- Granger! – ny�gte Draco m�g mindig csod�lkozva az el�tte �ll� l�ny jelenl�t�n. – Mit keresel te itt?
- T�rsat keresek – felelte a l�ny nyugodtan, majd hozz�tette – Hello, Malfoy!
- Persze, bocs�nat. Hello! – p�tolta a fi� gyorsan az elmaradt k�sz�n�st. – T�rsat keresel? Minek? M�rmint… �n �gy tudtam, hogy Ron a bar�tod.
- M�soknak keresek t�rsat, nem magamnak – felelte Hermione, figyelmen k�v�l hagyva az utols� megjegyz�st.
- Nem mondod, hogy te vezeted az irod�t!? – k�rdezte Draco teljesen letagl�zva a h�rt�l.
- De igen. Amint l�tod, nem egyed�l, Luna a t�rsam – mutatott a sz�ke l�ny asztala fel�, �jabb meglepet�st okozva ezzel Drac�nak.
- Lovegood? Te itt? – kapkodta a fej�t �rtetlen�l egyik l�nyr�l a m�sikra.
- �gy t�nik, Draco – sz�lt Luna is nyugodt hangon, mik�zben l�tv�nyosan v�gign�zett a sz�ke fi� vil�gos ingb�l �s szint�n vil�gos nadr�gb�l �ll� �lt�z�k�n –, hogy az elm�lt n�h�ny �vben ink�bb visszafel� fejl�dt�l, ami az elemi udvariass�g szab�lyait illeti. Szia!
- Szia – ny�gte Draco. – Nem �gy van, csak… nem is tudom, azt hiszem, r�tok sz�m�tottam itt legkev�sb�.
- Ha magadhoz t�rt�l a meglepet�sb�l, tal�n le�lhetn�nk megbesz�lni, mi�rt is vagy itt – javasolta Hermione.
- Persze, hogyne – mondta Draco kiss� zavartan, �s elindult a l�ny ut�n a k�l�nszob�ba vezet� ajt� fel�.
Amikor az ajt� becsuk�dott m�g�tt�k, az asztalon ism�t egy te�sk�szlet, �s egy t�l apr�s�tem�ny jelent meg. Le�ltek egym�ssal szembe, �s Hermione v�rakoz�an n�zett volt iskolat�rs�ra.
- Nos, hallgatlak – sz�lt a fi�nak.
- J�l van, pillanat, csak m�g nem vagyok teljesen k�sz. Ez t�nyleg a te irod�d, Granger? – pr�b�lt Draco id�t nyerni mag�nak.
- Igen, Malfoy, t�nyleg – b�lintott Hermione, majd egy pillanatig gondolkodott, �s ism�t megsz�lalt. – Az a v�lem�nyem, hogy mivel m�r r�gen t�l vagyunk az iskol�n, �s mindketten feln�ttek vagyunk, tal�n jobban venn� ki mag�t, ha nem Grangernek h�vn�l, Draco.
- Tess�k? – n�zett r� kicsit �rtetlen�l a fi�, majd hirtelen megvillan� tekintettel b�lintott. – Persze, Hermione, azt hiszem, igazad van.
- Akkor elmondan�d, mit tehetek �rted?
- �rtem igaz�b�l semmit – kezdte a fi�. – Val�j�ban nem magamnak akarok keresni valakit.
- Hanem m�gis kinek? – k�rdezte rosszat sejtve Hermione.
- A keresztap�mnak, Piton professzornak.

Hermione meredten �lt a sz�ken, mint akibe belecsapott a vill�m. P�r perccel kor�bbi f�lelmei �lt�ttek val�s alakot az im�nti kijelent�ssel. Kellemetlen helyzet�t az sem jav�totta, hogy nem k�ldhette el a fi�t azzal, hogy bocs, de nem v�llalunk egym�s h�ta m�g�tti szervezked�st, mivel a titoktart�s miatt nem �rulhatta el, hogy alig k�t �r�ja Piton ugyanezt k�rte t�le. Hogy a fene esne bele az �sszes mardek�rosba, meg az �r�k�s ravaszkod�sukba… - gondolta, majd nagy leveg�t vett, �s megsz�lalt.
- Teh�t a professzornak keresel valakit. Mi�rt, ha megk�rdezhetem?
