|
14b.- Szeresd felebartodat, mint tenmagadat
AgiVega 2006.01.18. 14:06
- Teht… mi lenne, ha ellenõriznk azt az gyat, mg a gyerekek odakint jtszanak? – krdezte Harry pajkos mosollyal s gyengd cskokkal bortotta be felesge nyakt.
- Ne most, Harry! – Ginny jtkosan rcsapott frje kezre. – Nem akarom, hogy a gyerekek esetleg felgyjtsanak valamit, amg mi, hm… el vagyunk foglalva. Mg pr rt legyl trelemmel, s este egszen a tid leszek. – Egy puszit nyomott a frfi orra hegyre, amikor megszlalt a csengõ. Mugli csengõt szereltek fl a hzban, amelyet a ltogatk a kertkapunl nyomhatnak meg s a hzban is megszlal.
- Vrunk valakit, des? – krdezte Harry, eleresztve az asszonyt. – A szleid csak a jvõ hten jnnek, nem? s õk biztosan a hopp-hlzaton keresztl rkeznek…
- Csak egy mdon tudhatjuk meg – szlt Ginny s kinyitotta az ajtt, hogy kilssanak a kertkapura
Kicsiny, ismerõs alak llt ott bebocstsra vrva.
- Dobby!
- Harry Potter, uram! – integetett vidman a hziman. – Dobby eljtt megltogatni Harry Pottert s csaldjt, ahogy grte! Dobby azt gondolja, Harry Potternek s Ginny Vzinek j zlse van, a hz nagyon szp!
- Kszi, Dobby – mosolygott Ginny, amint Harry egy plcaintssel kaput nyitott. – ppen ebdelni kszlnk. Csatlakozz hozznk!
- … - a hziman elpirult. – Dobby nem enni jtt, Ginny kisasszony, hanem…
Mielõtt befejezhette volna a mondatot, az ajtbl halk sikoly hallatszott. Potterk megfordultak s lttk, hogy Dinky ll ott hevesen elpirulva. – Dobby… - motyogta a manlny.
- , rtem mr. – Harry elrejtette vigyort. – Gyere be Dobby, s ebdelj velnk. Az illatokbl tlve Ginny s Dinky valami nagyon finomat fõztt.
- Apu…
- Igen, drgm? – fordult Harry a kis Lehoz ebd utn.
- Mit trtnt Dinkyvel?
- Nos… - apja odapillantott a sarokban lelkezõ mankra, s elfojtotta nevetst. – Tudod… beszlgetnek…
- De mirõl beszlgetnek? – krdezte a kicsi, Harryre emelve nagy zld szemeit.
- Szexrõl, mi msrl? – vgott kzbe Richard, mg a csavarokat laztotta ki a mugli replõgpen, amelyet Dudley bcsitl kaptak elõzõ karcsonyra.
- Mi az a szex? – krdezte Lea, szemben mg nagyobb kvncsisggal, mint elõbb.
- Az… - kezdte Richard, de apja ’fogd-be-a-szd’ pillantsa elhallgattatta.
- Megtiltom – mondta Harry a fiainak, aztn kislnyhoz fordult. – Tudod, desem, Dinky s Dobby nagyon kedvelik egymst… lehet, hogy egyszer majd sszehzasodnak…
- Ja, s helyes kismankat csinlnak… - tette hozz Rose, ahogy beleszrt egy tût kedvenc vudu-babja hasba.
- De hogyan csinljk a kismankat, apu? – tudakolta Lea.
- gy nz ki, muszj lesz elmondanod neki – vigyorgott Robert, s segtett fivrnek sztszedni a replõt.
- Azt hiszem, Lenak le kell fekdnie – jelentette ki Harry.
- De nem vagyok lmos, apu! – tiltakozott a kislny.
- , de bizony, az vagy – felelte az apja. – Minden j kislny ellmosodik s alszik egyet ebd utn!
- Ki mondta, hogy n j kislny vagyok? – krdezte a legifjabb Potter az elkpzelhetõ legrtatlanabb arccal.
- A hgotokat tvol kell tartani tõletek – Harry csnyn nzett a hrmasikrekre. – Teljesen elrontjtok õt.
Harry knytelen volt hrom nagy szelet Mzesfals csokoldt grni Lenak, mire az vgre hajland volt elfelejteni a ’kismankat’. Dobby hat ra krl ment el, de meggrte Dinkynek, hogy hamarosan jra megltogatja.
