Kellemes ny�ri reggel k�sz�nt�tt Sk�ci�ra. K�nny� szell� f�jt, n�ha megmozd�tva a f�k �gait, �s mag�val vitte a lombok k�z�l kisz�r�d� vid�m mad�rdalt a nyitott ablakok fel�, hogy fel�bressze a m�g alv� embereket.
Az �bred�s nem ker�lte el azt a kedves kis h�zik�t sem, ami kiss� t�volabb �llt az utca t�bbi �p�let�t�l, mintha h�tt�rbe akarna h�z�dni. A h�zik� egy sz�p kert �lel�s�ben rejt�z�tt, t�vol a k�v�ncsi szemekt�l. M�lt�s�ggal h�dol� szomor�f�z �llt az egyszer� ker�t�sen bel�l, lel�g� �gait n�ha meglebbentette a sz�l. A kel� Nap sugarai v�gigsim�tottak a tear�zs�kon, �s �vatosan �bresztett�k a kis kert t�bbi lak�j�t.
Egy v�r�s macska l�pkedett a h�z fel� n�mi reggeli rem�ny�ben, b�zva gazd�ja gondoskod�s�ban. Olykor meg�llt a selymes f�ben, figyelte az alig hallhat� neszeket, majd folytatta �tj�t a nyitott ablak fel�. Mikor az ablak al� �rve megbizonyosodott arr�l, hogy az m�g mindig t�l magasan van ahhoz, hogy egyetlen ugr�ssal el�rje, a k�zeli fa t�rzs�re vetette mag�t. Gyakorlottan haladt felfel�, �s egy-k�t ugr�s ut�n m�r a megfelel� �gon egyens�lyozott az ablak fel�, majd r�vid hezit�l�s ut�n hangtalanul �rkezett a p�rk�nyra.

Az ablakon kisz�r�d� v�zcsobog�s el�rulta, hogy a h�z �rn�je m�r a reggelihez k�sz�l�dik. Hamarosan friss pir�t�s, vaj �s lekv�r ker�lt az asztalra egy cs�sze tea t�rsas�g�ban, m�g a konyhaszekr�ny el�tti t�lk�ban a cicus is meglelte a kedv�re val� falatokat.
Fiatal n� �lt az �tkez�asztal melletti sz�kek egyik�n. Hanyagul �sszefogott gesztenyebarna haj�b�l n�h�ny szabads�gra v�gy� tincs hullott a v�ll�ra. K�t kez�be fogva tartotta te�scs�sz�j�t, �s annak pereme f�l�tt eln�zve a mosogat� melletti polcra meredt. Azt hihetn�nk, hogy valahol messze j�rtak gondolatai, de az elm�lt p�r �v alatt kialakult rutint k�vetve �ppen aznapi teend�it rendszerezte. Barna szemei el�gedetten �s hat�rozottan villantak meg, miut�n az utols� feladat is megtal�lta hely�t a napi programban. Gyorsan megevett m�g k�t szelet pir�t�st, majd miut�n elt�ntette a reggeli nyomait, a f�rd�szob�ba indult.
P�r perces zuhanyz�s ut�n egy t�r�lk�z�be burkol�zva ment vissza a h�l�szob�ba �lt�zk�dni. Gyors mozdulatokkal v�logatott ruh�i k�z�tt, majd v�laszt�sa egy k�nny� anyagb�l k�sz�lt, vil�gosk�k bl�zra �s egy hozz� ill� szokny�ra esett. Az �lt�zk�d�s v�gezt�vel gyorsan megf�s�lk�d�tt, �sszeszedte a legsz�ks�gesebb holmij�t, �s kil�pett a h�zb�l, hogy az irod�j�ba induljon. Siet�sen a f�zfa takar�s�ba l�pett, majd miut�n biztos volt benne, hogy nem l�thatja senki, k�dd� v�lt.

