|
7a.- Angyal
AgiVega 2006.01.17. 13:09
Htfõ reggel az elsõs griffendlesek s mardekrosok elsõ rja mgiatrtnet volt Binns professzorral. Mivel a ksrtet s tantsi mdszere cseppet sem vltozott az eltelt vtizedek alatt, tovbbra is ez volt az elkpzelhetõ legunalmasabb ra. Lvn htfõ reggel (melyet minden dik szrnyen utlt), kimondottan szerencssek voltak, hogy elsõ rjuk mgiatrtnet volt: htfõ reggel mindenki rosszkedvû s lmos, de Binns rjn alhattak egy jt, hogy kipihenjk a htvge fradalmait.
Csak egyvalaki volt bren az osztlyban, Lancelot Weasley, aki buzgn jegyzetelte a professzor szavait.
Amikor Binns pp a hrhedt mregkeverõ varzsl testvrpr, a vrfertõzs bûnben lõ Cesare s Lucretia Borgia szrnyû tetteit kezdte ecsetelni, Kevin feje az asztalra bukott, s horkolni kezdett. Az ikrek varzsl sakkot jtszottak az asztal alatt (ppolyan jl sakkoztak, mit apjuk, Ron), s nem figyeltek Binnsre, aki idõkzben befejezte a Borgikrl szl elõadst s j tmba kezdett a boszorknyldzsrõl.
- Szval, mit mondott tegnap az apd? – krdezte Norbert a szunykl Danieltõl, aki erre kinyitotta a szemt s stott egyet.
- Nos… hm, mondott pr jsgot…
- Mit? – erõskdtt a bartja.
- Anya gy dnttt, megveszi a Mzesfalst. Tudod, ppen elad.
Norbert szeme elkerekedett. – Hûha! A mamd lesz a legjobb bolt Roxmortsban!
Nyilvn tl hangosan nyilvntotta ki lelkesedst, mivel Binns professzor lesjt pillantst vetett r, s tovbb beszlt Malleus Maleficarumrl, arrl a knyvrõl, melyet az a kt dominiknus szerzetes rt, akik lelkesen meggettek minden boszorkny-gyans asszonyt.
- Apa mg valami mst is mondott – sgta Daniel a bartjnak, aki llt csukott mgiatrtnet knyvn nyugtatva lustn srknyokat rajzolt a padra.
- Mit? – krdezte Norbert, s mg nhny lngot rajzolt oda, jelezve, hogy a srkny pp tzet okd.
- Anya megint llapotos.
- Mi?
- ton van a hetedik Potter bbi – felelte Daniel.
- Hetedik? A szleid nem… tlbuzgk egy kicsit?
- Na igen, de a nagyszleimnek, Weasleyknek, is ht gyerekk volt. Anya s apa csak az õ pldjukat kveti.
- Ht nem vesztegetik az idejket – vigyorgott Norbert.
- Aha… de n nem bnom, hogy lesz mg egy testvrem.
Az ifj Malfoy szeme felvillant. – J neked. n azt kvnom, br ne Draco lenne a btym. Tlsgosan idegestõ. gy pardzik, mintha v lenne az egsz vilgegyetem, csak azrt, mert van az a nyavalys bankja!
Amikor Binns professzor Vadc Vendelin rdemeit kezdte ecsetelni az osztlynak, Iago Rosier oldalba bkte Danielt.
- H, Potter! Ez a tied! – tadott Dannek egy kis pergamen darabot.
Dan kinyitotta, s elolvasta az ismerõs kzrst:
Menjnk ma dlutn! Tallkozzunk fl hatkor a flszemû banya szobrnl.
- Mi ez? – krdezte Norbert .
- Kevin, Viv s Val a Mzesfalsba akar menni ma. A trkp segtsgvel.
- Mirt mennnek a Mzesfalsba? Zrva van, nem?
- Igen… - blintott Dan. – De taln tallunk egy kevs htrahagyott rut a pincben… s mg ha semmit sem tallunk, akkor is meglesz az elsõ tekergõ-kalandunk.
