|
5b.-j tekergk
AgiVega 2006.01.17. 13:03
- Mg egy mugli gondnok? – rncolta a szemldkt Norbert, amint a dikok kiznlttek a pincbõl. – Nem rtem Dumbledore-t. Mirt ragaszkodik hozz, hogy mgiamentes embereket alkalmazzon?
- Nemt’om… - vont vllat Daniel. Nagyon meglepte, hogy olyasvalaki, mint Piton, elismerje, hogy tvedsbõl veszlyes anyagokat hagyott ell a tantermben, radsul egy egyszerû gondnok elõtt ismerje el! – De lttad, Piton hogy bmult arra a pasira?
- Nem, hogyan?
- Nem igazn tudom lerni… tisztelettel azt hiszem.
- …s tudjuk, milyen nehz elrni, hogy Piton tiszteljen valakit – fejezte be bartja.
- Pontosan – blintott Dan. – Mi is lesz a kvetkezõ rnk?
- Bûbjtan. Az apddal.
- .
- Nem ltszol tl boldognak tõle – jegyezte meg Norbert.
- Persze, hogy nem. Az apm. Nagyszerû bûbjtanbl, de… nem rlk neki, hogy õ a tanrom. A tbbi dik azt mondhatja, hogy kivtelez velem, vagy valami. Apa ugyan nem az a tpus, de… mgis… olyan ciki.
- Azt hiszem, megrtelek. Attl flsz, hogy apuka kicsi fia leszel a bûbjtan rn.
- Olyasmi – blintott Daniel. s attl is flek, hogy bna leszek bûbjtanbl - tette hozz gondolatban.
Potter professzor lete elsõ tanrja rendben ment, a harmadikos hugrabugosok meglehetõsen tehetsgesek voltak bûbjtanbl. Harry nagy meglepetsre unokaccse, David Dursley bizonyult a legjobbnak. Klnben nem kellett volna meglepõdnie ezen, hiszen hallotta Dudley-tl, hogy a gyerek mr kilenc hnapos korban rptette a tortt.
Mindazonltal Potter professzor kicsit aggdott msodik rja miatt az elsõs griffendlesekkel s mardekrosokkal. Nem igazn rlt neki, hogy egyszerre kt osztlyt tantson, de Hermione s McGalagony heteket tlttt az rarend elksztsvel, gy Harry nem ltta rtelmt vitatkozni Minervval az osztly-beosztsokrl.
- Elõszr is Isten hozott az elsõ bûbjtan rtokon! – dvzlte Harry a griffendleseket s mardekrosokat. – Akik nem ismernnek, Potter professzor vagyok.
Nmelyek kuncogni kezdtek: ki ne ismern Harry Pottert?
Miutn Harry felolvasta a nvsort s igyekezett megjegyezni a dikokat nv szerint, elkezdte a tantst.
- Nos, ma az alapokkal kezdjk. Csak a plctokra lesz szksg. Gondolom, valamennyien eregettetek mr szikrkat a plctokbl, amikor megvetttek Ollivandernl. Szeretnm, ha jra megprblntok. Teht szikraesõt krek.
- Ez tkozottul knnyû! – hzta el a szjt Norbert.
- Nem vrhatod, hogy a vidt bûbjt tantsa az elsõ rn! – vetette oda rosszall arccal Gilda Lockhart.
- Ki krdezett tged? – csattant fel az ifj Malfoy s megsuhintotta a plcjt, amely ezst s zld szikrkat lõtt ki.
Daniel is megpccintette a plcjt s neki sikerlt nhny vrses-arany sznût kibocstani. Az sszes gyereknek sikerlt szikrkat lvellni, leginkbb vrs, srga s zld sznûeket.
- Jl van, ltom, mindenkinek sikerlt – mosolygott a gyerekekre Potter professzor. – De tudjtok, az is fontos, milyen szikrkat lltunk elõ. Pldul, ha veszlyben vagyunk, piros szikrkat kldnk fel… Meg kell tanulnotok bizonyos sznû s mretû szikrkat produklni. Most azt krem tõletek, hogy cikesz nagysg kk szikrkat varzsoljatok. gy. – Megsuhintotta a plcjt s az azonnal kirlykk, di nagysg szikrkbl ll esõt bocstott ki. – Rajta, prbljtok meg.
Nmelyik diknak sikerlt a feladat, msoknak azonban gondot okozott a szikrik szne vagy mrete.