- J� reggelt, Luna! – k�sz�nt�tte az irod�ba l�pve az egyik asztaln�l �l� bar�tn�j�t.
- Neked is, Hermione! – v�laszolt mosolyogva a sz�ke haj� l�ny. – �gy l�tom, ma te sem tudsz aludni.
- Nem nagyon. Milyen napunk lesz? – k�rdezte, mik�zben saj�t asztal�hoz ment, �s elkezdte kipakolni a mag�val hozott dolgokat.
- �tlagosnak t�nik – n�zte �t pap�rjait Luna. – M�r �rkezett n�h�ny bagoly, ezeket �t kell n�zni, azt�n �rtes�teni a c�mzetteket. J�n n�h�ny �j �gyf�l is.
- Remek, l�ssuk akkor a v�laszokat – huppant le sz�k�be, �s maga el� h�zott egy kupac pergament. – Nah�t, Mr. Thomson hirdet�se igencsak n�pszer�… �r�lni fog, csak gy�zz�n v�logatni.
- Igen, �s ahogy l�ttam Miss. Templeton is kapott n�h�ny visszajelz�st – felelte Luna, szint�n egy nagy halom pergamenben v�logatva.
Hamarosan mindketten belemer�ltek a levelek �s hirdet�sek rendszerez�s�be. Az irod�ra lassan csend telepedett, amit csak a pergamenek zizeg�se �s a penn�k serceg�se t�rt meg n�ha. A kellemes hangulat� helyis�get a hatalmas ablakon be�ml� napf�ny tette m�g bar�ts�gosabb�. Nem volt nagy az iroda, mind�ssze k�t �r�asztal, n�h�ny, az �gyfelek sz�m�ra fenntartott sz�k, �s h�rom iratrendez� szekr�ny kapott helyet benne. A falakat k�pek d�sz�tett�k, �s Hermione asztala f�l�tt volt az iroda siker�nek bizony�t�ka, egy f�nyk�pekkel telesz�rt t�bla, melyeken boldogan mosolyg� p�rok integettek.
Az irod�hoz m�g k�t kisebb helyis�g tartozott: egy mosd�, �s egy elbesz�lget� szoba, ahol a k�nyesebb �gyfelekkel folytattak t�rgyal�sokat.

Hermione Granger mer�sz �tlete alapj�n ind�tott iroda bev�ltotta a hozz� f�z�tt rem�nyeket. Alig l�ptett ki bar�taival az auror-k�pz� iskola kapuj�n, amikor �jb�l fel�ledtek, �s minden addigin�l magasabbra csaptak a h�bor� l�ngjai. Mikor Harry Potter �s a F�nix Rendje hossz� �s neh�z harcok ut�n sikeresen megszabad�tott�k a vil�got Voldemortt�l, sokan fell�legeztek. Az addig f�lelemben �s k�ts�gek k�z�tt �l�, olykor mag�nyos �s t�rs n�lk�li emberek ism�t belevetett�k magukat a t�rsas�gi �letbe, sorra jelentek meg a Reggeli Pr�f�ta has�bjain k�l�nb�z� esk�v�kr�l sz�l� besz�mol�k.
De nem mindenki volt olyan szerencs�s, hogy megtal�lhatta a p�rj�t. Ekkor sz�letett az �tlet, hogy Hermione l�trehozzon egy var�zsl�k �s boszork�nyok sz�m�ra m�k�d� t�rskeres� irod�t Fort Williamben, ahov� a h�bor� ut�n k�lt�z�tt. Eleinte nehezen ment az �zlet, az emberek bizalmatlanul n�ztek a k�ts�gk�v�l mugli vil�gb�l sz�rmaz� �tletre, majd amikor sz�lling�zni kezdtek az els� sikerekr�l besz�mol� h�rek, az emberek felb�torodtak, �s Hermione lassan sz�ks�g�t �rezte egy munkat�rs felv�tel�nek.
Ekkor tal�lkozott Lun�val, aki �r�mmel vette az aj�nlatot, �s boldogan v�llalt r�szt a munk�b�l. Az iskola �ta eltelt n�h�ny �vben a l�ny, aki �lmatag viselked�s�r�l volt h�res, sokat v�ltozott, m�r nem volt olyan r�veteg, mint r�gen. Tal�n �desapja hal�la h�zta ki az �lomvil�gb�l, nem tudni, de t�ny, hogy Luna Lovegood kin�tte kamaszkori �nmag�t. Ez lehetett az oka, hogy Hermione is lek�zd�tte mag�ban addigi kiss� ellenszenves �rz�seit, �s maga mell� vette az irod�ba.
Mindenf�le r�tegb�l ker�ltek ki �gyfeleik. Legyen az aranyv�r�, f�lv�r vagy muglisz�rmaz�s�, el�tt�k nem voltak k�l�nbs�gek, mindenki ugyanolyan volt: t�rsa v�gy�, mag�nyos ember. A nyit�s �ta eltelt h�rom �vben sok k�sz�n�levelet, vagy �pp n�sz�tr�l k�ld�tt k�peslapot hoztak a baglyok.