- Mg nem is mesltl semmit Dan elsõ kpzelõ leckjrõl – mondta Ginny a frjnek, amint kz a kzben felmentek az emeletre.
- … azt mondta, minden rendben ment. Dumbledore egy hasznlaton kvli pincetermet vlasztott a clra, gy Dan semmit sem ronglhat meg, ha rosszul kpzel valamit… Azt mondta, knnyû feladatot kapott, gyufaszlakat kellett tûv kpzelnie. Tudod… mint tvltoztatstanon, de plca nlkl. Dumbledore szerint elg gyorsan megcsinlta. Miutn a gyuft sndisznv, majd veloci raptorr vltoztatta, vgl sikerlt neki…
Ginny rmosolygott – Olyan boldog vagyok Dan miatt, Harry… Szegnykmnek mindig kisebbrendûsgi rzse volt, mert nem volt olyan tehetsges, mint a csald tbbi tagja… most pedig kiderlt, hogy mg tehetsgesebb, mint brmelyiknk.
- Igen… de tudod, kicsit meg is ijeszt a dolog… - Harry a felesghez fordult, hogy zld szembe nzzen. - Olyan nagy erõ van a birtokban, amit nem tud irnytani… ami rossz irnyba befolysolhatja… lehet, hogy… gonosz varzsl lesz belõle.
- Ne is mondj ilyeneket, Harry! – krlelte Ginny. – A fiunk j gyerek, s nem lesz gonosz! Õ annyira… annyira hasonlt rd.
- n sem vagyok tkletes, Ginny – shajtotta az ifj apa. – Remusnak s Malfoynak igaza van… nha bekpzelt vagyok… ntelt. s attl flek, hogy Dan mindkt tulajdonsgomat rklte… csak mg nagyobb mennyisgben.
- Hogy lehetnl ntelt? – rncolta a szemldkt Ginny. – Nlad nzetlenebb embert nem ismerek.
- nzetlen? A hrom kvnsgra gondolsz? – rzta fejt a varzsl. – Az nem nzetlensg volt, pusztn realista gondolkods. Akkor is ntelt voltam, amikor… Emlkezz csak milyen szrnyû dolgokat mondtam, amikor visszanyertem a fiatalsgomat, de a varzserõmet nem… Gyakorlatilag Malfoy karjba kergettelek, mert nem tudtam elfogadni, hogy nem vagyok tbb a ’nagy Harry Potter’… mi ez, ha nem nteltsg?
- Ez butasg volt, semmi ms – felelte az asszony s maghoz hzta frje fejt, hogy gyengd cskot leheljen az ajkra. –Lehet, hogy nha butuska vagy, Harry, de mgis szeretlek… s ne aggdj a fiunk miatt. Dumbledore megtantja fken tartani az erejt, s nem lesz belõle msodik Voldemort. Nem fogja rossz clra hasznlni az erejt, n biztos vagyok benne…
- Meggyõztl – mosolygott a frje. – Mondd csak, ugye nem beszltl senkinek Dan tehetsgrõl?
- Persze, hogy nem. Senki ms nem tud rla, csak te, n s Dumbledore, s egyiknk sem pletyks. Jut eszembe… Dumbledore azt mondta, hogy ’bntetõmunkt’ kell adnod Danielnek, hogy gyakorolhasson, anlkl, hogy gyant keltene msokban. Mit hoztl fel ellene? Nagyon kvncsi lennk r…
- hm… - Harry arca kicsit elpirult. – Azrt adtam neki bntetst, mert Liu Changgal cskolzott egy bokorban.
- Micsoda? – kpedt el a boszorkny. – Tnyleg?
Harry blintott.
- Apja fia – vigyorgott Ginny.
- Nem is igaz! – tiltakozott a frje. – n sosem cskolztam Choval!
- Pedig n biztosra vettem… mivel õ volt az elsõ lny, akitõl…
- Ok, ok gy volt! – nevetett Harry. – Igen, brndoztam rla, de minden kamasz fi brndozik lnyokrl…
- Nem kell kifogsokat keresned… - Ginny egyik kezvel maghoz hzta a frjt, a msikkal kinyitotta a hlszoba ajtajt. – Ma jjel nem akarok kifogsokat hallani…
- rtettem, rnõm – somolygott Harry. A gyerekeket vacsora utn gyba kldtk, s most mr semmi sem akadlyozhatja meg, hogy kiprbljk az j gyat.
