A k�vetkez� n�h�ny napban Draco �s Piton �gy ker�lgett�k egym�st, mint macska a forr� k�s�t. Kerest�k a megfelel� id�pontot, a megfelel� k�r�lm�nyt, vagy ki tudja mit, de egyik�k sem �rt el eredm�nyt. Mindketten �gy �rezt�k, hogy v�szesen fogy az id�, �s ha m�g ezen a ny�ron szeretn�nek valamilyen eredm�nyt, akkor �ssze kell szedni�k magukat.
A helyzet�ket nehez�tette, hogy tudt�k, a m�sik is mardek�ros, �gy nem k�nny� t�rbe csalni. �tl�tsz� tr�kk�k, vagy v�letlen�l elejtett, m�gis c�lz� szavak sz�ba sem j�hettek. Nem, ide valami vil�gmegv�lt�, soha nem tapasztalt csalafintas�g kellett, ami annyira egyszer�, hogy a m�sik m�g csak v�letlen�l sem gyanakodhat semmire. Ezzel akadtak neh�zs�geik, hiszen nem k�nny� b�rminek is a k�t v�gletes �llapot�t ennyire k�zel�teni egym�shoz. Mindig is csak az egyiket alkalmazt�k: vagy borzaszt�an egyszer� a tr�kk, vagy annyira bonyolult, ravaszs�ggal �tsz�tt, hogy aki akarn�, az sem tudn� k�vetni, �s kital�lni, mire is megy ki a j�t�k.

Draco mindenk�ppen v�ghez akarta vinni korszakalkot� �tlet�t, amely a Hermion�val val� els� tal�lkoz�s napj�nak est�j�n jutott esz�be. Fogta azt a bizonyos magazint, �s m�g n�h�ny m�s �js�got, �s kitelepedett vele a kertbe, a gesztenyefa al�. A magazint a megfelel� oldalon kinyitotta, �s �gy helyezte el a kis asztalk�n, mintha �pp csak letette volna, hogy valami m�st megn�zzen, �s k�s�bb ott folytathassa, ahol abbahagyta. Fogott egy m�sik �js�got, �s sz�rakozottan lapozgatott, olvasgatott eg�szen addig, am�g el nem j�tt a d�lut�ni tea ideje, �s Piton megjelent mellette.
- Szia, Perselus – k�sz�nt keresztapj�ra pillantva, majd visszafordult az �js�ghoz, �s �gy besz�lt tov�bb. – Milyen f�zeteket k�sz�tett�l ma?
- �lomitalokat, �s er�s�t� f�zeteket – felelte Piton le�lve. – Mi�rt k�rded? Csak nem r�szt akarsz venni a f�z�sben?
- M�r gondolkodtam rajta… – m�l�zott el a fi� –, v�g�l is eg�sz j� voltam b�jitaltanb�l. �n is kezdhetn�k magammal valamit v�gre, nem igaz?
- Igen, igazad van – b�lintott helyesl�en keresztapja, aki rem�lte, hogy tal�n n�h�ny k�z�s kotyvaszt�s ut�n ki tud szedni valamit Drac�b�l.
- Remek! Akkor m�r holnap veled tartok – hajtotta �ssze az �js�got a fi�. – Elv�gre nincs mire v�rnom Piton erre nem sz�lt semmit, csak t�lt�tt egy-egy cs�sze te�t, majd v�gign�zett az asztalon hever� �js�gok �s magazinok rendetlen halmaz�n. Egy pillanatra megakadt ugyan a tekintete a kinyitott magazinon, de nem tette sz�v�.
- Mire k�sz�lsz ezzel a rengeteg �js�ggal? – k�rdezte nemt�r�d�m hangon, mik�zben kez�be vette az egyik napilapot.
- Semmire, csak olvasgattam – felelte a fi�, majd belekortyolt a te�j�ba.
- Azt hittem, keresel valamit.
- Nem, nem kerestem semmit – mondta Draco, �s felvette a nyitva hagyott magazint. Lapozott egyet, majd felder�lt arccal n�zett Pitonra. – N�zd csak! Egy teszt! Mindig b�rtam az ilyen k�rd��veket. Egyszer olvastam, hogy a muglikn�l t�bb is van az �js�gokban, �s szerencs�tlenek azt hiszik, hogy ha kit�ltik �ket, megtudhatnak valamit magukr�l, vagy az �zl�s�kr�l, meg a szem�lyis�g�kr�l vagy b�rmir�l. Szerintem ostobas�g az eg�sz, de j�l szoktam sz�rakozni, am�g kit�lt�m.
- Nem gondoltam volna, hogy ilyen butas�gokkal foglalkozol – jegyezte meg a f�rfi. – Mi a t�m�ja a tesztnek?
- A n�k – v�laszolta Draco nemes egyszer�s�ggel. Piton k�rd� tekintet�t l�tva magyar�zni kezdett. – Tudod, ez olyan magazin, amit mag�nyos, vagy t�l �l�nk fant�zi�val meg�ldott var�zsl�k sz�m�ra k�sz�tenek. A f� t�ma pedig a n� maga. Tele van csinosabbn�l csinosabb boszork�nyokkal. A tesztb�l pedig megtudhatod, milyen n�t is szeretn�l, ha esetleg eddig nem lett�l volna tiszt�ban a saj�t �zl�seddel.
- �s te ezt ki akarod t�lteni? – h�ledezett a professzor, de k�zben l�zasan j�rt az agya, hogy tal�n most itt az alkalom.
- Persze – vigyorgott a fi�, �s m�r fogta is �nt�lt� penn�j�t, �s nekiveselkedett a k�rd�sek tenger�nek.

