Hermion�t furcsa �rz�s ker�tette hatalm�ba az ut�bbi napokban, �s ez az �rz�s mostanra m�r nagyon zavar�v� v�lt. Mintha valaki figyeln�, de soha nem l�tott senkit, hi�ba pr�b�lt r�j�nni, val�ban figyelik-e. �ppen a belv�ros fel� s�t�lt a d�lut�ni naps�t�sben, amikor �jra mag�n �rezte a figyel� tekintetet. Meg�llt egy sarki �js�gosn�l, �s am�g �gy tett, mintha megn�zn� a k�n�latot, �vatosan k�r�ln�zett minden ir�nyba. Semmi. M�g mindig semmi.
M�gi�hoz nem ny�lhatott, t�l sok volt a mugli a k�rny�ken, �gy maradt a hagyom�nyos �t, hogy tal�n siker�l kisz�rni a k�retlen k�s�r�t. Nem j�rt sikerrel, a leskel�d� nagyon k�r�ltekint�nek bizonyult. M�r ha t�nyleg figyeli valaki, �s nem az �ld�z�si m�nia uralkodott el rajta. �jra elindult a kirakatokat n�zegetve, hogy melyik �zletben tal�lhatna valamilyen alkalomhoz ill� ruh�t a h�tv�gi �nneps�gre �s az esti b�lra. Val�j�ban ink�bb csak b�li ruh�ra volt sz�ks�ge, mivel az eg�sz napos program alatt egyszer� �s k�nyelmes �lt�zetet akart viselni.

Az egyik �zlet k�n�lata felkeltette az �rdekl�d�s�t, �gy bel�pett az ajt�n, �s mosolyogva fordult az el� siet� elad� fel�. Elmondta, milyen k�v�ns�gai vannak a ruh�t illet�en, �s p�r perccel k�s�bb m�r a pr�baf�lk�ben �llt n�h�ny es�lyesnek v�lt darabbal.
Az els� est�lyi vad�t� v�r�s selyemb�l k�sz�lt, p�nt n�lk�li kre�ci� volt, h�tul f�z�s megold�ssal. A szoknyar�sz egyenes szab�s� volt, arany cikorny�s mint�val, oldalt combig �r� has�t�kkal. Igazi griffend�leshez ill� sz�n�ssze�ll�t�s. Elvigyorodott a pr�baf�lke mag�ny�ban a gondolatra, hogy milyen k�pet v�gn�nak a Nagyteremben, ha ebben a szerel�sben lejtene be Draco oldal�n. Nagy csend lenne egy pillanatra, az biztos, tal�n n�h�ny poh�r is engedne a gravit�ci�nak, �s elhagyn� gazd�ja biztons�got jelent� kezeit.
A m�sodik darab m�lyk�k sz�nben pomp�zott, v�kony p�nt futott k�rbe a nyak�n, �s az eg�sz ruh�n ez�st minta futott �t. Megp�rd�lt a t�k�r el�tt, �s a szoknya eleg�ns suhog�ssal lebbent k�rbe. Kritikusan m�regette t�k�rk�p�t, amikor �jb�l elkapta az a kellemetlen �rz�s, ami m�r az utc�n is utol�rte. V�gigfutott rajta a gondolat, hogy k�s�r�je a boltba is k�vette, de pontosan eml�kezett, hogy mi�ta bel�pett az �zletbe, nem �rkezett �j vev�. �vatosan kik�mlelt a f�lk�t takar� f�gg�ny�k k�z�tt, de nem l�tott r� az ablakra, �gy nem tudta ellen�rizni, �lldog�l-e ott valaki. Bossz�san fordult �jra a t�k�r fel�, de ez a ruha sem nyerte el a tetsz�s�t, valahogy nem ez volt az, amit keresett. Tudta, hogy az lesz az igazi, amelyiket ha megl�tja mag�n a t�k�rben, els� pillant�sra beleszeret. A harmadik ruhak�ltem�ny gy�ny�r� z�ld volt, szint�n ez�stsz�llal �tsz�ve, v�kony p�ntok fogt�k �ssze h�tul az anyagot, hogy az fennmaradjon visel�j�n. Igaz�n remek�l �llt neki, de azt csak a k�v�ncsis�ga hozatta be vele, nem akart a Mardek�r sz�neiben fesz�teni Draco Malfoy oldal�n. Azzal m�g nagyobb felh�borod�st keltene, mint amekkor�t m�r �gy is fognak, ami�rt �k ketten egym�s oldal�n fognak megjelenni. Neh�z s�hajjal b�jt ki a ruh�b�l, �s m�r ny�lt is az utols�, pr�b�ra sz�nt darab ut�n.
Beleb�jt a halv�ny, pezsg�sz�n� anyagba, ami finoman �lelte k�rbe test�t, ahogy a f�ldig omlott. Eligaz�totta a k�t v�kony p�ntot, amik az anyag sz�ne miatt szinte l�thatatlanok voltak, ahogyan beleb�jtatta karjait, �s messzebbr�l n�zve olyan hat�sa volt, mintha semmi sem tartan� fenn a ruh�t a l�nyon. Tr�kk�s megold�s�nak h�la, Hermione eg�sz h�ta szabadon maradt szinte der�kig, �m a v�kony p�ntok biztons�ggal tartott�k rajta a ruh�t. A dekolt�zst�l kezdve feh�r gy�ngy�k d�sz�tett�k eg�szen cs�p�ig, olyanok voltak, mint az igazgy�ngy�k. Hermione meglepetten n�zett a t�k�rbe, alig hitt a szem�nek, amikor megpillantotta mag�t. Mintha nem is � lenne az a n�, aki bej�tt a pr�baf�lk�be. Pr�bak�ppen laz�n felfogta a haj�t, hogy akkor is j�-e az �sszk�p, ha kontyba t�zi frizur�j�t. Nem csal�dott, �gy is sz�p volt.
Maga mell� k�pzelte k�s�r�j�t, talpig fekete d�sztal�rban, �s �gy v�lte, hogy remek�l fognak egy�tt mutatni. Teljesen megfeledkezett a k�lvil�gr�l, ahogyan a t�k�r el�tt illegette mag�t, csak az elad� �rdekl�d� hangj�ra eszm�lt fel, hogy megfelel�nek tal�lta-e valamelyik ruh�t.
Gyorsan v�laszolt, �s m�r �lt�z�tt is vissza eredeti ruh�j�ba, majd az elad�ra b�zta a kiv�lasztott darabot, �s a t�bbit visszatette a hely�re. Kifizette a pezsg�sz�n� csod�t, �s boldogan l�pett ki az �zletb�l. Biztos volt benne, hogy Drac�nak nem lehet kifog�sa a megjelen�se ellen a b�lon.
M�r csak a megfelel� cip� hi�nyzott, hiszen sz�mos l�bbelije k�z�tt nem volt a ruh�hoz ill� top�nka. A k�zeli cip�boltban hamar megtal�lta a megfelel� cip�t, egy k�nny�, szat�n p�ntos szand�lt, �s imm�r k�t nagy dobozzal megrakodva indult vissza az irod�ba, Lun�hoz.
�tk�zben �jra el�vette az a kellemetlen �rz�s, ami m�r a v�s�rl�s el�tt, �s a boltban is nyugtalan�totta. Hi�ba minden csel �s tr�kk, nem l�tott senkit, aki gyan�s lehetett volna. Az emberek j�ttek, mentek, besz�lgettek, v�s�roltak. Semmi felt�n�, semmi oda nem ill�. Mag�n bosszankodva, hogy m�r k�pzel�dik is, h�la Merlinnek, sietve haladt az iroda fel�.

