Harry egy padra rogyott az �lt�z�ben �s a tenyer�be t�masztotta fej�t. Izzadt volt �s ugyanakkor f�zott. J�l eml�kezett arra, mikor Dobby r�usz�totta a goromba gurk�t, de az m�s volt. Most mindk�t labda Pitonra t�madt �s Harrynek fogalma sem volt r�la, hogy mi�rt. Ki akarhatta Piton veszt�t?

Azt�n hirtelen a Halloween-i incidens jutott esz�be. Akkor is megpr�b�lta valaki meg�lni a professzort, de nem v�lt be a terve. Nos, �gy l�tszik, �jra megpr�b�lta. �s mi van, ha ez�ttal siker�lt neki? Az bizony vesz�lyes, ha valakit egy gurk� tark�n tal�l… ha a s�r�l�s komoly, ak�r bele is halhat.

Harry hirtelen �rint�st �rzett a v�ll�n. Mikor feln�zett Ch�t l�tta maga mellett, amint kis mosollyal len�z r�.

- Csod�latos dolgot tett�l – mondta az asszony �s le�lt mell�.

- Csod�latos? Mi van ha ez a ’csod�latos tett’ sem tudta megmenteni? Lehet, hogy meghal, Cho.

- �, Harry… - �lelte �t egyik karj�val a n�. – L�tod, ezt szeretem benned: a nagy sz�vedet. Tudom, mennyire ut�ltad Pitont az iskolai �veid alatt, �s most agg�dsz �rte.

Az ifj� var�zsl� v�llat vont. – Mindenki agg�dik �rte… te nem?

- Egy kicsit. De tudod, az alatt az �ngyilkos zuhan�rep�l�s alatt �n ink�bb miattad agg�dtam, �s nem �miatta… f�ltem, hogy meghalsz.

- H�, elv�gre fog� vagyok, nem eml�kszel? – vigyorgott a f�rfi.

- �, t�nyleg? – mosolygott vissza r� Cho. – De Harry, �n t�nyleg… agg�dtam. Azt hittem, hogy meg�ll a sz�vem… f�ltem, hogy… elvesz�tlek t�ged is, mint Cedricet.

Harry kiny�jtotta kez�t, hogy megszor�tsa a l�ny�t. – Sajn�lom, Cho. Neh�z lehetett sz�modra, hogy mindenkit elvesztett�l, akit szerett�l. Cedricet…

- …�s t�ged. Tudom, hogy m�r r�gen elvesztettelek, de valami kihunyt bennem, amikor annyi �vvel ezel�tt elhagytalak. A m�sik felem is meghalt volna, ha te most nem �lted volna t�l azt a mer�sz zuhan�st. De l�tom, hogy boldog vagy – m�g ha nem is velem – �s ez egy kis vigaszt ny�jt. Szeretlek, Harry.

- �s mi van Cedrickel? – suttogta a f�rfi. – �t nem szereted?

- De igen. Mindkett�t�ket szeretlek – mondta Cho, m�lyen a z�ld szemekbe n�zve. - De � halott, te pedig �lsz.

- �lek. De n�s vagyok. Ginny a feles�gem.

- Tudom – s�hajtott az asszony. – �s �r�l�k, hogy legal�bb te boldog vagy… sz�p csal�dod van, meg minden…

- Cho… - Harry kezdett zavarban lenni. – sajn�lom… �n… �n l�ttam a reakci�dat a l�nyok harmadik fordul�ja alatt… veled �reztem, amikor Liu arr�l besz�lt, hogy hi�nyzik neki az apja, �s egy igazi csal�d…

Az ifj� boszork�ny fels�hajtott. – J� lenne, ha elmondhatn�m neki az igazat… hogy nem Ross hagyott el engem, hanem ford�tva… akkor Liu nem gy�l�ln� ismeretlen�l is az apj�t. Ross nem volt rossz ember… nem � volt a v�tkes. Az egyetlen hib�ja az volt, hogy � nem te volt�l.

Harry elford�totta a tekintet�t, �s sz�rnyen zavarban volt. – Sajn�lom. Szeretn�m, ha tudn�k seg�teni valahogy… – suttogta a fogas fel� fordulva.

