A lerakodott h�r�teg megcsikordult csizm�j�nak talpa alatt. A kellemes hang �s a h�v�s leveg� percek alatt megnyugtatt�k. H�rtelen esz�be jutott Lucius engedm�nye, hogy k�r�ln�zhet az eg�sz birtokon. K�rbes�t�lta a kast�lyt. A h�ta m�g�tt megpillantott egy kifut�t. Valami furcsa �rz�s arrafel� h�zta, �gy elindult az ir�ny�ba. N�h�ny perc m�lva a sz�l mag�val hozott valami nyer�t�shez hasonl� hangot. Nyomban felismerte a muglik egyik legcsod�latosabb �llat�t. R�gt�n be is sietett az ist�ll�ba. A legels�, amit megpillantott, az egy thesztr�l volt. Ett�l az �llatt�l mindig kir�zta a hideg, �gy ink�bb tov�bbl�pett. Elhaladt n�h�ny hippogriff mellett, majd meg is tal�lta, amit keresett. Az egyik sarokban, kik�tve �lldog�lt egy gy�ny�r�sz�p l�. Elj�tszott a gondolattal, hogy mit kezdenek Malfoy�k egy ilyen mugli �llattal, de ut�na el is vetette, �s jobban megvizsg�lta. Fekete sz�re csak �gy ragyogott. Perselus felismerte, ez egy angol teliv�r volt. K�zelebb l�pett hozz�, �s v�gigsim�tott az oldal�n. Az �llat beleborzongott az �rint�s�be. El� �llt, �gy elgy�ny�rk�dhetett a feh�r, csillag alak� folton, ami a l� fej�n volt. Egy r�vid gondolkoz�s ut�n kioldotta az �llatot, �s kivezette az ist�ll�b�l. N�h�ny p�lcaint�ssel megtiszt�totta a kar�mot a h�t�l �s bevezette. K�zelebb vitte a ker�t�shez, hogy k�nnyebben fel tudjon �lni. Egyetlen �gyes mozdulattal �tvetette a l�b�t a h�t�n.

- J�l van – paskolta meg a l� nyak�t, majd kiss� el�rehajolt. Ak�r indulhatn�nk is…- jegyezte meg, s nem t�l er�sen meg�rintette a sark�val a l� oldal�t.

Az lassan s�t�lni is kezdett. Perselus �lvezett minden apr� kis mozdulatot. Az �llat, mintha hallotta volna a gondolatait, lassan �getni kezdett, majd egyre jobban gyors�tott. Perselus tal�rja a v�gt�t�l a leveg�ben lobogott. A sz�l elf�ty�lt a f�le mellett, a cs�p�s leveg�t�l �s az izgalomt�l kipirult az arca. N�ha lass�tott az �temen, hogy az �llat is kipihenhesse mag�t, de egy percre sem sz�llt e a h�t�r�l. M�r kezdett sz�rk�l�dni, mikor r�j�tt, hogy Nathaly a kar�m sz�l�r�l figyeli. Lassan odair�ny�totta a lovat.

- J� est�t, kisasszony – k�sz�nt udvariasan.

- �nnek is. L�tom, �rt a lovakhoz – simogatta meg az �llat fej�t.

- Nem kell hozz� sok tudom�ny – vont v�llat.

- Eg�sz �gyesen lovagolt.

- Semmis�g.

- Nem az. �n soha nem tudtam megtanulni.

Perselus elcsod�lkozott a kijelent�sen.

- Ne �muljon annyira… - somolygott Nathaly. Egyszer�en csak nem mertem kock�ztatni.

- �rtem – v�laszolt, majd k�nnyed�n lecs�szott a l� h�t�r�l. Megpr�b�lja?

- Most?- h�ledezett a n�.

- Igen. Itt �s most. Csak nem f�l? – k�tekedett.

- H�t, el�g k�s� van…

- Ugyan m�r! Nem lehet t�bb hat �r�n�l.

- J�l van, rendben – adta meg mag�t. De ha valami bajom lesz…

- Ne agg�djon.

- Hogy �ljek r�?- t�rt a l�nyegre Nathaly.

- Fogja ezt meg – adta oda a kant�r v�g�t. �lljon oda fel – mutatott a ker�t�sre. �s most tegye �t a bal l�b�t. T�k�letes.

A n� bizonytalanul �ld�g�lt az �llat h�t�n.

- Akkor ak�r indulhatna is – jegyezte meg Perselus.

- �s azt hogy kell?- n�zett le a f�rfire.

- Mi sem egyszer�bb. Kicsit r�gjon az oldal�ba.

A n� l�ba m�r lend�lt is, �s Perselus nyomban l�tta, hogy t�l nagyot…

- Ne olyan er�sen!- ord�totta, de elk�sett.

Az �llat az oldal�t �rt t�mad�s miatt k�t l�bra �gaskodott. Nathaly kis h�j�n leesett r�la, �s sik�tani kezdett. Perselus megpr�b�lta lecsit�tani mindkett�j�ket. A l� hamarosan �jra n�gy l�bra ereszkedett, �gy Nathaly is elhallgatott. Perselus n�h�ny percig halkan a l�hoz besz�lt, nem akarta kock�ztatni, hogy a n�vel a h�t�n kezdjen v�gt�zni. Nathaly �gy is ijedten pr�b�lt lek�sz�l�dni r�la.

- Maradjon ott – sz�lt r�, majd � is fel�lt a l� h�t�ra, a n� m�g�.

Nathaly eg�sz teste remegett a f�lelemt�l. Perselus j�nak l�tta, hogy most k�zdje le az eg�szet, mert ha v�r vele, csak rosszabb lesz.

