|
12b.- Rejtlyek
AgiVega 2006.01.18. 13:59
- Szent aranycikesz! – kapott levegõrt Daniel. pp kiment a storbl, hogy megnzze nagynnje kiborulst, de arra a ltvnyra nem kszlt fel, amely odakinn fogadta: apja vadul szabadulni prbl egy akromantula szortsbl, Lupin professzor pedig a fvn fekdt s egy msik pk fenyegetõen kzeltett felje.
A kvetkezõ pillanatban Dan rezte, hogy egy energiahullm hagyja el a testt, s a Harryt tart pk hirtelen leejtette õt; amelyik pedig Remust akarta meglni megllt. A hrom el nem kbtott pk szintn megdermedt, de nem gy, mintha elkbtottk volna õket, hanem megfagytak. Pont olyanok voltak, mint hrom csf jgszobor.
- Mi folyik itt? – McGalagony professzor repkedõ copfokkal, Aberforth pedig bolyhos jeti jelmezben szaladt oda az elkbtott pkokhoz. Csak stlni akartak egy kicsit a holdfnyben, s fel szerettk volna idzni a mzesheteik emlkeit, amikor meglttk a hatalmas bestikat, majd egy pillanattal ksõbb a hatalmas jgszobrokat. – Potter?
- Az apmat s Lupin professzort megtmadtk! – felelte Daniel remegve. – s Piton professzor is itt van! – mutatott a flig az akromantula alatt fekvõ alakra.
Minerva s Aberforth egy plcamozdulattal felemelte az llatot a bjital professzorrl.
- letben van – mondta Minerva, kitapintva az tõeret Perselus nyakn. – De szksge lesz Madame Pomfreyra.
- , s tnkrement az a csinos kis kalapja! – Aberforth a keselyûs kalap fldn heverõ, sztszakadt maradvnyaira nzett, aztn leguggolt Harry mell. – H, klyk, jl vagy?
- Jl vagyok… - motyogta Harry, s az esstõl kificamodott bokjt masszrozta.
- Apa! – Daniel a karjaiba szaladt s szorosan tlelte. – gy fltem, hogy meghalsz!
Harry a fia fejt simogatta, s azon tûnõdtt, mi menthette meg a halltl.
- A felelõtlensged majdnem meglt minket! – morogta oda Remus, knykre tmaszkodva.
- Az n felelõtlensgem? – csattant fel Harry. – Azzal voltl elfoglalva, hogy engem srtegess, ahelyett, hogy a bestikkal harcoltl volna!
Aberforth s McGalagony aggd pillantst vltottak. Harry s Remus nem szokott gy viselkedni egymssal. Ellenkezõleg, mindig nagyon j bartok voltak…
- Meg… meghaltak…? – jtt Vernon Dursley remegõ hangja a tlgyfa mgl.
- Igen, elõjhettek a bvhelyetekrõl, mr nem bntanak senkit… legalbbis azt hiszem – mondta Harry a fagyott bestikat mregetve. Alig mert hinni a szemnek. – n volt az, McGalagony professzor? Vagy te Aberforth?
- Micsoda? – krdezte Minerva.
- Te fagyasztottad meg õket? – mutatott Harry a pkokra.
- n nem – rzta a fejt Aberforth, mikzben elõvarzsolt egy hordgyat, s remelte Piton testt. – Kilptnk a storbl, s a pkok ppen akkor akartk sszetaposni Remust… aztn a kvetkezõ pillanatban megfagytak. Fogalmam sincs hogyan trtnt.
- Ltott valamit, Potter? – Minerva Danielhez fordult. – Egy varzslt, vagy valakit, aki megbntotta a bestikat?
- Nem, tanrnõ – felelte a fi.