- Nem is tudom… – felelte Draco elgondolkodva. – Tal�n az�rt, mert el�gg� besavanyodott. �gy �rtem, tudom, hogy soha nem volt senkije, de ez a h�bor� alatt �rthet� is volt. Felesleges lett volna az � helyzet�ben a saj�t �let�n k�v�l a csal�dj��t is kock�ztatnia. De hi�ba van v�ge az eg�sznek, � m�gis minden ny�ron csak otthon kuksol, nem megy sehov�, csak f�zi a b�jitalokat. Nem hinn�m, hogy k�s� lenne, hogy tal�ljon mag�nak valakit, de �gy, hogy ki sem mozdul, el�g neh�z ismerkedni. �s nem utols� sorban akkor tal�n el�g elfoglalt lenne, hogy abbahagyja az �n ter�pi�s kezel�semet.
- Igen, �rtem – b�lintott Hermione. – �s milyen elk�pzel�seid vannak a h�lgyet illet�en?
- Semmi extra. Legyen sz�p, okos, kedves, �s mondjuk, nem �rt, ha t�relmes. Piton nem arr�l h�res, hogy k�nny� vele kij�nni, de ha van el�g id�d kiv�rni, akkor felenged, �s t�k norm�lis tud lenni. Persze azt nem tudom, hogy egy n�vel milyen lenne…
- Ennyi? Semmi m�s elv�r�sod nincsen?
- H�t, tal�n a kora m�g k�rd�ses lehet, de nem tudom… Az�rt ne legyen t�l �reg, de t�l fiatal se.
- Mi az als� korhat�r? – k�rdezett tov�bb Hermione.
- J�kat k�rdezel… H�t, mondjuk, n�lunk ne legyen fiatalabb. Az m�g belef�r, azt hiszem.
- Rendben. M�s?
- Mire gondolsz? – k�rdezte Draco.
- Nos… – kezdte Hermione kiss� zavartan – igazs�g szerint a sz�rmaz�sra gondoltam. Ne kapd fel a vizet, Draco, de nem tudom, hogy most mi a v�lem�nyed err�l a k�rd�sr�l, �s ez is fontos lehet.
- �rtelek – b�logatott a fi�. – Szerinted vannak m�g el��t�leteim? Mit gondolsz, Hermione?
- Nem tudom – mondta t�relmetlen�l a l�ny –, nem tal�lkoztunk az elm�lt h�rom �vben.
- Akkor el�rulom, mivel �gy t�nik, magadt�l nem j�ssz r�. Nincsenek el��t�leteim. Ha lenn�nek, azonnal kifordultam volna innen, amikor megl�ttalak, �s nem �ln�nk most itt. Azt hiszem, ez el�g egy�rtelm�.
Hermione oldalra billentette fej�t, szemeit kiss� �sszeh�zta, �s elgondolkodva figyelte az el�tte �l� fi�t. Igazat mondana? T�nyleg nem �rdeklik m�r olyan dolgok, mint a sz�rmaz�s? Ha minden �gy van, ahogy Draco mondja, akkor a m�sik �gy is k�nny�t�st nyert valamelyest, de ezzel m�g r��r foglalkozni k�s�bb is.
- J�l van, elfogadom, hogy igazad van – b�lintott Hermione. – Akkor a sz�rmaz�s nem l�nyegi k�rd�s. Menj�nk tov�bb: k�ls� megjelen�s?
- Mindenkit�l ennyit k�rdeztek? – vigyorodott el a fi�, de az�rt v�laszolt is a k�rd�sre – L�ssuk csak… legyen n�ies, szerintem Piton is azokat a n�ket kedveli, akiknek mindene a hely�n van. A haj �s a szem sz�n�t illet�en nem tudok mit mondani, szerintem ez l�nyegtelen. Valamivel alacsonyabb legyen mint �, mondjuk egy fejjel, az m�g pont k�nyelmes, azt hiszem. Mondjuk, olyan magas, mint te.
- Kedves vagy! – jegyezte meg ep�sen Hermione – Ne jelentkezzek esetleg �n is a hirdet�sre?
- Mi�rt ne? – vigyorgott m�g mindig a fi�, ahogy l�tv�nyosan v�gigmustr�lta az el�tte �l�t. – J�l van, csak vicceltem – visszakozott gyorsan, l�tva az els�pad� l�nyt. – Mi tartozik m�g ide?
