|
15b.- Harry, a piros orr rnszarvas
AgiVega 2006.01.18. 14:09
- Azt hittem, csak Aberforth Dumbledore-nak van itt sznja – jegyezte meg John Diggle lelksz McGalagonynak, aki Julie-val stlt. – s ki ez az elbûvlõ kis hlgy?
- Õ Julie, a frjem ddunokja – meslte Minerva. – Mg nhny utols ajndkot vesznk a szleinek. Gyere drgm, mg sok mindent kell vsrolnunk anyunak s apunak… s mg semmit nem vettem Abynak sem… segthetsz nekem kivlasztani valamit.
- Rendben van, nagyi – mosolygott a kislny.
- Nagyi? Nagyinak szltottl? – kpedt el Minerva.
A kislny arca megrndult. – Nem… nem tetszik? Mert ha nem tetszik, szlthatlak McGalagony professzornak, vagy Minervnak…
- … - Minerva megrzta a fejt. – Nagyon is tetszik, kis drgm. El se tudod kpzelni, mennyire szerettem volna, hogy valaki maminak hvjon… s mivel az nem jtt ssze, legalbb van valakim, aki nagyinak szlt.
- Akkor j – mosolygott Julie. – Ma este mi is a nagyapa sznjn megynk a szleimhez?
- Persze, hogy azzal – blintott McGalagony. Az asszony nem igazn szerette a viharos szntrkat, amelyeket Aberforth oldaln kellett elviselnie, s azt gondolta, hogy rnszarvas-Harryt bizonyra knnyebb irnytani, mint a frje nyolc ’rdgt’.
Julie egy boltba vezette ’nagyijt’, hogy ajndkokat vegyenek a szleinek s iskolai bartainak.
- , milyen helyes! – mutatott Minerva kt lelkezõ jeti-figurra, amelybõl az egyik fi volt, a msik lny (az utbbi rzsaszn szalagot viselt a bundjn) Minerva a durmstrangi kaland ta egyre jobban kedvelte ezeket az llatokat.
- , ezek tnyleg aranyosak! – rtette egyet a kislny. – Megveszem õket a legjobb bartnõmnek, Nelli Olesonnak, õ is szereti a jetiket. A kedvenc knyve Gilderoy Lockharttl a Jszomszdom a jeti.
Minerva nem sejtette, mennyire meghatdnak majd õ s Aberforth msnap reggel, amikor kt jeti figurt tallnak a karcsonyi csomagjukban.
Ezalatt Potterk sznja kihzott a falubl s tett egy krt a Tiltott rengeteg fltt.
- Nzztek, ott vannak a kentaurok! – Rose a fk kzt hrom pontra mutatott. Nem volt nehz beltni az erdõbe a fk csupasz gain keresztl. – s azok ott… jujj, pkok!
Ginny egy pillanatra rosszul lett a csom akromantula ltvnytl, s a szn is bukdcsolt egy pillanatig, jelezve, hogy Harry sem kedveli õket, mg rnszarvas alakjban sem.
- Vrfarkasok, mami, vrfarkasok! – siktott izgatottan a kis Lea.
- Azok nem vrfarkasok, csak sima farkasok, deskm. A vrfarkasok csak teliholdkor bukkannak fel – magyarzta Ginny. Mg lnken emlkezett arra, amikor hatodikos korban megmeneklt egy farkas falktl. – De azrt jobb, ha nem megynk kzelebb… biztosan hesek. Egyszer majdnem felfaltak engem vacsorra.
- Tnyleg? – hpogott Robert. – Hûha, anya, mesld el!
- Majd ksõbb elmondom – mosolygott az anyjuk s visszafordtotta Harryt a falu fel. – Sietnnk kell haza, mert Hagrid s a csaldja egy ra mlva rkezik.
Amint elhagytk az erdõ krnykt, Ginny a fldre irnytotta Harryt, hogy a hban hzza tovbb a sznt, mert szegny ’pra’ bizonyra elfradt a hossz replsben.
Amint a szn a Potter kerthez rkezett, kt lelkezõ alak ugrott szt a verandn.
- h, mr megint ezek ketten… - fintorgott Richard. – Egszen elvlaszthatatlanok lettek mostanban.
- Kt szerelmes hziman? – vonta fl szemldkt Norbert a kt pirul alak lttn.