Ltvn Daniel lelkesedst, Norbert nagyot shajtott. – Az unokatestvreid persze nem akarjk, hogy n is veletek menjek, ugye? Megrtem…
Daniel nem tudta, mit feleljen. Kevin s az ikrek termszetesen nem rajongtak volna az tletrt, hogy egy Malfoyt is bevegyenek tekergõnek… msrszt, Dan nem akarta megsrteni j bartjt.
- Ebdnl beszlek velk – mondta eltklten. – Rbeszlem õket, hogy eljhess.
Norbert legyintett. – Kr a fradtsgrt, nem fogjk engedni. Nem szmt, tnyleg…
Az ifj Potter azonban mr elhatrozta magt: felttlenl beszl az unokatestvreivel. Norbertnek nem is kell tudnia rla, s ha nem sikerl meggyõznie a Weasleyket, Norbert nem lesz olyan szomor a visszautasts miatt.
Amint Binns professzor bejelentette, hogy a kvetkezõ rn a kobold lzadsokrl lesz sz (valsznûleg a hetedik v vgig), Dan vlaszzenetet kldtt Kevinnek:
Tallkozzunk az veghzaknl ebd elõtt. Meg kell beszlnnk valamit.
A mardekrosok kvetkezõ rja gygynvnytan volt a hugrabugosokkal. Bimba professzor azzal kezdte elsõ rjukat, hogy megismertette õket kedvenc ugrl kk paradicsomaival, amelyek a tanrnõ szerint gygytjk a depresszit.
Az ra kzepn a kiss ttovnak tûnõ Aberforth Dumbledore jelent meg.
- hm… Bimba professzor… - kszrlte meg a torkt. – Elkrhetnm egy pillanatra… Julie Dumbledore-t?
Hirtelen minden fej a kis szõke hugrabugos lny fel fordult, aki az veghz legtvolabbi sarkban lt s igyekezett olyan kevs feltûnst kelteni, amennyire az emberileg lehetsges volt.
- Dumbledore kisasszony, elmehet Dumbledore professzorral – jelentette ki Bimba.
A szõke kislny felre ltszott zsugorodni. Aberforth btortan rmosolygott, s ettõl gy nzett ki, mint egy jsgos Tlap. – Gyere kis drgm, ne flj.
Julie felllt s kvette az regembert kifel az pletbõl.
Hangos moraj futott vgig az veghzon, a dikok kezdtk megvitatni az esemnyt.
- Kvncsi vagyok, milyen rokonsgban vannak a Dumbledore testvrek ezzel a lnnyal – mondta Dan, mikzben a kk paradicsom leveleit metszegette.
- Nem tudom – vont vllat Norbert. – Taln az unokja, vagy ddunokja valamelyiknek.
- Aberforth Dumbledore leszrmazottja, az biztos – szlt oda nekik Gilda Lockhart a szomszd asztaltl.
- Mitõl vagy ilyen biztos benne? – vonta fl szemldkt Norbert. – Az igazgat leszrmazottja is lehet.
- Nyilvnval nem? – felelte Gilda. – Albus Dumbledore sosem volt hzas, arrl tudnnk. Ezrt nem lehet az õ leszrmazottja a gyerek.
- Mirt ne? Vannak trvnytelen gyerekek is, nem? – krdezte Dan.
- Egyltaln nem – mondta a lny. – A trvnytelen gyerekek nem viselik az apjuk nevt, az anyjuk csaldi nevt kapjk… hacsak az apjuk rkbe nem fogadja õket.
- Akkor… - Dan erõsen gondolkodott valamilyen megoldson, hogy bebizonytsa ennek a bosszant lnynak, hogy nincs igaza. – Albusnak s Aberforth-nak lehetett egy nõvre, akinek trvnytelen gyereke szletett: ez a Juile… s akkor Julie a mamja csaldi nevt kapta.
- Ahogy tetszik, Potter – Gilda vetett r egy buta-s-bosszant-vagy-taln-mgis-meg-kellett-volna-vernem-tged pillantst s elfordult. Daniel ugyanazt rezte Gildval kapcsolatban: hogy buta s bosszant. s mg veszlyes is.
- Vgre! – shajtotta Norbert – Az õrletbe kerget ez a csaj.
