|
12a.- Rejtlyek
AgiVega 2006.01.18. 13:58
- Vernon bcsi? Petunia nni? – Harry odalpett az jonnan rkezettekhez, akik kimondottan dbbentnek ltszottak. – Mit csinltok ti itt?
- , n hvtam meg õket! – a Zorrnak ltztt David Dursley szaladt oda (nagy)szleihez s kzen fogva behzta õket a storba, mielõtt mg dvzlhettk volna Harryt (ha egyltaln akartk õt dvzlni). – gy rlk, hogy eljttetek! – mondta rmmel.
Ltvn az idõsebb Dursleyk arckifejezst, Harry komolyan ktelkedett benne, hogy tlsgosan rlnnek az ittltnek.
- Rosszul ltok, vagy az ott tnyleg a valdi bcsikd s a nnikd? – lpett bartjhoz Ron.
- Nekem valdinak tûnnek. s senki sem olyan ostoba, hogy Szzfûl fõzettel pp az õ alakjukat ltse fel, teht valsznûleg igaziak – vont vllat Harry s kvette a vidm Davidet s rmlt nagyszleit a tmegbe.
- Ez vicces lesz – vigyorgott Ron s csatlakozott Harryhez Dursleyk „becserkszsben”. Amint elhaladtak a bagolynak ltztt Hermione mellett, az õ szeme is elkerekedett a meglepetstõl s sietõsen kimentette magt McGalagonynl, hogy kvethesse a fura kis csoportot.
- Ltjtok, az odat, ott Dumbledore professzor. Hzimannak ltztt, aranyos, ugye? – folytatta David. Vernon s Petunia arckifejezse elrulta, hogy a legkevsb sem talljk aranyosnak az igazgatt. – s az a zenekar a MAJOM, õk a kedvenceim, minden koncertjkn ott voltam! Akarjtok, hogy klcsnadjam valamelyik lemezket? Mind megvan m! – Amennyire Harry megtlhette, Vernon s Petunia valsggal megrmlt az tlettõl, hogy otthon a MAJOM zenjt hallgassk. – , s ezek a kis stksk… - folytatta David, de kiss ksõn, mert egy mgikus stks lecsapott Petunira.
- Segtsg! – siktott az asszony s mikzben megprblt elszaladni tmadja elõl pont Harry karjaiba futott.
- Hm, hello Petunia nni… – Harry igyekezett elrejteni gnyos mosolyt, ami a jelen helyzetben elg nehz feladat volt. – Nem tudom, szrevetttek-e, de mr kszntem.
Beismersknt Vernon bcsi mordult egyet, mg felesge mg mindig unokaccse karjaiban reszketett.
- n prbltalak figyelmeztetni, nagyi – mentegetõztt David. – Ezek nem igazi stksk, csak elvarzsoltk õket, hogy ijesztgessk a vendgeket. Viccesek, nem? – Petunia mogorva tekintetbõl Harry ltta, hogy egyltaln nem tallja viccesnek a dolgot.
- Nos, nagy meglepets itt ltni titeket a Roxfortban – jegyezte meg Harry, amint nagynnje kibontakozott az lelsbõl. – Azt hittem, utljtok a varzslatot.
- Adj valami szverõstõt! – morogta Petunia, elegns krmsznû kosztmjt igazgatva. – Szksgem van valamire, ami rendbe hoz ez utn a nagy ijedtsg utn!
- Prblja meg ezt, Mrs. Dursley. – Ron egy poharat nyomott a kezbe, s mielõtt Harry megkrdezhette volna, mi az, Petunia egy kortyra lenyelte.
- Mris jobb. – Petunia lesimtotta a hajt… vagyis csak simtotta volna, ha ott lett volna. De tollai nõttek haj helyett.
- Petunia! - ordtott Vernon, amint felesge egy fekete toll, nagy madrr vltozott.
- Francba, azt hittem Fred s George mr abbahagytk ezeket a hlye vicceket! – bosszankodott Ron. – Fogalmam sem volt, hogy “megmrgeztk” a vajsrt a “feketerig-konyakkal”. Eskszm, hogy nem tudtam, Mr. Dursley…
- Nem rdekel, hogy tudta, vagy sem! – bmblte Vernon. – Vissza akarom kapni a felesgemet!
- Nyugodj meg, bcsikm, egy percen bell visszavltozik – mondta Harry. – Lesz egy-kt szavam a kedves sgoraimhoz.
