Hirtelen, mintha a sz�ve kihagyott volna egy �t�st, amikor belehas�tott a felismer�s, hol hallotta a mondatot, �s mint akit �ram r�zott meg, fel�lt az �gy�ban. Ism�t megindult az eml�kfolyam.

L�ngok. Sikoly. A l�ba alatt ropog a h�, �s � rohan, rohan. Roxmorts �g, mindenki a t�zet pr�b�lja oltani, de szinte k�ptelens�g. K�t auror a nyom�ban. Befordul egy sarkon, �s hoppan�l a falu m�sik v�g�re. Egy �rny�k. egy magas �rny�k vet�l el�. Hossz�, �s karcs�. �gy l�tszik, m�r itt k�vette. Meg kell tal�lnia a gy�jtogat�t. Meg kell tal�lnia azt, aki v�gzett Florenti�val. 

�jabb sarkok. Sehol semmi. A hal�lfal�k m�r majdnem mind elt�ntek, de biztos volt benne, hogy az az alak m�g itt van. Gy�ny�rk�dik a munk�j�ban. 

Nagy kock�zatot v�llalt azzal, hogy nem t�nt el azonnal. Ha elkapj�k... Az �r legyen irgalmas. De az agy�ban m�g l�ktetett a v�r, �s �rezte a zsibbad �ress�get, ami elt�lt�tte, amikor l�tta, hogy egyetlen fiatalkori szerelm�t eltal�lja az �tok. 

Pedig t�rden �llva k�ny�rg�tt.

- Ne! K�ny�rg�m... Nem l�ttam semmit... Nem tudok semmit...

- Ostoba liba...

- K�ny�r�lj�n rajtam! A kisfiam... - a kez�t a has�ra szor�totta, de a hang kegyetlen�l megsz�lalt:

- Adava Kedavra! 

A hegyes orr elindul az utc�n �s elt�nik a k�pb�l. � pedig ism�t fut. 

Fut... Tov�bb... Meg kell tal�lnia... 

Hirtelen valami a bok�ja k�r� fonta mag�t, �s � elv�g�dott a h�ban. Azonnal a h�t�ra fordult, hogy l�ssa, ki �tkozta meg, de ahogy emeln� fel a jobb kez�t, egy hegyes orr�, fekete csizma r�tapos a csukl�j�ra. 

- Keres�nk valakit, Perselus? 

Egy �rny�k vet�dik f�l�je. A nap a szem�be s�t, nem tudja kivenni az arc�t. Elford�tja a fej�t, �s a f�ld�n l�v� �rnyat figyeli. Magas, karcs�...Az alak mozdul.

 - csak nem hi�nyzik az a sz�nalmas kis senki... Ah, m�g annyira sem vagy ellenf�l, mint gondoltam volna... Tudtam, hogy �rul� vagy... Persze a S�t�t Nagy�r nem hisz nekem... De egy napon... Egy napon, majd a szemembe fogsz n�zni, �s a hal�lod�rt k�ny�r�gsz... - az �rny�k fordul, a profil kirajzol�dik. Fitos orr...v�llig �r� haj...�s.. n�. A titokzatos hal�lfal� egy n�. -

- �s �n nem fogok kegyelmezni. Az lesz a b�ntet�sed, hogy var�zstalanul, nyomor�kon �s elhagyottan kell le�lned az �veidet... Mert miattad neheztel r�m a Mesterem. Persze, te m�r r�j�tt�l mire, ugye, Perselus? Igaz�n ostoba dolog volt r�szemr�l el�l hagyni a k�dexet .Nos, nem sz�m�t, hogy r�j�tt�l, hogyan lehet a l�nyegi dolgokat elk�l�n�teni. �gysem fogsz r� eml�kezni, hogy a k�nigsbergi nyomda sok szemetet kinyomtat, hogy a laikus var�zsl�k ne tudj�k, mi az igazs�g. Azok, akik pedig nem laikusok, csak szem�tnek n�zz�k, �s ne foglalkozzanak vele. Mert ugye, csak egy mardek�ros j�het r�, hogy egy�ltal�n nem biztos, hogy csak az�rt, mert a sok szemetet kinyomtat, minden szem�t, amit �r

... �s most... Viszl�t... 