- Engem is – rtett egyet Daniel, s kzelebb hajolva Norberthez odasgta: - s frszt kapok tõle! Egy lnnyal, aki gy tud verekedni, nem szabad kukoriczni.
- n nem flek felbosszantani – felelte bartja. – Klnben is, csak a figyelmnket akarja felkelteni.
- Lehet – vont vllat az ifj Potter, gondolatban sszehasonltva Gildt Liu Changgal. Ha Gilda Lockhartra (s az õ balhorgra) jutott eszbe, megborzongott, de ha Liura gondolt, tetõtõl talpig melegsget rzett. El is hatrozta, hogy ha brmikor fzna, csak Liura gondol majd.
Miutn abbahagyta az brndozst a csinos hollhtas kislnyrl, figyelmt jra az odakint beszlgetõ Aberforth-ra s Julie-ra fordtotta. Ltta, hogy az reg varzsl megleli a kislnyt, aztn elmegy. Julie flnk mosollyal trt vissza az veghzba, de lthatan jobb hangulatban volt, mint Aberforth rkezse elõtt.
- Te nem vagy magadnl! – kiltott Kevin Weasley kedvenc unokatestvrre. – Nem vehetjk be a tekergõk csapatba!
- De mirt nem? Csak azrt, mert Malfoynak hvjk? Arrl igazn nem tehet! Nem tehet rla, hogy az apja hallfal volt, s a btyja egy tetû! – Dan gy rezte, meg kell vdenie j bartjt s be kell bizonytania, hogy nem minden Malfoy gonosz. Norbert rg elment a kastlyba ebdelni, de Daniel elhatrozta, hogy meggyõzi Kevint Norbert j szndkai felõl.
- , trj mr szre, haver! – szlt Kevin. – Az igaz, hogy nem vlaszthatod meg, hogy milyen csaldba szletsz, de ha a Malfoy csaldban szletsz, az azt jelenti, hogy ngy ves korodra el vagy rontva. Ez a Norbert is biztosan olyan… alattomos kgy, n mondom neked. Elg rendesnek tûnt a vonaton, de lefogadom, hogy csak megjtszotta magt.
- , mr rtem! – csattant fl Dan. – Azt gondoltad, nem olyan rossz, mg nem bartkozott velem! Fltkeny vagy, ez a te bajod!
- Fltkeny???
- Igen, fltkeny, mert tbb idõt tltk vele, mint veled! Tudod, hogy nem lennk a bartja, ha nem a Mardekrba osztanak be! Nem tehetek rla, vilgos? Nem krtem, hogy mardekros legyek, nem akartam, hogy Norbert a bartom legyen, de a sorsnak ms tervei voltak! A vgzet akarata volt, hogy ne a Griffendlbe kerljek, hogy egy Malfoy legyen a bartom, s hogy rjjjek, az elõtlet marhasg!
- Marhasg? Nem, nem az! Mindig van valami alapja! – vgott vissza Kevin.
- Az elõtlet megmrgezi a szved! – Dan hitetlenkedve rzta a fejt – Ha ennyire tele vagy elõtletekkel, taln engem is el kne tlned… vgl is mardekros vagyok… tudod, olyan rosszfi.
Kevin forgatta a szemt. – Ugyan mr Dan, ne kezdj filozoflni elõtletrõl s fltkenysgrõl… Veled szemben sosem lennk elõtletes, de Malfoy… õ ms tszta. Õ… Malfoy, ez van, s ez elg ahhoz, hogy ne bzzak benne. – Ltvn Daniel arckifejezst, felshajtott. – Jl van, jl van, adjunk neki egy eslyt. Velnk jhet a Mzesfalsba, de rajta tartom a szemem. Csak a kedvedrt teszem, vsd az eszedbe. Ha kiderl, hogy rul s kikotyogja a trkp titkt, eskszm, megfojtom.
- ll az alku – blintott Dan, s elindult a kastlyba ebdelni, utna pedig leckt rni a kvetkezõ bjitaltan rra. Norbert azt is meggrte, hogy segt neki gyakorolni a szikra-elõvarzsol bûbjt (Dan mg mindig nem tudta tkletesen, de Norbert megtanulta a tûzolt bûbjt a htvgn, hogyha Dan lngra lobbantana valamit, el tudja oltani.)