- Egyenl�re szerintem ez el�g a k�ls� megjelen�shez – sz�lt kiss� nyugodtabban Hermione. – Felt�telezem, nem egy kirakati bab�t sz�nsz a professzornak, teh�t a n�ies jelz�t, azt hiszem, el tudjuk b�r�lni. N�zz�k tov�bb: anyagi helyzet?
- Merlinre, ha �n ezt tudom el�re… – s�hajtott Draco a haj�ba t�rva. – Nem hinn�m, hogy veszett�l gazdagnak kellene lennie, de az�rt ne legyen nincstelen se… Komolyan mondom, m�g az a m�zli, hogy nem magamnak kell n�t keresnem…

- Nem hinn�m, hogy neked probl�m�id lehetnek ezen a t�ren – pr�b�lt puhatol�zni a l�ny. – �gy eml�kszem, igencsak sz�p sz�mmal akadtak rajong�id a Roxfortban.
- H�t, igen, akkor szinte v�logathattam a l�nyok k�z�tt – halkult el a fi� hangja, de hamar mag�ra tal�lt. – Igaz, meg is tettem, b�r ma m�r m�s szempontok alapj�n v�logatn�k, mint akkor. De ezt ink�bb hagyjuk, ha k�rhetem.
- Rendben, nem akartam tolakodni – k�rt eln�z�st Hermione. – Akkor foglaljuk �ssze! Olyan 24 �s 40 �v k�z�tti h�lgyet keres�nk, aki megjelen�s�ben n�ies, okos is, legal�bbis nem �resfej�, �tlagos anyagi helyzettel, kedves �s t�relmes. Szerinted.
- Igen, szerintem. Mi�rt, ez �gy nem j�? – �rtetlenkedett Draco.
- Nekem j� lenne, de van b�rmi k�z�s az �ltalad le�rt n�, �s egy Pitonnak biztosan tetsz� n� k�z�tt? – nyomta meg a jelz�t a l�ny.
- �gy �rted, lehet, hogy nem is ilyen n�re v�gyna? – k�rdezte a fi�. L�tva Hermione b�lint�s�t, kicsit elbizonytalanodott. – Nem is tudom… Szerinted milyen n�t akarna mag�nak?
- Fogalmam sincs. Lehet, hogy a teltebb n�ket kedveli. Vagy akik olyan lobban�konyak tudnak lenni bizonyos esetekben, mint � is. Az is lehet, hogy csak olyannal hajland� sz�ba �llni, aki kedveli a b�jitaltant. Vagy aki kit�n�re vizsg�zott. Vagy aki pip�zik, nem tudom. Ezernyi lehet�s�g van, �s mindegyik es�lyes.
- Van benne valami. Ezek szerint m�g t�bb inform�ci� kell.
- Igen, az nem �rtana – helyeselt Hermione. – Ha megtudt�l valamit, gyere vissza, �s akkor tal�n �ssze tudjuk hozni a hirdet�st. Gondolkodj a jelig�n is.
- Jelige? Az is kell?
- Term�szetesen. Mit gondolt�l, mit sz�lna Piton, ha a Reggeli Pr�f�t�t lapozgatva a saj�t neve n�zne r� vissza a t�rskeres� rovatban? Ezen k�v�l a jelig�vel elker�lhet� a diszkrimin�ci� is.
- Val� igaz, nem szeretn�k a k�zel�ben lenni, ha megl�tn� a nev�t – h�zta el a sz�j�t Draco. – Rendben, gondolkodok azon is. El�g, ha baglyot k�ld�k, hogy mikor j�v�k?
- Igen, el�g, a t�bbit int�zem. - Remek. Akkor, szia, Hermione.
- Szia, Draco – k�sz�nt el Hermione megk�nnyebb�lten. Kik�s�rte a fi�t, aki most m�r illedelmesen elk�sz�nt Lun�t�l is.

Amikor bez�rult az ajt� az ifj� Malfoy m�g�tt, Hermione f�radtan n�zett a sz�ke l�nyra, akinek az arc�n fesz�lt k�v�ncsis�g t�kr�z�d�tt. � csak v�gott egy fintort, lassan az egyik fotelhez s�t�lt, �s szinte belerogyott az �l�alkalmatoss�gba.