F�ny villant, �s a k�p els�t�t�lt.

Perselus zih�lva fek�dt a f�ld�n. Fogalma sem volt, hogy hogy ker�lt oda. Lassan felt�p�szkodott, �s vissza�lt az �gya sz�l�re, Ron horkol�s�t hallgatva. Sz�val ez�rt… ez�rt akarta az a titokzatos hal�lfal� meg�lni, mert r�j�tt valamire… mert �tl�tott rajta. Mert kital�lta, mire k�sz�l.

A sz�ps�ghib�ja m�r csak az az eg�sznek, hogy t�r�lt�k – el�g rendesen – a mem�ri�j�t. Semmi eml�ke nincs arr�l, hogy hogyan kellett a hasznos dolgokat elk�l�n�teni a szem�tt�l, arr�l pedig elk�pzel�se sem volt, hogy melyik k�nigsbergi k�dex lehetett az, ami olyan sok mindenben seg�thetett annak a hal�lfal�nak.

 �s azt sem tudja, mi lehetett a terve. Mert onnan nem lett volna olyan nagyon neh�z kital�lni, melyik k�nyv lehetett az.

Idegesen a haj�ba t�rt. Ez az eml�k sokkal kiterjedtebb �s �sszetettebb, mint ahogy azt gondolni merte volna. Nagyon komplex fekete m�gia kellett ahhoz, hogy ilyen darabot �gy t�r�ljenek ki, hogy az eml�kek”v�g�sa” szinte t�k�letes legyen.

Abban azonban biztos volt, hogy a titokzatos hal�lfal� mardek�ros. Senki m�s nem alkalmazna ilyen m�dszert.

Megszabadulni az ellenf�lt�l – az a biztos. Ha egy kicsit szentiment�lisabb lenne, azt gondoln�, hogy kiz�r�lag az mentette meg eddig az �let�t, hogy a S�t�t Nagy�r kegyeltje volt. De nem.

Valahogy volt egy olyan �rz�se, hogy a titokzatos n� Voldemort hatalm�ra k�v�nt t�rni – ez�rt zavarta az, hogy � belepiszk�lt a dolgaiba – �s ez�rt lehetett d�h�s r� a mestere. �s a szem�lyes gy�l�let pedig megmagyar�zza, mi�rt k�v�nja (k�v�nta ) �gy b�ntetni: De egy napon... Egy napon, majd a szemembe fogsz n�zni, �s a hal�lod�rt k�ny�r�gsz. - �s �n nem fogok kegyelmezni. Az lesz a b�ntet�sed, hogy var�zstalanul, nyomor�kon �s elhagyottan kell le�lned az �veidet. Ez�rt hagyta �letben.

Na igen, �s az sem mell�kes, hogy pontosan tudta, mit�l f�lt mindenn�l jobban.

Ak�rhogy is, ki kell ismerni ennek az alaknak a st�lus�t. A m�dszerit. Ez k�zelebb viheti a c�lhoz. Holnap reggel az lesz az els� dolga, hogy be�l a k�nyvt�rba, �s ut�nan�z a mem�ria�tkok minden l�tez� fajt�j�nak. Ha megtal�ln� a forr�st, lehet, hogy tal�lna valamit, amivel el�hozhatn� az eml�kei. Vagy ha nem, valami nyomot, amin elindulhat a titokzatos k�dex nyom�ban.

- Antonius, j�l vagy? – k�rdezte m�snap reggel Hermione az asztaln�l.

- Most hogy mondod – vetette k�zbe Harry – t�nyleg rettenetesen f�radtnak t�nsz. Karik�sak a szemeid. Nem aludt�l?

- De, csak nem valami j�l – felelte. �gett a v�gyt�l, hogy valakivel megossza azt, amire r�j�tt. Ugyanakkor k�telkedett benne, hogy a bar�tai j�l fogadn�k mell�kes t�nyk�nt, hogy � a volt b�jitaltan�ruk. Pedig Hermione logik�ja �s k�nyvt�raz�si m�ni�ja lehet, hogy nagyon nagy seg�ts�g lenne.

