Heri K�kler, a vil�g t�bbsz�r�s megment�je, minden erej�t megfesz�tve r�ngatta a p�r�zt, amelynek az egyik v�g�n a fenevad, a m�sik v�g�n pedig � morgott. Atca eltorzult, szem�vege elkerekedett, a homlok�ra k�t�z�tt vill�m alak� sebhely pedig l�ktetni kezdett a viszket� f�jdalomt�l, mert a nem mindennapi melegben tett er�fesz�t�st�l megizzadt �s teljesen bep�llott a b�re. A l�nc v�g�n a m�gikus teremtm�ny, a Szfingsz verg�d�tt. K�kem�ny ellenf�l volt, fogatlan sz�j�val m�g mindig vadul harapta a csal�tek�l felk�n�lt gumicsontot. A d�szletk�nt szolg�l� piramisok f�l�tt sivatagi vihar tombolt, amely d�bbenetes gyorsas�ggal k�zeledett. Heri K�kler begyakorolt mozdulattal megd�rzs�lte a kez�ben tartott Szent Ebonitrudat, hogy delejes erej� m�gi�t gyakoroljon erre a makacs vad�llatra. �rezte, hogy nincs sok ideje. Tudta, n�h�ny oldalon bel�l meg kell szereznie a F�ra� �tk�t, k�l�nben megint v�ge lesz a vil�gnak.

1. M�s vil�g?

Heri K�kler hirtelen �bredt fel. 

Olyan hirtelen, mint ahogy a menzai szalmonell�s s�ti hajtja meg az embert.

Korunk hõse, mint ahogy ilyenkor �ltal�ban, lend�letes mozdulattal kinyitotta a szem�t. Sõt, hat perc m�lva a m�sikat is – mert kettõ volt neki egyelõre –, hogy vizu�lis ingerek r�v�n befogadja a k�lvil�got. 

�m szinte azonnal r�d�bbent arra, hogy a d�lelõtt 12 �ra k�r�li idõpont sz�m�ra teljess�ggel korahajnalinak tekinthetõ, �gy egy�ltal�n nem alkalmas arra, hogy a napnak ebben a roppant �lmatag idõszak�ban megv�ltsa a vil�got. 

Saj�tos bioritmusa szerint, a legjobb esetben, m�g egy egyszerûbb vil�gmegv�lt�sra is, legal�bb kora d�lut�nig kellett volna v�rni. Egy bonyolultabb, szellemi �s testi erõfesz�t�st egyar�nt ig�nylõ vil�gmegv�lt�s pedig d�lut�n kilenc �ra elõtt egyszerûen sz�ba sem j�hetett. Hi�ba is ingerelt�k Heri K�kler kiss� m�snaposnak hat�, m�gis hiperintelligens benyom�st keltõ, finom orc�j�t a huncut kis napsugarak, korunk hõse tompa volt, mint a kisz�radt s�gyurma.

Heri nagyot �s�tott.

Azt�n m�g n�gy kicsit.

Megd�rg�lte leragadt szemeit, majd nagy nehezen felt�p�szkodott pihe-puha kis �gyik�j�b�l, ahol mindig Hermelinrõl szokott nagyokat �lmodni.

�gy, szem�veg n�lk�l nem sokat l�tott. A vil�g olyanform�n t�rult r�vidl�t� szeme el�, mint egy impresszionista festõ k�pe. Tiritarka sz�nek �s elmos�dott form�k k�dl�ttek l�t�telep�ben.

De amikor felvette kerekded szem�veg�t, minden megv�ltozott!

L�t�sa �les lett, ak�r a sasnak, az eddigi elmos�dott form�k j�l k�r�lhat�rolhat� kont�rokba rendezõdtek. 

�m a l�tv�ny, amely ebben a szempillant�sban a szeme el� t�rult, a szeg�ny �rva fi�t annyira megd�bbentette, hogy nem csak a szem�vege, de m�g a sz�ja is elkerekedett. 

Heri ugyanis ebben a m�sodpercben elk�pedve vette tudom�sul, hogy nem a saj�t �gy�ban �bredt.

Ez bizonyos helyzetekben, bizonyos �jszakai benyom�sokat k�vetõen n�h�nyszor (val�j�ban nagyon gyakran, hehehe – a szerk.) elõfordult vele. �m a mostani „m�shol�bredtem�sfogalmamnincshogyholvagyok” szitu nem ezek k�z� a kellemes, m�mor�t� t�rt�n�sek ut�n bek�vetkezõ reggeli �bred�sek k�z� tartozott.

Logikus k�vetkeztet�sk�nt azonnal agy�ba villant a gondolat, hogy akkor ezek szerint e pillanatban nem is a saj�t szob�csk�j�ban tart�zkodik.

