�s azt�n n�gyen voltak

- Ez azt�n a t�rt�net. Sz�val… Van kedved kef�lni… most?

Remus kik�pte a s�rt, s hirtelen fel�llt.

- Hogy mer�szeled? �n nem… �n nem…

- Oh… rendben van. Tudom, hogy nem vagy k�nny�v�r�. Aranyos, nagyon aranyos – nyugtatta meg Sirius, egy csillog�(ink�bb: ragyog� ) mosollyal.

Ezt fegyverk�nt haszn�lta.

Remus felhorkantott, de megnyugodott.

- Nos, most, (ink�bb: Na, most – a Nos, most id�tlen�l hangzik) hogy ezt megbesz�lt�k, �n visszamegyek a t�borba. Egyed�l.

- H�! V�rj! Ez az erd� vesz�lyes! Engedd meg, hogy visszak�s�rjelek. Hogy j�v�tegyem- k�rt bocs�natot Sirius, majd odany�jtotta a karj�t.

Remus megforgatta szemeit, s elment mellette.

- Nem szeretem, hogy �gy b�nik velem, mint egy darab h�ssal, Mr. Black.

- H�t persze, hogy nem. Faragatlan voltam. �gy rejtem el az igazi �rzelmeimet. Csak kedvellek, ennyi az eg�sz. Nem akartalak megs�rteni.

- H�t, azt hiszem, hogy mindannyian m�sk�pp mutatjuk ki idegess�g�nket. Eln�zhetem a nyersess�ged. Most az egyszer – figyelmeztette Remus, �sszeh�zott szemekkel b�mulva a var�zslatos tolvajt.

- Tudom, hogy nem ismerj�k r�g�ta egym�st, de �gy �rzem, hogy el volt rendelve, hogy tal�lkozzunk.

Remus hitetlenkedve felh�zta a szem�ld�k�t.

- Nem, komoly (serious, olvasd: Sziriusz- ford�t� megjegyz�se – ezt �n becsillagozn�m �s a fejezet v�g�n jegyzetben �rn�m be, mert itt el�g zavar�) vagyok. Sz� szerint – kuncogott Sirius a saj�t vicc�re, s Remus is elmosolyodott. (B�r j�l elrejtette)

- Tudod, azt hiszem, mi egym�snak voltunk teremtve. Mi van, ha minden, ami az �let�nkben volt, erre a pontra vezetett?

- Azt akarod mondani, hogy az �letem tet�pontja, egy furcsa s�ta veled az erd�ben? Ha igen, meg kell mondanom, hogy nem vagyok leny�g�zve. Ha tudtam volna, hogy ez lesz az �letem �rtelme, any�m m�h�ben maradtam volna.

- Szellemes vagy. Ezt szeretem benned.

Remus ism�t megforgatta a szemeit. R�j�tt, hogy egy(ezt) sokszor csin�lta Sirius Black t�rsas�g�ban. M�r majdnem vissza�rtek a t�borba, mikor Sirius megt�rte a csendet.

- Most, hogy tudod, hogy tisztellek, mint embert, �s hogy meg volt �rva, hogy tal�lkozzunk, �s hogy jobban vonz�dom az �rtelmedhez(eszedhez), mint a finom alakodhoz, mit gondolsz egy kef�l�sr�l?

Remus �lla leesett.

- Nem!

- Mi�rt?- h�zelgett Sirius.

A karj�t Remusra cs�sztatta, s (nem kell ide) mik�zben hozz�simult, majd a v�rfarkas h�t�t kezdte el simogatni.

Remus ugyan�gy elolvadt, mint mikor megcs�kolta. Olyan r�g volt, mikor valaki �t�lelte…

De ez nem volt helyes, vagy �sszer�, vagy okos. M�sodj�ra ezen az est�n eltolta mag�t�l Siriust. (Ezen az est�n m�r m�sodj�rat tolta el mag�t�l Siriust. – magyartalan a sz�rended)  A kezei reszkettek. Ennek ellen�re, Siriust nem lehetett ler�zni. Elkapta Remus kez�t, �s a vigyorg� ajkaihoz h�zta.

- Adj egy j� okot, ami�rt nem…

- Mert… Fogd be! Az�rt!