- Akkor?

- Csak… eszembe jutott egy-k�t dolog az �tv�ltoztat�stan dolgozattal kapcsolatban…

- Az mindenkivel megesik. B�r nem �rtem, mi�rt agg�dsz. Amennyit �rt�l, semmi probl�m�d nem lehet – jelentette ki Ron, �s bekapott m�g egy kolb�szk�t. R�vid r�g�s, hangos nyel�s. – �n a fel�t sem �rtettem annak, amit el tudtam olvasni.

- Hogy �rted, hogy annak, amit el tudt�l olvasni? – k�rdezte Hermione. – Nem volt el�g id�d, vagy…?

- Vagy Antonius �r�sa olyan, mint a macskakapar�s – jelentette ki, �s tett m�g egy kis must�rt a t�ny�rj�ra. Hermione rosszall� pillant�st vetett r�, Harry pedig k�h�g�snek �lc�zta a nevet�s�t.

Piton pillant�sa a Mardek�r asztala fel� siklott, �s azonnal felt�nt neki egy bizonyos tejf�lsz�ke gyerek hi�nya.

- Malfoy hol lehet?

- Nem tom’ – mammogta Ron. – De m�r tegnap este sem volt ott a vacsor�n�l…

- S�t - emelte fel Hermione a tekintet�t. – M�r eb�dn�l sem l�ttam. Pontosabban az�ta, mi�ta elk�ldted Mrs Clagg-hoz.

- Akkor minden bizonnyal tr�gy�t lap�tol az abrax�n lovak al�l…

Ron kis h�j�n megfulladt.

- Ne csin�ld m�r, Antonius… elk�pzeltem… �s teljesen �sszet�rtem a gondolatra, hogy �n nem l�thatom, m�g ha �gy van sem…

Hamarosan azonban a di�kok figyelm�t Dumbledore vonta mag�ra, amikor nagy tal�rsuhog�s k�zepette beviharzott a terembe, �s meg�llt Vector professzor, a Mardek�r jelenlegi h�zvezet�je mellette. A di�kok �rdekl�dve pislogtak a tan�ri asztal fel�. Az igazgat� �szrevette, hogy mindenki arra v�r, hogy mondjon valamit.

- Nem t�rt�nt semmi. Reggelizzetek csak tov�bb – tette hozz� mosolyogva. – Szer�ny v�lem�nyem szerint a kolb�szk�kat b�n lenne kihagyni… - Majd Vector professzor fel� fordult, �s suttogva folytatta:

- Victoria, nagy baj van. Az ifj� Mr Malfoyt elkapta Mrs Clagg, amikor az Abrax�n lovai k�z�tt bujk�lt. A nagy ricsajra a jelenlegi szobal�ny riasztotta az aurorokat, akik elvitt�k Dracot a Szt. Mung�ba, Aramint�t pedig indokolatlan s�lyos testi s�rt�s miatt Azkabanba. Mr Malfoy hamarosan jobban lesz, �s birtokh�bor�t�s miatt ideiglenesen � is oda ker�l. El kellene menned �rte. Neked ki fogj�k adni. Luciusban nem b�znak.

- Na mi van? Mi van m�r? – t�relmetlenkedett Ron, aki szint�n szerette volna tudni, mi t�rt�nik.

- Malfoyt elvitt�k a Szt. Mung�ba, azt�n Azkabanba. Vi… Vector professzornak kell elmennie �rte.

- Szuper!!! – ki�ltott fel Harry �s Ron, Hermione pedig halv�nyan elmosolyodott.

- Azt hiszem, fel kell mennem a k�nyvt�rba – jelentette be Piton. – Van egy p�r dolog, aminek ut�na kell n�znem. Att�l tartok el fog tartani egy darabig. kinek van kedve velem tartani?

Harry �s Ron leesett �llal, d�bbenten meredtek r�, akkora szemekkel, mint egy galleon.

- J�l van na, csak vicceltem! – legyintett egy mardek�ros mosollyal, �s kivonult a teremb�l.

