D�lut�n n�gy �ra volt, �s t�l l�v�n odakint m�r s�t�ts�g honolt. Harry nem tudta, mennyi id�t t�lt�tt kint, a havas f�ldeken s�t�lva - nem vette �szre az id� m�l�s�t, nem vette �szre, hogy bes�t�tedett, �s m�g az se t�nt fel neki, hogy teljesen �tfagyott. Csak taposta tov�bb a havat, fej�ben egym�s ut�n villantak fel az eml�kk�pek �s hangok, melyekt�l nem tudott szabadulni: a v�rt�cs�ban �ll� s�r� Ginny, a l�ngol� h�z, a karj�ban mozdulatlanul fekv� Hedvig... zokog�s, sikolyok, a t�z ropog�sa... �rezte, hogy az �r�let hat�r�n �ll. Mi�rt t�rt�ntek vele ezek a dolgok? Csak hogy bebizonyosodjon Trelawney igaza? Valahogy k�telkedett benne.

Egy varj� csapkodott a feje felett, k�rogva, megzavarva gondolatainak menet�t. Harry feln�zett, �s meglep�d�tt, milyen messzire s�t�lt el a kast�lyt�l. Hirtelen hangok �t�tt�k meg a f�l�t - hangok, amelyeket a Durmstrang �ta nem hallott.

Balra n�zve, pillant�sa nyolc r�nszarvasra esett, amelyek a boz�t m�g�tt legelt�k azt a p�r f�csom�t, amely kikandik�lt a vastag h�r�teg al�l.

- Szervusztok - �dv�z�lte �ket Harry. - R�g nem tal�lkoztunk.

- Bizony, nagyon r�g - v�laszolt Rudolph. - Amikor utolj�ra l�ttunk, akkor is pont olyan elveszettnek t�nt�l, mint most is. Mi aggaszt megint, Harry Potter?

- Neh�z besz�lni err�l... az eg�sz vil�gom �sszeomlani l�tszik, �s nem tudom mi�rt.

- Mindennek megvan a maga oka - sz�lt k�zbe b�lcsen egy n�st�ny r�nszarvas.

- De... �n egyszer�en nem l�tom ok�t, hogy mi�rt ker�lt a fiam a Mardek�rba, �s mi�rt lettek a kor�bbi legjobb bar�tai az ellens�gei, vagy mi�rt vesztette el a feles�gem a bab�nkat, vagy a koboldok mi�rt t�vesztett�k �ssze Malfoy h�z�t az eny�mmel, vagy mi�rt halt meg a t�zben a baglyom... - Harry megcs�v�lta a fej�t. - Egyiknek sincs �rtelme. Kezdem azt hinni, hogy ezek a dolgok nem v�letlenek... nem lehetnek v�letlenek. Vagy meg vagyok �tkozva egy balszerencs�t hoz� �tokkal vagy... Nem is tudom.

- Id�ben meg fogod tudni - mondta Rudolph. – Rem�lj�k, hogy minden rendbe fog j�nni az �letedben.

- K�sz�n�m - v�laszolt Harry.

- Besz�lgetsz a haverokkal, mi? - Harry �sszerezzent, �s megfordulva Aberforth Dumbledore-t �s a kis aranysz�n� egyszarv�t pillantotta meg.

- �, szia, Aberforth. Mit csin�lsz idekint ilyen hidegben?

- Pont ezt akartam k�rdezni �n is, k�ly�k - vigyorgott az id�s var�zsl�. - Csak kihoztam Angyalt egy kis s�t�ra, de az az igazs�g, hogy majd' megfagyok... M�r nem is �rzem az ujjaimat.

- Most, hogy mondod... �n sem - mondta Harry.

- Akkor gyere, pattanj fel a sz�nra, visszaviszlek a kast�lyba - Aberforth egy p�lcaint�ssel hozz�er�s�tette a r�nszarvasok gyepl�j�t a sz�nhoz. Harry elfogadta az invit�l�st, mert nagyon cs�b�t� volt a sz�nba �p�tett meleg�t� b�b�j. Aberforth felpattant mell�, �s felrakta Angyalt kett�j�k k�z�. A kis egyszarv� azonnal odad�rg�lte orr�t Harryhez, a fiatal var�zsl� pedig megsimogatta.