Petunia pr pillanat mlva valban visszavltozott j reg mugli alakjba, s elsõ szava ez volt: - Vigyl innen, Vernon! Ez egy bolondokhza!
- Mondtam, hogy el se kellett volna jnnnk! – rtett egyet Vernon. – GYÛLLM A MGIT!
- Ugyan, ugyan, Petunia nni, a javt mg nem is lttad – szlt Harry engesztelõen.
- gy rted, a legrosszabbat… – felelte nnikje, s gyanakodva mregette unokaccst.
- Neeeem – vigyorgott Harry. – Ltod azt a helyes kis srtat ott? Sybill, az n kitûnõ bartom van ott, s hidd el, nagyszerû mulatsgban lesz rszed, ha bemsz a strba.
- Tnyleg? – biggyesztette le a szjt Petunia, s elolvasta a feliratot a stor bejratn. – Egy jvendõmond?
- A legjobb, akit kaphatsz – kacsintott Harry. – Nyilvn meg akarod tudni, mit hoz a jvõ?
- Nem, nem akarja! – vgott kzbe Vernon.
- Mirt ne, Vernon? – csattant fl a felesge.
- Mert az idegeid nem elg erõsek ilyesmihez, drgm.
- Nem, nem! – felelte az asszony. – Klnben is mi baj rhet? De mennyire, hogy bemegyek!
- De, drgm… - kiablt utna Mr. Dursley, amint az asszony eltûnt a storban. Frje utna ment, arra az esetre, hogy megvdje a storban tartzkod õrltektõl.
- Apu mondta, hogy j ideje ilyenek a nagyik – mondta David. – Kicsit civakodsak, tudod… folyton sszekapnak valamin… Gondoltam szksgk van egy kis vltozatossgra, azrt hvtam meg õket.
- De… hogy rted el, hogy eljjjenek? – kvncsiskodott Harry. – n azt hittem, hogy nincs az a hatalom, ami rvenn õket, hogy a Roxfortba ltogassanak.
- Ez igaz – vigyorgott a fi. – Nos, n nem csupn meggyõzst alkalmaztam, hanem… megzsaroltam õket.
- Ha, a kis csibsz! – mondta Ron elismerõen. – Hogyan csinltad?
- Azt mondtam nekik, hogy tbb soha nem megyek el hozzjuk, ha most nem ltogatnak meg engem. Na, ettõl gy megijedtek, hogy inkbb eljttek. Jobban szeretnek, minthogy nemet mondjanak – felelte Davie, s lthatan nagyon bszke volt magra. Harry felttelezte, hogy Petunia s Vernon ugyanannyira szeretik Davidet, mint Dudleyt, gy mr nem volt meglepõ, hogy hagytk magukat megzsarolni.
- s hogy talltak ide? – vonta ssze szemldkt Ron.
- Gondolom a Roxfort Expresszel – vlte Harry. – Aztn csak kvettk a tmeget, Roxmortsbl idig.
- Kvncsi vagyok, vett-e a nagybtyd Bogoly Bertie fle mindenzû drazst a bfkocsis boszorknytl – vigyorgott Ron. – Szeretnm ltni, amint megkstolja a hnys zût.
Harry s David nevetett, de Hermione az g fel emelte a szemt.
- Harry, hogy lehetsz olyan gonosz, hogy Trelawneyhoz kldted a nndet? – szlalt meg.
- Ne lgy nnepront, Herm! – somolygott a varzsl. – El se tudod kpzelni, letem hny napjt rontotta el az n drga nnm… most hadd fizessek vissza belõle egy kicsit…
- Figyelem, krem figyeljenek! – Csendestette el a tmeget Albus Dumbledore pr perccel tz ra elõtt. – Hamarosan bejelentem a jelmezverseny nyerteseit. A legjobb jelmezt viselõ tanul hzt 100 ponttal jutalmazzuk, s tven galleon rtkben knyveket kap a Czikornyai s Patztl. A msodik helyezett 40 pontot kap, s egy 20 galleonos vsrlsi utalvnyt a Gladragstl, a harmadik pedig 20 pontot s egy ltala vlasztott zestsû hatalmas tortt, a jvõ hten jra megnyit Mzesfalsbl. Engedjk meg, hogy ksznetet mondjak az iskola nevben a bõkezû szponzoroknak, Mr. McGregornak, a Czikornyai s Patza tulajdonosnak, Miss Ingallsnak a Gladrags tulajdonosnõjnek, s Mrs. Potternek, a Mzesfals tulajdonosnõjnek. s most… - szles vigyort villantott az egybegyûltekre - hadd lssuk a mgikus szavazat-szmllt!
