Hajnalig egyfolyt�ban apr�tott, reszelt, morzsolt, darabolt, v�gott, szurk�lt. El�k�sz�tette az alapanyagokat, majd elindult reggelizni. Sajnos nem tudta, hogy hol tal�lja a konyh�t, �gy k�nytelen volt minden ajt� m�g� ben�zni. A legt�bb szba �res volt. Bizony�ra vend�geknek sz�nt�k �ket. M�sokban a szem�lyzet n�h�ny megmaradt darabja aludt. Voltak rakt�rok, k�l�nb�z� f�rd� helyis�gek, kamr�k, dolgoz�szob�k, t�rgyal�termek, tr�kk�s szob�k, k�nyvt�r. Megtal�lta Narcissa szob�j�t, majd Lucius�t , aki megint Camelia t�rsas�g�ban szuny�k�lt. Perselus ezt m�g Luciust�l is elk�peszt�en gyorsnak tal�lta, de megvonta a v�ll�t �s kil�pett. Elment a saj�t szob�ja mellett, nem akarta Dracot fel�breszteni, majd benyitott a k�vetkez�be. Itt Nathaly szuszogott m�lyeket. Perselus egy ideig elid�z�tt a puha paplan al�l kil�tsz�d� l�bakon, �s a mosolyg�s arcon. V�g�l elkapta a tekintet�t, �s v�gign�zett a szob�n. �gy l�tszott, a n� el�g r�g�ta itt lakik. K�nyelmesen berendezkedett. A falakon kellemes t�jk�pek, csal�di fot�k �s n�h�ny polc k�nyv �llt. A szob�ban szanasz�t ruh�k hevertek, Perselus nagy �r�m�re egyik sem volt olyan hivalkod�, mint amit Camelia szokott hordani. Becsukta maga m�g�tt az ajt�t, mert a gyomra v�szesen korogni kezdett. M�g �tn�zett n�h�ny helyis�get (f�rd�, t�k�rterem, tr�featerem, megint f�rd�, �tkez�), m�g v�g�l megtal�lta a konyh�t. A helyis�gben man�k hada s�rg�l�d�tt. Perselus nem is �rtette, hogy ezek mellett minek volt sz�ks�g a szem�lyzetre. Gyorsan k�rt valami harapnival�t, amire el�szaladt n�h�ny man�, egy �ri�si t�lca zabpehellyel. Perselus az eg�szet felfalta, majd visszas�t�lt a laborba. P�r perc m�lva kattant a z�r, �s bel�pett Draco.

- J� reggelt.- k�sz�nt. Csak nem eg�sz �jjel dolgozott?

- Neked is j� reggelt, Draco.- v�laszolt, b�r a m�sik k�rd�st tov�bb nem m�ltatta.

- Seg�thetek valamiben?

- Nem, egyel�re nincs mit. Tal�n holnap, ha a m�sodik st�tuszba l�p.

- �rtem. Rem�lem nem fogja ez eg�sz napot itt t�lteni. A tegnapot szinte �taludta. M�g csak meg sem �nnepelt�k rendesen a kar�csonyt.

Perselus r�n�zett a fi�ra, majd visszaford�totta a tekintet�t ez �stre.

- �n nem szoktam meg�nnepelni. De nem, nem fogok itt �lni eg�sz nap. P�r �r�n bel�l hagynom kell �ssze�rni, �s m�r csak holnap folytatom.

- Remek.

Draco le�lt a fotelbe, amib�l t�k�letes r�l�t�sa ny�lt a professzorra. Perselus �rezte mag�n Draco tekintet�t, ennek ellen�re olyan szakszer�s�ggel �s belead�ssal dolgozott, hogy r�vid id�n bel�l ki is z�rta ezt a t�nyez�t. Miut�n eloltotta a t�zet, lefedte az �st�t �s a fi�hoz fordult. Draco szomork�san mosolygott.

- Tudja, elk�peszt�en hasonl�t Perselusra.- magyar�zta. Sajn�lom, hogy nem lehet itt. �ltal�ban j�l el tudtam besz�lgetni vele.

- �rtem.- l�pett egyet az ajt� fel� Perselus.

Draco ezt f�lre�rthette, mert nyomban megsz�lalt.

- Nem �gy �rtettem. Nem akartam megs�rteni, s�t �r�l�k, hogy a tegnap mellettem �llt. Csak tudja, Perselus el�g j�l ismer, �s… h�t tud r�lam egy-k�t dolgot, amit m�g Lucius sem.

- Luciusnak sz�l�tod az ap�d?

- Igen, de csak bar�tok k�z�tt.- mondta tettetett j�kedvvel Draco.

- �rtem. – v�gta r� megint Perselus. Viszont b�rmikor elmondhatsz b�rmit, ami a sz�vedet nyomja. Tudok titkot tartani. Persze, tudom, hogy nem k�nny� egy idegenben megb�zni.

- Akkor most elmondok valamit.- �llt fel Draco a sz�kb�l, �s Perselus nyom�ban kil�pett a laborb�l. Eml�kszik, hogy tegnap, mikor elmentek a vend�gek, az egyik meg�rintett?