Ilyen kellemes nyugalomban telt a d�lel�tt az apr� irod�ban, �s m�r lassan eb�d fel� j�rt az id�, amikor egy hatalmas kuvik r�ppent be az ablakon, finoman leereszkedve az asztalra Hermione el�.
- L�ssuk, mit hozt�l – sz�lt hozz� halkan a l�ny, mik�zben leoldotta a l�b�r�l a pergament. Nyilv�n v�laszt v�rt a bagoly, mivel nem rep�lt el, csak �ttelepedett az egyik sz�k t�ml�j�ra.
Hermione kisim�totta a levelet, �s elolvasta az �zenetet, majd a v�g�re �rve kerekre t�gult szemekkel �jra �s �jra �tfutotta a sorokat.

- Luna… ezt nem fogod elhinni – sz�lt meglepett hangon a szomsz�d asztaln�l �l� l�nynak.
- Mi az? Kit�l j�tt? – k�rdezte, mik�zben elvette a fel� ny�jtott levelet. Gyorsan �tolvasta az �zenetet, �s � is csod�lkoz� szemeket meresztett a r�g nem l�tott, �m j�l ismert sz�lk�s k�z�r�sra.
A k�t l�ny „ezt t�nyleg az a valaki �rta, akire gondolunk?” pillant�st v�ltott, �s percekig sz� n�lk�l n�zt�k hol egym�st, hol a levelet.

***

Draco Malfoy a szob�j�ban �ld�g�lt, �s gondolkodott. Azon t�rte a fej�t, hogy hogyan tudna seg�teni keresztapj�nak, hogy kicsivel t�bb �letkedvet �s �rdekl�d�st mutasson a vil�g ir�nt, mint eddig. Egyre s�rget�bbnek �rezve a megold�s megtal�l�s�t talpra ugrott, �s r�ni kezdte a k�r�ket, a szoba k�zep�t bor�t� hatalmas sz�nyegen k�rbe-k�rbe.
�zl�sesen berendezett helyis�g �llt rendelkez�s�re keresztapja h�z�ban, mi�ta idek�lt�z�tt. A helyis�g meglehet�sen vil�gos volt, h�la a padl�t�l szinte plafonig �r� ablakoknak, amiket gy�ny�r� f�gg�ny�k �leltek k�rbe. Mag��nak tudhatott egy hatalmas k�nyvespolcot, ami szinte az eg�sz falat befedte, rajta a var�zsvil�g �s a mugli irodalom remekeivel, szakk�nyvekkel, �s sz�rakoztat� reg�nyekkel. Nagy, baldachinos �gya mellett d�szes �jjeli szekr�ny �llt, rajta az �ppen aktu�lisan forgatott k�nyv hevert. T�le nem messze a ruh�sszekr�nye kapott helyet, m�g a kandall� el�tt k�nyelmes karossz�kek, �s egy kisasztal v�rta a besz�lgetni v�gy�kat. �r�asztal�n sz�p rendben sorakoztak a pergamenek, penn�k, �s n�h�ny tintatart�, k�l�nf�le sz�n� tint�kkal. A szoba legt�volabbi sark�ban egy apr� ajt� b�jt meg, ami Draco saj�t, k�l�n f�rd�szob�j�ba vezetett.

