|
5c.- j tekergk
AgiVega 2006.01.17. 13:04
Dan nem emlkezett, hogy valaha letben ilyen gyorsan futott volna. Õ s Norbert pp elrtk a lpcsõt, amikor Harry befordult a folyosra.
- A francba, nyitva hagytuk az ajtt! – kromkodott Norbert, amint lesiettek a lpcsõn a Mardekr klubhelyisgbe.
- Na s? Apa nem tudja, ki volt ott – vont vllat Dan. – Biztonsgban vagyunk… s ez a kis szpsg is – szortotta maghoz a trkpet, mintha az a vilg legrtkesebb kincse volna.
- Hogyhogy apd nem tallta meg a trkpet, amg abban a szobban lakott?
- Az a szekrnyke az elkobzott varzstrgyakkal biztos csak akkor kerlt a szobba, miutn a szleim elvgeztk az iskolt. Valsznûleg az egsz szobt tbbszr trendeztk. gy rtem, pldul kivittk az gyat…
Norbert blintott, amint odartek a bejratot rejtõ kõfalhoz. – Veneum velox!
A klubhelyisgben egy rva lelket sem talltak, az idõjrs ugyanis tl kellemes volt, s senkinek sem volt kedve bent kuksolni.
A fik ledobtk magukat a zld krpitozott szkekre a pattog tûz el. Mg odakint melegen sttt a nap, a fld alatti helyisgben hûvs volt, ezrt llandan gett a tûz.
Dan letette a pergament a kisasztalra s megnzte, hogy vajon tnyleg csak õ s az ifjabb Malfoy vannak-e a kzelben. Valban egyedl voltak.
- Apa sokat meslt arrl az idõrõl, amikor a trkpet hasznlta – mondta – Azt hiszem, soha nem bocstotta meg annak az alaknak, hogy elvette tõle.
- Ha ez enym lett volna, n sem bocstottam volna meg annak a Kupornak. – rtett egyet Norbert. – Jut eszembe, kik ezek: Holdsp, Nagymancs s… , elfelejtettem…?
Daniel nevetsbe trt ki. – Tapmancs a neve, s egybknt Sirius Blacknek hvjk. Holdsp nem ms, mint a j reg Lupin professzor, ami pedig gast illeti… õ volt a nagyapm.
- James Potter?
- Aha.
- Hûha. s mi van ezzel a Fregfarkkal? Asszem mr hallottam rla valahol.
- Biztosan hallottl rla… hallfal volt, mint az apd. Nem srtsnek szntam, de…
Norbert nevetve legyintett. – Nem srtõdtem meg. Tkletesen tisztban vagyok vele, mi volt az apm. Mint mindenki ms is. Tudod… nha azon tûnõdm, hogy lehet szabadlbon, ahelyett, hogy az Azkabanban lne.
Az ifj Potter vllat vont – Taln sok pnzt adomnyozott a varzsl rvk javra, s az a tetû miniszter futni hagyta cserbe.
Norbert kuncogott. – Tkletesen igazad van. Caramel minden idõk legnagyobb tetûje. Egyszerûen nem rtem mirt vlasztjk mindig jra.
- Az emberek hajlamosak azt vlasztani, ami a legrosszabb nekik – mondta Dan komolyan. – Vegyk pldul ezt a Fregfarkot. Õ is a legrosszabbat vlasztotta: Voldemortot kvette. Legalbb a vgn jv tette.
- Hogyan?
- Felldozta magt az apmrt.
Norbert sszerncolta a szemldkt. – Fregfark? Azt gondoltam volna, hogy ahhoz tl gyva.
- Gyva volt, de a vgn megvltozott. – Daniel bizonytalanul nzett bartja szembe. – Honnan tudod, milyen volt Fregfark?
- Apmtl hallottam rla – vont vllat az ifj Malfoy, figyelmt visszafordtva a trkpre. – Trkks kis holmi, az biztos. Nlkle apd elkapott volna, s a Mardekr szegnyebb lenne tven ponttal.
- Nos, azrt nem lenne olyan szrnyû, nem? – nevetett Dan. – A Griffendl mnusz tz ponttal kezdte az vet, mert McGalagony nem tûrte, hogy Kevin megsse Lancelotot.
A kt fi beszlgetssel s nevetglssel tlttte a dlutnt s Daniel nagy meglepetsre mr nem rezte magt annyira elkeseredettnek, amirt mardekros lett.
