11b.- Kezddhet az elads
AgiVega 2006.01.18. 13:55
- Igen. Apa termszetesen anyt hvta meg. Hermione nni Ron bcsit. Apa elõszr Siriust akarta meghvni, de Lupin professzor mr meghvta õt, gy apa meghvhatta egy rgi bartjt, hogy is hvjk… Dennis Creevey-t a felesgvel Miletval. Tudom, ez hrom, s fejenknt csak kettõ van megengedve, de apa szerint nem veszik olyan komolyan a dolgot. Amennyire tudom, ez a Mileta a hres Viktor Krum hga – magyarzta Dan. – Azt hallottam, az unokatesm, Lancelothoz a szlei jnnek el, Kevinhez pedig az api, Fred s George bcsi. A nagyszleim nem lesznek itt, mert a tizenegy vnl fiatalabb unokkra vigyznak. De Yvette unokanõvrem nagynnje, Gabrielle itt lesz. Mi a helyzet a ti rokonaitokkal?
- Nos… - szlalt meg Gilda, amint Binns professzor Bûzs Benedek lett kezdte rszletezni. – Apm meghvta anyut, persze… s az egyiptomi nagypapmat is. s te Norbert?
- n senkit sem hvtam meg – mondta az ifjabb Malfoy keserûen.
- Mirt? Mi van a szleiddel? s a btyddal? – Vonta ssze szemldkt a lny.
- A szleim klfldn vannak, valami hlye minisztriumi gyben… a btymat meg sehova sem hvnm meg – felelt Norbert mogorvn. – De õ gyis itt lesz… rt nekem egy gnyos levelet, mondvn, hogy mivel n nem hvtam meg, megkrte Pitont, hogy hvja meg õ, s Piton boldogan eleget tett a krsnek…
- Mirt utlod ennyire a btydat? – krdezte Daniel.
- Mert õ sem kedvelt engem soha. Mg akkor sem, amikor aranyos kisbaba voltam – grimaszolt Norbert. – Bntotta a csõrt, hogy a csaldi vagyont kett kell osztani, csak mert megszlettem… sosem tartott az ccsnek gy n sem tartom a btymnak õt. Pont.
- Ht akkor… mi a helyzet a jelmezeddel, Gilda? – vltott tmt Dan, mialatt Binns azt magyarzta, hogy Bûzs Benedek mirt nem frdtt soha.
- Nem mondom el elõre! Majd megltod! – mosolygott a lny.
Dan egsz gygynvnytanon azon igyekezett, hogy kiszedje belõle, milyen jelmezt fog viselni, de miutn a lny teljesen elzrkzott, vgl feladta.
- Az azrt j, – mondta Norbert, amikor rkkal ksõbb a hltermkben tltztek a blra, - hogy ez nem olyan karcsonyi bl jellegû bl.
- Hogy rted ezt? – krdezte Daniel, mikzben felerõstette pazar szakllt az llra.
- Nem kellett partnert keresni. – vigyorgott a bartja. – Kpzeld csak el… kit krnl fel? Liut? Vagy… Gildt?
- Jaj, hagyjl lgva, Norb! – nevetett Dan.
- Ha neked lennk, nem nevetnk ilyen knnyedn – jegyezte meg Norbert. – Mg nem tudhatod, milyen kivgott ruhkat vesznek fel majd a lnyok… J, hogy mg nem vagyok ’frfi’, de te bartocskm… minden t percben szaladglhatsz a fri mosdba!
- Ha-ha nagyon vicces! – Daniel megigaztotta cscsos varzsl svegt a rbûvlt csillagokkal. – Csak, hogy tudd, az a problma mr megolddott.
- Impotens lettl? – viccelõdtt bartja.
- Nem. De apa megtantott egy bûbjra, amellyel megoldhatom a… zavarba ejtõ helyzeteket.
- Mifle bûbj?
- gy hvjk “Deminuo” s csak r kell mutatni a plcddal a… szval, tudod hov. Apa azt mondta, nagyon hatsos. Õ egy csom kellemetlen helyzetbõl megszabadult a segtsgvel.
- Tnyleg meg tudtad tanulni a bûbjt? – vonta fl a szemldkt Norbert.
- Mit gondolsz, mirt jttem olyan ksõn reggelizni minden nap a mlt hten? – vigyorgott Dan. – Gyakoroltam, s erre a legjobb idõ a reggel… tudod, mirt.