A h�bor� v�gezt�vel mindketten egyed�l maradtak, �gy ez t�nt a legjobb megold�snak, pl�ne, hogy Drac�nak nem is maradt otthona a sz� fizikai �rtelm�ben sem. A r�gi csal�di k�ri�b�l csak ki�gett romok maradtak, miut�n sz�lei meghaltak. Voldemort beleunt Lucius folyamatos sikertelens�g�be, �s miut�n megtudta, hogy az id�sebbik Malfoy a fi�t sem volt k�pes hith� hal�lfal�v� nevelni, r�vidre z�rta gy�m�lcs�z�nek nem mondhat� �zleti kapcsolat�t a m�gussal.
Draco valahogy megtudta, hogy keresztapja sem igaz�n az �larcos band�t szeretn� hatalmon l�tni, �s t�le k�rt seg�ts�get teljes titokban. Egyetlen valamireval� rokona k�szs�ggel fogadta �t mag�hoz, �s t�mogatta a fiatal fi�t, hogy teljesen f�ggetlenn� v�ljon csal�dj�t�l. Tov�bbi seg�t� kezek ny�ltak fel�, melyeket � h�l�val fogott meg, �gy a harcok v�ge fel� m�r nyilv�nval�v� v�lt, hogy Draco Malfoy el�rulta csal�dj�t, az �gyet �s az eszm�ket, amik�rt apja ig�ba hajtotta mag�t, �s a F�nixekkel harcol egy�tt.

Imm�r h�rom �ve, hogy szinte nyugalomban telnek napjaik a h�zban, �m Draco lassan r�j�tt arra, hogy valami hi�nyzik keresztapja �let�b�l. L�tta, hogy a f�rfi mag�nyos, �m � ezt a vil�g minden galleonj��rt sem ismerte volna be. K�sz�nte sz�pen az �rdekl�d�st, � remek�l volt �gy is. Eleinte Draco furcs�nak tal�lta, hogy a keresztapja nem j�r el soha sehov�, nem tal�lkozik senkivel, semmilyen �gyben. Nem tapasztalta, hogy lenne b�rmilyen k�zelebbi kapcsolata boszork�nyokkal. Azt�n belet�r�d�tt a f�rfi d�nt�s�be, mondv�n az � �lete, nyilv�n � tudja legjobban, mire van sz�ks�ge. De az ut�bbi id�ben m�gis er�s�d�tt benne a k�sztet�s, hogy tegyen valamit, hiszen m�g nem �reg, s�t, most van a legjobb korban, semmir�l sincs lek�sve. M�g lehet feles�ge, gyermekei, szeret� csal�dja.

Mindig eljutott id�ig, �m a k�vetkez� l�pes csak nem akart j�nni. M�gis, hogyan tudna � ebben seg�teni? Mag��rt nem agg�dott, hiszen � j�val fiatalabb volt, mit keresztapja, �s tudta, hogy b�rmikor tal�lhat mag�nak valakit, ha akar. Ha… Tudta, hogy ny�ltan nem mondhatja el �tlet�t, hogy j�t tenne a f�rfinak egy t�rs, de valamit ki kellett tal�lnia.
Egyre idegesebb lett, �gy levetette mag�t az egyik karossz�kbe, �s kez�be kapta a Reggeli Pr�f�ta aznapi sz�m�t, gondolv�n, tal�n att�l megnyugszik. Lapozgat�s k�zben hirtelen megakadt a szeme egy h�ren a t�rsas�gi rovatban.