Mire a vacsora ideje elrkezett, Dan rosszkedve majdnem elmlt.
Mivel egsz nap hezett, Daniel annyit evett a hsos hasbl vacsorra, hogy megfjdult a gyomra.
A hlteremben lvõ tbbi fi mr mlyen aludt, amikor õ mg mindig nem tudta lehunyni a szemt. Csak doblta magt rkon keresztl.
jfltjban kezdte magt annyira rosszul rezni, hogy elhatrozta, lemegy Madame Pomfrey-hez, s kr valami emszts-segtõt. Megeskdtt magban, hogy soha tbb nem eszik ennyit lefekvs elõtt.
Felkelt baldachinos gybl, felvette a szemvegt s a papucst. Amint megfogta a Tekergõk Trkpt, Abu flbredt.
- Cssss! – Dan a szjra szortotta az ujjt, felkapta a plcjt meg a trkpet, s lbujjhegyen kiosont a szobbl.
Rvid lpcsõmszs utn kezdte magt jobban rezni. Taln csak egy kis mozgsra volt szksge, s mr nem is kell az iskolai nõvrhez mennie.
pp azon volt, hogy visszafordul a hltermbe, amikor hirtelen tlete tmadt: mi lenne, ha megint visszamenne a tkrhz?
Klnben is csak pr mterre volt a “bbor szobtl”…
Vetett a trkpre egy pillantst, hogy ellenõrizze, nincs-e valaki a kzelben s a zrt ajthoz lpett.
- Alohomora! – suttogta, ezttal a megfelelõ sztagot hangslyozva.
Az ajt kinylt.
Dan az asztalra tette a trkpet s odaszaladt a tkrhz, melyet most nem bortott bborsznû lepel.
Belenzett, s flig meglepett, flig csaldott volt. Tkrkpe nagyon Harry Potter-szerû volt, csakgy, mint pr rval azelõtt, s tovbbra is griffendles oroszlnnal dsztett talrt viselt.
Ez azt jelenti, hogy mg mindig griffendles akarok lenni, gondolta keserûen. Mindegy, milyen j bartja Norbert, mgis arra vgyik, hogy az unokatestvreivel legyen.
Egy pillanatig elkpzelte, milyen lenne griffendlesnek lenni: nemcsak egy bartja lenne, hanem tbb. Nem lenne zavarban, amirt a legegyszerûbb bûbjt sem tudja vgrehajtani rendesen, a Griffendlben ugyanis megengedett, hogy kicsit gyetlen legyen az ember, mg a Mardekrban ez megbocsthatatlan bûn… Ha griffendles lenne, nem bnn, ha a mardekrosok kinevetnk, mert cserbe utlhatn õket.
sszerncolta a szemldkt. Tnyleg tudn gyûllni Norbertet?
Valsznûleg nem.
Megmagyarzhatatlan mdon sosem tallta ellenszenvesnek az ifj Malfoyt. Nem tudta volna pontosan meghatrozni, de mintha valami ktelket rzet volna kettõjk kztt. De fogalma sem volt, mi lehet az.
Nem tûnõdhetett rajta tovbb, mert valaki megkszrlte a torkt a hta mgtt.
Daniel ereiben megfagyott a vr. Nagyot nyelt, lassan megfordult s szembe tallta magt… az apjval.
Harry Potter hanyagul az ajtflfnak tmaszkodott, s a karjn lõ Abut simogatta.
- Nos? – krdezte.
- Ah… - Dan csak ennyit tudott mondani. – Mit keres itt Abu?
- Kvetett tged – vont vllat Harry s Abu leugrott a kezbõl. – Tudod, pontot kne levonnom a Mardekrtl, de tekintve, hogy mg nincs mibõl levonnom… - Hta mgtt sszekulcsolt kzzel kzelebb lpett. – Azt hiszem, furn nzne ki, ha a Griffendl s a Mardekr is mnuszponttal kezden az vet, gy eltekinthetnk ettõl. Ami a bntetsedet illeti, fiatalember…
- Apa, gy rtem… Potter professzor, meg tudom magyarzni.
- Hagyd a professzor rszt, ngyszemkzt vagyunk – felelte Harry mosolyogva. – Mindazonltal, igazn szeretnm hallani, mirt nyitottad ki ezt az ajtt ktszer is, s mirt nyitottad ki a szekrnykt, loptad el a trkpet, s jttl vissza most…
Daniel zavartan pislogott. – Honnan tudsz a trkprõl?
