Draco lassan kezdte �gy �rezni mag�t, mint akit a Sors valamilyen furcsa v�letlen folyt�n, vagy puszt�n �ri j�kedv�b�l, mindig olyan helyzetekbe kever, ahol nem tudja igaz�n, hogy hihet-e a saj�t szem�nek, vagy sem. Jelen esetben is k�ts�gek mardost�k, hiszen a kor�bban l�tott jelent annyira egy�rtelm�nek l�tszott, de valahogy m�gsem volt az.
Keresztapja �s Hermione egym�sba karolva mentek fel az emeletre, amib�l sz�m�ra egyenesen k�vetkezett, hogy valami t�rt�nt kettej�k k�z�tt. Ugyanakkor ott volt egy apr�s�g, amit nem hagyhatott figyelmen k�v�l, m�gpedig az, hogy keresztapja szinte t�mogatta bar�tn�j�t, ami nem �ppen a t�lf�t�tt romantika ismertet�jegye.

Igen, Draco m�r egy ideje meg merte kock�ztatni a kijelent�st, hogy � �s a l�ny bar�tok lettek az elm�lt id�szakban. Ezt egyel�re m�snak m�g nem k�t�tte az orr�ra, de valahogy jobban �rezte mag�t, mi�ta r�j�tt erre a jelent�ktelennek t�n�, �m m�gis fontos dologra. Alapos �nvizsg�lat ut�n ugyanis felismerte, hogy k�z�s, nem �ppen felh�tlen m�ltjuk ellen�re a l�ny elfogadta �t, s�t tal�n most fogadta el igaz�n, mi�ta � elfordult a csal�dj�t�l.
Eleinte kicsit f�lve �zlelgette a gondolatot, majd �gy d�nt�tt, tetszik neki az �j fejlem�ny, mely szerint Hermione a bar�tja. Emiatt vette a b�tors�got, hogy pimaszabb legyen vele, hogy cukkolja a l�nyt, mert tudta, hogy nem a rossz sz�nd�kot fogja l�tni benne, hanem a bar�ti viccel�d�st.

Draco kicsit megr�zta p�rn�n nyugv� fej�t, ami�rt elkalandozott az eredeti gondolatt�l, �s ism�t azon t�prengett, mi is t�rt�nhetett. Volt egy olyan furcsa �rz�se, hogy teljesen m�s ir�nyb�l kell k�zel�tenie a l�tottakhoz, mint azt norm�l esetben tenn�. Tudta, hogy nem lenne hely�nval� m�snap sz�les vigyorral f�lreh�zni a l�nyt, �s kifaggatni, hogy mit is csin�ltak a professzorral, am�g � h�zon k�v�l volt. Ehelyett �gy d�nt�tt, hogy ink�bb el�veszi az �sszes komolys�g�t, �s majd Perselust�l k�rdezi meg, hogy mi t�rt�nt.
A miniszt�riumi esem�nyek �s a hazat�rtekor l�tottak �rny�kot vetettek ugyan j�kedv�re, amivel a Susannel val� tal�lk�t z�rta, de miut�n eld�nt�tte, kihez �s hogyan fogja k�rd�seit int�zni, gondolatai ism�t visszat�rtek a l�nyhoz, �s a randev� k�peivel mer�lt �lomba.

***

Perselus a nappaliban �ld�g�lt, �s b�r szeme az ablakot ostroml� es�t figyelte, gondolatai m�shol j�rtak. Ha eg�szen pontos akart lenni, akkor az egyik emeleti szob�ban most nyilv�n b�k�sen alv� l�ny k�r�l, �s az el�z� esti �llapot�n. Maga el�tt l�tta a s�r�st�l v�r�s szemeket, amik ijeszt�en hatottak s�padt arc�val er�s kontrasztot alkotva, de meg tudta �rteni a l�ny k�ts�gbees�s�t.
Elismer�ssel gondolt r�, ami�rt ilyen er�vel volt k�pes elviselni az eddig r�m�rt csap�sokat. M�r-m�r azt gondolta, hogy amilyen tart�ssal �llja a k�r�l�tte tombol� esem�nyek vihar�t, soha nem fog �sszeroppanni, �s f�lt att�l, hogy ha ez a t�r�s bek�vetkezik, akkor az s�lyos k�vetkezm�nyeket von majd maga ut�n. Hermione �rdek�ben nem b�nta, hogy ez most k�vetkezett be, mert �gy m�g van es�lye, hogy nem fordul teljesen mag�ba.

Halk l�ptek nesze vonta mag�ra figyelm�t, azt hitte, hogy Hermione �bredt fel, de megnyugodva vette tudom�sul, hogy keresztfia k�zeledik az �tkez� fel�l.
- J� reggelt! – k�sz�nt a fi� kiss� �lmatag hangon.
- J� reggelt? – vonta fel a szem�ld�k�t k�rd�n a f�rfi. – Nemsok�ra eb�delhet�nk…
- J�l van, nekem m�g reggel van – felelte Draco, �s le�lt a kanap�ra. – Hermione hol van?
- Alszik – v�laszolta t�m�ren Perselus.
- Ilyenkor? – k�rdezte meglepetten keresztfia. – Hogy �n most keltem fel, az rendben van, de � nem szokott ilyen sok�ig aludni. T�rt�nt valami?

- Ahogy vessz�k – mondta lassan a f�rfi. – Adtam neki egy enyhe altat�f�zetet reggel, mert m�r hajnalban a folyos�n k�sz�lt, �s l�ttam rajta, hogy nem aludt egy percet se az �jjel.
- Mi t�rt�nt? – hangs�lyozta ki a k�rd�st Draco.
- Tegnap este s�rt, amikor a nappaliban r�tal�ltam – v�laszolt a professzor.
- �rthet�, hogy kiborult – b�lintott szomor�an Draco. – De erre el�g lett volna valami nyugtat�f�zet, nem?
- Hermione nem csak egyszer�en kiborult, Draco – n�zett a fi�ra, majd egy s�haj ut�n bevallotta sejt�s�t. – Az a gyan�m, hogy tegnap egy enyhe ideg�sszeroppan�st kapott. Nem akartam neki nyugtat�t adni.
- Merlinre, szeg�ny l�ny – felelte a fi�, �s l�tszott rajta, hogy �szint�n sajn�lja Hermion�t. – Mit mondott? Mi�rt omlott �ssze?