- Biztosan? – krdezte McGalagony. Olyan rzse volt, hogy Daniel nem mond igazat. A fi hetekkel korbban bosszsgot okozott neki, amikor a Griffendl hromszz pontot vesztett miatta, s br Minerva tudta, hogy a j szndk vezette a gyereket, mgis neheztelt a fira. Br hsz vvel korban trtnt, amikor rajtakapta Harry Pottert amint Neville nefeleddgmbjrt repl, mg mindig emlkezett Harry bûntudatos arckifejezsre, miutn arra utastotta, hogy jjjn vele a kastlyba. Most Daniel ugyanolyan bûntudatos arcot vgott… Ez a fi tud valamit, amit nem akar elmondani. Minerva magban megjegyezte, hogy beszlnie kell Albusszal az ifjabb Potter szokatlan viselkedsrõl.
- J, akkor… – szlalt meg vgl – …menjnk a gyenglkedõre, amilyen hamar csak lehet. gy nz ki, Perselus elgg rossz llapotban van, s maguk is megsrltek – mondta Harrynek s Lupinnak. Azok ketten blintottak, br kerltk egyms tekintett. – s azt hiszem, a mugli rokonaira is rfrne egy kis nyugtat.
- Visszamehetek a partira? – krdezte Daniel.
- Persze. Mondd meg anynak, mi trtnt, s azt, hogy a gyenglkedõn tall – felelte az apja s Dursleykhez lpett. – Gyere, Petunia nni, elviszlek az iskolai nõvrhez.
- Nem, nem viszed sehova! – morogta Vernon, s tkarolta remegõ felesgt, mintha meg akarn vdeni elmebeteg unokaccstõl. – Elviszem a Privet Drive-ra s felhvom Dr. Smith-t…
- Bcsikm... – shajtott Harry. – Hallgass rm. Ebben az llapotban nem viheted sehov. pp most esett t egy csnya sokkon, pihennie kell egy kicsit. s neked is. Madame Pomfrey megbzhat idõs hlgy, s szavamat adom, hogy nem fog semmi veszlyeset csinlni Petunia nnivel. Tbbszr foltozott ssze, mint meg tudnm szmolni. Bzz bennem. – Ezzel gyengden kihmozta nagynnjt Vernon karjaibl s elindult vele a kastly irnyba. Vernon, mivel nem tehetett mst, kvette õket.
- Nem fogod elhinni, mi trtnt t perccel ezelõtt! – mondta Daniel Gildnak. – Hol van Norbert?
- Nemtom. Mg nem kerlt elõ – vont vllat a lny. – Szval, mi trtnt?
- t risi pk megtmadta apt, Pitont s Lupint!
- … s meghalt valaki? – krdezte a lny aggdva.
- Nem, de lehet, hogy Piton meg fog. Nagyon rossz llapotban van… az egyik pk rzuhant, csoda, hogy mg l! A pkok majdnem megltk apt s Lupint is.
- s hogyan ltk tl?
- Nos… - Dan a cipõjre meredt. – Asszem, n csinltam.
- Te? Mit?
- Elkpzeltem, hogy a pkok jgg fagynak, s gy lett – suttogta a fi.
- Hûha… akkor mgis van valami titokzatos hatalmad! – mondta a lny csodlattal.
- gy tûnik… de krlek, ne mondd el senkinek, Gilda!
- Lakat van a szmon – grte a kislny. – Ha te megosztottad velem a titkodat, n is elmondok valamit: most a blon valaki kitrlte az emlkezetemet.
- Micsoda? – kpedt el Dan. – Kicsoda? s mirt?
- Fogalmam sincs ki volt az… de nem tudok felidzni egy flrt. Olyan furcsa az egsz… az utols dolog, amire emlkszem, az az, hogy amikor otthagytalak… pp gsa kisasszonnyal enyelegtl.
- Nem enyelegtem vele! – morogta Dan.
