Kihal�f�lben lev� faj

N�h�ny reggelen a „bajba jutott le�nyka” jelz� m�g csak nem is kezdte el lefedni a dolgokat.

- Fel�bredt�l.

Harry csip�san a s�t�ts�gbe b�mult, rem�lve, hogy megpillanthatja a besz�l�t. Valaki volt… vagy valami… nagyon nagy. Gyorsan kiegyenesedett. Egy pinc�ben l�gott, egy v�szj�sl� hangot hallott �s semmit nem l�tott a hom�lyos s�t�ts�gben.

- �h…- ny�gte v�laszk�nt.

A valami megmozdult. Harry szemei kezdtek hozz�szokni a s�t�ts�ghez.

- Rem�lem, hogy nem kell bemutatkoznom.

Harry gyorsan mag�hoz t�rt, s r�ngatni kezdte az �t fell�gat� l�ncokat.

- Te vagy Voldemort, a s�rk�ny. Nem f�lek t�led. Ap�m meg fogja tal�lni a Kiv�lasztottat, te pedig az �  kezei �ltal fogsz meghalni. Meg�rta a j�slat.

A s�rk�ny felkuncogott, s �porodott l�legzete hull�mokk�nt csapott �t Harryn.

- Vicces. Senki nem sz�lt neked a j�slat k�t�rtelm�s�g�r�l? Naiv vagy, fi�. Semmit nem tudsz!

A s�rk�ny el�j�tt a s�t�ts�gb�l, s Harry nem tudta elrejteni a f�lelm�t.

M�r kiskor�ban hallotta a pr�f�cia t�rt�net�t. Mindig is tudta, hogy a s�rk�ny el fogja rabolni, mikor elj�n az id�. Azt is tudta, hogy az igazi szerelme meg fogja menteni. Harry �gy hitt ebben, mint abban, hogy az �g k�k �s a f� z�ld. Hitt a sorsban, a boldog v�gekben �s a szerelemben, els� l�t�sra.

De egyik r�sze soha nem gondolta �t, hogy mennyire f�lelmetes is lesz.

T�vol az ismer�s k�rnyezet�t�l, egy pokoli pinc�be z�rva, �s megl�ncolva egy massz�v h�sev� el�tt. Mindig is azt gondolta, hogy a megment�je oda�r hozz�, m�g miel�tt t�l sokat kell szenvednie. Most el�sz�r, ezel�tt a sz�rny� vad�llat el�tt, Harrynek az jutott esz�be, hogy lehet, soha nem fogj�k megmenteni.

- Ha meg�l�m a Kiv�lasztottat, �n leszek a legjobb! Le fogom nyelni a vil�got egy darabban! L�vafolyamok �s t�z �ce�nok fognak a sz�mb�l �radni! Senki nem fogja t�l�lni rajtam, s a s�t�ts�g teremtm�nyein k�v�l. �gy lesz, ha a Kiv�lasztottad nem j�r sikerrel. Ez nem egy t�nd�rmese. A boldog v�g nincs garant�lva.

Harry m�lyet l�legzett, s megpr�b�lta megnyugtatni mag�t.

- Mi�rt? Mi�rt akarsz mindenkit meg�lni? Elpuszt�tani a vil�got, ami tele van sz�ppel �s b�k�vel?

A s�rk�ny, aki imm�r teljesen l�tszott; forr� d�hvel fel�llt, majd alig n�h�ny centire Harry fej�t�l a falba csapta a karmos mancs�t.

- Sz�ps�g? B�ke? Mire j� az, ha soha nem lehet a tied? Csapd�ba estem. Egy rab vagyok ebben a pokoli hegyben. Itt nincs nap. Nincs sz�ps�g. Csak f�jdalom van �s k�n! A te fajt�d z�rt be ide! Az�rt, mert sz�rnyeteg voltam. Mert ronda voltam. A te fajt�d egy szepl�tlen vil�got akart. Minden s�t�t teremtm�nyt �sszegy�jt�ttek, s itt hagytak minket rohadni, hogy elfelejts�k, hogy a gonosz valaha is l�tezett. De nem m�k�d�tt. A vil�goss�g �s a s�t�ts�g k�t f�l. Te eg�sz �letedben b�k�t �s j�s�got ismert�l. Hamarosan, ha eleget �lsz, l�tsz majd egy vil�got, ami v�gtelen�l s�t�t lesz, tele hal�llal. Ugyanannak az �rm�nek a k�t oldala. A s�t�ts�g n�vekszik. A szabadul�som ideje hamarosan itt van!

