Idõk�zben Kevin, Viv �s Val Firenze vezet�s�vel egyre m�lyebbre hatolt az erdõbe. Foguk vacogott a hidegtõl, de a kentaur s�rgette õket. – Siess�nk! Nincs sok idõnk!

Tizen�t percnyi fut�s ut�n valami csillog�t l�ttak meg a bokrok s�t�t levelei k�z�tt. Valamit, ami vil�g�tott… feh�r �s arany f�nnyel.

- Ott van! – ki�ltotta Firenze, odaugrott �s f�lretolta egy szederbokor �gait. A tiszt�sra �rkezõ h�rom gyerek el� �let�k legszomor�bb l�tv�nya t�rult: egy var�zslatosan feh�r nõst�ny unikornis fek�dt a f�ld�n egy hatalmas let�rt fa�g alatt. Az �g legal�bb negyven centi �tm�rõjû volt, �s l�that�lag nagyon �sszez�zta szeg�ny �llatot.

Az aranyf�ny forr�sa egy kis egyszarv� csik� volt, amely anyja k�r�l szaladg�lt, idõnk�nt lehajolt �s megb�kte az orr�val.

- ����… - csapta �ssze a kez�t Viviane, l�tv�n a csik� milyen k�ts�gbeesetten pr�b�lja fel�leszteni az anyj�t.

Firenze lehajolt, hogy felemelje a let�rt �gat, de egyed�l nem tudta megmozd�tani. Kevin a m�sik v�g�re szaladt, Viv Kevinnek seg�tett, Val pedig Firenz�nek. N�gyen meg tudt�k mozd�tani az �gat, de m�g mindig t�l nagy �s neh�z volt.

- Tal�n meg tudn�nk… - kezdte Kevin, �s a l�nyok b�lintottak. Mindh�rman az �gra szegezt�k p�lc�jukat. - Vingardium Leviosa!

- J�, hogy ap�im megtan�tottak erre, mert ezt m�g nem vett�k bûb�jtanb�l – mondta Kevin �r�mmel.

Az egyszarv� kanca v�gre kiszabadult, de tov�bbra sem mozdult, csak kinyitotta t�rkizk�k szem�t, �s szeretettel n�zett a csik�j�ra.

- Nem tudn�nk valahogy rendbe hozni? – k�rdezte Valentine. F�jt a sz�ve a gondolatra, hogy ez a gy�ny�rû teremt�s a szem�k elõtt pusztul el.

- Att�l f�lek… - Firenze lehajolt, hogy k�zelebbrõl megn�zze a kanc�t, – att�l f�lek, elt�rt a gerince. Nem vettem �szre, amikor seg�ts�g�rt futottam…

A csik� anyja nyak�hoz f�szkelte az orr�t, mik�zben kicsi aranysz�nû teste remegett. A kanca b�cs�t vett k�lyk�tõl a maga csendes m�dj�n: tekintete agg�d�st �s szeretetet sug�rzott, mielõtt �r�kre lehunyta a szem�t.

A csik� meg�rezhette, hogy anyja meghalt, mert panaszosan felnyer�tett.

- H�t itt vagytok! – t�rte meg egy nyers hang az unikornis hal�la ut�n be�llt csendet. A h�rom Weasley gyerek �sszerezzent, amint megl�tt�k Pitont elõbotladozni a bokrok k�z�l, de m�g jobban meglepõdtek, hogy Dant is vele l�tt�k.

- Mi a fen�t k�pzeltetek, hogy ide j�ttetek??? – harsogta a b�jital tan�r, mire a csik� ijedt�ben a kentaur m�g� b�jt. A professzor rendszerint s�rg�s arca hamusz�nû volt a m�regtõl �s kimer�lts�gtõl, m�g esõ csepegett zs�ros haj�r�l.

- Mi csak… - kezdte Viviane, de �gy �rezte, cserbenhagyja a hangja.

- Csak nekem seg�tettek megmenteni az egyszarv�t – sz�lalt meg Firenze e gyerekek v�delm�ben. – Nem lehet õket hib�ztatni.

- Megmenteni az unikornist? – k�pte g�nyosan Piton, a halott kanc�ra pillantva. – Nem �gy n�z ki, mint ami meg van mentve.

- Mert t�l k�sõn �rt�nk ide! – magyar�zta Kevin.

- Az �g r�zuhant �s elt�rte a gerinc�t! – tette hozz� Valentine, k�nnyeivel k�zdve. Nem sz�m�t, milyen vag�ny gyerekek, �s mekkora bajkeverõk voltak az ikrek, m�gsem maradtak k�z�mb�sek, ann�l sokkal jobban megrend�tett�k õket a t�rt�ntek.

- Amint l�tom a csik� el�rvult – jelentette ki Piton. – Gondoskod�s n�lk�l elpusztul. Malfoy, fogd a csik�t. Aberforth Dumbledore gondjaira b�zzuk.

