Parkinson valamikor az �r�k ut�n mes�lhette el Ronnak a mi „kis t�rt�net�nket”, mert tan�t�s ut�n m�g kerest�k is. A fi� sz�r�n-sz�l�n elt�nt, pedig t�v� tett�k �rte a f�l kast�lyt. Utols� het�nk k�zep�n�l tartottunk, ny�r legelej�n �s senki sem �rtette, Ron mi�rt mehetett el. M�r csak a b�cs�zkod�s �s a tervezget�s hetei voltak ezek.
Miut�n Madam Cvikkerrel folytattam egy hosszabb besz�lget�st, elindultam a Griffend�l-toronyba, hogy �rdekl�djek Ron fel�l.
�ppen a l�pcs�n indultam fel, amikor l�p�sek zaj�ra lettem figyelmes. Jellegzetes csoszog�s�b�l kital�ltam, hogy csakis v�r�s haj� bar�tom k�zeledhet fel�m. Meg�r�ltem, hogy v�gre megker�lt �s magamban m�r meg is fogalmaztam, hogy fogom kik�rdezni a holl�t�r�l.
Rossz el��rzetem t�madt, mivel hallottam, hogy lassan k�zeledik, �s mag�ban besz�l. Hangs�ly�b�l �reztem, hogy szitkoz�dhat. Mire a l�pcs� k�zep�re �rtem, m�r l�ttam is: t�bbet ihatott a kellet�n�l. J�val t�bbet.
Szemei ijeszt�en piroslottak �s b�zl�tt az alkoholt�l. D�h�dten meredt r�m, tekintete egyszerre sugallt szomor�s�got, csal�dotts�got �s len�z�st.
Nem ijedtem meg t�le, �lmomban sem gondoltam volna, hogy b�ntani merne. Az�rt kiss� f�l�nkebben l�ptem k�zelebb hozz�.
- Mi a baj? –k�rdeztem l�gyan.
- Mersz ezek ut�n m�g a szemembe n�zni? –sziszegte undorodva Ron. – Ne merj hozz�m �rni!
- Nem �rtelek. –hebegtem, �s sz�lsebesen elkaptam a kezemet t�le.
Hirtelen meg�rtettem �s belenyugodtam: valahonnan megtudta f�ltve �rz�tt titkomat. Gyomrom �sszer�ndult, szemem megtelt k�nnyel, de hallgattam.
- Nekem csak ez j�r az �lett�l. �n maradok az �r�k vesztes. Az utols� a sorban. Megtudhatom, Malfoyt ki el�zte meg? Tal�n Crakkal �s Monstroval is lefek�dt�l? – k�rdezte minden �z�ben undorodva �s len�z�en.
Sz�r�l-sz�ra �gy mondta. Mondatai bel�m iv�dtak, �s az�ta is sokszor l�tom r�m�lmaimban. �s akkor �rzem a f�jdalmat is, amelyet nekem okozott azzal, hogy meg�t�tt. Ink�bb lelkileg f�jt ez az �t�s, mint testileg. Soha nem gondoltam volna Ronr�l, hogy k�pes lesz b�ntani engem.
De ez m�g nem lett volna baj, hiszen nem volt olyan nagy a pofon, hogy ett�l bajom essen...
Az�ta sz�p kis k�z�ns�g gy�lt �ssze a l�pcs� alj�n, feltehet�leg Parkinson sz�lhatott nekik. Esz�k �g�ban sem volt meg�ll�tani a fi�t. Eml�kszem, Malfoy akkor l�phetett be, amikor Ron meg�t�tt. Az igazi baj viszont csak ekkor k�vetkezett. Elvesztettem az egyens�lyomat �s elestem. Tiszt�n csak a f�jdalomra eml�kszem, de Madam Pomfrey diagn�zis�b�l tudom, hogy s�lyosan bevertem a fejemet �s lebucsk�ztam a l�pcs�n. Olyan s�lyosan megs�r�ltem, hogy gyakorlatilag f�l �vig fek�dn�m kellett ut�na.
Aznap persze elfelejtettem meginni a b�jitalomat. Mindig reggel k�sz�tettem el a f�zetet, �s eb�d ut�n ittam meg. Mikor azonban legk�zelebb magamhoz t�rtem, m�r egy h�t eltelt. �gy lettem terhes.