Piton figyelte az izgatottan jel�lget� �s karik�z� fi�t, �s k�zben azon t�prengett, hogy ha valahogy l�thatn� a teszt eredm�ny�t, azzal sokat seg�tene mag�n. Elford�totta tekintet�t, �s elm�ly�lten tanulm�nyozni kezdte a r�zsalugast. Hallotta, amint Draco n�ha felkuncog a magazin f�l�tt g�rnyedve, �s legsz�vesebben megk�rdezte volna, hogy mit tal�l olyan mulats�gosnak azon az ostoba teszten, de t�rt�ztette mag�t.
Keresztfia hamarosan elk�sz�lt k�rd��v megv�laszol�s�val, �s eredm�nyeinek �sszes�t�se ut�n elolvasta a magyar�zatot, amit�l a megvil�gosod�st rem�lte. Miut�n befejezte az olvas�st, sz�lesen elvigyorodott, �s Piton fel� fordult.
- Te nem akarod kit�lteni? – k�rdezte rem�nykedve.
- Szerinted ki akarom? – k�rdezett vissza g�nyosan a f�rfi.
- Nem tudom – vont v�llat Draco –, de tal�n eddig nem volt�l teljesen tiszt�ban az �zl�seddel, �s a sz�modra ide�lis n� jellemz�ivel.
- Megnyugtatlak, pontosan tudom, mi a megfelel� sz�momra, b�rmir�l is legyen sz�. �s ebbe a teszt t�m�ja is beletartozik.
- Te tudod – s�hajtott lemond�an a fi�. – Pedig j� m�ka lett volna…
- �rtelmesebb elfoglalts�got is el tudok magamnak k�pzelni, mint ilyen haszontalan tesztek kit�lt�s�t – v�laszolta Piton kiss� megvet�en. – Az ilyesmit azoknak tal�lt�k ki, akik nem rendelkeznek a legcsek�lyebb �nismerettel sem.
- K�sz�n�m sz�pen, hogy ilyen sokra �rt�kelsz! – bosszankodott Draco, b�r nem vette komolyan keresztapja megjegyz�s�t.

Piton ism�t hallgatott, �s k�zben minden figyelm�t te�j�nak szentelte. L�tsz�lag… Hirtelen felmer�lt benne a k�rd�s, hogy keresztfi�nak val�ban vannak-e �nismereti probl�m�i. Most m�r biztos volt benne, hogy megkaparintja a magazint, �s kielemzi Draco kit�lt�tt tesztj�t. Ha el tudn� �rni, hogy ne vigye mag�val, akkor felt�n�s n�lk�l le tudn� ellen�rizni, �s egy�ttal meg is nyugtathatn� mag�t a fi�t illet�en.
Draco azonban m�sk�pp gondolta. Miut�n megitta te�j�t, egy p�ccint�ssel elt�ntette az �sszes �js�got �s magazint, majd indul�shoz kezdett k�sz�l�dni.
- Perselus – sz�lt –, vacsor�ig visszavonuln�k a szob�mba, �s �tn�zn�m az iskolai b�jitaltan k�nyveimet. Nem szeretn�k valamit elrontani, �s h�t, �rtani nem �rthat, ha �tolvasom a fontosabb anyagr�szeket.
- Ez igaz�n hasznos id�t�lt�s lesz – jegyezte meg Piton a tesztre utalva. – Gondolom, az�rt a vacsor�t nem fogod kihagyni.
- Semmik�pp! – felelte Draco. – Lizzy remek vacsor�val k�sz�l, megk�rdeztem t�le kor�bban.
- Rendben – b�lintott a f�rfi, �s �tj�ra engedte a fi�t. Mag�ban bosszankodott, hogy elt�ntette a magazint, de tal�n lesz m�g lehet�s�g, hogy megtudja, amire k�v�ncsi.