„Lapunk k�pes besz�mol�j�t l�thatj�k a h�tv�g�n lezajlott esk�v�r�l, ahol Mr Forest �s Miss. Gordon (imm�r Mrs. Forest) k�t�ttek h�zass�got. A pomp�s esem�nynek rengeteg vend�ge volt, akik j�k�v�ns�gaikat fejezt�k ki az ifj� p�rnak. Kapcsolatuk �rdekess�ge, hogy nem hagyom�nyos m�don tal�lkoztak, hanem az egyre n�pszer�bb Var�zs T�rskeres� Iroda k�zrem�k�d�s�nek k�sz�nhetik megismerked�s�ket, mely Fort Williamben m�k�dik. Lapunk �gy tudja, hogy…”

De Draco m�r nem olvasta a besz�mol� tov�bbi sorait. Egy �tlet kezdett megfogalmaz�dni benne, b�r sejtette, hogy nem nagyon fogj�k �rte megdics�rni. De nem is ez a fontos, mert ha a terv bej�n, akkor a t�bbi l�nyegtelen. Most m�r csak ki kell dolgozni a tervet, �s meg kell val�s�tani. Az is el�ny, hogy az iroda valami v�letlen folyt�n Fort Williamben van, pont ott, ahol �k is �lnek egy kertv�rosi k�ri�ban.
Draco arc�n egy ravaszk�s mosoly ter�lt sz�t. Igen, ez neki val� feladat, terveket sz�ni, ravaszkodni, pontosan �gy, ahogy az egy mardek�rost�l elv�rhat�. Gyorsan �r�asztal�hoz l�pett, majd miut�n helyet foglalt, pergament �s penn�t vett el�, �s fogalmazni kezdett egy r�vid levelet.
Negyed �ra m�lva el�gedetten olvasta �t az irom�nyt, majd lepecs�telte a levelet egy sima, jelz�s n�lk�li pecs�tnyom�val. Nem akarta felfedni kil�t�t id� el�tt, ugyanis m�g mindig voltak olyanok, akik el��t�lettel viseltettek a Malfoy n�v ir�nt, �s � nem tudta, ki is vezeti ezt az irod�t.

A levelet zsebre v�gta, majd elhagyta a szob�j�t, hogy r�b�zza azt az egyik bagolyra. Keresztapj�nak volt egy apr� bagolyh�za, ahol n�gy bagoly �llt mindig rendelkez�s�kre att�l f�gg�en, hogy hov� �s milyen levelet akartak k�ldeni. Draco �gy �t�lte meg, hogy a lev�l sem nem titkos, sem nem v�szhelyzetben k�ldi, �gy az egyik �tlagos k�pess�g� madarat v�lasztotta, aki k�szs�gesen tartotta oda a l�b�t, am�g a fi� r�k�t�tte a levelet, hiszen aznap m�r m�sodszor vett�k ig�nybe munk�j�t. Mikor Draco elk�sz�lt, egy apr� huhog�s ut�n sz�rnyra kapott, �s elt�nt a d�lut�ni �gbolton.
El�gedetten s�t�lt vissza a h�z fel�, megtette az els� l�p�st, most pedig nincs m�s dolga, mint v�rni a v�laszt az irod�t�l. Nem lesz egyszer� mindent titokban tartani keresztapja el�tt, hiszen Draco tudta, hogy a f�rfi hossz� �vekig k�mk�nt tev�kenykedett, de ha meg sem pr�b�lja…
A kellemes id� hat�s�ra, �s a cselsz�v�s felett �rzett �r�m�ben �gy d�nt�tt, hogy ink�bb kinn marad a kertben, �s �lvezi a kora d�lut�ni naps�t�st. Keresztapja �gyis a laborban van, �s val�sz�n�leg nem is ker�l el� addig, am�g el nem j�n az �t�rai tea ideje. B�rmilyen k�r�lm�nyek k�z�tt volt is, ezt az egy dolgot szigor�an betartotta, ahogy az egy v�rbeli angolhoz illik, �s ilyenkor mindig csatlakozott Drac�hoz a kertben, vagy �ppen a szalonban.
Draco le�lt egy k�nyelmes kerti sz�kbe, �s gondolatban m�r nagyon el�reszaladt az elj�vend� esem�nyek tervezget�s�ben.