- Nyugodjon meg. Adja ide a k�telet.

Az kiss� r�vid volt, �gy k�nytelen- kelletlen k�zelebb �lt Nathalyhoz, �s �tvette t�le.

- most figyelje, hogy csin�lom – utas�totta.

�vatosan megb�kte a l� oldal�t, mire az nyugodtan elindult. N�h�ny l�p�s ut�n azonban meg�ll�totta.

- Pr�b�lja meg. Csak �rz�sb�l… - adta �t most a n�nek a kant�rt.

Nathaly most m�r sokkal k�m�letesebb volt, �gy hamarosan a l� h�t�n k�rbej�rt�k a kar�mot. Perselus �rezte, hogy Nathaly izmai kiengednek a megk�nnyebb�l�st�l.

- Remek volt – �llap�totta meg a n�, mikor vissza�rtek a kiindul�si ponthoz.

- Igen, de a java csak most j�n – jegyezte meg Perselus.

Miel�tt a n� �sbekapott volna, kikapta a kez�b�l a kant�rt �s gyors�tott az iramon.

- Suavasper… ne… k�rem, �lljunk meg… - k�ny�rg�tt a n�.

- Semmi esetre sem, kisasszony. Nyissa ki a szem�t – parancsolta, mert a n� az elborzad�st�l annyira szorosra z�rta, hogy az m�r f�jt.

-�risten! – sip�tozott.

- Nyugodjon meg – duruzsolta tov�bb, �gyet sem vetve r�. Lazuljon el.

- Le fogok esni…

- Nem fog, itt vagyok – mondta.

Hogy szavait meger�s�tse, m�g jobban hozz�simult. A n� m�g mindig nem nyitotta ki a szem�t.

- Vegye �t a l� ritmus�t…- magyar�zta. �rezze!

- Le fogunk zuhanni, kit�rj�k a nyakunkat, �ssze fog taposni…

- Ne ilyesmin gondolkozzon. �r�tse ki az elm�j�t, kisasszony. Most csak mi vagyunk itt… �rzi a lovat?

- I… igen – felelte kiss� rekedten.

- Helyes… Pr�b�ljon meg azonosulni vele. �rzi a sz�vver�s�t? A l�gz�s�t?

Perselus �lvezte, ahogy a n� lassan megnyugszik.

- Adja a kez�t – utas�totta.

- De mire…?

- Ne agg�djon. B�zzon bennem… benn�nk.

A n� b�tortalanul felemelte az egyik kez�t.

- Fogja meg a kant�rt.

- Nem… ez…

- Fogja meg nyugodtan, nem lesz semmi baj.

Lassan r�tette a kez�t �gy Perselus nyomban vissza is h�zta a saj�tj�t, s hogy le ne essen, �tkarolta Nathalyt.

- Kinyithatja a szem�t… - suttogta, s h�l�t adott az �gnek, hogy a n� m�g�tt �l, mert ellenkez� esetben biztos nem �szta volna meg n�h�ny keresetlen sz�val.

- Ennyi az eg�sz. M�ris megtanulta.

�rezte, hogy a l� lass�tani kezd, majd meg�ll.

- Gratul�lok – csusszant le a h�t�r�l. Megvolt az els� l�p�s. Most m�r egyed�l is menni fog.

Nathaly k�vette a p�ld�j�t, �s � is lesz�llt.

- Ezt soha t�bb� ne tegye… - figyelmeztette remeg� hangon.

- Ugyan m�r, kisasszony. Vallja be, hogy �lvezte…- bosszantotta a n�t.

- Egy�ltal�n nem �lveztem!- csattant fel. Kis h�j�n meghaltunk…

- K�zel sem j�rtunk hozz�… - mosolygott, s kivezette a lovat a kar�mb�l.

Nathaly k�vette, s miut�n kip�nyv�zt�k az ist�ll�ban, vizet �s sz�n�t l�ktek el�. Perselus megpaskolta az oldal�t.

- �gyes vagy…- dics�rte.

Nathaly kuncogni kezdett.

- Valami vicceset mondtam?- k�rdezte Perselus meglep�dve.

- �, semmi… Csak �gy besz�l ahhoz a l�hoz, mintha egy ember lenne.

- Csak mert nem l�tja a sz�ps�g�t, nem kell s�rtegetnie – jegyezte meg, s mag�ban mosolygott a n� arc�t l�tva.

Nathaly felh�zott orral vonult ki az �p�letb�l, �gy k�nytelen volt k�vetnie.

- Csak nem haragudott meg? – g�nyol�dott tov�bb.

- Nem!- vetette oda m�rgesen a n�.

- Nem �gy t�nik…

- Hagyjon m�r!- mordult fel, mikor Perselus h�rtelen el�v�gott.

- Mi�rt k�ne?- sietett ut�na, mert kiker�lve �t tov�bb s�t�lt.

- Merlin seg�ts!- s�hajtott Nathaly, �s bel�pett az ajt�n.

- H�t ez a h�la, hogy megtan�tottam lovagolni?- tettette Perselus is a s�rt�d�ttet.

- J�l van… Rendben… -torpant meg a n� az el�csarnok k�zep�n. K�sz�n�m. Most el�gedett?

- Nem, de t�bbet �gysem kapn�k…- sietett a v�lasszal.

- J�l l�tja, Suavasper. �s most, ha megbocs�t, megyek �s rendbeteszem magam a vacsora el�tt. Viszl�t – intett der�sen, majd � is elindult a szob�ja fel�.