|
4b.- Csaldi problmk
AgiVega 2006.01.17. 13:00
- , fogd be Rookwood! – csattant fel Jerry Travers. – Az a nagyapd baja, hogy trtnetesen ott volt a Stonhenge-nl, amikor Harry Potter felesge elpuszttotta Tudodkit! Csak a sajt ostobasgnak ksznheti, hogy az Azkabanba kerlt.
- , nzd, ki beszl! – kpte Donald. – A te bcsikd is hallfal volt, mint az n nagypapm, s Rosier nagyapja!
- … s mint Malfoy apja! – Iago Rosier, egy nagyon vilgosszõke haj fi, az gyn bksen heverszõ Norbertre mutatott, aki bksen simogatta Ivo htt.
- Igazad van, Rosier – felelte Norbert nyugodtan. – De az apmat sosem kaptk el.
- Persze, hogy nem, hiszen a Szt. Mungoban volt, kivonva a forgalombl, amikor a stonhenge-i mszrls lezajlott! – emlkeztette Rookwood.
- , igen, lehet. J apnak, hogy majdnem megõrlt lord Voldemort Cruciatus tktl. – vigyorgott Norbert.
- Kimondtad a nevt! – kapott levegõrt Travers.
- s aztn? Voldemort meghalt! – vont vllat az ifj Malfoy. - Csak nem flek kimondani egy halott pasi nevt?
- Szerencsd van Malfoy – bosszankodott Iago Rosier. – Az n nagyapmat meglte Rmszem Mordon. Csak annak rlk, hogy eltorztotta Mordon orrt, mielõtt meghalt!
- Ja, a rgi szp idõk, amikor az õseink hallfalk voltak… - shajtotta Rookwood.
Daniel oldalpillantst vetett Norbertre, s meglepetten ltott valamifle titkolz mosolyt a fi arcn.
- Ok a hallfal õsk tma lezrva, srcok! – jelentette ki Norbert. – Hogy lehettek olyan hlyk, hogy pont Harry Potter fia elõtt dicsekedtek a hallfal felmenõitekkel?
Jerry, Donald s Iago that pillantst vetettek Danielre, mielõtt bebjtak zld takarik al.
- Ne vedd õket komolyan, Dan – sgta j bartjnak Norbert. – Nem rlnek m annyira, hogy az õseik a Stt Nagyr kvetõi voltak. Inkbb szgyellik… csak titkoljk… Azrt hablatyolnak a “rgi szp idõkrõl”. Nem gondoljk komolyan.
- Biztos vagy benne? – krdezte Daniel bizonytalanul. – gy hangzott, mintha komolyan gondolnk. Attl flek, nem sok bartom lesz a Mardekrban.
- De itt vagyok neked n – kacsintott r Norbert. – Na, hagyjuk abba Pttm, holnap bjitaltannal kezdnk… legalbbis gy hallottam.
Az ifj Potter felnygtt s magra hzta a takart. Abu befszkelte magt a karja hajlatba s Daniel gy fogta, mint egy plssllatot. Elhatrozta, hogy kiûzi a zavar gondolatokat a fejbõl… legalbb holnap reggelig, amikor majd szembe kell nznie Pitonnal a bjitaltan rn. Levette a szemvegt, az jjeliszekrnyre tette, majd lehunyta szemt s maga el kpzelte a bûbjos Liu Changot.
Mg Daniel mly lomba merlt, Harry dntsre jutott: beszl Albus Dumbledore-ral! Õ tudni fogja a vlaszt a krdseire!
Mikor kiment a szobjbl, mr hajnali egy ra volt.
tkzben tallkozott Hborccal, aki ellopott egy zsk borst a konyhrl s ppen azt szrta szt a folyosn, hogy reggel az emberek elcssszanak rajta. Amikor a kopogszellem megpillantotta az arra tart Harryt, õrlten vihogni kezdett:
Potter, te rosszcsont, ht apuka vagy,
De ha jl hallottam, problmd nagy,
Tn bele is õrlsz, te szegny rva,
Hogy fiad beraktk a Mardekrba!
Bszke apaknt mennyit vrtl tõle,
S most gonosz varzsl lesz majd belõle!
- Fiscella! – mutatott Harry a plcjval Hborcra, s ugyanazt a szjkosr-bûbjt hajtotta vgre, amelyet Aberforth hasznlt a kopogszellemmel szemben, tizenegy vvel azelõtt.
- Mmmmmmhhh! – tiltakozott Hborc, vadul ciblva a szjkosarat, amely nem akart lejnni.
Harry kicsit jobb kedvre derlve folytatta tjt, vgl megllt a Dumbledore ajtajt õrzõ kõszrny elõtt.