- Nos, akrhogy is, otthagytalak benneteket, hogy megkeressem apt, s aztn nem emlkszem a kvetkezõ flrmra… mg a djkioszt nnepsget is elmulasztottam! Azt sem tudom, ki nyert! A MAJOM mr jra jtszott a djtads utn, amikor hirtelen ’magamhoz trtem’. gy rtem… olyan volt, mintha lombl brednk… kitisztult az agyam, s rjttem, hogy nincs semmilyen emlkem az elmlt harminc percrõl. Csak anyu s az igazgat tudja, s most mr te is. Krlek, tartsd titokban.
- Persze, de ez azrt mgiscsak htborzongat – felelte Dan.
Miutn Minerva s Aberforth Madame Pomfrey gondjaira bzta a sebeslteket, visszatrt a pkokhoz. A mozdulatlan llatok krl mr egy kisebb csoport gyûlt ssze. Az igazgat is hitetlenkedve rzta a fejt, amint a merev testeket nzegette.
- t akromantula… mi az rdgt kereshettek a tiltott rengetegen kvl?
- Fogalmam sincs, Albus, de megtmadtk Perselust – tjkoztatta McGalagony, s flrehvta Dumbledore-t, hogy a kvncsi vendgek ne halljk. – Harry Potter s Remus Lupin segteni prblt neki, de õk is megsrltek. Ha a bestik nem fagynak meg valahogy, valsznûleg mindhrman meghaltak volna. Arrl nem is beszlve, hogy Potter s Lupin nagyon furcsn viselkedett… mintha megbabonztk volna õket, vagy valami…
- Megbabonztk, Minerva? – vonta fl a szemldkt az igazgat. – gy ltszik, furcsa dolgok egsz sorozata trtnik ma este: ez a tmads, aztn van mg egy megmagyarzhatatlan eset… kpzelje, Gilda Lockhart emlkezett mdostotta valaki!
- Micsoda? – hrdlt fel McGalagony. – De ki tehette?
- Mg tallgatni sem tudunk – rzta fejt az igazgat. – Rejtly, rejtly htn… hogyan fagyhattak meg ezek az akromantulk? Van valami tlete? Amennyire n tudom, csak a leghatalmasabb varzslk kpesek ilyen erejû fagyaszt bûbj vgrehajtsra.
- Nem tudom, hogyan trtnt, Albus – vlaszolt Minerva. - De taln Daniel Potter tudja.
- Daniel Potter?
- Igen. Õ kzelebb volt az apjhoz s Lupinhoz, amikor a pkokat rtalmatlann tettk. Taln ltott valamit, amit Aby s n nem…
- Minnie drgm, a fi azt mondta, nem ltott semmit – szlt Aberforth, tkarolva felesgt.
- Van egy olyan rzsem, hogy nem mond igazat – szgezte le Minerva. – Ki kellene krdezned, Albus!
- Meglesz – blintott az igazgat. – De nem most. Amint ltom, trsasgot kapunk. – Kt, az erdõ felõl kzeledõ alakra mutatott. Kt kentaurra.
- , hello Ronan! Firenze! – dvzlte õket Aberforth. – De j, hogy ltlak benneteket!
Ronan legyintett s Albushoz getett. – Az erdõben teljes a kosz, igazgat r.
- Gyantottam valami ilyesmit – blogatott Dumbledore. – t akromantula hagyta el az erdõt s tanrokat tmadott meg. Meg tudjtok ezt magyarzni?
- Igen, gy gondoljuk, igen – szlalt meg Firenze. – Az akromantulk rettegnek a baziliszkusztl. s most felbukkant egy az erdõben.
- Egy baziliszkusz? – kapott a szvhez McGalagony.
- Nos, majdnem – felelte Ronan. – Csak egy bûbj volt… feltehetõen stt varzslat… Valaki baziliszkussz vltoztatott egy vastag gat, valami kprzatbûbjjal. Az g mozogni kezdett, tekeregni s sziszegni… az akromantulk meglttk s rmletkben sztszledtek… Egy rszk az erdõ mlyre meneklt, a tbbiek az iskola fel vettk az irnyt… A ’baziliszkusz’ elõl menekltek. A varzslat hatsa csak rvid ideje mlt el, s ezzel egytt az grl is eltûnt az illzi: jra puszta fadarab lett belõle.