***

Hermione �s Luna �jra elolvast�k a meglep� levelet, �s ism�t egym�s fel� fordultak. - Ugye, nem t�ved�nk? – k�rdezte Luna meglepetten.
- Nem. Megismerem a k�z�r�s�t ezer k�z�l is – felelte Hermione –, hiszen kaptam t�le el�g megjegyz�st annak idej�n.
- Igen, ez igaz – �rtett egyet a sz�ke l�ny, majd kiss� tan�cstalanul n�zett bar�tn�j�re. – Mit fogunk v�laszolni?
- Term�szetesen adunk neki egy id�pontot – j�tt a v�lasz. – De ez furcsa… Mi�rt �rta, hogy k�nyes term�szet� az �gy?
- Tal�n ciki neki, hogy p�rt keres – gondolkodott el Luna. – V�g�l is, nem volt soha egy Adonisz…
- Ugyan, ez nem jelent semmit. Gondolj csak Mr Houser eset�re. H�t, ha v�lasztanom k�ne, akkor sz�zszor �, mint Houser.
- Akkor a m�ltja miatt? – sz�tte tov�bb Luna.
- Az m�r ink�bb val�sz�n� – b�logatott Hermione –, de biztosat csak akkor tudhatunk, ha m�r besz�lt�nk vele. Min mosolyogsz?
- Csak eszembe jutott, hogy mit fog sz�lni, ha megkapja Miss. Walden v�lasz�t – vigyorgott most m�r a t�rsa. – Ha elk�pzelem, ahogy az a n� let�madja…
- Na igen – mosolygott kicsit k�r�rvend�n m�r Hermione is –, az �rdekes jelenet lenne. De nem tehetj�k meg, hogy �tadjunk egy olyan v�laszt, mint amit Miss. Walden a legut�bb produk�lt. Etik�tlan lenne azok ut�n, amit Mr Kingt�l kaptunk.
- Na persze, de az�rt k�pzel�dni lehet, nem?
- Azt lehet. Az nem �rt senkinek – motyogta Hermione �s �jra a lev�l f�l� hajolt, hogy m�g egyszer �tolvassa.

Tisztelt �gyint�z� Iroda!

Szem�lyes konzult�ci�ra lenne sz�ks�gem egy k�nyesebb term�szet� �gyben. Amennyiben van erre lehet�s�g, k�rem, bagolyfordult�val �rtes�tsenek a megfelel� id�pontr�l.

K�sz�nettel v�rom v�laszukat

- M�r csak azt kell kital�lni, mikorra rendelj�k be – s�hajtott agg�dva Luna. Sejtette, hogy mindenkinek igen kellemetlen lesz tal�lkozni a lev�l �r�j�val.
Miut�n befejezt�k a v�laszlevelet, �s �tj�ra engedt�k a t�relmesen v�rakoz� baglyot, �gy gondolt�k, hogy elj�tt az eb�d ideje. �sszeszedt�k magukat, kitett�k az ajt�ra az eb�did� t�bl�t, majd gyalog elindultak a k�zeli �tterem fel�, ahol �ltal�ban eb�delni szoktak.
Alighogy egy �ra m�lva vissza�rtek az irod�ba, m�ris egy �jabb mad�r rep�lt be az ablakon. Ez�ttal Luna volt, aki �tvette a k�ldem�nyt, �s meglepve tapasztalta, hogy ez a bagoly is letelepedett a sz�k h�tt�ml�j�ra, jelezve, hogy mindenk�ppen v�laszt szeretne kapni. Kibontotta a levelet, �s egy perccel k�s�bb s�padtan adta �t a pergament Hermion�nak

Miut�n a laborban katon�s rend uralkodott, elhagyta a helyis�get, �s a szalon fel� ir�ny�totta l�pteit. A h�z kihaltnak t�nt, sehol nem l�tta keresztfi�t, �s arra a k�vetkeztet�sre jutott, hogy a fi� nyilv�n a kertben van. Felvette az egyik b�jitaltani szaklap leg�jabb sz�m�t, �s elindult a kertbe vezet� hatalmas teraszajt� fel�.
Nem csal�dott, a keresztfia val�ban ez egyik hatalmas gesztenyefa alatt �ld�g�lt, l�that�an gondolataiba mer�lve, kiss� furcsa arckifejez�ssel, �s csak akkor n�zett fel, amikor a f�rfi mell� �rt.

