13b.- A kpzel
AgiVega 2006.01.18. 14:02
Msnap reggel mindenki ksõn kelt fel. Harry, sgornõje mellett lve reggelizett a majdnem res tanri asztalnl. Az sszes tanr, akinek nem volt elsõ rja, mg aludt, mg nmelyek slyos msnapossgbl lbadoztak.
- Elhatroztam magam, Hermione – szlalt meg a fiatal varzsl.
- Mirõõõõl? – stott a boszorka.
- El fogom olvasni A Roxfort trtnett.
Hermione majdnem elejtette a kezben tartott lekvrosveget. – Tessk? Jl hallottam? Harry Potter el akarja olvasni A Roxfort trtnett? Lzad van, Harry?
- Nincs – rzta fejt vigyorogva a msik. – Komolyan beszlek. El akarom olvasni azt a knyvet, hogy tbbet tudjak meg Griffendl Godrikrl.
- Mirt? Mg nem tudsz rla eleget? – vonta fl szemldkt a tanrnõ. – Egy btor frfi, akinek oroszlnos cmere volt, kedvenc sznei pedig a vrs s az arany. Van mg valami?
- De van m! Tudni akarok Godriknak Hollhti Hedvighez fûzõdõ kapcsolatrl.
- A mijrõl? – pislogott Hermione. – De ht Godrik agglegny volt, aki sosem nõslt meg, s arrl sem tudni, hogy brmifle nõvel is kapcsolata lett volna!
- Pedig igenis sszejtt Hedviggel. Mg kzs gyermekk is szletett.
- Honnan veszed ezeket az tleteket, mi?
- Dumbledore mondta el tegnap este – mondta Harry komolyan. – Br Hedvig Mardekrhoz ment felesgl, Griffendltõl volt egy fia. A fi neve Godwin volt s egy Potter nevû csald nevelte fel.
- Egek! – lehelte a nõ. – Akkor te…
- Griffendl rkse vagyok, igen – blintott Harry remekl szrakozva sgornõje dbbent arckifejezsn. – Ezrt szeretnk tbbet megtudni rla. Az õsmrõl.
- Nos… A Roxfort trtnetnek msodik s tdik fejezetben sokat rnak rla… de nyilvnvalan nem eleget – motyogta a tanrnõ mg mindig muldozva. – Honnan tud Dumbledore errõl az egszrõl? Csom knyvet olvastam az alaptkrl, de egyikben sem volt sz ilyesmirõl!
- Albus az õstõl tudja, aki aprl fira hagyomnyozta a csaldi titkot ezer ven t. Tudod, Albus Hugrabug Helga leszrmazottja, s Helga j bartnõje volt Hedvignek. Senki ms nem tudott Griffendl trvnytelen firl, mint Helga s a frje, Archie Dumbledore.
- Hûha… Akkor az ereidben Griffendl s Hollhti vre csrgedezik… Dumbledore-nak pedig Hugrabug. Mr csak Mardekr kne, s a kr bezrult.
- Ne viccelj ezzel Hermione… tudod, hogy Mardekr utols leszrmazottja Voldemort volt!
- Igen, szerencsre – blintott amaz. – De mondd csak Harry, hogyhogy Albus elmeslte mindezt… annyi v utn? Akkor is elmondhatta volna, mikor az iskolba jrtl… pldul amikor a baziliszkusszal kzdttl Griffendl kardjval.
Harry vllat vont. – Nemt’om. Ha mr a baziliszkuszrl van sz, tudod milyen durva trft ûztt valaki a tiltott rengeteg lakival?
- Mifle durva trft?
- Valaki kprzatbûbjt kldtt egy fagra, hogy baziliszkusznak ltsszon; az gy megrmtett akromantulk pedig kirontottak az erdõbõl s majdnem agyontapostk Pitont
- Agyon akartk taposni Pitont? – kapott levegõrt Hermione.
- Aha. gy nz ki, valaki meg akarta lni. Kapott egy zenetet, hogy az lete veszlyben van. Tallkozra hvta valaki az erdõ szlre, aki felajnlotta neki a segtsgt. Odament, de senki sem vrta, s a pkok majdnem megltk.
- De… kinek lenne oka meglni õt? – tûnõdtt az asszony.