- Azt hiszem, a tegnapi incidens volt az utols� csepp a poh�rban, �s azt m�r nem tudta �gy feldolgozni, ahogy az eddigieket – mondta Perselus. – L�ttam rajta, hogy nagyon rossz �llapotban van, �s ink�bb besz�ltetni kezdtem, minthogy b�jitalt itassak vele. Azt�n nagy nehezen elmondta, hogy f�leg Weasley miatt �rzi �gy, hogy romokban van az �lete, �s mindezt az�rt, mert kidobta.
- J�l is tette – morrant fel Draco. – M�r nem tal�lok jelz�t, amivel kifejezhetn�m, mennyire gy�l�l�m. Azt hiszem, � volt az egyetlen, akit j�l �t�ltem meg h�rm�juk k�z�l. Mindig is tudtam, hogy nem norm�lis, csak a t�bbiek el�tt sikeresen leplezte. Eddig…
- Hermione pedig arra gondol, hogy ha nem utas�tja vissza, hanem hozz�megy, akkor mindez nem t�rt�nt volna meg – mondta tov�bb a f�rfi, �s b�logatva nyugt�zta Draco szavait. – Mondtam neki, hogy ezek a tulajdons�gok mindenk�ppen el�j�ttek volna bel�le, akkor is, ha feles�g�l megy hozz�. V�g�l azt�n kit�rt bel�le a s�r�s, �s azt hittem, nem is tudja abbahagyni.
- De az�rt megnyugodott, nem? – k�rdezte a fi� agg�d� hangon.
- Meg, de el�g sok�ig tartott – b�lintott ism�t a f�rfi. – R�ad�sul nem is evett, teljesen kivette az erej�t a Weasleyvel val� tal�lkoz�s, az idegi megpr�b�ltat�sok �s az �hs�g. �gy k�s�rtem vissza a szob�j�ba, mert tal�n m�r a l�pcs� el�tt �sszeesett volna.

Draco elgondolkodott a hallottakon, �s Perselus is eln�mult. Azt, hogy bel�le milyen �rz�seket v�ltott ki az el�z� esti esem�ny, valami�rt nem k�v�nta megeml�teni. Az, hogy Hermione sz� szerint az � v�ll�n s�rta ki mag�t, csak r� �s a l�nyra tartozott, b�r Drac�t k�ts�gk�v�l �rt�kelte volna az inform�ci�t.

Hermione �lmosan ballagott le a l�pcs�n, �s a nappali fel�l �rkez� hangfoszl�nyok ir�ny�ba haladt. A helyis�gbe l�pve l�tta, ahogy Draco �s Piton halkan, komoly arccal besz�lgetnek. Nyilv�n arr�l, ami el�z� nap �s este t�rt�nt, b�r rem�lte, hogy a professzor nem teregeti ki Drac�nak, hogy az �sszes b�nat�t az � nyak�ba z�d�totta.

- Hello – k�sz�nt halkan, amikor k�zelebb �rt, �s le�lt az egyik fotelbe.
- Jobban �rzed magad? – k�rdezte Draco agg�d� hangon, amib�l Hermione levonta a k�vetkeztet�st, hogy a fi� val�sz�n�leg mindent tud.
- Valamivel – b�lintott bizonytalanul. – J�t tett, hogy tudtam aludni egy kicsit. K�sz�n�m a b�jitalt – fordult Perselus fel�.
- Eredetileg nem terveztem, hogy b�rmilyen f�zetet adjak – v�laszolta a f�rfi, �s egy biccent�ssel tudom�sul vette a k�sz�netet. – Nem mindig ez a megold�s, �s ez�rt nem is adtam tegnap sem nyugtat�f�zetet. Sajnos az �jjel nem aludt egy percet sem, �gy k�nytelen voltam m�gis ehhez az eszk�zh�z ny�lni.
- R�mesen �reztem magam reggel – vallotta be Hermione halkan. – De hagyjuk ezt, �s ink�bb mes�ld el, Draco, hogy milyen volt a tegnapi randid Susannel!

- Azt hiszem, remek�l siker�lt – v�laszolta mosolyogva a fi�. – Vacsor�ztunk, besz�lgett�nk, �s s�t�ltunk is volna, ha nem szakad az es�. A b�b�jokhoz, sajnos, t�l sok volt az illet�ktelen szem�ly k�r�l�tt�nk.
- Rem�lem, az�rt j�l �rezt�tek magatokat! – mondta keresztapja.
- Igen – b�lintott Draco. – Azt hiszem, siker�lt olyan j�l, hogy legyen egy k�vetkez� alkalom is.
- Susan mondott valamit, ami erre utal? – k�rdezte Hermione k�v�ncsian.
- Sokat besz�lgett�nk, �s sok t�ma sz�ba ker�lt – felelte Draco. – Mindebb�l �s a viselked�s�b�l arra k�vetkeztetek, hogy nem utas�tana vissza egy �jabb megh�v�st.
- Ez igaz�n remek – mosolyodott el keresztapja. – Na, �s mennyire szeretn�d siettetni az esem�nyeket?
- Nem tudom – v�laszolta a fi�, �s mintha bizonytalans�g csend�lt volna a hangj�ban.
- Draco… – n�zett r� k�rd�n Hermione.

Draco csak hallgatott, �s hol keresztapj�ra, hol Hermion�ra, hol pedig maga el� n�zett beharapva ajk�t, ami egy�rtelm�en zaklatotts�g�nak jele volt. N�h�ny hossz� pillanatig m�g nem sz�lt, de egyre jobban fesz�lyezte a k�t k�rd� tekintet, m�g v�g�l egy neh�z s�hajjal megadta mag�t.
- J�l van – ny�gte ki a fi�. – Tudj�tok… ezt most t�nyleg nem akarom elsz�rni. Susan t�nyleg nagyon tetszik nekem, �s szeretn�m, ha valami komolyabb is lenne ebb�l a dologb�l.
- Ez csak t�led f�gg, Draco – felelte Piton, alkalmazkodva a helyzet komolys�g�hoz. – Egyed�l te tudsz tenni az�rt, hogy ez a kapcsolat m�g szorosabb� v�ljon. Na, �s persze Miss. Bones… n�lk�le, ugyeb�r, nehezen menne a dolog.
- Igen, tudom – b�lintott Draco egyet �rteve. – Csak rem�lni tudom, hogy � is �gy gondolja, vagy hogy el�bb-ut�bb � is eljut eddig.
- Susan remek l�ny – mondta Hermione –, �s biztos vagyok benne, hogy ha nem akar t�led semmit, nem fog veled sz�rakozni, hanem megmondja, ha �gy �rzi, nem tud arra a szintre l�pni, ahov� te szeretn�d.
- Igen, azt hiszem, igazad van, Hermione – n�zett r� Draco, majd hirtelen t�m�t v�ltott. – Szerintem menj�nk eb�delni! Lizzy m�r biztosan elk�sz�lt.
Elhat�roz�s�t tettekre v�ltva fel�llt a fotelb�l, �s az �tkez� fel� indult. Hermione �s Perselus mindent �rt� pillant�st v�ltott, majd k�vett�k a fi�t.



Hermione eb�d ut�n visszavonult a szob�j�ba, amit a k�t f�rfi csak helyeselni tudott, l�v�n a l�ny m�g mindig el�g megviseltnek l�tszott. �gy�ra heveredve olvasgatott, amikor ismer�s bagoly �rkezett, cs�r�ben egy lev�llel. Hermione �tvette a k�ldem�nyt, �s ell�tta a madarat n�mi v�zzel �s csipegetnival�val, majd felt�pte a bor�t�kot, �s olvasni kezdte a levelet.

Hermione!

