A h�rom gyerek elindult a folyos�n lefel�. Dan f�l szemmel a t�rk�pet figyelte, pont, ahogy apja javasolta m�lt p�nteken a b�bor szob�ban. Mikor �tk�zben tal�lkoztak Lockhart professzorral, Daniel gyorsan zsebre v�gta a t�rk�pet. A testnevel�s tan�r r�gt�n az eg�szs�ge felõl k�rdezte a fi�t, aki gyorsan megnyugtatta, hogy teljesen j�l van, �s nem kell agg�dni miatta. Gilderoy h�tba veregette, sz�lesen r�vigyorgott Norbertre �s elvonult.

- T�ged nem is �dv�z�lt – fordult Norbert Gild�hoz.

A l�ny v�llat vont.

- R�d se mosolygott – tette hozz� Dan.

- Mi�rt kellett volna? – csattant fel a l�ny. – El�g baj neki, hogy olyan vagyok, amilyen.

- Na v�rjunk csak! – v�gott k�zbe Dan. – �gy �rted… hogy nem szeret t�ged?

A l�ny megr�zta a fej�t. – Tal�n szeret. Anya azt mondja, igen… de ha szeret is, nagyon j�l titkolja.

- De… mi�rt?

- Azt hiszem az�rt, mert mindig fi�t szeretett volna, de any�m csak l�nyt tudott adni neki… �s a l�nya annyira k�l�nb�zik tõle, mint a f�ld az �gtõl.

- �… sz�val azt szeretn�, ha szõke g�nd�r f�rtjeid lenn�nek, �s mindig r�zsasz�nben j�rn�l? – k�rdezte Norbert.

- Nos… �gy valahogy – b�lintott Gilda. – De nem csak ez a baj… hanem ink�bb az, hogy az egyiptomi õseimre hasonl�tok, akik harcosok voltak. Kem�ny harcosok.

- Sz�val ez�rt szeretsz m�sokat ronggy� verni – vigyorgott Daniel.

- Ja, gondolom. – Vigyorgott vissza a l�ny. – Ok�, most megy�nk valahova, vagy itt �lldog�lunk �s az �n l�zad� v�remen �s a szõke loknijaim hi�ny�n elm�lked�nk?

Dan b�lintott, mert esz�be jutott, hogy a M�zesfal�sba indultak. Elõh�zta a t�rk�pet a tal�rj�b�l, �s megdermedt a r�m�lettõl. Volt ott egy pont nagyon k�zel �s k�zeledett, m�ghozz� nagyon is gyorsan.

- Piton! – suttogta, bal fel� mutatva.

- Gyer�nk! – Norbert kinyitotta a legk�zelebbi ajt�t, �s bel�kte Dant �s Gild�t, majd becsukta az ajt�t maguk m�g�tt.

A ’Perselus Piton’ felirat� pont els�t�lt a folyos�n, nem is sejtve, hogy a h�rom tekergõ ilyen k�zel van.

- Hûha! – Dan megk�nnyebb�lten t�r�lte meg a homlok�t. – Ez meleg helyzet volt. Ha megk�rdezte volna, mit keres�nk itt, ahelyett, hogy h�zi feladatot �rn�nk a klubhelyis�gben…

- Harry? – sz�lalt meg egy hang m�g�tt�k.

A gyerekek megfordultak �s egy mogorva tizen�ves l�ny szellem�t l�tt�k lebegni a csap f�l�tt. Nyilv�n egy mosd�ba szaladtak be.

- �, te nem õ vagy. – H�zta el a sz�j�t a k�s�rtet. – De borzaszt�an hasonl�tasz r�.

- A fia vagyok, az�rt – felelte Daniel. – �s te ki vagy?

- �, h�t persze, hogy nem ismersz! – ki�ltotta a l�ny. – Hallottam Fejn�lk�li Nicktõl, hogy egybõl megismerted, amikor tal�lkozt�l vele, a sz�leid biztosan mes�ltek r�la! De r�lam persze nem besz�ltek! – nyafogott a szelleml�ny, �s szemei a vastag szem�veg m�g�tt megteltek k�nnyel. – Term�szetesen azt gondolt�k, hogy Hisztis Myrtle nem el�g fontos vagy �rdekes ahhoz, hogy mes�ljenek r�la!

- �hm… - Dannek fogalma se volt mit felelhetne. Nem akarta m�g jobban megs�rteni a k�s�rtetet azzal a vallom�ssal, hogy sosem hallott r�la. – �hm… t�vedsz. Ap�m besz�lt r�lad.

A szellem arca morcosb�l r�gt�n �rdeklõdõre v�ltozott, �l�nk, sõt vid�m lett. – �, igaz�n? �s mit mondott r�lam?

- ���… azt mondta, hogy te volt�l… - Dan tan�cstalan volt. – Te volt�l, aki…

- Aki seg�tett neki megtal�lni a Titkok Kamr�j�t! Aki seg�tett neki a toj�s rejtv�ny�t megfejteni! Aki seg�tett neki a t�ban! – kiab�lta Myrtle m�rgesen. – Aki l�tta a nõv�red fogantat�s�t! Nyilv�nval�, hogy ap�d nem besz�lt r�laaaaam! – Kez�be rejtette arc�t �s zokogott.

- L�ttad… l�ttad a nõv�rem fogantat�s�t? – Vonta f�l szem�ld�k�t Daniel. – Ez igen! Mes�lj r�la!
Myrtle �s Gilda mindketten cs�ny�n n�ztek a fi�ra.

Dan v�llat vont. – J�l van na… �r�l�k, hogy tal�lkoztunk, Myrtle. Vissza is j�hetek, �s akkor majd mes�lhetsz…

- Dan! – sziszegte Gilda. – Nem j�hetsz ide �jb�l… ez egy l�nyv�c�, ha nem vetted volna �szre.

- Nos, mivel nincsenek piszo�rok, nyilv�n az – somolygott Norbert. – Gyer�nk sr�cok, �gy sose �r�nk a M�zesfal�sba.