Az asszony kiny�lt �s megsimogatta az arc�t. – Nem tudsz. De az�rt k�sz�n�m – mondta gyeng�den, �s annyira k�zel hajolt hozz�, hogy m�r csak p�r centire voltak egym�st�l. Harry �rezte a n� meleg lehelet�t a b�r�n �s eml�kek rohant�k meg: iskolai eml�kek, mikor az el�rhetetlen istenn�, Cho Chang ut�n epekedett … �s v�gyott egyetlen cs�kj�ra, melyet � megtagadott t�le… egy cs�kj�ra, melyet v�g�l megadott neki.

Miel�tt Harry fel�llhatott volna, a n� el�re hajolt, megfogta az arc�t, �s gyeng�den a sz�j�ra szor�totta az ajk�t. Harry t�ls�gosan meglep�d�tt ahhoz, hogy ell�kje mag�t�l, t�ls�gosan meglep�d�tt, hogy felfogja, mi is t�rt�nik… �gy gondolkod�s n�lk�l a n� �lel�s�be olvadt, belefeledkezve a tizen�t �vvel ezel�tti keser�des eml�kekbe… Az asszony ajka r�g elfeledett �lmokat id�zett fel – �lmokat, melyekt�l a serd�l� Harry izzadts�gban �szva �bredt �s elpirult zavar�ban… de az tizen�t �vvel ezel�tt volt! �s ez a jelen… abba kell hagynia, ki�ltotta mag�ban. �llj, �llj, �llj! – elm�j�ben l�thatatlan falak visszhangozt�k a sz�t, am�g el�g er�snek �rezte mag�t, hogy elforduljon.

- Ezt nem lenne szabad… - dadogta.

- Milyen igaz! – t�rte meg a csendet egy harmadik hang.

Harry az �lt�z� ajtaja fel� fordult, ahol legid�sebb l�nya, Lily �llt haragt�l szikr�z� szemekkel.

- Lil, �n…

- Ezt nem sz�ks�ges megmagyar�znod, Harry! – sziszegte a kisl�ny – Megcsaltad any�t! Egek, �n becs�letes embernek hittelek! Becs�letes? Nevets�ges! Hogy is lehetn�l? Mondd, hogy tehetted ezt szeg�ny any�val? Amikor annyira szeret t�ged? Amikor senki m�sra r� sem n�zett soha, csak r�d? Hogy csaphattad be ennyire, Harry? – A gyerek szeme nemcsak gy�l�letet �s megvet�st t�kr�z�tt, de szomor�s�got �s csal�dotts�got is. Sz�nd�kosan haszn�lta ism�t a ’Harry’-t az ’apa’ helyett.

- Figyelj ide �desem, ez nem �gy van…

- …ahogy gondolom? – tette cs�p�re a kez�t a l�ny, egy ’na-ne-n�zz-m�r-h�ly�nek’ pillant�ssal. -Sz�nalmas k�pmutat� vagy, Harry. Siralmas vagy �s nem is tudom, hogy szerethettelek valaha is. Csak hogy tudd: gy�l�llek!

- Lily, hadd magyar�zzam meg! – emelte fel a hangj�t az apja.

- Ezen nincs mit megmagyar�zni! – csattant fel Lily. – L�ttam, amit l�ttam! �s �r�l�k, hogy �n l�ttam, �s nem anya… � beleroppant volna! Fogadok, hogy m�r egy ideje tart a dolog ezzel a ty�kkal!

- El�sz�r is: Cho nem ty�k. M�sodszor: semmilyen ’dolog’ nincs k�zte �s k�ztem… egyetlen cs�k volt, semmi m�s nem t�rt�nt, �s azt is �n kaptam, �s nem �n adtam…

- �, �s azt akarod, hogy ezt el is higgyem? – k�pte fel� a szavakat a gyerek. - Igaz�n sajn�lom szeg�ny any�t. Jobbat �rdemelne, mint te!

Harry agg�d� pillant�st vetett a l�ny�ra. – Csak nem akarod any�dnak elmondani… ugye nem?

- H�t, persze hogy nem! Szeretem �t, �s nem akarom szenvedni l�tni! � az any�m… de te, te nem vagy t�bb� az ap�m!