Norbert b�lintott �s felvette az anyja ut�n nyer�tõ kis teremt�st.

- �s most gyer�nk! – ki�ltott r� a professzor a Weasley gyerekekre. – Kifel� az erdõbõl, siessetek!
- Viszl�t! – az ikrek szomor�an intettek Firenz�nek, �s k�vett�k Pitont.

�ton a kast�ly fel� Daniel egyre azon tûnõd�tt, hogy egy olyan embert, mint Piton mi visz r� arra, hogy gondoskodni akarjon egy unikornis csik�r�l. Csak nem azt jelenti, hogy m�gis van sz�ve?

Amint a hat agyon�zott ember bel�pett a kast�lyba, megpillantott�k Bert Bradleyt, a gondnokot, �s Gilda Lockhartot.

- Piton professzor! – ki�ltotta Bert. – Hiszen �n bõrig �zott! �s a gyerekek is!

- �s? – morgott r� Perselus.

- Meg kell k�rnem, hogy bocs�sson magukra sz�r�t� bûb�jt, mielõtt beljebb j�nnek, k�l�nben eg�sz �jjel a sarat kell takar�tanom, amit behordanak.

- Nagyszerû – s�gta Norbert Dan f�l�be. – Õ se k�l�nb Fricsn�l.

Meglepet�s�kre Perselus nem tiltakozott. Mag�ra, majd a gyerekekre mutatott p�lc�j�val, �s egy szempillant�st alatt megsz�r�tott mindenkit.

- K�sz�n�m sz�pen, professzor – mondta Bert. – Gy�ny�rûs�g a tiszta folyos�kat l�tni. Lockhart kisasszonnyal �ppen a tiszt�t� technik�kr�l besz�lgett�nk, amelyeket az �desapja alkalmaz a sz�ps�g szalonjaiban…

- Mr. Bradley! – Piton egy int�ssel elhallgattatta a gondnokot – Nem �rek r� padl�sik�l�sr�l sz�l� elõad�sokat hallgatni. Komoly megbesz�lnival�m van ezekkel a tanul�kkal. – Fordult az �t gyerekhez. – Gyertek ut�nam.

Hamarosan bel�ptek Piton pincebeli dolgoz�szob�j�ba. Dan m�r hallott az apj�t�l errõl a szob�r�l, �s sz�m�ra is �ppoly h�tborzongat�nak tûnt, mint ahogy Harry le�rta: ronda d�gl�tt �llatok lebegtek b�d�s folyad�kkal teli �vegekben.

- �s most… - morogta Perselus – Eml�keztetni akarlak benneteket, hogy semmi, ism�tlem semmi nem lehet ments�g arra, hogy egy tanul� bel�pjen a Tiltott Rengetegbe! M�g ha j� sz�nd�k vezetett is… - Olyan �that� pillant�st vetett a h�rom Weasley gyerekre, amitõl az az �rz�s�k t�madt, hogy belel�t a lelk�kbe. - Ez�rt sz�z pontot vonok le tõletek.

- SZ�ZAT??? – h�rd�lt f�l Kevin. A Griffend�lnek siker�lt 35 pontot el�rnie az elsõ k�t iskolai napon, de Kevin 10 m�nusz pontj�nak k�sz�nhetõen, melyet az�rt vontak le tõle, mert meg�t�tte Lancelotot az �vnyit� lakom�n, a h�znak most 25 pontja volt. Ha most 100 pontot vesz�tenek a Griffend�lnek m�nusz 75 pontja lesz. Nem valami r�zs�s kil�t�sok.

- 100 pontot… fejenk�nt – felelte Piton.

L�tv�n a Weasley gyerekek arc�t, Daniel akaratlanul is gyûl�letet �rzett Piton ir�nt. Kor�bbi felt�telez�se, hogy a b�jitaltan�rnak tal�n van sz�ve, c�folatot nyert. Pitonnak hat�rozottan nincs sz�ve.

- MICSODA? – kiab�lt�k az ikrek, hallv�n az “�t�letet”.

- J�l hallott�tok. – Vont v�llat Perselus. – Legyetek h�l�sak, hogy nem adok mell� b�ntetõmunk�t is.

Most a k�t mardek�ros fi�hoz fordult. Daniel igyekezett nem r�m�ltnek l�tszani, de hallv�n, mit tett Piton az unokatestv�reivel �s a Griffend�llel, el se merte k�pzelni, mif�le borzalmas v�gzet v�r r� a t�rk�p ellop�s��rt.

- Ami t�ged illet Potter… tudom, hogy elloptad a t�rk�pet, �s le kellene vonnom sz�z pontot �rte… de ez alkalommal kegyes leszek. Egy h�nap b�ntet�s Mr. Bradley-vel… seg�tesz neki a kast�lyt takar�tani, a t�rk�pet pedig elveszem �s elz�rom a szob�mban. Nem tan�csolom, hogy megpr�b�ld �jra ellopni. Malfoy…

- Devilsmoor, uram – jav�totta ki Norbert.