Azaz majdnem semmi…
Mr levetkõztek s gyba bjtak, amikor valami szrnyû zaj ttte meg a flket.
- Mi a nyavalya…? – bosszankodott Harry, s felkelt, hogy lepillantson a kertbe. A kapunl egy kis pont llt (Harry felttelezte, hogy Dobby az, br nem ltta jl a szemvege nlkl), tangharmonikval a kezben, s nekelt valamit, ami bizonyra egy rgi man szerelmi dal lehetett.
- Dobby az? – csodlkozott Ginny, s rzkien kinyjtzott az gyon. – Mondta, hogy hamarosan visszajn, de nem hittem volna, hogy ilyen hamar.
- n sem – rzta a fejt Harry. – Nem gondoltam, hogy a mank ennyire hasonlak tudnak lenni hozznk emberekhez… gy rtem… szerelmesek, meg minden. Eszembe jutatta azt, amikor Aberforth adott hajnali szerendot McGalagonynak. Dobby legalbb a megfelelõ idõben csinlja. Nos, nem ppen a legmegfelelõbb idõben... – tette hozz mohn mregetve Ginny meztelen testt.
- Mit szlnl egy Silencio bûbjhoz? – javasolta a boszorkny.
Harry blintott s kitapogatta plcjt a sttben. Br a flhold az gen volt, nem adott elg fnyt, hogy rgtn meglelje azt. Vgl megtallta, az ablakra mutatott vele s azt mondta Silencio, majd a felesghez fordult, s ltta, hogy a nõ klns tekintettel nzegeti õt.
- Mi az? – vonta fl szemldkt Harry.
- Csak nzlek – suttogta Ginny.
- Jl van, de…
- Csods ltvny vagy gy, hogy nem viselsz mst, csak egy varzsplct… vagy kt varzsplct? – Harry az asszony lejjebb vndorl tekintettõl elpirult. – , Harry… tizenhrom vnyi hzassg utn mg pirulsra tudlak ksztetni? – kuncogott Ginny, ahogy a holdsugr megvilgtotta frje arct. Amaz vllat vont s zavartan elmosolyodott. Ginny kinyjtotta fel a kezt. – Gyere ide, des cukorplcm…
- Ahogy hajtja, hlgyem. – Harry letette a plcjt (az igazit) az jjeli szekrnyre, s csatlakozott felesghez az gyban. – Tudod mit? Valahogy az az rzsem, hogy ez a bûbj nem fog a hzimankon…
- Lehet, hogy igazad van – mondta Ginny, ugyanis mg mindig hallottk Dobby nekt, csak kiss fojtottabban. – Br nem ismerem ezt a dalt, de szerintem szrnyen hamisan nekel. De ha Dinkynek ez tetszik… ht legyenek boldogok.
- Aha… legyenek – blintott Harry s Ginny jobb flt kezdte harapdlni. – s ideje, hogy mi is boldogok legynk.
- Ok… - nevetett a boszorkny s olyan helyen ragadta meg Harryt, amitõl a frfi ugrott egyet. Ginny azonban nem volt biztos benne, hogy az õ rintstõl ugrott-e, vagy azrt, mert egy jabb, dhs hang kiltott fel a szomszd hzbl: ’pofa be, ti nyavalysok!’
- A francba! – Harry frusztrltan belebokszolt a prnjba. – gy nz ki, ma jjel nem terem neknk babr. – Shajtva flvette a kntst, feltette a szemvegt s kinyitotta az ablakot.
- Te fogd be, Malfoy! Nem ltod, hogy Dobby csak szerendot ad a hzimannknak?
- Akkor mondd meg neki, hogy hagyja abba a kornyiklst, s hzzon el!
- Mg hogy kornyikls? – kiablt vissza Harry. – Ez krlek zene, ha nem vetted volna szre! n kimondottan kellemesnek tallom. Ahogy Ginny is. Igaz, drgm?
- Igen, desem! – kiablta Ginny, hogy Draco is hallja.
- Tetszik… Harry Potternek s Ginny Vzinek tetszik a zenm? – Dobby egszen meg volt hatva. – Akkor Dobby elnekel egy dalt Harry Potternek s Ginny Vzinek!
