|
10a.- Citius, altius, forteus
AgiVega 2006.01.17. 13:25
- Gilda!!!!! – Gilderoy Lockhart lihegve futott a replsra helysznre. – Gilda! – kiltotta s zokogva zrta karjaiba a lnyt.
- Apu? – a lny kibontakozott az lelsbõl. Lthatan megdbbent az apjtl oly szokatlan rzelmi kitrstõl.
- Jl vagy? – krdezte a frfi elhal hangon.
- Persze, hogy jl, Dan megmentett.
- Dan? – Lockhart professzor a fira nzett. – Hogyan? Csak az ablakbl lttalak, lttam, hogy az g ingadozik alattad, s lerohantam… hogyan mentetted meg a lnyomat?
- Repltem. – Vont vllat Dan, mire Gilderoy õt is olyan szorosan meglelte, hogy csak gy ropogtak a bordi.
- Ha ltta Gildt az ablakbl, mirt nem bûvlte meg az gat, hogy ne trjn le? – krdezte Norbert a testnevels tanrt.
- Nos… - Gilderoy elpirult. – Nem vagyok tl j ebben a fajta varzslatban.
Daniel elfojtott a nevetst: Harry mr rges-rg elmeslte neki, milyen ktbalkezes varzsl is Mr. Lockhart.
- n n, professzor? – fordult Norbert Neville-hez. – n nem tudta volna meglltani Gilda zuhanst?
Longbottom professzor a fejt rzta. – Attl tartok n sem vagyok tl j ebben a fajta mgiban. Msrszt, mg Albus Dumbledore sem menthette volna meg az ifj hlgyet… emlkszem, hogy harmadikos koromban, egy kviddics meccsen Harry Potter leesett a seprûjrõl a dementorok miatt, s Dumbledore csak lasstani tudta a zuhanst… Ha teht az ifj Potter nem cselekedett volna, Lockhart kisasszony mr nem lenne kztnk.
- n hõsm! – kiltotta Gilderoy s jra Dan nyakba akart borulni, de lnya, Dan nagy megknnyebblsre, kettõjk kz lpett. A knnyes szemû apa teht mg egyszer meglelte Gildt.
- Mgis csak szereti a lnyt – sgta Dan az ifj Malfoynak. – Csak jl titkolja.
- , itt jn Danny, a kis hõs! – dvzlte Kevin, amint Daniel bellt a nagyterem elõtt ebdre vrakozk sorba. – Most biztosan el vagy telve magadtl!
- Csak fltkeny vagy – mondta Norbert hûvsen. – Irigykedsz, mert mg senki lett nem mentetted meg, mg Dan mr ngy letet mentett meg.
- Ngyet? – vonta fl szemldkt Viv.
- Ja, Gildt s a tieteket. – Mutatott a Malfoy fi Kevinre s az ikerlnyokra.
- A mi letnket nem megmentette, hanem tnkretette! – toporzkolt Valentine.
- Mg mindig dhs vagy a 300 pont miatt, mi? – sandtott r Norbert. – Megrtem, hogy nagy szvs ennyi pontot elveszteni. Mennyi pontja is van a Griffendlnek? Mnusz 190? A Mardekrnak mr 120 van, s ebbõl ma hszat Dan kapott. Most biztos nem rltk, hogy nem a ti hzatokban van… de a Griffendl vesztesge a Mardekr nyeresge.
- Ki beszl itt vesztesgrõl? Kzlm veled, hogy a Griffendl egy hnap alatt visszanyeri a pontokat a kviddicsplyn! – csattant fel Viviane.
- Olyan biztos vagy benne? – somolygott Norbert. – Hogy remlhet gyõzelmet a ti sznalmas lnycsapatotok? Pontosan hny lny is van a csapatotokban? t? s csak kt fi? – nevetett. - Kszljetek fel a szrnyû veresgre, csajszik.
- Megkrdezhetem, mirt vagy olyan biztos benne, hogy ti gyõztk? – Tette karba a kezt Kevin.
- Mert a Mardekrnak j jtkosai vannak. t fi s csak kt lny. n is a csapatban vagyok, most vlasztottak ki terelõnek. Gilda is benne van… õ is terelõt jtszik. , emlkeztek milyen jl tud tni, nem? s persze itt van Daniel is.