- De mirt… mirt vltoztatna valaki egy gat ilyen szrnyû teremtmnny? – rncolta homlokt Aberforth.
- Fogalmam sincs – rzta fejt Firenze. – Akrki tette is, nyilvn kitûnõ halloweeni trfnak tartotta a dolgot.
- Nos… ksznjk az informcit – szlt Albus. – Visszaszlltjuk a pkokat az erdõbe s kiolvasztjuk õket.
- Taln ezttal tvedtek a csillagok… - shajtotta Ronan.
- Hogy rti ezt? – rncolta a szemldkt Minerva.
- Valami szrnyûsg kzeledik. Mr egy vtizede baljs jeleket ltunk, s egyre rosszabbak lesznek… jelzik, hogy a gonosz kzeledik… Csak remlhetjk, hogy a csillagok tvednek. Mindenesetre tartsk nyitva a szemket! J jt.
A Dumbledore fivrek s Minerva figyeltk, amint a kentaurok eltûnnek az erdõben, szre sem vve, hogy az sszeverõdtt emberek kvncsian tekintgetnek fejjk.
- Megyek a gyenglkedõbe – jelentette ki az igazgat. – Beszlnem kell a srltekkel, leginkbb Perselusszal. Õ taln tud valamit. Remlem, mr olyan llapotban van, hogy elmondhatja, mi trtnt vele. Ha nem, akkor vrnunk kell reggelig.
Harry egy gyon lt a gyenglkedõben, mg Poppy a karjn lvõ vgst kezelte valami pokolian cspõs folyadkkal. Egy szt se szlt, csak a padlt bmulta, s prblta feldolgozni az esemnyeket. Mirt tmadtak azok a bestik Pitonra? s mirt volt vele olyan goromba Lupin? s mirt volt õ olyan durva Lupinnal? Egyszerûen nem rtette.
Oldalpillants vetett Remusra, aki kinzett az ablakon. Õ is megkapta a kezelst Pomfreytõl s el akart menni, de a nõvr ragaszkodott hozz, hogy mg egy kicsit a gyenglkedõben maradjon. Petunia nni erõs nyugtatt kapott, s mivel Vernon sem akart megnyugodni, Poppy az õ torkn is leerõltetett egy kis ’Mormota’ lomitalt, amitõl egybõl elbbiskolt. Horkolsa betlttte a szobt, melyben egy ideje ms hangot nem is lehetett hallani.
Pomfrey termszetesen Pitont vette elõszr kezelsbe. A szerencstlen bjitaltan tanrnak tbb bordja eltrt, kificamodott a lba, s belsõ srlsei is voltak. A javasasszony szerint nem sokon mlt az lete, tovbbi t percet nem brt volna ki a pk alatt. De szerencsje volt.
Hirtelen kivgdott a gyenglkedõ ajtaja, s Bert Bradley, a gondnok viharzott be rajta. Piton gyhoz rohant s trdre esett.
- Hogy van? letben van? Tlli? – krdezte ktsgbeesetten.
- Persze, hogy tlli. Kt vagy hrom napot itt tlt, s jobb lesz, mint j korban – bizonygatta a nõvr.
- … jl van – mosolygott Bert, s lelt Piton gyra. A bjitalok mestere egy pillanatra kinyitotta a szemt, s tekintete tallkozott Bertvel.
- Mr. Bradley… - suttogta.
- Hogy van? – krdezte Bert.
- gy rzem magam, mint Neville Longbottom stje bjitaltan ra utn. ssze vagyok trve. – krkogta gyengn Perselus, de a szja kis mosolyra hzdott.
