- ��, el se hiszem, hogy m�r h�tv�ge van! – s�hajtott boldogan Daniel. Kiny�jt�zott a t�parti fûben, �s azt figyelte, hogyan kergeti a sz�l a bolyhos kis felhõket az �gen. Az idõ �pp olyan csod�latos volt, mint elõzõ nap, mintha m�g augusztus lenne, nem pedig szeptember.

- Ja, nagyon kir�ly, hogy csak egy napot kellett tanulnunk a h�tv�ge elõtt – b�lintott unokatestv�re, Kevin. – Szeptember elsej�nek mindig cs�t�rt�kre, vagy p�ntekre kellene esnie, �gy r�gt�n a Roxfortba �rkez�s�nk ut�n �lvezhetn�nk a szabadidõt. Jut eszembe, hol van a kis mardek�ros bar�tod, Norbert?

- A k�nyvt�rban – felelte Dan – Azt mondta, ut�nan�z p�r b�jitalnak – tette hozz� fintorogva.

- M�ris k�sz�l Piton �r�j�ra, mi? Nem is lesz �r�nk j�võ p�ntekig! – sz�lt megbotr�nkozva Valentine. – Vigy�zz ezzel a sr�ccal, Dan, m�g Piton-rajong�v� v�ltoztat t�ged!

- Azt hiszem, ez a vesz�ly nem fenyeget – somolygott az ifj� Potter.

- Valahogy… az a sr�c olyan h�tborzongat�! – jegyezte meg Viviane – �gy n�z ki… mint egy v�mp�r!

- V�mp�r? Norbert? – nevetett Daniel. – Jaj, ugyan m�r!

Valentine azonban nem hagyta annyiban. – K�ztudott, hogy a Malfoyok a v�mp�rokt�l sz�rmaznak. Az�rt olyan s�padtak…

- Nem �rdekel Malfoy�k csal�df�ja. – morogta Kevin. – Neked meg Dan… fokhagyma f�z�rt kellene akasztanod a h�l�termed fal�ra �s egy kihegyezett kar�t tartani az �jjeliszekr�nyedben… csak a biztons�g kedv��rt.

Daniel t�relmetlen�l legyintett. – Ugyan m�r, sr�cok, Norbert nem vesz�lyes. Malfoy, az igaz, de kimondottan kedves. Meg�g�rte, hogy seg�t nekem gyakorolni azokat a bûb�jokat, melyek nehezen mennek. Amikor m�sok nevettek rajtam tegnap, õ megv�dett �s bebizony�totta, hogy igaz bar�t, sz�val hagyj�tok b�k�n, j�?

- Rendben – vont v�llat Valentine, mik�zben azt figyelte, ahogy az �ri�spolip lust�n lebeg a v�z felsz�n�n. – De ne mondd, hogy nem figyelmeztett�nk, ha ez a Malfoy k�ly�k h�tba sz�r!

- Nem fog. �rzem – mondta Daniel higgadtan.

- Mi�rt vagy olyan biztos benne?

- Nem tudom… van benne valami, amitõl megb�zom benne… valami, nem is tudom megmagyar�zni. Mintha ezer �ve ismern�m… ez biztos h�ly�n hangzik, de �gy �rzem – r�zta fej�t Dan. Ekkor �szrevette apj�t, aki �ppen �tv�gott a roxforti birtokon, Roxmorts fel� tartva. Harry integetett, a gyerekek pedig visszaintegettek.

- Hov� megy Harry b�csi? – k�rdezte Kevin.

- Haza. Megl�togatja any�t �s a testv�reimet – felelte Dan. - …�s gondolom, elmondja any�nak, hogy a Mardek�rba ker�ltem.

- Mi�rt, m�g nem k�ld�tt neki baglyot?

- Nem hiszem. Ezt jobb, ha szem�lyesen mondja el any�nak – mondta az ifj� Potter �rnyalatnyi szomor�s�ggal a hangj�ban. – Rem�lem, anya nem kap ideg�sszeoml�st… - l�tv�n az egy�tt�rz�st unokatestv�rei arc�n, Dan igyekezett t�m�t v�ltani. – M�g el sem mes�ltem a tegnap �jjeli kalandomat!

- Mif�le kalandot? – k�rdezte izgatottan Kevin. – Csak nem m�szk�lt�l a folyos�kon az �jszaka k�zep�n?

- De, pontosan ezt tettem… - vigyorgott Dan, �s elõh�zott valamit a zseb�bõl. – M�ghozz� ennek a seg�ts�g�vel

Kevin a pergament vizsg�lgatta, amelyet Daniel kig�ngy�lt a f�v�n. – Mi ez?