- Daniel? – a Weasley gyerekek elkpedtek. – Mit jtszol Dan? Taln van egy j poszt, a zuhan?
- Fog vagyok – felelte az ifjabb Potter hûvsen, s belpett a nagyterembe, amint kinylt az ajt. Bartja kvette.
- Mg õk beszlnek a Griffendl versgrõl! – horkant fel Kevin. – Daniel fl a replstõl… gyerekjtk lesz megverni õket.
- Ne bzd el magad – rncolta homlokt Val. – Lttuk, hogy mentette meg azt a lnyt, jl replt. Piszok jl.
- Csak szerencsje volt – vont vllat Kevin. – s mg ha jl repl is, ti ketten pokoll tehetitek ez lett a meccseken, nem igaz, lnyok?
- Clozzunk a seprûje farkra? – tûnõdtt Viv.
Kevin blintott. – gy esett le Harry bcsi rgi Tûzvillmrl is hat ve. Akkor baleset volt… most a meccsen majd szndkos lesz.
- Olyan bszke vagyok rd, fiam! – mondta Harry Danielnek a dolgozszobjban aznap dlutn. – Legyõzted a flelmedet, s megmentetted Gilda lett. Nagyon btor dolog volt. Beloptad magad Gilderoy szvbe, egsz nap rlad radozott. Azt hiszem, fel kell kszlnd r, hogy hlja rkk ldzni fog.
- Nagyszerû. – Fintorgott a fi. – jabb okot ad r, hogy a Weasley gyerekek gnyoldjanak rajtam. Mr megmondtk a vlemnyket: hogy biztos a fejembe szllt a dicsõsg, de õk mgis feltrlik a Mardekrral a kviddicsplyt a meccsen, mindegy jtszom-e…
- Micsoda? – vgott kzbe Harry. – Kviddicsezni fogsz?
- Ja, fog leszek. – Vont vllat Dan. – Amilyen az apa, olyan a fia.
- Ez… elg meglepõ.
- Ltom, ez nem ppen kellemes meglepets a szmodra – jegyezte meg a fi, mivel Harry arcn ltszott, hogy nincs elragadtatva.
- Ne vedd rossz nven, Daniel – mondta az apja. – rlk neki… hogy fognak vlasztottak, nagy eredmny, s sok sikert kvnok hozz, de…
- …te azrt a Griffendlnek szurkolsz. Ezt akartad mondani, ugye?
- Nem egszen – rzta a fejt Harry. – Tanrknt prtatlannal kell maradnom. Teht sem a Griffendlnek, sem a Mardekrnak nem szurkolok. Msrszt… mindkt csapatban jtszik egy-egy gyerekem. Nem srtenm meg Lilyt azzal, hogy a Mardekrnak drukkolok, s tged sem, azzal hogy a Griffendlnek.
- , nem is jutott eszembe, hogy nemcsak a Weasley-k ellen jtszom, hanem a nõvrem ellen is. Ez gz…
- Ksz vagy r, hogy ellene is jtssz?
- Kszen llok Kevin s az ikrek ellen jtszani – felelte Dan dacosan. – Vgl is miattuk lptem be a csapatba.
Harry rosszallan nzett a fira. – Szval dhdben cselekedtl, hogy bosszt llj… A harag rossz tancsad, Daniel, ezt ne felejtsd el.
- Nem fogom. Mennem kell, apa. Vr a mai bntetõfeladat.
Amint az ajt becsukdott a fi mgtt, Harry mlyet shajtott. Dumbledore-nak igaza volt, amikor azt mondta, Dan megtallja majd helyt abban a hzban. Igazi mardekros lett belõle.
Aznap dlutn a Potter hzaspr tallkozt beszlt meg, hogy, megnzzk az elad hzakat.
gy Harry lestlt Roxmortsba, s a Hrom Seprû fel vette tjt. tkzben tallkozott a tucatnyi macskjt stltat Mrs. Figgel; Draco Malfoyjal, aki ppen nhny mrges koboldot terelt ki a bankjbl; s Choval, akit hûvs udvariassggal ksznttt.
