írták a nevét. Ismerősnek tűnt az írás, de nem tudta beazonosítani, hogy kié. Gyors mozdulatokkal feltépte, és megnézte az írást. Hailie is a papír felé hajolt, de mivel nem tudott olvasni, előle titok maradt a levél titka.
Hermione idegesen pillantott körbe, majd tekintete Lizen állapodott meg.
- Egy perc és itt vagyok. –rebegte, majd felsietett a lépcsőn. Liz töprengve, Chris értetlenkedve, Hailie kíváncsian bámult utána.
- Vajon ki írhatta azt a levelet Maminak?
- Fogalmam sincs, kincsem!

***

Hermione!
Találkozzunk Roxmortsban, a régi helyünkön holnap negyed négykor. Ne késs.
D. M.