- Egen, a lnyman a mi szolglnk, Dinky – blintott Ginny. – A fi pedig…
- Dobby, õt ismerem – mondta Norbert. – Tallkoztunk vele a suliban. Hah, Dobby, az 500 nap mg nem jrt le, mi?
- Nem Devilsmoor-Malfoy, rfi – felelte a man zavart arckifejezssel. – Dobby mr megy is. Boldog karcsonyt Harry Potternek s csaldjnak! – mondta, s ezzel eltûnt.
- Lefogadom, hogy nem vrjk ki az 500 napot – suttogta Dan bartja flbe, aki egyetrtõen blogatott.
Ebd elõtt a csald Norberttel egytt elkezdte feldszteni a karcsonyft gmbkkel s apr piros lmpsokkal. Ginny elvgzett egy bûbjt, amelyet tizenegy vvel azelõtt Aarontl tanult. Ez a bûbj lehetõv tette, hogy a havat klnbzõ formkban hasznlja fel, pldul a hkristlyokat soha el nem olvad ragyog gmbkk vltoztatta. gy varzsolt r a karcsonyfra egy sereg gmbt s hkristly alak dsztst, olyan hatst rve el, mintha kicsi tndrek szzai ldglnnek az gakon, csillml ezst ruhban. Egyszerûen llegzetelllt lett.
Hagrid s csaldja fl tizenkettõkor rkezett. Hosszas lelkezs, htba veregets, s ’milyen nagyszerû ltni titeket’ utn Ginny megmutatta a vendgeknek a szobikat. Hagrid s Olympe kln szobt kaptak kettejk szmra, de a ’kis’ Titania Lilyhez kltztt be. Lily nem nagyon rlt neki, mert azt hitte, a msik lny is olyan bosszant lesz, mint unokatestvre, Yvette.
- Tudod, olyan boldog vagyok, hogy itt le’etek – kezdte Titania, aki a skt s francia akcentus kedves keverkvel beszlt. – Nagy-Brhitannia olyan elbûvlõ orszg, s a papm itt nõtt fel, igaszn megszehrettem! – Titania ledobta magt a Lily melletti gyra, s a rugk panaszosan megnyikordultak slya alatt (mr legalbb szz kilt nyomott, pedig egsz karcs volt. Legalbb ngy vvel idõsebbnek nzett ki a kornl - taln az risok s flrisok korn rõ tpusok…)
- Iz… n is rlk, hogy itt vagy Tita – mondta Lily. – Mondd csak, kviddicsezel?
- Khviddics? ’t persze! Imdok khviddicsezni! De mg jobban szehretek jkpû vahrzslkkal lgni.
Kvncsi lennk, mifle fickk lgnak egytt vele - gondolta Lily. Kpes eltrni a csontjaikat egy bartsgos lelssel… - s… van mr fid?
- Igen, pehrsze, ’ogy van! – felelte Hagrid kisasszony, mintha ifj kora ellenre ez lenne a legtermszetesebb dolog a vilgon. – Fhrancois a neve, s õ is flhris, mint n. s neked? Van fid?
Lily pirulva megrzta a fejt.
- De szehretnd, ’a lenne, mi? – krdezte Titania vigyorogva. – Kinsztl mhr valakit?
Lily megint blintott, mg jobban elpirulva. – De szre sem vesz engem, csak akkor, amikor segtsg kell neki a hzi feladathoz… az unokatestvremet, Yvette-t szereti.
- Yvette Weasleyt? Ja, igen, õt ismehrem, egyszer tallkosztunk Phrizsban… unalmas csaj, n mondom. Msra se tud gondolni, mint ru’kra, s sminkre. Nem bhrom az ilyeneket, mint õ…
Lily kezdte megkedvelni a lnyt, hiszen az nem szerette Yvette-t! Lily sem kedvelte Yvette-t. Yvette ellopta tõle Christopher Woodot, s olyan csinos, hogy Lily szinte rosszul volt tõle… - Radsul Yvette mr ’nagylny’, mg Lilynek mg mindig fis alakja volt. A kislny gy vlte, hogy ez egyszerûen nem igazsg.
- Asszem, tk j bartok lesznk, Tita – vigyorgott r Hagrid lnyra.
- Bisztos… - vigyorgott vissza Titania. – Taln pr tippet is ad’atok, ’ogyan csavahrd el a fi fejt… - tette hozz kacsintva.