Miel�tt sz�lt volna, hogy ez nem ok, Remus visszah�zta a kez�t, �s (vagy majd, mik�zben, de semmik�ppen sem �s) gyakorlatilag beszaladt a t�bor k�zep�re, s sz� n�lk�l bel�pett Ron s�tr�ba.

M�g mindig vigyorogva, Sirius le�lt a t�bort�z mell�. Perselus volt az egyed�li, aki m�g mindig mellette �lt, s egy �res b�gre volt a kez�ben (egy �res b�gr�vel a kez�ben. T�l sok k�t�sz�t haszn�lsz).

- Sz�val. Remus mondja, hogy le kell gy�zn�d Voldemortot.

- Le kellene, igen.

- Tudsz egy�ltal�n fegyvert forgatni?

- Nem.

- Tudod, hogy hol van Voldemort?

- Nem.

- Szerinted Remus ellen fog �llni a b�jomnak?

- Nem… �gy �rtem, igen – n�zett rond�n Siriusra.- ezt csak becs�sztattad.

Sirius mosolygott, mik�zben egy gallyat dobott a t�zbe.

- �n �gy l�tom a dolgokat. A kedves el�gg� kedvel t�ged, s arra a Ron hapsira bar�tk�nt gondol. �s l�tva, hogy mennyire mag�nyos, gonosz lenne t�lem, ha elvenn�m a t�rsai mell�l. �gy elhat�roztam, hogy veletek megyek. Megtan�talak, hogy rendesen harcolj, �s annyi fegyvert adok, amennyim csak van.

- Ronald, b�r t�k�letesen kisz�m�that�, megtan�that arra, hogy hogyan haszn�ljam a korb�csomat. Nem lehet t�l neh�z. �s nincs sz�ks�gem m�s fegyverre – v�laszolt Perselus.

Sirius gyan�san mosolygott.

- Nem minden fegyver van ac�lb�l. Van egy t�rk�pem. Eml�tettem kor�bban. Mikor a kezedben tartod, megmutatja annak a hely�t, amit a sz�ved k�v�n. Ha t�nyleg meg szeretn�d menteni a hercegedet, mikor a kezedben tartod, meg fogja mutatni az �ngyilkos Hegy hely�t. �s, amint mondtad, Ron kisz�m�that�. Ez a te s�rk�nyod nem idi�ta. Ha nem tudsz mocskosan j�tszani, nem m�sz majd sokra.

Perselus m�lyen a t�zbe n�zett, m�rlegelve a hallottakat.

- Alszom egyet r�, �s elmondom a d�nt�semet reggel.

Sirius a feje f�l�tt kiny�jtotta a karjait, s macskaszer� vigyor jelent meg az arc�n.

- H�t ez el�g nekem. Akkor reggel.

Ezzel egyed�l hagyta Perselust a t�zn�l.

XxX

A reggel elj�tt, ahogy szok�sa volt, ideges�t�en kor�n �s visszatasz�t�an �l�nken. Ron el�tkozta a napot, amikor megsz�letett �s bossz�t fogadott a l�ktet� fej��rt. Perselus merengve, a t�bbiekt�l t�vol �lt, j�l l�that�an neh�z gondolatokkal k�zdve. Remus visszat�rt a t�hoz, hogy megf�r�dj�n. Sirius is Remus tudta n�lk�l, elindult egy kellemes f�rd��rt. (Remus tudta n�lk�l, Siriust is elindult egy kellemes f�rd��rt.)

M�rmint Remus f�rd�z�s��rt.

De, amint mondtam, Remus nem tudta, hogy k�vetik, �s Sirius biztosan nem akarta elmondani neki.

Miut�n megreggeliztek, a tolvajbanda azt csin�lta, amit egy tipikus tolvajbanda csin�l egy szabadnapon (haszn�ld a fant�zi�d). Perselus megk�zel�tette Siriust a v�lasz�val. Remus a k�zelben volt, s egy tolvajjal besz�lgetett, aki �pp megmutatta neki, hogy hogyan kell egy �jat haszn�lni.

- Vel�nk j�hetsz.

- Mi?- v�gott k�zbe Remus, mik�zben cs�p�re tett k�zzel k�zeledett fel�j�k.

Sirius mellkas�nak nyomta az ujj�t.

- Nem fog vel�nk j�nni. � egy szoknyapec�r! Csak a… a…

Sirius felnevetett.