Luna csak n�zte �t, �s v�rta, hogy a l�ny besz�moljon a besz�lget�sr�l, de nem azok a szavak hangzottak fel el�sz�r, amikre � sz�m�tott.
- Haza akarok menni… – ny�gte Hermione f�radtan, mik�zben hal�nt�k�t massz�rozta.
- Mindj�rt megy�nk, csak el�bb m�g mes�lj – n�gatta bar�tn�j�t Luna.
- Csak annyit tudok mondani, hogy nem mondok semmit. Azon k�v�l m�g azt is elmondhatom, hogy ha ezt a k�t �gyet t�l�lj�k, akkor… akkor nem is tudom, mi lesz. Elmegyek nyaralni…
- Ennyire z�r�s? – k�rdezte hitetlenkedve Luna.
- M�g ann�l is jobban.
- �s mi lesz, ha kudarc lesz?
- Akkor azt hiszem, egyed�l fogod az irod�t tov�bbvinni – felelte a l�ny elgy�t�rten. – M�r ha m�g lesz mit. Biztos vagyok benne, hogy ha a k�t �gy valamelyike is befuccsol, r�nk fogj�k �tkozni az eg�sz irod�t. Arra nem is gondolok, hogy mi lesz, ha mindkett�vel z�tonyra futunk. Illetve csak �n. Azt hiszem, Luna, ez t�l komoly ahhoz, hogy beavassalak. Most m�g, legal�bbis.
- Hogy �rted ezt? – n�zett �rtetlen�l a sz�ke l�ny. – M�g nem volt ilyen, hogy valamib�l kihagyt�l volna…
- Sajn�lom, de meg fogod �rteni, mert el fogom mondani, ha m�r nem tartok vesz�lyt�l. De, most m�g, musz�j, hogy titkoljam. K�rlek, �rtsd meg, �s ne haragudj!
- Rendben van – adta meg mag�t Luna, b�r l�tni lehetett, hogy megs�rt�d�tt. – Azt hiszem, m�ra ennyi volt. Menj�nk haza.
- Igen, menj�nk haza – kapott a lehet�s�gen Hermione.
A k�t l�ny szinte n�m�n szedte �ssze a holmij�t, �s rakott rendet a k�t asztalon. Egy-k�t b�b�jjal tiszt�v� tett�k a helyis�get, majd kil�ptek a kellemes ny�ri est�be. Az ajt�t bez�rt�k a k�t k�l�n z�rb�b�jjal, majd elb�cs�ztak egym�st�l, �s hazahoppan�ltak.

Hermione egy halk pukkan�ssal �rkezett meg a szomor�f�z mell�. �rkez�s�nek hangj�ra egy hiszt�rikus ny�vog�s volt a v�lasz, ami macsk�j�t�l sz�rmazott. Cs�mp�s ugyanis �pp a f�zfa f�ldig �r� �gai alatt hever�szett a legnagyobb nyugalomban, amikor gazd�ja minden el�zetes figyelmeztet�s n�lk�l felbukkant mellette. A l�ny egy simogat�ssal igyekezett megnyugtatni a sokkos �llatot.
- Nyugi, Cs�mp�s, csak �n vagyok – motyogta neki. – M�r annyiszor mondtam, hogy ne itt lust�lkodj, mert a v�g�n m�g egyszer r�d fogok �rkezni. �s az f�jni is fog…
Cs�mp�s csak egy halk, morg�sra eml�keztet� hangot hallatott, amit Hermione eln�z�en ink�bb dorombol�snak vett, majd elindult a h�z fel�, nyom�ban kedvenc�vel.
Bel�pett az ajt�n, t�sk�j�t az el�szob�ban l�v� asztalk�ra ejtette, egyed�l p�lc�j�t vitte mag�val a konyha fel�. N�h�ny perc alatt val�ra v�ltotta d�lut�ni �br�ndjainak egy r�sz�t: elk�sz�tette kedvenc gy�gyte�j�t, amit kedvenc b�gr�j�be t�lt�tt, �s a b�gr�vel a kez�ben elindult a nappali fel�. Bel�pve a t�gas helyis�gbe, a ny�ri meleg dac�ra p�lc�j�val a kandall�ra mutatott, �s t�zet gy�jtott. Sz�lesk�r� olvasotts�g�nak k�sz�nhet�en olyan t�zet is el� tudott id�zni, ami nem ad meleget, �s nincs f�stje, egyszer�en csak lobog, �s f�nybe vonja a k�rnyezet�t.