Elgondolkodva szedte a l�pcs�fokokat. Ki lehet az a titokzatos hal�lfal�, �s mi lehet az a rettenetesen fontos dolog, amire r�j�tt? Vajon volt ideje elmondani valakinek? Mag�ban keser�en felnevetett, �s nem hallotta a h�ta m�g�tt k�zeled� halk l�pteket. Kinek mondta volna el? Hiszen akkor m�g hal�lfal� volt, �s nem b�zott az �gvil�gon senkiben. Nehogy olyas valakiben, akiben most is megb�zna.

Befordult az egyik sarkon, �s alig haladt egy hatalmas k�tsz�rny� ablak mellett, amikor felhangzott m�g�tte:

- Stupor!

A p�lc�ja ut�n kapott, �s megp�rd�lt, de mire megpillantotta volna a t�mad�j�t, �jultan a padl�ra zuhant.

---

Piton lassan �bredezni kezdett. Valami nagyon kem�nyen fek�dt, �s rettenetesen zsibbadt a karja. Nem nyitotta ki azonnal a szem�t, megpr�b�lt f�lelni. Ak�rki rabolta is el, nem �lte meg. M�g. Ami azt jelenti, hogy sz�ks�ge van r�. Nem val�sz�n�, hogy amiatt, hogy zsaroljanak vele valakit. Ugyan kit lehetne? Teh�t akarnak t�le valamit. Ami azt jeleni, hogy ki fogj�k k�rdezni. Ami, val�sz�n�leg nem lesz kellemes. Teh�t: Jobb nem tudatni az ellenfel�vel, ha itt van, hogy fel�bredt.

Egy pinceszoba ismer�sen dohos szag�t �rezte, de nem tudta hova tenni.

�szrev�tlen�l megmozd�totta a kez�t, �s r�j�tt, hogy mi�rt zsibbad. A k�t kez�t valaki h�trak�t�tte, �s azon fekszik. Szuper.

�vatosan r�snyire nyitotta a szem�t, �s a pill�i alatt k�r�ln�zett a teremben. Ah. Tudhatta volna. A Malfoy k�ri�n. Nem egyszer volt neki is szerencs�je ehhez a pinceszob�hoz, ahol kik�rdezt�k az emberk�ket. G�z, hogy most � fogj�k k�rdezni.

Ismerv�n Lucius szok�s�t, hogy egy titkos figyel�ablakon kereszt�l lesse a fogly�t, amikor az azt hiszi, hogy egyed�l van, tov�bbra is jobbnak v�lte mozdulatlannak maradni. K�l�nben sem tudta volna megmondani, van-e rajta k�v�l valaki a szob�ban. Valaki a fal fel� ford�tott arccal haj�totta be. Hamarosan azonban mocorg�st hallott a szoba sark�b�l, �s valaki beler�gott a bord�j�ba.

- Sz�p j� reggel, Allyway! – sz�lalt meg Lucius fagyos hangja felette.

Pitonnak azonnal felpattant a szeme, �s ahogy csak tudott, fel�lt, majd megpr�b�lt fel�llni – nem egyszer l�tta azt a csizmaorrot addig rugdosni valakit, am�g fel nem �llt.

- Ah – cs�szott ki a sz�j�n. – Csak egy Malfoy – mondta olyan megvet�en, hogy biztos legyen benne, hogy a sz�ke f�rfinak is esz�be jut az ez�st�st kioszt�j�n tett megjegyz�se.

Mag�ban sz�zszor el�tkozta mag�t az ostobas�g��rt. Nem felejtette el, hogy Lucius k�l�n�sen b�szke. De ez annak az ostoba Potternek is a hib�ja. Griffend�les b�tors�g – ami egyenl� az �ngyilkoss�ggal. Tehet � r�la hogy ennyi id� alatt r� is r�ragadt?

A gondolatra elh�zta a sz�j�t.

- Ah, tal�n nem tetszik a k�rnyezet? – k�rdezte m�z�des, vesz�lyes hangon.