Rmutatott egy gpre, amely a mugli eredmnyjelzõ tbla varzs-vltozata volt, s a roxforti tantestlet szavazatait mutatta.
- Hm… egy szavazat hinyzik – mondta az igazgat. – Piton professzor. Hol lehet a tanr r?
Harry csak ekkor jtt r, hogy egsz este nem ltta Pitont.
- Hm… itt vagyok, Albus – jtt egy hang a bejrattl. Mindenki arra fordult s sokan levegõrt kaptak.
- Ezt nem hiszem el! – hpogott Harry. – Rosszul ltok, vagy tnyleg Neville nagymamjnak ruhja van rajta?
Ron nem volt abban az llapotban, hogy vlaszoljon, mert az elfojtott nevetstõl szr oldalt fogta.
- Igen, Harry az van rajta – felelte Hermione, oldalpillantsokat vetve Neville-re, aki szleivel egytt ttott szjjal bmulta Pitont.
A lgy zmmgst is hallani lehetett volna a storban, mikzben Piton odastlt az igazgathoz zld ruhjban s keselyûvel dsztett pazar kalapjban. – Remlem, nem kstem el. A jelmezem elksztse… hm… egy kis idõbe telt – tette hozz, s enyhe pr tûnt fel srgs arcn.
A tmeg nevetsben trt ki s Piton szmra megmagyarzhatatlan mdon tapsolni kezdett. Azok a vendgek tapsoltak leghangosabban, akik egykor ott voltak az osztlyban Neville-lel, amikor a hres ’mumus a szekrnyben’ epizd lejtszdott a stt varzslatok kivdse rn tizennyolc vvel azelõtt.
- Nos, azt hiszem, lekstem a szavazsrl, tekintve, hogy nem lttam a gyerekek jelmezeit, gyhogy, ha megbocst Albus? Innom kell valamit – jelentette ki a bjitaltan tanr s eltûnt a tmegben.
A moraj csak akkor hagyott albb, amikor az igazgat plcjval piros szikrkat kldtt fel.
- Nos, akkor egyel kevesebb szavazattal kell bernnk – mondta. – A szavazatok szerint… - jra meglegyintette plcjt, a tanrok szavazatait jelzõ gp fel fordulva. – Amint ltom a harmadik helyezett Mr. Peter Parker a Hollhtbl Pkember jelmezvel. Kt pontot kapott a tantestlettõl. A msodik hely Julie Dumbledore kisasszony a Hugrabugbl, arany galleon kosztmjrt… hrom szavazat. A szz pont nyertese pedig… Mr. Rowan Atkinson a Hugrabugbl, remek tklmps jelmezrt… õ t szavazatot kapott. Krem, a nyerteseket, hogy jjjenek ide!
- Persze, hogy nyert valamit, hiszen az igazgat msodunokahga! – sziszegte a mardekros Iago Rosier bartjnak, Alan Traversnek, aki blintott, ahogy mindketten tekintetkkel ksrtk Julie-t.
- Szerintem megrdemelte a djat. Nekem nagyon tetszik a jelmeze! – mondta Daniel Potter Liu Changnak, aki egyetrtõen blogatott. – Igaz, Norbert? – fordult arra, ahol nemrg mg a bartja llt, de csak a hûlt helyt tallta. – Nem ltttok Norbertet, srcok?
- Lttam, hogy kiment a storbl gy negyedrja – felelte Iago.
- Azt mondta, beszlni akar a btyjval… - tûnõdtt Dan. – Lefogadom, hogy lemaradt Piton nagyszerû belpõjrõl… bnni fogja, amg csak l!
- Nagyon valsznû! – kuncogott Liu.
- Gondolod, hogy meg volt bundzva? gy rtem, hogy a Julie Dumbledore lett a msodik helyezett? – rncolta szemldkt Harry, Hermionhoz fordulva.
- Nem hinnm – felelte a boszorkny – jl tudod, hogy Albus nem tenne ilyet. Mg Aberforth sem krn meg a tbbi tanrt, hogy szavazzanak a ddunokjra. n pldul szabad akaratombl szavaztam r, mert tnyleg tetszett a jelmeze. Te kire szavaztl?