- Mutasd! – adta ki az utas�t�st bar�tn�je, amikor bel�pett a helyis�gbe.
- V�rj egy percet, Luna, csak lepakolok – tette le Hermione a dobozokat az asztalra.
- Na, siess m�r! – n�gatta a sz�ke l�ny. – Majd’ sz�tvet a k�v�ncsis�g!
Hermione engedelmesen h�zta el� a ruh�t rejt� dobozt az egyik t�sk�b�l, levette a tetej�t, �s kiemelte bel�le a csod�latos est�lyit. Lun�nak a sz�ja is elny�lt egy pillanatra az �mulatt�l, amikor Hermione maga el� illesztette.
- Hermione… ez csod�latos… – hebegte Luna. – Ez gy�ny�r�!
- K�szi – mosolygott Hermione vid�man. – Mit gondolsz, lehet kifog�sa Drac�nak a ruh�m ellen?
- Ki van z�rva – felelte a l�ny hat�rozottan. – Ha nem tetszik neki, megn�zheti mag�t…- Oh, csak nem fenyegeted? – k�rdezte Hermione.
- Nan�, hogy fenyegetem! – vigyorgott vissza Luna. – Biztos vagyok benne, hogy ti lesztek a legszebbek a b�lon!
- Ugyan, �n nem hinn�m… – legyintett a l�ny. – A b�lokon mindenki sz�p szokott lenni.
- Lehet, de akkor is – er�sk�d�tt tov�bb bar�tn�je, �s Hermione jobbnak l�tta r�hagyni a v�lem�ny�t.

Luna el�gedetten t�rt vissza munk�j�hoz, �s nem firtatta tov�bb a b�lt, �s a hozz� kapcsol�d� t�m�kat. Hermione is megnyugodott, hogy a l�ny r�j�tt, t�vesen k�vetkeztetett a magazinban olvasottak alapj�n, �s Drac�t m�g mindig norm�lis �zl�s� fiatalembernek gondolja. Igaz�n nem hi�nyzott volna egy f�lre�rt�s ebben a helyzetben. Eld�nt�tte, hogy este vissza is k�ldi Pitonnak a magazint. � maga is beletemetkezett a munk�ba a h�tral�v� m�sf�l �r�ra, �s teljesen kiz�rta a k�lvil�got. Nem sejtette, hogy az utca t�loldal�n az �rny�kba h�z�dva �ll egy alak, �s figyeli minden mozdulat�t a nyitott ablakon kereszt�l.

***

Draco keresztapja mellett dolgozott a laborban, rutinosan el�k�sz�tve a sz�ks�ges alapanyagokat, �s csendben figyelte a professzor minden mozdulat�t. Egyel�re nem kapott enged�lyt, hogy k�zvetlen�l a f�zettel foglalkozzon, am�g vissza nem t�r minden sz�ks�ges ismerete, b�r Draco �gy �rezte, gond n�lk�l el tudn� k�sz�teni a Kalapk�ra b�jitalt egyed�l is. K�l�nben is, mi sz�ks�g van erre a ny�r kell�s k�zep�n? Ilyenkor senki sem f�zik meg…
Mik�zben az utols� nyugalmi szakaszban v�rakoztak a b�jital �r�s�re, Piton �jabb �st�t vett el�, �s �ll�tott fel a m�sik mellett. Draco k�v�ncsian figyelte, mire is k�sz�l keresztapja.
- Mit fogunk f�zni? – k�rdezte v�g�l, amikor a hozz�val�k alapj�n nem j�tt r� a v�laszra.
- Mit gondolsz? – k�rdezett vissza a professzor.
- Sajnos, fogalmam sincs… – felelte bizonytalanul a fi�, �s elgondolkodva n�zte az alapanyagokat.
- El�g sz�gyen, hogy nem j�ssz r� – dorg�lta meg Perselus, majd kiseg�tette a t�preng� fi�t. – Sebz�r� ken�cs�t k�sz�t�nk, annak is egy speci�lis, tov�bbfejlesztett v�ltozat�t.
- Kinek lesz? – k�rdezett Draco.
- Charlie Weasley k�ld�tt baglyot, hogy szeretne k�rni egy �jabb adagot saj�t, �s koll�g�i r�sz�re. A s�rk�nyok mellett k�nnyen el�fordulnak balesetek.
- �rtem… �s mit�l speci�lis? – �rdekl�d�tt tov�bb k�v�ncsian.
- Att�l, hogy nemcsak a ny�lt sebeket h�zza �ssze – magyar�zott Piton, el�v�ve szok�sos tan�ri st�lus�t –, hanem az �g�si s�r�l�seket is remek�l kezeli, �s h�ti, �gy elker�lhet�, hogy a s�r�lt b�rfel�let felh�lyagosodjon.
- Felt�telezem, te volt�l, aki tov�bbfejlesztette – jegyezte meg Draco elismer�en.
- Term�szetesen – k�z�lte a f�rfi mag�t�l �rtet�d�en, majd gyors mozdulatokkal apr�tani �s szeletelni kezdett, m�g Drac�nak a kez�be nyomott egy r�zmozsarat, hogy por�tson �ssze n�h�ny magvat.
Ezut�n ism�t csendben dolgoztak, csak n�ha sz�lalt meg Piton, amint utas�t�sokat, �s tan�csokat osztott seg�d�nek. K�zben a Kalapk�ra b�jital is elk�sz�lt, �gy teljes figyelm�ket a ken�cs elk�sz�t�s�nek szentelhett�k.