A gondnok felkacagott s hirtelen nagyon megknnyebbltnek ltszott. – Gyorsan meg kell gygyulnia professzor, mert nem akarom elmulasztani a hidrogn izotpok megvitatst, amit pntekre terveztnk.
- Alig vrom – mosolygott Perselus.
Ismt nylt az ajt, s Albus lpett be. – Ltom, Perselus fenn vagy. – Dumbledore derûs pillantst kldtt Piton s Mr. Bradley fel. – Beszlnnk kell. Kpes vagy r?
Piton blintott.
- De Albus! – tiltakozott Poppy. – A betegem pphogy csak megmeneklt a hall karmaibl, s nincs trgyalkpes llapotban!
- Elg jl vagyok, hogy beszlni tudjak, Madame Pomfrey – mondta Perselus, most mr kicsit erõsebb hangon, mint ahogy Mr. Bradleyvel beszlt.
A javasasszony az gre emelte a tekintett. – Gondolom, nekem most mennem kell.
- Igen Poppy, ha lennl olyan kedves – mosolygott Albus.
- n is megyek – szlt a gondnok s kistlt. Harry szintn felllt az gyrl, amelyen lt s Remus is az ajt fel indult, amikor Dumbledore odaszlt nekik: – Ti ketten maradjatok!
Harry visszalt, Lupin pedig visszament az ablakhoz. Dumbledore egy szket hzott Perselus gya mell s lelt, aztn plcjt az ajtra szegezve mgikusan bezrta azt.
- s most uraim, beszlgetni fogunk.
- Mirõl? – morogta Remus szrs pillantst vetve Harryre, aki hasonlval viszonozta.
- Elõszr is rlatok – jelentette ki Albus. – Minerva emltette, hogy furcsn viselkedtetek, s nekem is gy tûnik, hogy ellensgesek vagytok egymssal.
Egy darabig egyikk se szlalt meg, aztn vgl Harry gy szlt: – Nem tudom, mi trtnt az udvaron, Albus, de amg a pkokkal kzdttnk, megmagyarzhatatlan vgyat reztem, hogy srtegessem Remust.
- n ugyanazt reztem – tette hozz a stt varzslatok kivdse tanr. – s gy is tettnk: mindennek elmondtuk egymst…
- Mit ittak az utols rban, mielõtt veszekedni kezdtek? – krdezte Piton.
- Csak egy pohr pezsgõt – vont vllat Harry.
- Ugyanazt – mondta Remus.
- Nem volt a pezsgõnek furcsa ze? – folytatta a bjitalok mestere, br jelen llapotban szemmel lthatan nagy erõfesztsbe kerlt a beszd. – Nem volt desebb, mint rendesen?
- Taln desebb volt – blintott Lupin. – Igen azt hiszem, az volt.
- Hatrozottan – erõstette meg Harry. - Mirt?
- Mert ez csak egyet jelenthet: valaki bjitalt nttt a poharukba, valami szokatlanul deset… s tekintve a hatst, felttelezem, hogy a viszly fõzet volt az – mondta Perselus.
- Viszly fõzet? – Lupin szeme sszeszûklt. – Sosem voltam j bjitaltanbl, de erre emlkszem. Ha kt szemly azonos idõben iszik belõle s egy rn bell tallkoznak, akkor ellensgek lesznek… srtegetni kezdik egymst, s olyan dolgokat mondanak, amelyeket esetleg gondolnak ugyan egymsrl, de normlis krlmnyek kzt ki nem ejtennek a szjukon.
- Alapos lers. Tz pont Remus hznak – mosolygott gnyosan Piton.
Ezek szerint valaki megitatott velk valamit, amitõl ellensgekk lettek, gondolta Harry. De ki tenne ilyet, s mirt? Ez nem lehet Fred s George mûve, igaz? Az ikrek nagy trfacsinlk, s elkpzelhetõ rluk, hogy feketerig likõrt tltsenek valakinek a viszkijbe, de Harry biztos volt benne, nem mennnek olyan messzire, hogy szndkosan viszlyt sztsanak. Harry azonban msban is elgg biztos volt… - Ez azt jelenti… - fordult Remushoz sszevont szemldkkel, – hogy mindig is azt gondoltad, hogy retlen vagyok, bekpzelt… s nzõ?