- Ki sem tudod mondani a sz�t! Szex. Ha lehet, veled. �s ha szokny�t szeretn�l viselni, kedves, nem ellenkezem – vigyorgott Sirius led�ren.

- T�l sok inform�ci�, Black! Sz�lj, akinek kell, �s k�sz�lj! Egy �ra m�lva indulunk – mondta Perselus komolyan, miel�tt elindult Ronnak is sz�lni a tervr�l.

- Lehet, hogy azt gondolja, hogy nyert, Mr. Black, de nem �n vagyok a nyerem�ny. Vel�nk j�het, ha akar, de ne gondolja, hogy t�bbet kap t�lem, mint hideg k�z�nyt.

Sirius �nnep�lyesen b�lintott, majd megcsapta Remus fenek�t, mik�zben els�t�lt. Visszah�z�dott a szeker�be, miel�tt Remus vissza�t�tt volna – val�sz�n�en az orr�ba.

XxX

Sirius az ikrekre hagyta a banda vezet�s�t. A lel�p�sen nem volt valami nagy produkci�. (A lel�p�se nem volt valami nagy produkci� v. sz�m.) Megfogadta, hogy hamarosan visszat�r hozz�juk.

Jelenleg, Perselus arccal a s�rban fek�dt, a korb�cs n�h�ny l�bbal t�volabb volt t�le, s a kezei v�reztek.

- Mondtam, hogy meg foglak botlasztani. (a botlasztani helyett, mivel ilyen sz� nincs: Mondtam, hogy a f�ldre foglak tasz�tani v. Mondtam, hogy led�ntelek a l�badr�l.) Tudtad, hogy mi j�n. �s most kelj fel, �s vedd el a fegyvered, miel�tt megteszem �n!

Ezekre a szavakra Perselus meger�ltette mag�t, fel�llt, �s megfogta a korb�csot. Sirius, a bar�ts�gos term�szet�nek ellen�ben (term�szete ellen�re), er�s harcos volt. Mikor Perselust tan�totta, a j�t�koss�ga teljesen elt�nt, �s az az ember j�tt el�, aki a(nem kell) neh�z �ton tanult meg mindent.

Remus meglep�dve n�zte. Ron irigy tisztelettel. B�r nem harcolt mocskosan, tisztelte Siriust a komolys�ga miatt. Ronnak is megvolt az elhat�roz�sa (ink�bb: megvolt a c�lja). Nem a kin�zet��rt lett a lovagok kapit�nya. K�l�nleges akart lenni, hogy mindenki f�l�tt �lljon. J� volt a strat�gi�ban, �s nagyon j� volt a kardp�rget�sben. Ha Sirius nem dobta volna meg egy k�vel, legy�zhette volna.

- El�g j�l haladunk a korb�ccsal. K�rbe tudod fonni valamin, ami egy helyben �ll. Most meg kell tanulnod, hogy hogyan tekerd k�rbe egy mozg� c�lpont k�r�l, hogy meg tudd �ll�tani. El�g k�nnyen r� tudtad tekerni a fegyveremre, de ezzel csak azt �ll�tottad meg. Ha k�r�m tekered, engem is meg�ll�tott�l �s a fegyveremet is. A fegyver �rtalmatlan, ha nincs ki forgassa. Azt akarom, hogy a nyakam k�r� tekerd.

Remus m�g miel�tt r�j�tt volna, hogy mit mond, ellenkezni kezdett.

- Ez vesz�lyes. Nem tudja, hogy mit csin�l. Ak�r meg is �lhet.

Egy pillanatra Sirius megpuhult (ell�gyult. Megpuhulni a h�s szokott :D ), ahogy a v�rfarkasra pillantott.

- Nem tudtam, hogy…

Perselus a nyaka k�r� tekerte a korb�csot, an�lk�l, hogy meg akarta volna fojtani. Sirius levette mag�r�l egy irigy(irigy? Biztos, hogy irigy volt itt az angolban? Mi�rt lenne irigy, hiszen � tudja) vigyorral.

- Tanult�l. Most csin�ld meg �gy, hogy r�d koncentr�lok.

Az edz�s m�g egy �r�t tartott, mik�zben Ron n�ha beseg�tett.

S�t�tedni kezdett. Let�boroztak, s egy kis t�z mellett pihentek meg (megpihentek). Perselus megvizsg�lta a Tekerg�k T�rk�p�t.