�ld�g�lt m�g p�r percig, majd miut�n � is befejezte a te�z�st, felkelt a k�nyelmes sz�kb�l, �s visszat�rt a h�zba. A szalonba l�pve m�r tudta, hogy a szerencse mell� �llt. Az asztalon ugyanis ott volt sz�pen egym�sra rendezve az �sszes �js�g, amit a kerti asztalon l�tott. Meg�llt egy pillanatra hallgat�zni, hogy Draco semmik�pp se buktathassa le, ha m�g nem lenne a szob�j�ban, majd odal�pett az asztalhoz, �s gyorsan megkereste azt a bizonyos magazint.
Le�lt az egyik fotelbe, �s lapozgatni kezdett. Meglep�d�tt a tartalom l�tt�n, n�h�ny k�pn�l tal�n m�g el is pirult volna, ha t�zetesebben megvizsg�lta volna, de most nem volt id� az ilyesmire, hi�ba integettek a led�r boszork�nyok kac�ran fel�. Hamar megtal�lta a tesztet, �s k�v�ncsian olvasni kezdte az els� k�rd�st. El�sz�r csak felvonta szem�ld�k�t, majd egyre nagyobb d�bbenettel, �s �rtetlens�ggel gyorsan �tfutotta az eg�szet. Amikor az �rt�kel�shez �rt, s�padtan ejtette az �l�be a magazint.

***

Hermione az irodai asztala m�g�tt �ld�g�lt, pergameneket rendezgetve. Aznap rengeteg bagoly �rkezett, �s annyi munk�ja lett hirtelen, hogy nem volt ideje a k�t legkomolyabb �gy�n gondolkodni. Luna m�g mindig s�rtettk�nt viselkedett, �s az elm�lt p�r napban csak keveset besz�lgettek, azt is f�leg eb�did�ben. Minden egy�b alkalommal megk�s�relt besz�lget�s kudarcba, �s k�nos cs�ndbe fulladt. Hermione n�h�ny k�s�rlet ut�n, hogy ugyan�gy viszonyuljon t�rs�hoz, feladta a medd� pr�b�lkoz�st. Ha Luna duzzogni akar, h�t akkor duzzogjon.
Unottan oszt�lyozta a leveleket, egyre csak fogyott a hatalmas kupac, m�g az asztal k�l�nb�z� pontjain m�s kupacok emelkedtek. Jobbra fent a h�lgyek v�laszai, balra fent az �j �gyfelek levelei, m�g jobbra lent a f�rfiak v�laszai kaptak helyet, �s a negyedik kupacot az �dv�zl�lapok alkott�k.
Nem volt t�l sok kedve a komoly munk�hoz, ez�rt a negyedik halmot h�zta maga el�, amikor elfogyott a rendezetlen levelek halmaza. Mosolyogva olvasta a k�sz�n� sorokat, a kedvesen mosolyg�, �s integet� p�rokat �br�zol� k�peket pedig a falra t�zte. �r�lt minden egyes ilyen lev�lnek, mert ilyenkor mindig meger�s�t�st nyert, hogy nem hi�ba dolgozik, �s van �rtelme az irod�nak.
Mivel cs�t�rt�k d�lut�n volt, �gy rem�nykedve n�zte az �r�t, mely szerint m�r csak egy �r�t kell elt�ltenie munk�val. Cs�t�rt�k�n ugyanis szabad volt a d�lut�njuk, mivel a kezdeti id�kben mindigfontos programja volt ezeken a napokon. M�ra azonban m�r csak egy szabad d�lut�n volt a szem�ben minden cs�t�rt�k, �s m�r nem lobogott benne az a fesz�lt v�rakoz�s, hogy v�gre Ronnal t�ltheti szinte az eg�sz napj�t.