- Gyere ide Rose, vidd, s tedd ki az evõeszkzket! – kiltott ki a konyhbl Ginny. – Robert, te viszed a poharakat! Richard… hm, jobb, ha te nem viszel semmit… - Az asszony tudta, hogy fia hajlamos sszetrni a dolgokat. Jllehet, brmit megjavthatna egy plcasuhintssal, nem akarta elrontani a karcsonyestt a folytonos Reparo-zssal.
- Mirt nem Dinky tert? – duzzogott Rose, felkapva egy csom kst s villt.
- Mert nem rzi jl magt – felelte Ginny. – gyba kldtem, s magam fõztem. Gyernk, Harry, Dan, vigytek a tlakat. Norbert, lennl olyan kedves s bevinnd az italokat? Krlek, tlts tklevet a gyerekek poharaiba s egy kis pezsgõt a felnõtteknek, rendben? – Az asztalon ll poharakat a csaldtagok s a vendgek nevvel jelltk meg.
- s n? – a kis Lea meghzkodta anyja ruhaujjt. – n is akarok vinni valamit!
- Te mg tl kicsi vagy, drgm. Menj, beszlgess Hagriddal.
- De any… - Lea szeme megtelt knnyel. – Nem vagyok tl kicsi… Meg tudom csinlni. Hadd, krlek!
Gyerekek, gondolta Ginny, s odaadta a startt legkisebb lnynak, amelyet Lea olyan bszkn vitt be az ebdlõbe, mintha a koronzsi kszereket hordozn.
- Szval a kis Dinkyke nincs jl? – somolygott bartjra Norbert. – Vajon, mirt?
Dan nevetsbe trt ki s az ajt fel indult egy csom tnyrt egyenslyozva.
Az ebd ragyog hangulatban telt, csevegssel s nevetglssel. Harry nem is emlkezett r, mikor volt ilyen boldog s gondtalan. Idõnknt lopott pillantsokat vetett Norbertre, de a fi nem ltszott szrevenni, ugyanis vgig Daniellel sugdolzott. Mirt gondoltam rosszat szegny firl? - krdezte magtl Harry nmi bûntudattal. gy ltszik, nem minden Malfoy szemtlda.
- Szval a Roxfort idn pont ezer ves? – krdezte Hagrid. – Milyen kr, hogy lemaradok az egsz mulatsgrl!
- Lemaradtl a halloweeni blrl, de mg eljhetsz a tusra – mondta Lily, kiss elpirulva. – Indulok a Szpsg s szerelem kirlynõje cmrt!
- Te? Mint szpsg? – horkant fel Richard.
- s szerelem? – mosolygott gnyosan Rose. – Az a Christopher Wood azt sem tudja, hogy ltezel!
- Majd megtudja! – felelte Lily erlyesen s Titania rvigyorgott az asztal vgrõl. A francia kislny mr adott neki pr tletet, hogyan kzeledjen Chrishez. Kis szerencsvel sikerlhet neki.
- s te Daniel? – fordult a fihoz Hagrid. – Te is benevezel?
- Taln – blintott Dan.
- Micsoda? De hiszen azt mondtad, nem rdekel az egsz õrlet – emlkeztette Norbert.
- Meggondoltam magam – vont vllat Dan, mg apja sokatmond pillantst vetett r. Harry tkletesen rtette a helyzetet. Daniel korbban azt gondolta, nincs elg tehetsge, hogy benevezzen a tusra, de most mr bzik benne, hogy lehet eslye, mivel kiderlt, hogy Kpzelõ. Harrynek kedve lett volna megmondani neki, hogy az adott krlmnyek kztt nem lenne igazn fair dolog a tbbi rsztvevõvel szemben, ha benevezne… Viszont tny, hogy Daniel eddig sosem lehetett sikeres s elgedett nmagval. Mirt tagadn meg tõle az eslyt? Klnben is mg korntsem biztos, hogy elgg kpzett Kpzelõ lesz belõle mjusig, akkor pedig nem lesz semmi elõnye a tbbi dikkal szemben.
A kis Lea elbbiskolt az dessgnl, s Harry felvitte az gyba egy j kis dlutni alvsra.
- H, felksrlek! – ajnlkozott Hagrid. – Mindjrt visszajvk Olympe, desem!