- Egy msodikos hollhtas lnyra, aki Magyar Mennydrgõnek ltztt – felelte Harry, oldalpillantst vetve McGalagonyra. Az tvltoztatstan tanrnõ bartsgosan mregette a kis ’arany galleont’. Harryt kellemes meglepetsknt rte, hogy egykori hzvezetõ tanra nem csak mogorvn tud Julie-ra nzni. Ez j jel, taln a vgn mg megkedveli a kislnyt. – Csak most jvk r... Julie s Rowan Atkinson is hugrabugosok. Ez azt jelenti, hogy a Hugrabug 140 pontot kapott! Hm… taln csak vgylom, vagy lehetsges, hogy a vltozatossg kedvrt a Hugrabug nyeri a hzkupt? vszzadok ta nem nyertk meg. Tnyleg megrdemelnk.
- , hogyhogy nem a Griffendlnek szurkolsz, Potter? – jtt Draco Malfoy elnyjtott hangja a hta mgl.
- Tanrknt prtatlan vagyok, Malfoy – felelte Harry. – Komolyan gondolom: a Hugrabug megrdemli, hogy vgre megnyerje a hzkupt.
- Mielõtt visszamennnek tncolni s szrakozni, mg van egy dolgunk – jelentette be az igazgat. – Hrom nyertesnk kivlasztja a legjobb jelmezt a tanrok ltzkei kzl, s a nyertes jelkpes djat kap: tz veg ingyen vajsrt az elbûvlõ Madame Rosmerttl. – Albus a Hrom seprû tulajdonosnõjre pillantott, aki Sirius mellett llt. – Egy percet adunk a nyerteseknek, hogy megbeszljk a dntsket.
Julie, Rowan s Peter kuncogva sszedugtk a fejket. Harry jl sejtette, kit vlasztanak majd nyertesnek.
- , igen, megvan – vigyorgott Dumbledore, miutn a gyerekek a flbe sgtk a szavazatukat. – rmmel jelentem be, hogy a nyertes Piton professzor!
A dikok s vendgek ljenezni kezdtek, s Perselust kerestk a tmegben, de a frfi eltûnt.
- Amint ltom, nincs itt… milyen kr – biggyesztette le az ajkt az igazgat. – Termszetesen ettõl fggetlenl megkapja a tz veg vajsrt, ha elmegy a Hrom seprûbe. Nos, folytatdjk a parti!
A MAJOM pp jra jtszani kezdett, amikor ’Sybill Szgletbõl’ a kiabl Petunia rontott ki: ’El innen, Vernon! Elegem van az egszbõl! Elõszr az a hlye stks meg akar lni, aztn attl az italtl madrr vltozom, most meg ez az idita hastncosnõ! El tudod kpzelni, mit jsolt nekem? Nem? Azt mondta, hogy amint kilpek a storbl, egy elefnt nagysg pk tmad rm, de ne aggdjak, mert csak a kt karomat s az egyik lbamat trm el, valamint, hogy egy vig amnzis leszek, s hogy ez az egsz nem is olyan nagy tragdia!
- Kicsit ingerlt, nem? – mosolygott a frjre Stella Sinistra, amint Petunia kijtt a storbl.
- Muglik, gondolom – mosolygott vissza Remus, s ivott egy nagy korty pezsgõt. – Megyek, megnzem Jamie-t, j? Mindjrt visszajvk.
- Rendben - blintott Stella. Lupink nem nagyon rltek, hogy a kastlyban kellett hagyni a fiukat, de tizenegy v alatti gyerekek nem jhettek a partira, s a szably az szably… Mr. Bradley meggrte, hogy vigyz a kisfira a bl idejn.
- Jl vagy, desem? – krdezte Anck-sun-Amun Lockhart, ahogy odalpett a lnyhoz. – Olyan spadtnak tûnsz!
- Furcsn rzem magam, anyu – felelte a lny. – Szdlk… s nem emlkszem…
- Mire?
- Nem emlkszem az utols flrra…
- Tnyleg? – rncolta homlokt Sunny. – Mi az utols dolog, amire emlkszel?
- Emlkszem, hogy Daniel elpirult, amikor Liu Chang odajtt hozznk… aztn eljttem, hogy hagyjam õket turbkolni… Meg akartam keresni apt, aztn… aztn egyszerûen nem emlkszem tbbre!
- deskm… - anyja aggdva nzett a lnyra. – Lehetsges, hogy valaki trlte az emlkeidet?
- De mirt tenne ilyet brki is, anyu?
- Nem tudom – rzta fejt Sunny. – De akrki volt is az, nem akarta, hogy emlkezz valamire, amit lttl, vagy tettl… s sajnos nem valsznû, hogy megtalljuk a tettest ebben a tmegben… Beszlek Dumbledore-ral, j? Csak maradj mellettem.