Ronnak mindig cs�t�rt�k�n volt szabadnapja, �s Hermione �gy int�zte, hogy ezen a napon csak eb�dig tart nyitva az iroda. Ilyenkor mindig sietett haza, �s ezek a d�lut�nok �s estek csak az �v�k voltak, kettesben. N�ha elmentek kir�ndulni, vagy s�t�lni, n�ha megl�togatt�k n�h�ny bar�tjukat, vagy a sz�l�ket, vagy egyszer�en csak otthon voltak, �s besz�lgettek �sszeb�jva a kandall� el�tt. Ron olykor m�g finom vacsor�t is k�sz�tett, amit gyertyaf�ny mellett fogyasztottak el.

M�r nem voltak kettesben t�lt�tt napok a kandall�n�l, nem voltak kir�ndul�sok �s l�togat�sok, �s nem voltak a fi� �ltal k�sz�tett finom vacsor�k sem. Nem v�rta otthon m�s, csak Cs�mp�s, �s � sajnos nem volt mindig el�g j� t�rsas�g a l�nynak, b�rmennyire is szerette a macsk�t. Sokszor hi�nyzott valaki, akivel elt�lthette volna a napj�t.
Hermione kiss� megr�zta a fej�t, hogy elkalandozott gondolatait visszaterelje a helyes ir�nyba. B�rmit is �rez most, nem d�nthetett m�sk�pp annak idej�n. Ron tette megbocs�thatatlan, m�g ha sz�mtalanszor k�ny�rg�tt is a l�nynak, hogy pr�b�lj�k meg �jra. Nem, ami egyszer megt�rt�nt, az megt�rt�nhet m�g egyszer, �s � ezt nem engedheti meg.

Az ut�bbi id�ben, miut�n Luna az irod�ba ker�lt, gyakran szerveztek k�z�s programokat, �s �gy Hermione sem �rezte olyan nyomaszt�nak az egyed�l t�lt�tt d�lut�nokat. Ma viszont nem volt benne biztos, hogy Luna meg akarja vele osztani szabadidej�t, ez�rt �gy d�nt�tt, hogy kiszell�zteti a fej�t, �s a parkban fogja t�lteni a napot. Be�l egy k�v�z�ba, esetleg eszik egy fagyit, �s valamivel majdcsak el�ti az id�t. Mire id�ig jutott a tervezget�ssel, az �ra megkondult, jelezve, hogy itt az eb�did�, �s jelen esetben a munkaid� v�ge is. Hermione �tn�zett a szomsz�d asztal fel�. Luna felpillantott az �r�ra, majd rendet rakott a pergamenek k�z�tt, �s fel�llt a sz�kr�l.

- Mit csin�lsz ma d�lut�n? – k�rdezte Hermione.
- Nem is tudom – felelte a l�ny –, tal�n megl�togatom a sz�leim s�rj�t. Holnap lesz n�gy �ve, hogy apa meghalt…
- Persze, bocs�ss meg – szabadkozott Hermione. – Ha gondolod, holnap nem musz�j bent lenned – aj�nlotta fel halkan –, nem hinn�m, hogy sok dolgunk lesz. Ma szinte mindent elrendezt�nk.
- K�sz�n�m, Hermione – n�zett r� Luna f�tyolos tekintettel, aki n�ha m�g most is nehezen viselte �desapja hal�l�t. –, lehet, hogy t�nyleg otthon maradok a r�gi h�zban.
- Szia, Luna – k�sz�nt el Hermione, mik�zben �vatosan meg�lelte bar�tn�j�t, aki most h�l�san viszonozta a gesztust.
- Szia – s�hajtotta –, h�tf�n tal�lkozunk.
- Rendben – b�lintott Hermione, �s elengedte a sz�ke l�nyt.
Luna �sszeszedte holmij�t, megv�rta, am�g Hermione is elk�sz�l, majd bez�rt�k az irod�t, �s b�cs�t intve dehoppan�lt, Hermione pedig terveihez h�ven elindult a ny�ri naps�t�sben a park fel�.