- Persze.

- �s arra, amikor v�letlen�l meg�rintettem Nathalyt?

- Arra is.

- Mi a k�vetkeztet�se?- k�rdezte, mik�zben v�gighaladtak a harmadik emeleti folyos�n.

- Valami fajta f�bia? Esetleg valami trag�dia a m�ltban?

Draco b�logatott.

- Majdnem. Egyszer�en soha nem b�rtam, hogy olyanok �rintsenek meg, akikben nem b�zom meg t�k�letesen. Ez�rt is furcsa a dolog.

- Mi�rt?- k�rdezte Perselus, s k�zben Draco nyom�ban bel�pett egy nagy terembe, aminek a k�zep�n egy �ri�si kar�csonyfa �llt, alatta toronysz�mra a kibontatlan aj�nd�kok.

- Tegnap meg�rintett, nem? �n is furcs�lltam a dolgot. Eddig csak n�h�ny ember �rint�s�t t�rtem el: a sz�leim�t, Perselus�t, Pansy�t, �s… - itt elhallgatott.

- �s…?- k�rdezte Perselus.

- Mindegy. Sz�val azt hiszem, kezdek kigy�gyulni ebb�l.

- Gondolod?

- Igen. V�g�l is j� lenne.

- H�t ez k�nnyen ellen�rizhet�.- v�gta r� Perselus. Egyszer�en v�r meg, am�g felkel mindenki, azt�n vedd r� �ket, hogy �rintsenek meg. Ennyi az eg�sz.

- J� �tlet.- mosolygott Draco. Na �s mi f�z odalenn?

- Egy olyan b�jitalt, aminek hat�s�ra az ap�d szervezete teljesen rendbej�n.

- Csod�latos. Mikor lesz k�sz?

- K�t h�t m�lva. Addig sajnos ki kell b�rnod majd a piszk�l�d�sait. Ez evvel j�r.

- �rtem. Na �s mi van azzal a n�vel… Cameli�val?

- Mi lenne?

- Ugyan m�r… �szre sem veszi, hogy az ap�m nemsok�ra elorozza maga el�l? Nem b�nja?

Perselus hangosan nevetni kezdett, Draco pedig nagy szemeket meresztett.

- Nem. El�rulom neked, hogy pont e miatt hoztam ide.

- Hogy ap�m elcs�b�tsa?- csod�lkozott a fi�.

- Pontosan.- mosolygott. Tudod, ap�dnak mindig is ott volt Narcissa. Az ut�bbi id�ben kiss� elhagyta mag�t. Gondoltam j� lenne neki egy t�rs.

Draco elgondolkodott, majd �sszeh�zott szem�ld�kkel n�zett a f�rfira.

- Honnan tudta, hogy ap�m elhagyta mag�t?

Perselus m�g mindig mosolygott.

- Remek k�rd�s… Nos, nem tudtam… Rajtakapt�l. �gy l�tom, j� a megfigyel�k�pess�ged. Szerinted mi ennek az oka?

Draco egy pillanatig elpirult a b�k miatt, majd n�h�ny perc hallgat�s ut�n kib�kte:

- Egyszer�en meg akart szabadulni t�le.

Perselus elismer�en b�lintott.

- T�k�letes v�lasz.

- Na �s mi�rt, ha k�rdezhetem?

- Nem vonz�dom a kirakati bab�khoz. Tudod, �n el�nyben r�szes�tem azokat, akiknek megvan a magukhoz val� esz�k.

- Igen, ezt meg lehet �rteni. Ap�mat ismerve pedig pont ezeket szereti.

Perselus elgondolkodott, hogy mire utalhat Draconak a „meg lehet �rteni” mondata. �gy gondolta, j�l tette, hogy elk�ldte azokat a leveleket. Ha igaza van, �s Draconak tetszett Granger, akkor ez t�k�letes lesz.

- Ez �gy van.- v�laszolta.

- V�g�l is nem tudom el�t�lni…

Draco t�r�k�l�sben elhelyezkedett a fa alatt, majd felkapott egy dobozt.

- �lj�n le.- invit�lta a tan�rt, mire Perselus eleget tett a k�r�snek.

El�var�zsolt egy kanap�t �s elhelyezkedett rajta. V�gign�zte, ahogy Draco megbont t�bb tucat aj�nd�kot, majd lemond�an elt�nteti a csomagol�pap�rt, �s a tartalmukat felk�ldi a szob�j�ba. S�hajtott egyet, majd m�g egyszer k�r�ln�zett.

- Tal�n nem kaptad meg, amire v�gyt�l?- k�rdezte mosolyogva a professzor.

- Ami azt illeti, nem.

- Na �s mi az? Tal�n lehet rajta seg�teni.