- Potter professzor? – Nigel Bailey, az stolvaszt fi a bjitalrrl, feltette a kezt. – Van olyan varzsige, amely segt a kvnt sznû s mretû szikrkat elõlltani?
- Nincs, Mr. Bailey. – Rzta fejt Harry. – Ez olyan alapszintû dolog, hogy a varzslk nem fradtak azzal, hogy varzsigt talljanak ki r. Ez olyasmi, amit sztnsen csinlunk. Prblj koncentrlni. Hunyd le a szemed, ha kell, s kpzelj magad el di nagysg kk szikrkat.
- Rendben. – blintott kiss bizonytalanul Nigel. Daniel figyelmesen nzte a griffendles fit, ugyanis remlte, hogy megtanulja tõle, hogyan kell ’koncentrlva’ elvgezni a bûbjt. Õ is ugyanazzal a problmval kzdtt mint Nigel: szikri nem lettek kkek, radsul bors nagysgak maradtak.
Egy perc sszpontosts utn Nigel Bailey sikerrel jrt s diadalmasan rmosolygott Potter professzorra.
Daniel igyekezett Nigel taktikjt utnozni: lehunyta szemt s elkpzelte a kvnt sznû s mretû szikrkat, aztn megpccintette plcjt s kinyitotta a szemt.
Vrsek. Mg mindig vrsek, s kicsik.
Megadan felshajtott. – Sosem fog sikerlni – motyogta, s irigyen figyelte, amint Lancelot Weasley pomps kk szikrk znvel rasztja el a tantermet. Kevinnek, Valentine-nek, s Viviane-nek szintn nem volt problmja a feladattal. Az sszes mardekrosnak is sikerlt.
- Bna vagyok – shajtotta Dan.
- Nem vagy – mondta Gilda.
- De igen! – vgott vissza Dan.
- , a kicsi Danny vinnyogni kezd! Mirt nem szaladsz apucihoz? – somolygott Donald Rookwood a szomszdos asztaltl.
- Fogd be, ha nem akarod, hogy pofn verjelek! – mordult r Norbert a msik mardekros fira. – Daniel csak egy kicsit… indiszponlt, de meg tudja csinlni. Igaz, Dan? – Ellentmondst nem tûrõ pillantst vetett bartjra.
- Aha – blintott Daniel, a koncentrlstl rncos homlokkal, s vgl kibocstott nhny hatalmas kk szikrt, melyek vletlenl felgyjtottk Gilda Lockhart talrjt.
- Segtsg! – siktott a lny.
Potter professzor azonnal tûzolt bûbjt szrt a lny ruhjra.
- Ki tette ezt? – krdezte sszevont szemldkkel a tanr r.
- n, apa. – Dan a szoksos mretnl is kisebbre zsugorodott. – gy rtem, Potter professzor.
- Baleset volt tanr r – vdte a bartjt Norbert. Harry most elõszr vette szemgyre alaposabban a Malfoy fit. Õ volt az, akinek segtett felszllni a vonatra a King’s Crosson, anlkl, hogy ksznetet kapott volna rte. Ez a fi bmulta annyira a sebhelyt.
Harry sszevonta a szemldkt. Ez a fi nem is tûnt Malfoynak. Egyedl a szeme volt sszetveszthetetlenl Malfoy-szerû: hideg szrke, pp olyan, mint Lucius. Msrszt, Harry hallotta, hogy Malfoyknak vmpr õsei is voltak, nem csoda ht, hogy a finak ilyen stt a haja. Arca pont olyan spadt volt, mint csald tbbi tagj. Egy fi vmpr õskkel… s ez a fi lthatan a fia bartja lett. Harry megborzongott.
- Jl van, Lockhart kisasszony? – fordult vgl Gildhoz.
- Igen, uram – blintott a lny.
Amikor az osztly az elsõ varzsigt (Lumos) kezdte gyakorolni, Daniel zavartan kzelebb hajolt Gildhoz. – Sajnlom. Nem akartalak felgyjtani.
- Semmi baj – vont vllat a kislny – Tegnap vletlenl megtttelek a vonaton. Most te gyjtottl fel. Kvittek vagyunk.
Ebdidõ volt, de Daniel nem volt hes. Egsz nap nem evett semmit, de mgis gy rezte, nem brna legyûrni egyetlen falatot sem - bûbjtan utn pedig mg inkbb az volt az rzse.