Hermione kedvelte ezt az ill�zi�t, ami egyr�szt a t�li est�k meghitt hangulat�t id�zte el�, m�sr�szt ilyenkor esz�be jutottak iskol�s �vei. Bekucorodott kedvenc fotelj�be �s csak n�zte a t�zet, de most nem tudott eml�keire figyelni, hiszen olyan feladat szakadt a nyak�ba, amit soha nem gondolt volna. Gondolatai m�g a kaotikus �llapotok st�dium�ban voltak, �s arra v�rtak, hogy a l�ny rendezze �ket. Hermione hamar bel�tta, hogy ezt sem lesz k�nnyebb megoldani, mint a probl�m�t, amib�l ezek a gondolatok fakadnak. Te�j�t kortyolgatva futott neki m�gis a feladatnak.
El�sz�r is meg kell tal�lni a m�dj�t, hogy a k�t �gyf�l semmilyen k�r�lm�nyek k�z�tt ne szerezzen tudom�st a m�sikr�l. Azt�n el kell �rnie, hogy a lehet� leggyorsabban megold�djon mindk�t eset, mert az id�h�z�s nem lenne j� taktika. Helyzete csak annyiban mondhat� szerencs�snek, hogy lehet�s�ge van az inform�ci�k egy r�sz�nek megszerz�s�re, amivel seg�theti az ellent�tes �gyek el�rehalad�s�t. Ezzel csup�n annyi a probl�ma, hogy sem Piton, sem Draco nem j�het r�, hogy neki honnan vannak �rdemi inform�ci�i. K�sz �sszeesk�v�s-elm�let. �r�lhet, ha a v�g�re m�g eligazodik a sok hazugs�g, titok, �s �rm�nykod�s k�z�tt. H�t hi�nyzott ez nekem?, gondolta, �s f�radtan s�hajtva elindult a szob�ja fel�, hogy v�gre lezuhanyozzon, �s lefek�dj�n aludni.
Hermione hosszan folyatta mag�ra a vizet, �s k�zben folyamatosan zakatolt az agya, hogy mik�nt is kezelje a k�t �gyet. Mindezek tetej�re m�g ott volt Luna is, aki szemmel l�that�lag v�rig s�rtve indult haza. Ismerve a l�nyt, Hermione tudta, hogy nem fogja annyiban hagyni a dolgokat, �s igyekszik majd min�l t�bb inform�ci�t megtudni a k�t esetr�l.
Belegondolt, hogy kinek a helyzete is a legh�l�tlanabb? Piton�, aki egy fiatal fi�nak keres bar�tn�t, titokban? Drac��, aki egy meglehet�sen zs�mbes f�rfit akar kir�ngatni a mag�nyb�l, szint�n titokban? Az �v�, aki ismeri mindenki titk�t az �ggyel kapcsolatban, �s k�zben �gy kell lav�roznia, hogy minden titokban is maradjon? Esetleg Lun��, aki csak annyit tud, hogy mindenki roppant titokzatos?
Hermione �gy �rezte, hogy ha most j�nne valaki, �s egy titkot akarna r�b�zni, ki�tkozn� m�g az utc�b�l is. Egyetlen napra el�g ennyi titok, nem akar t�bbet, tal�n m�g k�nyv�t sem veszi k�zbe, mert abban is csak azokr�l olvashatna. Egy hat�rozott mozdulattal elz�rta a csapot, majd a t�r�lk�z��rt ny�lt, amit maga k�r� tekert, �s visszament a szob�ba. Miut�n megt�r�lk�z�tt, felvette h�l�ing�t, egy p�lcamozdulattal kioltotta a f�nyeket, �s lefek�dt. Lassan h�zta mag�val az �lom, �s a nappalhoz hasonl�an az �jszak�ja is nyugtalanabb volt, mint azt szerette volna.
Nem is sejtette, hogy aznap este k�t f�rfi gondolatait is � t�lt�tte ki.

***