- Vgre, Potter r! – Ginny felkelt a szkrõl s gyorsan megcskolta.
- Hello drgm, hogy vagy? s a kis csibsz odabent? – Gyengden megpaskolta felesge hast.
- Biztosan remekl van. – Mosolygott az asszony vajsrt kortyolgatva.
- Nem kne kerlnd az alkoholfogyasztst? – aggdott Harry.
- Drgm… tudod, hogy alig van benne alkohol.
- Mgis veszlyes a hzi-mankra, s a kisbaba mg kisebb, mint egy man, s…
- Harry… - nevetett Ginny. – Mr megint tlsgosan aggdsz. Ne vedd rossz nven – megsimogatta frje arct. – Aranyosnak tallom, de… kicsit bosszantnak. Minden terhessgemet vgig idegeskedted… persze az elsõ kivtelvel…
- Akarod, hogy Egyiptomba kltzzek? – mosolygott szomoran Harry. Amikor Ginny az elsõ gyermekket vrta õ trtnetesen Egyiptomban s Indiban tartzkodott. Amnziban szenvedett, s nem emlkezett jegyesre, bartaira, sõt sajt nevre sem. Nem volt ott Ginny reggeli rosszullteinl s hangulatvltozsainl… nem tudott a szlsnl sem jelen lenni… Amikor Ginny jra s jra llapotos lett, Harry be akarta ptolni azt az idõt, amit akkor vesztett, mikor felesge Lilyt vrta.
- Sz se lehet rla! – rzta a fejt Ginny. – Tnyleg bosszant volt az aggdsod, amikor Dant, a hrmas ikreket s Let vrtam, de mg mindig jobb volt, mint vrni a hreket rlad, azt sem tudni merre jrsz… az pokoli volt, Harry… – megszortotta a frje kezt. – Lehetsz vdelmezõ, szerelmem, csak grd meg, hogy nem viszed tlzsba.
- Meggrem, Mrs. Potter. Mehetnk?
Kijttek az ivbl, hogy megnzzenek egy hzat a Mzesfalstl pr mterre. A kzelsge miatt ez lett volna a legkedvezõbb, Ginnynek azonban nem tetszett.
- Tlsgosan mogorva-kinzetû, Harry. Nem val gyerekeknek.
A msodik hz tl kicsinek bizonyult a nagy csald szmra, de a harmadik megfelelt a vrakozsaiknak, sõt tl is szrnyalta azt.
Az pletet vidm srgra festettk, a tetõt pedig takaros zspfedl bortotta. Volt ht hlszoba, hrom frdõszoba, elõszoba, nappali, konyha, s hatalmas pince beptett uszodval. Kvlrõl fele olyan nagynak sem ltszott - Harry gyantotta, hogy trtgt bûbjt alkalmaztak a belsejben. A bal oldali szomszdnak nagyon hasonl hza volt, de Ginny kijelentette, hogy az feleannyira sem olyan takaros, mint ez. A jelenlegi tulajdonosok, Mr. s Mrs. Sanders, krbevezettk Potterket a kertben is.
Ginny nem is igazn a hzat, inkbb a kertet tallta elragadnak: nagy szabad terlet volt benne a kviddicsezshez, egy kis lugas a pihenshez, s egy kis tavacska bkkkal s vzililiomokkal.
- Hozzunk esetleg pr kerti trpt is? – krdezte Harry. Ugyanarra gondolt, mint a felesge: a kert nagyon hasonltott az Odra.
Ginny mosolygott, s lehzta frje fejt egy hossz cskra. – Olyan boldogok lesznk itt, drgm.
- Igen, gy lesz. Csak Siriust sajnlom… egyedl marad a Black kriban… Mit gondolsz, beszljk r, hogy kltzzn ide hozznk?
- Megprblhatjuk.
Mielõtt Harry visszatrt a Roxfortba, Ginny pedig a Black hzba, megltogattk Ront a faluban. Hermiont is ott talltk, õ ugyanis idejnek egyik felt a kastlyban tlttte, msikat otthon a frjvel s a kisfival.
- Harry bcsi! – Rupert, Hermione s Ron legkisebb gyereke, odafutott s a nyakba ugrott.