- J krds. De mondott valami… ijesztõt, Hermione. Azt mondta, idõnknt megfjdul a stt jegye. s az igazat megvallva... – odafordult, hogy a boszorkny szembe nzhessen. – Nekem is fejfjsaim vannak… nem kimondottan a sebhelyem fj, de valahol ott krltte. Nem olyan les a fjdalom, mint amikor Voldemort lt, inkbb tompa, de mgis… ijesztõ.
- De… õ nem lehet… nem lehet letben, Harry. Az lehetetlen! – hebegte a nõ. – Meghalt. Felrobbant, a teste fstfelhõv vlt, mindannyian lttuk! Vagy taln… - Hermione mlyen gondolataiba merlt egy percig. – Nem, nem tehette.
- Mit nem tehetett?
- Nem szlethetett jj.
- Hogy? – nyelt nagyot Harry.
- Hirtelen eszembe jutott az az õrlt Tatyana, aki vszzadokon keresztl jjszletett… de Voldmortnak ez nem sikerlhet, ne aggdj.
- Biztos vagy benne? – Harry htn vgigfutott a hideg Tatyana nevnek emltsre. lete legrosszabb emlkei kapcsoldtak ahhoz a nõhz.
- Igen, holtbiztos vagyok. Olvastam egy knyvet a varzslk reinkarncijrl, amely szerint csak azok reinkarnldhatnak, akik megszllottan akartak valamit, amit nem rtek el letkben. Mint Tatyana… õ az õrlt szerelmt akarta felbreszteni, s jra meg jra megszletett, hogy vgrehajthassa ezt.
- s mi a helyzet Voldemorttal? gy rtem… a vilgot akarta uralni, s halhatatlann vlni… s nem rte el a cljt. – mondta idegesen Harry.
- Tudom, õ mgse reinkarnldhat. A tlvilg egyes szm szablya: aki meglt akr egyetlen egyvalakit letben, gy rtem, ha gonoszsgbl tette, akkor nem kaphat lehetõsget az jjszletsre. Amennyire tudjuk, Tatyana senkit nem lt meg egyik lete sorn sem. Gonosz volt, igen, de nem volt gyilkos. Csak a legutols letben lte meg Anort… teht most mr õ sem reinkarnldhat tbb. De Voldemort… ssze se lehet szmolni, mennyi embert lt meg puszta gonoszsgbl, kapzsisgbl s gyûlletbõl. A pokol fenekn rothad, s nem trhet vissza.
- Hûûû… micsoda megknnyebbls – shajtotta Harry, s lehajtott egy cssze tet. – Mr egszen rm jtt a frsz… semmi kedvem ismt szembenzni vele.
- Akkor csak lgy j fi, Harry, s nem kell flned attl, hogy tallkozol vele a pokolban – mosolyodott el halvnyan Hermione.
- De akkor vajon mik ezek a jelek? Mirt fj Piton jegye?
- Fogalmam sincs. Ne trõdj vele, Harry. Lehet, hogy egyszerûen reums, te pedig mostanban nagyon sokat idegeskedtl a fiad miatt…
- Bizonyra igazad van. Tnyleg szrnyen ideges voltam miatta.
- Az idegeskedstõl pedig csnya fejfjst kap az ember – tette hozz sokatmondan a sgornõje. A kvetkezõ pillanatban egy bagoly szllt le Hermione el a Reggeli Prftval.
KATASZTRFA A ROXFORTI HALLOWEENI BLON – virtott a vezrcikk szalagcme.
- Hm… szinte vrtam valami ilyesmit – jegyezte meg az ifj szmmisztika tanrnõ. – A szerzõje pedig…. No nzd csak!
- Mit? – krdezte Harry utols falat szalonns szendvicst tmve a szjba.
- Ezt! – Hermione az jsgr nevre mutatott. Rhea Vitrol.
- Vitrol? Taln a j reg Rita rokona? – vonta ssze szemldkt Harry.
- Biztosan. Kvncsi vagyok, vajon az õ stlusa is olyan elbûvlõ-e, mint Rit – felelte a tanrnõ s fejket sszedugva olvasni kezdtk a cikket.