Elrontotta. Olyan egyszerû dolgot sem volt kpes vgrehajtani, mint a megfelelõ szikrk elõvarzslsa.
Egyttrzsbõl Norbert sem ebdelt.
Harry a tanri asztaltl jl ltta, hogy fia hinyzik a Mardekr asztaltl, s sejtette, hogy mirt.
- Minden rendben, Harry? – krdezte Hermione.
- Nem igazn, Herm – rzta a fejt a fiatal varzsl.
- Nem ment jl az elsõ kt rd? – krdezte a boszorkny aggdva.
- Azokkal nem volt baj – vont vllat Harry. – David Dursley nagyon tehetsgesnek bizonyult. Nem is gondoltam, hogy ilyen gyes.
- Akkor mirt vagy ilyen szomor?
- Daniel – shajtotta az ifj apa.
- Mi trtnt vele? – rncolta a szemldkt Hermione. – Mrmint azon kvl, hogy a Mardekrba kerlt s borzalmas bjitaltan rja volt…?
- A legegyszerûbb bûbjt sem tudja rendesen vgrehajtani, Hermione. – Harry letette a kanalt, ugyanis elvesztette az tvgyt. – Elõszr egyltaln nem tudott kk szikrkat produklni, s mikor vgre sikerlt neki, felgyjtotta a Gilderoy lny talrjt. Nem is ez a fõ baj, gy rtem, nem minden varzsl olyan nagyon tehetsges, de… a lnyeg az, hogy le van trve miatta. Lttam a szemben a fjdalmat, Herm. Valsznûleg a mosdban ldgl magba roskadva.
- Nem hiszem – rzta a fejt amaz. – Nem az a tpus, aki letrik. Tlsgosan hasonlt rd, Harry. Erõs fi. Sok mindent elvisel. Most biztosan el van keseredve, de majd erõt vesz magn. – Bztatan megszortotta a frfi kezt. – Bzz benne.
Harry flszegen blintott, jra a ragulevesre fordtva figyelmt. – Ah, jut eszembe, honnan tudod, hogy Dannak borzalmas bjitaltan rja volt?
- Viv s Val mondta, hogy Piton nem kedveli Dant, az biztos. De az n gyerekeimet s Kevint se szereti. Csak a szoksos Piton-fle viselkeds.
Harry szja mosolyra hzdott, aztn egybõl elkomorodott, amint Aberforthre s Minervra nzett. A pr mindkt tagja olyan volt, mint aki kart nyelt. , szegny rdg, gondolta Harry, s szve sznalommal telt meg Aberforth irnt. Biztos megint sszeveszett McGalagonnyal. De tnyleg megmondhatta volna neki, hogy mr volt egy felesge.
- Az ebdnek mr vge s n majd hes halok! – nyafogott Norbert, mikzben õ s Daniel lefel stltak a folyosn. Dan remlte, hogy a sttl jobb kedvre derl, de eddig sajnos nem javult a hangulata.
- Nem krtelek, hogy gyere velem stlni. Menj s ebdelj meg. n nem vagyok hes – felelte Dan.
- Nem hagylak egyedl ebben az llapotban. Mg esetleg… - Norbert hangja elhalt.
- Esetleg mit? ngyilkossgot kvetek el? – Daniel hangja hideg s gnyos volt.
- Az g szerelmre, Dan! – Norbert megragadta a karjt. – Ne is mondj ilyet!
- Ne izgulj, nem akarok krt tenni magamban… plne, hogy nem is tudnk. Kptelen lennk olyan bûbjt alkalmazni, amivel rthatnk magamnak, amellett az anym bele is halna, ha ilyet tennk. Tlsgosan szeretem ahhoz, hogy fjdalmat okozzak neki.
- s mi a helyzet az apddal? Nem halna bele õ is?
- Valsznûleg – hajtotta le a fejt Daniel. – Ha meggondolom mennyi mindent tett mr eddig is rtem…
- Mit tett rted? …mrmint azon kvl, hogy õ nemzett? – krdezte Norbert s ltszott, hogy mulat valamin.
Az ifjabb Potter mlyet shajtott. – Nos… azt hiszem, elmondhatom neked.
- Mit?
- Kviblinek szlettem.
- Asszem apm emltett valami ilyesmit… de aztn õ maga is ktelkedni kezdett benne, amikor hallotta, hogy vgl is van benned mgia. Pontosan mi az igazsg?
