Daniel tiszta, tal�n t�ls�gosan is tiszta szob�ban �bredt. Pislogva a szem�vege ut�n tapogat�zott, �s meg is tal�lta az �gy melletti asztalk�n. F�ltette �s r�j�tt, hogy a gyeng�lkedõben van.

Jobb oldalra pillantott, �s a szomsz�dos �gyon Walter Wimple-t, a Mardek�r hajt�j�t l�tta fek�dni, aki megs�r�lt a gurk�t�l.

Balra pillantva meglepetten l�tta, hogy nem m�s, mint Piton professzor �l az �gya amellett.

- Fel�bredt�l v�gre, Potter? – k�rdezte Perselus.

- I… igen, uram – nyelt nagyot Dan, tudva, hogy nagy letol�s k�vetkezik: nem siker�lt azt az eredm�nyt produk�lnia, amit Piton v�rt tõle. – Sajn�lom, hogy elvesztett�k a meccset, tan�r �r…

- Nem vesztett�k el a meccset, Potter.

- Nem?

- Nem - r�zta fej�t Perselus. – Miut�n a cikesz felrobbant, senki nem tudta, mit csin�ljunk, folytassuk-e a meccset, vagy fejezz�k be? Longbottom professzor azt mondta, el kell mennie az Abszol �tra, a Minõs�gi Kviddics felszerel�s boltba egy �j cikeszt venni. Nem lett volna b�lcs dolog tov�bb j�tszani addig, hiszen a bolt csak h�tfõ reggel nyit. V�g�l is nem v�rhattuk el a j�t�kosokt�l, hogy k�t nap �s egy �jszaka j�tsszanak. Teh�t…

- Teh�t? – Dan m�r nagyon k�v�ncsi volt.

- Teh�t Longbottom professzor, valamint a Griffend�l �s Mardek�r vezetõ tan�rai, vagyis Minerva McGalagony �s j�magam �gy hat�roztunk, hogy d�ntetlennel z�rjuk le a m�rkõz�st.

- D�ntetlennel? – pislogott Dan.

- Igen. Mindk�t csapatnak 30 pontja volt a meccs v�g�n – felelt Piton. – A Roxfort t�rt�net�ben m�g nem fordult elõ ilyen eset… ez a legelsõ meccs, amely d�ntetlenre v�gzõd�tt… �s a legelsõ olyan, amelyen a cikesz t�nkrement. – A tan�r most �that� pillant�st vetett a fi�ra. – Van valami �tleted, hogyan robbanhatott fel?

- Nincs, uram – mondta Daniel. R�szben f�llentett, m�sr�szt azonban igazat mondott. Val�j�ban csak f�lig-meddig tudta a v�laszt. Mi�ta ’f�rfi’ lett, �rezte, hogy valami furcsa energia n�vekszik benne, amely kiutat keres, �s abban a pillanatban, amikor a cikesz felrobbant, �rezte, hogy valamif�le energia t�vozik a test�bõl. Most, �r�kkal k�sõbb megint �rezte ugyanazt az energi�t, b�r kisebb mennyis�gben. Mintha a teste �jrat�lten� mag�t ezzel a titokzatos erõvel… egy olyan erõvel, melyet nem tud megmagyar�zni, �s amelyet eml�teni sem mer senkinek.

Daniel v�g�lis tudta, hogy õ robbantotta fel a cikeszt, csak azt nem tudta mi�rt, �s hogyan… Piton pedig nem �ppen a megfelelõ ember ahhoz, hogy vele vitassa meg ezt a k�rd�st.

- Azt hiszem, l�togat�id vannak. – N�zett fel a b�jitalok mestere, mikor l�tta, hogy h�rom arc kukucsk�l be a gyeng�lkedõbe.

- Professzor �r? – ki�ltott ut�na Dan, mielõtt Piton kiment volna a szob�b�l.

- Igen?

- Nem csal�dott bennem, uram?

Furcsam�d halv�ny mosoly tûnt f�l a Mardek�r-h�z vezetõ tan�r�nak arc�n. – Ha csal�dtam volna benned, nem virrasztottam volna melletted.

Amint a tan�r kil�pett a gyeng�lkedõrõl, Norbert, Gilda �s Lily Potter l�pett be.

- Daniel, � Daniel! – Lily az �ccse nyak�ba vetette mag�t. – Olyan sz�rnyû, elõre tudtam, hogy ez fog t�rt�nni!

- Micsoda?

- Hallottam, amikor Kevin �s az ikrek azt tervezt�k, hogyan c�loznak k�t gurk�t egyszerre a seprûd fark�ra, hogy lezuhanj… figyelmeztetni akartalak, de… - elcsuklott a hangja �s s�rni kezdett.

- Csss... rendbe’ van, nõv�rk�m – Dan megpaskolta a l�ny kez�t. Hirtelen esz�be jutott, hogy Lily k�tszer is besz�lni akart vele, egyszer a meccs elõtt, egyszer ak�zben. – Te seg�teni akart�l, nem te tehetsz r�la…

- Dan… - Lily �ccs�re n�zett smaragdz�ld szem�vel. – Hiszed, vagy sem, �n szeretlek.