Rem�lem, j�l vagy! Nem nagyon jutnak el hozz�m a h�rek, hogy hogyan alakul a b�r�s�gi �gy, csak annyit tudok, amit a Pr�f�t�ban �rnak, illetve, amir�l Neville tud mes�lni.

Itt rendben mennek a dolgok, b�r az ut�bbi napokban akadt n�mi probl�m�m. Bevallom, azt rem�ltem, hogy el tudom sim�tani az �gyet, de most m�r nagyon �gy fest, hogy t�lbecs�ltem magam. P�r napja �rkezett egy n�, aki sz�mon k�rte, hogy m�g mindig nem kapott visszajelz�st a v�laszlevel�re, amiben az egyik hirdet�sre jelentkezett. Azt�n m�g aznap, meglep� m�don, �rkezett m�g k�t m�sik boszork�ny, akik szint�n ugyanarra a hirdet�sre adt�k le a v�laszukat. De milyen furcsa j�t�kot �z a Sors: a k�vetkez� napon ism�t megl�togatott n�h�ny igen d�h�s n�szem�ly, �s �k is mind-mind arra a hirdet�sre k�rdeztek r�. Kicsit konkr�tabban, a Feh�r r�zsa jelig�vel leadott hirdet�sr�l van sz�.

Ha j�l tudom, elk�ldtem neked az ehhez tartoz� v�laszokat is a t�bbivel, �s azt hittem, int�zt�l valamit, de r� kellett j�nn�m, hogy nem, ami persze �rthet� is. Mondtam nekik, hogy ez a hirdet�s hozz�d tartozik, de sajnos jelenleg nem vagy abban a helyzetben, hogy int�zkedj, ami �ket a legkev�sb� sem �rdekelte. Nem �rtett�k meg, hogy err�l az �gyr�l m�g annyit se tudok, mint a t�bbi, hozz�d tartoz� hirdet�sr�l, de ennyi er�vel egy trollnak is magyar�zhattam volna, hogy hogyan kell sakkozni…
Na, mindegy, a l�nyeg az, hogy ha van r� lehet�s�ged, tegy�l valamit, mert m�r nem tudom �ket visszaverni. Ezek a megvadult n�mberek az�ta minden nap a nyakamra j�rnak, szinte egym�snak adj�k a kilincset, �s kezdek kicsit sokkos lenni t�l�k. Nem akarok vel�k nagyon durva lenni, mivel �gy gondolom, fontos �gyf�lr�l lehet sz�, de m�r t�nyleg elegem van bel�l�k.
Ha nem tudsz kapcsolatba l�pni az illet� f�rfival, akkor �rd meg, hogy mit tegyek, mit mondjak nekik, hogy v�gre leh�tsem a lelkesed�s�ket!
Nagyon hi�nyzol, rem�lem, hamarosan tal�lkozunk, illetve, hogy miel�bb vissza tudsz t�rni az irod�ba!

�lel, Luna

Hermione el�sz�r els�padt, majd a k�vetkez� percben m�r azt �rezte, hogy a v�r elfutja az arc�t. Kezd�dik, gondolta, val�ra v�lik az �lma, amiben a hirdet�sre jelentkez� boszork�nyok megvadult amazonk�nt hozz�k tudom�s�ra nemtetsz�s�ket. M�g j�, hogy nem l�tja senki reflexszer� reakci�it, mert ezt nem tudn� kimagyar�zni egyk�nnyen…

Els� gondolata az volt, hogy meg�rja Lun�nak, hogy elint�zi a jelentkez�ket, leszervezi a tal�lk�kat, �s ami ehhez kapcsol�dik, s�t, kicsit m�g el is sz�gyellte mag�t, ami�rt �gy mag�ra hagyta bar�tn�j�t, vesz�lyeztetve azt, hogy elmer�l a munka tenger�ben. Azonban hi�ba kezdett gondolkodni a feladat kivitelez�s�n, valahogy mindig oda lyukadt ki, hogy a tal�lka l�trehoz�sa akad�lyba �tk�zik. Kifog�sk�nt a legk�l�nf�l�bb indokokat tal�lta, mint p�ld�ul hogy a jelentkez�, sajnos, nem megfelel� a hirdet� �gyf�l sz�m�ra, vagy hogy m�r nincs a k�zelj�v�ben szabad id�pont, mivel a sok jelentkez� miatt nagyon bet�bl�zt�k az �gyfelet. Akadt m�g olyan �tlete is, mely szerint az illet� �riember visszal�pett, vagy �ppen m�r elkelt, �s ezek csak t�red�kei voltak annak az �tletb�rz�nek, amit a k�rd�s kapcs�n tartott.

Mik�zben szinte �nk�ntelen�l sorra gy�rtotta a kifog�sokat, elm�j�nek egyik kis szob�j�ban fel-felvillant egy hom�lyos k�p, melyen saj�t mag�t l�tta az illet� �riember �lel�s�ben. Igyekezett nem tudom�st venni err�l a jelentr�l, de egy id� ut�n a k�p m�r nem csak felvillant, hanem �lland�sult, s�t egyre csak �lesebb lett, m�g v�g�l m�r elfeledkezett a jelentkez�kr�l �s a kifog�sokr�l is, �s belemer�lt a k�pzelet vil�g�ba.

�lmodoz�s�b�l egy t�relmetlen huhog�s szak�totta ki, �s �rtetlen�l meredt a hang forr�s�ra. R�j�tt, hogy a bagoly nyilv�n v�laszt k�v�n vinni Lun�nak, az�rt nem rep�lt m�g el, �gy fogott egy penn�t, �s lefirkantott p�r sort bar�tn�j�nek, amiben meg�g�rte, hogy kital�lja, mi legyen, majd �tj�ra engedte a madarat.

Ez a kis k�zj�t�k azonban el�g volt ahhoz, hogy �jra j�zanul tudjon gondolkodni, �s Hermione v�gre r�d�bbent, hogy min is gondolkodott az im�nt: Pitonr�l �br�ndozott. Az els�t k�vette a k�vetkez� felismer�s, ami kiss� meglepte a l�nyt: mardek�ros m�don pr�b�lta elt�vol�tani az �rdekl�d�, ez�ltal konkurenss� v�lt boszork�nyokat a f�rfi k�zel�b�l, mindezt az�rt, hogy � maga cserk�szhesse be a professzort. A mit sem sejt� professzort…
�jabb harc kezdett kibontakozni benne az esze �s a sz�ve k�z�tt: legyen korrekt, �s adjon lehet�s�get a f�rfinak a szabad v�laszt�sra, vagy ne gondoljon senki m�sra, �s csak mag�val t�r�dj�n? Tiszt�ban volt vele, hogy b�rmilyen d�nt�st is hozzon, err�l a szerencs�tlen t�rskeres�si akci�r�l nem szerezhet tudom�st.