Kellemesen meleg d�lut�n v�rt r� a v�rosban. Els�t�lt a belv�ros fel�, meglepte mag�t egy adag van�liafagyival, kirakatokat n�zegetett minden v�s�rl�si sz�nd�k n�lk�l, majd l�pteit val�ban a park fel� ir�ny�totta.
Sokan v�lasztott�k a hatalmas parkot a szabadid� elt�lt�s�re. Az egyik �sv�nyen s�t�lt egyre beljebb, �s az �t mellett mindenfel� piknikez�, vid�man nevetg�l� embereket l�tott. Gyerekek kergett�k sz�leiket hangosan kacagva, �s Hermione mosolyogva n�zte az �nfeledt csal�dokat. A k�vetkez� tiszt�s ter�leten kuty�ikat s�t�ltat� embereket l�tott, akik labd�kat �s k�l�nf�le egy�b dolgokat dob�ltak kedvenceiknek, amiket azok boldog csahol�ssal vettek �ld�z�be.
Lassan el�rte a park k�zep�n l�v� tavat, �s le�lt az egyik padra a s�t�ny ment�n. Figyelte, hogyan �szik tova egy hatty�csal�d a tavon. El�l a mama, �s ut�na a fi�k�k. Milyen b�k�s jelenet, gondolta mag�ban Hermione. �t vajon mikor fogja k�vetni csemet�je, b�rhov� is menjen? Tal�n egyszer m�g neki is megadatik…

M�r �r�k �ta �ld�g�lt a padon, �s teljesen belemer�lt gondolataiba, �gy nem is vette �szre, hogy egy magas alak egyenesen fel� tart, �s m�r csak akkor eszm�lt fel, amikor az illet� kitakarta el�le a napf�nyt. Meglepetten n�zett fel az el�tte �ll�ra, �s r�vid hunyorg�s ut�n felismerte a f�rfit.
- Mit keres maga itt? – k�rdezte, meg�tk�zve a tal�lkoz�s t�ny�n.

***

Piton professzor agy�ban ritka jelens�g zajlott le n�h�ny perc alatt. Gondolatai rendezetlen�l, semmilyen �sszer� elvet nem k�vetve, �ssze-vissza kavarogtak. T�nyleg ennyire gondatlan �s figyelmetlen lett volna? Val�ban �gy elhanyagolta volna keresztfi�t? Mit csin�ljon? Hov� vigye? Megmenthet�?
R� nem jellemz� r�m�lettel emelte fel ism�t a magazint, �s pr�b�lt nyugalmat er�ltetni mag�ra, csek�ly eredm�nnyel. Nem szok�sa p�nikba esni, �s ezt most sem engedheti meg mag�nak. �jra elolvasta a k�rd��vet, �s sorra vette a Draco �ltal adott v�laszokat, m�g egyszer elolvasta az �rt�kel�st.

Az �n �ltal adott v�laszok alapj�n a k�vetkez�k jellemzik az �nnek ide�lis boszork�nyt: a h�lgy telt testalkat�, legink�bb �zl�stelen mugli �lt�zetet visel, �s kedvenc id�t�lt�se az �n ugr�ltat�sa. Hi�nyzik bel�le minden n�iess�g, ami egy var�zsl� kev�sb� visszafogott fant�zi�j�t beind�thatja. �ltal�ban a k�nyelmes, �s terjedelmes feh�rnem�t r�szes�ti el�nyben. Alkalmatlan a romantik�ra, a h�l�szobai kalandokra. Sz�vesen tart otthon h�zi kedvenck�nt durrfark� szurcs�kot, olvasm�nyai legink�bb a pletykalapok k�z�l ker�lnek ki, �s igen gyenge a var�zsl�s ter�n. Sz�ve h�lgy�t legink�bb a h�zimunka elv�gz�s�vel, n�h�ny vesz�lyes �s tiltott var�zsl�nnyel, illetve a muglik �ltal l�togatott „turk�l�” nev� bev�s�rl� szalonokb�l sz�rmaz� ruhak�ltem�nyekkel tudja elb�v�lni.
Javaslatunk: s�rg�sen keresse fel a Szent Mung� elmeoszt�ly�t, �s k�rje felv�tel�t egy hossz� �s alapos kivizsg�l�sra, vagy tartson a fenti jellemz�snek teljesen ellentmond� tulajdons�gokkal b�r� szeret�t.