- �, Perselus! – sz�lt a fi� meglepetten. – M�r v�gezt�l is a laborban?
- Igen – j�tt a t�m�r v�lasz, mik�zben a professzor helyet foglalt a szomsz�dos sz�kben. – Ma csup�n l�zcsillap�t� �s f�jdalomcsillap�t� b�jitalokat k�sz�tettem.
- Mi a terved a tov�bbiakban?
- Nos, el�sz�r eb�dre gondoltam, �s n�h�ny �ra m�lva el kell mennem, de te�ra mindenk�ppen itthon leszek. �s te, Draco, mivel t�lt�tted a napodat?
- Semmi k�l�n�ssel – v�laszolta k�z�mb�snek sz�nt hangon a fi� – csak egy levelet k�ldtem el. Hov� kell menned, ha megk�rdezhetem?
- Term�szetesen megk�rdezheted – n�zett r� a professzor –, de nem adhatok v�laszt. �s te kinek �rt�l, ha megk�rdezhetem?
- Term�szetesen, megk�rdezheted, Perselus – j�tt a v�lasz, majd Draco �rd�gi mosollyal hozz�tette –, de nem adhatok v�laszt.
- �rtem… – morogta Perselus, majd belemer�lt egy �rdekes cikkbe. – Nagyon vid�mnak t�nsz… Mi t�rt�nt? – jegyezte meg olvas�s k�zben.
- Val�ban? – k�rdezett vissza m�g mindig mosolyogva az ifj� Malfoy. – Semmi k�l�n�s, csak elgondolkodtam kiss�, �s azt hiszem, t�lzottan szabadj�ra engedtem a fant�zi�mat.

- �s mir�l fant�zi�lt�l ennyire? – n�zett fel a lapb�l a f�rfi.
- Ugyan, Perselus! – m�ltatlankodott a fi� fej�t cs�v�lva – Csak nem gondolod, hogy minden kis titkomba beavatlak?
- Bocs�ss meg – h�z�dott g�nyos mosolyra a professzor sz�ja –, nem akartam beleavatkozni a mag�n�letedbe.
- Persze – morogta Draco – mintha mostan�ban lenne mag�n�letem…
- Ha korodhoz m�lt�n viselkedn�l, �s elj�rn�l t�rsas�gba, akkor tal�n lenne mag�n�leted.
- Bagoly mondja – csattant fel a fi�. – Mert te azt�n olyan pezsg� t�rsas�gi �letet �lsz, ugye? A h�tv�g�re m�r nem is tudsz v�lasztani, hogy melyik vacsoramegh�v�st fogadd el, vagy melyik est�lyre menj, �s kit vigy�l magaddal, mert el�rasztanak a megh�v�kkal, �s a n�ket el se lehet hajtani a kapu el�l!
- Most nem r�lam van sz� – sz�lt kem�ny hangon Piton. – K�l�nben is, nekem ezekre nincs sz�ks�gem, mert �n j�l �rzem magam �gy, ahogy vagyok.
- Igen, tudom! – ki�ltotta Draco egyre idegesebben. – Volt�l olyan kedves k�z�lni ezt velem m�r n�h�ny alkalommal, mikor megk�rdeztem, hogy mi�rt kuksolsz itthon minden �ldott nap a sz�nid�ben.
- Mint ahogyan azt az im�nt eml�tettem volt, most nem r�lam van sz� – v�lt hidegg� Piton hangja. – Ezen k�v�l nem hinn�m, hogy a legpriv�tabb mag�n�letemb�l egy perccel is elsz�mol�ssal vagy magyar�zattal kellene neked szolg�lnom. �s m�g miel�tt medd� vit�nk tov�bb m�rgesedne, javaslom, eb�delj�nk.
- Nem vagyok �hes – vetette oda a fi�, majd duzzogva vonult vissza a szob�j�ba, mag�ra hagyva keresztapj�t.