A t�rk�p k�t�rtelm� volt. Mikor Perselus tartotta, vonalak kezdtek rajta form�z�dni, de hamarosan k�d�sek lettek �s elhalv�nyultak, m�skor meg lefolytak a t�rk�pr�l, mint a v�z.

- Ez azt jelenti, hogy a k�v�ns�godat nem lehet egy t�rk�ppel megtal�lni. Hadd l�ssam – mondta Sirius.

Perselus odaadta a pergament a tolvajnak, aki kibontotta, �s k�nyelmesen maga el� tartotta. Vonalak jelentek meg a pergamenen, m�g egy erd� k�rvonalai meg nem jelentek rajta.

- N�ha k�t�rtelm�. Azt hiszem, van egy kincs ebben az erd�ben. �ltal�ban ez t�rt�nik, mikor igazi k�v�ns�g n�lk�l fogom a kezemben a t�rk�pet. Te is pr�b�ld meg, kedves.

Odadobta Remusnak, aki ink�bb elkapta a t�rk�pet, mintsem ellenkezett volna a becen�v�rt (becen�v ellen v. becen�v miatt).

Ahogyan Perselusszal t�rt�nt, a vonalak halv�nyak voltak. Remus �tadta Ronnak. A lovagnak hirtelen(a hirtelen sz�, mindig r�vid i, kiv�ve, ha a „h�r n�lk�li” jelent�sben szerepel) heves csillog�s jelent meg az arc�n. Kisim�totta a t�rk�pet, s olyan er�sen szor�totta, mint Perselus tette. A vonalak nem voltak hom�lyosak, de nem egy t�rk�p form�l�dott ki.

A k�zep�n eleg�ns �r�s jelent meg.

Az �ngyilkos Hegy

Mardek�r Birodalma

- H�t itt van. Azt hiszem, hogy a hegyet v�d� var�zslat er�sebb, mint ami ezen a t�rk�pen van. De t�bbet mondott, mint amit eddig tudtunk. Ez a te hegyed, Mardek�r Birodalm�ban van. Ronda hely. Megpr�b�lom kiker�lni – magyar�zta Sirius.

A legnagyobb k�v�ns�god, hogy megmentsd Harry herceget?- k�rdezte Remus gyeng�den, felh�zott szem�ld�kkel.

Ron b�lintott. Halkan v�laszolt, �gy a m�sik kett�, aki �pp valamin veszekedett, nem hallotta.

- �… olyan mint egy kistestv�r. Feln�z r�m, tudod? Nagy csal�dom van, �s �n vagyok a legkisebb fi�. Minden testv�rem j� abban, amivel foglalkozik. Egy ideig nem hittem hogy lesz bel�lem valaki. Azt�n tal�lkoztam Harryvel. K�r�lbel�l nyolc �ves volt, �n pedig tizen�t. Elszaladt a sz�lei el�l, s elveszl�d�tt (m�g mindig nincs ilyen sz�: elveszett) a faluban. N�h�ny er�szakos ember, akik nem tudt�k, hogy ki �, belek�t�ttek, �n meg elkergettem �ket. Harry ezut�n azt gondolta, hogy valamifajta h�s vagyok. Elmondta az apj�nak, hogy mit tettem, s a kir�ly �gy d�nt�tt, hogy j� pajzshord� lenne bel�lem. Innen kezdve gyorsan fejl�dtem. Harry mindig ott volt. Egy bar�t volt, aki b�ztatott, mikor az edz�s t�l kem�ny volt. Van benne valami, ami seg�t, hogy �gy �rezz, mindent meg tudsz tenni. Ezt senki nem tudja, de mikor m�g csak kisfi�k voltunk, egy v�rtestv�ri cerem�ni�t rendezt�nk. Elv�gtuk a tenyer�nket, meg minden. Nekem m�g mindig megvan a sebhely – h�zta v�gig ujj�t a tenyer�n. – Mindig megv�dtem. Nem valami er�s fizikailag. Vissza kell hoznom. Tudom, hogy hisz bennem.

Ron a t�zbe b�mult, �s nem vette �szre, hogy mindenki �t n�zi.

- Wow(H�ha – magyarosabb), Roncika, meg vagyok hatva. Ez… a leg�t�d�ttebb dolog, amit hallottam- vigyorgott Sirius.