- , menj csak, ma chre – mosolygott Olympe. – Tudom, ’ogy a frfiak nha szehretnek magukban lenni… ’sakgy mint mi, asszonyok, igaz, Ginny?
- Igen – blintott Ginny halvny mosollyal. Nem rezte valami jl magt. – Gyerekek, mehettek jtszani vagy tvt nzni.
- Milyen helyes kislnyod van, Harry – mondta Rubeus, amint Harry betakargatta Let.
- , igen… õ az n kis hercegnõm. – Harry lehajolt s homlokon cskolta alv kislnyt.
- Minden gyereked kedves, de az a Norbert… - Hagrid a fejt vakarva kereste a megfelelõ szavakat. – Szp neve van tnyleg de… egy Malfoy, ugye?
- Igen, az. s? – Harry prblt nemtrõdmnek ltszani.
- Mi az, hogy s, Harry? – Hagrid teljesen megbotrnkozva meredt a bartjra. – Egy Malfoy az Malfoy!
- Norbert nem olyan, mint a tbbi Malfoy. Nem ismered õt. Kedves fi. A fiam legjobb bartja…
A flris hitetlenkedve nzett r. – Ez nem hangzik tl meggyõzõen, tudod? Csak mondod, de magad sem hiszel benne. Nem kedveled a srcot.
- n… n nem tudom, mit rzek, Hagrid – rzta a fejt Harry. – Olyan zavarba ejtõ az egsz. Amikor elõszr tallkoztam vele, valahogy a frsz jtt rm tõle… Aztn megtudtam, hogy Malfoy, s megrtettem, mirt: csak az rklt Malfoy-kellem hatott rm. Aztn Daniel elmondta, hogy sszebartkozott a fival, s n nem rltem neki… de korbbi bartai, a Weasley gyerekek sszevesztek Dannel, s senkije sem volt ezen a Norberten kvl… Norbert pedig segtett neki. Killt mellette, s tmogatta. Mint apnak, rlnm kellene, hogy a fiamnak ilyen nagyszerû bartja van.
- Mgsem rlsz – jegyezte meg Rubeus.
- Nem – ismerte be Harry. – Ahnyszor Norbertre nzek, valami… furcst rzek. Valami hideget s meleget egyszerre. Valami nagyon taszt a fiban, valami ms pedig ugyanannyira vonz hozz. Egyszerûen nem tudom, mi. A taszts bizonyra az a tny, hogy Malfoy, de a vonzds rszt nem tudom megmagyarzni. Nem csak az, hogy a fiam legjobb bartja. Valami ms, mlyen a szvemben, azt sgja, hogy ez a fi klnleges…
- Klnleges… j, vagy rossz rtelemben?
- Nem tudom – rzta fejt Harry. – s elgg hlyn rzem magam miatta, Hagrid.
- Norhbert, Daniel! – Titania maghoz intette a kt fit a flig nyitott ajtban.
- Mi van? – krdezte Dan, akit kicsit bosszantotta, hogy nem nzheti tovbb a Leggyengbb lncszem-et.
- Gyehrtek! – intett Titania.
A kt fi felllt a prnzott karosszkbõl, s a hrmasikreket htrahagyva belptek a kamrba, ahol a flris-lny s Lily vrt rjuk.
- Mit akartok? Az a mugli mûsor tk rdekes volt! – panaszkodott Norbert. – Vissza akarok menni s nzni. Nagyon tetszett a bemond, az a Robinson csaj. Ha boszorkny lenne, prma mardekros vlna belõle!
- Mg ’som alkalmatok lesz aszt a ’lye tvmûsohrt nzni! – mondta a francia lny lesen. – Most segtenetek kell Lilynek.
- Lilynek? Most? Mirt? Hogyan?
Lily elpirult. – Taln vrhatnnk egy kicsit, Tita. Hagyjuk a fikat tvzni.
- Sz se le’et hrla – rzta a fejt Titania, s pillantsval nmn verst grt nekik, ha nem engedelmeskednek. – Most van szksg hrtok.
- Minek? – vonta ssze szemldkt Dan.
- gy dntttem, megtantom Lilynek, ’ogyan szerezzen fit magnak – mondta a francia lny. – ’Olnap anya s n elmegynk a Cot d’Azure-re, megltogatni Gehrahrd bcsit, te’t most kell Lilyt tantani. s ti ketten fogtok segteni.