- H, fiatalember! – Harry sszeborzolta a fi gesztenyebarna hajt. rlt, hogy bartaival tltheti az estt, hisz rgen nem voltak mr gy egytt.
- Szval megveszitek a Sanders hzat? – krdezte Ron.
- Nagyon valsznû.
- A helyetekben meggondolnm a dolgot.
- Mirt?
- Mert az lland marakods a szomszdokkal az elkpzelhetõ legrosszabb dolog – vlte Hermione.
- Hogy rted ezt? – rncolta homlokt Ginny.
- A szomszdotok nem ms lesz, mint…
- …mint?
- Malfoy.
- Draco? – a Potter hzaspr testletileg kapott levegõrt.
- Sajnos. – Blintott Hermione. – Nem tudom biztosan, de Sandersk taln ezrt akarnak megszabadulni a hztl… Sajnlom, ha tnkretettem a terveiteket…
- , milyen kr, annyira tetszett az a hz! – shajtotta Ginny.
- s tovbbra is tetszeni fog, drgm! – csattant fl Harry. – Nem adjuk fl az lmainkat, csak mert az a tetû a szomszdunk!
- De… pokoll teheti az letnket, Harry! – rvelt Ginny.
- Ha gy lesz, majd mi is azt tesszk vele – felelte kis mosollyal a frje.
Ginny nem rtette, mirt mosolyog. – Mi olyan vicces?
- Kpzeld csak el, Gin - mondta Harry. – Malfoynak mi… azaz, a hrmasikrek lesznek a szomszdai!
Ron nevetni kezdett s mg Hermione is elmosolyodott
- Soha – nem – fogom – a – gyerekeimet – Malfoy – kzelbe - engedni! – felelte Ginny mrgesen.
- Te taln nem, de n igen. – Vigyorgott Harry. – s akkor Isten irgalmazzon neki!
- rmmel ltom, hogy jra rendben vagy, haver – mosolygott Ron. – Hermione mondta, hogy elgg lehangolt voltl mostanban.
- Az voltam s mg vagyok is – vont vllat Harry. – De nem tehetek semmit, ht akkor meg minek rgdjak rajta, nem?
- A fiad miatt, ugye? – krdezte Ron.
- Igen – felelte Harry elkomorodva. – Nemcsak a Mardekrba kerlt, de radsul sszeveszett az unokatestvreivel.
- Azok miatt a pontok miatt – blintott a bartja. – Hermione mindent elmondott.
- Megkrdezhetem, hogy n mirt nem tudok errõl? – tette karba a kezt Ginny.
- n… nem akartalak aggasztani, desem – felelte Harry. – A mostani llapotodban…
- Mifle llapot? – vonta fl szemldkt Hermione.
- Kell ezt krdezni? – somolygott Ron. – Csak nzd, hogy elpirultak.
- Ginny! – csapta ssze kezt sgornõje. – Ez csodlatos! Gratullok! Neked is, Harry!
- Ksznjk – mosolyogtak Potterk.
- Tervezttek, vagy…? – rdeklõdtt Ron.
- Nem igazn. – Rzta fejt Harry.
- Akkor elszakadt… – jegyezte meg Ron s nevetsbe trt ki, ltvn, hogy hga s bartja mg jobban elpirul.
- Mi szakad el? – jtt egy hang a flig nyitott ajtbl.
- Rupert! Menj fel a szobdba! Nem szp dolog kihallgatni a szleidet! – szidta a fit Hermione.
- Jl van, na – shajtotta Rupert s elment.
- Visszatrve a gyerekeinkre… – mondta Ginny. – Mi a helyzet?
Harry felvilgostotta.
- …s Daniel csak azrt fog kviddicsezni, hogy bosszt lljon? – Ginny hitetlenkedve rzta a fejt. – Ez annyira nem jellemzõ r!
- Pontosan. Ez olyan mardekros – shajtotta Harry.
- El se hiszem… a fiam megvltozott…
- Nem Ginny - szlalt meg Hermione. – Nem csak a te fiad, de az n lnyaim is. Kevin is. Pedig õk griffendlesek, mgis gy viselkednek, mintha mardekrosok lennnek. – Nagyot shajtott. – Remljk, az ellensgeskedsk nem tart sokig.