Mg dlutn Dan s Norbert bûbjokat gyakorolt, a griffendleseknek gygynvnytan rjuk volt a hollhtasokkal. Kevin beszlt Viviane-nak s Valentine-nak Dannel folytatott vitjrl, s az ikrek fel voltak hborodva.
- Dan nem tudja, mit csinl! – fstlgtt Viv s vletlenl letrte az ugrl kk paradicsom egy gt. A paradicsom dhs hangokat hallatott (paradicsomnyelven szitkozdott, gy a dikok egy szt sem rtettek belõle) s (kis kk klkbe szortott) leveleit rzta a lny fel.
- Persze, hogy nem tudja! – mondta Kevin. – De nem tudtam meggyõzni. Flek, hogy elvesztjk a bartsgt, ha nem hagyjuk Malfoyt velnk jnni. De azt is megmondom, hogyha ez a Norbert brmi bajt okoz neknk, gy visszavgunk neki, hogy komolyan megkeserli.
Idõkzben az g kezdett beborulni, s a nap vastag szrke felhõk mg rejtõztt.
Amikor Bimba professzor a kk paradicsomok mgikus tulajdonsgait kezdte sorolni, eleredt az esõ.
A kellemes nyrias idõt hideg szl kergette el, s nagy cseppekben hullott az esõ a roxforti birtokra. Idõnknt villmok szntottk az eget, pillanatokra megvilgtottk a parkot, nyomukban hangos mennydrgs hallatszott. gy hangzott, mintha az r tekzne az angyalokkal a mennyorszgban.
Dlutn fl tkor olyan stt volt, mintha jfl lenne. A viharos szl vadul tpte a Tiltott Rengeteg finak koronjt.
Amikor az rnak vge volt s a dikok kilptek az veghzbl. Igyekeztek minl jobban beburkolzni a talrjukba, s futva siettek a kastly biztonsgba. Legtbben mr el is tûntek az esõ sûrû fggnye mgtt, amikor a Weasley gyerekek mg a szabad g alatt botorkltak. Lancelot lasstotta le õket, mivel a fi vletlenl gumilb rontst szrt magra a reggeli stt varzslatok kivdse rn. gyetlensgnek hla, csak sntiklni tudott. Az ikrek s Kevin rg a kastlyban lehettek volna, ha nem rzik felelõsnek magukat unokatestvrk irnt. gy ht kt oldalrl tmogattk, hogy gyorsabb sntiklsra brjk a viharban.
Mr bõrig ztak, s mindennek elmondtk Lancelotot, aki elg hls volt a segtsgkrt ahhoz, hogy visszatartsa magt, s ne tlja le õket valahnyszor valamelyikk egy klnsen cifrt kromkodott.
Br lassan, de kzeledtek az plethez. Majdnem flton jrtak, amikor egy kentaur rohant ki az erdõbõl vadul integetve, s odakiablt valamit, amit nem lehetett hallani a mennydrgs robajtl.
A ngy Weasley gyerek megllt, amint a szõke kentaur lihegve odarohant hozzjuk. Mr j ideje futhatott, mert teljesen kimerltnek ltszott.
- Hla a csillagoknak, hogy tallok idekint valakit! – kiltotta, tlordtva a mennydrgst. – Segtenetek kell!
- Segteni? Miben? – ordtott vissza Kevin.
- Egy villmsjtotta fa rzuhant egy egyszarvra! Prbltam megmenteni, de egyedl nem tudtam! A tbbi kentaur elrejtõztt a vihar elõl, s nem tallok senkit!
- Elszaladok az iskolba s megkrek egy tanrt, hogy segtsen! – kiltotta Viviane.
- Lehet, hogy tl ksõ lesz szerencstlen teremtsnek! Rgtn tennnk kell valamit! – harsogta a kentaur.
- Rendben! – egyezett bele Valentine. – Jvnk segteni!
- De… ez a Tiltott Rengeteg! – ellenkezett falfehrre vlva Lancelot. – Nem szabad oda mennnk!
- Neked nem kell jnnd, ne izgulj! – kiablta Kevin. – Tl lass vagy. Viv, Val s n megynk!