Na, Hermione, most nagy bajban vagy! – mondta mag�nak, �s minden bels� hangja, ami valaha is v�lem�nyt nyilv�n�tott, vadul b�logatott egyet�rt�se jel��l. �r�lt temp�ban t�rte a fej�t, hogy mit is csin�ljon ebben a rendk�v�l kellemetlen �s k�nos helyzetben, de nem volt egyetlen �pk�zl�b �tlete sem. Az nem volt k�rd�s, hogy egyed�l kell megbirk�znia a feladattal, hiszen a helyzetet csak mag�nak k�sz�nhette, de n�mi k�ls� seg�ts�g az�rt j�l j�tt volna. Ha legal�bb Ginny ott lett volna…
Hossz� �r�kon kereszt�l agyalt a probl�m�n, sz�mba v�ve a lehet�s�geket, �s v�g�l �gy d�nt�tt, hogy egyel�re hagyja a dolgot, �s majd ha lez�rul Ron �gye, akkor �jra el�veszi a k�rd�st. Meg�rja Lun�nak, hogy a jelentkez�knek bizony meg kell v�rniuk, am�g vissza tud t�rni a munk�j�hoz, �s csak akkor fog foglalkozni a k�rd�ssel. Err�l persze besz�lnie kell Drac�val is, elv�gre � is �rintett a t�m�ban, de ez r��r vacsora ut�n is, vagy m�g k�s�bb…


A vacsora mellett �lve Draco �szrevette, hogy Hermione kiss� furcs�n viselkedik, de nem akarta sz�v� tenni. �gy gondolta, ez m�g ez el�z� esti kiborul�s hat�sa, �s nem akarta, hogy k�rd�sei miatt a l�ny �jb�l belemer�lj�n az �nsajn�latba. Hagyta h�t Hermion�t, �s tov�bb besz�lgetett keresztapj�val egy k�sz�l� �j b�jitalr�l, aminek kik�s�rletez�s�ben � maga is szerepet kapott.
�r�mmel vett�k mindketten, amikor Hermione is bekapcsol�dott a besz�lget�sbe, �s ahogy egyre t�bbet megtudott a k�sz�l� f�zetr�l, ann�l jobb �tletei t�madtak, seg�tve ezzel a kutat�st.

Hamarosan �tk�lt�ztek a nappaliba, �s ott folytatt�k a szakmai eszmecser�t, �s nem sokkal k�s�bb m�r sz�mos k�nyv �s pergamen vette �ket k�r�l, amiken szeml�ltet� �br�k, sz�m�t�sok �s m�s irka-firk�k szerepeltek.
Mindannyian izgatottan vetett�k fel �tleteiket, feszegetve ezzel a b�jitalk�sz�t�s eddig ismert hat�rait, �s fel sem t�nt nekik, hogy teljesen bes�t�tedett. Lizzy �szrev�tlen�l gy�jtott gyerty�kat k�r�l�tt�k, hogy l�ss�k a jegyzeteket a s�t�ted� nappaliban. �r�k m�lva kezdtek csak feleszm�lni, amikor Hermione m�r egy ideje nem sz�lt bele a vit�ba, mivel elszenderedett a kanap� karf�j�ra d�lve.
Perselus r�n�zett keresztfi�ra, akinek a szem�ben el�sz�r ugyanolyan �rtetlens�get l�tott, mint amilyet � maga is �rzett, de azt�n a fi� tekintet�ben megcsillant valami m�s is.
- Szerintem vidd fel a szob�j�ba, Perselus – javasolta Draco �rtatlan arccal, mik�zben �sszeszedte a pergameneket az asztalk�r�l.
A professzor egy hossz� pillanatig f�rk�sz� tekintettel n�zett a ser�nyen pakol�sz� fi�ra, majd Hermione fel� fordult, �s karjaiba emelte a kanap�r�l. A l�ny feje a v�ll�ra d�lt, de nem �bredt fel, csak halkan szuszogott tov�bb, most m�r a f�rfi nyak�ba.
- J� �jszak�t, Draco! – k�sz�nt el Perselus halkan a fi�t�l, �s elindult az emeletre.
- J� �jszak�t… – sz�lt Draco. Vigyorogva figyelte, ahogy keresztapja elt�nik a l�pcs�n, karj�ban Hermion�val, majd halkan motyogva hozz�tette – haladunk, haladunk…

Perselus a szeme sark�b�l figyelte az alv� l�nyt, aki semmi jel�t nem adta �bred�si sz�nd�k�nak, s�t, m�g mocorgott is egy kicsit, mint aki k�nyelmesebben akar fek�dni. A professzor csak k�rd�n felvonta a szem�ld�k�t, figyelte Hermione helyezked�s�t, majd amikor a l�ny megnyugodott, mosolyogva cs�v�lta meg a fej�t.
�vatosan kinyitotta a szoba ajtaj�t, �s beoldalazott a s�t�t helyis�gbe. Lassan az �gyig araszolt, majd finoman a takar�ra engedte a karcs� testet. Egy percre elfordult a l�nyt�l, hogy n�h�ny p�lcaint�ssel beh�zza a f�gg�ny�ket, �s meggy�jtson p�r gyerty�t, azt�n ism�t vend�g�nek szentelte figyelm�t.

Lassan kih�zta a takar�t Hermione al�l, �s m�r �pp be akarta takarni, amikor esz�be jutott, hogy tal�n nem a pamut p�l�ban �s nadr�gban kellene aludnia. Csak egy r�pke pillanatig vacill�lt, majdegy �jabb b�b�j ut�n a l�ny m�ris a h�l�ing�t viselte. Perselus persze nem tagadhatta meg f�fi�i mivolt�t, �s egy p�r pillant�ssal v�gigm�rte az el�tte fekv� Hermion�t. Tudta, hogy nem �ppen �riemberhez m�lt�, amit tesz, de h�t a mardek�ross�g m�r csak ilyen, belef�r n�mi helyzetkihaszn�l�s…
Fogta a takar�t, �s �vatosan betakarta a l�nyt, eligaz�totta rajta, majd engedve a k�s�rt�snek, ami m�r j� ideje pr�b�lta �tvenni felette a hatalmat, megsimogatta Hermione arc�t, kisim�tva ezzel n�h�ny k�sza hajtincset. Meglepet�s�re Hermione megmozdult, �s arc�n halv�ny mosollyal kez�be hajtotta a fej�t, �s motyogott valamit �lm�ban, amit Perselus nem nagyon �rtett. Megpr�b�lta kivenni a kez�t a l�ny feje al�l, de Hermione megfogta a csukl�j�t, �s gyeng�den h�zni kezdte maga fel�, mik�zben folyamatosan motyogott.
- Nem menj m�g! – k�rt halkan valakit, de a f�rfinak ennyit is el�g volt �rtenie Hermione sz�foszl�nyaib�l.