- Az igazsg az, hogy kviblinek szlettem,– shajtotta Daniel. – Aztn apa kifogott egy mgikus aranyhalat a Durmstrang tavbl… egy olyan kvnsgteljestõ aranyhalat. Apa kvnsga az volt, hogy minden leszrmazottjnak legyen varzsereje. Szval gy kaptam varzserõt. De eredetileg nem volt. Ezrt voltam olyan bna ma bûbjtanon. Biztos vagyok benne, hogy el fogom szrni tvltoztatstanon s stt varzslatok kivdsn is… egyszerûen nincs bennem elg mgia.
- A, ez gz – rzta a fejt Norbert. – A varzserõd nem igazn a tid… csak ajndkba kaptad? Ez elg bosszant lehet!
- Az is. El se tudod kpzelni, mennyire – mondta keserûen az ifj Potter. – Az unokatestvreim mindig jobbak nlam. Mg a mugli szrmazs msod-unokatestvrem, David is. Ok… most mr tudod. Megrtem, ha tbb nem akarsz a bartom lenni …
- Tudod, hogy tk hlye vagy? – szlt r az ifjabb Malfoy.
- Nos, a nõvrem, Lily is mindig ezt mondja… - vont vllat Dan.
Norbert a szemt forgatta. – gy rtem, hlye vagy, ha azt gondolod, hogy nem akarok a bartod lenni. Nem rdekel, ha kevsb j varzsl vagy… s tudod, mit? Segtek neked mindenben, ami nem megy tl jl neked. Minden rendben lesz, vgl is azok a szikrk is sikerltek…
- Ja, de felgyjtottam Gildt.
Norbert legyintett. – Az nem szmt. Megrdemelte… lktt, nelglt tyk. Mg mindig fj nhny helyen, ahol megttt. rlk, hogy felgyjtottad. – Tette hozz kacsintva.
Danielnek muszj volt vigyorognia. – Tnyleg segtesz nekem? Gyakorolsz velem?
- Ht persze. Bartok vagyunk, nem?
Az ifj Potter blintott. - Bartok vagyunk. Br mg mindig nem tudom elhinni, hogy a legjobb bartom egy Malfoy.
- Azt lefogadom – somolygott Norbert. – Ok, most, hogy leesett a kõ a szvedrõl, visszamehetnnk ebdelni vgre?
- Nos… mehetnnk… - mondta Daniel, aztn hirtelen megllt egy ajt elõtt, s arcra kilt a meglepets.
- Mi trtnt? A nagyterem a msik irnyban van – emlkeztette bartja, de Dan nem figyelt r, csak lenyomta az ajt kilincst. Nem nylt ki. – Mirt akarsz bemenni oda?
- Nem is vettem szre, hogy ilyen messzire eljttnk a nagyteremtõl. – mondta Dan. – Csak most jttem r melyik szoba ez… vagyis, hogy melyik lehet...
- s? Mifle szoba ez?
- A szleim egykori szobja.
- Mi?
- Anya s apa itt laktak, amikor hetedikesek voltak.
- Micsoda? – Norbert hitetlenkedve nzett. – Egytt laktak, amikor dikok voltak? Dumbledore megengedte nekik?
- Persze, hiszen hzasok voltak. Legalbb is azt hiszem, ez az a szoba… csak nem tudom kinyitni az ajtt.
Norbert vllat vont – Alohomora!
Az ajt kinylt, s feltrta a nefelejcskkre taptzott szobt, melynek kzepn egy kis emelvnyen egy antik knyv fekdt.
- Hûha, a roxforti nyilvntart knyv! – fttyentett Norbert csodlattal.
- Akkor ez tnyleg az õ szobjuk. – blintott Dan. - Anynak s apnak meg kellett osztania a szobt a knyvvel. Az gyuk biztosan ott llt – mutatott a sarokba.
- Mg taln te is itt fogantl ebben a szobban? – tette hozz komisz mosollyal a bartja.
- Nem hinnm – rzta fejt az ifj Potter. – Hnapokkal a szleim eskvõje elõtt fogantam, õk pedig csak a hzassgktsk utn kltztek ide.
- Aha. Szval a nõvred Lily s te mg azelõtt jttetek, mielõtt a szleitek a hzassg szent ktelkben egyesltek volna?
Daniel kiss elpirult. – Ja. Apa s anya egy kicsit… meggondolatlanok voltak, azt hiszem.