- Hogyan bkthetnnk ki õket? – tûnõdtt Ginny.
- Majd kitallunk valamit. – A sgornõje btortan mosolygott r. – Te csak ne aggdj, Gin.
- Ha mr Malfoyrl van sz… – prblt tmt vltani Harry, – lttam, amint kipendertett kt koboldot a bankjbl.
- , az nla szoksos eset. A koboldok elmennek hozz, s kvetelik, hogy zrja be a bankjt, mert a Malfoy&Malfoy komoly versenytrs a Gringottsnak. Tegnap az egyik megprblta kinyrni – mondta Ron szles vigyorral.
- …s ez lesz a kezdete egy jabb koboldlzadsnak… koboldok Draco Malfoy ellen – tette hozz Harry. – Egy szp napon olvashatjuk a Reggeli Prft fõcmt ’A Malfoy&Malfoy-t felrobbantottk a koboldok’.
- Ne is trflj ilyenekkel, Harry! – dorglta szelden Ginny. – Olyan szp plet, sajnlnm, ha romba dõlne. Egybknt a bankkal szemkzti plet is nagyon szp lett. Gyorstterem, vagy mi?
- Igen. Cho McRice tterme – morogta a frje.
- Ahaaaa...
- Mi ez a savany arc, haver? – somolygott Ron. – Rgebben tetszett a csaj, nem?
- Nem.
- Ugyan mr, Harry, ne tgy gy, mintha nem õ lett volna az elsõ lny, akitõl erekcid lett!
- Ron! – Harry s Hermione csnyn nzett r.
- Mi az az erekci? – jtt Rupert hangja az ajt mgl.
- Nem azt mondtam, hogy menj lefekdni? – ugrott fel az anyja, s kzen fogva a gyereket flfel indult vele.
- Szval, mi az, anyu? – krdezte a kisfi. – Mond meg krlek!
- Olyasmi, amit majd idejben megtudsz. J jt. – Nehogy Rupert meghalljon tovbbi illetlen rszleteket, Hermione varzslattal lezrta az ajtt.
- De anyuuuu, tudni akarom! – hallatszott a gyerek panaszos hangja az ajtn t.
Hermione kis mosollyal az arcn lement, s amint belpett a nappaliba ltta, hogy Ginny mrges.
- Mirt, Harry? – sziszegte. – mirt nem mondtad el nekem?
- Mirt kellett volna, hgocskm? – krdezte Ron. – Csak egy lom volt, minden kamasz fi lmodik ilyeneket lnyokrl, aztn ms lnyt vesz el ksõbb. Pldul vedd Seamust, elõszr Alicirl lmodott, aztn Lavendert vette felesgl. Dean Fleurrõl lmodott, s…
- …s kirõl lmodtl te? – vgott kzbe Hermione.
- Csakis rlad, drgasgom. – Ron kicsit elpirult.
- rmmel hallom.
- Gin, csak lom volt, s mr el is felejtettem – mondta Harry knyrgõ tekintettel, aztn Ronhoz fordult. – Tnyleg, honnan tudsz te az n elsõ…?
Ron mg vrsebb lett. – Lttalak. Negyedikben. lmodban motyogtl bizonyos dolgokat…
- Krlek, ne rszletezd! – rzta fejt Harry zavartan, de nevetve. – Felejtsk el Cht. Az egyetlen nõ, akit szeretek, s valaha is szerettem, az Ginny. – Tudta, hogy ez nem felel meg teljesen az igazsgnak, de nem trõdtt vele. Nem akarta, hogy Cho emlke kz s a felesge kz lljon. Soha.
Miutn Daniel visszatrt a bntetõmunkrl a klubhelyisgbe, Norbert tadta neki Piton zenett. Hzvezetõ tanruk beszlni akar vele a pincben lvõ dolgozszobjban.
Dan eltûnõdtt rajta, mit akarhat tõle a professzor.
Amikor odart a dolgozszobhoz, bentrõl Piton s Mr. Bradley hangjt hallotta.
Mikor lettek ezek ketten ilyen elvlaszthatatlanok? - gondolta, s belesett a szobba. A kt frfi az ajtnak httal llt, szemben a tblval. A bjitalok mestere valamilyen bonyolult kpletet firklt fl, mikzben kommentlta trsnak a tblra rtakat.