Perselus kezdte �gy �rezni, hogy ideje lenni mag�ra hagyni Hermion�t az �lm�val, �s benne azzal a valakivel, akit k�zel akar tudni mag�hoz, mert ha fel�bredne, igencsak k�nosan �rezn�k magukat mindketten. Igyekezett �gy kiszabad�tani mag�t a fogs�gb�l, hogy ne �bressze fel Hermion�t, de ahogy kih�zta csukl�j�t a l�ny ujjai k�z�l, egy szomork�s arckifejez�st l�tott maga el�tt, majd vend�ge kiss� durc�san a m�sik oldal�ra fordult.
A professzor elindult, hogy mag�ra hagyja Hermion�t, de az ajt�b�l m�g visszafordult, �s eloltotta a gyerty�kat, majd halkan beh�zta maga ut�n az ajt�t. Meg�llt egy pillanatra a folyos� k�zep�n, de azt�n egy halk s�haj ut�n elindult a szob�ja fel�.

- M�g most j�ssz Hermion�t�l? – hallott egy csod�lkoz� hangot a h�ta m�g�l.
- Igen – felelte t�m�ren, ahogy visszafordult Draco fel�.
- T�rt�nt vele valami? – k�rdezte komolyan, de a f�rfi sejtette, mire is gondol val�j�ban.
- Nem, semmi – v�laszolt Perselus. – Csak �lmodott.
- �lmodott? �s ez�rt maradt�l bent? R�m�lma volt? – ontotta mag�b�l Draco a k�rd�seket.
- Nem hinn�m, hogy r�m�lom volt – mosolyodott el a f�rfi. – Megfogta a kezem, gondolom, �lm�ban is ezt tette �ppen valakivel…
- �rtem – b�lintott a fi� is mosolyogva. – Akkor minden rendben. J� �jszak�t, Perselus! – k�sz�nt el, �s bel�pett a saj�t szob�j�ba.
Perselus szint�n nyugov�ra t�rt, b�r m�g elaludni nem tudott. Ism�t Hermione k�r�l j�rtak a gondolatai, �s azon t�prengett, kivel is �lmodhatott a l�ny, akit ennyire mag�hoz akart h�zni. Bizony�ra valamilyen fiatalember szerepelt az �lomban, �s Perselus arra gondolt, b�rki is lehet ez a var�zsl�, mindenk�ppen nagyon szerencs�s fick� lehet. De tal�n tehetne az�rt valamit, hogy letasz�tsa tr�nj�r�l az �lombeli betolakod�t…

***

Hermione a k�nyvt�rban �lt, �s egy nagyon �rdekes k�nyvet olvasott, ami az �tv�ltoztat�stanhoz kapcsol�dott. Halk kattan�st hallott, �s ahogy feln�zett az olvasm�nyb�l, Perselust l�tta k�zeledni. R�mosolygott a f�rfira, aki le�lt mell�, �s megfogta a kez�t.
- Mit olvasol? – k�rdezte �rdekl�dve a l�nyt�l, aki erre csak behajtotta a k�nyvet, �gy l�that�v� v�lt a bor�t�ja. – Hm… nem mondan�m, hogy k�nny� olvasm�ny.
- Harry�k is �gy n�ztek r�m els�ben – nevetett fel Hermione- Csak elk�sz�nni j�ttem – mondta Perselus, mik�zben fel�llt. – Vissza kell mennem a Roxfortba.
- M�ris? – k�rdezte a l�ny, �s � is fel�llt. – De hiszen m�g csak egy h�t m�lva kezd�dik a tan�v!

Perselus megsimogatta az arc�t, �s � mosolyogva hajtotta bele arc�t az �rint�sbe, �s �rezte a b�rb�l �rad� l�gy fah�jillatot.
- Igen, musz�j mennem – felelte a f�rfi, �s leengedte a kez�t. – Megkezd�dnek az �rtekezletek, �rarendet kell k�sz�teni �s a t�bbi, �s a t�bbi.
- Ne menj m�g! – k�rte Hermione megfogva a f�rfi kez�t, �s h�zni kezdte maga fel�.
Perselus k�zelebb l�pett, �tkarolta �s mag�hoz h�zta a l�nyt, aki fej�t felemelve n�zett a szem�be. Melegbarna tekintet�ben megannyi �rzelem t�kr�z�d�tt, �s Hermione �rezte, most is, mint m�r annyiszor, a f�rfi beleveszik a sokat �g�r� pillant�sba. Perselus k�zelebb hajolt, �s l�gyan megcs�kolta, � pedig egyik kez�vel �t�lelte a nyak�t, m�g a m�sikkal tov�bbra is kedvese kez�t fogta.
Szerette volna figyelmen k�v�l hagyni Perselus minden k�telezetts�g�t, �s ott maradni az �des �lel�sben tal�n az id�k v�gezet�ig is, de tudta, hogy nem lehet, �gy vonakodva b�r, de elh�z�dott a f�rfit�l.

- Haza tudsz m�g j�nni az �vnyit� el�tt? – k�rdezte elszomorodva a l�ny.
- M�g nem tudom – v�laszolta a Perselus. – Megpr�b�lok elszabadulni, de nem �g�rek semmit.
- Te sose �g�rsz semmit – s�rt�d�tt meg Hermione, �s h�tat ford�tott a f�rfinak.
- Hermione – ford�totta maga fel� a l�nyt –, ne legy�l ilyen! Tudod, hogy amikor csak lehet, itt vagyok veled.
- Persze, hogy tudom – mosolyodott el hirtelen, �s ism�t �t�lelte a f�rfit. – Te is tudod, hogy nem gondoltam komolyan! Csak gondoltam, kipr�b�lom, hogyan reag�lsz, ha hisztizek.
- Nocsak, mardek�ros gondolatokat d�delgetsz? – nevetett fel a f�rfi, mik�zben a l�ny h�t�t simogatta.
- Nem d�delgetek semmit, csak t�ged – felelte Hermione. – Itt csak egy mardek�ros van, �s az nem �n vagyok.
- Az�rt te se panaszkodhatsz! – jegyezte meg Perselus.
- Minden alkalmat megragadsz, hogy a szememre vesd, ugye? – k�rdezte t�le Hermione. – De legal�bb m�r nevetsz az eg�szen…
- Na igen, akkoriban nem �r�ltem t�lzottan – h�zta el a sz�j�t a f�rfi –, de azt elismertem, hogy a maga nem�ben sz�p kis akci� volt. �n se csin�lhattam volna jobban!
- Mardek�ros – cs�fol�dott nevetve Hermione, �s megcs�kolta kedves�t.

P�r perccel k�s�bb m�r a kertben voltak, �s Perselus ism�t mag�hoz vonta a l�nyt egy utols� ut�ni b�cs�cs�kra.
– Menj, mert az igazgat�n� baglyot k�ld �rted! – sz�lt a f�rfira, �s Perselus a k�vetkez� percben m�r el is t�nt egy halk pukkan�s k�vetkezt�ben.

Hermione riadtan �lt fel, �s eltartott neki p�r percig, mire a s�t�tben beazonos�totta tart�zkod�si hely�t. De ha � az el�bb a kertben volt, hogy ker�l a szob�j�ba? Lassan kezdett lenyugodni, �s ahogy zih�l�sa is egyenletes l�gv�tell� csendesedett, r�j�tt, hogy nem volt a kertben, csak �lmodta az eg�szet.