Lancelot arca megrndult. – Ti… itt akartok hagyni? Egyedl???
- El se hiszem, hogy az unokatestvreid megengedtk, hogy veletek menjek! – mondta vidman Norbert, amint õ s Daniel felmentek az emeletre, hogy tallkozzanak a tbbi tekergõvel a Flszemû boszorka szobrnl. Amint balra fordultak a sarkon, a dhs McGalagony professzor hangjt hallottk a tanribl:
- Egyszerûen nem rtem, Albus! A frjemnek mr volt elõttem egy felesge, de elvlt, ez vilgos… az asszony az llamokba kltztt, ez is rendben van. Ott nevelte fl a gyermekket… megrtem. De mirt nem mondtad el Aberforth-nek, hogy apa lett? s ha mr ilyen sokig õrizted a titkot, mirt nem tartottad titokban rkre?
- Ugyan, ugyan, kedves Minerva… - felelte az igazgat csillapt hangon. – Mirt van az az rzsem, hogy nem rlsz a kis Julie jelenltnek?
- Nem arrl van sz, hogy nem rlk neki, Albus, de ez az egsz nagyon vratlanul rt… nem is tudom… csak meglepõdtem, amikor Julie nevt kellett felolvasnom a beosztsnl, mivel nem emlkeztem, hogy egy Dumbledore nevû gyereknek kldtem volna levelet… aztn teljesen elkpedtem, amikor kiderlt, hogy a frjem unokja! ssze vagyok zavarodva, Albus. Hogyan kellene viselkednem? Mrges vagyok Aberforth-re, mert nem beszlt a rgi hzassgrl, mrges vagyok rd, mert nem szltl a frjem leszrmazottairl… s magamra is dhs vagyok…
- Magadra is? Mirt, Minerva? – Albus hangja meglepettnek tûnt.
- Mert… - a tanrnõ hangja elcsuklott, - mert valahnyszor rnzek… Julie-ra… fltkeny vagyok.
- Fltkeny?
- Igen. Fltkeny, mert nekem nincs sajt unokm, s fltkeny vagyok, mert versenyeznem kell!
- Versenyezni? Mirt?
- Aberforth szeretetrt… - vlaszolta McGalagony nagyon halkan, majdnem suttogva, de a kint hallgatz kt bart mgis meghallotta.
- Minerva, Minerva… Azt gondoltam, sokkal sszerûbben gondolkodsz ennl – korholta szelden az igazgat. – Az n bolond csm szeret tged, s biztosra veszem, hogy nem fog kevsb szeretni attl, hogy a kislnyt is szereti.
- Tudom, Albus, tudom, mgis… flek.
- Ne fljen, Minerva.
- Albus…
- Igen?
- A te tleted volt, a Roxfortba hozni a kislnyt… ugye?
- Nincs rtelme tagadni… az n tletem volt.
- De ht… mirt?
Albus nem felelt mindjrt, nyilvn a vlaszt fontolgatta. – Figyeltem az csmet, mita elvett tged, s el kell, hogy ismerjem, te megvltoztattad õt. Nem nagyon, de ktsgtelenl vltoztattl rajta. gy tûnik, felnõtt… legalbb egy kicsit. Azt gondoltam, elgg felnõtt ahhoz, hogy csaldja legyen, kisgyereke legyen… azt is be kell ismernem, hogy egy kis bossz is volt a dologban… igen, Minerva… mindig vissza akartam vgni az n kedves csmnek azrt a kecsks trfrt, s gy gondoltam, legalbb jkora megrzkdtats lesz neki, ha idehozom Julie-t.
- n… n nem gondoltam Albus, hogy te ilyen is tudsz lenni… gy rtem bosszll... – mondta McGalagony rnyalatnyit vdl hangon.
- Tudom… s egy kicsit szgyellem is magam – felelte Dumbledore. – Azt hiszem, elnzst kell krnem… tõled. Remlem, nem tettem tnkre a hzassgod Julie Roxfortba hozsval. Csak azt akartam, hogy Aberforth megdbbenjen… s azt is akartam, hogy vgre megismerje a ddunokjt. Alapvetõen j szndk vezetett… egy kis csnytevssel a httrben.
