David Dursley roppant �lvezte, hogy idegenvezetõt j�tszhat a (nagy)sz�lei elõtt. Vernon �s Petunia Dursley a halloweeni eset ut�n egyetlen �r�t sem akart tov�bb a Roxfortban maradni, de lek�st�k a november 1.-i vonatot, �s �gy meg kellett v�rniuk a k�vetkezõt – ami azt jelentette, hogy m�g egy napot a kast�lyban kellett t�lteni�k. Tudv�n, hogy nagyn�nje �s nagyb�tyja mennyire irt�zik a var�zslatt�l, Harry azt javasolta, hogy a nap h�tral�võ r�sz�t t�lts�k Roxmortsban, Mrs. Figg penzi�j�ban, de David a fej�be vette, hogy tan�t�s ut�n meg akarja mutatni nagysz�leinek az iskol�t. David bejelent�s�nek hat�s�ra aggodalom jelent meg a Dursley h�zasp�r arc�n, melynek l�tt�n Harrynek alig siker�lt visszafojtania nevet�s�t.

Vernon egyre csak azt hajtogatta, hogy a gyereknek ink�bb Milicentet �s Dudleyt kellett volna megh�vnia õhelyett�k, de Dave k�z�lte, hogy sz�lei m�r voltak a Roxfortban, de nagysz�lei m�g nem. Vernon egyszer majdnem kikotyogta, hogy ’az �g szerelm�re, mi nem is a nagysz�leid vagyunk!’, de azt�n siker�lt visszafognia mag�t, hiszen Petunia �s õ megegyeztek Dudleyval �s Millicenttel, hogy David soha nem tudhatja meg, hogy azok, akiket a sz�leinek v�l, tulajdonk�ppen a testv�re �s s�gornõje, m�g tulajdonk�ppen a nagysz�leinek hitt emberek az igazi sz�lei. Harry �gy gondolta, hogy ez j� d�nt�s volt, hiszen nehezen magyar�zhatta volna meg Petunia �s Vernon Davidnek, hogy egykor irt�ztak tõle, csak az�rt, mert var�zsl�nak sz�letett.

Petunia, aki az �t�lt sokk hat�s�ra kiss� s�padt volt, friss levegõt akart sz�vni, ez�rt David �s Harry �gy hat�rozott, hogy elk�s�rik Dursley�ket az elsõ melegh�zhoz. Nem t�lt�ttek bent sok idõt, mert az Indacus Toxicus majdnem leharapta Vernon kez�t �s Bimba professzor teljesen mag�n k�v�l volt, ami�rt ’az a l�k�tt mugli’ b�ntani akarta az õ aranyos kis h�sevõ vir�g�t…

A k�vetkezõ dolog, amit megmutattak Dursley�knek, a kviddics p�lya volt, ahol �pp a Holl�h�t tartott edz�st. Harrynek el kellett r�ntania Petunia n�nit az egyik gurk� �tj�b�l, amitõl az asszony �gy megijedt, hogy sik�tva Harry karj�ba ugrott. M�g j�l eml�kezett az elvar�zsolt �st�k�sre…

- Veszed le a kezed a feles�gemrõl! – rontott r� Vernon az unoka�ccs�re, aki �r�lt, hogy leteheti Petuni�t.

- Szeretn�lek k�rp�tolni, n�nik�m. Minden�rt, ami itt t�rt�nt veled – mondta az ifj� var�zsl� mosolyogva. – Nem akarsz… rep�lni egyet? – k�rdezte az asszony v�gy�d� tekintete l�tt�n.

- Rep�lni? – kapott levegõ ut�n mindk�t mugli.

- Igen, rep�lni. Mint õk – mutatott Harry a Holl�h�t kviddics csapat�nak tagjaira. Liu Chang �pp g�lt dobott a kvaffal – k�ts�gtelen, hogy ugyanolyan j�l rep�lt, mint az anyja.

- De h�t… az vesz�lyes! – motyogta Petunia. – Leeshet az ember…

- Ugyan m�r, n�nik�m… ne mondd m�r, hogy sosem akartad megpr�b�lni… k�l�n�sen, mikor anya otthon tartotta a seprûj�t… biztos tudni akartad, milyen �rz�s, nem?

Petunia az ajk�ba harapott, �s elpirult. – Nos… azt hiszem. De…

- Semmi de… Invito Rocket 5000! – intett Harry a p�lc�j�val, �s hûs�ges seprûje r�videsen meg�rkezett a kast�ly ir�ny�b�l.

- Na v�rj csak egy kicsit… - kezdte Vernon, mikor Harry megragadta Petunia kez�t, felh�zta a seprûre maga m�g�, �s felsz�llt.

- ��������! – sik�tott az asszony �s olyan szorosan kapaszkodott unoka�ccs�be, ahogy csak tudott, szem�t pedig szorosan becsukta.

- Nyisd ki a szemed, Petunia n�ni! – ki�ltotta Harry.

- Azonnal gyere vissza, hallod? – r�zta az �kl�t Vernon az ifj� bûb�jtan professzor fel�.

- Sz� se lehet r�la! - ki�ltott vissza Harry. - Nyisd ki a szemed, Petunia n�ni!

Az asszony nagyot nyelt �s kilesett f�lig nyitott szempill�i al�l. M�r a t� felett rep�ltek.

- Ne agg�dj, nem eshetsz le, ha erõsen kapaszkodsz bel�m!