Daniel megk�sz�r�lte e tork�t �s p�lc�j�val a pergamenre mutatott. – Esk�sz�m, hogy rosszban s�ntik�lok.

Kevin, Viviane �s Valentine szeme elkerekedett, amint a pergamen hirtelen megtelt girbegurba vonalakkal, �s kirajzol�dott belõl�k a roxforti kast�ly �s birtok t�rk�pe. N�gy kis pont volt a t� partj�n, �s egy kicsit nagyobb pont, “�ri�spolip” felirattal a t�ban.

- De kem�ny! A Tekergõk T�rk�pe! – �mult el Kevin.

Mind a n�gyen �sszedugt�k fej�ket a pergamen f�l�tt, hogy jobban l�ss�k a t�rk�pet, �s �szrevett�k, hogy nemcsak n�gy pont van a t�n�l, hanem k�t m�sik pont k�zeledik fel�j�k “Lily Potter” �s “Lancelot Weasley” felirattal.

- Na, m�r csak õk hi�nyoztak! – morogta Kevin, �s Daniel a zseb�be s�llyesztette a t�rk�pet. A Tekergõk T�rk�pe n�gy�k�n k�v�l nem tartozik m�sra. Lily val�sz�nûleg, Lancelot pedig eg�szen biztosan be�ruln� õket, ha megtudn�, mit rejtegetnek.

Lily �s Lancelot lehuppant mell�j�k a fûbe.

- Hello nõv�rk�m – Daniel igyekezett k�z�mb�snek tûnni. – K�l�n�sen csinos vagy ma reggel.

Lily cs�põre tette a kez�t, �s gyanakodva m�regette �ccs�t. – Mi van veled, Daniel?

- Hogyhogy mi van velem? – Dan angyalian �rtatlan k�pet v�gott.

- Nem az a t�pus vagy, aki kora reggel ilyen kedves hozz�m – v�laszolt a nõv�re. – Biztosan van valami takargatnival�d…

- Takargatnival�? – nevetett Kevin. – Igen Lily, Dan azt a f�rtelmes titkot takargatja, hogy… tegnap beleszeretett Piton professzorba.

Lily szemreh�ny�n n�zett Kevinre, �s visszafordult az �ccs�hez. – T�nyleg, milyen volt az elsõ b�jitaltan �r�d?

- Szar – vont v�llat Dan. – Piton pikkel r�m.

- Vigy�zz a sz�dra Daniel – sz�lalt meg Lancelot, de senki sem figyelt r�.

- R�m is pikkel – mondta k�rusban Viviane �s Valentine.

- �s r�m is – tette hozz� Kevin. – De te ismered, Lily, nem? R�d is pikkel, ugye?

Lily elgondolkodott egy pillanatig. – Nem igaz�n. Nem tudom, mi�rt, de… velem sosem volt szem�t. Ellenkezõleg… mintha kicsit kedvesebb lenne hozz�m, mint m�sokhoz… nem tudom, mi�rt.

- Tal�n te meg tudn�d mondani neki, mit kapsz, ha denev�r petef�szek kivonatot adsz fõnixk�nnyh�z �s meghajt�fû oldathoz? – vonta f�l szem�ld�k�t Viviane.

- Mit adok mihez? – nevetett zavartan Lily.

- Nah�t – sz�lt Lancelot. – Lily meg vagyok d�bbenve, azt hittem, te j� vagy b�jitaltanb�l!

- Nem, nem vagyok az – pirult el Lily. – De Chris igen, �s õ seg�t nekem, amikor kell.

- �����, Chris! – Dan a sz�v�hez kapott, egy elbûv�lt l�nyt ut�nozva.

- Emlegetett szam�r megjelenik! – mutatott Kevin a kast�ly felõl k�zeledõ p�rra. Christopher Wood �s Yvette Weasley volt az, k�z a k�zben.

Daniel oldalpillant�st vetett dermedten b�mul� nõv�r�re, aki �gy els�padt, mintha minden v�r kifutott volna az arc�b�l.

- Mennem kell – ugrott fel Lily, �s elker�lve Christophert �s Yvette-t visszasietett a kast�lyba.

- M�g Mr. B�jg�n�r Wood is j� valamire… megszabad�tott minket a nõv�remtõl – vigyorgott Daniel.

- Ja, megszabad�thatna Lance-tõl is – jegyezte meg Kevin.

- Menj a fen�be, Kevin! – Lancelot fel�llt �s elvonult.

- Vigy�zz a sz�dra, Lance! – hangzott fel Dan, Kevin �s az ikrek k�rusa.

Amint Percy fia eltûnt, Daniel �jra elõh�zta a pergament a zseb�bõl.