Ekkor k�vetkezett �m csak az igazi szenved�s. Az eg�sz iskol�ban elterjedtek a h�rek, Malfoy pedig �gy �rtelmezte az eg�szet, hogy Ron f�lt�kenys�gi jelenetet rendezett. Csak hogy � azt hitte, hogy a fi�nak minden oka megvan r�. �gy gondolta, hogy megcsaltam.
Ezt csak aznap tudtam meg, mikor a tan�v hivatalosan befejez�d�tt. Csak seg�ts�ggel, sz�delegve tudtam j�rni, �gy nem voltam hivatalos az esem�nyre.
Pont ezen a napon vizsg�lt �t Madam Pomfrey, �s �llap�totta meg a terhess�gemet.
Draco… vagyis Malfoy bej�tt hozz�m, a gyeng�lked�re aznap este. Azt mondta, hogy „sajn�lja, hogy megismert” �s hogy „sok boldogs�got k�v�n”. Nem pont ezekkel a szavakkal, de ez volt a l�nyeg�k.
�letem legvakmer�bb �s legostob�bb tett�t k�vettem el ekkor: ki�nt�ttem neki a sz�vemet, elmondtam, hogy gyereket v�rok.
- Terhes vagyok. –mondtam halkan, elcsukl� hangon.
- �s ki volt az apja? –�rdekl�d�tt hidegen.
Ekkor megfagyott ereimben a v�r �s kir�zott a hideg: felismertem, hogy kihez k�t�dtem �n �vek �ta. Elfogott az undor magamt�l �s a felismer�s k�nnyeket csalt szemembe.
- Semmi k�z�d hozz�. –mondtam remeg� hangon. Ekkor hat�roztam el, hogy minden kapcsolatot megsz�ntetek vele.
- Ne pr�b�lj beetetni azzal, hogy t�lem v�rt�l gyereket. Enn�l az�rt okosabb vagy. Tudhatn�d, hogy engem nem lehet becsapni. – cs�v�lta a fej�t fagyos mosollyal.
Ekkor vettem �szre, hogy � m�lt id�ben besz�l. R�j�ttem, hogy azt hiszi, hogy azel�tt voltam terhes, hogy leestem a l�pcs�n. De ekkor m�r eszem �g�ban sem volt k�z�lni vele, hogy ez nem �gy van. Az�ta is �r�l�k neki, hogy ezt tettem. El tudom r�la k�pzelni, hogy b�rmilyen eszk�zzel elvette volna t�lem Hailiet. Neki mindig volt p�nze, �n viszont m�g most sem vagyok gazdag. Tal�n ez az oka, hogy a legnehezebb id�szakaimban sem mertem �t megkeresni.
- T�nj el innen, Malfoy! – kiab�ltam ezut�n hangosan. Szemeimb�l �ml�ttek a k�nnyek, tekintetemb�l pedig tudom, sug�rzott a gy�l�let: akkor �reztem el�sz�r ilyet. A fi� meglepetten n�zett r�m, �n pedig megism�teltem, amit mondtam.
Nem mozdult. Tal�n megsz�lalhatott a lelkiismerete, mert elgondolkodva n�zett r�m. �n viszont m�r nem tudtam neki megbocs�tani a k�rd�s�t. A b�szkes�gem nem engedte, hogy tov�bb besz�ljek vele.
Miut�n harmadszorra k�ldtem ki, megjelent Madam Pomfrey �s idegesen kiintette a Dracot a szob�b�l.
Eml�kszem, sokszor �lmodtam �jra ezt a jelenetet is: Draco sz�ja besz�dre ny�lt, de akkor m�r teljesen elvesztettem az eszemet. Val�sz�n�leg roppantul megr�zhattak a szavai, mert elvesztettem az eszm�letemet.
M�snap reggel �bredtem csak fel, mikor m�r messze j�rt. �n pedig v�gleg egyed�l maradtam.

***

Hermione m�r nem s�rt, csak sz�ntelen�l besz�lt. R�viden, m�gis mes�lve magyar�zta el Liznek �lete addigi t�rt�net�t. Alisea Danes pedig -f�rjes asszony l�v�n- most �rezte el�sz�r azt, hogy milyen neh�z lehet a feln�tt korba l�p�s. Soha el nem tudta volna k�pzelni, hogy l�tezik ilyen szenved�s, ennyi megpr�b�ltat�s, amit szeg�ny bar�tn�j�nek el kellett viselnie.