Amennyiben a nyjas olvas azt gondolta, hogy a Roxfort Boszorkny s Varzslkpzõ Szakiskola alaptsnak 1000. vfordulja alkalmbl tartott nnepsget megfelelõen megszervezik, akkor alaposan csaldnia kellett. Az reg kastly fennllsa ezer ve alatt nem ltott mg egy ilyen szervezetlen s zûrzavaros estlyt! Eltûnõdhetnk, hogy Albus Dumbledore, az iskola mltatlanul kinevezett igazgatja vajon mit csinlt ’A Roxfortrt Alaptvny’-nak a Minisztrium ltal adomnyozott pnzvel, de abban biztosak lehetnk, hogy az sszeget NEM az esemny szervezsre klttte.
Azok, akik tegnap este belptek az nnepi Storba, igen nagyot csaldtak, ugyanis annl mg a mugli kocsmk is rendezettebbnek tûnnek. Nem mintha a dekorci nem lett volna figyelemfelkeltõ (br ktsgtelenl az igazgat s a tanri kar zlsnek teljes hinyrl tanskodott), de a programok alig elgtettk ki a vrakozsokat. A roxforti hzimank ltal felszolglt tel ehetetlen volt, nem beszlve a hg lõrrõl, amelyet nem tallottak “forralt bor”-nak nevezni.
A meghvottak izgatottan vrtk a djkioszt glt, amelyen a hrom legjobb jelmezt viselõ dik gy nevezett ajndkot kapott (mr ha manapsg “ajndk”-nak lehet nevezni 50 galleont, amikor az inflci olyan magas, hogy tven sarlba kerl egy kil kenyr, s tizenegy galleonnl olcsbban nem kapni varzsplct). , rgi szp idõk, amikor a varzsplca mg ht galleonba kerlt! Nem mintha a Mgiagyi Minisztrium brmit is prblna tenni az inflci megfkezsre…
Br az izgatott vendgek minl elõbb tudni akartk kik a nyertesek, megint csaldniuk kellett: a roxforti tanrok bizonytottk elkpesztõ szûkltkrûsgket s maradisgukat azzal, hogy esõ djjal jutalmaztk egy fi stõtk jelmezt. Stõtk! Halloweenkor, amikor minden stõtkkel van tele! Egyszerûen nevetsges! s ha ez mg nem lett volna elg, a msodik helyezst nem ms, mint Albus Dumbledore msod-unokahga, Julie Dumbledore kapta! Csak tprenghetnk rajta, mivel fenyegette meg az igazgat a tantestletet, hogy a kis Julie jelmezre szavazzanak…
Az nnepsg mr amgy is nevetsges hangulatt mg tetzte, hogy a hrom djnyertes dik Piton professzor (A roxforti bjitalok mestere) transzvesztita ltzkt vlasztotta legjobbnak a tanrok kzl. Nem, nem olvastk rosszul, a professzor tnyleg transzvesztitnak ltztt: csipks nõi ruht viselt, piros kzitskval s tipikusan regasszonyos kalappal, amelyen egy ronda keselyû trnolt. Csak kicsit festett rosszabbul, mint Trelawney professzor, a nyolcvanves jsls tanrnõ, aki nem tallott hastncosnõnek ltzni, olyan sokat mutatva magbl, hogy azok, akik nem kaptak hnyingert tõle, csak nehezen brtk abbahagyni a nevetst. A nyjas olvas eltûnõdhet, vajon mirt engedte meg Albus Dumbledore a tantestlet tagjainak, hogy ilyen erklcstelen ltzket viseljenek.
Az egsz “estlyen” egyetlen esemny rdemel emltst, mgpedig az akromantulk tmadsa a “transzvesztita” Perselus Piton ellen. Csak tallgathatunk, mit keresett a tiltott rengetegben az t akromantula, de nagyon valsznû, hogy sosem fogjuk megtudni, vagy mert a kt-bakezes roxforti tantestlet sem tudja a vlaszt, vagy mert megprbljk azt eltussolni.
Amint a cikk vget rtek, Harry s Hermione stten pillantottak egymsra.
- Valban Rita stlusa – morogta Harry, a keselyûs kalapos Piton mozg fnykpt nzegetve a szveg alatt. Egy paparazzo nyilvn akkor ksztette a kpet, amikor Piton nem vette szre, mert a bjitalok mestere nem az a tpus, aki hagyta volna, hogy brki elhagyja a roxforti birtokot a gpben egy ilyen kppel.