- Nos, nem egszen, Harry – felelte gyorsan Lupin. – Csak azt, hogy kicsit nagykpû lettl, mita a Porpicinl jtszottl. Tudod, ahogy otthagytad a csapatot, hogy a sztr-fog hrneved ne csorbuljon… ha ez nem nteltsg, akkor semmi! s hirtelen elhagyni a csapatodat nem csak nteltsg, hanem nzs is volt! Nem trõdtl a csapattal, csak a nyavalys hrneveddel! Igen, nzõ vagy! Jut eszembe… tnyleg szenilis vnembernek tartasz?
- Nos… nem, csak… nha az õrletbe kergetsz azzal, hogy olyan maradi vagy, mint az reg varzslk s… megvltoztl, mita jra normlis, emberi letet lsz! Tlsgosan fldhzragadt lettl, s tlzottan ragaszkodsz mindenhez, ami bks, nyugodt letet biztost neked! Unalmas lettl, Remus! A fenbe is, ezt gondoltam s gondolom mg mindig! – kiltotta Harry s felugrott az gyrl.
- n pedig azt gondoltam, hogy nzõ vagy s most is gy gondolom! – csapott klvel a legkzelebbi jjeliszekrnyre Lupin.
- Ezek szerint a bjital hatsa mg nem mlt el teljesen – jegyezte meg Perselus enyhe gnnyal a hangjban. – Ez meglehetõsen kellemetlen, tekintve, hogy most mr tudjk, hogy a srtsek a msik valdi vlemnyt tkrzik rluk… A fenbe azzal az tkozott Griselda Grindelwalddal, aki feltallta a viszly fõzetet!
Ltvn, hogy Harry s Remus mr majdnem egymsnak ugrik, Dumbledore kzbelpett. – Nyugodjatok meg, mindketten! Mg mindig a fõzet hatsa alatt vagytok.
- Hats alatt, vagy nem, Potter azt gondolja, hogy szenilis, reg s maradi vagyok! – vetette oda Remus.
- Õ meg azt gondolja, hogy bekpzelt s nzõ vagyok! – morogta Harry.
- Persze, persze, de ez most nem fontos – jelentette ki az igazgat. – Most, hogy mr tudjuk az ellensgeskeds okt, r kell trnnk egy msik komoly tmra, a pktmadsra. Kt kentaur most tjkoztatott, hogy egy baziliszkusz-illzi kergette ki a pkokat az erdõbõl.
- Egy baziliszkusz-illzi? – vonta fl szemldkt Harry.
- Igen. Valaki nyilvn kprzatbûbjt szrt egy vastag fagra, hogy gy mozogjon, mint a kgyk kirlya. Minden okom megvan r, hogy azt higgyem ez nem csak gyerekes trfa, hanem szndkos mernylet volt. Valaki szndkosan usztotta az akromantulkat a vendgekre s trtnetesen Perselus Piton volt az elsõ, aki az tjukba akadt. Igaz, Perselus?
Aggd kifejezs terlt szt Piton arcn. – Hatrozottan szndkos volt. s tudom, hogy n voltam az elsõdleges clpont.
- Hogy rti ezt? – krdezte Harry.
- Nem sokkal azutn, hogy bementem a storba, valaki a kezembe nyomott valamit, de mire megfordultam, hogy megnzzem, ki volt az, az illetõ mr eltûnt. Ekkora tmegben nem volt nehz eltûnni, ugyebr. Egybknt meg, amit a kezembe nyomtak, egy rvid levl volt. A talrom zsebben van.