Te j� �g, miket �lmodok �n? – k�rdezte mag�t�l haj�ba t�rva, �s visszahanyatlott a p�rn�ra. Az�rt ez m�r m�giscsak t�lz�s… De hogyan ker�lt akkor az �gy�ba, ha a kanap�n aludt el a b�jitalr�l val� vit�z�s k�zben? Valaki nyilv�n felhozta a szob�j�ba, �s… �s �t is �lt�ztette – �llap�totta meg a takar� alatt meg�rintve h�l�ing�t.
Vajon Piton hozta fel vagy Draco? Hermione pr�b�lt felid�zni valamit, egy apr� jelet, amib�l r�j�hetett j�tev�je kil�t�re. R�mlett, hogy �lm�ban fah�jillatot �rzett Pitonon, ami akkor, az �lomban, nem t�nt �j inform�ci�nak, de most, hogy fel�bredt, az eml�k halv�ny mosolyt csalt az arc�ra. Szerette a fah�jat, az egyik legkedvesebb b�jital-alapanyaga �s f�szern�v�nye volt. Egy �jabb j� pont Pitonnak a fah�j miatt, de m�g mindig nem tudott biztosat arr�l, hogy ki vitte vissza.

Hermione tov�bb gondolkodott a s�t�t szob�ban, �s egyre ink�bb hajlott arra, hogy egykori professzora vette ism�t sz�rnyai al�. T�preng�s k�zben �jra elnyomta az �lom, de �jszak�j�nak tov�bbi r�sze m�r minden �lomt�l mentesen telt.

***

Draco alig v�rta, hogy keresztapja elt�nj�n a laborban, �s � v�gre k�rd�re vonja Hermion�t, ami�rt kiss� holdk�rosan viselkedett eg�sz d�lel�tt. Amikor a f�rfi magukra hagyta �ket, Draco a kert fel� kezdte h�zni az �rtetlen arcot v�g� l�nyt, �s meg sem �llt a kerti asztalig.

- Mi van veled? – k�rdezte a l�nyt�l, amint le�ltek. – Olyan vagy, mint aki… nem is tudom, jelen�st l�tott!
- Mondhatn�nk ak�r �gy is – v�laszolt Hermione kiss� k�t�rtelm�en.
- Ne h�zd az idegeimet! Valami baj van? – k�rdezte Draco ism�t.
- Ahogy vessz�k – vont v�llat Hermione, pedig tudta, hogy a fi�t egyre jobban bosszantja viselked�se.
- Mi t�rt�nt? – faggatta Draco.
- Semmi…
- Hermione! – sz�lt r� a fi� d�h�sen. – �n igaz�n pr�b�lok t�relmes �s meg�rt� lenni, de ha nem mondod el, mi a baj, nem tudok seg�teni sem.
- J�l van, na! Nem kell leharapni az ember fej�t! – m�ltatlankodott Hermione, majd lassan mes�lni kezdett. – Nos, van n�h�ny dolog, ami aggaszt. El�sz�r is, ott van Ron, azt�n ott van az iroda, �s a hirdet�s, azt�n meg ott van a ke… mindegy, ez nem �rdekes.
- Dehogy nem az – b�logatott Draco. – Ha tudom, mi b�nt, seg�thetek! Ronr�l nem besz�l�nk, de a hirdet�sr�l besz�molhatsz, hogy mik a fejlem�nyek.

- Rendben – adta meg mag�t a l�ny. – Tegnap kaptam Lun�t�l egy levelet, mely szerint n�h�ny jelentkez� t�relmetlenkedni kezdett. Megmondta nekik, hogy most nem vagyok abban a helyzetben, hogy int�zni tudjam a tal�lkoz�k megszervez�s�t, de ez nem nagyon hatotta meg �ket. K�vetelik a Feh�r r�zsa m�g�tt rejt�zk�d� f�rfit.
- Ez kellemetlen – sz�lt Draco. – Mit v�laszolt�l Lun�nak?
- Azt, hogy majd foglalkozom a k�rd�ssel, �s kital�lok valamit – felelte Hermione lemond�an.
- �s megtetted? – �rdekl�d�tt tov�bb Draco, �s a hangj�n lehetett hallani, hogy nem b�nn�, ha Hermione kicsit k�zl�kenyebb lenne.
- Meg – j�tt a t�m�r felelet.
- Musz�j szavank�nt megtudnom mindent? – csattant fel a fi� t�relmetlen�l.
- Nem… – v�laszolta ugyanolyan t�m�ren Hermione, majd l�tva Draco elborul� tekintet�t hozz�tette – j�l van, nem ideges�telek tov�bb. Mit mondhatn�k? - P�ld�ul azt, hogy hogyan akarod megoldani a jelentkez�k �gy�t! – seg�tette visszat�rni a k�rd�shez a fi�. – Kiengeded a kezedb�l a lehet�s�get, vagy �lsz vele magad?
- M�g magam sem tudom, mit k�ne tennem – felelte cs�ggedten a l�ny.

- �rtem – b�logatott Draco, �s Hermione k�tked� tekintettel pillantott r�.
- �rted? Mit �rtesz? – k�rdezte a fi�t�l.
- M�r neked is k�ts�geid vannak arr�l, hogy engedd Perselust tal�lkozni azokkal a boszork�nyokkal – mutatott r� Draco. – Most m�r magadnak akarod �t. Tetszik neked, b�r tal�n szerelmes m�g nem vagy bel� teljesen. Igazam van?
Hermione csak elkerekedett szemekkel n�zett a sz�ke fi�ra, �s fogalma sem volt, honnan j�tt r� ennyi mindenre, olyanokra is, amikr�l m�g neki sem volt fogalma. Szerelem? Az lenne? T�nyleg kezdene beleszeretni egykori professzor�ba? Szerelemr�l eddig nem volt sz�, de ott az �lom is, amit megint csak nem hagyhat figyelmen k�v�l. Abban nagyon is �gy n�zett ki a dolog, hogy �k bizony szerelmesek. Nem is kicsit…

- Hermione? – sz�lt neki �jb�l Draco. – Itt vagy? Esetleg �ppen az esk�v�i megh�v�tok sz�veg�t fogalmazod?
- Jaj, ne legy�l h�lye! – legyintett Hermione. – Csak azon gondolkodtam, amit mondt�l.
- Igazam volt? – k�rdezett r� ism�t a fi�.
- Meglehet – felelte lassan a l�ny.
- Kicsit k�zelebbi meghat�roz�st is tudsz adni? – faggatta tov�bb Draco. – Kezd�nk visszat�rni ahhoz, hogy szavank�nt kell mindent kih�zni bel�led.
- Nos, bevallom – adta meg mag�t Hermione aznap m�r nem el�sz�r –, hogy amikor Luna �rt, elkezdtem gondolkodni, hogy mit is �rhatn�k a jelentkez�knek, �s azt vettem �szre, hogy valahogy mindnek az a v�ge, hogy nem tudnak tal�lkozni Pitonnal. K�sz agyr�m az eg�sz. Az�rt is d�ltem ki az este olyan hamar…
- Teh�t legal�bb m�r od�ig eljutott�l, hogy akarsz t�le valamit – mosolyodott el Draco. – Tudod, nagyon �r�l�k, hogy elmondtad. K�rdezhetek valamit? – k�rdezte hirtelen.
- Persze, k�rdezz csak – b�lintott a l�ny.
- Mit �lmodt�l az �jjel? – tette fel Draco a k�rd�st.