Harry az asztalra mutatott. – Elõszr is ott hagytad az asztalon bekapcsolva, ami nagy felelõtlensg a rszedrõl.
- Nem tudtam kikapcsolni! – vgott kzbe Dan. – Azt sem tudom, hogyan kapcsoltam be, honnan tudnm kikapcsolni?… , sajnlom. – Lehajtotta a fejt, amint rjtt, milyen udvariatlanul flbeszaktotta az apjt.
- Azt hiszem, vletlenl kimondtad: eskszm, hogy rosszban sntiklok, s ezzel kapcsoltad be. A kikapcsolshoz azt kell mondanod, hogy csny letudva! - felelte Harry szigor arccal. – s ha megengeded, szeretnm folytatni. Teht az elsõ nyom a lthat helyen heverõ trkp volt, a msodik: mikor ebdidõben lttam, hogy a szoba ajtaja ki van trva, szrevettem, hogy a szekrnyke ajtaja is nyitva van. s mit talltam a szekrnykben? Veszlyes s elkobzott dolgokat. Csakgy, mint Frics szobjban annak idejn… - lmodoz kifejezs jelent meg Harry arcn, amint eszbe jutott ltogatsa a rgi gondnok szobjban a msodik roxforti ve alatt.
– Nem tudtam, hova tettk a trkpet, miutn az l-Mordon elvette tõlem, de a tanrok rszrõl sszerû volt a tbbi elkobzott holmi kz rakni… - folytatta Harry. - Dumbledore tudta, hogy a trkp az enym, de nyilvn azt gondolta, nem lenne helyes visszaadni nekem… gy tûnt volna, mintha kivtelezne velem, s mg tbb szablyszegst engedne meg nekem. Az hiszem, Dumbledore-nak igaza volt, hogy nem adta vissza… Szval, amikor lttam, hogy a szekrnyke ajtaja nyitva van, rjttem, hogy aki itt volt, idõben el tudott tûnni… nyilvnval volt, hogy valaki megtallta a trkpet. Tudtam, hogy az ajt zrva volt, mert a nagyterembe menet lttam, s feltteleztem, hogy a “tettesek” egy perccel azelõtt hagytk el a szobt, mielõtt n odartem, plne, mert a lbdobogst is hallottam… pont akkor tûnhettetek el szem elõl, amikor odartem, de a lpseitek mg visszahangzottak a folyosn. Nem tûnhettetek volna el, ha nem tudjtok, hogy jn valaki. s honnan tudhatttok? A trkprõl. – Ltvn fia dbbent arct, Harrynek nevetnie kellett. – Daniel… egy teljes vig hasznltam ezt a trkpet, s a segtsgvel tbb alkalommal is sikerlt meglgnom Piton elõl.
- De honnan tudtad, hogy n voltam itt ebdidõben?
Harry elõhzott a talrja zsebbõl egy elegns sastoll pennt. – Ezt itt felejtetted. Szerencse, hogy n talltam meg, s nem mondjuk Piton.
Daniel tvette a pennt az apjtl, s eltkozta sajt butasgt. Meglepetsben ejthette el, amikor a trkp “rkiltott”.
A pennra, melyet Harrytõl kapott a szletsnapjra, mg a nevt is rvstk.
Zavart pirulssal tette zsebre. – Ksz, apa.
Harry blintott. – Csak egy tancs: legkzelebb, ha jjeli stra indulsz, gondoskodj rla, hogy a majmod nem menjen utnad, mert gyans lehet a tanroknak. Fl szemed mindig tartsd a trkpen, hogy ne rjenek kellemetlen meglepetsek.
- Ez azt jelenti, hogy megtarthatom? – ragyogott fel Dan arca.
Harry ajka mosolyra hzdott. – Nem hiszem, hogy n olyan jl tudnm hasznlni, mint te. Tanrknt el kellene koboznom, de egykori tekergõknt csak btorthatlak a hasznlatra. De ha brmely tanr elkap a zsebedben a trkppel, jegyezd meg, hogy nekem fogalmam sincs, honnan szerezted. rtetted?
- Termszetesen – blintott buzgn Dan. – Fogalmad sincs, hogy megtalltam a trkpet.
- Rendben. Hasznld, de igyekezz kerlni a bajt.
Dan vigyorgott. – Mivel a te fiad vagyok, ktlem, hogy el tudom kerlni a bajt.
