Kor�n reggel talpon volt. Mire a nap felkelt, � m�r r�gen dolgozott. P�rszor v�giglapozta a jegyzeteit, de semmi olyat nem tal�lt, ami miatt ilyen hat�sa kellett lennie a f�zetnek. Odal�pett a f�lk�sz b�jitalokkal teli fiol�hoz, �s el�vett egyet. A f�ny fel� ford�totta �s megl�ty�gtette. Pont olyan volt, amilyennek lennie kellett. Arra gondolt, jobb lenne kipr�b�lni m�g n�h�ny emberen. Az �llatokon t�k�letesen hatott, de hogy mi�rt, nem �rtette. K�s� d�lut�nig dolgozott, de semmit nem haladt el�re. Mag�hoz hivatta a h�ziman�t, �s rendelt n�h�ny pir�t�st. Felmarkolta �ket �s kis�t�lt az udvarra. Sz�ks�ge volt n�mi friss leveg�re, mivel a feje m�r majdnem sz�trobbant. Ezek a hasztalan k�s�rletek jobban kif�rasztott�k, mint egy egyhetes k�mked�s Voldemort ut�n. Am�g lassan majszolta a kenyeret n�h�nyszor k�rbej�rta a tavat. A cs�p�sen hideg leveg� val�s�ggal j�l esett neki. R�ad�sul e miatt mindenki a kast�ly falai k�z�tt keresett mened�ket. M�r r�g bek�sz�nt�tt a december, �s m�g mindig nem havazott. A di�kokat sokszor hallotta panaszkodni, hogy nem j�tszhatj�k le a szok�sos h�csat�ikat, vagy nem szeretn�k ha a kar�csony lucskosan telne el. Arra is gondolt, hogy m�r csak egy hetet kell tan�tania, �s a di�kok hazautaznak. Neki pedig kar�csonykor Luciushoz kell mennie. Nem eml�kezett olyan �vre, mikor bar�tja megh�vta volna a b�lj�ra. M�g most is csod�lkozott ezen, hiszen a f�rfi mindig csak a legbefoly�sosabb embereket h�vta meg. R�ad�sul m�r t�bb mint h�sz �ve ismerte. Biztos volt benne, hogy valamit el akarnak �rni n�la. Perselusk�nt k�nnyen elint�zte ezeket a dolgokat, �s mindig m�g� l�tott. Most viszont nem tudta, mi lehetett ezzel Luciusnak a c�lja. Ismerte m�r annyira, hogy tudja: Lucius nem a j� oldalon harcolt, hanem a gy�ztes oldalon. Mindig is csak a saj�t �rdekeit tartotta szem el�tt, ez�rt is voltak bar�tok. � is mindig �gy pr�b�lt alkalmazkodni, hogy a lehet� legnagyobb nyeres�ggel j�jj�n ki mindenb�l. Meg�llt egy f�zfa alatt �s n�zte, ahogy a polip kidugja egyik karj�t, majd r�gt�n vissza is h�zza. Megborzongott egy hideg fuvallat hat�s�ra, �s visszaindult a kast�lyba. M�r �ppen k�nyelembe akarta helyezni mag�t, mikor kopogtattak. Felt�rta az ajt�t, �s szembe tal�lta mag�t egy harmadikos di�kj�val.

- J� est�t professzor. Eln�z�st a zavar�s�rt.

- J� est�t, Porter. Ker�lj beljebb.- invit�lta be.

Ez a fi� egyike volt a kedvenc di�kjainak. B�r nem sokat �rtett a b�jitalokhoz (m�g Neville Longbottom �s l�ngelme volt hozz� k�pest) , de igyekezett. �rdekes m�don, b�r minden �r�n felrobbantott, elf�z�tt, oda�getett valamit, mindig �lvezte a b�jitaltant. Val�j�ban oda jutott, hogy val�s�ggal tisztelte �t. Az �lland� pr�b�lkoz�sok, a soha nem lankad� �rdekl�d�s, a tisztelettud� hangv�tel megtett�k a hat�sukat. �s b�r holl�h�tas volt, megkedvelte a fi�t, aki most kiss� f�lszegen l�pett be a nappalij�ba. Perselus le�lt az egyik fotelbe, �s intett neki is, hogy foglaljon helyet. Mikor le�lt, Perselus k�v�ncsian n�zett r�. Eddig m�g nem t�rt�nt meg, hogy valaki felkeresse lakoszt�ly�ban Draco Malfoyon k�v�l.

- Mivel k�sz�nhetem l�togat�s�t?- k�rdezte v�g�l.

A di�k el�sz�r k�r�lforgatta a tekintet�t a helyis�gben, csak ut�na v�laszolt.

- A helyzet az, professzor, hogy magam miatt zavarom. Tudja, volt tan�runkt�l nem mertem seg�ts�get k�rni. Most viszont egyre jobban �rzem �gy, hogy kics�sznak a dolgok a kezem al�l.

A fi� sz�netet tartott. Perselus b�lintott egyet, hogy folytat�sra b�rja �t. Az nyelt egyet, majd fels�hajtott.

- Ne f�ljen m�r… B�kje ki, mit akar, nem harapom le a fej�t.- pr�b�lt b�tors�got lehelni bel�.

Fogalma sem volt, mir�l lehet sz� de ha ennyire felzaklatta, hogy hozz� j�tt, akkor biztosan valami s�lyos. Megfogadta, hogy b�rmi legyen is az, meg fogja oldani.

- Nos? Miben kell seg�tenem?- k�rdezett megint r�.

- A gond az, hogy nem vagyok valami j� b�jitaltanb�l. Az elm�letet bet�ve f�jom, a gyakorlatot viszont egyszer�en nem �rtem. Szerettem volna megk�rdezni, hogy nem tartana-e korrepet�l�st nekem.