- Igazn Rita stlusa, s Rita ellenszenve Dumbledore-ral szemben – jegyezte meg Hermione. – Kvncsi vagyok, ezek a Vitrol nõszemlyek mirt utljk szegny Albust.
Harry vllat vont. – n inkbb azt szeretnm tudni, ki utlja Pitont… s Gilda Lockhartot. Kpzeld, valaki kitrlte a kislny emlkeit tegnap a blon.
- Tnyleg?
- Igen. Az desanyja, Anck-sun-Amun mondta Dumbledore-nak, hogy Gildnak kiesett fl ra az letbõl. Tudod, Sunny annak a kzismert emlkezet-visszallt Abysmal-sun-Amunnak a lnya, aki szintn ott volt a partin. Abysmal tudja, hogyan kell visszahozni a kitrlt emlkeket az illetõ agynak krostsa nlkl. Csak kevs varzsl kpes erre, nagy tuds s gyakorlat kell hozz, ha jl hallottam. Abysmal biztosan nagyon vatosan jr majd el, elvgre az egyetlen unokjrl van sz…
Ekkor Remus Lupin lpett be a terembe s a tanri asztalhoz ment, de olyan tvol lt le Harrytõl s Hermiontl, amennyire csak tudott.
- Mirt nz gy rd? – suttogta Hermione a sgornak. – Mintha le akarna szrni a tekintetvel!
- Ja… mg egy rszlet, amit tudnod kell, Herm – shajtotta Harry. – Szval… ismered a Viszly fõzetet, igaz?
Aznap reggel a legtbb dik szunyklt az tvltoztatstan rn. Mivel ksõn keltek, sokan kihagytk a reggelit, hogy olyan gyorsan odarjenek a tanterembe, amilyen gyorsan csak lehet. Sokan mg gy is kstek, mert elaludtak. McGalagony tisztban volt a gyerekek lmossgval, gy nem is igazn hajtotta õket, csak olyasmit gyakoroltatott az osztllyal, amit mr korbban vettek.
Danielt s Norbertet csak Gilda tartotta bren, aki erõskdtt, hogy udvariatlansg az rn aludni (br õ is meglehetõsen lmos volt).
Julie Dumbledore azonban nem tûnt lmosnak, inkbb szomor volt valami miatt. Amikor az ra vgt jelzõ csengõ megszlalt s a dikok elhagytk a termet, Minerva a kislny utn szlt.
- Igen, tanrnõ? – Julie visszafordult s odastlt McGalagony asztalhoz. gy nzett ki, mint aki sszement a mossban - taln flt az igazgathelyettes nõtõl, aki eddig nem volt tl kedves hozz.
- szrevettem, hogy aggdik valami miatt, Dumbledore kisasszony.
Julie vllat vont. – Nem igazn.
Minerva halvnyan rmosolygott. – Elmondhatja nekem, mi zavarja, taln segthetek.
- Nem segthet, tanrnõ – rzta fejt a kicsi lny. – Nem segthet, hacsak nem tudja visszafordtani az idõt, s megelõzni Rhea Vitrolt, hogy megrja azt az undok cikket!
- , az a cikk! – legyintett Minerva. – Tudom. Az a nõ azt rta, hogy Albus…
- … kivtelezett velem, igen – hajtotta le a fejt Julie. – s tudom, hogy most mindenki azt gondolja, hogy azrt lettem msodik, mert rokonsgban vagyok az igazgat rral! – egy knnycsepp futott le az arcn.
- , gyermekem! – lehelte McGalagony s karjba zrta a kislnyt. – Ne hallgass arra a viperra!
A kislny vigyorogva felnzett. – Tanrnõ, vipernak nevezett valakit! – Julie lthatan roppant viccesnek tallta a dolgot.
- s nem bnom! Rhea Vitrol pontosan olyan, mint a nagynnje, aki szintn gonosz kgy volt. Csak arra lennk kvncsi, mirt ilyen szemetek ezek a Vitrol nõk szegny Albusszal… De te csak felejtsd el, amit rt, j? Oda se figyelj r, s msok vlemnyre se! Nekem pldul nagyon tetszett a jelmezed, Julie, nagyon eredeti tlet volt – tette hozz Minerva kacsintva.