- M�g a 300 pontos eset ut�n is? – vigyorgott a fi�.

- Pokolba azokkal a pontokkal, a testv�rem vagy �s �n nagyon szeretlek. – Lily megszor�totta a fi� kez�t. – B�rcsak azok a l�k�tt unokatestv�reink is �szhez t�rn�nek… de t�l b�szk�k hozz�… fen�kbe tudn�m r�gni õket.

- Na, azt megn�zn�m, amint fen�kbe r�god õket, nõv�rk�m – mosolygott Dan. – Hm… nem l�ttad ap�t? – Dan nagyon furcs�nak tal�lta, hogy nõv�re, bar�tai �s m�g h�zvezetõ tan�ra is megl�togatta, m�g Harry nem.

- �… �ppen alszik. Piton professzor �gyba k�ldte valamikor hajnalt�jt. Eg�sz �jjel az �gyadn�l �lt… hal�ra r�m�lt, amikor behoztak, Dan – szipogott Lily. – Ak�rcsak �n. Olyan s�padt volt�l… h�la Istennek, most m�r rendben vagy. Most mennem kell. – Lehajolt �s megpuszilta az �ccs�t, azt�n elment.

- M�g hogy rendben vagyok? Nem tudom mozgatni a jobb l�bam. – R�ncolta homlok�t Dan.

- Az�rt, mert el volt t�rve – magyar�zta Gilda. – Madame Pomfrey mozd�t�sg�tl� bûb�jt sz�rt r�, hogy gyorsabban meggy�gyuljon. Azt mondta, egy-k�t �ra m�lva leveszi.

Dan b�lintott. Akkor is elt�rte a l�b�t, amikor elõsz�r esett le a seprûrõl, �s hat �vig f�lt miatta a rep�l�stõl. De m�r nem f�l.

- Ne izgulj, - felelte Norbert. – Madame Pomfrey azt mondta ap�dnak, hogy rendben vagy, nem kell agg�dni… j� �g, t�nyleg l�tnod kellett volna… nem gondoltam volna, hogy a nagy Harry Potter ilyen ideges tud lenni!

- Norbert! – n�zett cs�ny�n Gilda. – Persze, hogy ideges volt… agg�dott a fi��rt. Minden sz�lõ agg�dna a gyerek��rt… m�g az �n pap�m is, mint l�thattad. Azelõtt nem igaz�n t�rõd�tt velem, de amikor majdnem elvesz�tett, k�ts�gbe esett, �s alig tudta abbahagyni a s�r�st.

- Ja, az nem semmi l�tv�ny volt… a j�k�pû Gilderoy Lockhart, amint s�r, mint egy csecsemõ. – Vigyorgott az ifj� Malfoy, de �jabb helytelen�tõ pillant�st kapott a l�nyt�l. – T�nyleg, Dan, l�tnod kellett volna, hogy kiborult mindenki, amikor lezuhant�l! Ted Avery �gy k�romkodott, mint egy kocsis �s mindennek elmondott Gild�t �s engem, el se tudod k�pzelni… tudod, mert nem voltunk k�pesek megv�deni t�ged azokt�l a gurk�kt�l… �s bocs�natot is k�rek miatta, haver.

- �n is – tette hozz� Gilda. – �gy sz�gyellem magam… rossz terelõ vagyok.

- Nem egy�ltal�n nem vagy az. – Mosolygott Daniel �s gyeng�den megveregette a kisl�ny kez�t. – Piszok j� terelõ vagy �s Norbert is. Csak nem tudtatok az ikrek terv�rõl, �s biztos t�l gyorsan cselekedtek, vagy nem t’om… de ne okolj�tok magatokat. – Most lehalk�totta a hangj�t, mintha att�l f�lne, hogy bar�tain k�v�l m�s is meghallja. – Ha nem estem volna le a seprûmrõl, nem lettem volna olyan d�h�s, �s nem robbantottam volna f�l a cikeszt.

- Micsoda??? – kerekedett el Gilda szeme. – Te robbantottad f�l?

- Azt hiszem – b�lintott Dan. – Csak gõz�m sincs, hogyan csin�ltam. �gy �rtem… abban a pillanatban, amikor feln�ztem a f�ldrõl, l�ttam, hogy Kevin majdnem meg�rinti a cikeszt, �s azt k�v�ntam, ne kapja el… �s nem is kapta. Nem is tudom… amennyire eml�kszem, egy k�p villant f�l az agyamban… egy k�p, amint a cikesz f�lrobban, �s a k�vetkezõ pillanatban t�nyleg f�lrobbant… mintha elk�pzeltem volna, �s val�ra v�lt. Van ennek �rtelme?

- Nem sok – r�zta a fej�t Norbert.