- Akkor Devilsmoor. – B�lintott Piton. – �rtes�tem Aberforth Dumbledore-t, hogy j�jj�n el a csik��rt. V�rd meg itt a dolgoz�szob�m elõtt. �s most… gyer�nk lefek�dni!

Amint az �t gyerek kil�pett Piton szob�j�b�l, Dan meglepetten l�tta, hogy Gilda Lockhart �sszefont karral a faln�l �ll. Nyilv�n k�v�ncsi volt, milyen fejmos�st kap Dan �s Norbert Pitont�l, ez�rt k�vette õket a pinc�be.

Mielõtt Dan azt mondhatta volna, “Jobban teszed, ha nem kezdesz k�r�rvendezni”, Kevin �kle tal�lkozott az orr�val. Egybõl v�rezni kezdett. – Mi van…?

- Te idi�ta! – kiab�lta Kevin. – Mi�rt kellet Pitonhoz rohanni �s bek�pni minket, mi?

- Mi csak seg�teni akartunk…

- Seg�teni? – vis�totta Viviane. – �, nagyon sokat seg�tett�l! Neked k�sz�nhetõen a Griffend�lnek m�nusz 275 pontja van! Rekord!

- Csak nem akartam, hogy az �ri�sp�kok megegyenek! – v�gott vissza Daniel – L�ttam a t�rk�pen, hogy bementek az erdõbe �s att�l f�ltem, nem j�tt�k ki �lve! Piton volt az elsõ tan�r, akit tal�ltunk, hogy seg�tsen!

- ��, milyen h�l�sak vagyunk! – csattant f�l Valentine. – L�tt�l minket a t�rk�pen… �s most Piton elkobozta! H�rom napig sem tudtad megtartani!

- Musz�j volt sz�lni a t�rk�prõl, an�lk�l nem tal�ltunk volna meg titeket!

- B�rcsak ne tal�ltatok volna meg! – harsogta Kevin. – B�r megevett volna titeket egy v�rfarkas! Te… te… nem vagy t�bb� a bar�tom!

- Figyelj, te seggfej… - kezdte Dan, de Norbert k�zbev�gott.

- Nem veszitek �szre, hogy bajotok eshetett volna az erdõben? Nem �rtitek, hogy Dan csak a biztons�gotok�rt agg�dott?

- �, Mr. Malfoy leereszkedett hozz�nk! – horkantott Kevin g�nyosan. – Nem �rdekel, mit mondasz, te szem�tl�da, de egy biztos: te �s Daniel t�nyleg j�l �sszeilletek! Mindketten �rul�k vagytok, �s Piton talp�t nyalj�tok! Mindketten rohadt mardek�rosok vagytok!

A k�vetkezõ pillanatban Daniel odaugrott, hogy beh�zzon egyet Kevinnek cser�be a v�rzõ orr��rt. Amikor Norbert megpr�b�lta visszah�zni Dant, kapott egyet az �ll�ra az egyik ikertõl, aki l�that�an azt hitte, be akar kapcsol�dni a vereked�sbe.

Mielõtt az �t gyerek ronggy� verhette volna egym�st, Gilda Lockhart beavatkozott. N�h�ny j�l ir�nyzott jobb- �s balegyenessel sz�tv�lasztotta a verekedõket.

- Megfizetsz az �rul�sod�rt, Potter! – morogta Kevin, amint elvonult a gyilkos tekintetû ikrekkel, s�r�lt csukl�j�t dajk�lva �s f�j� ujjperceit massz�rozva.

- Ezt nem hiszem el… Potternek sz�l�tott! – suttogta Daniel, nem volt el�g erõs, hogy hangosabban besz�ljen. – Elvesztettem. Elvesztettem õket.

Norbert �tkarolta bar�tja v�ll�t – Nem tehetsz r�la. Nem �rdemlik meg a bar�ts�godat. Ha a pontok �s az a h�lye t�rk�p fontosabbak nekik, mint a te szereteted �s t�rõd�sed, akkor egy�ltal�n nem �rdemelnek meg.

- K�sz. – Dan megpr�b�lkozott egy halv�ny mosollyal. A kis egyszarv�ra n�zett, melyet Norbert letett, mielõtt verekedni kezdtek. Gilda az �llatka mellett t�rdelt �s gyeng�den simogatta.

- H�t nem �des kis sr�c? – motyogta Dan.

- Kisl�ny. – mondta Gilda. – Nõst�ny.

- Nõst�ny? – tûnõd�tt az ifj� Potter. – Akkor asszem, tudok neki egy nevet.

A m�sik kettõ k�rdõen n�zett r�.

- A nõv�remnek, Lilynek kiskor�ban volt egy pl�ss egyszarv�ja. Most a legkisebb h�gom�, Le��. Angyal a neve.