- Nem – felelte sz�razon, �s esz�be jutott az egyik t�rt�net, amit Avery mes�lt neki. � szolg�latban volt, �s nem vehetett r�szt a kik�rdez�sen.

- Annak az �sz f�rfit, aki azt �v�lt�tte �lland�an, hogy fogalmam sincs mi az az Abszol �t �s a kviddics mi�rt korb�csolt�k meg?

Lucius arc�r�l lehervadt a mosoly.

- Honnan tudsz te err�l? – k�rdezte fenyeget�en.

- Hallom – felelte Piton. Ak�rmi is Malfoy c�lja, nem szabad, hogy r�j�jj�n, ki �. �s ami m�g fontosabb: valahogy meg kellene sz�kni. Amihez az kell, hogy Malfoy ne vele foglalkozzon. Aminek az a felt�tele, hogy valami fontosabbat tal�ljon hirtelen.

- Hallom. Visszhangozz�k a falak. Meg azt, hogy: Uram, �n megtettem mindent! – ez egy hal�lfal� volt, �s cs�nya v�get �rt, ami�rt nem siker�lt v�grehajtania Voldemort terv�t. Ez m�g azel�tt volt, hogy hal�lfal�nak �llt volna – csak Lucius mes�lte neki, aki fenn a h�zban is hallotta. – Meg azt hogy Ne! Ne vedd el a gyermekem! – egy szerencs�tlen mugli n�…

- �rtem… - felelte g�nyosan. – Sz�val l�t�…vagy, annak mondod magad…Mes�lj sz�pen… mit hallasz, vagy l�tsz m�g?

Piton k�nytelen volt r�d�bbeni, hogy Lucius pontosan ezzel akar foglalkozni. Nyelt egyet. Sz�val egy l�t� kell neki…

- L�tok… l�tok z�ld tal�ros f�rfit, akit crucio-val k�noznak…

- Ezt b�rki mondhatja…Crucio!

Perselus �rezte, hogy bel�has�t a j�l ismert f�jdalom. A f�ldre zuhant, de miel�tt m�g �v�lteni kezdett volna, Lucius megsz�ntette az �tkot.

- L�tod? Ez itt nem �js�g… felelte laz�n. Mit l�tsz m�g?

- A f�rfi alacsony… nagyon… cincog� hangja van, semmi kis haja…k�m lehet, mert azt mondogatja, hogy m�st nem tudott meg… - h�t persze, F�regfark…

Malfoy leguggolt hozz�, �s olyan k�zel volt, hogy az orruk szinte �ssze�rt.

- �s mit l�tsz m�g? – k�rdezte fenyeget�en.

Pitonnak le kellett harapnia a nyelv�t, nehogy azt mondja: egy felfuvalkodott majmot.

- Egy… egy … - hirtelen, mintha kifacsart�k volna az agy�t, nem jutott esz�be semmi, csak az, amikor Luciusnak egy nagyon ronda gennyes pattan�s n�tt a homloka k�zep�n �t�dikes korukban.

- Egy… - pattan�st- egy – pattan�st – visszhangzott  fej�ben.

- Crucio!

Perselus �v�ltve verg�dni kezdett, �s Malfoy �lvezettel figyelte a k�n�d�s�t. Egy �r�kk�val�s�gnak t�n� perc ut�n felemelte a p�lc�j�t.

- Valah�nyszor nem v�laszol nekem, mindig…

- … t�z m�sodperccel tov�bb foglak k�nozni, m�g v�rt nem k�h�gsz az �v�lt�st�l, hogy megtanuld, ha k�rdezek valamit, nem j�kedvemb�l teszem – skand�lta zih�lva a mondatot, amit annyiszor hallott Luciust�l.

A f�rfi erre, mint egy kisgyereknek szok�s megpaskolta az arc�t.

- �gyes kis l�t�… �s most mondd sz�pen, mit l�tsz? – hajolt ism�t f�l�.

- Egy… egy… - Luciusnak ism�t mozdult a keze, de Piton gyorsan folytatta – egy pattan�st. – A  francba Perselus, jobb nem jutott eszedbe?