Albus felemelte Piton talrjt a szomszdos gyrl, s a zsebbõl elõhalszott egy pergamen darabot. Ez llt rajta: Az leted veszlyben van. n segthetek neked. Tallkozzunk a hrom fenyõnl 10:10-kor.
– Persze, kvncsi lettem, mit jelenthet a levl – folytatta Piton. - Azt hittem, csak trfa, de biztosra akartam menni, ht elhagytam a strat, s rgtn az erdõ szln ll hrom fenyõfhoz indultam. A levl kldõje nem kerlt elõ, de helyette jttek azok a bestik, s meg akartak lni.
- De… mirt akarna meglni valaki? – vonta ssze szemldkt Remus.
- Nem tudom – rzta a fejt Perselus.
- Trtnt valami klns mostanban, a ma esti esemnyeken kvl, Perselus? – krdezte Albus. – Brmi szokatlan?
A bjitalok mestere habozni ltszott egy pillanatig. – Azt hiszem, igen. A stt jegyem fj mr egy ideje.
Mindhrom msik frfi felhrdlt. – Hogyan lehetsges ez? – Harry tallta meg elsõnek a hangjt. – Voldemort meghalt! Lttuk, meghalni! Mind a ngyen!
- gy van – helyeselt Lupin. – Halott. Akkor hogyan fjhat a stt jegye?
- Fogalmam sincs – felelte Perselus. – Valamikor szeptemberben kezdõdtt. Elõszr azt hittem, csak a reumm, de aztn rjttem, hogy a tbbi vgtagom nem fj, csak a bal alkarom. Klnfle fjdalomcsillapt krmeket kezdtem hasznlni, de nem igazn segtettek. A tompa fjdalom mostanra csaknem llandv vlt.
- Mutasd! – utastotta Albus s Perselus felgyûrte a pizsamja ujjt. A koponya, szjban a kgyval, olyan halovny volt, mint mindig. Nem volt fekete, de mg vrses sem. gy nzett ki, mint egy rgi tetovls, s mgis fjt. Milyen klns… - Azt kell mondjam, fogalmam sincs, mitõl fj a jegyed – jelentette ki az igazgat, majd Harryhez fordult. – Neked is vannak fjdalmaid? gy rtem fjt mostanban a sebhelyed?
- Nem – felelte a fiatal bûbjtan tanr. – Volt mostanban nmi tompa fejfjsom, de gy tûnt, az egsz homlokom fj, nem pont a sebhelyem. Az idegeskedsnek tulajdontottam a dolgot… tudod, a fiam furn viselkedik az utbbi idõben. Elõszr is, a Mardekrba kerlt. – Harry csnyn nzett Pitonra. – Aztn veszekedni kezdett az unokatestvreivel, akikkel azelõtt bartok voltak… Vgl meg azrt kezdett kviddicsezni, hogy bosszt lljon rajtuk… Aggdtam miatta s azt gondoltam, azrt fj a fejem, mert llandan ideges vagyok. De az utbbi kt htben a fjdalom mr ritkbban jelentkezett… taln azrt, mert Daniel mostanban nem adott annyi okot az aggodalomra. Nem tudom, Albus.
- Rendben van, ennyi elg. Ksznm, Harry – blintott az igazgat. – Csak mg egy krds hozzd s Remushoz: van valami elkpzelsetek, hogyan fagytak meg a pkok?
- Nem n voltam – vont vllat Harry. – Te voltl, Lupin?
- Nem, Potter – mondta Remus, r sem nzve Harryre. – Elmehetek, Albus? Meg kell nznem a fiamat. Mr. Bradley vigyzott r, de tekintve a jelenlegi llapott… – a gondnok imnti rzelmi kitrsre utalt – nem tudom, ki vigyz ppen Jamesre.
- Persze, menj csak. J jt Remus – felelte Albus.
- n is megyek. Ginny biztosan aggdik – mondta Harry, ahogy Lupin kinyitotta az ajtt s kiment.