Norbert szja somolygsra hzdott. – Dannie… flelem nlkl kimondod Voldemort nevt, s ms dolgokat llandan “tudod-mi”-nek s “tudod-mirt”-nek nevezel… ez kicsit furcsa, nem?
- Nem. – Dan a tkr el lpett, hogy megvizsglja nmagt Merlin-kosztmben. – Voldemort rgen meghalt, a pokolban rohad s nem rthat senkinek, viszont ha a szexet emlegeted, zavarba ejtõ helyzetbe kerlhetsz. Ok. – Tkrkpre mosolygott. – Partikpes vagyok.
- n is – vigyorgott Norbert is a tkrbe, kt hatalmas mû-vmprfogt igazgatva, s htrasimtotta a hajt jkora adag fnyes hajzselvel. – n vagyok minden idõk legjobb Drakulja.
A hatalmas narancssrga stor elõtt ideiglenes szkõkt llt, s vz helyett lila s arany szikrk zuhogtak belõle. Daniel nagyon szpnek tallta.
A bejratnl a dikok szmot kaptak, amelyet a jelmezkre kellett ragasztani, a szmok alapjn ugyanis knnyebben szavaznak majd a tanrok a jelmezekre.
Mg a szmukra vrtak, a fik tallkoztak Gildval. A lny valami testhezll mustrsznû ruht viselt, a csuklin s a bokin mancs-szerû dolgokkal. Kk szemt szemkontrral s szempillaspirllal hangslyozta, hogy mandulavgs legyen, mint a rgi egyiptomiak.
- Hm… mi akar ez lenni? - tûnõdtt Dan, a szakllt hzkodva.
- Mg kzbe sem vetted a legends lnyek gondozsa knyvedet? – krdezte a lny bosszankodva, hogy a fik nem ismertk fel a jelmezt.
- Mirt, kellett volna? – morogta Norbert. – Mg csak elsõsk vagyunk.
- Szfinx vagyok, tkfejek! – csattant fel Gilda. – Õsi egyiptomi varzslny, oroszlntesttel s nõi fejjel! Nzztek, farkam is van! – Mutatott a fenekn fityegõ vkony s hossz valamire.
Dan kzdtt az arcizmaival, hogy ne nevessen. s mg attl tartott, hogy esetleg merevedse lesz Gilda jelmeztõl? Rhej! Ez az ltzk annyira messze volt attl, amit szexinek neveznek, amennyire csak lehet.
- Tudod… n lttam szfinxeket mugli kpeken – mondta Dan a lny furcsa jelmezre kacsingatva, - de azoknak a szfinxeknek mindig volt… hm… cicijk.
- Mi bajod van az n cicimmel? – sziszegte a lny.
- gy rted a cicik hinyval? – somolygott Norbert, s feltûzte a szmot Drakula-kpenyre. - Semmi, te buta. Gyere be, mert megfzol.
Gilda mindkt fira lesjt pillantst vetett, s betrappolt a storba.
Amint Dan a lny mgtt belpett, az a benyomsa tmadt, hogy egy tndrmesbe stlt be, vagy legalbb is a Disneyland varzsl vltozatba. Nemcsak hatalmas tklmpsok sztak a levegõben, hanem virgfzrek is, melyeken nagy, fnyes, piros gmbk vilgtottak. A stor tetejt elvarzsoltk, hogy vget nem rõ tûzijtk villogjon rajta, mg idõnknt kis stksk vgtak t a stor lgtern, sikoltozsra ksztetve a nõket, amikor majdnem sszetkztek velk. Persze az stksket gy bûvltk meg, hogy az tkzs elõtti utols pillanatban irnyt vltoztassanak. Tulajdonkppen csak a vendgek ijesztgetse volt a cljuk. Mg a szoksos denevreket is megbûvltk, hogy foszforeszkljanak, vagy a szivrvny szneiben ragyogjanak.
Egy hatalmas tncparkett mellett sok kis asztalka is helyet kapott, ahov a vendgek lelhettek. Hsz hatalmas bfasztal knlta a legklnbzõbb teleket s italokat, melyekbõl mindenki kedvre vlogathatott. gy tûnt, a hzimank borzaszt sokat dolgoztak az telek elksztsvel, de az igazgat nem vrta el tõlk, hogy a'la carte fõzzenek hromezer embernek. Egyszerûbb volt, hogy a vendgek kiszolgljk magukat az asztalok knlatbl.