- Fogd be, Black. Nem veled besz�lt – mondta Remus, let�r�lve Sirius arc�r�l a vigyort.

Ron v�r�s volt a sz�gyent�l. Hirtelen fel�llt, s bement a s�torba, amit Remusszal osztott meg, m�g akkor is, ha nem volt ideje a lefekv�snek(ha nem volt m�g itt az ideje a lefekv�snek). Remus r�gt�n ut�nament, m�rges pillant�st villantva Siriusra.

Perselus felkacagott, sz�razon �s humortalanul.

- Elk�peszt�, hogy be tudod fogni a sz�dat, Black.

- Ugye tudod, hogy az edz�seidet pokoll� tehetem?

Perselus nem nevetett t�bbet. Majdnem ugyanolyan bossz�san n�zett a t�zbe, mint Sirius.

- Ez azt�n a t�rt�net. Sz�val… Van kedved kef�lni… most?

Remus kik�pte a s�rt, s h�rtelen fel�llt.

- Hogy mer�szeled? �n nem… �n nem…

- Oh… rendben van. Tudom, hogy nem vagy k�nny�v�r�. Aranyos, nagyon aranyos – nyugtatta meg Sirius, egy csillog� mosollyal.

Ezt fegyverk�nt haszn�lta.

Remus felhorkantott, de megnyugodott.

- Nos, most hogy ezt megbesz�lt�k, �n visszamegyek a t�borba. Egyed�l.

- H�! V�rj! Ez az erd� vesz�lyes! Engedd meg, hogy visszak�s�rjelek. Hogy j�v�tegyem- k�rt bocs�natot Sirius, majd odany�jtotta a karj�t.

Remus megforgatta szemeit, s elment mellette.

- Nem szeretem, hogy �gy b�nik velem, mint egy darab h�ssal, Mr. Black.

- H�t persze, hogy nem. Faragatlan voltam. �gy rejtem el az igazi �rzelmeimet. Csak kedvellek, ennyi az eg�sz. Nem akartalak megs�rteni.

- H�t, azt hiszem, hogy mindannyian m�sk�pp mutatjuk ki idegess�g�nket. Eln�zhetem a nyersess�ged. Most az egyszer – figyelmeztette Remus, �sszeh�zott szemekkel b�mulva a var�zslatos tolvajt.

- Tudom, hogy nem ismerj�k r�g�ta egym�st, de �gy �rzem, hogy el volt rendelve, hogy tal�lkozzunk.

Remus hitetlenkedve felh�zta a szem�ld�k�t.

- Nem, komoly (serious, olvasd: Sziriusz- ford�t� megjegyz�se) vagyok. Sz� szerint – kuncogott Sirius a saj�t vicc�re, s Remus is elmosolyodott. (B�r j�l elrejtette)

- Tudod, azt hiszem, mi egym�snak voltunk teremtve. Mi van, ha minden, ami az �let�nkben volt, erre a pontra vezetett?

- Azt akarod mondani, hogy az �letem tet�pontja egy furcsa s�ta veled az erd�ben? Ha igen, meg kell mondanom, hogy nem vagyok leny�g�zve. Ha tudtam volna, hogy ez lesz az �letem �rtelme, any�m m�h�ben maradtam volna.

- Szellemes vagy. Ezt szeretem benned.

Remus ism�t megforgatta a szemeit. R�j�tt, hogy egy sokszor csin�lta Sirius Black t�rsas�g�ban. M�r majdnem vissza�rtek a t�borba, mikor Sirius megt�rte a csendet.

- Most, hogy tudod, hogy tisztellek, mint ember, �s hogy meg volt �rva, hogy tal�lkozzunk, �s hogy jobban vonz�dom az �rtelmedhez, mint a finom alakodhoz, mit gondolsz egy kef�l�sr�l?

Remus �lla leesett.

- Nem!

- Mi�rt?- h�zelgett Sirius.

A karj�t Remusra cs�sztatta, s mik�zben hozz�simult, majd a v�rfarkas h�t�t kezdte el simogatni.

Remus ugyan�gy elolvadt, mint mikor megcs�kolta. Olyan r�g volt, mikor valaki �t�lelte…

De ez nem volt helyes, vagy �sszer�, vagy okos. M�sodj�ra ezen az est�n eltolta mag�t�l Siriust. A kezei reszkettek. Ennek ellen�re, Siriust nem lehetett ler�zni. Elkapta Remus kez�t, �s a vigyorg� ajkaihoz h�zta.