– Akkor h�t hol? – villant agy�ba a megd�bbentõ gondolat.

Amint kezdett sz�pen, lassacsk�n, az �jszakai erotikus �lmok k�b�t� eml�keitõl pillanatr�l-pillanatra fokozatosan megszabadulva mag�hoz t�rni, egyre jobban erõs�d�tt benne a gondolat, hogy itt valami nagyon nincs rendben. 

Hiszen hat�rozottan eml�kezett r�, hogy tegnap este, k�zvetlen�l lefekv�s elõtt, m�g p�r�z n�lk�l kivitte megpisiltetni unokatestv�r�t, a kis Dundy Nudlyt. 

Heri eml�keiben ebben a pillanatban vil�gosan feltolult a meghat� eml�k, �s remegõ �ll�k�pp� merevedett, midõn nevezett kis kuzink�ja olyan nagy �r�mmel nyargal�szott a szomsz�dos park bokrai �s f�i k�z�tt. Ezeket gondosan meg is jel�lte, hogy hat�rozottan jelezze m�s �llatok sz�m�ra, hogy ez bizony az õ territ�riuma, nem pedig az �v�k. 

Heri elmosolyodott. Lelk�t a szeretet semmi m�shoz nem hasonl�that� remek �rz�se j�rta �t, amikor szinte l�tta maga elõtt a j�t�kos kis �llat �r�m�t, amikor az az elhaj�tott teniszlabd�t olyan nagy �r�mmel hozta vissza neki. 

Okos, hûs�ges teremtm�ny volt ez a Nudly, mindent vissza tudott hozni, amit csak eldobott neki. Tenisz�tõt, strandpapucsot, kerti rot�tort. Csak egyszer nem hozott vissza valamit. Mindez akkor t�rt�nt, amikor a j� Heri v�letlen�l rosszul dobta el azt a fr�nya k�zis�lyz�t, amely picik�t kobakon tal�lta kuzink�j�t. Szeg�ny kis k�cs�... Dundyt emiatt n�h�ny h�napra k�rh�zba kellett sz�ll�tani. 

De nemcsak odasz�ll�tott�k, hanem ott is fogt�k nagy-nagy szeretettel, hiszen a negyvenh�t �letmentõ beavatkoz�s ut�n eddig tartott, am�g Dundy Nudly feje v�gre �sszefort, �s ha nem is nyomtalanul, de legal�bb meggy�gyult a koponya­alapi t�r�se. 

Illetve t�r�sei...

Heri a mai napig rettentõen sajn�lta az esetet. Szent�l megfogadta, hogy soha t�bb� nem dobja v�letlen�l Dundy Nudly fura alak�v� gy�gyult fej�hez azt a cs�nya k�zis�lyz�t. 

Dundy szerencs�re nem neheztelt, mert eml�kei t�rlõdtek. Ennek k�vetkezt�ben tiszta lappal kezdhette �jra piti kis �let�t.

Szeg�ny sz�lei, Vasty�k b�csi �s Fek�lia n�ni nem �r�ltek ennek az amn�zi�nak, mert fi�k tan�ttat�s�ba annak idej�n font-sz�zezreket �ltek bele. Tegy�k hozz�, hogy hi�ba. �m ez nem osztott, nem szorzott, a l�nyeg, hogy ez a sok l�v� most m�r mindenk�ppen elveszett. Ezt a nagyberuh�z�st, Dundy �jb�li eduk�l�s�t teljesen �jra kellett volna kezdeni, hiszen szeg�ny kis kuzin null�r�l indult.

Heri szerencs�re nem enged�lyezte sz�mukra, hogy felelõtlen�l sz�rj�k a p�nzt, amire nagyobb sz�ks�g is lehetett m�s helyeken. Dundy Nudly az�rt megtanulhatott besz�lni, �rni �s olvasni, valamint alapfokon sz�molni. Ez bõven el�g is volt egy kamikaze pil�ta sz�m�ra. Heri saj�t k�lts�g�n, imm�r m�sodj�ra k�peztette ki a remek katonai munk�ra puha kis rokonk�j�t. 

Merthogy Dundynak volt egy pipec kis rak�t�ja, amelyet az ellens�g t�mad�s�nak elsõ m�sodperceiben az inv�zi�s erõk k�zep�be kellett vezetnie. Semmi m�s dolga nem akadt volna vele a tov�bbiakban, l�v�n, a remek szerkezet ezut�n m�r mag�t�l felrobbant, rem�lhetõleg megsemmis�tve ezzel a betolakod�k fõ erej�t. Csod�latos �s heroikus munka volt ez! Sokkal izgalmasabb �s l�lekemelõbb, mint napi tizenkilenc �s f�l �r�ban egy Megdeglec �tteremben zsebp�nz�rt dolgozni, vagy egy irod�ban �lni, ahol a passz�v doh�nyz�son �s a t�dõr�k lass� kialakul�s�n k�v�l eg�sz nap nem t�rt�nik semmi. Minden szomsz�d, akiket Heri idõk�zben fanatikus vall�si harcosokk� k�pezett ki, akik b�rhov� gondolkod�s n�lk�l k�vett�k volna õt, �r�gyelte a Dundy fi�t. 