Volt varzsl-rulett asztal, tekeplya (csals-gtl bûbjjal felszerelve), volt egy bd a tombola jtkhoz s egy a kockzshoz. A sarokban egy kisebb stor felirata azt hirdette: “Sybill szglete – gyere, s fellebbentem a ftylat a jvõdrõl”. Egy msik bdn a “Varzskeksz megmondja a jvõdet” felirat llt.. Ezek nyilvn nagy konkurensei lehettek egymsnak.
A stor vgben zeneszerszmokkal teli emelvny llt, az este sztrvendgeire, a MAJOM-ra vrva, akik nyolckor rkeztek s kedvenc szmukat kezdtk jtszani: “Mi vagyunk a bajnokok, man bartaim”.
- Hûha! – Daniel csak ennyit tudott mondani a dsztsre.
Õ s kt bartja rgtn a klnleges telekkel rakott asztalokhoz mentek, tnyrt s villt fogtak, s tnyrjukra halmoztak mindenfle klns kinzetû telt, nem trõdve azzal, hogy elronthatjk a gyomrukat, ha vlogats nlkl mindent ssze-vissza esznek. Daniel tnyrjn volt egy kevs csiliszsszal meglocsolt bolognai spagetti, egy szelet hagymazû kenyr kk cukormzzal, nhny fura knai hsgoly, a poharba pedig tlttt valami csodlatos illat valamit, br fogalma sem volt rla, mi az.
- Aha a magyar gulys! – Harry elismerõen nzett Dan poharba, melybe Dan tvedsbõl tlttte a levest, lthatan nem tudta, mi az. Harry elvett egy borsmentval tlttt kiflit. – Gulyst n is ettem egyszer, negyedikes koromban a karcsonyi blon. Tnyleg finom.
- Apa… - Daniel tetõtõl talpig vgigmrte Harryt, aki legnagyobb megdbbensre farmert s plt viselt. – Hol van a jelmezed?
- Nem ltod? Mugli vagyok. – Harry rkacsintott s elment megkeresni Ginnyt, aki Gabrielle Delacour-ral beszlgetett.
- Szval te vezeted Fleur virgboltjt, amg õ klfldn van Billel? – krdezte Ginny a csinos fl-vla lnyt.
- Igen, s natyon lvezem. Csak azt szehretnm, ’a kicsit kzelebb lenne a bank’oz…
Ginny ppen meg akarta krdezni, mirt akar Garielle kzelebb lenni a bankhoz, amikor Draco Malfoy lpett oda hozzjuk.
- J estt hlgyeim – hajolt meg egy kicsit.
- J estt, Draco. – Mosolygott r hidegen Ginny.
- ’ello, Dhraco… hrg nem tallkoztunk – motyogta Delacour kisasszony, vrvrsre pirulva.
- Rgen? – vonta fl szemldkt Malfoy. – pp a mltkor lttam nt.
- gy hrtem, hrgen volt, amikor utoljhra beszlgettnk – felelte a lny, mg mindig pirulva.
- … - vigyorgott a frfi. – gy ti, amikor hzassgi ajnlatot tett nekem, tizenegy ve?
- Nem tettem ’zassgi ajnlatot! – csattant fel a lny.
- Nos, majdnem. Azt mondta, hozzm jnne.
- Nem ’ittem volna, ’ogy ilyen j a memhrija. – Gabrielle kihzta magt, s igyekezett olyan gõgsen nzni, ahogy csak brt. Mr nem volt kipirulva, inkbb gy nzett ki, mint egy ijesztõen szp s bszke vla. – Szehretnm emlkeztetni, ’ogy so’a nem mondtam ilyen nevetsges dolgot.
- Nem, valsznûleg nem mondta – somolygott Draco. – De gondolta.
- Mg nem is gondoltam ahrra… ’ogy ’ozzmenjek olyasvalaki’ez, mint n! – felelte mrgesen a lny.
- Tnyleg? – Draco gy tett, mintha megsrtõdtt volna. – Szval nemet mondana, ha felesgl krnm.
- ’athrozottan.
- Ok. Akar hozzm jnni?
- Escuse moi? – pislogott Gabrielle, a vr az arcba futott. – n…
- Haha! Sikerlt tvernem! – nevetett Malfoy. – Elrulta magt! Mg mindig hozzm akar jnni!