Draco a por�t�s k�zben a h�tv�g�n gondolkodott. Elk�pzelte a jelenetet, amikor megjelenik Hermion�val, �s l�tta maga el�tt a megh�kkent, hitetlenked� arckifejez�seket, �s a haragos pillant�sokat, amiket majd Potter �s Weasley fog b�ven osztogatni nekik. �gy sejtette, hogy egy alkalmasnak v�lt pillanatban a m�sik k�t H�s f�lrevonja, �s sz�mon k�ri Hermion�n, hogy milyen alapon mutatkozik egy�tt vele. Feltehet�leg keresztapja ezt a pillanatot fogja felhaszn�lni arra, hogy �t kifaggassa, ugyanerr�l. M�r el�re mosolygott a helyzeteken.
Szinte folyamatosan azt tal�lgatta, hogy az esti b�lon a l�ny milyen ruh�ban fog megjelenni, �s hogy el�g csinos lesz-e, hogy hiteles legyen a j�t�kuk. Biztosan v�laszt valamilyen sz�p est�lyi ruh�t, b�r a sz�n�vel nem foglalkozott. Ak�rmit is visel majd Hermione, t�k�letesen fog passzolni hozz� az � fekete d�sztal�rja. Tal�n kedveskedhetne a l�nynak valamivel… Igen, valami apr�s�g kellene, ami nem t�l felt�n�, de m�gis jelz�s�rt�k� lehetne. Vir�g! Drac�nak bevillant az isteni szikra, �s gondolkod�s n�lk�l fordult keresztapja fel�.
- Perselus! – sz�l�totta meg a f�rfit. – Lehet egy k�r�sem?
- Az att�l f�gg, mir�l van sz� – n�zett fel Piton az �st felett.
- A h�tv�g�re szeretn�k egy sz�lat a r�zs�idb�l, ha lehets�ges – adta el� k�v�ns�g�t kicsit fesz�lten, tudva, hogy a r�zs�k keresztapja �rz�keny pontjainak egyik�t k�pezik.
- A r�zs�imb�l? – k�rdezett vissza a f�rfi meglepetten. – M�gis, mi�rt van r� sz�ks�ged?
- Szeretn�k valakit meglepni vele – v�laszolta Draco valamivel nyugodtabban, �rezve, hogy Piton nem fog veszekedni vele a vir�g miatt, m�g ha nem is teljes�ti a k�r�s�t.
- A b�lon? Kinek sz�nod? – k�v�ncsiskodott tov�bb a professzor.
- Az legyen ink�bb meglepet�s – mosolyodott el a fi�. – Akkor, kaphatok egy sz�lat?
- Igen, hogyne – b�lintott Piton. – Kiv�laszthatod a legszebbet az �ppen ny�l� fejek k�z�l.
- Igaz�n nagylelk� vagy, Perselus! – h�l�lkodott Draco m�g mindig mosolyogva.
Piton nem felelt semmit a k�sz�netre, ink�bb visszafordult az �st fel�, hogy tov�bb foglalkozzon a munk�j�val. Draco k�r�se felkeltette az �rdekl�d�s�t, hogy mit tervezhet a fi�, de elhat�rozta, hogy nem fog k�rdez�sk�dni. Gondolta, hogy csak valamilyen k�l�nleges l�nynak k�rne t�le vir�got, r�ad�sul pont a f�ltve �rz�tt, nemes�tett �s d�jnyertes r�zs�i k�z�l. De ki lehet ez a titokzatos n�szem�ly? Tudta, hogy hi�ba is k�rdez�sk�dne, Draco �gysem �ruln� el a l�ny kil�t�t. A fi� im�dott titkol�zni, �s �lvezte az �rz�st, hogy tud valamit, amit m�sok nem.

� maga is t�bbsz�r gondolt a h�tv�gi �nneps�gre, b�r nem olyan pozit�v �rz�sekkel, mit Draco. Neki ezek a rendezv�nyek csak a k�nyelmetlens�get jelentett�k, �s sok �res fecseg�st, sok �res, �s �rt�ktelen emberrel. A Miniszt�riumot k�pvisel� hivatalnokok �gy j�rtak-keltek a t�megben eg�sz nap, �s est�nk�nt a b�lon, mintha �k is az els� sorban lettek volna, amikor az utols� csat�ba indultak. Ilyenkor mindig el�nt�tte a d�h, hiszen az eg�sz Miniszt�riumot evaku�lt�k Londonb�l, �s egy eldugott, vid�ki telep�l�sen �l�sezett a var�zsvil�g teljes vezet�s�ge.
Vacsora ut�n a szob�j�ban �ld�g�lt �s olvasgatott, amikor egy ismeretlen bagoly r�ppent be a nyitott ablakon, egy nagy bor�t�kot cipelve. Kicsit esetlen�l landolt az asztalon, �s f�radtan huhogott az elm�ly�lt f�rfinak. Piton csak ekkor vette �szre a madarat, �s annak igencsak terjedelmes k�ldem�ny�t. Sejtelme sem volt, mi lehet a bor�t�kban, hiszen az el�fizetett szaklapok m�r meg�rkeztek a m�lt h�ten. Leoldotta a mad�r terh�t, �s szabadul�sa pillanat�ban a bagoly sz�rnyra kapott, majd elt�nt a s�t�t �gbolton.
Perselus kibontotta a bor�t�kot, �s meglepet�s�re a magazin csusszant ki bel�le, mellette egy lev�llel. A f�rfi r�gt�n r�j�tt, kit�l j�tt a k�ldem�ny, �s �rdekl�dve kezdte olvasni Hermione sorait.

Kedves Professzor!

Visszak�ld�m a magazinj�t, nekem nincs r� sz�ks�gem. Az okokat, azt hiszem, meg�rti… nem az �n �rdekl�d�si k�r�mbe tartozik ez a kiadv�ny… M�skor legyen kicsit figyelmesebb, mert k�nnyen illet�ktelen kezekbe ker�lhet, �s annak s�lyos k�vetkezm�nyi lenn�nek! Azt hiszem, Luna l�tta a tesztet, de szerencs�re nem lett bel�le probl�ma, �s minden rendben.
Viszl�t a h�tv�g�n!
Hermione Granger

Piton fellapozta az �js�got, �s gyan�ja beigazol�dni l�tszott, mivel m�g mindig benne volt az � �rt�kel�se is. Hihetetlen logik�val azonnal kik�vetkeztette, hogy Hermione nyilv�n l�tta, �s m�r tudja, milyen n�t is szeretne maga mell� a h�res Perselus Piton.
Perselus biztosra vette, hogy a l�ny r�j�tt, hogy a m�sodik eredm�ny az � �rt�kel�se, elv�gre kit�n� logik�val meg�ldott boszork�ny volt. A k�rd�s m�r csak az, hogy hogyan fog viselkedni az inform�ci� birtok�ban. Azt�n k�ts�gei t�madtak, hiszen nem lehet benne biztos, hogy mindez egy�rtelm� Hermione sz�m�ra. Gondolhatja azt is, hogy Draco �jra kit�lt�tte, ez�ttal a val�s v�laszokat megadva, �gy ez is hozz� tartozik.
Mindenesetre a h�tv�g�n majd kipuhatolja a l�ny �ll�spontj�t. Biztosan lesz alkalma besz�lni vele, hiszen tudta, hogy � sem rajong t�lzottan az ilyen �sszn�pi „mosolygunk b�josan mindenkire” jelleg� megmozdul�sok�rt. Perselus annyira k�v�ncsi volt, mit is gondolhat most a l�ny, hogy elhat�rozta, mindenk�ppen besz�l vele n�gyszemk�zt, m�g ha Weasley a feje tetej�re �ll, akkor is. B�r mi�rt is akad�koskodna, elv�gre nem elcs�b�tani akarja…
Terveit nyugt�zva tette el a magazint, majd a levelet egy Draco sz�m�ra el�rhetetlen helyre rejtette, nehogy v�letlen�l a kez�be ker�lj�n. Akkor azt�n magyar�zkodhattak volna mindketten…