Ez nem lehet igaz, ez csak valami t�ved�s, gondolta a professzor idegesen. Ennyire nem cs�szhatott f�lre a fi� �t�l�k�pess�ge �s �zl�se! Ezen csak egy m�don lehet seg�teni, �s ahhoz pedig szakember kell. De hogyan adja mindezt tapintatosan Draco tudt�ra? A fi� t�l �rz�keny, ha ez a t�ma ker�l sz�ba, de m�gis musz�j tennie valamit. D�nt�tt. Fogta az �js�got, �s elhagyta a h�zat. El kell mennie valami teljesen semleges helyre, �s tiszta fejjel v�giggondolni, mi legyen a k�vetkez� l�p�s, elv�gre ezzel az… inform�ci�val m�gsem mehet el Miss. Grangerhez. �s azt is j� lenne tudni, mi az a turk�l�…
Zaklatottan j�rta a v�ros utc�it, nem is n�zte igaz�n, hogy merre megy, csak egy c�lja volt, elker�lni a nagyobb t�meget. Hosszas bolyong�s ut�n azt vette �szre, hogy a parkban s�t�l egy �sv�nyen a t� fel�. A v�z mindig megnyugtatta, mi�ta v�get �rtek a harcok, de maga sem tudta megmagyar�zni, mi�rt. Hi�ba �lt le a t�partra, most ez sem seg�tett, ugyanolyan ideges volt, mint amikor elhagyta a h�zat.
N�zel�d�sbe kezdett, figyelte az embereket, ahogy s�t�ltak a hatalmas parkban. Ismer�s alakot vett �szre kicsit t�volabb egy padon, amint a tavat b�multa. P�r pillanatig hezit�lt, hogy odamenjen-e, azt�n d�nt�tt, felpattant a padr�l, �s siet�s l�ptekkel elindult fel�.
Hamar oda�rt a n�h�z, �s meg�llt el�tte, kitakarva a napf�nyt. Hermione Granger meglepetten n�zett fel r�.

- Mit keres maga itt?
- Nyugalmat… – ny�gte ki a f�rfi idegesen, lerogyva a padra a l�ny mell�. – J� napot, Miss. Granger.
- �dv�zl�m, professzor – k�sz�nt Hermione. – Mi t�rt�nt? Mi�rt ilyen zaklatott?
A professzor v�v�dott egy pillanatig, hogy hogyan is mondhatn� el, mi kavarta fel �gy, azt�n egy s�hajjal a l�ny fel� ny�jtotta a magazint.
- A legjobb lesz, ha ink�bb elolvassa…
Hermione elvette az �rt�kel�sn�l kinyitott lapot, majd a mutatott szakaszt kezdte olvasni. Amikor a v�g�re �rt, arc�n �rtetlens�g t�kr�z�d�tt.
- Ezt nem �rtem… El tudn� magyar�zni, mi is ez?
- Ezt a tesztet Draco ma d�lut�n t�lt�tte ki. Besz�lgett�nk, miut�n v�gzett, �s nekem is felaj�nlotta, hogy k�sz�tsem el. K�z�ltem vele, hogy ilyesmit csak azok csin�lnak, akiknek nincs semmi �nismeret�k. K�s�bb megtal�ltam, �s megn�ztem, milyen eredm�nyt kapott, azt gondolv�n, ez seg�thet az �gy el�relend�t�s�ben. De ezek szerint Draco sem rendelkezik �nismerettel, mi t�bb, azt hiszem, be kell vonnom szak�rt�t is az �gybe. Nem hagyhatom, hogy id�vel valami hasonl� n� mell� keveredjen – hadarta el Piton.
- Biztos ebben? – k�rdezte Hermione elh�lve. – El�gg� hihetetlennek t�nik, ismerve Draco l�nyokkal kapcsolatos m�ltj�t. Besz�lt m�r vele err�l?
- Meg�r�lt maga? – csattant fel a f�rfi. – M�gis, mit mondhattam volna neki? Hogy seg�tek neki megtal�lni �lmai n�j�t? Vagy hogy elint�zem a kezeltet�s�t a Szent Mung�ban? Ha sz�ba hoztam volna, azzal csak rontottam volna a helyzeten. Ne legyen nevets�ges…
- M�gis, mire gondolt? – k�rdezett vissza a l�ny nem kevesebb indulattal a hangj�ban. – Ezt is �gy akarja lebonyol�tani, mint a t�rskeres�st? A h�ta m�g�tt? Tudja j�l, hogy soha nem kedveltem igaz�n a keresztfi�t, de ez m�g vele szemben sem korrekt elj�r�s. Nem is �rtem, mi�rt v�llaltam el ezt az �r�lts�get…
- M�g mindig visszautas�thatja a megb�z�st, Miss. Granger – felelte Piton h�v�sen.
- Nem, uram – r�zta a fej�t Hermione. – M�r ismerhet annyira, hogy nem szok�som visszadobni egy feladatot csak az�rt, mert nehezebbnek bizonyul, mint az addigiak. Amit v�llaltam, azt teljes�tem is. De foglalkozzunk ink�bb Drac�val. Most mi legyen?
- Nem tudom – felelte a professzor idegesen.
- Ha lehet egy javaslatom, szerintem mindenk�ppen besz�lnie kellene vele – n�zett r� Hermione –, lehet, hogy csak valami f�lre�rt�s az eg�sz.
- Maga szerint m�gis mit lehet ezen f�lre�rteni? – �rtetlenkedett a f�rfi. – El�g egy�rtelm�, hogy a keresztfiamnak valami trampli n� az ide�lja, akinek annyi esze sincs, mint egy d�zsa b�kaszemnek, �s aki �gy n�z ki, mint… – Piton meg�llt mondand�ja k�zep�n, majd t�m�t v�ltott – Maga tudja, mi az a turk�l�?