- Tnyleg? s e’ez mit szl? – Gabrielle felemelte a kezt s elegns mozdulattal Draco fejre nttte a pezsgõjt, aztn a kezbe nyomta a pohart s elvonult.
- Megrdemelted – jegyezte meg Ginny kuncogva. – Mg mindig olyan bekpzelt vagy, mint amikor azt hitted, megkaphatsz engem.
- Majdnem megkaptalak – emlkeztette Draco Ginnyt, a pezsgõt trlgetve ezstszõke frtjeirõl. – Ah, de utlom az ilyen nnepsgeket, a vgn mindig tisztogatni kell magam… - Valban, Harry s Ginny eskvõjn is hagymamrts s humbug mltt r.
- Nem kell emlkeztetni a mi kis megllapodsunkra, - mondta a boszorkny. - Sosem felejtem el. Valsznûleg letem legrosszabb korszaka volt… szrnyû volt azt hinni, hogy Harry meghalt… - Megrzta a fejt, s prblva kiverni belõle a rossz emlkeket, legalbb a parti idejre. – De Istennek hla, letben van, n pedig megnyertem a fogadst… s azta n vagyok a legboldogabb asszony a vilgon.
- Nos, akkor gratullok. – Hzta a szjt Draco. – Biztosan nagyon boldog vagy a hat gyerekkel.
- Httel… nos, majdnem. – Mosolygott az asszony, gyengden megsimogatva hast.
- . Mg egy. Gratula. Micsoda teljestmny. – Fintorgott az ifj varzsl. – Mg mennyit terveztek?
- Nem terveztk – mondta Ginny. – Csak… gy trtnt. s nagyon rlnk neki. Mi is Roxmortsba kltznk. Megvettk a Mzesfalst, s kt ht mlva jra megnyitjuk. Harryvel mr kivlasztottunk egy hzat is a faluban…
- Tnyleg? Melyiket? – krdezte Draco, kortyolva egy kis vajsrt.
- A Sanders hzat – felelte Ginny hûvsen, mire a frfi kikpte az italt.
- A Sanders hzat? – kapott levegõrt Draco. – Ezt nem mondod komolyan!
- , de bizooooony – hallatszott egy hang a hta mgl, s mikor megfordult, Harryt ltta ott llni szlesen vigyorogva. – Vgj hozz j kpet, szomszd.
Draco megnylt arccal sarkon fordult s eltûnt a tmegben.
- Egsz jl fogadta, nem? – mosolygott Harry, s maghoz vonta Ginnyt.
Daniel, Norbert s Gilda elhatroztk, hogy vesznek pr jvendõ mond kekszet a Trelawney stra melletti standnl. tkzben tallkoztak Freddel s George-dzsal, akik persze most is az rdeklõds kzppontjban lltak, s mindenkit a vicceikkel szrakoztattak. Kevin, mint Robin Hood is ott llt apinak rajongi kztt s lesjt pillantst vetett Danre s bartaira, amint elhaladtak.
Percy a sarokban llt, s fia ltzkt igazgatta. Lancelot kiss ingerltnek tûnt apja fontoskodsa miatt, de egy szval sem panaszkodott. Mgis megknnyebblt, amikor apja vgre tncolni ment felesgvel, Penelopval.
- Hah Lance! Mi akar lenni ez a jelmez? – kiltotta oda neki Dan.
- Lancelot vagyok, termszetesen! – mondta unokatestvre nelglten, s kihzta magt, megpaskolva a kard-szerû holmit az oldaln. Jelmeze erõsen hasonltott egy lnkvrs kpennyel bortott, rgi mugli pnclra. – Pontosabban Sir Lancelot.
- Atyavilg, neked aztn sok kpzelõerõre lehetett szksged ehhez – jegyezte meg Norbert gnyosan.
- Fogd be, koszos mardekros! – csattant fl Lancelot, kirntotta kardjt s Norbertre fogta.
- Ahogy akarod – felelte az ifjabb Malfoy, majd plcjt Lancelot kardjra szegezte, s elmormolta a bûbjtanon megismert hevtõ varzslatot. Abban a pillanatban a kard vrsen kezdett izzani s olyan forr lett, hogy Lancelot eldobta, s vltve masszrozta meggett tenyert.
- Mi trtnik itt? – Viviane s Valentine – akik mindketten angyalnak ltztek, fehr szrnyakkal, s a fejk fl varzsolt csillog glrival – odafutottak a sr Lancelothoz.