- Segteni? Miben? – rncolta a homlokt Norbert.
- Lilynek meg kell tanulni cskolzni – mondta kerek-perec Titania.
- Hogy mit? – Dan s Norbert levegõrt kapott.
- Nana, ne tegyetek gy, mint’a ti nem tudntok… - vigyorgott Danielre Titania. – Lily elmondta mihrt kaptl bntetst apdtl, Daniel.
- s? – morogta a fi elpirulva.
- Segtesz nekem bemutatni a dolgot.
- Micsodt? – pislogott Dan.
- Megcskolni õt, haver – mondta Norbert fintorogva.
- Sz sincs rla! – tiltakozott Daniel. – Egy mterrel magasabb vagy, mint n, s… - be sem tudta fejezni a mondatot, mert a flris-lny a karjaiba vetette magt s ajkt az vre tapasztotta. – Ahhhh… - prblt szabadulni Dan, de a lny vasmarokkal tartotta. Daniel elsõ gondolata az volt, hogy ez lete legszrnyûbb lmnye, de a szve mlyn mgsem tallta olyan rossznak, mivel rmlten tapasztalta, hogy minden vr egy bizonyos testrszbe szaladt…
Amikor a lny vgre elengedte, levegõrt kapkodva tntorodott htra.
- Ltod Lily, gy kell eszt csinlni – jelentette ki bszkn Titania.
- s minden finak, hm… - Lily vrvrsen mutatott az ccsre.
- Nem szksgszerhûen – rzta a fejt a francia lny. – De ha mhr elg hrettek… naht, Daniel! – bartsgosan gy htba vgta Dant, hogy a fi majdnem elesett.
Daniel mrges pillantst vetett r, s kiviharzott a szomszdos frdõszobba.
- A Roxforton kvl nem varzsolhatunk, tudjtok. Csak Deminuo-t kne mondania – Norbert Lilyre kacsintott, de a lnynak fogalma sem volt, mire gondol a fi.
- s most te jssz Lily – szlt Titania. – s itt jssz te a kpbe, Nohrbert.
- n?
- Ja. Te leszel Lily tanulphrja.
- Tanulprja? Kicsit durva dolog ezt tanulprnak nevezni – tette karba a kezt Norbert.
- Nem akahrsz segteni neki? – mutatott Titania a pirul Lilyre.
Norbert szeme egy pillanatra klnsen villant fel. – Rendben… gy rtem, rszemrõl ok, ha Lilynek is.
- Asszem ok – vont vllat a vrs haj lny s mg jobban elvrsdtt.
- Akkor mire vhrsz mg? – krdezte Tita. – Cskold meg!
Norbert odalpett Lilyhez s gyengden a kezbe fogta az arct, hogy az felnzzen r. Br a lny kt vvel idõsebb volt nla, a fi mgis magasabb volt pr centivel. Egy pillanatig habozni ltszott, de amint a lny blintott, oldalra dnttte a fejt s kzelebb hajolt, mg ajkaik gyengd cskban tallkoztak. Az egsz nem tartott tovbb hrom msodpercnl. Miutn sztvltak, tekintetk sszekapcsoldott, s Lily gy rezte, elveszik a fi szemnek vgtelen szrkesgben. – Hûha… – suttogta olyan halkan, hogy csak Norbert hallotta. Norbert vlasza sztlan volt: maghoz vonta s mg egyszer megcskolta, ezttal hosszabban s erõsebben. Lily gy rezte, megll az idõ, bele akart olvadni a fi karjaiba s hagyni, hogy rkk lelje õt…
- H, ti meg mit csinltok?
Lily s Norbert ugrott egyet s elengedte egymst, ltvn, hogy Daniel ttott szjjal mered rjuk a frdõszoba ajtbl s szre sem veszi, hogy farmern csak flig hzta fel a cipzrat.
- Mi csak… - Lily s Norbert egyszerre kezdett magyarzkodni
- Nohrbehrt volt olyan kedves, s segtett Lilynek cskolzni tanulni – felelte helyettk Titania. – Most majd kiphrblhatod frissen szehrzett tudsodat Christopher Woodon, Lily.
- Aha… biztos – blintott Lily, s nem mert az ifj Malfoy szembe nzni.
- Szval… csak tanuls volt, mi? Mert nekem tbbnek ltszott – mondta Daniel, megerõstst vrva bartjtl is.