- Abba’agyntok a lrhmzst? – A msik szomszd hz ablaka is kinylt, s a meglehetõsen bosszs Gabrielle Delacour hajolt ki rajta. Be volt csavarva a haja s valami zld krmbõl kszlt maszkot viselt.
- , a mindenit! A Zld Kobold elõugrott a Pkember kpregnybõl! – mondta gnyosan Draco.
- Micsoda? – krdezte Gabie.
- Mugli dolog – legyintett ingerlten Draco.
- Mita olvasol te mugli kpregnyeket, Malfoy? – krdezte Harry kvncsian.
- Mita meguntam Martin Miggset. Klnben semmi kzd hozz, Potter! Csak szlj a ficknak, hogy tûnjn el, s hagyjon aludni!
- Iz, Dobby… - kezdte Harry.
- Dobby most elmegy, Harry Potter – mondta a man szomoran.
- Figyelj, Dobby… gyere vissza jvõ szombaton s meghallgatjuk a dalt, amit Ginnynek s nekem akartl nekelni, ok?
A man arca felragyogott. – Harry Potter hallani akarja Dobby nekt?
- Igen, persze – blintott Harry s figyelte, ahogy Dobby puszit dob Dinkynek. A manlny szobja pont Harry s Ginny hlszobja alatt volt.
- Legkzelebb szlj, milyen zens programot tervezel, hogy felkszlhessek! – kiltotta Malfoy, miutn a man eltûnt.
- Muszj volt ilyen gorombnak lenni szegny Dobbyval? – csattant fl Harry.
- ’agyjtok abba! – kiablta Gabrielle. – s ide figyeljen, Drhaco! Amg ’sak a man nekelt tudtam aludni… de amint maga elkeszdett vltszni, felbhredtem!
- , de sajnlom, desem, taln kariks lesz a szemed?!? – gnyoldott Draco. – Milyen szrnyû bûntudatom van tõle!
- Na most mr mindenki fogja be, vagy megtkozlak benneteket! – jtt egy negyedik hang az utca tls oldalrl.
- Ok, bocs! – kiltotta Harry, Draco s Gabie krusban, aztn mindannyian becsuktk az ablakot s az utca elcsendesedett.
- Szval… hol is tartottunk drgm? – fordult vissza felesghez Harry. – Drgm? ...
Az asszony elaludt. Harry el se tudta kpzelni, hogy tud Ginny ilyen ordibls kzepette aludni… taln a terhessge miatt. A frfi betakargatta nejt s gyengden homlokon cskolta. – J jt, angyalom.
Mivel az elsõ rja csak 10:30-kor kezdõdtt, Harry a csaldjval reggelizhetett j roxmortsi otthonukban.
- Kr, hogy Sirius a Black kriban maradt – mondta Rose, risi adag ketchupot nyomva a szendvicsre.
- Igen, nekem is hinyzik – blintott Richard. – Br anynak s apnak gy tbb ideje van egymsra, nem igaz? – pajkos vigyorral pillantott a szleire s Robert vihogni kezdett.
- Hogy rted ezt? – krdezte Lea.
- gy rti, hogy tbbet lehetnek egyedl – mondta Rose a hgnak. – A hlszobban.
- Rose! – Harry figyelmeztetõen nzett r. – Elg ebbõl.
- nnepront – biggyesztette le a szjt a kislny s mg tbb ketchupot nttt a szendvicsre, valamint hfehr blzra. – Hopp…
- Muszj lesz Mrs. Skower Varzskosz eltvoltjval kiszedni! – Ginny mogorvn nzett a lnyra s szjba tmte harmadik szendvicse maradkt.
- Anya, elhzol, ha gy folytatod! – mondta Robert.
- Akkor elmegyek Lockhart szpsgszalonjba a karcsst bûbjrt. Klnben is hozz kell szoknod a gondolathoz, hogy kvr leszek pr hnap mlva… - Anyjuk gyengden megsimogatta mg lapos hast, s jabb szendvicsrt nylt. – Az cstek mg kr ebbõl.
- Honnan tudod, hogy fi? – krdezte Richie, mogyorkrmtõl maszatos arccal.
- Nem igazn tudom… csak rzem – mosolygott Ginny, s Harry szve elolvadt a mosolytl.
A gyerekek nemsokra kimentek a kertbe jtszani, s ahogy Harry a tekintetvel kvette õket, megpillantotta Malfoyt, aki egy bokrot metszegetett… csakhogy az a bokor a Potter kertben nõtt!