Miel�tt Harry v�laszolhatott volna, a l�ny kiviharzott. A f�rfi zavartan k�r�ln�zett, de senki nem volt ott, akihez sz�lhatott volna. Cho val�sz�n�leg akkor osont ki az ajt�n, mikor Lily r�z�d�totta a haragj�t. Nos, tal�n jobb volt �gy – val�sz�n�leg rosszabb lett volna, ha m�g Ch�val is besz�lnie kell a t�rt�ntek ut�n.

Ami Lilyt illeti, nem tudta, mit tegyen. Biztos, hogy a kisl�ny nem fog sz�lni az anyj�nak a dologr�l, de vele sem fog sz�ba �llni a j�v�ben.

Ism�t lerogyott a padra �s a tenyer�be temette arc�t. Mi�rt, � mi�rt kellett hagynia, hogy az egykori szenved�ly �rzelmeket �bresszen benne? T�nyleg �rzelmeket �bresztett benne, vagy ez csak egy pillanatnyi buta fell�ngol�s volt? Val�sz�n�leg. � Ginnyt szerette! Senki m�st, csak �t. De akkor… mi�rt hagyta, hogy Cho megcs�kolja �s az �g szerelm�re, mi�rt cs�kolta vissza? �s Lily mi�rt viselkedett �gy? Az v�rhat� volt, hogy d�h�s lesz r�, de… sokkal rosszabbul reag�lt, mint azt hasonl� esetben el lehetett volna v�rni t�le.

Harry egyszer�en nem �rtette Lilyt. Ah�nyszor csak a buta veszeked�seik ut�n kib�k�ltek, mindig el�j�tt valami �j dolog, ami ellene ford�totta a l�ny�t… vagy ez csak v�letlenek egybees�se volna? Ak�rmi is t�rt�nt, Lily most nagyon d�h�s volt r�, �s Harry nem tudta hib�ztatni �rte. Biztos volt benne, hogy � is nagyon ki lett volna akadva, ha mondjuk p�ld�ul rajtakapja az anyj�t Piton professzorral…

- …de te, te nem vagy t�bb� az ap�m! – visszhangzottak a f�l�ben Lily szavai, melyek f�jdalmas t�sk�t hagytak a sz�v�ben. �jra elsz�rta. �s r�ad�sul most b�n�snek is �rezte mag�t: egy m�sik asszonnyal cs�kol�dzott, m�g a feles�ge odakint van valahol a b�tyjaival… nemcsak, hogy h�tlen volt, de m�g ostoba is. A l�nya megvet�se volt a b�ntet�se! De nem t�prenghetett rajta tov�bb, mert Fred �s George rontott be, �r�lten nevetg�lve valamin.

- Mi ez a nagy �r�m? – mordult fel Harry.

- Mi ez a nagy mogorvas�g? – v�gott vissza Fred. – Ugyan m�r, Harry, ez az els� alkalom, hogy elvesztett�l egy meccset Neville ellen, ne vedd a sz�vedre!

Harry szomor� mosollyal figyelte s�gorait. Az ikrek term�szetesen azt hitt�k, hogy az elvesztett m�rk�z�s miatt rosszkedv�.

- T�nyleg, haver, te vagy a nap h�se, megmentetted Piton szaros �let�t! – vigyorgott George. – De tudod, mire j�tt�nk r� �ppen?

- Mire? – k�rdezte Harry, b�r egy�ltal�n nem �rdekelte a v�lasz.

- Lockhart sz�nvak – �js�golta Fred. – Ez�rt pr�b�lta v�gig a gurk�kat elkapni!

- T�nyleg? – s�hajtott Potter professzor. – Milyen �rdekes. Hogy j�ttetek r�?

- �… - George a f�le t�v�ig elpirult. – Mi… megetett�nk vele… egy fest�k-drazs�t…

- … amit�l teljesen z�ld lett… - tette hozz� Fred. – …�s erre elkezdett kiab�lni, hogy ’seg�ts�g, s�rga vagyok! El kell mennem Madame Pomfreyhez, biztos valamilyen komoly m�jbetegs�gben szenvedek!’

- Igen… �s elsietett a gyeng�lked� ir�ny�ba – vihogott George. – L�tnod kellett volna, Harry, csuda j�pofa egy l�tv�ny volt!