- Nem csak kicsit. – Norbert Devilsmoore Malfoy krlnzett a szobban. – Hm… mi ez? – odalpett egy bborsznû draprival bortott lapos trgyhoz, melyet vastag porrteg fedett. Meghzta a takart, amely a fldre hullva egy tkrt fedett fel.
Hatalmas tkr volt, faragott aranykerettel. A tetejre vben egy feliratot vstek.
Edevis amen ahze erkyt docr amen.
- risi! Ez Edevis tkre! – mondta Dan csodlattal. – Azta akartam megnzni, mita apa meslt rla!
- Edevis?
- Szved. – vont vllat Dan. – Visszafel kell olvasni.
Norbert kezdte kibetûzni a szveget. – Nem arcod tkre ez, hanem a szved. Ht ez meg mit jelent?
- Egyszerû: llj el, s megmutatja a szved leghõbb kvnsgt. Csak neked mutatja meg, gyhogy titokban tarthatod.
Norbert a tkr el lpett, s belenzett. Szeme egy pillanatra megvillant a meglepetstõl, vagy ijedtsgtõl? Daniel nem tudta. Taln egyik sem. Norbert klnben sem ltszott meglepettnek: mintha mr rg tudta volna, mi a szvnek leghõbb vgya.
- Mit ltsz? – krdezte Dan.
Az ifj Malfoy megrzkdott, aztn szembefordult j bartjval. – … csak magamat… a szleimmel s a btymmal Dracval. Mint egy boldog csaldot.
Dan megrtõen blintott. Biztosra vette, hogy Norbertet nem szeretik elgg a szlei, s hallotta, hogy Draco kimondottan megveti az ccst. Nem csoda, hogy Norbert a legjobban egy szeretõ s trõdõ csaldot szeretne.
- Te jssz.
Daniel a tkr el lpett, s szja gnyos mosolyra hzdott. – Tudtam.
- Mit? Mit mutat neked?
- Magamat, mint nagyszerû varzslt… mint griffendlest… idõsebb vagyok, s gy nzek ki, mint… apa.
- Õ a pldakped, ugye?
- Ht persze. Olyan akarok lenni, mint õ. Nem akarok olyan hres lenni, de szeretnk olyan btor s tehetsges lenni… de sosem leszek az.
- Pesszimista. – rzta fejt Norbert. – De tnyleg. Rendben leszel. s ha nem, majd n tantalak, ahogy meggrtem.
Daniel erõltetetten elmosolyodott. – Meg kell mondanom Kevinnek, hogy nem minden mardekros gonosz. Igazn. Mg soha nem volt ilyen j bartom.
Mikor elfordult, hogy megvizsgljon egy lezrt szekrnykt, nem lthatta Norbert sznakoz ajakbiggyesztst.
- Ez is zrva van. – jegyezte meg Dan.
- Akkor prbld meg kinyitni – javasolta a bartja. – Elsõ lecke: Alohomora. Rajta!
Az ifj Potter blintott, plcjt a zrra szegezve. - Alohomora!
Az ajt meg sem mozdult.
Ltvn Dan csaldottsgt, Norbert legyintett. – Csak azrt nem megy, mert a hangsly a “mo”-n van, nem az “al”-on. Prbld jra.
- Alohomora!
A szekrnyke ajtaja felpattant, felfedve a benne rejlõ szmos apr trgyat.
- gy tûnik, itt tartjk azokat a dolgokat, melyeket a dikok elvesztettek.
- Vagy taln a veszlyesebb varzstrgyakat tartjk itt! – szlt Dan izgatottan. El volt ragadtatva, hogy sikerlt kinyitnia az ajtt.
- Nos, akkor lssuk. – Norbert elõhzott egy furcsa formj trgyat. – Csak egy gyanuszkp. Egyltaln nem veszlyes.
- Mi van, ha megbabonztk?
Norbert vllat vont s visszatette a gyanuszkpot a szekrnybe. – Ez meg mi?
- Fogas frizbi? Ajaj, vigyzz, mg leharapja az ujjad! – a frizbi tnyleg mocorogni kezdett s a fogt csattogtatta, gyhogy Norbert olyan gyorsan dobta vissza a szekrnykbe, ahogy csak tudta.
Daniel kzben elõhzott egy rtatlannak ltsz pergamendarabot s rdeklõdve tanulmnyozni kezdte.