Szles mosoly ragyogott fel Julie arcn. – Nem gondoltam volna, hogy a szigor McGalagony professzor ilyen is tud lenni!
- Pedig tudok – mosolygott az idõs asszony. – A nagyapd bûne, a viselkedse tragadt rm is.
Julie kuncogott – Olyan j tudni, hogy ms is tud lenni, mint a szigor professzor. s n azt hittem, hogy gyûll engem… nem gyûll engem, tanrnõ?
- , nem, drgm. Csak egy kicsit… meglepõdtem, hogy az n Abymnak unokja van, ez minden. Azt hiszem, nem egyknnyen alkalmazkodom az j helyzetekhez. Sajnlom, ha csnyn viselkedtem veled. Bocsnatot krek rte.
- Meg van bocstva – ragyogott Julie. – Lehetnk mostantl bartok?
- Persze, hogy lehetnk – blintott Minerva. – De csak rn kvl.
- Termszetesen – mosolygott a kislny. – Ksznm szpen, tanrnõ.
- Most rn kvl vagyunk. Szlts Minervnak.
- Revocare deponit memoriam – mondta Abysmal-sun-Amun, plcjt Gildra szegezve. Unokja fllom-szerû llapotba merlt, szeme lecsukdott, de elmje megnylt nagyapja szavaira. - Mire emlkszel abbl a flrbl, amelyrõl nincsenek emlkeid, gyermekem? – krdezte a frfi nyugtat hangon.
- Emlkszem… egy frfira. Fekete talrt s maszkot viselt – motyogta a kislny, akinek a szeme mg mindig csukva volt. Az emlkre sszpontostott, melyet nagyapja hvott elõ agya legmlyebb zugaibl.
- Mit csinlt?
- Azt mondta… Imperio, s kt dolgot nyomott a kezembe… egy kis pergamendarabot s egy kis fiolt tele tltsz folyadkkal.
- Mi volt a pergamenen, s mi volt az vegcsben? – krdezte Mr. sun-Amun.
- n… nem tudom. Nem volt szabad rnznem… Csak teljestettem a kapott parancsokat…
- Mifle parancsokat?
- Nekem… oda kellett adnom a pergament Piton professzornak… s eltûnni a tmegben, mielõtt ltn, hogy n voltam az… Aztn bele kell ntenem az vegcse tartalmt kt pohr pezsgõbe… Lupin professzor s Potter professzor poharba… aztn… vge. Ennyi az egsz.
- Ksznm, Mr. sun-Amun – mondta Dumbledore, s Gildhoz fordult. – Nem emlkszel valamire arrl az emberrõl, aki Imperiust szrt rd?
- Nem. Nem volt tl magas, de nem sokat lttam belõle, mert egsz testt fekete kpeny bortotta… kicsit olyan volt, mint egy Zorro jelmez, de nem egszen, mert a maszk az egsz arct takarta, nemcsak a szemt… s mly drgõ hangja volt. Nem tudok tbbet mondani.
- Nos, ksznjk, Gilda – szlt Dumbledore, miutn Abysmal-sun-Amun felbresztette a kislnyt a transzbl. – Elmehetsz.
Amint a gyermek a nagyapjval egytt elhagyta a tanri szobt, Albus, Minerva, Harry, Lupin s Hermione dbbenten meredtek egymsra.
- Szval õ volt – szlalt meg az igazgat. – El kell mondanunk Pitonnak, amint flbred. Madame Pomfrey elg erõs altat fõzetet adott neki.
- Mi legyen a szegny kislnnyal, Albus? – krdezte Hermione.
- Termszetesen semmi. Nem bntethetjk meg olyasmirt, amit az Imperius tok hatsa alatt tett – felelte Dumbledore. – Megyek a gyenglkedõbe, Perselus taln mr fel is bredt.
- Az egsz az n hibm.
- Nem, nem az.
- De igen, Piton professzor – shajtotta Bert Bradley. – Ha nem beszltem volna r arra a buta jelmezre, nem neveztk volna transzvesztitnak abban az jsgcikkben.