- Sz�val mondd csak, hogy ker�lt hozz�d ez a kis dr�gas�g? – �rdeklõd�tt Kevin. – Az ap�im v�g n�lk�li dicshimnuszokat zengtek r�la… azt is mondt�k, hogy elkobozt�k Harry b�csit�l.

- �gy is van. – b�lintott Dan. – De tegnap megtal�ltam, �s most haszn�lhatjuk, amikor csak akarjuk.
Viv �s Val pajkosan egym�sra vigyorgott, szinte m�r l�tt�k lelki szem�kkel, mi mindent k�vetnek majd el egy ilyen t�rk�p seg�ts�g�vel.

- Az�rt nagyon �vatosnak kell �m lenn�nk… Harry b�csi �s anya tudja, hogyan mûk�dik – mondta Viviane.

- Ap�m miatt ne izgulj – mosolygott az ifj� Potter – Megengedte, hogy haszn�ljuk.

- Micsoda? – Valentine levegõ�rt kapott. – Harry b�csi tudja, hogy n�lad van a t�rk�p, �s megengedte, hogy megtartsd?

- Ja.

- Az ap�d olyan kir�ly, Dan! – csapta �ssze kez�t Viv. – De asszem a mi ap�nk is megengedn�, hogy haszn�ljuk, ugye? – fordult ikertestv�r�hez, aki r�b�lintott. – Mindenesetre any�nak nem szabad megtudnia.

- Sz�val, sr�cok, mikor haszn�ljuk elõsz�r? – k�rdezte Kevin, aki �gett a v�gyt�l, hogy min�l elõbb elk�vessen valami szab�lyszeg�st. Le sem tagadhatta volna, hogy Fred �s George fia…

- Azt hiszem a k�vetkezõ h�tv�ge �pp j� lenne… - mondta Dan. – Lemehet�nk Roxmortsba �s v�s�rolhatunk a M�zesfal�sban…

- …�s megh�vhatjuk Davie-t is! – tette hozz� Kevin, a fel�j�k s�t�l� m�sod-unokatestv�r�kre, David Dursleyre mutatva.

- Nem mehet�nk a M�zesfal�sba, mert bez�rt �s most elad� – mondta Valentine.

- MICSODA??? – h�rd�lt fel a k�t fi�. – NEM!

- De igen – s�hajtotta Viviane. – Olyan szomor�ak voltunk, amikor bez�rt… �s apa is.

- Teh�t, beavassuk a titkunkba Davie-t? – k�rdezte Viviane, amint az ifjabb Dursley egyre k�zelebb �rt.

- Azt hiszem, ink�bb ne – sz�lt Dan.

- Mi�rt ne? – k�rdezt�k az ikrek. – Nagyszerû tekergõ lenne!

- Azt nem k�tlem, de szereti Lilyt, �s elõbb-ut�bb elkotyogja neki.

- Micsoda? – h�rd�lt f�l Kevin. – Szereti Lilyt?

- Igen – s�hajtotta Daniel, �s �jb�l eldugta a t�rk�pet. – Szeg�ny sr�c. A viszonzatlan szerelem olyan g�z.

- H�, sr�cok! – �lt le a fûbe David. – Mi ez a szomorkod�s, mi?

- Gyere, l�pj be a Rem�nytelen Szerelmesek Klubj�ba, Davie – somolygott Kevin.

- Mirõl besz�lsz? – k�rdezte a Dursley fi�, szõke szem�ld�k�t �sszevonva.

- Te �s Lily… - kezdte Viviane.

- …Dan �s az a holl�h�tas ty�k… - folytatta Kevin.

- Nem ty�k, hanem Liunak h�vj�k! – v�gott vissza Dan.

- Asszem kettõt�knek van k�z�s t�m�tok – sz�lt Kevin f�l�llva. – J�tt�k a konyh�ba, egy kis p�t-reggelit kunyer�lni, l�nyok? Ap�im elmondt�k, hogy lehet bejutni.

Az ikrek felpattantak �s csatlakoztak hozz�.

- K�sõbb besz�l�nk a tudod-mirõl, Dan – mondta Val.

- A mirõl? – pislogott David, puf�k arc�r�l �rdeklõd�s sug�rzott.

- Semmi – r�zt�k fej�ket m�sod-unokatestv�rei. – Mondd csak, Dave, mi�ta szereted a nõv�remet?

- Mi�ta szereted azt a holl�h�tas csajt? – h�r�tott Davie.

A k�t fi� egym�sra somolygott. – Megy�nk vel�k a konyh�ba?

- H�t persze!

Ezzel a t�bbiek ut�n szaladtak.