A k�ts�g, hogy a vil�g t�l�li ezt, egyre nagyobb lett. (Ink�bb: Egyre jobban k�telkedett abban, hogy a vil�g ezt t�l�lheti.)

M�gis… Az el�tte lev� teremtm�nyt l�tva Harry kezdett egy�tt �rezni vele. Igen, ronda volt. Rettent�en. A teste a legrosszabb helyeken dudorodott �s b�zl�tt. A sz�ja tele volt s�rg�sz�ld fogakkal. Egyik szeme betegesen s�rga volt. A m�sik �g�v�r�s. A legzavar�bb azonban az volt, hogy Voldemortnak n�h�ny helyen emberi testr�sze volt. Pont a szeme alatt volt egy kev�ske emberi b�r, groteszk�l kisimulva. Egy deform�l�dott karja volt, ami haszn�lhatatlan volt a karmos mancsa miatt.

- Neked… Emberi r�szeid vannak  - mondta Harry gyeng�n.

A sz�rny m�g egyszer elmozdult, s megmutatta, hogy a gerince is n�h�ny helyen emberi. Groteszk�l �llt ki a h�t�b�l.

- Nem voltam mindig ilyen. Valamikor ember voltam. Mikor ez a h�bor� m�g �j volt, �vezredekkel ezel�tt, var�zsl� voltam. A vil�g akkor eg�szen m�s volt. A s�t�ts�g teremtm�nyei ellept�k a helyet. A var�zsl�k h�s�k voltak. A vil�goss�g jelz�f�nyei. Akkoriban csak akkor haszn�lhatt�k a var�zslatokat, ha j� c�ljuk volt vele. De �n m�s voltam. S�t�t voltam �s morbid. A gyerekkorom nem volt kellemes. Kik�z�s�tettek. Ut�ltak. A var�zslataim s�t�tt� v�ltak. Valamiv�, amit a vil�g nem ismert �s nem l�tott. Mik�zben az ut�latom az emberek ir�nt n�tt, a d�h�m olthatatlann� v�lt, az er�m is n�vekedett. Hamarosan senki sem volt, aki ki�llt volna ellenem. Az egyens�ly megbomlott. Az s�t�t er�m bebor�totta a birodalmat. Mindent megfert�z�tt. Megvolt a bossz�m azokon, akik megk�noztak -

Voldemort sz�netet tartott. A hangja t�volinak, s a v�r�s szemei hom�lyosnak t�ntek.

- Azt�n v�ltozni kezdtem. Eleinte lass� volt. Meg�ll�thattam volna. De m�g mindig f�jdalmaim voltak. Nem tudtam meg�llni. Minden puszt�t� var�zslattal m�g nagyobb sz�rnyetegg� v�ltam. Elindultam volna, hogy elfoglaljam a vil�got, ha nem z�rtak volna el ide, ebbe az �tkozott hegybe. �gy v�rtam. A vil�g mag�hoz t�rt, �n pedig csak egy eml�k maradtam. Egy t�rt�net, amivel a rosszalkod� gyerekeket ijesztgett�k. �vsz�zadokig d�h�ngtem. Nem tudtam, hogy mi�rt �tkoztak meg. Egyed�l voltam, halhatatlan, csapd�ba esve ebbe a s�t�t hegybe az �r�kk�val�s�gig. De m�g mindig er�s voltam. A var�zser�m �j �letet adott a f�lreismert teremtm�nyeknek, akiket velem egy�tt bez�rtak. Sz�rnyek, akik �tv�ltoztak, akiket meg�tkoztak, akik el�tte �rtatlanok voltak, r�szemm� v�ltak, a s�t�ts�gemm�. Azt�n ott voltak azok, akik m�r gonoszak voltak. �k �talak�tott�k a hegyet egy er�dd�. B�r nem l�phetek t�l a kapun, a teremtm�nyeim megtehett�k. A hegy alj�ig v�ndoroltak, ahol embereket tal�ltak. Emberekre, akiket vonzott a l�tem s�t�ts�ge. N�h�nyan t�l sok�ig maradtak a hegyen, s �k is sz�rnyekk� v�ltak, mint a t�bbiek. Sokan �ngyilkosok lettek. N�h�nyan visszat�rtek a t�rsadalomba, hogy elv�gezz�k a munk�m. �k voltak azok, akik elhoztak az otthonodb�l.