- Nem arr�l van sz�, hogy mi az. Tudja, �n minden �vben k�ld�k neki valamit. Kar�csony, h�sv�t, sz�linap…

- �s � ezt �szre sem veszi… - fejezte be helyette a mondatot. �rtem. Nos, ezen val�ban nem tudok seg�teni. De ha esetleg megmondod a nev�t, k�ldhetek egy rivall�t.

- Isten ments!- harsan fel Draco, majd mikor l�tta a professzor arc�n elter�l� cinkos vigyort, � is felnevetett. Felkapott egy aj�nd�kot a f�ldr�l, �s Perselushoz l�pett vele.

- Ezt igaz�b�l Perselusnak sz�ntam. �rdekes m�don a bagoly ma visszahozta ide. Azt hiszem az�rt, mert azt mondtam neki, hogy Piton professzornak vigye, de mivel most maga Piton professzor, �s itt van… Gondoltam jobb lesz, ha neki veszek majd valami m�st. Ez pedig legyen a mag��. Tudja, Perselus sincs oda a kar�csony�rt, meg azt�n sokan nem is tudj�k, hogy milyen remek ember. �gy azt�n nem hiszem, hogy sok aj�nd�kot szokott kapni. Most, hogy mondta, maga sem �li meg a szeretet �nnep�t, gondoltam, kicsit felvid�tom.

Perselus meghat�dottan vette �t a kis csomagot, �s leszaggatta r�la a pap�rokat. A kis csomagb�l egy apr�, l�that�lag k�zzel fabrik�lt nyakl�nc fordult ki. Perselus a kez�be vette. A b�rh�z hasonl� anyagon egy furcsa med�l l�gott, egy nyolc�g� csillagot �br�zolva. Kiss� cs�l� volt, m�gis nagyon tetszett neki.

- M�g csak alig ismersz… - fogott hozz� a k�sz�netnyilv�n�t�sba, azonban egy pillanatig el kellett hallgatnia, mert h�rtelen berekedt.

- Ha nem tetszik… - szabadkozott Draco, aki szemmel l�that�lag megint f�lre�rtette, amit mondani akart.

- Ez felbecs�lhetetlen.- v�gott a szav�ba. M�g alig ismersz, �s ilyesmit adsz nekem?

- Dehogy… ezt �n k�sz�tettem… val�j�ban nincs nagy �rt�ke.- hajtotta le a fej�t Draco.

- Ennek? Ez, mint mondtam, sz�momra mindent meg�r. Tudod, Draco, az eff�le aj�nd�kokat nem szok�s p�nzben �rt�kelni. Csup�n a tudat, hogy ezzel t�lt�tted el szabadid�det, m�r el�g is.- ezzel boldogan fel is tette a nyak�ba. K�sz�n�m.- tette m�g hozz, Draco arc�t l�tva.

A fi� f�lig �r� mosollyal nyugt�zta, hogy j� helyre ker�lt az aj�nd�ka.

- Van �m jelent�se is.- magyar�zta Draco.

- Igen, tudom a jelent�s�t. A b�lcsess�get jel�li. Ez�rt is mondtam, hogy t�k�letes.

Perselus el�r�ntotta p�lc�j�t, majd n�h�ny int�ssel megform�zott egy ez�stnyakl�ncot egyik gy�r�j�b�l. Erre felf�z�tt egy k�gy�t, majd �tny�jtotta a fi�nak.

- Nem sz�m�tottam arra, hogy aj�nd�kot kapok, �gy nem vettem semmit. De az�rt tess�k.

Draco elvette az �kszert, �s megn�zte rajta a med�llt.

- Piton?- k�rdezte mosolyogva.

- Igen? -fordult hozz� Perselus.

- �gy �rtem, ez egy piton, Igaz?

- L�tom, van n�mi ismereted, ami a k�gy�kat illeti.- kacsintott. De te ismered a jelent�s�t?

- Nem. Mi az?

- A g�r�g�k azt vallott�k, hogy a piton olyan szellem volt, amely megsz�llt bizonyos embereket, akik emiatt �gynevezett pr�f�ci�kat mondtak, hogy a test�k egy�ltal�n nem uralkodott a sz�jukon kij�võ besz�d f�l�tt. A k�gy�, m�g az id�k kezdetekor tal�n a legravaszabb �llat volt az �sszes t�bbi k�z�l. Mostanra persze ez nem �gy van. Egy kutya is kiel�zi. Viszont �ll�t�lag a kin�zet�k is m�s volt. A muglik bebizony�tott�k, hogy volt p�ld�ul l�buk. Ezt egy... b�rmily �rdekes is, egy kir�ly pitonon bizony�tott�k. Ugyanis m�g a mai napig is kimutathat�ak a cs�kev�nyes l�bak a b�r alatt. Ez a szimb�lum ak�r egy figyelmeztet�s is lehet.

- Mire figyelmeztet?

- Arra, hogy vigy�znod kell mit teszel. Ahogy a muglik szerint a k�gy� degrad�l�dott, miut�n rosszra t�r�tette az embert, neked is vigy�znod kell.

- �rtem. Ez nagyon tetszik. K�sz�n�m.- v�laszolta, majd � is feltette a nyak�ba.