- Adj egy j� okot, ami�rt nem…

- Mert… Fogd be! Az�rt!

Miel�tt sz�lt volna, hogy ez nem ok, Remus visszah�zta a kez�t, �s gyakorlatilag beszaladt a t�bor k�zep�re, s sz� n�lk�l bel�pett Ron s�tr�ba.

M�g mindig vigyorogva, Sirius le�lt a t�bort�z mell�. Perselus volt az egyed�li, aki m�g mindig mellette �lt, s egy �res b�gre volt a kez�ben.

- Sz�val. Remus mondja, hogy le kell gy�zn�d Voldemortot.

- Le kellene, igen.

- Tudsz egy�ltal�n fegyvert forgatni?

- Nem.

- Tudod, hogy hol van Voldemort?

- Nem.

- Szerinted Remus ellen fog �llni a b�jomnak?

- Nem… �gy �rtem, igen – n�zett rond�n Siriusra.- ezt csak becs�sztattad.

Sirius mosolygott, mik�zben egy gallyat dobott a t�zbe.

- �n �gy l�tom a dolgokat. A kedves el�gg� kedvel t�ged, s arra a Ron hapsira bar�tk�nt gondol. �s l�tva, hogy mennyire mag�nyos, gonosz lenne t�lem, ha elvenn�m a t�rsai mell�l. �gy elhat�roztam, hogy veletek megyek. Megtan�talak, hogy rendesen harcolj, �s annyi fegyvert adok, amennyim csak van.

- Ronald, b�r t�k�letesen kisz�m�that�, megtan�that arra, hogy hogyan haszn�ljam a korb�csomat. Nem lehet t�l neh�z. �s nincs sz�ks�gem m�s fegyverre – v�laszolt Perselus.

Sirius gyan�san mosolygott.

- Nem minden fegyver van ac�lb�l. Van egy t�rk�pem. Eml�tettem kor�bban. Mikor a kezedben tartod, megmutatja annak a hely�t, amit a sz�ved k�v�n. Ha t�nyleg meg szeretn�d menteni a hercegedet, mikor a kezedben tartod, meg fogja mutatni az �ngyilkos Hegy hely�t. �s, amint mondtad, Ron kisz�m�that�. Ez a te s�rk�nyod nem idi�ta. Ha nem tudsz mocskosan j�tszani, nem m�sz majd sokra.

Perselus m�lyen a t�zbe n�zett, m�rlegelve a hallottakat.

- Alszom egyet r�, �s elmondom a d�nt�semet reggel.

Sirius a feje f�l�tt kiny�jtotta a karjait, s macskaszer� vigyor jelent meg az arc�n.

- H�t ez el�g nekem. Akkor reggel.

Ezzel egyed�l hagyta Perselust a t�zn�l.

XxX

A reggel elj�tt, ahogy szok�sa volt, ideges�t�en kor�n �s visszatasz�t�an �l�nken. Ron el�tkozta a napot, amikor megsz�letett �s bossz�t fogadott a l�ktet� fej��rt. Perselus merengve, a t�bbiekt�l t�vol �lt j�l l�that�an neh�z gondolatokkal k�zdve. Remus visszat�rt a t�hoz, hogy megf�r�dj�n. Sirius is Remus tudta n�lk�l, elindult egy kellemes f�rd��rt.

M�rmint Remus f�rd�z�s��rt.

De, amint mondtam, Remus nem tudta, hogy k�vetik, �s Sirius biztosan nem akarta elmondani neki.

Miut�n megreggeliztek, a tolvajbanda azt csin�lta, amit egy tipikus tolvajbanda csin�l egy szabadnapon (haszn�ld a fant�zi�d). Perselus megk�zel�tette Siriust a v�lasz�val. Remus a k�zelben volt, s egy tolvajjal besz�lgetett, aki �pp megmutatta neki, hogy hogyan kell egy �jat haszn�lni.

- Vel�nk j�hetsz.

- Mi?- v�gott k�zbe Remus, mik�zben cs�p�re tett k�zzel k�zeledett fel�j�k.

Sirius mellkas�nak nyomta az ujj�t.

- Nem fog vel�nk j�nni. � egy szoknyapec�r! Csak a…a…

Sirius felnevetett.