Harry nem tudta, mit mondjon. Mindez t�l sok volt. Ha arra gondolt, hogy mindezt meg lehetett volna el�zni, csak azzal, ha egyetlen ember kedves lett volna Voldemorttal… Harry sz�ve f�jni kezdett. D�h�s lett az emberek kegyetlens�ge miatt.

- A sz�ved megesett rajtam. L�tom a szemeidben. Ne engedd. Gonosz vagyok. �lvezni fogom, hogy hal�lra k�nozzalak, miut�n meg�ltem a Kiv�lasztottat. El sem tudod k�pzelni, mekkora �lvezet lesz elpuszt�tani a j�s�godat. Gy�l�llek t�ged, �s mindazt, amiben hiszel. Miut�n halott leszel, nem lesz t�bb� igazi tisztas�g a vil�gon. Te vagy az utols� �rtatlan. Az utols� h�v�. Veled egy�tt minden ember meg fog halni.

Harry lehajtotta fej�t.

- Felnyitottam a szemed. Az igazs�g, amit elrejtettek el�led, most nyilv�noss�gra ker�lt. Milyen �rz�s tudni, hogy te vagy az egyed�li, akit nem k�s�rtett m�g meg a gonosz? Az egyed�li, akit nem vez�relnek s�t�t c�lok?

Harry az anyj�ra gondolt. A sz�p �desanyj�ra, a puha v�r�s haj�val, s csillog� z�ld szemeivel.

- Ez nem igaz! Az emberek �rtatlanok �s j�k! L�teznek!

Egy gonosz vigyor jelent meg Voldemort arc�n.

- Nevezz meg egyet.

- Az any�m! � kedves. M�g n�lam is kedvesebb.

- L�ssuk csak…

Voldemort becsukta a szemeit, s �gy t�nt, transzba esett.

- �h… majdnem. De nem eg�szen. Nem szereti az ap�dat. Vannak pillanatok, pillanatok, amikr�l senkinek sem besz�l, olyanok, amikor azt k�v�nja, hogy soha meg ne sz�letett volna… s hogy te egy m�sik f�rfit�l sz�lett�l volna. Az esk�v�je napj�n megfogadta, hogy mind�r�kk� szeretni fogja. Nem tartotta meg a fogadalm�t, �gy az eg�sz h�zass�ga hazugs�g.

Harry meg akarta v�deni az anyj�t, de valahogy tudta, hogy Voldemort szavai igazak. Az anyja szemei csak neki csillogtak. Az apj�nak soha.

- �s mi van az ap�mmal? Lehet, hogy az any�m nem szereti – vallotta be nehezen -, de � egy j� ember.

- James Potter? Ne nevettess. Legut�bb azt mondta a kapit�ny�nak, hogy, ha a Kiv�lasztott legy�z engem, sz�rja h�tba, miel�tt elvehet t�ged. Nem ez az els�, mikor elrendelt egy gyilkoss�got.

Harry csendben maradt, majd �sszezavarodottan megr�zta a fej�t.

- Lehet, hogy az emberekben van s�t�ts�g, de nem engedik, hogy az vezesse �ket. Lehet, hogy nem t�k�letesek, de j�k.

- Ez igaz. De a s�t�ts�g ott van. Egy apr� mag �ri�si f�v� n�het. A lelk�kben lev� s�t�ts�g az, amib�l �lek. Ez az ami halhatatlann� tesz. Mindenkihez hozz� vagyok k�tve, aki ezen a vil�gon van. Azokban a napokban, amikor bez�rtak, a dolgok tiszt�bbak voltak. Voltak h�s�k, akik j�k voltak, tiszt�k. Te vagy az utols�. A vil�g most m�r sz�rke �rnyalatokb�l �ll, de �n nem voltam olyan. Ha egy apr�cska s�t�ts�get is tal�lhatn�k mindegyik �l�l�nyben, ami ezen a hegyen t�l �l, semmi nem v�laszthatna el t�bb� t�l�k. Szabad lehetn�k. A kapunak nem lenne hatalma f�l�ttem. De ez nem �gy van. Te vagy az, akit nem tudok el�rni. Az, akinek nincs s�t�ts�g a lelk�ben.