- Õk csinltk! – a fi a mardekrosokra mutatott. – Meggettk a kezem!
- Daniel! – Valentine szeme sszeszûklt, s arca hirtelen olyan kevss volt angyali, amennyire csak lehetsges. – Hogy merszelted?
- Nem õ volt, n csinltam – mondta Norbert. – Ne õt okoljtok mindenrt.
- A te bartod. s mardekros – felelte Viviane. – Ez pp elg ahhoz, hogy õt okoljuk. – Danielhez fordult. – Na ide figyelj, Dannike. Ha Szegny Lancelot kzelbe jssz a jvõben…
- …akkor mi lesz? – vgott kzbe Gilda. – Kidobjtok a mennyorszgbl? – Lthatan kivlan szrakozott az ikrek ltzkn. – Komolyan… honnan vetttek ezt az tletet, hogy pont angyalnak ltztk? Az rdg-jelmez jobban illene hozztok.
- Lehet, hogy rdgk vagyunk, de az angyal jelmeznk mg mindig jobban nz ki, mint ez… ez… akrmi legyen is ez a jelmez, ami rajtad van – vetette oda Viviane. – Egyltaln mi akar ez lenni?
- Szfinx – felelte Dan s Norbert krusban.
- Gyernk srcok, hagyjuk a kis angyalokat… taln legkzelebb megvdik a hõsies Sir Lancelotot – indtvnyozta Gilda.
A hrom bart megvsrolta a jvendõ-mond kekszet s elkezdte ketttrni õket, amikor Lily Potter lpett oda hozzjuk, indinnak ltzve, tollakkal a hajban s harci sznekkel az arcn. – Szia, szp a szakllad Dan. Alig ismertelek meg.
- Kszi, nõvrkm. – A fi elõhzott egy kis fehr pergament a ketttrt kekszbõl s elolvasta. – Hm… azt mondja, szerelmes leszek. Mit mond a tid, Gilda?
- Ugyanazt – felelte a lny. – Ostoba keksz.
- s a tied, Norbert? Azt ne mondd, hogy a tid szerint te is szerelmes leszel!
- Nem - rzta a fejt az ifjabb Malfoy. – Azt mondja, hogy szembeszllok az apmmal.
- Szegny Mr. Malfoy – mosolygott Lily. – Jut eszembe, nem ltttok Chris Woodot?
- Dehogynem – felelte Dan. – Cowboynak ltztt. Amikor utoljra lttam, pp Yvette-el tncolt, aki gy nz ki, mint egy rzsaszn pillang. Ott vannak! Az az lnk rzsaszn dolog ott! El se lehet tveszteni!
Lily erõltetett mosollyal tvozott.
- Szegnyke. Totl bele van esve Chris Woodba – suttogta Dan Gildnak.
- s mi van veled, te szegny? – suttogta vissza a lny. – Te meg totl bele vagy esve Liu Changba, nem?
- Honnan tudod? – pirult el a fi.
- Ti fik azt hiszitek, mi lnyok vakok vagyunk… pedig nem. pp itt jn a kis hercegnõd…
Valban Liu lpett oda hozzjuk, nyomban egy nagyon csinos nõvel.
- Hello. Bemutathatom az desanymat? – Mosolygott kedvesen Liu. Danielnek minden akaraterejre szksge volt, hogy kzmbsnek ltsszon, amint megpillantotta a gsnak ltztt kislnyt. – Anya, ez Daniel Potter, a bartom.
- Hello, Daniel. – Az asszony, akirõl Dan sejtette, hogy nyilvn Cho lehet, Liuhoz hasonl mosollyal kezet rzott vele. Dan most legalbb mr megrtette, mirt esett bele az apja ebbe a nõbe: ugyanazrt, amirt õ a lnyba.
- J estt Mrs. Chang.
- Csak Miss Chang – mosolygott Cho. – Szlthatsz Chnak. Nos, vigyzz a lnyomra, j? –Ezzel elstlt.
- Hûha… a mamd nagyon csinos – jegyezte meg Dan. – Akrcsak te.
Liu kuncogott s elpirult, mire Gilda a szemt forgatta s elvonult.
- H, hõsszerelmes, megyek dvzlni azt a tetû btymat… remlem, kettesben hagyhatlak titeket… - szlt Norbert, Danre kacsintva. – s ne feledd a Deminuo-t, Dan!