- Ejnye, ejnye, Albus… nha annyira hasonltasz Aberforth-re! – ciccegett Minerva, de hangja mr nem volt dhs, inkbb megknnyebbltnek hangzott.
Daniel s Norbert mg tovbb hallgatdzott volna, ha Gilderoy Lockhart nem fordult be a sarkon, lila talrban s szles vigyorral.
A fik, hallvn a lpseket, eltvolodtak a tanri ajtajtl, s gy tettek, mintha csak arra stlnnak.
- Szervusztok, fik – dvzlte õket Gilderoy.
- J napot, tanr r – mondta Dan s bartja krusban, majd folytattk tjukat a Flszemû boszorka szobra fel.
- Teht akkor igaz. Az a Julie Aberforth ddunokja, nem az igazgat – szlalt meg Dan.
- Ja… de ne mondd meg Lockhart lnynak, hogy igaza volt… pont olyan bekpzelt, mint az apja, s ha bevalljuk neki, hogy igaza volt, mg nelgltebb lesz.
- Nem is tudom… igaz, hogy bosszant a csaj, de nem hiszem, hogy bekpzelt. Ha olyan lenne, mint az apja, akkor hossz gndrtett haja lenne, varzslattal meghosszabbtott szempilli, rzsozn a szjt, s lakkozn a krmeit. De semmi ilyet nem csinl… - mondta Dan kiss bizonytalanul. – Inkbb olyan, mint egy fi. Egyltaln nem lockhart-szerû.
- Lefogadom, hogy a j reg Lockhart papa egyltaln nem rl a harcias kislnynak – jegyezte meg Norbert, amikor odartek a szoborhoz. – Nos, majdnem fl hat van, a tbbiek ksnek.
Dan az rjra nzett. – Ja. Gygynvnytan rjuk volt negyed hatig. Biztosan bõrig ztak a viharban… valsznûleg pp most melegednek t s vesznek fel szraz ruht.
- Nzzk meg a trkpen, s megltjuk rajta, hol vannak. – javasolta Norbert.
- Ok. – Az ifj Potter krlnzett, hogy biztosan egy tanr sincs-e a kzelben, s bekapcsolta a trkpet. A fik a pergamen fl hajoltak, s lttk, hogy a Weasley gyerekek sehol sincsenek a kastlyban. A pergamen felsõ sarkban azonban ngy pont mozgott, hrom kzlk Weasley felirattal, egy pedig Firenze felirattal. gy nzett ki, az erdõ fel futnak.
- Bemennek a Tiltott Rengetegbe! – lehelte Daniel.
- Bolondok ezek? – kpedt el Norbert, s kikapta a pergament bartja kezbõl. – Te j g, ezek tnyleg arra mennek… Tudod, hogy bajuk eshet ott… az erdõben veszlyes lnyek laknak!
- Tudom. A szleim sokat mesltek rla. Vrfarkasok s ris-pkok vannak ott meg minden… Firenze kentaur, amennyire tudom, de mit akar az unokatestvreimtõl? Mi van, ha bajba kerlnek? Mg meg is halhatnak!
- Szljunk egy tanrnak! – javasolta Norbert.
- Egyetrtek. – Blintott Dan. Taln fel kell fednik a trkks trkp ltezst, hogy megmenthessk az unokatestvreit, de a trkp elvesztse nem lenne olyan szrnyû, mint Kevin s az ikrek elvesztse.
A fik visszafutottak a tanri szobhoz, de nem talltak ott egy lelket sem. Hol az rdgben van Albus s McGalagony, amikor szksgk van rjuk? Norbert jra a trkpre nzett. Az “Albus Dumbledore” s a “Minerva McGalagony” felirat pontok Lockhart dolgozszobjban voltak a kastly tls vgn. Hermione Weasley a bagolyhzban volt, Harry Potter a konyhban (beszlgetett a “Dobby” felirat ponttal)… gy tûnt a fikhoz legkzelebbi tanr Piton, aki a pincben lvõ hlszobjban tartzkodott. A pince is messze volt, de mg mindig hozz voltak a legkzelebb.
- Senki sincs a kzelben, csak Piton.
- Piton? Van fogalmad rla, mit csinlna az unokatestvreimmel? – nygte Dan. – Pont Pitonhoz kell mennnk az sszes tanr kzl?