- … cukorpenna? – krdezte, s azt kvnta br megkrdezte volna a jelszt Albustl elõzõ este. – Nem? Akkor… Bogoly… ah nem, azt utlja. Lssuk csak… bûvs bizsere? – a kõszrny tovbbra sem mozdult. Harrynek hirtelen eszbe jutott, hogy Albus kt szeletet is evett Percy s Penelope eskvõjn a melaszos tortbl… - Melaszos torta?
A kõszrny letre kelt s flreugrott, felfedve a liftknt mozg csigalpcsõt. Harry rlpett, s felvitette magt az igazgat szobjhoz.
Mielõtt mg bekopoghatott volna a griff alak bronz kopogtatval, hangokat hallott bentrõl.
- De mirt, Albus? – ez Aberforth hangja volt. – Mirt nem mondtad meg, hogy van egy fiam?
- Mert a volt felesged, Michele krt meg, hogy ne tegyem – vlaszolt Albus nyugodtan ingerlt fivrnek.
- De mirt nem akarta, hogy tudjam?
- Ugyan mr Aberforth, ne tgy gy, mintha nem emlkeznl, milyen rossz viszonyban voltl Michele-el! Nagyon csnyn bntl vele, ismerd csak el… folyton csavarogtl a semmirekellõ cimboriddal, aztn rszegen lltottl haza… persze, hogy Michele-nek elege lett, s beadta a vlkeresetet! Amint megszabadult tõled, olyan messzire kltztt tõled, amennyire csak lehetett…
- … a fiammal a hasban? – fstlgtt Aberforth.
- Igen – felelte Albus. – Nem mondta el neked, mert ismert tged. Ugyanolyan jl, mint n ismerlek, Aberforth.
- Ezt meg hogy rted?
- Ugyan mr, csm… emlkezz csak, milyen voltl harminc vesen… gondatlan, nfejû, bolond… egyltaln nem voltl apnak val, ismerd be. Ha valaki kpes trfbl nõv vltoztatni egy kecskt, az tvolrl sem rett, s te, csm, a lehetõ legtvolabb voltl az rettsgtõl. Sose rtettem, mit lt benned Michele… nem gy bntl vele, mint egy felesggel, inkbb, mit egy jtsztrssal… elege lett s n tkletesen megrtettem õt. Teht hallgattam a terhessgrõl.
- s… hov… hov ment?
- Amerikba. Seattle-ben telepedett le, s nevelte a fit, az ifjabb Aberforth-t.
- Aberforth-t? – az reg varzsl hangja megremegett. – Ht… ht rlam nevezte el a fiunkat?
Albus elhallgatott egy pillanatra. – Fogalmad sincs mirt, ugye? csm… szeretett tged. Elege volt belõled, mgis szeretett az lete vgig. Soha tbb nem ment frjhez.
- Az… az lete vgig? Meghalt?
- Igen, tizent vvel ezelõtt meghalt. A fiad megrta nekem Michele hallt. Sajnos tavaly õ is elhunyt, de az unokd, a harmadik Aberforth Angliba kltztt a felesgvel s a kislnyval, Julie-vel.
- Julie… - szipogott Aberforth. - az a cingr, szõke kislny… rgtn szrevettem, amikor leszllt a Roxfort expresszrõl… olyan szeretetremltnak tûnt… nem tudom megmagyarzni, Albus, de egybõl meglgytotta a szvem…
- Nos… ez rthetõ. Õ a ddunokd.
- Hogy… hogy mondjam ezt el Minervnak? – krdezte Aberforth idegesen. – Nagyon dhs lesz, ha megtudja, hogy egyszer mr meghzasodtam… s sosem emltettem neki…
- Ez a te problmd, csm – felelte Albus kzmbsen.
- , nagyszerû, ksznm a tmogatst, btyus! – morogta Aberforth. Az ajthoz viharzott s agresszv mozdulattal feltpte.
- , szia, Aberforth – vigyorgott szgyellõsen Harry. Ltva az idõs varzsl dht, kiss megrndult az arca.
- Harry, fiam!
- n… igazn nem akartam hallgatzni, csak Dumbledore professzorral szerettem volna beszlni… tudom, hogy elg ksõ van, de…
- Nem kell elnzst krned, Harry, gyere be – mondta Albus.
- Ksznm. Viszlt Aberforth – Harry biztatan rmosolygott reg bartjra, tudvn, hogy Aberforth ugyanolyan zaklatott, mint õ. tkozott csaldi problmk.
- Foglalj helyet, krlek – Albus az asztallal szemkzt ll szkre mutatott. Harry lelt, s krlnzett. Semmi sem vltozott, mita utoljra jrt itt… amikor Albus visszakldte õt a Dursley-khez a roxforti “jsgr-tmads” miatt.
Mg mindig ott voltak a zakatol s furcsa hangokat ad kis ezst szerkezetek, s a Roxfort korbbi igazgatinak s igazgatnõinek portri is ott fggtek mg a falakon. Fawkes bksen aludt megszokott lõrdjn, s mg mindig ott volt az vegszekrny Griffendl kardjval… meg persze ott volt a Teszlek Sveg is.