Petunia v�lasz helyett b�lintott, mert f�lt, hogy ha kinyitja a sz�j�t, viszontl�tja a reggelij�t. Ez�rt csak figyelte, ahogy sz�guld� alakjuk visszat�kr�zõdik a t� t�kr�n. A k�vetkezõ percben m�r a kiss� poros �t felett rep�ltek, mely a kast�lyb�l a faluba vezetett. F�k suhantak el alattuk, azt�n h�ztetõk jelentek meg, �s m�ris meg�rkeztek Roxmorts fõutc�j�ra. Petuni�nak el kellett ismernie, hogy a falu nagyon csinos volt zs�pfedeles h�zaival �s helyes kis kertjeivel. Amikor elõzõ este meg�rkeztek Vernonnal, egy pillant�st sem szentelt nekik.

Hirtelen ereszkedni kezdtek.

- Le fogunk zuhanni…? - motyogta, de Harry a fej�t r�zta.

- Ne izgulj, csak meg�llunk egy kicsit.

Hamarosan f�ldet �rtek, �s a fiatalember leseg�tette a nõt a seprûrõl. Petunia egy pillanatra megsz�d�lt �s Harry karj�ba esett. – Ejha! – jegyezte meg v�g�l.

- Tetszett, ugye? – vigyorgott Harry.

- Azt hiszem – fintorgott az asszony.

- Gyere, megh�vlak egy vajs�rre, azt�n visszamegy�nk Vernon b�csihoz – biztos m�r majd meg�ti a guta m�rg�ben…

Igaza volt. Mire visszat�rtek az iskola ter�let�re, Dursley �r m�r a haj�t t�pte �s kis h�j�n nekit�madt az unoka�ccs�nek. Ha David nem l�p k�zbe, Harry bizony egy idõre a gyeng�lkedõre ker�lt volna.

- Neeee, csin���ld Veeernon! – vihogott Petunia. – J����l vagyok… hukk, igaz���n!

- Ez… ez ber�gott! – sziszegte Dursley �r, a v�gsõkig megbotr�nkozva.

- Nos, tudod… a vajs�rbõl – vont v�llat Harry – �gy l�tszik, h�rom poh�r sok egy muglinak…

Miut�n Harry elv�gzett egy ’Anti-Alkoholicus’ bûb�jt Petuni�n, David �gy hat�rozott, hogy az �szaki tornyot is megmutatja a nagysz�leinek. Petunia �s Vernon meg volt d�bbenve a sok mozg� k�p �s lovagi p�nc�l l�tt�n. Vernon majdnem sz�tszedte Sir Cadogan festm�ny�t, mivel a lovag Petunia fej�t az õ alm�sderes lov��hoz hasonl�totta.

- Nem mintha kis feles�get, Violet sokkal jobban n�zne ki! – k�z�lte Harry Sir Cadogennel. – Az �n n�nik�m kimondottan csinos a te feles�gedhez k�pest.

Petuni�nak fogalma sem volt, ki az a Violet, �s el sem tudta k�pzelni, hogy h�zasodhatnak �ssze a festm�nyeken szereplõ alakok, vagy hogyan tudnak besz�lni �s s�rtegetni m�sokat, de h�l�s volt unoka�ccs�nek. Nem �rtette, hogy mi�rt, de valahogy m�r nem ut�lta Harryt annyira, mint r�gen…

- �, Dursley asszony! – sz�l�totta meg �neklõ hangon Sybill Trelawney, mikor befordult a sarkon.

- Ez az a nõ! – sikoltott Petunia, �s unoka�ccse m�g� b�jt – V�dj meg tõle, Harry!

- Ne izgulj, n�nik�m… - mosolygott Harry. – Biztos vagyok benne, hogy Trelawney professzor csak k�sz�nteni akart, �s azt szerette volna elmes�lni neked, hogy holnap a Zord�val tal�lkozol, de elõtte el�t a Roxfort Express. Igaz, professzor?

- Nos… - a j�sl�stan tan�r mor�zus pillant�st vetett a fiatalember fel�. – Sosem tekintette az �n tant�rgyamat fontosnak, igaz, Hary Potter?

- Jobban belegondolva… nem – vigyorgott Harry.

- �n a maga hely�ben nem mosolyogn�k – v�laszolt kev�lyen Sybill. – Lehet, hogy nem tartja sokra a tant�rgyamat, pedig az igazi m�gia. Az egyetlen, amely sz�m�t… mellesleg, annak, aki most vesztett el egy j� bar�tot, nem kellene ilyen vid�man nevetg�lnie… – Harry felvont szem�ld�ke l�tt�n folytatta: – Megmondtam mag�nak, Potter �r: megr�zk�dtat�s megr�zk�dtat�s ut�n, b�nat, b�nat ut�n… �s rettenetes, hal�los vesz�ly a v�g�n. M�r elkezdõd�tt, azzal, hogy a fia a Mardek�rba ker�lt. �s folytat�dott azzal, hogy elvesztette a bar�tj�t. �s j�n a folytat�s is… b�nat, b�nat ut�n…

- …�s rettenetes, hal�los vesz�ly a v�g�n, igen tudom – emelte a szem�t az �g fel� Harry. - Gyere, Petunia n�ni, menj�nk innen olyan messze, amennyire csak lehet!

Mikor t�voztak, Sybill ûz�tt kifejez�ssel n�zett ut�nuk. – Mi�rt nem hisz nekem soha, Harry Potter?