***

Lassan teltek a napok Hermione sz�m�ra, hiszen m�r v�rta a h�tv�g�t, f�leg a p�nteket, amikor tal�lkozhat Harryvel �s Ginnyvel, meg a gyerk�c�kkel. D�lut�njai �s est�i csendesen teltek, mag�nyosan, �s gyakran mer�lt eml�keibe a k�zeled� megeml�kez�s hat�s�ra.
Igaz�b�l nem is a harcok jutottak esz�be, ink�bb az azt k�vet� esem�nyek. Amikor a Miniszt�riumba voltak hivatalosak, ahol megkapt�k a kit�ntet�seket, �s nemcsak �k h�rman, hanem szinte mindenki, aki akt�van r�szt vett a harcokban. A kit�ntet�sek �tad�sa ut�n megjelent cikkek hat�s�ra kezdte a k�zv�lem�ny a H�s�k c�mmel illetni �t, Harryt �s Ront, mint azt a h�rom embert, akik k�zvetlen�l felel�sek Voldemort hal�l��rt.
A var�zsvil�g hetekig hangos volt a tri� h�stetteir�l sz�l� t�rt�netekt�l �s besz�mol�kt�l, �s a Reggeli Pr�f�ta szinte isten�tette Harry Pottert, a fi�t, aki v�get vetett a s�t�t var�zsl�k hatalm�nak. Mintha teljesen megfeledkezett volna arr�l a sz�mos lej�rat�, s�rba tipr�, �s megal�zni igyekv� �r�s�r�l, amivel a fi�t t�madt�k, amikor h�j�n voltak a c�mlap-sztorinak, vagy cs�kkent az �js�g n�pszer�s�gi indexe. Harry Pottert b�rmikor el� lehetett venni, mint egy nyulat a kalapb�l, �s m�ris dupl�j�ra emelkedett az eladott lapok sz�ma, nem sz�m�tott, hogy milyen m�lyen g�zolnak bele valakinek az �let�be.
Hermione szerd�n este �gy d�nt�tt, nem h�zza tov�bb az id�t, �s meg�rja Drac�nak a levelet, amiben hivatalosan is elfogadja a megh�v�st a h�tv�gi rendezv�nyre, �s a b�lra. Mag�ban mosolyogva akasztotta ki vadonat�j b�li ruh�j�t a szekr�ny elej�re, �s csak gy�ny�rk�d�tt benne. Sajnos, �r�me nem tartott t�l sok�ig, mert esz�be jutott, hogy ha akkor r�gen nem t�rt�nik az a sajn�latos baleset, akkor most nem a volt mardek�ros oldal�n vonulna be a Nagyterembe, hanem Ron k�s�rn�.
B�rmennyire is sajn�lta, nem tudott megbocs�tani a fi�nak az�rt, amit tett. Egy ilyen cselekedetre nincs ments�g, legal�bbis � nem tud elfogadni semmilyen kifog�st. Valahol m�lyen m�r nem haragudott a fi�ra, de a vesztes�ge oly nagy, �s s�lyos volt, amit nem tudott elfelejteni. Csak kev�sen m�lott, hogy nem lett �letre sz�l� k�vetkezm�nye annak az est�nek. Pedig milyen boldogok lehetn�nek most…
F�lt a h�tv�g�t�l, hogy milyen lesz, ha �jra tal�lkoznak, mire sz�m�that hajdani kedves�t�l. Tudta, hogy Harry mellette �ll, �s Ginny is az � p�rtj�t fogja m�g ma is, de m�gis agg�dott. Nem akarta, hogy Ron ism�t azzal t�ltse a napot �s az est�t, hogy �t gy�zk�dje, kezdj�k �jra. Nem lenne m�r semmi �rtelme, ami elveszett, azt nem lehet visszahozni soha t�bb�.
Hermione egy neh�z s�hajjal elszak�totta mag�t az eml�kekt�l, �s ink�bb aludni t�rt, csak hogy ne kelljen ezekre eml�keznie. Szerette volna v�gre egyszer nyugodtan elt�lteni az �nneps�get, �s ha ehhez az kell, hogy Draco Malfoy oldal�n jelenjen meg, akkor megteszi.

P�nteken reggel m�r nem nyitotta ki az irod�t, �gyis tudta mindenki, hogy az �nneps�g el�tti napon nem fog dolgozni, hiszen j� el�re megbesz�lt�k Lun�val a szabadnapot. Izgatottan k�sz�l�d�tt az Abszol �tra, hiszen v�gre l�thatja bar�tait.
Id�ben elk�sz�lt, �s amikor az �ra az indul�st jelezte, m�r csak annyi dolga volt, hogy k�zbe vette t�sk�j�t, �s a f�zfa takar�s�b�l hoppan�lt.