- Ki sem tudod mondani a sz�t! Szex. Ha lehet, veled. �s ha szokny�t szeretn�l viselni, kedves, nem ellenkezem – vigyorgott Sirius led�ren.

- T�l sok inform�ci�, Black! Sz�lj, akinek kell, �s k�sz�lj! Egy �ra m�lva indulunk – mondta Perselus komolyan, miel�tt elindult Ronnak is sz�lni a tervr�l.

- Lehet, hogy azt gondolja, hogy nyert, Mr. Black, de nem �n vagyok a nyerem�ny. Vel�nk j�het, ha akar, de ne gondolja, hogy t�bbet kap t�lem, mint hideg k�z�nyt.

Sirius �nnep�lyesen b�lintott, majd megcsapta Remus fenek�t, mik�zben els�t�lt. Visszah�z�dott a szeker�be, miel�tt Remus vissza�t�tt volna – val�sz�n�en az orr�ba.

XxX

Sirius az ikrekre hagyta a banda vezet�s�t. A lel�p�sen nem volt valami nagy produkci�. Megfogadta, hogy hamarosan visszat�r hozz�juk.

Jelenleg Perselus arccal a s�rban fek�dt, a korb�cs n�h�ny l�bbal t�volabb volt t�le, s a kezei v�reztek.

- Mondtam, hogy meg foglak botlasztani. Tudtad, hogy mi j�n. �s most kelj fel, �s vedd el a fegyvered, miel�tt megteszem �n!

Ezekre a szavakra Perselus meger�ltette mag�t, fel�llt, �s megfogta a korb�csot. Sirius, a bar�ts�gos term�szet�nek ellen�ben, er�s harcos volt. Mikor Perselust tan�totta, a j�t�koss�ga teljesen elt�nt, �s az az ember j�tt el�, aki a neh�z �ton tanult meg mindent.

Remus meglep�dve n�zte. Ron irigy tisztelettel. B�r nem harcolt mocskosan, tisztelte Siriust a komolys�ga miatt. Ronnak is megvolt az elhat�roz�sa. Nem a kin�zet��rt lett a lovagok kapit�nya. K�l�nleges akart lenni, hogy mindenki f�l�tt �lljon. J� volt a strat�gi�ban, �s nagyon j� volt a kardp�rget�sben. Ha Sirius nem dobta volna meg egy k�vel, legy�zhette volna.

El�g j�l haladunk a korb�ccsal. K�rbe tudod fonni valamin, ami egy helyben �ll. Most meg kell tanulnod, hogy hogyan tekerd k�rbe egy mozg� c�lpont k�r�l, hogy meg tudd �ll�tani. El�g k�nnyen r� tudtad tekerni a fegyveremre, de ezzel csak azt �ll�tottad meg. Ha k�r�m tekered, engem is meg�ll�tott�l �s a fegyveremet is. A fegyver �rtalmatlan, ha nincs ki forgassa. Azt akarom, hogy a nyakam k�r� tekerd.

Remus m�g miel�tt r�j�tt volna, hogy mit mond, ellenkezni kezdett.

- Ez vesz�lyes. Nem tudja, hogy mit csin�l. Ak�r meg is �lhet.

Egy pillanatra Sirius megpuhult, ahogy a v�rfarkasra pillantott.

- Nem tudtam, hogy…

Perselus a nyaka k�r� tekerte a korb�csot, an�lk�l, hogy meg akarta volna fojtani. Sirius levette mag�r�l egy irigy vigyorral.

- Tanult�l. Most csin�ld meg �gy, hogy r�d koncentr�lok.

Az edz�s m�g egy �r�t tartott, mik�zben Ron n�ha beseg�tett.

S�t�tedni kezdett. Let�boroztak, s egy kis t�z mellett pihentek meg. Perselus megvizsg�lta a Tekerg�k T�rk�p�t.

A t�rk�p k�t�rtelm� volt. Mikor Perselus tartotta, vonalak kezdtek rajta form�z�dni, de hamarosan k�d�sek lettek �s elhalv�nyultak, m�skor meg lefolytak a t�rk�pr�l, mint a v�z.

- Ez azt jelenti, hogy a k�v�ns�godat nem lehet egy t�rk�ppel megtal�lni. Hadd l�ssam – mondta Sirius.