- Mit kpzelsz te, mit csinlsz? – krdezte tõle, a kertbe rohanva. – Az az n bokrom!
- De az egyik ga tnylik a kertsemen, az n kertembe! – csattant fl Draco. – Nem akarok semmit a kertemben, ami a tid!
- n sem – blintott Harry, s plcja intsvel levgott egy virgot, amely tnylt a kertslcek kztt az õ kertjbe.
- H, az volt a legszebb krizantmom! – hrdlt fl Malfoy megbotrnkozva.
- s az volt az n legszebb… bokrom! – felelte Harry, akinek fogalma sem volt, milyen cserjt is nyirblt meg Draco. Taln szeder lehetett. Nehz megllaptani az ilyesmit, amikor sem virg, sem terms nincs rajta.
- Nem is volt olyan szp. Tetves, ha nem tudnd! - morogta Draco. – s a tetvek arrl az grl tterjedhetnek az n kertemre!
- Nem mintha a te kertedben nem lenne tetû! – felelte Harry gnyosan. Felkapta a rzsaszn virgot a gyeprõl s tdobta Malfoy kertjbe, aztn sarkon fordult s visszament a hzba.
Malfoy, aki mg mindig a levgott gat szorongatta, tdobta azt a kertsen, Potterk kertjbe.
- Mr megint veszekedtetek – ciccegett Ginny, amint frje belpett a hzba.
- Mi van, ha igen? – vont vllat Harry. – Az a bunk az n bokromat vagdosta!
- , Harry… - rzta a fejt nevetve Ginny. – gy viselkedtek, mint a gyerekek...
- Nem is igaz! – tiltakozott amaz.
- De igen!
- J… - mosolygott Harry. – Jzus azt mondta, olyanok legyetek, mint a kis gyermekek, hogy belphessetek az rk letbe…
- Igen, de azt is mondta, hogy ’Ne lj, ne kvess el hzassgtrst, ne lopj, ne eskdj hamisan, tiszteld apdat s anydat s szeresd a felebartodat, mint tenmagad’ – tette hozz gnyosan az asszony.
- Akkor attl flek, a pokol fenekn fogok rohadni… mg hogy szeressem Malfoyt! – rzta fejt Harry a kptelen tletre. Jcskn meglepõdtt, hogy Ginny idzni tud a Biblibl. A legtbb boszorkny s varzsl nem olvasta azt a knyvet… nem mintha Harry tl sokat forgatta volna… Emlkezett r, hogy prszor belelapozott Dursleyk hzban, Dudley ugyanis kapott egy Biblit valakitõl. A knyv termszetesen ott llt a msodik hlszobja polcn, a tbbi knyvvel egytt, amelyeket soha ki nem nyitott. Dursleyk csak nagy ritkn, pldul karcsonykor beszltek ilyen dolgokrl: ’Tudod Dudley, a kis Jzus Betlehemben szletett…’ s Dudley azt felelte: ’Nem rdekel a kis Jzus, az ajndkaimat akarom!’ Dursleyk nem voltak vallsosak, csak karcsonykor mentek el Little Whinging templomba. Harry tzves kora ta be sem tette a lbt az Isten hzba - utoljra akkor volt templomban, amikor utols karcsonyt tlttte nevelõszleivel. Soha nem rdekeltk a vallssal kapcsolatos dolgok, s ennek kt oka is volt: elõszr is azrt, mert Dursleyktõl sem ezt ltta, a msodszor haragudott a Mindenhatra… Ha Isten ltezik egyltaln, amiben Harry nha bizony ktelkedett… Ha van Isten, akkor mirt hagyta, hogy Voldemort uralkodjon a vilgon? Vagy mirt hagyta, hogy meggyilkoljk Lily s James Pottert? Az igazat megvallva, Harry dhs volt Istenre. Mg Jzusnak is volt szeretõ desanyja, s sokkal kedvesebb nevelõapja, mint Vernon bcsi… Harry szerint ez egyszerûen nem volt igazsgos. Teht, miutn egyszer-ktszer beleolvasott a Bibliba, soha tbb nem vette kezbe a knyvet, s csodlkozott, hogy egyltaln emlkszik belõle valamire.
- Te olvastad a Biblit? – krdezte Ginnyt.