- Deminuo? – Vonta fl szemldkt Liu. – Az meg mi?
- Semmi – pirult el Dan. – Tncolunk?
Kilenc ra krl megrkezett Cornelius Caramel, hogy beszdet mondjon az esemny fontossgrl, de nem igazn figyelt r senki.
Albus Dumbledore Mrs. Figgel volt elfoglalva, aki kora ellenre nagyon csinos volt ma este. Mindenki mulatsgra az igazgat hzimannak ltztt, nagy denevr-szerû flekkel. ccse, Aberforth jeti jelmezt vlasztott, br McGalagonyon kvl nem sokan tudtk, mirt van odig annyira a jetikrt. Minerva letette szoksos zld talrjt s kalapjt, s ez alkalommal copfokat s vidm srga ruht viselt, amitõl gy nzett ki, mint egy elemi iskols kislny (j, j, kislny nhny rnccal). Aberforth kimondottan elbûvlõnek tallta, s Minervnak csak ez szmtott. gy tûnt, megbocstotta frjnek, hogy nem beszlt rgi hzassgrl, de mg mindig lopott pillantsokat vetett Julie Dumbledore-ra, s senki, mg Aberforth sem tudta, mit gondol a kislnyrl. Ma este azonban nem tûnt fel, hogy McGalagony Julie-ra pillantgat, mert mindenki ms is nagy rdeklõdst mutatott a kis hugrabugos lny mess aranygalleon jelmeze irnt.
Sirius nagyon jl rezte magt: Remusszal beszlgetett, aki ironikus mdon Teliholdnak ltztt, mg Neville varangy jelmezben lelkesen beszlgetett a szleivel. A fiatalember mg mindig nem tudott elgszer hlt adni a sorsnak, hogy visszakapta a szleit, br mindez mr tizenhrom vvel azelõtt trtnt.
Mindenki kedvence a Quasimodnak, a Notre Dame-i toronyõrnek ltztt Gilderoy Lockhart volt. Harrynek a knnye csorgott a nevetstõl, amikor megpillantotta az ’elbûvlõ’ Lockartot ilyen rmesen csfnak maszkrozva. Mg emlkezett, mit mondott Gilderoy arrl az amerikai boszorknymesterrõl, aki egyszer megmentett egy falut a vrfarkastl. “Semmi rzke nem volt az ltzkdshez!” Most, hogy Quasimodknt ltta Lockhartot, kedve lett volna ugyanazt mondani neki, de inkbb letett rla.
Mg Ron tncolni vitte Ginnyt, Harry gy dnttt, kimegy szvni egy kis friss levegõt, ugyanis meglehetõsen meleg volt a storban.
Odakint friss jszakai lgramls, a fk s harmatos fû illata dvzlte, mg a strat betlttte az egzotikus telek s a hlgyek parfmjeinek tmny illata.
- Gynyrû este, ugye? – csendlt meg egy hang a varzsszkõkt irnybl.
- Igen, Cho, gynyrû – shajtotta Harry. Senkivel sem akart kevsb beszlgetni pillanatnyilag, mint vele.
- Gyere, lj le ide mellm. – Veregette meg a nõ a kt peremt. Harry lelt, de nem tl kzel hozz. – Szndkosan tvol tartod maga tõlem – jegyezte meg a nõ, ajak-biggyesztve.
- Dehogy – mondta a fiatal varzsl. – Lttam, hogy megnyitottad a McRice-t Roxmortsban. Jl megy?
- Nagyon jl, ksznm – felelte Cho. – De te szndkosan vltasz tmt. Mg mindig dhs vagy rm, mert elmondtam, hogy szerettelek, ugye?
- Nem, dehogy – rnzett a nõre. – Na j, egy kicsit.
- Igazn sajnlom, Harry – shajtotta a boszorkny. – Ha tudtam volna, hogy megbntalak az igazsggal, akkor nem trtam volna fel elõtted.
- Rendben van, Cho… n csak… meglepõdtem, hogy valban szerettl.
- Igen, szerettelek – blintott szomoran az asszony. – De mgis elhagytalak… ezt sosem bocstom meg magamnak. Miutn elmentem, tged kerestelek minden frfiban… a szemedet kerestem, a hajad… a lelked s kedvessgedet… s egyszer azt hittem, megtalltam. – Egy trct hzott elõ a zsebbõl s megmutatott Harrynek egy kpet. A fotn egy frfi volt, aki kicsit hasonltott Harryre. Neki is zld szeme s fekete haja volt… akr Harry fivre is lehetett volna.