- Ha nem akarod, hogy az unokatestvreid meghaljanak, akkor igen. Nem vesztegethetjk el az idõt – felelte Norbert, s futni kezdett lefel a lpcsõn.
Kt perccel ksõbb a kt bart valsggal berobbant Piton ajtajn.
- Mi az? A kopogsrl nem hallottatok mg? – mordult rjuk a bjitaltan tanr, s sietve helyre rngatta talrja ujjt. Nyilvn valami kenõccsel kenegette a bal karjt, mert Daniel egy nyitott tgelyt ltott a professzor asztaln.
- Bocsnat tanr r, de a segtsgre van szksgnk! – hebegte Norbert. – Hrom dik most ment be a Tiltott Rengetegbe egy kentaurral! Nem tudjuk, mirt, de taln veszlyben vannak, s…
Be sem fejezhette, mert Piton elsietett mellettk s azt morogta: - Iditk! Az erdõbe menni ebben az idõben! – A kt fihoz fordult, mg felfel futottak. – Honnan tudtok errõl egyltaln? Ebben a felhõszakadsban nem lthatttok a kastly ablakbl!
Igaza is volt: ha az ember kinzett az ablakon, semmit se ltott a kdtõl s az esõtõl.
- Mi… mshonnan tudtuk meg, uram – nyelt nagyot Daniel, tudvn, hogy elveszti becses trkpt, de az unokatestvrei lete fontosabb volt a szmra. Meg kellett mondania Pitonnak.
– Ebbõl.
Perselus csak egy pillantst vetett a trkpre, s rgtn felismerte. – Add ide!
Dan vonakodva adta t a pergament hzvezetõ tanrnak. Piton azonnal Leperex bûbjt szrt a trkpre, mikzben elrtk a bejrati csarnok ajtajt s kirohantak az esõbe.
- Hrom Weasley, amint ltom – morogta Perselus, a trkpet vizsglva. – Csoda, hogy te nem vagy velk, Potter. Nem lennk meglepve, ha ott lennl. De ne aggdj, gy is legalbb akkora bajban vagy, mint õk. Tudom, hogy elloptad a trkpet a bbor szoba szekrnybõl! Sajt kezûleg zrtam be oda vekkel ezelõtt!
Dannek nem volt kedve vlaszolni, csak sietett, hogy lpst tartson Pitonnal. Norbert szr oldalra szortotta a kezt s lihegett, mg Daniel szemvegt sszemaszatoltk az esõcseppek.
- Leperex! – az ifj Malfoy bartja szemvegre szegezte plcjt, mg tfutottak a roxforti birtokon. Nyilvn Pitontl vette az tletet, aki ugyanezt a bûbjt alkalmazta a trkpen.
Dan meg volt lepve, hogy a professzor nem mondta nekik, hogy maradjanak a kastlyban, s ne menjenek vele az erdõbe, pedig szmos lehetõsge lett volna r. Dan valahogy arra szmtott, hogy Piton visszazavarja õket a hlkrletkbe, mielõtt elhagyjk a kastlyt, de nem. Akkor is visszakldhette volna õket, amikor az erdõ szlre rtek, de mg akkor sem tette. gy a kt fi kvette a tanrt a fk kz.
A Tiltott Rengeteg fi s bokrai olyan sûrûn nõttek, hogy majdnem lehetetlen volt kztk elõrehaladni, gy flre kellett hzniuk az gakat. Piton visszaadta a trkpet Dannek, hogy a bozt flretkozsra tudjon koncentrlni, s tjrhat csapst vgjon maguk elõtt. Br nehezen haladtak a sûrû aljnvnyzetben, egy elõnye azrt volt: nem engedte t a hideg szelet. A sûrû lombkorona felfogta az esõt, de mr gyis bõrig ztak.
- Egy kicsit balra, tanr r – szlalt meg Daniel, a trkpen kvetve unokatestvrei mozgst. Szerencse, hogy az erdõ is a roxforti birtokhoz tartozott, msknt nem lett volna rajta a trkpen, s fogalmuk se lett volna, merre keressk az elkborolt Weasleyket.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