- Kedvel t�ged - �llap�totta meg Dumbledore. - �s ez ritka dolog, mert nem sok embert szeret.

- Nagyon b�jos - mosolygott Harry, s megvakarta a kis �llat aranyl� f�leit. Angyal felemelte a fej�t, belen�zett a f�rfi szem�be, �s Harry ismer�s melegs�get l�tott azokban a borosty�nsz�n szemekben: ismer�s melegs�get �s kedvess�get... Hedvig n�zett �gy r� mindig. A sz�ve �sszeszorult, �s vissza kellett pislognia egy k�nnycseppet.

- J�l vagy? - k�rdezte Aberforth.

- Igen.

- Nem �gy n�zel ki, k�ly�k. N�zd, tudom, hogy mit �rzel most... sok mindenen kereszt�lment�l mostan�ban, de m�r sz�mtalanszor t�rt�ntek veled borzalmas dolgok, �s mindig siker�lt t�ltenned magad rajtuk...

- Tudom... de ez most m�s - s�hajtott Harry. - �gy �rtem... el�sz�r Voldemort akart meg�lni engem, de az � a c�ljai vil�gosak voltak, k�nnyen �rthet�ek. Azt�n Tatyana... � pszichopata volt, de voltak nagyj�b�l vil�gos c�ljai. Most viszont... Nem tudom, hogy vajon ez az eg�sz csak a sors kegyetlen j�t�ka, vagy... valami el�re kitervelt dolog?

- �, menny�' m�', k�ly�k, hogy tudna b�rki is ilyesmit kitervelni? - sz�lt Aberforth rosszall�an. - Igen, a h�zad le�gett, de a koboldok t�vedtek, Malfoy h�z�t akart�k felgy�jtani. Nem ellened ir�nyult a cselekedet�k.

- Tudom, de akkor is... Sok minden van, amit nem �rtek. �gy �rtem... a fiam Mardek�ros. Ok�, a S�vegnek biztos igaza volt, mert Danr�l kider�lt, hogy kicsit gonoszkod� �s becsv�gy�, jobban, mint azt gondoltam volna, sz�val ez rendben van. De... mi�rt t�rt�nt az Ginnyvel �s a bab�val? Pomfrey szerint mindketten teljesen eg�szs�gesek voltak. Mif�le �tok �l a csal�domon, Aberforth?

- �tok? Ugyan, menj m�r, Harry. Nincsenek balsors �tkok, �s nem hiszem, hogy b�rki a csal�dodb�l elt�rt egy t�kr�t, vagy l�tott egy fekete macsk�t, amely �pp �tment el�tte... Ezek ostoba babon�k, �s �n okosabbnak hittelek ann�l, hogy higgy�l ezekben.

- Szeretn�m, ha okosabb lenn�k - s�hajtott Harry, homlok�t massz�rozva: borzalmas fejf�j�s k�nozta. - Azt hiszem, influenz�s lettem. Butas�g volt m�nusz t�z fokban �r�kig k�borolni... Nem csoda, hogy megbetegedtem.

- Nem n�zel ki betegnek, k�ly�k - az �reg var�zsl� �sszeh�zta szem�ld�k�t. – Nem l�tszol s�padtnak, vagy ilyesmi... - Kiny�jtotta kez�t, hogy megfogja Harry homlok�t.

Harry visszah�k�lt. - Jaj!

- �s l�zad sincs. F�j valamid?

- A fejem... Csak egy r�mes fejf�j�s, semmi t�bb - motyogta Harry, egyik kez�t folyamatosan a homlok�ra tapasztva. Nagyon �r�lt, mikor a sz�n egy perc m�lva finoman f�ldet �rt a bej�rati ajt� el�tt.
- K�sz�n�m a fuvart, Aberforth!

- Azt aj�nlom, menj be, �s keresd fel Poppyt, k�ly�k – javasolta az �reg var�zsl�, mik�zben Angyal b�cs�z�ul megnyalta Harry kez�t.

- Megyek is - b�lintott a fiatalember, s bel�pett a kast�lyba, �m �gy d�nt�tt, m�gsem keresi fel a gyeng�lked�t. Az �p�let meleg�t�l hirtelen elm�lt a fejf�j�sa.