A k�vetkez� percben m�r a Foltozott �st h�ts� bej�rat�n�l �llt, �s mosolyogva l�pett be a fogad�ba. M�g szinte be sem csukta maga ut�n az ajt�t, m�ris a nyak�ba kapott k�t �lel� kart, illetve a dereka t�j�n tov�bbi hasonl�an lelkes szor�t�st �rzett. Nevetve bontakozott ki Ginny, �s az ikrek �lel�s�b�l.
- Merlinre, Ginny! – kapott leveg� ut�n Hermione. – De j� l�tni titeket!
- T�ged is – hallott egy f�rfihangot a h�ta m�g�tt. – J�l n�zel ki, bar�tn�m!
- Harry! – �lelte �t r�g l�tott bar�tj�t a l�ny, aki hasonl� �r�mmel viszonozta a szor�t�st. – Sr�cok – fordult a k�t kisfi� fel� –, titeket milyen b�b�j tal�lt el, hogy m�r ilyen nagyok vagytok?
- N�nek, mint a bolondgomba – nevetett Ginny, ahogy belek�colt a k�t lurk� haj�ba, akik felbuzdulva a Hermion�t�l hallottakon, elszaladtak j�tszani.
- Szerintem �lj�nk le – javasolta Harry az asztal fel� terelve a k�t l�nyt. – Mes�lj, Hermione, hogy vagy? Megy az iroda?
- Igen, Harry, nem panaszkodhatom – b�lintott a l�ny. – J�l vagyok, b�r nem nagyon t�rt�nik velem semmi k�l�n�s – hagyta figyelmen k�v�l az elm�lt hetek esem�nyeit. – Lun�val j�l tudunk egy�tt dolgozni, igaz�n nem lehet egyetlen rossz szavam se. T�nyleg levetk�zte azt az �lmatag viselked�s�t, amit az iskol�ban produk�lt. �s veletek mi t�rt�nt, mi�ta nem tal�lkoztunk? A leveleitekb�l nem der�lt ki sok minden…
- Harry a k�vets�gen t�lti ideje nagy r�sz�t – felelte Ginny –, �n meg otthon vagyok a sr�cokkal. N�ha beseg�tek a helyi ispot�lyban, ha t�bb gy�gy�t�ra van sz�ks�g. N�lunk zajlik az �let, h�la a fi�knak.
- Igen, Ginny sokszor alig b�r vel�k – b�logatott vid�man Harry. – Att�l f�l, hogy v�gk�pp elvesz�ti a kontrollt felett�k, ha nagyobbak lesznek.
- Nem is csod�lom, annak alapj�n, amit �rt�l, Ginny – n�zett r� Hermione a bar�tn�j�re. – Rem�lem, most nem csak n�h�ny napra j�ttetek! Szeretn�k kicsit t�bb id�t elt�lteni veletek, mint legut�bb!
- Nem, most maradunk legal�bb k�t hetet, de lehet, hogy t�bbet is – felelte Harry, megnyugtatva ezzel Hermion�t. Azt�n elkomolyodott �s halkan megjegyezte – Nem �reztek valami furcs�t, l�nyok?
- Mire gondolsz, Harry? – k�rdezte Ginny.
- Nem is tudom… r�gen �reztem m�r ilyet – n�zett sz�t felt�n�s n�lk�l. – Nem is tudom, de… mintha valaki figyelne…
- M�r nekem is felt�nt az elm�lt napokban – n�zett r�juk Hermione kiss� fesz�lten –, de azt hittem, csak az �ld�z�si m�ni�m �jult ki, mert nem l�ttam soha senkit.
- Megnyugtatlak, nem �jult ki – sz�lt neki Harry, mik�zben a termet figyelte nyugodtan. – Nincs �tleted, ki lehet?
- Sajnos, fogalmam sincs – r�zta a fej�t a l�ny. – Mindig csak akkor �reztem, amikor az utc�n voltam, de ott annyi a mugli, hogy nem akartam m�gi�t haszn�lni. Legut�bb akkor, amikor a b�li ruh�mat vettem.
- �rdekes – n�zett k�r�l Ginny is �vatosan. – Nem l�tok senkit, aki gyan�s lehet…
- Nem, Ginny – fordult vissza Harry komoly tekintettel. – Valaki van itt, �rzem. �s azt is sejtem, hol lehet…
- Harry… – sz�lt f�rje ut�n Ginny, de � m�r siet�s l�ptekkel a h�ts� ajt� fel� tartott, mag�ra hagyva a k�t meglepetten pislog� l�nyt.
- M�g mindig �lnek benne a r�gi meg�rz�sek – n�zett Harry ut�n Hermione is.
- Igen – b�lintott Ginny –, m�g ugyanolyan �ber, mint volt. Nem sok minden maradhat el�tte rejtve. K�pzeld, m�g azt is kital�lta, hogy hov� rejtem a kar�csonyi aj�nd�kokat.
- Nem meglep� – mosolyodott el Hermione, mik�zben a nem messze j�tszadoz� ikreket figyelte, �s kicsit furcs�n �rezte mag�t a jelenet l�tt�n.
Ny�lt az ajt�, �s Harry m�r visszafel� tartott, egyed�l, �s bossz�s tekintettel. Ginny �s Hermione k�rd�n n�ztek r�.
- Semmi… - huppant le a sz�kre a fi�. – Mire ki�rtem, hoppan�lt. M�g hallottam a pukkan�st, de m�r nem l�ttam sehol. M�g kicsit k�r�ln�ztem, h�tha csak itt hoppan�lt az Abszol �ton, de semmit nem �reztem.
- Rem�lem, nem valami sz�k�tt, vagy bujk�l� hal�lfal� j�tt vissza… – agg�dott Hermione. – Csak tudn�m, mi�rt k�vet, mit akar vele el�rni. Sokra nem menne, �s ha komolyan �rtani akart volna, m�r megtehette volna, hiszen m�r t�bbsz�r k�vetett, �s �n soha nem j�ttem r�, ki az, �s honnan figyel.
- Szerintem rendelj�nk valamit enni – javasolta Ginny t�m�t v�ltva. – M�r a sr�coknak is ideje enni – �s m�r el is indult begy�jteni a k�t elsz�ntan menek�l� gyerk�c�t.

Megrendelt�k az eb�det, amit hamarosan m�r t�laltak is nekik, �s j��z�en kezdtek enni. Eb�d k�zben feleleven�tett�k iskol�s �veik eml�keit, tal�n annak k�sz�nhet�en, hogy a h�tv�g�t a Roxfort falai k�z�tt t�ltik majd. Vid�m hangulatuk mintha �tragadt volna a szomsz�dos asztalokra is, egyre t�bb helyen lehetett nevetg�l�st hallani. Amikor m�r a desszertn�l j�rtak, �s a gyerekek �jra j�tszani indultak, ism�t el�ker�ltek a komolyabb t�m�k, �s azt�n Harry halkan feltette azt a k�rd�st, amit sz�ve szerint m�r a tal�lkoz�s pillanat�ban feltett volna. - Hermione, mi a helyzet veled �s Ronnal?
- Semmi – v�laszolta csendesen a l�ny. – Nem tal�lkoztam vele a tavalyi �nneps�g �ta.
- Nem is keresett az�ta? – k�rdezte Ginny egy�tt �rz� tekintettel.
- De, keresett – b�lintott keser�en Hermione. – Tal�n k�t levelet �rt, ha j�l eml�kszem. Nem �rtem, mi�rt nem k�pes felfogni, hogy nem akarok m�r t�le semmit?
- V�laszolt�l neki?
- Nem, Harry, nem v�laszoltam. Megmondtam neki egy �vvel ezel�tt is, hogy t�bbsz�r nem mondom el, hogy ne keressen, mert nem tudok t�bb� �gy r�n�zni, mint r�gen. T�l nagy vesztes�get okozott nekem azzal az egy est�vel, �s ezt nem tudom sem elfelejteni, sem megbocs�tani.
- Igazad van, Hermione – fogta meg bar�tn�je kez�t Ginny. – �n sem tudn�k megbocs�tani �s elfelejteni ilyesmit. Miut�n szak�tottatok, megkeresett engem is, hogy besz�ljek veled, de mondtam neki, hogy ez a ti dolgotok, �s hogy igazad van, mert nincs ments�g a viselked�s�re, �s arra, amit tett. J�l �sszeveszt�nk, �s az�ta nem besz�ltem vele �n se, csak amikor itthon voltunk az �nneps�gen. Anya is haragszik r�, m�g mindig.
- Ginny, �n soha nem k�rtem, hogy forduljatok el t�le – mondta Hermione halkan. – � a testv�retek, �s Harry, neked a legjobb bar�tod volt mindig is.
- N�zd, Hermione – sz�lt komolyan Harry. – Igaz, hogy � volt a legjobb bar�tom hossz� �vekig, �s igaz, hogy az utols� pillanatig kitartottunk egym�s mellett, de nem tudom neki eln�zni, amit veled tett. Ha azt mondan�m neki, hogy m�g mindig ugyanolyan bar�tom, mint volt, hazudn�k. Mindenkinek. Neki is, neked is, �s magamnak is. Senki nem csin�l ilyet a bar�tj�val, a szerelm�vel, azzal az emberrel, aki fontos neki.
- De… – kezdett volna ellenkezni Hermione, de Harry f�lbeszak�totta.
- Nincs de, Hermione! Nem lenne �rtelme. Annyi szerencs�je van, hogy szinte senki nem tud semmit, csak mi, mert ha kider�lne, hogy mi t�rt�nt, senkinek nem lenne nyugta. Ha lenne egy cs�ppnyi esze, elfogadn� a d�nt�sedet, amit �vek �ta szajk�zol neki, �s csendben megh�zn� mag�t, vagy valahol megpr�b�lna �j �letet kezdeni.