Hermione egy percig figyelte a f�rfit, majd mosolyogva b�lintott.
- Igen. A turk�l�ban olyan ruh�kat �s cip�ket lehet kapni, amit m�r m�sok haszn�ltak kor�bban, de m�r nem kell nekik, mert kopottabb, megunt�k, vagy kiment a divatb�l, vagy valami m�s ok miatt nem tudj�k haszn�lni.
- Ezt komolyan mondja? – h�lt el a professzor. – A muglik egym�s levetett ruh�it hordj�k? Merlinre, de h�t ez undor�t�! Ez… de, hogy k�pesek r�?
- Rengeteg oka lehet, de ebbe most ne menj�nk bele, mert a probl�m�nk szempontj�b�l l�nyegtelen. Ink�bb t�rj�nk vissza Drac�hoz, �s az � probl�m�j�hoz. Sz�val, mi a terve?
- Nem tudom – s�hajtott a f�rfi a haj�ba t�rva.
- Szerintem mindenk�ppen besz�lnie kellene vele err�l. Az is lehet, hogy t�nyleg csak valami f�lre�rt�s az eg�sz. Tudom, hogy nagyon k�nos lesz, de meg kell tennie.
- Nem vagyok biztos benne, hogy ez a j� megold�s, Miss. Granger – cs�v�lta a fej�t Piton. – Ismerem Drac�t, tudom, hogy milyen a term�szete. Ha mindez igaz, nem fogom tudni elt�ntor�tani, �s be kell l�tnom, hogy cs�fos kudarcot vallottam a nevel�s�ben.
- Nem hinn�m, hogy ez �gy van – ellenkezett Hermione. – �n sokat tett az�rt, hogy Draco a mi oldalunkon �lljon, �s ne az apja elveit k�vesse. Tal�n jobb ember lett, �s ez �nnek k�sz�nhet�. M�sr�szr�l viszont – folytatta hat�rozottan –, biztos vagyok benne, hogy ez csak valami f�lre�rt�s lesz. Nem hiszem el, hogy Draco Malfoy, aki az iskol�ban csinosabbn�l csinosabb l�nyokkal mutatkozott, most ennyire ki lenne fordulva mag�b�l.

- Mi legyen az �js�ggal? – v�ltott t�m�t Piton valamivel nyugodtabban.
- Vigye mag�val, �s ezzel egy�tt �lj�n le besz�lni Drac�val – javasolta a l�ny. – Azt�n ha van valami h�re, j�jj�n be az irod�ba, hogy megbesz�lj�k, hogyan tov�bb. Ha �gy megfelel.
- Igen, persze – b�logatott t�r�d�tten a f�rfi. – Tudja, Miss. Granger, soha nem hittem volna, hogy egyszer m�g ilyen probl�m�m lesz…
- �s hogy azt pont velem fogja megbesz�lni – fejezte be a gondolatot Hermione mosolyogva. – Nyugodjon meg, professzor – folytatta a l�ny, kez�t Piton karj�ra t�ve –, biztos vagyok benne, hogy meg fogja oldani ezt is, mint m�r annyi mindent.
- Megtisztel� a bizalma, Miss. Granger – vonta fel a szem�ld�k�t a f�rfi, majd egy hirtelen �tlett�l vez�relve meglep� dolgot mondott. – J�jj�n, megh�vom egy k�v�ra, ha van kedve velem tartani.
- K�sz�n�m, uram, de azt hiszem �nre v�r egy besz�lget�s, ami nem lesz k�nnyebb, ha k�s�bbre halasztja – utas�totta vissza finoman a megh�v�st.
- Azt hiszem, igaza van… – l�tta be Piton. – Akkor viszontl�t�sra, Miss. Granger.
- Viszl�t, professzor – k�sz�nt el a l�ny is, majd sarkon fordult, �s elindult, hogy egy alkalmas helyr�l hazahoppan�ljon.

