A kar�csonyig h�tral�võ n�h�ny h�t az aj�nd�kv�s�rl�s �s a bar�toknak val� bagolyk�ld�s jegy�ben telt. Daniel nagyon izgatott volt, hiszen az elsõ kar�csony�t t�lti majd az �j h�zban, melyet m�g nem is l�tott. Az elsõs�k ugyanis nem mehettek le Roxmortsba, r�ad�sul a faluba vezetõ titkos �tj�r�t sem haszn�lhatta t�bb� a bar�taival, mert november 10-�n Ginny �jra megnyitotta a M�zesfal�st, �s õ biztosan �szrevette volna, ha a fia lopakodik ki a pinc�bõl…

Dan azelõtt csak a kil�t�sban l�võ aj�nd�kok miatt v�rta az �nnepeket, de ez �vben nem csak az aj�nd�kok �rdekelt�k. Ez az �v k�l�nleges lesz: �j h�z, vend�gek, meg minden… Igen, �gy volt, hogy Potter�k vend�geket fogadnak kar�csonykor, m�gpedig Hagrid, a feles�ge Olympe �s l�nyuk Titania szem�ly�ben. Daniel unokatestv�re Yvette m�r nagyon v�rta, hogy a v�ltozatoss�g kedv�rt franci�ul besz�lgethessen valakivel, �s rem�lte, hogy tal�lkozhat Titani�val, �s megt�rgyalhatja vele a leg�jabb p�rizsi divattrendeket. Yvette t�bbsz�r l�togatott m�r el Franciaorsz�gba anyj�val Fleurrel, �s Nagy-Britanni�ban folyton a kifinomults�g hi�nya miatt panaszkodott �s lesz�lta az emberek modor�t �s �lt�zk�d�si szok�sait. Danielnek persze esze �g�ban sem volt Franciaorsz�gr�l t�rsalogni Titani�val, pl�ne mert a l�ny – noha k�t �vvel fiatalabb volt n�la - m�r k�tszer olyan magas volt, mint õ.

Viviane �s Valentine az �nnepeket Roxmortsban sz�nd�koztak t�lteni, mivel sz�leik ott laktak, �s Daniel kimondottan bossz�s volt amiatt, hogy sz�lei megh�vt�k az eg�sz Weasley csal�dot az �nnepekre. Dannek valahogy nem volt kedve az ikrekhez kar�csony napj�n. Csak az a gondolat vigasztalta, hogy val�sz�nûleg az ikrek sem �r�ltek jobban a dolognak, mint õ. Viv �s Val feltehetõen megpr�b�lta r�venni Hermion�t, hogy ne �nnepelj�k a kar�csonyt a Potter csal�ddal, de a Weasley �s Potter sz�lõk elt�k�lt�k, hogy kib�k�tik gyermekeiket egy ’nagy, boldog kar�csonyi �sszej�vetelen’.

Daniel komolyan k�telkedett benne, hogy az ellens�geivel egy fed�l alatt t�ltendõ kar�csony olyan nagyon boldog lesz, de mit tehetett? Azt k�v�nta, b�r m�r k�pzettebb K�pzelõ lenne, akkor lenne es�lye elk�pzelni valamit, amitõl Viv �s Val t�vol t�lten� az �nnepeket. De sajnos m�g tapasztalatlan volt, csak kik�pz�se legelej�n tartott. Nem mintha nem tanult volna gyorsan, m�gis szerette volna, ha gyorsabban fejlõdne.

Nos, legal�bb Kevin �s Lancelot nem k�sz�ltek Potter�khez kar�csonyra, �s ettõl Dan egy kicsit jobban �rezte mag�t.

Gilda Lockhart Egyiptomba k�sz�lt az �nnepekre a nagyapj�hoz, �s �lland�an tev�krõl besz�lt, amelyeken tevegelni fog, �s a p�lmaf�kr�l, melyekre felm�szik majd. “Csak vigy�zz, le ne ess, nem leszek ott, hogy megmentselek!” jegyezte meg egyszer Dan.

Ami Norbertet illeti… l�that�lag �gy rendelte a sors, hogy a Malfoy fi� egyetlen mardek�rosk�nt a Roxfortban t�ltse az �nnepeket. Sz�lei t�vol voltak valami k�ldet�sen, �s õ hallani sem akart arr�l, hogy Draco h�z�ba menjen.

- J�l megleszek itt, ne agg�djatok – mondta bar�tainak. – T�nyleg. Ivo meg �n j�l sz�rakozunk majd – erõtlen mosollyal megpaskolta holl�ja h�t�t.

- Nem hagyhatlak itt egyed�l – r�zta fej�t Dan. – Megk�rem ap�t, hogy megh�vhassalak a h�zunkba.

Norbert meglepetten n�zett fel. – Megk�red ap�dat? �, Dan… milyen nagylelkû vagy. – A fi� igaz�n meghatottnak tûnt. – De nem t�l j� �tlet. Ap�d nem kedvel engem. Nem, ne pr�b�lj meggyõzni, hogy kedvel, mert tudom, hogy nem. Hogyan is kedvelhetne? Egy Malfoyt? Nem is hib�ztathatom, hiszen tudom, mennyire ut�lja a b�ty�mat.

- Ugyan... – vigyorgott Dan. – Elmondom neki, hogy te is mennyire ut�lod a b�ty�dat, �s akkor r�j�n, hogy van bennetek valami k�z�s, �s megkedvel!

- Gondolod, hogy ez bej�n? – n�zett r� Norbert cs�ggedten.

- Be kell j�nnie – b�lintott Dan. – Vagy ha nem, akkor megfenyegetem ap�t, hogy azt mondom any�nak, m�g mindig �rdekli õt az a Cho nevû liba…

- K�pes voln�l megzsarolni miattam az ap�dat? Igaz bar�t vagy… �s igazi mardek�ros – somolygott az ifj� Malfoy.

- Ugyan, dehogy zsaroln� meg az apj�t! – zs�rt�lõd�tt a fi�kkal Gilda. – Ugye nem tenn�l ilyet, Daniel?

- Ha musz�j lenne… - vont v�llat Dan, de l�tva a d�bbenetet a l�ny arc�n, nevethetn�kje t�madt. – Csak vicceltem.

A l�ny b�lintott, �s ’ez-nem-olyasmi-amivel-szabad-viccelni’ pillant�st vetett r�.