Hamar eltelt a d�lut�n, �s id�vel m�r m�sr�l is tudtak besz�lgetni, mint Ronr�l. Mikor s�t�tedni kezdett, Ginny �sszeszedte a gyerekeket, akiket m�r kell�en kimer�tett az eg�sz napos j�t�k, �s szaladg�l�s, majd elb�cs�ztak Hermion�t�l.
- Holnap tal�lkozunk – �lelte meg Ginny. – Nagyon k�v�ncsi vagyok �m a ruh�dra! – kacsintott cinkosan vigyorogva.
- �n is a tiedre – mosolygott vissza Hermione, mik�zben l�tta a fej�t cs�v�l� Harryt. – Mi a gond?
- Semmi, csak ha tal�lkoztok, olyanok vagytok, mint amikor m�g iskol�ba j�rtunk – vigyorgott m�r Harry is. – Ruh�k, cip�k, smink, parf�m… Mintha csak az lenne, hogy ki lesz a csinosabb, �s el tudj�tok-e csavarni a kiszemelt fi� fej�t.
- T�nyleg, Hermione – kapta fel a fej�t Ginny – kivel j�ssz a b�lra?
- Az legyen ink�bb meglepet�s… – pirult el a l�ny.
- Nocsak, nocsak – incselkedett Harry. – Ki lesz a szerencs�s? Most m�r �n is k�v�ncsi vagyok!
- Majd megl�tj�tok, de annyit szeretn�k k�rni, hogy ne t�vesszen meg a l�tszat titeket. Nem minden az, aminek els�re gondoln�nk…
- Hermione! Mi ez a titkol�z�s? – k�rdezgette tov�bb Harry. – Csak nem egy megold�sra v�r� rejt�lyt adsz a kezembe? Tudod, hogy nem b�rom ki, hogy meg ne oldjam…
- Semmi ilyesmir�l nincs sz�, de egyel�re nem mondhatok t�bbet – r�zta a fej�t Hermione. – Csak tegy�tek, amit k�rtem, �s ne vonjatok le t�ves k�vetkeztet�seket.
- Rendben – s�hajtott Ginny beleegyez�en. – Induljunk, Harry, mert a fi�k itt fognak elaludni. Szia, Hermione, holnap tal�lkozunk.
- Sziasztok – k�sz�nt el a l�ny is t�volod� bar�tait�l, kiss� f�jdalmas pillant�st vetve a k�t k�ly�kre, akik sz�leik karj�ban m�r szinte aludtak.

***

Fort William nyugati kertv�ros�ra is lesz�llt az est, mag�val hozva csillagok milli�rdjainak f�ny�t, �s k�z�tt�k b�szk�n n�zett a vil�gra a n�v� Hold. Az egyik k�ria kertj�ben mag�nyos f�rfi �lldog�lt egy gy�ny�r� r�zsalugas el�tt. Soha nem l�tott gyeng�ds�ggel �rintette meg a b�rsonyos szirmokat, �s hajolt k�zelebb, hogy �rezze finom illatukat. Tudta, hogy nem l�tja senki, ez�rt is mert engedni a k�sztet�snek, hiszen m�sok el�tt soha nem adta volna jel�t, hogy szinte rabul ejti ez a csod�s vir�g. Sehol egy vadhajt�s, egyetlen hiba sem volt felfedezhet� rajta.
- T�k�letes… – s�gta maga el� a f�rfi szeretettel n�zve a kert d�sz�t.
Tekintet�vel egyenk�nt sorra vette a fejeket, keresve a legszebbet, hiszen a legszebb r�zsasz�lnak holnap k�ldet�se lesz. M�snap este valaki haj�ba t�zve mutatja meg a vil�gnak, milyen p�ratlan sz�ps�g lelhet� a vil�gban. Elk�pzelte, amint � maga t�zi valakinek f�rtjei k�z� a r�zs�t, �s az elk�pzelt arc kedvesen elpirulva mosolygott r�, halkan megk�sz�nve az aj�nd�kot. Furcsa mocorg�s indult el valahonnan a gyomra k�rny�k�r�l, �s k�szott egyre feljebb, amint a csillog� barna szemekbe n�zett �s lassan testet �lt�tt egy gondolat…

***

Felvirradt a nagy nap, �s Hermione l�zasan k�sz�l�d�tt a vas�rnap reggelig tart� rendezv�nyre. Gondosan becsomagolta �j ruh�j�t, �s cip�j�t, valamint az esti sminkhez sz�ks�ges apr�s�gokat. A m�r elpakolt holmik mell� ker�ltek egy�b ruhadarabok, t�bbek k�z�tt egy h�l�ing, �s k�nt�s is. A h�l�ing kiv�laszt�sakor gondolkod�ba esett, hogy k�nyelmeset, vagy sz�pet vigyen-e mag�val, de gy�z�tt a benne �l� n�, �s a sz�pet v�lasztotta.
A napk�zben viselni k�v�nt, halv�nyz�ld ny�ri ruh�j�t m�r felvette, l�b�t egy k�nny� papucsba b�jtatta, haj�t kif�s�lte, �s leengedve hagyta. �gy gondolta, ez a ruha nem kelt majd akkora felt�n�st a sz�ne miatt, mintha a b�li ruha lenne z�ld. Amikor mindent rendben tal�lt, �sszezsugor�totta az eg�szet, �s az imm�r apr� csomagot t�sk�j�ba tette.
Hamar megreggelizett, �s m�r indult is, hogy a Drac�val megbesz�lt tal�lkoz�si pontra hoppan�ljon.