- �s mi van a gyerekekkel? Nem mondhatod azt, hogy nem maradt t�bb �rtatlan gyerek.

- �h! J� k�rd�s. Engedd meg, hogy elmondjam miben is �ll az er�m. Meg fogod �rteni, mert hiszel a sorsban. Mivel mindenkinek megvan a sorsa, nem l�tezik szabad akarat. Az er�m megengedi, hogy �gy mozogjak az id�ben, mint a v�zben. Belel�thatok egy gyerek j�v�j�be,

�s elmondhatom, hogy egy sincs, aki nem fog a j�v�ben gonossz� v�lni. El�g kedvez�tlen gondolat, nem gondolod?

- Ezt nem �rtem! Ha l�tsz a j�v�be, akkor… tudnod kellene, hogy ez hogy fog v�gz�dni, nem?

- Nem vagyok isten. Belen�zhetek egy gyerek lelk�be, �s elmondhatom, hogy meg fogja a s�t�ts�g sz�llni a j�v�ben. De nem mondhatom meg, milyen fajta s�t�ts�g. Nem mondhatom el, hogy mikor ker�l oda, �s azt sem, hogy hogyan. A j�v�bel�t�s nem pontos. Nem ismerek d�tumokat. Sz�val, b�r l�thatom, hogy egy gyerek romlott lesz, azt nem, hogy mit�l. Szabadd� v�lok, �s minden �l�nek a r�sze lesz, vagy meghalok �s a s�t�ts�g �gy marad, ahogy volt? Nincs mindenre v�laszom. Azt sem mondhatom meg, hogy a j�v�ben lesz-e m�g olyan teremt�s, mint te. Az egyed�li, amit tudok ebben a pillanatban, az az, hogy nincs t�bb teljesen tiszta l�lek, vagy aki teljesen tiszta marad a vil�gon, rajtad k�v�l. Te vagy az utols� tagja egy kihal�ban lev� fajnak.

- �…  Sz�val, ha �n vagyok az egyed�li, akit fogva tartasz, mi�rt nem �lsz meg?

Miut�n kimondta, Harry r�j�tt, hogy tal�n nem volt a legb�lcsebb gondolat.

- Mert a j�slat vil�gosan megmondta. Vagy a Kiv�lasztott megment t�ged, �s meg�l engem, vagy �n meg�l�m a Kiv�lasztottat, �s az eny�m lesz a vil�g. Ha meg�llek, miel�tt a Kiv�lasztottat, az a j�slatnak �s a sorsnak mond ellent.  �n pedig hiszek a sorsban, pont annyira, mint te, ha nem m�g jobban.

- M�g mindig sajn�llak. Seg�ten�k neked, ha lenne m�dom r�.

- H�t persze. Ha nem seg�ten�l, nem te lenn�l az utols� tiszta l�lek.

- Mit tudsz a Kiv�lasztottr�l? A… szerelmemr�l? - k�rdezte hezit�lva.

Voldemort annyi ideig csendben maradt, hogy Harry azt gondolta, nem fog v�laszt kapni a k�rd�s�re.

- Mindent tudok r�la, amit csak tudni lehet. Jobban ismerem, mint � mag�t. Megk�nzott l�lek. Igaz�b�l, magamra eml�keztet, mikor annyi id�s voltam, mint �. A s�t�ts�ge lesz a veszte. M�r majdnem a teljes lelk�t elvette. Garant�lom, fiatal herceg, hogy nem az a f�nyes lovag, akit elk�pzelsz - mosolygott Voldemort annyira, amennyire a sz�ja engedte.

Harry megvonta a v�ll�t.

- Nem sz�m�t, hogy n�z ki. Elj�n ut�nam, �s mikor megl�tjuk egym�st, m�g akkor is, ha az egy m�sodperc lesz, mindketten tudni fogjuk, milyen a szerelem. �s ez az, amit te nem �rthetsz meg. Ez lesz a fegyvere.

A csend elny�lt, s mindketten csak b�multak. V�g�l Voldemort visszal�pett a s�t�ts�gbe, s mikor Harry azt hitte, hogy egyed�l maradt, egy halk suttog�s visszhangzott gyeng�den a kamr�ban.

- Megl�tjuk…