- Crucio! – el�gedetten hallgatta az �v�lt�st majd leeresztette a p�lc�j�t.

- Hol? – k�rdezte kegyetlen�l.

- A… homloka… k�zep�n… - zih�lta.

Luciusnak l�that�an megny�lt az arca. Nem sz�m�tott r�, hogy valami ilyen kellemetlen r�gi, szem�lyes eml�ket is �szre fog venni.

- Mikor? – k�rdezte fenyeget�en, �s belemarkolt az egykori csoportt�rsa haj�ba, a p�lc�ja v�g�t a nyak�hoz szor�tva.

- R�gen – felelte kap�l� sz�vvel. – Tal�n m�g tizen�vesen…

Malfoy elengedte a haj�t �s egy er�teljes mozdulattal h�trahaj�totta Perselus fej�t, ami nekicsap�dott a pince fal�nak. A b�jitaltan�r szeme el�tt csillagok ugr�ltak.

- �s mit l�tsz m�g?

Piton nagyon szerette volna tudni, mire megy ki a j�t�k.

- Egy csontv�zat… a rododendron bokor alatt…

- Tov�bb…

- Sok hal�lfal�t… nevetnek… valaki sik�tozik…

- Crucio!

Perselus szeme el�tt csillagok ugr�ltak, �s azt k�v�nta, b�rhogy is, de v�gre �rjen v�get.

- Engem nem versz �t olyan k�nnyen, mint a fiamat Allyway… olyat mondj, ami konkr�t… Mert az ilyen hazugs�got b�rki kital�lhatja…

�s Pitonb�l folyt a sz�. Besz�lt minden k�nz�sr�l, amit l�tott, amir�l hallott, minden fogolyr�l, akir�l tudott, �s megfordul a szob�ban. �gy t�nt, Lucius el�gedett az eredm�nnyel.

- �s mit l�tsz m�g?

A francba, mit akarhat m�g?

- Nem tudom…

- Crucio!

Amikor v�gre leeresztette a p�lc�j�t, Pitonnak minden tagja remegett, �s �gy �rezte, ha valaki hozz��r sikoltozni fog a f�jdalomt�l.

- Mit l�ssak? Mit keressek? – k�rdezte gyorsan.

- Mit l�tsz m�g?

Perselus �gy v�lte, itt az ideje, hogy valaki m�st sz�vasson Lucius.

- Egy mugli l�nyt… v�r�s, k�k szem�. Magas, sov�ny. Csontos. Nincs egyed�l… Cs�kol�zik valakivel!

- Itt? – k�rdezte d�bbenten Lucius, �s a p�lc�j�r�l is elfeledkezett.

- Igen. A fi�… sz�ke… viszonylag magas… te j� �g, Draco az!

Olyan �szint�re �s r�m�ltre siker�lt a felki�lt�s, hogy Lucius elhitte. Nem mintha Perselusnak olyan nagyon nehez�re esett volna valaha is t�lj�rni egy Malfoy esz�n – nem voltak rosszak, de meg sem k�zel�tett�k az � gondolkod�s�t. Viszont kegyetlenek, brut�lisak voltak.

- Sz�val Draco itt cs�kol�zott egy l�nnyal?

- Egy muglival – pontos�tott Piton, tettetett remeg�ssel. B�r a crucioknak k�sz�nhet�en nem nagyon kellett tetetetnie. – �s m�g m�st is…

- Mit l�tsz m�g? – nyomta a p�lc�ja hegy�t a tork�nak.

- Testi… kapcsolat… - h�r�gte a p�lca miatt nehezen.

Lucius arca feh�r lett a d�ht�l.

- Tov�bb…

- Azt suttogta, hogy…szeretlek…megk�rte a kez�t!

- Crucio! Crucio!

Piton �rezte, ahogy lassan kezd elsz�llni az �v�lt�sben az ereje… k�h�g�tt, vinnyogva, s�polva vette leveg�t…. mindene zsibbadni kezdett…

- Ne merj nekem hazudni…

- Nem… nem… nem az �n hib�m… megk�rte a kez�t…

- Crucio!

Perselus hamarosan elvesztette az eszm�let�t.