Reggel els� dolga volt el�k�sz�teni Draconak egy adag Macskajaj b�jitalt, majd egy �zenettel otthagyta a saj�t �r�asztal�n. Biztos volt benne, hogy a fi� fel fogja keresni, de nem volt kedve eg�sz nap a szob�j�ban v�rni r�. Ink�bb bevonult a f�rd�be, �s kicsit rendbe szedte mag�t. Mivel nem volt �hes, kihagyta a reggelit �s a nemr�g beszerzett k�nyv t�rsas�g�ban levonult a nappaliba olvasni. Hamarosan Lucius is csatlakozott hozz�, nagy �r�m�re egyed�l.

- Boldog �j �vet – k�sz�nt�tte a f�rfit, aki biccentett egyet.

- Hallom, tegnap este a faluban �nnepeltek – jegyezte meg Lucius.

Az els� szemreh�ny� pillant�sokat azonban egy boldog mosoly k�vette.

- �r�l�k neki.

Perselus nem igaz�n �rtette, hogy mire gondol, s ezt Lucius �szre is vette.

- M�rmint annak, hogy kir�ngatta Dracot. Hogy siker�lt? �n az ut�bbi id�ben nem tudtam el�rni m�g azt sem, hogy egy r�vid s�t�t tegyen a faluig. Egy�bk�nt rem�lem, hogy legal�bb annyira j�l �rezt�k magukat, mint �n – csillogott a szeme.

Perselus most m�r kezdte felfogni ennek a h�rtelen vid�ms�gnak az ok�t. Lucius bizony�ra nem b�nta, hogy egyed�l maradt Cameli�val.

- Nos… Meg kell mondanom, hogy eg�sz j�l – v�laszolta, de ink�bb nem tett eml�t�st Draco leg�jabb „akci�j�r�l”.

- T�k�letes. Mondja csak, hogy halad azzal a b�jitallal?- �rdekl�d�tt.

- J�l. Azt hiszem vas�rnapig k�szen is lesz.

- Remek. Egy�bk�nt min dolgoztak annyit odalenne? Ha j�l l�ttam, Draco is beseg�tett.

- Csak n�h�ny f�zetet p�toltunk.

- �rtem. �s mit olvas?

Perselus kezdte megel�gelni, hogy Lucius nem b�r megmaradni egyetlen t�m�n�l, �s �ssze-vissza k�rdez. �gy l�tta, hogy Camelia el�g nagy hat�ssal van r�.

- A kelt�k t�rt�net�t – v�laszolt, s lapozott egyet a k�nyvben.

- Na �s van benne valami �rdekes?

- Oh, igen… az eg�sz k�nyv roppant �rdekes – kezdett bele a magyar�zatba. Itt p�ld�ul az �ll, hogy a Helvet�k igazi t�rt�nete Caesar idej�ben kezd�dik. Az orsz�guk tizenk�t v�rossal �s n�gysz�z k�zs�ggel rendelkezett. T�bbsz�r megk�s�relt�k, hogy Caesart elnyomj�k, de nemsok�ra visszat�rtek haz�jukba.

- �rtem. De engem igaz�b�l jobban �rdekelnek a nyugateur�pai kelt�k. Err�l �r valamit?

- Hogyne…

Perselus legal�bb egy �r�n kereszt�l ecsetelte Luciusnak mindazt, amit most elolvasott �s amit eddig is tudott a kelt�kr�l. A f�rfi el�g j� k�z�ns�g volt, h�s�gesen v�gighallgatott mindent. Miut�n befejezte monol�gj�t, Lucius mosolygott egy sort.

- �s nem tal�lja furcs�nak, hogy pont n�lunk tal�lt egy ilyen �rdekes �s �rt�kes k�nyvet?- k�rdezte a f�rfi.

Perselus egy ideig gondolkodott, majd r�j�tt, hogy mindazzal, amit elmondott, Lucius t�k�letesen tiszt�ban van. Azt�n az is beugrott neki, hogy egy el�g r�gi kast�ly falai k�zt �ld�g�lnek.

- Ez az �p�let is kelta eredet�…- vonta le a k�vetkeztet�seket.

- Oh, igen… De m�g mennyire, hogy az – helyeselt Lucius.

J�l l�that�an �r�met szerzett neki, hogy valaki v�gre a csal�dj�n k�v�l is elismeri mekkora kincs ez a kast�ly.

- Nyugodtan sz�tn�zhet t�zetesebben is…- jegyezte meg.

Perselus k�v�ncsian n�zett Luciusra.

-Honnan tudja, hogy �pp ezen j�rt az eszem?

- Csup�n sejtettem. Mellesleg Perselus is ugyanezt tette volna. Ismertem �t annyira, hogy k�vetkeztetni tudjak az �n viselt dolgaira. Term�szetesen Perselus nem igaz�n �polt valami j� kapcsolatokat. �gy csakis arra gondolhattam, hogy ha �n igazat mond, akkor hasonl�t r�. M�sk�ppen nem j�ttek volna valami j�l ki egym�ssal.

Perselus kezdte �gy �rezni, hogy el�g vesz�lyes vizeken eveznek. Kiss� megk�nnyebb�lt, mikor berontott az ajt�n Draco.

- H�la az �gnek, Suavas... – s�hajtott.

Ekkor azonban megpillantotta Luciust is.

- Ap�m… ne haragudj… -kezdte a bocs�natk�r�st. Nem gondoltam, hogy besz�lgettek…

- Semmi gond, fiam – mosolygott r� a f�rfi. Ker�lj beljebb…

- Nem… Nem akartam zavarni.