Gilda blintott s az anyjval egytt az igazgat keressre indult.
Harry gy dnttt, hogy a sokkot kapott Petunia utn megy, nehogy jelenlegi llapotban valami butasgot csinljon. Taln tnyleg kegyetlensg volt bekldeni õt Sybillhez… Harry egy kis bûntudatot rzett.
- Vrj, Petunia nni! – kiablt Dursleyk utn szaladva. Petunia llegzete elflt, de mgis gy futott, hogy Vernon alig brt lpst tartani vele. Mr elhaladtak a varzsszkõkt mellett, s a tpart fel szaladtak, amikor az erdõ irnybl hirtelen Piton tûnt fel, aki gy rohant, ahogy csak a lba brta.
Harry majdnem utolrte a nagynnjt, amikor szrevette Pitont s azonnal rjtt, hogy mirt rohan a bjitaltan tanr: t akromantula ldzte.
- Potter! Segtsg! – kiablta Piton.
- Bcsikm, nnikm a fa mg! – parancsolta a mugliknak Harry. Ekkor az ingerlt Petunia flhasogat sikolyt hallatott. A rmlettõl fldbe gykerezett a lba s mozdulni sem brt, de szerencsre Vernon sszeszedte minden btorsgt, s berntotta nejt egy hatalmas tlgyfa mg.
Ltva, hogy segtsg rkezett, Piton megllt s szembe fordult a pkokkal. – Kbtsuk el õket hromra! Egy kettõ, hrom! – Õ s Harry egyszerre Stuport kiltottak a pkokra, de a bestiknak az tok csak annyi lehetett, mint egy csiklandozs, mert egyre csak kzeledtek. Harry megprblkozott mind az Impedimenta, mind a Stupor tokkal a kzelebbi pldnyon, s sikerlt is megbntania azt, de amint a pk sszerogyott, pp Perselusra zuhant s maga al temette a Mardekr hz fejt.
- Piton! – kiltotta Harry, de a professzor nem vlaszolt - lehet hogy mr meg is halt, de legalbbis eszmletlen volt.
Hirtelen Remus tûnt fel a hta mgtt. A varzsl csak fel akart menni a kastlyba, hogy megnzze, minden rendben van-e a kisfival; de amint megltta, mi trtnik odakint, csatlakozott Harryhez a kzdelemben.
- Prbljuk meg elkbtani õket!
- Ez egy ostoba tlet, mr Pitonnal is prbltuk, de nem mûkdtt! – kiablta Harry dhsen, s szikraesõt zdtott az llatokra, hogy megprblja elriasztani õket. Mindhiba.
- Azt hiszed, a szikrk elijesztenek ngy ekkora rohadt nagy pkot? Nem vagy sznl? – kiltotta Lupin s plcjt kt pkra szegezve lngsugarakat lõtt feljk. A pkok lthatan fltek a tûztõl s meghtrltak egy kicsit. – Ltod, gy kell ezt csinlni!
- Tnyleg? – krdezte Harry gnyosan. – Ha olyan okos vagy, mondd meg mirt tmadnak megint?
- Fogd be s csinlj valami rtelmeset, ha tudsz, tkfej!
- Tkfej? Fogalmad sincs rla, mit kezdjnk ezekkel a szrnyekkel, te szenilis vnember!
- Szenilis? Vnember? – sziszegte Lupin. – Hogy merszeled ktsgbe vonni a szakrtelmemet, te zldflû kis tanrsegd?
- Segd? – kiablta Harry, kbttkot lõve a hozz legkzelebbi pkra, de csak tz msodpercre tudta megbntani. – Tkletesen kpzett varzsl vagyok, ha nem tudnd!
- Tkletesen kpzett a seggem, te bekpzelt, nzõ hõscincr! – morogta Remus, mikzben egy vzszintesen nvõ vastag fagra szegezte plcjt. Az g elvlt a trzstõl s lezuhant, pont az egyik pkra. – Ltod, neked ez nem jutott volna eszedbe, Ragysfejû!
- Ragysfejû? H, ez Malfoy szvege! – ordtotta Harry. – Ha mg egy tisztessges srtst sem tudsz kitallni, mirt nyitod ki azt a nagy szdat? – Hirtelen rntst rzett, ugyanis a maradk hrom pk egyike felkapta.
- Mit is mondtl? – somolygott Lupin gnyosan, mikzben egy msik pk fellkte. A plca kiesett a kezbõl.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