Dan legyintett – Tal�n csak k�pzelõdtem, hogy k�pzeltem… Felejts�k el, ez t�nyleg marhas�g…

- Nem, ez nem olyasmi, amit el kell felejteni… lehet, hogy fontos dolog! – okoskodott Gilda. – Lehet, hogy k�l�nleges erõd van, Dan, an�lk�l, hogy tudn�l r�la!

- K�l�nleges erõm? – nevetett a fi�. – Nekem? Akkor mi�rt nem tudom megcsin�lni a legegyszerûbb var�zslatot sem, mi?

- Fogalmam sincs – vont v�llat a l�ny. – Nos, reggeli idõ van. J�ssz, Norbert?

- Menj csak, k�sõbb j�v�k.

- Ok�. Viszl�t, Dan.

Amint az ajt� becsuk�dott Lockhart kisasszony m�g�tt, Daniel nagyon komolyan n�zett a bar�tj�ra. - Igaza van.

- Micsoda?

- Gild�nak igaza van… azt hiszem, ak�rmi t�rt�nik is velem, fontos dolog. Ez az erõ azelõtt nem volt a birtokomban, �s gõz�m sincs, honnan j�n… de egy valami biztos… �s �g�rd meg, hogy nem mondod el senkinek…

- Hû de komolyak vagyunk ma – somolygott Norbert Daniel arca l�tt�n. – J�l van, lakat van a sz�mon. Sz�val, mi az, ami biztos?

- Az… az, hogy ez az energia az�ta van, mi�ta… - Dan elv�r�s�d�tt.

- Mi�ta?

- Mi�ta elõsz�r … - k�zelebb hajolt Norberthez �s s�gott valamit a f�l�be.

Az ifjabb Malfoy nevetni kezdett, �s nevet�se hamarosan hangos r�h�g�sbe torkollt. – Daniel, � Daniel! Nem kell suttogni… senki sincs itt rajtunk k�v�l… Wimple-t kiv�ve, de õ erõs altat� fõzet hat�sa alatt �ll.

- Sosem lehet tudni – mosolygott sz�gyenlõsen Dan. – A k�s�rtetek l�thatatlann� tudnak v�lni, p�r embernek van l�thatatlann� t�võ k�p�nyege �s…

- Dan. Senki sincs itt kettõnk�n �s az eszm�letlen sr�con k�v�l. Sz�val mondhatod nyugodtan, hogy mereved�sed volt.

- Csss! – Dan az ajt� fel� n�zett, h�tha valaki �ll ott, de megk�nnyebb�l�s�re az ajt� csukva volt. Walter Wimple pedig l�that�an m�lyen aludt.

- �s mondd csak… Liu Chang volt az? – k�rdezte Norbert pajkosan.

- Nem – az ifj� Potter megint elpirult. – B�r neki kellett volna lennie. Nem �rtem mi�rt… de Gilda volt az.

- �szn�l vagy te, haver? – h�pogott a bar�tja. – Gilda nem is l�ny! Legal�bb is… �n soha nem tekintettem l�nynak!

- �n sem, csak… nem tudom. Ejts�k a t�m�t, j�?

- Rendben – �rtett egyet Norbert. – De ha valami furcsa t�rt�nik veled, p�ld�ul elk�pzeled, hogy Piton r�zsasz�n t�t�t visel, �s val�ra v�lik, akkor csak sz�lj, hogy te csin�ltad.

- Sz�lni fogok – vigyorgott Dan, de a j�kedv eltûnt az arc�r�l, amikor megl�tta, hogy Jamie Lupint kukucsk�l be a gyeng�lkedõbe.

- Hello, Dan! J�ttem megl�togatni t�ged! – csipogta a kisfi�. – A bar�tod most elmehet reggelizni, �n itt maradok �s sz�rakoztatlak! – jelentette ki olyan modorban, amely azt sugallta, hogy Daniel h�l�s lehet neki.

- Nos, haver, akkor �n megyek is. Nemsok�ra visszaj�v�k – somolygott Norbert.

- Ne hagyj egyed�l vele! – t�togta a bar�tj�nak n�m�n Dan, de az ifj� Malfoy m�r el is ment, kiszolg�ltatva Dant a kis Jamesnek.

- Mondd csak, Daniel, mi�rt est�l le a seprûdrõl? �s hogyan robbant f�l a cikesz? T�nyleg elt�rted a l�bad? Mi a v�lem�nyed a d�ntetlenrõl? El�g szokatlan dolog a kviddics meccseken a d�ntetlen, ugye? �r�lsz, hogy Kevin Weasley nem tudta elkapni a cikeszt? K�rsz a sz�leidtõl �j seprût?

Daniel visszahanyatlott a p�rn�j�ra, lehunyta szem�t, de a f�l�t nem tudta becsukni a Lupin csemete sz��radata elõl. Egy idõ m�lva azt gondolta, hogy Piton nem is olyan rossz fej… feleannyira sem r�mes, mint Jamie.