- Honnan tudod? – k�rdezett vissza Hermione d�bbenten.
- Perselus mondta, hogy �lmodt�l – vont v�llat a mardek�ros. – Megfogtad a kez�t…
- Merlin az �gben… – s�padt el hirtelen a l�ny. – Mondott m�g m�st is? Egy�ltal�n honnan tudja? � vitt a szob�mba?
- Nan�, majd �n! – vigyorodott el Draco. – Bocs, nem �gy �rtettem… adott esetben term�szetesen �n is visszavittelek volna, de nem akartam elvenni t�le a lehet�s�get. Nem mondott m�st, csak mosolygott.
- Mosolygott? – h�lt el a griffend�les. – Mit csin�ltam vajon �lmomban? – tette fel a k�rd�st, majd hirtelen riadtan n�zett Drac�ra. – Ajjaj… lehet, hogy bajban vagyok…
- Mi�rt lenn�l? – �rtetlenkedett a fi�. – Volt valami m�s is az �lomban?
- A… akadt – nyelt nagyot a l�ny. – Azt hiszem, most m�r mindegy. Sz�val �lmomban megcs�kolt, �s �n is �t, �s…
- �s most att�l tartasz, hogy �lmodban megcs�koltad a keresztap�mat? – k�rdezte vigyorogva Draco. – M�rmint igazib�l. Mi�rt lenne az baj? Szerintem nem b�nn�, s�t!
- H�t nem is tudom, de f�lek, hogy valami butas�got csin�ltam – mondta Hermione elgondolkodva. – Ha t�nyleg megcs�koltam igazib�l is, nemcsak az �lomban, akkor nagyon kellemetlen helyzetbe ker�ltem. B�r ma nem vettem �szre semmi furcs�t rajta… Lehet, hogy � ezt nem is akarn�, �s csak mi �rt�nk f�lre valamit, �s nem is akar t�lem semmit. Tiszta h�ly�t csin�lok magamb�l folyamatosan… �s ha nevets�g t�rgya leszek, az is a te hib�d lesz! – b�k�tt a fi� fel�.

- Az eny�m? – n�zett r� �rtetlen�l Draco. – Mi�rt lenne az eny�m?
- Mert te besz�lted tele a fejem azzal, hogy � meg �n… – h�borgott tov�bb Hermione. – Ha a v�g�n kinevet, �n kitekerem a nyakad!
- Nyugi, nem fog r� sor ker�lni – legyintett Draco magabiztosan. – Tuti, hogy minden rendben lesz!
- �gy legyen – b�lintott r� Hermione. – De m�g mindig nem tudom, mi legyen a jelentkez�kkel… b�r vel�k r��rek addig, am�g le nem z�rul Ron �gye. Val�j�ban azt se nagyon �rtem, hogy most mi�rt pakoltam ki neked mindent, de mindegy. Rem�lem, nem fogod ellenem felhaszn�lni…
- Nincs mit felhaszn�lnom, hiszen nem t�rt�nt m�g semmi – mondta a fi� –, �s egy�bk�nt se �ln�k vele vissza. Sajn�lom, hogy m�gsem b�zol bennem annyira, mint hittem…
- B�zom benned, te is tudod – s�hajtott a l�ny. – Ha nem tenn�m, m�g ennyit se mondtam volna el, csak egy kicsit be vagyok tojva, ennyi az eg�sz. A bar�tom vagy…
- �n… te t�nyleg… – zavarodott meg Draco Hermione utols� szavait�l – te t�nyleg a bar�todnak tartasz?
- Persze – b�lintott a k�rdezett. – Mi�rt, te nem �gy gondolod?
- De, persze, hogyne! – felelte hevesen a mardek�ros. – Csak nem hittem volna, hogy te is �gy gondolod. �r�l�k, hogy m�gis!
- Azok ut�n, ami t�rt�nt az elm�lt hetekben – mondta Hermione –, nem is gondolhatn�m m�sk�pp.

Draco erre m�r nem mondott semmit, csak sz�lesen r�mosolygott a l�nyra, fel�llt a sz�k�b�l, odal�pett hozz�, �s �t�lelte.
- K�sz – mondta halkan, majd elengedte bar�tn�j�t. – Azt hiszem, visszamegyek a h�zba vacsor�zni. Te nem j�ssz?
- Nem, nem vagyok �hes – r�zta a fej�t mosolyogva Hermione. – M�g �ld�g�lek itt egy kicsit, vagy s�t�lok.
Draco b�lintott, �s sarkon fordulva a h�z fel� indult, mag�ra hagyva a l�nyt a gondolataival.

Teljes s�t�ts�g sz�llt Fort Williamre, �s a felbukkan� Hold a r�zsalugas mellett tal�lta Hermion�t, amint a vir�gokban gy�ny�rk�dik. �szre sem vette, hogy lassan az orr�ig sem l�t, csak n�zte a r�zs�kat, �lvezte b�d�t� illatukat, �s k�zben elmer�lt a k�pzelete �ltal vet�tett k�pek n�zeget�s�ben.

Drac�nak igaza volt, amikor megfogalmazta azt, amit � m�g nem l�tott. Valami t�nyleg kezd kibontakozni benne a professzor ir�nt, �s az volt a legfurcs�bb, hogy nem b�nta. Perselus Piton tal�n t�nyleg a megfelel� f�rfi lenne sz�m�ra? Minden eddigi ismerete a professzorral kapcsolatban – ak�r pro, ak�r kontra – abba az ir�nyba billent, hogy igen.
Ismerte negat�v tulajdons�gainak z�m�t, �s azokat �gy-ahogy, de tudta kezelni is. Ezekn�l s�lyosabb dolog nem val�sz�n�, hogy kider�lhet r�la, ha meg m�gis, h�t… valahogy biztosan megbirk�zna vele. Amivel igaz�n meglepet�st tudna okozni, azok az eddig rejtegetett pozit�v tulajdons�gai lenn�nek. Igaz ugyan, hogy ezek k�z�l m�r tapasztalt n�h�nyat, de �rezte, hogy vannak m�g rejtett tartal�kai egykori tan�r�nak, �s � fel akarta fedezni ezeket a rejtett tartal�kokat. Meg akarta tapasztalni, hogy mit tudna kihozni bel�le, mit kaphatna, �s mit adhatna �rte cser�be. Hermione lassan visszat�rt a val�s�gba, �s egy halv�ny mosollyal az ajkai k�r�l v�gigsim�tott az egyik r�zsa szirmain. Szerette volna mag�val vinni, de nem akarta megb�ntani a professzort azzal, hogy sz� n�lk�l let�pi a vir�got, �gy ink�bb elindult a h�z fel� a friss, �jszakai szell�t�l k�s�rve. Alig tett meg azonban n�h�ny m�tert, egy halk �s m�ly, �m m�gis kedvesen cseng� hang �ll�totta meg.