- Legalbb prbld meg – mondta Harry, most mr komolyabb arcot vgva. – Ami a tkrt illeti…
- n… nagy varzslknt lttam magam… s griffendlesknt, mint te – bkte ki Dan. gy rezte, el kell mondania valakinek - valakinek, aki nem mardekros, mint õ… s ki rten meg jobban, mint a sajt apja?
- Nagy griffendles varzslknt? – visszhangozta Harry.
- Igen… - hajtotta le a fejt Dan. – De ez mindig gy marad… csak vgy, nem a valsg.
- Nos, rszben. – felelte Harry, fia mell lpve. Most, hogy mindketten a tkrbe nztek, norml kpket lttk. A tkr vgl is egyszerre csak egy ember vgyait mutathatja.
- Rszben? – krdezte Dan.
- Igen – felelt az apja, kezt a fi vllra tve. – Azon nem vltoztathatsz, melyik hzba osztottak, de mg mindig lehet belõled nagy varzsl.
- Hogyan? – shajtotta Dan. – Nem vagyok elg tehetsges, s soha nem is leszek.
- A tehetsg nem minden. – rzta fejt Harry. – Sok tehetsges varzsl elvesztegette a kpessgt, s msok, akik nem annyira tehetsgesek, igazn jnak bizonyulnak.
- Nevezz meg egyet. – mondta a fi lemondan.
- Neville Longbottom, pldul – felelte Harry. – Jobb pldt nem is tallhatsz. Mondhatom, kicsit sem volt tehetsgesebb nlad, s nzd meg mi lett belõle! Hres kviddics jtkos, s most professzor.
A fi rncolta a homlokt. – Asszem ettõl jobban kne reznem magam… de nem megy.
- Nem vigasztalsknt mondtam, fiam – vlaszolt Harry szigoran. – Azrt mondtam, hogy eszedbe jusson majd, ha eljn az ideje. s hidd el, hogy egyszer el fog jnni.
Daniel nem igazn rtette a lnyeget, de bzott az apjban, aki blcs s sszerû dolgokat mondott neki. De mgis… egy apa/tanr, aki segtsget ad finak/dikjnak a szablyszegshez, tekinthetõ-e blcsnek s sszerûnek?
- Apa… - szlalt meg vgl a fi. – Mit ltsz a tkrben, ha belenzel?
- Jelenleg… kettõnket.
Dan odbb akart lpni, hogy apja szembeslhessen szve leghõbb vgyval, de Harry maga mellett tartotta, kezt a fi vlln pihentetve.
- Nem akarok belenzni tbb. Neked sem kne. Sokan elsorvadtak, nmelyek mg meg is õrltek ez elõtt a tkr elõtt.
- Tnyleg? – kpedt el a fi.
- Igen. Egy blcs regember szavait idztem… azt jelenti, hogy rossz ton jr, aki lmokbl pt vrat, s kzben elfelejt lni. Soha ne felejts el lni, fiam.
A fi kiss bizonytalanul blintott. – Flsz, hogy megõrlsz?
- n? Nem. – Harry elmosolyodott – Tl sok minden van, amit kvnok… s tl sok olyan, amirõl azt kvnom, br sosem trtnt volna meg… nem n õrlnk meg, hanem a tkr, ha megprbln megmutatni az sszes nagy vgyamat.
Daniel tudta, hogy apja lezrtnak tekinti a tmt, s ellpett a tkr elõl. – , nzd Abut! – mutatott a majomra, amely a tkr elõtt illegette magt, s nyladzott. – Lefogadom, hogy egy hatalmas bannhajt nyalogatva ltja magt! – lehajolt s megfogta a majmot, amely vistani kezdett, nem akarvn ott hagyni a tkrt s a bannhajt. – Gyernk, Abu!
- Mondtam, hogy bajkeverõ – jegyezte meg Harry. – Otthon kellett volna hagynod.
- Sz sincs rla. Hinyoznk szegnynek… ugye, Abu? – cirgatta Dan a majmot, amely jobban-hinyzik-a-bann-haj-mint-te kpet vgott. – s meggrem, hogy nem jvk vissza – tette hozz elfojtva egy stst.
- Ez tbb, mint valsznû – Harry tnyjtotta neki a pergament. – s most gyernk lefekdni, ifj tekergõ!
- Mi lesz a bntetsemmel? – vonta fel a szemldkt Dan.
Harry nevetve rzta a fejt. – Kifel, kis csirkefog. s figyeld a trkpet, ha nem akarsz beleszaladni Pitonba!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