- Persze, hogy csak tanuls volt, Dan – felelt Norbert, amint a hrmasikrek pp azt kiltottk odakint: ”Te vagy a leggyengbb lncszem, viszlt!”
Lily nagyot nyelt, s gy rezte õ a leggyengbb lncszem. A lba annyira elgyenglt, hogy alig tudott megllni rajta s az egsz teste remegett. R sem nzve Norbertre, kiviharzott a kamrbl.
- Nem gondolod, hogy Lily szokatlanul csendes volt a vacsornl? – fordult felesghez Harry, amint magukra zrtk a hlszoba ajtt.
- Nem tudom. Azt hiszem, nem igazn figyeltem oda – felelte az asszony elhal hangon.
- Mi trtnt, Gin? Nagyon spadt vagy. – Harry megsimogatta felesge arct. – Jl vagy?
- Igen, csak egy kicsit fradt vagyok – suttogta az asszony. – Taln n is elkaptam az influenzt, amelytõl Dinky szenved.
- Influenzs?
- Nagyon valsznû – blintott Ginny az ablakhoz lpve. Olyan sûrûn havazott odakint, mintha a mennyben szttptek volna egy prnt, s a tollpihk most a fldre mlennek. – Dinky egsz nap gyenge volt, fejfjsra s hnyingerre is panaszkodott… ezrt ebd elõtt elkldtem lefekdni. Remlem, mr jobban van.
- n is bzom benne – mondta Harry. – De remlem, nem leszel te is beteg, szerelmem. Fekdj le, s n hozok valamit inni, ok?
- Az j lenne, ksznm. – Ginny halvnyan rmosolygott frjre s eltûnt a takark alatt.
Miutn megitatta felesgt, Harry is bebjt mell az gyba, de sokig nem tudott elaludni. jra meg jra eszbe jutott beszlgetse Hagriddal, Lily furcsa viselkedse is aggasztotta, s persze Ginny gyengesge is.
Egy idõ mlva zaklatott lomba merlt. Fl ht krl felbredt, s gy rezte, ugyanolyan fradt, mint amikor lefekdt. Kinylt, hogy meglelje felesgt, de Ginny nem volt ott.
- Gin? – Pislogott Harry. Kitapogatta a szemvegt s tballagott a frdõszobba. Br a nap mg nem kelt fl, a hajnal elsõ sugarai beszûrõdtek az ablakon, pp csak annyira megvilgtva a szobt, hogy Harry lthassa Ginny grnyedten ll alakjt.
- Gin? – kiltott r – Mi…?
Az asszony teste remegett, s br Harry nem ltta az arct a sttben, biztosra vette, hogy nem a hidegtõl…
A kvetkezõ pillanatban a nap feltûnt a lthatron; elsõ sugarai betûztek a hzba, s fnybe bortottk Ginny testt.
Harry megdermedt a ltvnyra: felesge virgmints hlkntse szeglyt markolszva, lehajtott fejjel a lbn lecsorg, s papucsa krl tcsba gyûlt vrt bmulta.
- Ginny…
Az asszony lassan felemelte a fejt, a szembe nzett, s Harry ltta, hogy arca knnyben zik. – Harry… - krkogta. – Harry… n… n… elvesztettem a babt.
A varzsl kt hossz lpssel tszelte a kztk lvõ tvolsgot, s szorosan a karjba zrta felesge remegõ testt. Olyan kicsinek rezte Ginnyt a karjban, olyan trkenynek… szinte flt, hogy sszetri, ha jobban megszortja… gy csak lelte, gyengden s vigasztaln, s hagyta, hogy az asszony, a fejt a vllra hajtva, knnyeinek zporval ztassa frje pljt. A boszorkny belemarkolt Harry ruhja htuljba s csak zokogott, keservesen zokogott. Mg Harry aggdva simogatta a nõ hajt, az õ arcn is lefutott egy knnycsepp. Elvgre az õ gyermeke is volt… Szve elfacsarodott a vesztesgtõl, mg odakint t-hat hang csendlt fel, betltve az utct karcsonyi dalokkal:
Mennybõl az angyal, lejtt hozztok, psztorok, psztorok,
Hogy Betlehembe sietve menvn lsstok, lsstok,
Istennek fia, ki ma szletett jszolban, jszolban,
Õ leszen nktek dvztõtk valban, valban.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