***

Hermione elolvasta az �jabb levelet, �s �rtetlen�l n�zett maga el�. Ha ez most valami vicc, akkor neki bizony nincs kedve nevetni. Egyetlen nap leforg�sa alatt k�t ilyen meglep� �s v�ratlan lev�l t�l sok volt neki. S�hajtva a sz�k�be rogyott, arc�t a kez�be temette, �s tal�lgatott.

- Hermione… – hallotta Luna bizonytalan hangj�t. – Hermione! J�l vagy?
- Persze, Luna – j�tt az alig �rthet� v�lasz a kezek m�g�l –, de ha ez a v�letlen j�t�ka, akkor valami nagy b�nt k�vethett�nk el…
- Amir�l nincsen tudom�sunk, �gy nem lehet v�letlen a dolog. Azt hiszem… - gondolkodott hangosan Luna, �s bl�za alj�t morzsolgatta ujjai k�z�tt, ami egy�rtelm�en jelezte nyugtalans�g�t.
- A sz�nd�koss�g is ugyan�gy kiz�rhat� – b�jt el� Hermione kezei m�g�l. – Egyszer�en nem logikus az eg�sz.
- Akkor viszont nem marad m�s h�tra, mint elk�ldeni a v�laszt az id�ponttal – foglalta �ssze a sz�ke l�ny. – Akarod, hogy �n k�ldjem el?
- Hagyd csak, majd �n elint�zem �ket – s�hajtotta gondterhelten a griffend�les, �s m�r ny�lt is a pergamen�rt. – Mindenf�lek�ppen elint�zem �ket…
- Ezt… hogy �rted? – k�rdezte Luna gyanakodva.
- Sehogy. Meg�rom a v�laszt, azt�n lebonyol�tom a szem�lyes besz�lget�seket is. Neked meghagyom a k�nnyebb eseteket – mondta t�r�d�tten Hermione.
- �, h�t ez igaz�n nagylelk� t�led! – mosolygott r� a t�rsa. – Hogy �szinte legyek, nem igaz�n v�gytam egyik�kkel sem le�lni, �s besz�lgetni.
- Elhiszem – b�logatott a barna haj� l�ny. – V�g�l is, teljesen mindegy, mi volt r�gen. A l�nyeg, mi van most. A jelenen van a hangs�ly.
- H�t, akkor sok sikert – szor�totta meg egy�tt�rz�n a kez�t, �s a ny�l� ajt� fel� fordult. – J� napot, Mr O’Brian! M�r v�rtuk! K�rem, foglaljon helyet!

M�g Luna az �rkez� �gyf�llel foglalkozott, addig Hermione nagyot f�jva szedte �ssze mag�t, �s �jra kez�be vette az omin�zus levelet, melynek �r�ja nem volt el�tte k�ts�ges, m�g ha al��r�s nem is szerepelt.

Igen Tisztelt T�rskeres� Iroda!

Az �n�k seg�ts�g�t szeretn�m k�rni egy rendk�v�li helyzet megold�s�ban. Az �n�k sikeres, �s diszkr�t munk�j�r�l olvasva d�nt�ttem �gy, hogy a k�zrem�k�d�s�ket k�rem, mivel sz�momra ennek a helyzetnek a kezel�s�ben a legfontosabb a diszkr�ci�. Amennyiben ez lehets�ges, a r�szleteket egy szem�lyes tal�lkoz� keret�ben fejten�m ki.

Tisztelettel v�rom v�laszukat

Hermione pedig k�rm�lni kezdte a v�laszt, �s mag�ban azt k�v�nta, hogy b�rcsak m�r otthon lehetne, t�l a mai napon, t�l a r� v�r� felett�bb k�nyelmetlennek �g�rkez� besz�lget�seken. Le�lne kedvenc fotelj�be, kez�be venn� kedvenc k�nyveinek egyik�t, �s a kedvenc b�gr�j�b�l kortyolgathatn� kedvenc gy�gyte�j�t.
Mivel erre m�g n�h�ny �r�ig es�lye sem volt, �gy visszat�rt a feladat�hoz, hogy a megfogalmazott v�laszt elk�ldje kedvenc, ex- iskolat�rs�nak.

***