Lassan h�tr�lni kezdett.

- De h�t nem zavarsz… nemde, Suavasper?- fordult a tan�r fel�.

Perselus arra tippelt, hogy nagyon j� �jszak�ja lehetett Luciusnak az �lland� vigyorg�s�t l�tva.

- Nem. Semmi estre sem – v�laszolt.

Draco kapott az alkalmon.

- Akkor besz�lhetn�k Suavasperrel esetleg? Ha nem lenne gond, akkor n�gyszemk�zt – n�zett az apj�ra.

Lucius b�lintott, �gy Perselus k�vette a fi�t. Mikor m�r az el�csarnokon v�gtak �t, Perselus meg�ll�totta.

- Azt hiszem, itt elmondhatod – jegyezte meg.

Draco egy ideig sz�tlanul �llt el�tte, megpr�b�lta eld�nteni, hogy nem lesz-e semmi fajta k�vetkezm�nye annak, ha itt teszi fel a k�rd�st.

- El�rulja, hogy melyik bagollyal k�ldte el a level�t Harrynek?

- Tess�k? – d�bbent meg. Minek az neked? Nem mindegy?

- Csak biztos akarok lenni benne, hogy elmegy a levelem – mondta, s k�zben ker�lte a szem�t.

- Milyen levelet? – �rdekl�d�tt Perselus, de m�r kezdte sejteni.

- Bocs�natot akartam k�rni… tudja, a tegnapi�rt. Akkor megmutatja?

- Nem sz�ks�ges – l�pett el� egy ajt� m�g�l Harry.

- Remek. Akkor ezt meg is oldottuk – sz�lalt meg Perselus egy pillanat teljes csend ut�n. 

Lassan Draco is visszakapta a hangj�t.

- Harry… te itt?

- M�ris mentem – n�zett r� a tan�rra, Dracot teljesen figyelmen k�v�l hagyva.

- Hova…- lep�d�tt meg Perselus.

- P�rizsba – r�ntotta meg a v�ll�t. Al� kell �rnom n�h�ny pap�rt. Patrickkal �gy d�nt�tt�nk, hogy �tveszi � a boltot. Eladom neki az �n r�szemet.

- Harry… �n sajn�lom…- sz�lalt meg Draco.

- Ne tedd!- intette, majd kil�pett az ajt�n. Akkor szerd�n – sz�lt vissza Perselusnak.

Az ajt� becsuk�dott a fi� m�g�tt. Perselus lassan megfordult, hogy visszamenjen a nappaliba.

- Esk�sz�m, hogy soha t�bb� nem iszom – sz�lalt meg cs�ggedten Draco.

- Soha ne esk�dj olyasmire, amit nem tudsz betartani – fordult vissza Perselus.

- Mag�t�l is bocs�natot kell k�rnem.

- Elfogadva – v�gta r� gyorsan.

- Merlinre…- nyitotta t�gra a szemeit a fi�.

- Valami gond van?

- El sem hiszem ezt az eg�szet… �n elrontom n�gy ember �jszak�j�t… kett�t siker�l sz�tv�lasztanom, �s mindenki csak annyit mond, hogy semmi baj, ne sajn�ljam, hogy megbocs�tanak. Ez nem norm�lis. A legkevesebb, amit �rdemeln�k, egy kiad�s orrbaver�s.

- Draco… - pr�b�lt k�zbev�gni Perselus.

- Alig kezdek j� ir�nyba l�pni, m�ris mindent elrontok… Megpr�b�ltak kih�zni ebb�l a st�diumb�l… f�lig siker�lt is. M�r azt hittem, lesz egy bar�tom is, erre meg… �n annyira szerencs�tlen vagyok… - sir�nkozott.

- Draco…- pr�b�lkozott tov�bb a f�rfi.

- Meg�rdemeltem volna, hogy sz�tverjenek ott. De nem, mindh�rman rajtam seg�tettek…

- Draco…

- Azt�n ahelyett, hogy otthagytak volna, hazahoztak.

-Draco…

-Nathaly pedig m�g a sebeimet is ell�tta… r�ad�sul kedves volt velem… kedves… �s azt�n…

-Draco!- ord�tott most m�r Perselus.

L�that�lag m�sk�pp nem tudta el�rni, hogy a fi� r�figyeljen.

- Idefigyelj… Ne nyavalyogj. Nem �rdekelnek ezek a sir�nkoz�sok. Fejezd be… - r�zta meg a v�ll�t. �gy viselkedsz, mint egy �t�ves. A fen�be is… h�sz �ves vagy… Mit akarsz csin�lni legk�zelebb? Magadra z�rod az ajt�t? Nem eszel t�bbet, mint egy hisztis kisl�ny? T�rj �szhez! Elegem van a h�lyes�geidb�l. Fogadd m�r el, hogy a m�ltam nem lehet v�ltoztatni. N�zz k�r�l… K�rdezem t�led, hogy mi�rt panaszkodsz? Van olyasmi, amit nem kaphatn�l meg? Amid nincs?

- Igen. Van ilyen.

- Halljam, mi az! – d�rrent r� Perselus.

Egyre jobban felideges�tette a fi� viselked�se. Enn�l m�r a r�gi, piszk�l�d�s Draco is jobb volt.

- P�ld�ul bar�tok…

- Rendben…- ford�tott h�tat neki. Ha �gy gondolod… Sajn�lom, de ezen nem v�ltoztathatok.