- Figyeljen, rm Mr. Bradley – mondta erlyesen Perselus. – n akartam felvenni azt az ltzket. Ez volt a bocsnatkrsem Neville Longbottomnak, amirt ht ven t pokoll tettem az lett a Roxfortban…
- , Piton professzor! – nevetett a gondnok. – A humnum jele!
- Na igen… mostanban kicsit embersgesebb vagyok, mint mskor… br nem tudom, mirt… nem trtnt meg velem mr vagy harminc ve.
- Harminc? Nem sok az egy kicsit? – csodlkozott Bert.
- Nem, valjban… harminchrom vvel ezelõtt viselkedtem utoljra humnusan – mondta Piton szikrnyi keserûsggel a hangjban. – Akkor ment mshoz felesgl az egyetlen szerelmem. Attl kezdve nem voltak emberi rzseim… Egyltaln nem voltak rzseim… de mostanban megint kezdek rezni bizonyos dolgokat, csak nem tudom mik ezek, nem tudom kifejezni õket… Taln akinek ilyen sokig nem voltak rzsei, el is felejti, milyen rzs rezni. – A gondnok szembe nzett s megrzta a fejt. – Fogalmam sincs, mirt ntm ki a szvem nnek, Mr. Bradley. Nem vagyok az az rzelmes tpus… biztosan a tmads miatti sokk.
- Vagy taln ez a bartsg – felelte Bert halkan.
- Bartsg? – vonta fl szemldkt Perselus.
- Igen… azrt nti ki a szvt, mert a bartjnak tart engem.
Piton felhorkant. – Bartok! Nem tudom, mit jelet az a sz!
- Bizalmat jelent, professzor. Trelmet jelent… s tolerancit msok rossz tulajdonsgaival szemben. Azt jelenti, hogy elfogadjuk a msikat olyannak, amilyen.
Piton arckifejezse kifrkszhetetlen volt. Soha letben senki nem mondott mg neki ilyesmit. Soha senki sem nevezte a bartjnak. De Bradley igen.
Ksztetst rzett, hogy felugorjon, megragadja, s forrn megrzza a gondnok kezt, de visszatartotta magt. A bjitalok mesterei ltalban nem bartkoznak gondnokokkal, (plne ha azok muglik). Igazsg szerint Piton jl kijtt Friccsel, de csak azrt, mert mindketten arra vgytak, hogy takarod utn elkapjk a tanulkat, s jl megbntessk õket. A gyerekek utlata mellett nem volt bennk semmi kzs. De Bradley ms volt… õ szerette a bjitaltant! Megrtette s mg tantott is Pitonnak olyan dolgokat a mugli kmibl, amelyeket õ nem tudott. Jl lehetett beszlgetni vele. Tulajdonkppen õ volt az elsõ, akivel Perselus szvesen beszlgetett, mita Lily hozzment ahhoz a rohadk James Potterhez. Lily Evans volt az elsõ, s mostanig az utols, akivel szeretett beszlgetni… de Lily nem szerette a bjitaltant. Bradley igen.
A knos csendet Vernon Dursley trte meg, amikor felkelt gybl s mosdba ment. Petunia Dursley mg aludt, boldog tudatlansgban arrl, hogy az ltala annyira gyûllt varzsl iskolban van.
A gondnok kimentette magt s elment, ppen amikor igazgat belpett.
- Sokkal jobban nzel ki, mint tegnap Perselus – mosolygott az igazgat. – rdekes hreim vannak a szmodra.
Mg Dumbledore Gilda esett meslte a tanrnak, Petunia felbredt.
- Hol vagyok? – pislogott s a szemt drzslte.
- A Roxfortban, Mrs. Dursley – felelte Albus, odalpve az gyhoz. – Remlem, jl aludt?
- Roxfort? Az a bolondok hza? – vistotta a nõ, s ppen akkor ugrott ki az gybl, amikor frje visszatrt a mosdbl. – Indulunk, Vernon! Egy percet sem tltk tovbb ezek kzt az õrltek kztt!
- Hm, attl tartok, Mrs. Dursley, hogy nincs tbb vonat holnap dlutnig. Lekstk a mai vonatot, mg aludt. – Albus pajkos mosollyal fûzte hozz: – Knytelen lesz jabb huszonngy rig lvezni a vendgszeretetnket. Addig is rezze otthon magt.
|