Perselus el�mult. Nem gondolta, hogy ennyi az eg�sz. Meggondolta a dolgot, majd b�lintott.

- Rendben, Porter… �s hogy k�pzelte el?

- Vak�ci� ut�n professzor. B�rmelyik este, amikor megfelel mag�nak.

- Helyes. Akkor a szerda �s a cs�t�rt�k este j�het sz�ba. Mondjuk h�t �ra.

- T�k�letes, professzor. K�sz�n�m…- mosolygott megk�nnyebb�lten a fi�.

- J�l van, Porter. M�g �rtes�tem.

Perselus v�gign�zte, amint a di�k felpattan a fotelb�l, majd � is fel�llt �s az ajt�ig k�s�rte.

- Viszl�t, Porter.- k�sz�nt el.

- Viszl�t, Piton professzor. �s m�g egyszer k�sz�n�m.

A fi� ugr�ndozva ment a l�pcs� fel�. Perselus elmosolyodott, majd visszal�pett a szob�j�ba. Nem sok olyan tizen�vest l�tott, aki elismerte, ha seg�ts�gre van sz�ks�ge. �gy saccolta, hogy n�h�ny �ven bel�l a gyermekb�l igen kellemes t�rsas�g, valamint nagyon szorgalmas munk�s v�lik. Megbontott egy �veg vajs�rt, �s belekortyolt. Elismerte, hogy �gy, Suavasperk�nt sokkal jobban kedvelik �t, s�t, m�g � is �lvezi ezt az �letet. Nem is volt olyan neh�z norm�lisan viselkedni, n�h�ny emberrel kellemesen elbesz�lgetni, esetleg ha m�g hozz�tett p�r „ k�rlek”, „k�sz�n�m” vagy „sz�vesen”-t, m�ris jobb szemmel n�ztek r�. Odas�t�lt a k�nyvespolc�hoz �s leemelt egy k�nyvet. Bement a h�l�ba, elny�jt�zott az �gyon s hason fekve olvasni kezdett. Alig lapozott kett�t, mikor megint kopogtattak. Gyorsan rendbe tette kifordult ing�t, s m�ris ajt�t nyitott.

- �dv�zl�m, Suavasper. Sajn�lom, hogy ilyenkor kell zavarnom, de ezt a k�t l�k�t�t �ppen szab�lyszeg�sen kaptam.

Perselus eln�zett koll�gan�je v�lla felett. K�t tizen�t �ves fiatal v�rta lehajtott fejjel a v�g�t�letet.

- Na �s mi dolgom lenne?- vonta fel a szem�ld�k�t.

- Ha j�l tudom, Mr. Cross a mardek�rhoz tartozik.- �llap�totta meg a tan�rn�.

- Igen, j�l sejti.

- Ez esetben itt az id�, hogy teljes�tse h�zvezet�i k�teless�geit.

- Remek. Halljam, mi t�rt�nt.- fordult a fi�khoz.

Azok ketten egym�s szav�ba v�gva pr�b�lt�k elmagyar�zni a t�rt�nteket.

- Csak egyenk�nt, ha k�rhetem.- folytotta bel�j�k a sz�t.

- Az �gy volt, hogy �ppen a k�nyvt�rba indultam.- kezdte a griffend�les.

- �n pedig onnan j�ttem visszafele.- sz�lt bele a m�sik.

- �s akkor el�rtem egy folyos�hoz, ahol kil�ttek p�r tr�gyagr�n�tot.

- �n is.

- Ezek szerint �sszefutottak.- b�lintott Perselus.

K�zben egy gyors legilimenci�val leellen�rizte t�rt�net�ket. Term�szetesen mindketten nagyot l�d�tottak. Igaz�b�l �k sz�rt�k sz�t a gr�n�tokat, mire Frics is hamarosan megjelent.

- Igen.- helyeselt a griffend�les.

- �s akkor j�tt Frics, �s r�nk kent mindent.- magyar�zta Cross.

- �rtem.- b�lintott Perselus.

Koll�gan�j�re n�zett.

- Nos, Minerva, mit aj�nl?

- H�sz pont a mardek�rt�l a l�d�t�s�rt.- sz�lalt meg a tan�rn�.

- Ugyanennyi a griffend�lt�l is, ugyanebb�l az okb�l. �s ha m�r ennyire kedvelik egym�st, t�lts�k egy�tt el a b�ntet�st is. Mit sz�lnak, ha holnap este lej�nnek nekem seg�teni? Megfelel, Minerva?

- Remek, professzor.

A tan�rn� maga m�g�tt hagyta �ket, �s elindult a saj�t lakoszt�ly fel�. Perselus visszafordult a di�kokhoz.

- Akkor holnap nyolct�l v�rom �n�ket a laboromba. Ne hozzanak semmit magukkal.

Becsukta az ajtaj�t, �s j�l sz�rakozott, ahogy arra gondolt, most mennyire meg vannak ijedve. A meglepet�s viszont nem marad el. Olyan b�ntet�st tal�l ki mindkett�j�knek, hogy m�g a szavuk is el�ll majd. R�n�zett az �r�j�ra. F�l kilenc k�r�l j�rt az id�, a di�koknak hamarosan takarod�. Felvette mag�ra s�t�t tal�rj�t, �s elindult a szok�sos k�rj�rat�ra. Felment a csillagvizsg�l� toronyba, �s lassan mindenkit a h�l�k�rlete fel� ir�ny�tott. Mire vissza�rt a szob�j�ba m�r elm�lt t�z �ra, �gy egyenesen a f�rd� fel� vette az ir�nyt. N�h�ny perc alatt elk�sz�lt, �s elvonult aludni.