Hermione megakadt a mes�l�sben, sz�ntelen�l az utc�t k�mlelve. Liz csak j� �t perc ut�n tudott megsz�lalni, mikor megpr�b�lta meg�rteni �s elrakt�rozni a hallottakat. Kezdte �t�rt�kelni az eddigi �let�t. M�lyen meg�rintette a szomor� t�rt�net.
- Mes�ld tov�bb. –csak ennyit tudott kiny�gni. Szokatlan hallgat�sa Hermion�t is meglepte, de visszat�rt mondanival�j�hoz.

***

A bar�taim k�z�tt is fut�t�zk�nt terjedt a h�r. Val�sz�n�leg ez az oka annak, hogy egyik�j�k sem j�tt el hozz�m elb�cs�zni. Egyed�l Luna Lovegood n�zett be hozz�m, de akkor is �ppen aludtam. Bizton �ll�thatom: nem �gy k�pzeltem el a nagy b�cs�z�st az iskolat�rsaimt�l. Az�ta sem besz�ltem egyik�kkel sem, kiv�ve Ginnyt. De vele is csak lev�lben. Megk�rtem r�, hogy ne eml�tsen a b�tyj�nak: �gyis csak r�gi sebek szakadn�nak fel, teljesen feleslegesen. Tudod, � sem �l Angli�ban, valahol Olaszorsz�gban boldog�tja a tan�rokat. Ha j�l eml�kszem, gy�gy�t�nak tanul.
Ekkor �rtettem meg, hogy elvesztettem �ket: v�g�rv�nyesen �s �r�kre. Nem maradt m�s sz�momra, mint a hit, hogy gyermekemet biztons�gban felnevelhetem, �s akkor t�bb� nem leszek egyed�l.
Madam Pomfrey el�sz�r leplezetlen megvet�ssel n�zett r�m, de miut�n �rz�kelte depresszi�s �llapotomat, egyre ink�bb elfogadott �s kedves volt velem. Ny�r k�zep�t�l m�r s�t�lhattam is, ekkor �jabb meg�rt� t�rsra leltem: Hagrid meghallgatott �s a t�rt�netem v�g�n m�g s�rt is, velem egy�tt. Apai gondoskod�sa n�lk�l val�sz�n�leg belehaltam volna a sz�gyenkez�sbe �s az �nmarcangol�sba. Sajnos vele is csak lev�l �tj�n tudok kommunik�lni.
M�r a j�lius is eltelt, amikor Dumbledore k�z�lte velem: a k�vetkez� h�napban el kell hagynom az iskol�t. Gondoskod� tekintete el�rulta, hogy nem neheztel r�m. Nagyon h�l�s voltam neki ez�rt. R�gt�n meg�rtettem, hogy �rtes�tenem kell a sz�leimet, akik eddig �gy tudt�k, hogy az �llamokban vak�ci�zom.
M�ig �r�mmel t�lt el a tudat, hogy �desap�m ebben a tudatban halt meg. Azon a h�ten akartam k�z�lni vel�k az igazs�got, amikor megkaptam a gy�szjelent�st.
Egy vil�g omlott �ssze bennem. A sz�leimmel mindig j� volt a kapcsolatom, de ez a csap�s v�gleg a „padl�ra k�ld�tt”. Sz� szerint.
Az �llapotom rohamosan rosszabbodott, Madam Pomfrey pedig egy �j, sz�rny� betegs�get fedezett fel bennem. A mai napig megvan bennem a k�r �s csak Isten tudja, mikor fog elm�lni.
Dumbledore professzor gondoskodott r�lam, �tsz�ll�ttatott a Szent Mung�ba. A gy�gykezel�st nem engedtem, hogy kifizesse, de az ell�t�somba beseg�tett. Az�ta sem tudtam neki el�gg� megk�sz�nni, amit �rtem tett.
Mikor decemberben hazat�rtem �s mindent bevallottam any�nak, agyv�rz�st kapott. Az orvosok szerint m�r r�gen �rett ez, nem az �n hib�m volt. Mag�t hib�ztatta a szenved�seim�rt. �n pedig magamat az � betegs�ge miatt. M�r fel�p�lt, de m�g mindig felel�snek �rzem magamat. Az�ta sem szabadulok a gondolatt�l, hogy �n vagyok a felel�s az �llapot��rt. Ha �gy is van, tudom, hogy r�gen megbocs�tott nekem.
Hailie az � �let�be is napsugarat hozott: l�tom a szem�ben a r�gi f�nyt, mikor megpillantja a kisl�nyomat.
Ezut�n j�tt az utaz�s…