- Hermione…

***

Perselus csal�dottan vette tudom�sul, hogy Hermione nem tart vel�k az �tkez�be vacsor�zni. Szerette volna l�tni a l�nyt, de �gy be kellett �rnie Draco t�rsas�g�val, aki valamilyen megmagyar�zhatatlan okb�l alig tudta mag�ban tartani vigyorg�s�t. Arra a k�vetkeztet�sre jutott, hogy a fi� bizony�ra szerelmes, �s ennek �r�l ilyen l�tv�nyosan.
Csendben vacsor�ztak, �s Perselus egy id� ut�n kiss� unni kezdte keresztfia er�lk�d�s�t, �s ink�bb r�k�rdezett a vid�ms�g ok�ra.

- Semmi k�l�n�s – vont v�llat Draco –, csak besz�lgettem Hermion�val.
- M�skor is szokt�l vele besz�lgetni, �s m�gsem vigyorogsz ennyire – felelte Perselus.
- Lehet – hagyta r� a fi�. – Viszont nem minden nap mondja azt nekem, hogy a bar�tj�nak tart…
- Akkor m�r �rtem – b�lintott a f�rfi. – Nem hittem volna, hogy elj�n a nap, amikor te ennek ennyire fogsz �r�lni.
- Szerintem egyik�nk se hitte volna, hogy valaha ilyen dolgok fognak vel�nk t�rt�nni – jegyezte meg Draco, �s nem csak a l�nyhoz f�z�d� bar�ts�g�ra gondolt.
- Azt hiszem, igazad van… – ismerte el a professzor. – Ha v�gezt�nk a vacsor�val, m�g meg kellene n�zn�nk a f�zetet. Ha minden j�l alakul, akkor m�g ma bele tudjuk tenni az �jjeli harmatos bor�kaleveleket.
- J�l van – b�lintott Draco. – Az �gyis van a gy�gyn�v�nyes kertedben, �s frissen akartuk beletenni, hogy er�sebb-e a hat�sa, mint a sz�r�tott leveleknek.

F�l�r�val k�s�bb m�r mindketten a laborban voltak, �s a b�jitalt ellen�rizt�k.
- Remek – mondta Perselus t�m�ren, miut�n alaposan megvizsg�lta a f�zetet minden szempontb�l. – Megfelel� a s�r�s�ge is, j� a kip�rolg�s, a sz�n �s az illat is. Megyek a levelek�rt, azt hiszem, m�r sz�llt le annyi harmat, amennyi nek�nk kell.
Elhagyta a labort, hogy begy�jtse a sz�ks�ges leveleket, am�g Draco a tov�bbiakban felhaszn�l�sra ker�l� alapanyagok el�k�sz�t�s�vel foglalatoskodott. Siet�sen halad �t a s�t�t kerten, �s ahogy meg�rintett n�h�ny �tj�ba es� n�v�nyt, �rezte az ujjain, hogy a levelek m�r kell�en harmatosak.
El�rte a bor�ka bokrot, �s gyorsan leszedett n�h�ny levelet, majd visszafordult, hogy visszat�rjen a laborba. Ahogy a h�z fel� haladt, �szrevette, hogy a r�zsalugasn�l �lldog�l Hermione. Megtorpant, �s figyelni kezdte a l�nyt, aki nyilv�nval�an m�shol j�rt gondolatban. Tal�n az �lomb�li fiatalember k�r�l j�rtak a gondolatai…

Perselus nem mozdult, csak figyelt tov�bbra is csendben. N�zte, ahogy a kecses alakot k�rbeveszi a holdf�ny, ahogy a finom kezek �vatosan meg�rintik az egyik vir�g szirmait, majd egy t�tova mozdulat ut�n a kezek lehanyatlottak, �s Hermione a h�z fel� indult.
A professzor tudta, hogy mennie kellene a levelekkel, hiszen fontos, hogy miel�bb a f�zetbe ker�ljenek, de m�gsem sietett. Helyette ink�bb intett p�lc�j�val a lugas fel�, majd megv�rta, am�g nyitott kez�ben landol az a r�zsa, amit p�r perce m�g Hermione ujjai �rintettek. Amint megvolt a vir�g, a l�ny ut�n indult.
- Hermione… – sz�lt halkan a l�ny ut�n, aki megtorpant, �s visszafordult a hang ir�ny�ba.
- Igen? – k�rdezte � is halkan, de Perselus nem v�laszolt.

N�h�ny l�p�s ut�n oda�rt a l�nyhoz, �s csendben meg�llt el�tte. L�tta Hermione k�rd� tekintet�t, ahogy v�rja a magyar�zatot arra, mi�rt is �ll�totta meg, de � nem sz�lt egyetlen sz�t sem. Szem�t m�lyen a szem�be f�rta, �s szinte �rezte, ahogy a barna tekintet melege k�rbe�leli �s megsimogatja.
Hermione fel� ny�jtotta a r�zs�t, �s a l�ny tekintete elszakadt az �v�t�l egy pillanatra, ahogy a vir�gra n�zett, majd �jra felemelte a fej�t. � is kiny�jtotta a kez�t, �s elvette a r�zs�t a f�rfit�l, majd mindk�t kez�t a vir�g feje al� illesztette.

Perselus egy pillanatra se vette le a szem�t Hermion�r�l, �s egy lass�, bizonytalan mozdulattal kisim�totta n�h�ny hajtincset, amiket a gyenge szell� az arc�ba lebbentett. Szinte nem is �rintette az arc�t, olyan �vatos volt, de a l�ny �gy is meg�rezhette rajta az enyhe fah�jillatot. Ahogy elsim�totta azt a n�h�ny hajsz�lat, keze lassan tov�bbsiklott Hermione v�lla, majd karja fel�, m�g v�g�l meg�llapodott a r�zs�t tart� k�zn�l.
�rezte �s l�tta, hogy a l�ny nem tudja mire v�lni az eg�szet, de nem sz�lt � sem, csak l�legzet�t visszatartva v�rt, hogy mi lesz a v�ge a dolognak. Perselus kezei k�z� fogta Hermione ujjait, megsimogatta a puha kezet, majd – tov�bbra sem elszakadva tekintet�t�l –, lassan egyre feljebb emelte, �s egy eg�szen finom, szinte �rz�kelhetetlen cs�kot lehelt a k�zfej�re.

L�tta, hogy Hermione ajkai kiss� elny�lnak a meglepet�st�l, de tov�bbra sem t�rte meg a csendet. Leengedte a kez�t, elengedte a l�ny ujjait, majd enyh�n fejet hajtott.

- Sz�p �lmokat! – mondta halkan, elszakadt a t�gra ny�lt tekintett�l, �s a h�z fel� indult.


Hermione csak �llt a s�t�t kertben, �s figyelte a t�volod� alakot, ahogy elnyeli az �jszaka.