- Ki ez a fick? – krdezte Harry.
- Liu apja – felelte Cho szomor mosollyal. – Nzd… tged kerestelek minden frfiban, s egyszer azt hittem, megtalltalak tged benne… s odaadtam magam neki. Szegny Ross, nem rtette, mirt hagytam el olyan hirtelen… Liunak azt mondtam, az apja hagyott el minket… Knnyebb volt gy… nem akartam, hogy azt higgye, romlott nõ vagyok, aki csak jtszik a frfiakkal, akiket nem is szeret… Tnyleg nem szerettem Rosst. Egy darabig prbltam meggyõzni magam, hogy igen… de hiba. Egy nap rjttem, hogy egyltaln nem olyan, mint te. Senki ms nem lehet olyan, mint te. – Felemelte a tekintett, hogy egyenesen Harry szembe nzhessen.
- Ne… ne nzz gy rm, Cho, krlek – lehelte a frfi.
- De nem tudok mskpp nzni. Ht nem rted, Harry? – Chnak kimondottan knyrgõ volt a hangja.
- Brcsak ne rtenm! – ugrott fel dhsen Harry, felriasztva kt valakit a kzeli bokorban: a fit s Liut. A kt gyerek a fûben landolt, Liu Dan lben. – Megkrdezhetem, mit mûveltek ti itt? Hallgatztok?
- Neeeem, apa... – Pirult el Dan. Pirulsa mg a flhomlyban is jl lthat volt, mivel mr nem viselte a szakllt. Megprblta letrlni a szjt, de nem tudta elg gyorsan eltntetni a rzsfoltokat.
- Szval gy vigyzol a lnyomra? – Cho pajkosan rvigyorgott a fira. – Idõnknt a krmre nzhetnl a fiadnak, Harry. Nos, akkor n most visszamegyek. Nem akarok lemaradni a djkiosztsrl.
- n is jvk, anyu! – kiltott utna Liu s eltûnt a storban.
- Szval. – Harry karba tette a kezt s Danielre nzett, aki szakllnak visszahelyezsvel volt elfoglalva. – gy nz ki, remekl kijttk Chang kisasszonnyal.
- Nem, apa, csak … nem igazn kedvel engem, csak ki akarta prblni, milyen a cskolzs, s n kznl voltam, s…
- Aha… gy felajnlottad, hogy segtesz a hlgynek. Milyen lovagias tõled, Daniel. – Harry hangja gnyosan csengett. – Csak hadd krjek valamit, fiam: ne tegyl engem tl hamar nagyapv, j?
- De… mg csak tizenkettõ vagyok, apa! Hogy gondolod…? – Dan felnzett Harryre s ltta, hogy az vigyorog. – Csak viccelsz, ugye!?!
- Ht persze, hogy viccelek – mosolygott Harry. – Mindazonltal, a kockzat megvan, gy rtem… kpes lennl r… s Liu is korarettnek tûnik. grd meg, hogy nem teszel semmi butasgot, fiam.
- Csak tizenkettõ vagyok, apa. Tnyleg, nem lennk kpes ilyesmire. Tudod, hogy nem.
- n ugyanezt gondoltam magamrl… hogy nem lennk r kpes. Aztn jtt Lily. Igaz, hogy akkor t vvel idõsebb voltam, mint te, mgis… amilyen az apa, olyan a fia. Szeretnm, ha tbb eszed lenne, mint nekem volt.
- Nem kell aggdnod, apa. Harmadikban lesz szexulis felvilgost rnk, s nem hiszem, hogy addig brmit csinlnk…
- Rendben, bzom benned, fiam. Taln okosabb leszel, mint az apd.