- Ht persze. A csaldom nem kimondottan vallsos, mint tudod, de volt egy Biblink, s nha leltem olvasgatni - vont vllat a boszorkny. – Nem volt olyan rdekes, mint Lockhart knyvei, de… van rtelme… gy rtem… a dolgoknak, amelyeket rnak benne. gy ltom, te is belelapoztl.
- Igen… de a Replj a Cszlikkal jobban tetszett – vigyorgott Harry. – Biztosan meg vagyok keresztelve, hiszen Sirius a keresztapm, de nem hiszem, hogy ngy-t alkalomnl tbbszr lettem volna templomban egsz letemben.
- Akkor taln el kne menned a roxmortsi kpolnba – javasolta Ginny. – n mr voltam ott, kellemes hely. Kicsi s takaros… Diggle lelksz pedig nagyon kedves ember.
- Diggle? – pislogott Harry. – Taln a rokona…?
- Igen, Dedalus Diggle ccse… Tnyleg kedves, br volt egy olyan rzsem, hogy a kelletnl kicsit jobban kedveli a bort…
- Naht… fogalmam sem volt, hogy Roxmortsban van kpolna.
- A falu vgn van. Kicsi fehr plet. A szleid ott hzasodtak ssze.
- Micsoda? – Harry szeme elkerekedett. – Honnan tudod?
- Egyszerû. Ha megnzed az eskvõi kpket, lthatod, hogy egy kapu elõtt llnak, amelyet virgmotvum dszt. Ugyanazt a motvumot lttam a kpolna kapuja fltt.
- Kvncsiv tettl – mondta Harry. – Egyszer majd elmegyek s megnzem. Mondjuk karcsonykor. Most mennem kell.
- Rendben, drgm. – Ginny egy cskot nyomott a frje arcra. – Mondd meg Lilynek s Dannek, hogy szeretem õket! s prbld meg tvol tartani a mi kis Kpzelõnket a bajtl!
- Knnyû azt mondani, szvem...
- Nin’s mg t kohrn a veszekeds’ez? – krdezte Gabrielle Delacour, ahogy Malfoy kapuja elõtt llt s bepillantott a kertbe. Nyilvn tanja volt a Potter-Malfoy nzeteltrsnek. – Pont, mint kt kis gyehrek!
- Nem a maga dolga, hogyan veszekedek Potterrel – morogta Draco, s ledobva a metszõollt lesimtva elegns bankr talrjt. ppen indulni akart a bankba, amikor szrevette a bosszant gat s azonnal meg akart szabadulni tõle.
- gy ltom, lveszte a dolgot – jegyezte meg a szõke boszorkny.
- Micsodt? – vonta fl szemldkt amaz s becsapta a kaput maga mgtt.
- A veszekedst ’Arryvel. s aszt ’iszem, õ is lvezi.
- Ugyan. Mirt lvezn valaki a veszekedst?
- ’onnan tudnm n azt? – mosolygott a nõ. – Indul a bankjba?
- Igen – blintott a frfi, s azt kvnta, brcsak bkn hagynk mr. De nem volt olyan szerencsje.
- n is a vihrgboltba indultam. Ahrafel van, mint a bank. Me’etnnk egytt.
- Ha gondolja… – morogta a frfi.
- Jl megy a bankja? Nem volt tbb kobold tmads?
- Igen, jl. Nem mintha maga sokat rtene a bank-gyekhez…
- Ellenkezõleg, Malfoy – felelte Gabrielle. – Taln nem tudja, de apm mugli s sajt bankja volt Phrisban. Azt akarta,’ogy Fleur vegye t a bankot a ’alla utn, de õt nem rdekelte ms a szpsgpolson kvl… gy engem tantott meg.
- Csak nem azt akarja mondani, hogy kpes lenne elvezetni a bankot az apja halla utn? – Draco hitetlenkedve nzett r.
- De bizony – mondta a boszorkny, bszkn kihzva magt. – Taln nem ltszik rajtam, de elg eszes vagyok. Maguk fhrfiak egyszehrûen azt ’iszk, ’ogy egy nõ nem elg j ilyen munkhra. Nos, n meghrkeztem. – Gabriele a virgbolt ajtajhoz lpett. – Viszont ltshra, Mr. Malfoy.
Draco sztlanul bmult a nõ utn, ahogy az becsukta a virgbolt ajtajt maga mgtt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