A fi� m�r v�rta Roxmorts hat�r�ban. Vil�gos, ny�ri nadr�got viselt, �s vil�gos inget, aminek fels� gombjait nyitva hagyta, sz�m�tva a j� id�re. Hermione k�zelebb l�pett a v�rakoz� Drac�hoz.
- Szia – k�sz�nt a fi� mosolyogva.
- Szia – mosolygott vissza a l�ny f�lszegen, de meg is r�tta mag�t kisl�nyos viselked�se miatt.
- Kezdhetj�k a m�sort? – k�rdezte Draco.
- Azt hiszem, igen – b�lintott Hermione.
- Akkor induljunk el – j�tt a javaslat. – Szerintem el�sz�r menj�nk fel a kast�lyba, �s pakoljunk le, majd ut�na sz�tn�z�nk, kik vannak m�r itt.
- Rendben – egyezett bele a l�ny, �s elindultak az iskola fel�.
Csendben l�pkedtek egym�s mellett, m�r szinte fel�rtek a kast�lyhoz, amikor az els� emberekkel tal�lkoztak. Hermione visszatartotta a l�legzet�t egy pillanatra, de a mellette s�t�l� fi� biztat�an r�mosolygott, �gy mire elhaladtak a fura pillant�sokat v�lt� var�zsl�k mellett, m�r megk�nnyebb�lten, �s valamivel nyugodtabban f�jta ki az elhaszn�lt leveg�t.
- Ideges vagy? – k�rdezte Draco.
- Egy kicsit… – n�zett r� Hermione. – M�g a java h�tra van…
- Igen, �n is azt hiszem – �rtett egyet a fi�. – De nem kell agg�dnod, ha valaki esetleg s�rt� m�don reag�lna, term�szetesen nem fogom engedni.
- K�sz�n�m, ez igaz�n kedves – v�laszolta a l�ny.
- Ez a legkevesebb az�rt, ami�rt hajland� vagy elj�tszani, hogy velem vagy, �s t�bb k�z�nk van egym�shoz, mint eddig. Egy�bk�nt csinos a ruh�d – b�kolt vigyorogva –, direkt v�lasztottad a z�ldet?
- Nem – szabadkozott a l�ny –, csak �gy gondoltam, hogy nem olyan durva, ha napk�zben vagyok z�ldben, mintha este, a b�lon.
- Pedig j� �ll neked a z�ld…
- K�sz�n�m – fogadta Hermione az �jabb b�kot bizonytalanul. Mi �t�tt a fi�ba, hogy akkor is dics�ri, amikor nem is hallja senki? – A professzor m�r itt van?
- M�g nincs, k�s�bb j�n, ha m�r szinte mindenki itt lesz. �gy elker�li, hogy az �rkez�k sora mind �dv�z�lje �t. Tudod, hogy soha nem b�rta a felhajt�st…
- Igen, ez nem lep meg… – felelte a l�ny, mik�zben el�rt�k a kaput, �s bel�ptek a kast�ly k�r�lvev� parkba.
Hermione er�s sz�vdobog�ssal n�zett a kast�ly �gbe t�r� tornyaira, �s ugyanaz az izgalom fogta el, mint h�t �ven �t minden iskolakezd�s alkalm�val. A napf�ny megcsillant az ablakokon, �s az eg�sz �p�let valamilyen m�rhetetlen nyugalmat sug�rzott fel�. �gy �rezte, mintha hazat�rt volna, hi�ba telt el m�r annyi �v itt folytatott tanulm�nyai �ta.
Draco is csod�lattal n�zte az �don falakat, melynek minden darabja k�l�n t�rt�netet, kalandot mes�lhetett volna.

El�rt�k az ajt�t, �s bel�ptek az el�csarnokba. Szemben, a m�rv�nyl�pcs� alj�ban megpillantott�k McGalagony professzort, amint �ppen egy csapat vend�get igaz�tott el, merre tal�lj�k a sz�mukra kijel�lt vend�gszob�kat.
Hermione �s Draco odal�ptek volt tan�rukhoz, aki kicsit meglepetten tekintett az �rkez� p�rosra.
- J� napot, professzor – k�sz�nt�tt�k szinte k�rusban.
- �dv�zl�m Miss. Granger – k�sz�nt a professzor. – Mr. Malfoy, micsoda meglepet�s. Tavaly nem l�ttam az �nneps�gen.
- Val�ban, professzor, sajnos nem tudtam elj�nni. De most �r�mmel p�tolom az elmulasztott r�szv�telt.
- �rtem – b�lintott McGalagony. – Nos, mivel nem egy�tt sz�m�tottam magukra, �gy fel kell tennem a k�rd�st, hogy k�z�s szob�t �hajtanak-e?
Hermione elakad� l�legzettel n�zett Drac�ra, aki gyorsan a helyzet magaslat�n termett, �s sz�les mosollyal n�zett a professzorra.
- Igen, professzor, megk�sz�nn�nk, amennyiben lehets�ges.
- Rendben – b�lintott McGalagony enyh�n meglepetten, de nem k�rdez�sk�d�tt tov�bb. – A m�sodik emeleten tal�lj�k a szob�t, Lady Clemence portr�ja m�g�tt. A jelsz�t ezen a pergamenen tal�lj�k.
- K�sz�nj�k, tan�rn�! – vette �t Draco a pergament. – Viszl�t k�s�bb!
Elindultak felfel� a m�rv�nyl�pcs�n, �s ahogy kiss� elt�volodtak a boszork�nyt�l, Hermione nem tudta tov�bb visszafogni mag�t.
- Neked teljesen elment az eszed? – mordult r� a fi�ra. – Mi az, hogy k�z�s szoba, �s megk�sz�nn�nk? - Sajn�lom, de �gy hiteles a j�t�kunk – n�zett r� Draco. – Ha k�l�n szob�ba k�rj�k az elsz�ll�sol�st, ki hitte volna el, hogy egy�tt vagyunk?
- De �gy m�r teljesen biztos, hogy mindenki azt fogja hinni, hogy veled j�rok, vagy valami – dohogott tov�bb Hermione.
- Lehet, de amint Perselus bel�tja, hogy �gymond, norm�lis vagyok, meg�g�rem, hogy ha akarod, l�tv�nyos szak�t�si jelenet mellett elv�lnak �tjaink.
- �s ha keresztap�d nem fog hinni egyetlen napnak? – k�rdezte gyanakodva a l�ny. – Csak nem v�rod el m�g azt is, hogy ak�r hetekig elj�tszom a bar�tn�det?
- Hm… most hogy mondod, m�g ez is lehets�ges – merengett el az �tleten Draco.
- Hah! Gratul�lok! Draco Malfoy, a nagy strat�ga – g�nyol�dott Hermione, amikor m�r a portr� el�tt �lltak. Kikapta a fi� kez�b�l a pergament, �s a Lady fel� fordulva elmondta a jelsz�t. – Hajnalf�ny!

Lady Clemence finom f�hajt�ssal utat nyitott a p�rosnak, akik hamar elt�ntek a portr� m�g�tt, hogy odabent majd tov�bb folytathass�k a vit�t. A szoba igaz�n sz�p volt, felvonultatta a Roxfort alap�t�ira jellemz� sz�neket, m�gsem volt �zl�stelen az �sszk�p. Hermione kritikus szemmel n�zte a szoba k�zep�n �ll�, egyetlen �gyat. Nem gondolkodott sok�ig, el�vette p�lc�j�t, �s a k�vetkez� percben m�r k�t �gy helyezkedett el a szob�ban, majd tov�bb fordult, hogy szem�gyre vegye a tov�bbi berendez�st.
Draco a falnak d�lve, karjait maga el�tt �sszefonva, mosolyogva figyelte az ide-oda l�pked� l�nyt, amint a szob�jukat rendezte �t, elv�r�sainak megfelel�en. Hamarosan mindennek meglett a helye, majd k�vetkezett a f�rd�szoba, ahol Hermione egy b�natos s�haj ut�n mindent �gy hagyott, ahogy volt. Helysz�ke miatt ugyanis nem volt lehet�s�ge semmilyen �talak�t�sra.
- K�sz vagy? – k�rdezte Draco valamivel k�s�bb, amikor az �jdons�lt lakberendez� feladta a szob�val v�vott harcot.
- Teljesen… – felelte lemond�an Hermione. – Ez m�r �gy marad reggelig…
- Nem kellene ennyire agg�dnod – sz�lt a fi�, �s l�that�an j�l sz�rakozott a l�ny k�njain –, nem akartalak let�madni az �jszaka s�t�tj�ben.
- Ez igaz�n megnyugtat�, de m�g mindig nem besz�lt�k meg, mi lesz, ha Piton nem veszi be a mai el�ad�sunkat.
- Nem tudom – felelte egyszer�en Draco. – Att�l f�gg, hogy hogyan fog reag�lni. Ha nem j�l, akkor arra gondoltam, hogy megk�rlek, j�tszunk tov�bb. De ezen m�g r��r�nk gondolkodni, elv�gre m�g nem is l�tott minket.
- J�l van – egyezett bele Hermione –, akkor pakoljunk ki, �s menj�nk le.