A gondnok megrzta a fejt, s magyarzni kezdett valamit Pitonnak, amit az bizonyra flrertett, mert nagyon megrknydve llt, mr amennyire Daniel meg tudta tlni, hiszen csak htulrl, s idõnknt profilbl ltta a tanrt.
Bradley jra megrzta a fejt, kivette a krtt Piton kezbõl, letrlt pr szmot a tblrl s helyette msokat rt fel, aztn visszaadta a krtt a professzor kezbe.
Daniel nem tudta volna megllaptani, hogy micsoda, de valami trtnhetett kettejk kzt, mert mikor a krta visszaadsakor Bert keze hozzrt Perselus kezhez, mindketten megmerevedtek, mintha elektromos ts rte volna õket. Csak egy pillanatig tartott, aztn Piton gyorsan htralpett. – Rendben van, most mr rtem, Mr. Bradley. gy tûnik, maga is tanthat nekem egy kis kmit.
- Olyb tûnik, professzor. J, hogy a trgyaink ilyen tkletesen kiegsztik egymst.
- Kiegsztik… egymst… tkletesen. – blintott a bjitaltan tanr. – Nos, ksznm a leckt.
- Szvesen. – Mosolygott Bert s az ajt fel fordult.
- Mr. Bradley? – szlt utna a bjitaltan tanr.
- Igen?
- Mg nem is krdeztem: hogyhogy egy ilyen ragyog elme, mint maga, a Roxfortba jtt padlt siklni? Maga olyasvalaki, akinek Oxfordban lenne a helye.
- Engedje meg, hogy most ne vlaszoljak erre a krdsre, professzor. Ha eljn az ideje, mindent elmondok, meggrem.
Daniel ellpett az ajttl, amikor a Breadley elindult, gy a gondnok nem vette szre, hogy hallgatzott.
- , hello Daniel. – Mosolygott, kilpve. – Piton professzorra vrsz?
- Igen. Hvatott.
- Nos, akkor szia.
Daniel kopogott a flig nyitott ajtn, hogy felrzza Perselust rvedezsbõl. Piton a tbla elõtt llt, s a kezben lvõ krtt bmulta, melyet Bradley adott neki az imnt. Amikor meghallotta a kopogst, sszerezzent s felnzett.
- Aha, Potter.
- Beszlni akart velem, uram.
- gy van. - Blintott Piton. lmodoz arckifejezse egy csapsra eltûnt, s helyt a szoksos ’undorodom-amikor-egy-Pottert-ltok’ kifejezs vltotta fel. – Longbottom professzor tjkoztatott, hogy kivlasztottak fognak.
- Igen, uram.
Perselus kzelebb lpett hozz s gy nzett a szembe, hogy Danielnek minden btorsgt ssze kellett szednie, hogy ne szaladjon el.
- Eredmnyt akarok ltni tõled.
- Eredmnyt, uram? – pislogott Dan, br jl rtette, mit akar mondani Piton.
- Fogalmazzunk gy, Potter: nyerd meg a meccset a Griffendl ellen, vagy…
- …vagy? – amint ez a szcska elhagyta Daniel szjt, mris megbnta.
- Ne is akard tudni, Potter – morogta Piton. – Hidd el, nem akarod tudni.
- rtettem, tanr r. – Blintott a fi. – Minden tõlem telhetõt megteszek, hogy legyõzzk a Griffendlt. Nincs is nagyobb vgyam.
- Ezt rmmel hallom, Potter, rmmel hallom. A Mardekr mr ht ve nem nyerte meg a Kviddics kupt.
- Idn meg fogja – fogadkozott Daniel, br flig sem volt olyan derûlt, mint amilyennek ltszott.
- Nem gretet akarok, Potter, hanem bizonytkot.
Pont, mint az Old Spice reklmban - gondolta Dan savanyan.
- Gyakorolj kemnyen, s mutasd meg a Griffendlnek egy hnap mlva! – Piton a falon fggõ naptrra pillantott. – Pont egy hnap mlva. Eredmnyt, Potter!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