- Tedd vissza, semmi rdekes nincs rajta, res. – mondta csaldottan Norbert.
- Taln lthatatlan tintval rtk, vagy attl fedi fel magt, ha rrunk valamit… nemtom, de egy prbt megr.
Dan az asztalra tette a pergament, s a tskjbl elõhzott egy pennt meg egy veg tintt. Belemrtotta a pennt a tintba, s rni akart valamit. A penna hegye majdnem hozzrt a pergamenhez, amikor szavak tûntek fel rajta.
- TESZED LE RGTN!
Dan eldobta a pennjt meglepetsben.
- Mirt? – krdezte.
- Mert tnkreteszel mindent, amit alkottunk, ha sszetintzod ezt a pergament!
- Mirt, mit alkottatok? – krdezte Norbert vontatott hangon.
- Hogy mit alkottunk? – tûnõdtt a pergamen. – Vgl is megmutathatjuk neked… csak mondd ki a varzsszt.
- A varzsszt? – a kt fi zavarodott pillantst vltott.
- … mutatkozz meg! – prblkozott Norbert.
- Trd fel varzsodat! – tette hozz Dan.
- Szezm trulj?
- Vizualicus!
- Csinlj mr valamit, te nyavalys…
- Csss… nyugodj meg, Norb – csittotta felingerelt bartjt Dan. – Ez az ostoba kis holmi nem akar mutatni neknk semmit. Hagyjuk itt… vagy usztsuk r a fogas frizbit s nzzk, hogyan szaggatja darabokra a pergament? – tette hozz csintalan vigyorral.
Norbert szeme felragyogott a gynyrûsgtõl. – Nem gondoltam volna, hogy egy Potter ilyen is lehet… azt hittem, ti Potterek mind szentek vagytok, de kellemesen csaldtam.
Dan megrzta a fejt. – Az egyetlen szent kztnk, Potter gyerekek kzt a nõvrem, Lily. A hrmas-ikrek mindegyike egy kis szrnyeteg, s mg a legkisebb hgom, Lea is kpes az õrletbe kergetni a szleimet… n a magam rszrõl, messze vagyok a szenttõl. Lily gyakran mondja, hogy rmes vagyok. Szval nyugodt szvvel llthatom, hogy eskszm, hogy rosszban sntiklok.
Norbert rvigyorgott, aztn hirtelen levegõrt kapott. – Nzd! – mutatott a pergamenre.
A Bûbjos Bajkeverõk Kellktra
bszkn prezentlja
Holdsp, Tapmancs,
Fregfark s gas urak mûvt:
A TEKERGÕK TRKPE
- A Tekergõk Trkpe? – Daniel szeme elkerekedett a meglepetstõl. – Ezt nem hiszem el! Azt hittem rges-rg eltûnt vagy megsemmislt!
- Mirt? Mitõl olyan nagy szm ez? – A bartja tzetesen megvizsglta a ngy nvvel elltott pergament.
- Mitõl olyan nagy szm? – mordult fel Dan. – Ez a legkirlyabb dolog a vilgon! Ap volt egy vig, aztn az ifjabb Barty Kupor, Rmszem Mordonnak lczva magt megszerezte tõle. Soha tbbet nem kapta vissza. Nagyon sajnlta, mert ez a kis gyngyszem – bktt a plcjval a pergamenre, - sok csnytevsben segtett neki.
- Hogyan segtett neki? – csodlkozott Norbert.
Mintegy vlaszknt a pergamenen a ngy nv helyett vonalak jelentek meg, attl a ponttl kiindulva, ahol Dan plcjnak hegye a trkphez rt. A vonalak a roxforti kastly bonyolult trkpbe rendezõdtek.
- Hû de kemny! – kiltott fel Norbert, ltvn kt feliratozott pttyt a “bbor szoba” felirat helyisgben. A kt ptty felirata piriny betûkkel “Daniel Potter” s Norbert D. Malfoy” volt.
De ajjaj, egy harmadik ptty kzeledett, mghozz egy “Harry Potter” felirat ptty.
- Oh-… az apd – suttogta az ifj Malfoy.
- Mg nem fordult be a sarkon – jegyezte meg Dan. – Mg van idõnk meglgni. Gyernk.
A kt fi kifutott a “bbor szob”-bl (Valban bbor sznû volt egykor, mielõtt mg nefelejcskkre festettk volna, ezrt a trkp is a rgi nevn mutatta.)
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