A szz pont nyertest pontosan tz rakor hirdettk ki, de addig minden tanrnak le kellett adnia a szavazatt. Harry sok jelmezt ltott s igen sajnlatosnak tallta, hogy a tanrok egyms jelmezre nem szavazhatnak, mert kedvence Sybill Trelawney hastncos ruhja volt. Msrszt viszont nem szavazott volna Trelawneyra, akinek ostoba jslatai miatt annyi zavaros lma volt. Harry mg mindig nem tudta, mirt jvendlte neki Sybill a tanvnyit nnepsgen, hogy “megrzkdtats, megrzkdtats utn, bnat, bnat utn…” fogja rni. Eddig semmi igazn rossz nem trtnt vele, kivve taln azt, hogy Dan a Mardekrba kerlt. Ostoba vn varj! - gondolta Harry a jslstan tanrnõre nzve, aki vitathatatlanul a legmksabban nzett ki a tantestletbõl: legalbb nyolcvan ves volt, mgis szûk rzsaszn ruht viselt, amely a kldkt szabadon hagyta, az arcra pedig ftylat erõstett, mint az arab nõk. Megrdemelte volna a legjobb jelmez djt… vagy taln inkbb a legnevetsgesebbt? Harry nem tudta eldnteni.
Trelawney megprblta maghoz csalogatni õt egy kis tenyrjslsra, de õ udvariasan elutastotta, mondvn, hogy ppen szrevette Oliver Woodot, s srgõs megbeszlni valja van vele kviddics gyben. Br nem engedte, hogy Sybill jsoljon neki, vett egy jvendõmond kekszet, a kvetkezõ felirattal: Elvesztesz valami fontosat ma este. Gyorsan a zsebbe nylt, s megknnyebblt, hogy a trcja a helyn van. Mi mst veszthet el?
pp vett magnak egy pohr pezsgõt, amikor hallotta, hogy egy ismerõs hang a nevn szltja.
- Szia Dennis! – dvzlte rgi bartjt, s letve pezsgõjt, kezet rzott vele. – Mileta, rlk, hogy ltlak.
Dennis Creevey felesge kicsit elpirult. Egyszer, rgen, flig szerelmes volt Harrybe, mg gyba is akarta csbtani, de nem sok sikerrel. - n is rlk, hogy ltlak. Semmit sem vltoztl, mita nem tallkoztunk, Harry.
- Semmit? Azt nem hiszem – mosolygott Harry. – Pldul felszedtem hrom kilt. s tegnap tizenhrom õsz hajszlat szmoltam meg!
- , te szegny, ilyen gyorsan regszel! – nevetett a nõ. – Tnyleg, jl nzel ki. Kvncsi voltam, mennyit vltoztl tizenegy v alatt, de semmit sem… simn mondhatnd, hogy huszont ves vagy…
- Mondd meg a felesgednek, hogy ne prblja megint elcsavarni a fejem! – vigyorgott Harry Dennisre.
- , most mr nem is prblnm – mosolygott Mileta s belesimult frje lelsbe. - Itt van nekem Dennis, s el nem cserlnm senkirt!
- J ltni, hogy ilyen boldogok vagytok – mondta Harry. – Hogy van a csald? A j reg Viktor? Megnõslt mr?
- Nem. – Rzta fejt Mileta. – Mg mindig remnytelenl szerelmes a sgornõdbe.
- , de kr. s Colin?
- Õ jl van, edzõknt dolgozik egy r kviddics csapatnl – felelte Dennis. – , hadd mutassak egy fnykpet.
- Õ a… - Harry egy vidman kacarsz kislnyt ltott a varzsfotn. – Õ a kislnyotok?
- Igen – vlaszolta Mileta bszkn. – Edelweiss a neve (a fordt megjegyzse: az Edelweiss angolul havasigyoprt jelent).
- Ahhhh. Micsoda tkletes nvvlaszts – mosolygott Harry. – Az a havasi gyopr hozott ssze kettõtket, mi?
- Nos, valahogy gy – vlaszolt az ifj anya. – Dennis megmentett a jetitõl az elsõ prbn, s aztn lassan rjttem, hogy õ a nekem val. Habr egy kicsit tl lassan. – tette hozz szgyenlõs vigyorral. – Remlem, mr nem vagy rm mrges, hogy megprbltalak elcsbtani akkoriban.
- , nem! – nevetett Harry, majd felemelte a pohart s egy kortyra kiitta. – Persze, hogy nem… - Tekintete a stor bejratra esett. Gyorsan levette a szemvegt, megdrglte a szemt s visszatette. Ez a tl sok pezsgõtõl van… biztosan… csak az lehet - gondolta, az ajtban ll alakokat nzve: egy nagyon kvret s egy nagyon sovnyt ltott, egy frfit s egy nõt. Azt a kt embert, akikre sosem szmtott volna, hogy valaha is ltja majd õket a Roxfortban…
Vernon s Petunia Dursleyt.
|