Heri olyan nemeslelkû �s nagyvonal� gazd�ja volt ennek a besz�lõ szersz�mnak, hogy saj�t k�lts�g�n, m�rmint az unokatestv�re b�r�bõl levont sz�p kis summ�b�l, minden h�tv�g�n vas�rnapi iskol�ba j�ratta a rokon emberegyedet, hogy ott lelkileg t�ltekezhessen. Ebben a mûint�zm�nyben, a vall�s �s a hit �pium�nak seg�ts�g�vel, m�g azt is siker�lt el�rni�k a szorgos vall�s�gyi szakmenedzsereknek, azaz a papoknak, hogy a hal�lra felk�sz�tett Dundy derûs �s kiegyens�lyozott lelki�llapotban veget�ljon azalatt a r�vid idõ alatt, amely megadatott sz�m�ra ebben a f�ldi siralomv�lgyben, mielõtt el�rkezik sz�m�ra a v�rva v�rt NAGY bevet�s.

Heri az eml�kek hat�s�ra el�rz�keny�lt. 

De az�rt nem annyira, hogy ne d�bbenjen meg rajta �jfent, hogy ez a szoba, ahol ma reggel felnyitotta r�vidl�t� k�t sz�p szem�t, nem egyezik azzal, ahol tegnap este lehunyta.

R�vid �ton, logikai k�pess�geinek cs�csra j�rat�s�val kiokumul�lta, hogy ez csakis �gy lehets�ges, hogy az �j leple alatt valaki kicser�lte k�r�l�tte a szob�t. 

– Ilyet m�g nem pip�ltam! – cs�v�lta a fej�t Heri. A fark�t is cs�v�lhatta volna, de nem volt szok�sa, mert j�lnevelt gyerek volt. Igaz, sok�ig nem volt gyerekszob�ja, mert Dundy Nudly bitorolta elõle. De azt�n a dolgok remek fordulatot vettek, Heri K�kler kik�lt�zhetett a gardr�bszekr�nybõl, ahol r�gebben lakott, �s nap mint nap kedv�re �s b�ntetlen�l terroriz... azaz, nevelgethette mostoh�it �s v�rszerinti kuzink�j�t. 

Heri felt�p�szkodott. Levette a szem�veg�t, majd megt�r�lte a tegnapi als�gaty�j�ban, ami sza­na­sz�t szaggatva hevert k�r�l�tte.

– Hûha! – csettintett Heri. Igyekezett valami remek �s izgalmas r�szletre visszaeml�kezni, de egy par�nyi eml�kfoszl�ny nem sok, annyi sem jutott az esz�be. A szem�vege a beavatkoz�s eredm�nyek�ppen nagys�grendekkel tiszt�bb �llapotba ker�lt, Heri sz�m�ra hirtelen minden sokkal �lesebben l�tsz�dott. A szem�vegrõl siker�lt a szennyezett anyagdarabok seg�ts�g�vel elt�vol�tani a port, a r�rak�dott �telr�teget �s a zs�rt, nem is besz�lve a v�zkõr�l, amelyet viszont nem siker�lt ezzel a m�dszerrel elt�vol�tani. Mivel Heri nem haszn�lt sem v�zkõold�t, sem pedig flexet, a v�zkõ rajta maradt.

– Ez lehetetlen! – h�kkent meg Heri, mert mindezek ellen�re m�gis ennyivel jobban kezdett l�tni. �rezte, hogy kisz�rad a sz�ja, megremeg a keze �s nyomni kezd a nyombele. 

A szob�ban ott fek�dtek meghalva kiv�l� cimbor�i, a Ribizly kilencesikrek!

N�v szerint: Controlles, Altefn�gy, Shift, Pageup �s Pagedown, Overlay, Capslock, Backspace �s Delete.

De nem! Heri sz�v�rõl egy eg�sz kõoml�s g�rg�tt le a megk�nnyebb�l�s heveny ok�b�l kifoly�lag, amikor �szrevette, vagyis meghallotta, hogy milyen b�k�sen horkolnak szeg�nyk�k. Eg�szen addig, am�g Heri finoman el nem ki�ltotta mag�t:

– Riad�!

Erre mindannyian kinyitott�k egym�s szem�t, �s t�ntorogva felsorakoztak szellemi �s milit�ris vezetõj�k elõtt.