Hermione az egyik szekr�nybe bepakolta minden holmij�t, de a b�li ruha, �s a cip� tov�bbra is a dobozban lapult. Nem akarta, hogy a fi� megl�ssa, mit fog viselni, �gy ha nem is tetszik majd neki, este m�r nem tehet ellene semmit. Miut�n minden a hely�re ker�lt a szekr�nyben �s a f�rd�szob�ban, Hermione m�g utolj�ra ellen�rizte mag�t a t�k�rben, �s t�sk�j�val a kez�ben v�rakoz�an n�zett Draco fel�, aki m�r indul�sra k�szen v�rta.
- Mehet�nk? – k�rdezte a fi� vid�man, �s a l�ny b�lint�s�ra kinyitotta el�tte a portr�t, �s kil�ptek a folyos�ra.
Hermione megv�rta, am�g Draco is ki�rt mell�, majd a fi� k�nnyed�n k�zen fogta, �s elindult a feszeng� l�nnyal az el�csarnok fel�. �tk�zben csod�val hat�ros m�don nem tal�lkoztak senkivel, ami tal�n a viszonylag korai id�pontnak volt k�sz�nhet�.
Kil�ptek a parkba, �s Roxmorts fel� vett�k az ir�nyt, hogy sz�tn�zzenek a faluban is. Ahogy k�zeledtek, m�r hallott�k a zsibong�st, amit az �sszegy�lt var�zsl�k �s boszork�nyok okoztak. A falu f�utc�j�ra �rve Hermione megtorpant egy pillanatra, �s Draco, aki az �zleteket figyelte, nem �rtette, mi t�rt�nhetett, am�g meg nem l�tta az el�tt�k �ll� csal�dot. Harry Potter �s feles�ge, Ginny, gyermekeik kez�t fogt�k, �s d�bbenten n�zt�k az el�tt�k �ll� p�rost, melynek egyik tagja elford�totta pirul� arc�t, m�g a m�sik tagja nyugodt hangon sz�lalt meg.
- Sziasztok – k�sz�nt Draco udvariasan, mik�zben finoman megszor�totta Hermione kez�t. – �r�l�k, hogy tal�lkoztunk.
- Sziasztok – ny�gte ki Harry �sszeszedve l�lekjelenl�t�t, �s felid�zve bar�tn�je tegnapi szavait. – Micsoda meglepet�s…
- Mire gondolsz, Harry? – k�rdezte Draco. – Arra, hogy itt vagyok, vagy arra, hogy Hermion�val vagyok itt?
- Val�j�ban mindk�t vari�ci� meg�llja a hely�t, Draco – v�laszolt f�rje helyett Ginny. – Nem mondhatn�m, hogy b�rmelyikre is sz�m�tottunk.
- Rem�lem, nem kell tartanunk nemtetsz�setek kinyilv�n�t�s�t�l – n�zett a szem�be Draco, felk�sz�lve mindenre.
- Term�szetesen, nem – sz�lt Harry. – Hermione feln�tt n�, tudja, hogy mit csin�l, ezen k�v�l meg tudja mag�t v�deni, �s �n nem sz�lok bele az �let�be. Amennyiben neki a te t�rsas�godra van sz�ks�ge, �n nem �llok az �tj�ba.
- Ez kedves t�led, Harry – sz�lalt meg Hermione el�sz�r a besz�lget�s folyam�n. – Azt hiszem, mi megy�nk is. A besz�dn�l tal�lkozunk.
- Sziasztok – k�sz�nt ut�nuk Ginny, �s szeme villan�sa el�rulta Hermion�nak, hogy err�l bizony m�g besz�lni fognak alkalomadt�n.

- Ez k�nos volt – sz�lt csendben Hermione, �s elengedte a fi� kez�t.
- Szerintem nem, s�t – ellenkezett Draco. – Meglep�en nyugodtan kezelt�k, hogy egy�tt l�ttak minket. Tudtak r�lunk?
- Nem eg�szen – vallotta be a l�ny. – Tegnap vel�k eb�deltem, �s Ginny megk�rdezte, kivel j�v�k ma. Nem �rultam el, hogy veled, csak annyit mondtam, hogy ne lep�djenek meg, �s hogy nem minden az, aminek l�tszik.
- �rtem – b�lintott a fi�. – V�g�l is, nem baj, hogy ezt mondtad nekik. Potter nem az a pletyk�s fajta, �s tudja, mikor mire kell odafigyelni.
Tov�bb s�t�ltak egym�s mellett a faluban, �s bizony nem ker�lt�k el a f�rk�sz� tekinteteket, az �sszes�g�sokat, pedig nem is k�zen fogva mentek. N�ha elhallgattak az �ppen besz�lget� csoportok, akik mellett elhaladtak, m�sok sz�les vigyorral hajoltak �ssze pusmogni. Hermione egy id� ut�n kezdett felengedni, Draco nyugtat� szavainak hat�s�ra kezdte figyelmen k�v�l hagyni a t�meget, �s m�r nyugodtan besz�lgetett k�s�r�j�vel, �s az itt-ott felbukkan� r�gi iskolat�rsakkal.
A d�lel�tt �gy telt el, besz�lgetve, nevetg�lve, a baz�rban n�zel�dve. Hermione mosolyogva figyelte a gyerekeket, amint sz�leiket ny�zt�k egy-egy enyhe m�gi�val ell�tott j�t�k�rt. Megeb�deltek az egyik fogad�n�l egy hatalmas s�tor alatt, �s m�g �ld�g�ltek egy darabig a vizslat� tekintetek keresztt�z�ben, miel�tt visszaindultak volna a kast�ly parkj�ba, ahol m�r bizony�ra k�szen volt az emelv�ny a miniszteri besz�dekhez.

K�nyelmesen s�t�ltak Roxfort fel�, �s Draco vidor hangulat�nak h�la, Hermione olykor meg�rezte a fi� karj�t, ahogy a v�ll�t �t�lelte, �s �gy ballagtak tov�bb, mint egy szerelmesp�r. Bel�pve a birtokra m�r l�tt�k a gy�lekez� t�meget. �ppen nevetg�ltek valamin, amikor egy d�h�s ki�lt�s hangzott eg�szen k�zelr�l.
- Malfoy!
Draco odakapta a fej�t, de m�r csak egy sebesen k�zeled� �kl�t l�tott, k�zben hallotta Hermione ki�lt�s�t, de nem �rtette, mit sik�t a l�ny. Hallotta csontja reccsen�s�t, �rezte, amint valami meleg el�nti az arc�t, ahogy h�traesett, �s elter�lt a f�ld�n. Megpr�b�lt felkelni, de nem siker�lt, �s az utols�, amit l�tott, egy d�bbenten figyel�, fekete szemp�r volt.