Perselus odaadta a pergament a tolvajnak, aki kibontotta, �s k�nyelmesen maga el� tartotta. Vonalak jelentek meg a pergamenen, m�g egy erd� k�rvonalai meg nem jelentek rajta.

- N�ha k�t�rtelm�. Azt hiszem, van egy kincs ebben az erd�ben. �ltal�ban ez t�rt�nik, mikor igazi k�v�ns�g n�lk�l fogom a kezemben a t�rk�pet. Te is pr�b�ld meg, kedves.

Odadobta Remusnak, aki ink�bb elkapta a t�rk�pet, mintsem ellenkezett volna a becen�v�rt.

Ahogyan Perselus-szal t�rt�nt, a vonalak halv�nyak voltak. Remus �tadta Ronnak. A lovagnak h�rtelen heves csillog�s jelent meg az arc�n. Kisim�totta a t�rk�pet, s olyan er�sen szor�totta, mint Perselus tette. A vonalak nem voltak hom�lyosak, de nem egy t�rk�p form�l�dott ki.

A k�zep�n eleg�ns �r�s jelent meg.

Az �ngyilkos Hegy

Mardek�r Birodalma

- H�t itt van. Azt hiszem, hogy a hegyet v�d� var�zslat er�sebb, mint ami ezen a t�rk�pen van. De t�bbet mondott, mint amit eddig tudtunk. Ez a te hegyed Mardek�r Birodalm�ban van. Ronda hely. Megpr�b�lom kiker�lni – magyar�zta Sirius.

A legnagyobb k�v�ns�god, hogy megments Harry herceget?- k�rdezte Remus gyeng�den, felh�zott szem�ld�kkel.

Ron b�lintott. Halkan v�laszolt, �gy a m�sik kett�, aki �pp valamin veszekedett, nem hallotta.

- �… olyan mint egy kistestv�r. Feln�z r�m, tudod? Nagy csal�dom van, �s �n vagyok a legkisebb fi�. Minden testv�rem j� abban, amivel foglalkozik. Egy ideig nem hittem hogy lesz bel�lem valaki. Azt�n tal�lkoztam Harryvel. K�r�lbel�l nyolc �ves volt, �n pedig tizen�t. Elszaladt a sz�lei el�l, s elveszl�d�tt a faluban. N�h�ny er�szakos ember, akik nem tudt�k, hogy ki �, belek�t�ttek, �n meg elkergettem �ket. Harry ezut�n azt gondolta, hogy valami fajta h�s vagyok. Elmondta az apj�nak, hogy mit tettem, s a kir�ly �gy d�nt�tt, hogy j� pajzshord� lenne bel�lem. Innen kezdve gyorsan fejl�dtem. Harry mindig ott volt. Egy bar�t volt, aki b�ztatott, mikor az edz�s t�l kem�ny volt. Van benne valami, ami seg�t, hogy �gy �rezz, mindent meg tudsz tenni. Ezt senki nem tudja, de mikor m�g csak kisfi�k voltunk, egy v�rtestv�ri cerem�ni�t rendezt�nk. Elv�gtuk a tenyer�nket, meg minden. Nekem m�g mindig megvan a sebhely – h�zta v�gig ujj�t a tenyer�n. – Mindig megv�dtem. Nem valami er�s fizikailag. Vissza kell hoznom. Tudom, hogy hisz bennem.

Ron a t�zbe b�mult, �s nem vette �szre, hogy mindenki �t n�zi.

- Wow, Roncika, meg vagyok hatva. Ez… a leg�t�d�ttebb dolog, amit hallottam- vigyorgott Sirius.

- Fogd be, Black. Nem veled besz�lt – mondta Remus, let�r�lve Sirius arc�r�l a vigyort.

Ron v�r�s volt a sz�gyent�l. H�rtelen fel�llt, s bement a s�torba, amit Remusszal osztott meg, m�g akkor is, ha nem volt ideje a lefekv�snek. Remus r�gt�n ut�nament, m�rges pillant�st villantva Siriusra.

Perselus felkacagott, sz�razon �s humortalanul.

- Elk�peszt�, hogy be tudod fogni a sz�dat, Black.

- Ugye tudod, hogy az edz�seidet pokoll� tehetem?

Perselus nem nevetett t�bbet. Majdnem ugyanolyan bossz�san n�zett a t�zbe, mint Sirius.