– Sr�cok! – h�r�gte Heri. – H�t ti meg hogy a nyavaj�ba ker�ltetek ide?

Az ikrek egym�sra n�ztek. �s�tozva felelt�k, hogy este lefek�dtek, �s ebbõl logikusan k�vetkezik, hogy most, azaz ezen a sz�p reggelen, mindannyian itt vannak m�g a h�l�szob�jukban, hiszen egyik�k sem alvaj�r�. 

Heri hirtelen felemelte az ujj�t, �s kiss� k�r�rvendõ hangon annyit mondott:

– Logikai ellentmond�st vettem �szre, skacok! Azt �ll�tott�tok az im�nt, hogy este lefek�dtetek a szob�tokban, �s most reggel fel�bredtetek a szob�tokban...

– Igen, Heri! – kotyogott k�zbe Controlles. – De mi�rt olyan nagy csoda ez? Ez�rt kellett hajnali tizenegykor felverned minket a legszebb �lmunkb�l, he? – A neheztel�s hangs�ly�t csak az nem vette �szre, aki nem akarta.

– Igen, ez�rt! – felelte Heri komor tekintettel. 

– Vesszek meg, ha �rtem! – javasolta Controlles inger�lten.

– Valami nagyon nem tetszik itt nekem!  – mondta fojtott hangon Heri. – J�magam, hozz�tok hasonl�an, tegnap este sz�pen lefek�dtem az �gyik�mba, �s most reggel felkeltem belõle. Csakhogy nem a saj�t �gyamban �bredtem.

– H�h�h� – jegyezte meg kult�r�ltan Delete. – Velem is elõfordult m�r egyszer ilyen. Annyi alkoholmentes m�lnas�rt ittam, hogy tot�l t�rlõd�tt a mem�ri�m. 

– De �n vil�gosan eml�kszem, hogy otthon, Vasty�k b�csi�k h�z�ban aludtam el. De ez most nem az a h�z, ezt ti is bel�thatj�tok, hiszen ti is mind egy sz�lig itt vagytok. De tegnap este, hozz�m hasonl�an, ti is mindannyian a saj�t �gyik�tokban hajtott�tok nyugov�ra a fejeteket, ennek ellen�re most mindannyian itt �bredt�nk. �s ez a hely nem otthon van, ezt ti is bel�thatj�tok.

– Igaza van! – helyeselt Overlay, aki lassan kezdte �tl�tni, mirõl besz�l Heri. – Hiszen ny�r van, jav�ban tombol a sz�nidõ, mi is otthon lopjuk a napot. De eml�kezzetek feh�r testv�reim, Herivel a ny�ri sz�netben eddig m�g nem is tal�lkoztunk. Most meg itt gesztikul�l elõtt�nk, �s ideges�tõ dolgokat magyar�z, amitõl napr�l-napra jobban fogunk f�lni. V�g�l biztosan megint valami sz�rnyûs�g k�vetkezik, �s visszat�r Netuddki. Tiszt�ra �gy t�rt�nik most is minden, mint ahogy �ltal�ban szokott.

– Most viszont m�gis egy�tt �bredt�nk! – cs�v�lta a fej�t Pageup �s Pagedown.

– Menj�nk vissza az elej�re! – javasolta Backspace. – Sz�val, Heri, te azt �ll�tod, hogy az �jszaka folyam�n valami csoda t�rt�nt, �s mire reggel lett, mindannyian egy szob�ban tal�ltuk magunkat?

– Igen! Valami ilyesmi t�rt�nt! – b�logatott komoran Heri. – De fogalmam sincs, mi t�rt�nhetett.

Ebben a pillanatban Debill Longatom, aki �lland� szobat�rsuk volt a Rokforti Var�zs L� �s Kedvesnõv�r Kik�pezõ Fõoskol�ban, lassan felt�p�szkodott. J�l l�that�an, m�g mindig f�l�lomban kinyitotta az ablak spalett�j�t.

Mindannyian felh�rd�ltek meglepet�s�kben. 

A ragyog� naps�t�sben, a vak�t� k�k �gen �sz� b�r�nyfelhõk k�z�tt valami olyasmit pillantottak meg, amitõl el�llt a l�legzet�k. Elõtt�k egy hatalmas, romos kast�ly h�z�dott. D�ledezõ falait r�szben benõtte m�r a k�sz� �s a gyomn�v�nyzet.

A m�sik r�sze viszont leomlott.

Mint valami �ri�s felfel� meredõ csonka ujjai, �gy emelkedtek az �g fel� a romos falr�szletek. A torz, f�lig ledõlt, vill�m s�jtotta tornyok k�r�l madarak k�r�ztek. 

Senki nem sz�lt egy sz�t sem.

Csak a k�vetkezõ fejezetben.