- Harry? – szlt utna Dumbledore.
- Igen?
- Lennl olyan kedves az irodmba ksrni a fiadat? – Ltvn Potter professzor rmlt arckifejezst, Albus mosolyogva hozztette. – Ne aggdj, nem akarom megbntetni, mivel nem hiszem, hogy brmi rosszat tett volna. Csak beszlni szeretnk vele.
- Persze, Albus – blintott Harry. Tvoztban azon tûnõdtt, hogy mit akarhat az igazgat Danieltõl.
A folyosn megpillantotta Remust a kisfival s a felesgvel, Stellval, aki tlelte frjt s azt motyogta: - rlk, hogy jl vagy. gy megijedtem, amikor mondtk, mi trtnt!
- Harry! –ugrott fel Ginny egy szkrõl s odafutott hozz. A megknnyebbls knnyei grdltek le az arcn. Norml krlmnyek kztt nem kezdett volna srni, de terhes lvn a hormonjai megbolondultak, gy knnyebben srva fakadt, mint mskor. – Dan mondta, mi trtnt! – Ginny frje karjaiba vetette magt. – Jl vagy, szerelmem?
- Persze, desem – shajtotta az ifj varzsl, s felesge vlla fltt lopva Lupinra pillantott. A kt frfi tekintetet tallkozott, s Remus sietõsen elfordult.
Harry szve elszorult. Lelkiismeret-furdalsa volt, amirt megsrtette Remust, hogy mindennek elmondta… mgis gy reztem, igaza volt: az egykori vrfarkas megvltozott, s nem elõnyre. Mg mindig kedves s bartsgos volt, de tlsgosan knyelemszeretõ lett, amit Harry kimondottan unalmasnak tallt. Nem mintha megbnta volna, hogy msodik kvnsgval megszabadtotta Lupint a farkasembersgtõl… Egybknt meg sosem gondolta volna, hogy Remus ilyen rossz vlemnnyel van rla. Harry Potter - bekpzelt? Õ csak a dicsõsge teljben akarta befejezni a kviddicsezst, s nem mint nyugalmazott reg fog, akit az jsgok ’A Fi Aki Majdnem Leesett A Seprûjrõl’ cmmel emlegethetnnek… Ha ez bekpzeltsg, akkor igen, igenis bekpzelt. Remusnak azonban nem volt joga annak nevezni!
Harryt valjban nem is az bosszantotta a legjobban, hogy bekpzeltnek neveztk, hanem az, hogy Lupin azt lltotta rla, hogy nzõ. Õ! nzõ! Amikor egyik drga kvnsgt Remusra pazarolta! Rpazarolta, holott a varzserejt is visszakrhette volna! De nem, õ jobban akart segteni a bartjnak, mint visszakapni a varzserejt, s ezek utn Remus nzõnek merszeli nevezni! Na persze, Remusnak nem volt tudomsa Harry kvnsgrl, s fogalma sem volt rla, mirt mlt el hirtelen a farkasembersge. Harry ugyanis titoktartsra krte azokat, akik a Durmstrangban jelen voltak; de Harry most szerette volna Lupin arcba vgni, hogy ’n tettelek jra igazi emberr, n vesztegettem rd egy kvnsgomat, te hltlan dg! Na most, kit is nevezel nzõnek?’ Harry azonban visszafogta magt, mert rezte, hogy mr nincs rtelme elmondani az igazsgot. Az mr semmit sem vltoztatna meg kzte s bartja kzt. Bartja egyltaln?
Harry a zsebbe nylt, hogy adjon egy zsebkendõt a sr Ginnynek, de nem helyette csak egy gyûrtt paprdarabot tallt, a pergament a jvendõ-mond stibõl.
’Elvesztesz valami fontosat ma este’ - ez llt rajta, s a jslatnak igaza volt: valban valami fontosat vesztett el ma este. Remus bartsgt.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