Piton egy ideig figyelte Hermione t�volod� alakj�t, �s azon gondolkodott, vajon mi�rt is h�vta meg k�v�zni. Maga is meglep�d�tt a k�rd�sen, hiszen nem szok�sa k�v�ra h�vni volt tan�tv�nyait. �m az is igaz, hogy tal�lkozni sem szokott vel�k t�l gyakran. Ez egy �jabb �rdekes gondolatot vetett fel benne: ha gyakrabban tal�lkozna volt tan�tv�nyaival, akkor mindenkit megh�vna k�v�zni? Nem, nem, ez badars�g! Honnan is juthat esz�be ilyen ostobas�g?
Amikor a l�ny elt�nt a szeme el�l, � is megfordult, �s elindult hazafel�, hiszen v�rt r� egy k�nos besz�lget�s, ahogy arra Miss. Granger volt sz�ves felh�vni a figyelm�t.

***

Draco a szob�j�ban �ld�g�lt, el�tte nyitott b�jitaltan tank�nyvek hevertek, de nem jutottak el tudat�ba az olvasottak. Egyre csak azon gondolkodott, hogy nem j�tt �ssze a terve, ami �gy ut�lag megvizsg�lva igen gyermeteg volt. Ilyesmivel tal�n egy els�s mardek�ros pr�b�lkozna. Ha egy�ltal�n pr�b�lkozna. Hogyan is gondolhatta, hogy keresztapja csak �gy neki�l kit�lteni egy ilyen k�rd��vet?
Abban biztos volt, hogy a f�rfi nem gyanakodott, mert akkor biztosan megint �sszevesztek volna. Nyilv�nval�an valami m�st kell kital�lnia, �s annak sokkal jobb �tletnek kell lennie. Tal�n a h�tv�g�n, vagy a k�z�s f�z�sek alkalm�val lesz lehet�s�ge puhatol�zni, csak meg kell tal�lni a m�dj�t, hogy hogyan hozza sz�ba…
Pedig milyen j� tervnek l�tszott… Ha Piton kit�lt�tte volna, akkor neki most nem ezen kellene t�rnie a fej�t, hanem azon, hogy hogyan fogja megrendezni a tal�lkoz�t a n�vel, aki a hirdet�sre jelentkezik. Az sem lesz kisebb feladat, de tal�n Piton nem fog nagyon akad�koskodni, pl�ne, ha olyan valaki �rkezik, aki felkelti az �rdekl�d�s�t. M�g j�, hogy nem neki kell v�logatni a jelentkez�k k�z�tt, megteszi ezt helyette Hermione. Gondolataiban megjelent a l�ny, �s egy �j �tlet kezdett k�rvonalaz�dni benne. Ehhez ugyan sz�ks�ge lehet Hermione beleegyez�s�re is, de megoldhat�. Vagy elker�lhet�… Nem musz�j a l�nynak mindent tudni, hogy mi mi�rt t�rt�nik.

Lassan k�zeledett a vacsoraid�, �s Draco nagy s�hajjal �sszepakolta a k�nyveket egy kupacba, de nem t�l messzire. Ha holnapt�l r�szt akar venni a f�z�sekben, akkor felt�tlen�l fel kell eleven�tenie a tanultakat, mert a legkisebb hiba, �s keresztapja �gy kiv�gja a laborb�l, hogy azt is elfelejti, hogy valaha bent volt.
Mosolyogva indult az �tkez�be, mikor esz�be jutott, hogy Lizzy milyen finom vacsor�val is v�rja �ket. Draco im�dta a borj�t, �s amikor a h�ziman� el�rulta, hogy az lesz a vacsora, a fi� �rezte, hogy ez a vacsora t�k�letes lesz. Nem is sejtette, hogy mekkor�t t�vedett.
Bel�pve megpillantotta keresztapj�t, amint m�r az asztaln�l �l, �s csak az � �rkez�s�re v�r. Arca s�t�t, �s kifejez�stelen volt, de Draco tudta, hogy valami t�rt�nt, hiszen akkor n�zett r� �gy a f�rfi utolj�ra, amikor m�g iskol�ba j�rt.

- Draco! – hallotta keresztapja kem�ny hangj�t. – Azt hiszem, besz�ln�nk kell. �gy v�lem, tartozol n�mi magyar�zattal…