Dumbledore ltta, hogy Harry tekintete megpihen a svegen.
- Azt akarod megkrdezni, mirt osztotta a sveg a Mardekrba a fiadat – szlalt meg az igazgat. Nem krds volt, hanem llts.
- Igen, professzor – blintott Harry.
- Szlts Albusnak, Harry. Elvgre kollgk vagyunk – az reg varzsl jindulatan mosolygott r. Az egyik egykori igazgat felbredt keretben s alaposan megnzte magnak a roxforti tantestlet j tagjt.
- Ksznm, Albus – blintott Harry. – Igazad van… Azt akarom tudni… meg kell tudnom…
- Akkor ne engem krdezz, hanem õt. – Dumbledore a Teszlek Svegre mutatott.
- Szabad?
- Persze… hromszor mr felvetted, mirt ne vennd fl negyedszer is?
A fiatal varzsl odament a sveghez s remegõ kzzel a fejre helyezte. Akkor sem volt ilyen ideges, amikor azt krdezte a svegtõl, hogy helyesen dnttt-e, amikor a Griffendlbe osztotta be õt.
Behunyta szemt s vrta az ismerõs hangot, amely nem is vratott sokig magra.
- Megint tallkozunk, Harry Potter?
Nos, igen gondolta Harry Krdeznem kell valamit.
- Akkor csak rajta! - btortotta a sveg.
Mirt osztottad a fiamat, Danielt a Mardekrba?
- Mert nem kldhettem mshov.
Nem kldhetted mshov? Mirt? Azt mg megrtenm, hogy nem hugrabugos tpus, de… nem elg btor, hogy griffendles legyen? Vagy nem elg eszes a Hollhthoz?
- Tl sokat krdezel… s nincs vlasz. Nem szndkozom megvltoztatni a dntsemet, Harry Potter. A fiad remekl illik a Mardekrba.
- Tvedsz. – Harry lehzta a sveget a fejrõl s visszatette a hromlb szkre. Amint levette a sveget, elsõnek az egyik rgi igazgatt ltta, aki bren volt a kpkeretben s aggdni ltszott. Ismerõsnek tûnt Harrynek. Aztn beugrott neki, Dippet professzor volt az, akit msodikos korban egy elvarzsolt naplban ltott. Ez a tny hirtelen rossz rzssel tlttte el… mintha a nhai igazgat tudn, amit Dumbledore-tl akar krdezni… az esetleges Voldemort-fle rksgrõl.
- Nos sikerlt megtudni valamit? – krdezte Albus.
- Nem. – Harry lerogyott az igazgatval szemben lvõ szkre, s htat fordtott Armando Dippetnek. – A sveg nem indokolta meg. De… taln te meg tudod mondani… vagy nem?
- Harry… - Albus mlyet shajtott. – Megrtem, hogyan rzel most. Bizonyra szrnyen hangzik a szmodra, de ha a sveg azt gondolja, hogy a Danielnek j lesz a Mardekrban, akkor j is lesz.
- Attl flek… - Harry hangja elakadt.
- Mitõl?
- Attl, hogy a fiam rajtam keresztl bizonyos dolgokat rklt Voldemorttl.
- . – lehelte az reg varzsl. – Nos… ez nem lehetsges.
- Nem? – vonta fl szemldkt Harry, akrcsak Dippet a festmnyen.
- Nem. Varzserõt s tulajdonsgokat kaptl Voldemorttl, amikor elõszr meg akart lni, de az egyszerû mgia-tvitel volt, a varzslat beplt a testedbe, a sejtjeidbe, de biztos vagyok benne, hogy a DNS-edbe NEM. Benned van, de nem adhatod t az utdaidnak. Ne tveszd ssze a mgit a genetikval. A varzserõ, amelyet Voldemorttl kaptl nincs jelen sem a fiadban, sem a tbbi gyermekedben. Daniel nem prszaszj, ugye?
- Nem, egyik gyerekem sem az – mondta Harry kiss megknnyebblve. Dippet professzor is jobb kedvûnek tûnt.
- Ltod? Mind Ginny, mind te prszaszjak vagytok, de varzslat rvn kapttok a kpessgeteket, nem rksggel. Te gy jutottl hozz, hogy a rd kldtt hallos tok nem sikerlt, a felesged pedig akkor kapta, amikor visszahoztad az alvilgbl Apfisz fklyjval. Ha ez a kpessg rklhetõ lenne, a gyermekeid beszlnnek prszaszul. De nem beszlnek. – Albus tanulmnyozta a fiatal varzsl aggd arct. – Nem kell aggdnod emiatt. A fiadnak egy rva kromoszmja sincs Voldemorttl.
- Biztos vagy benne?
- Tkletesen.
- De akkor… mirt kerlt a Mardekrba? – erõskdtt Harry.
- Fogalmam sincs rla… de biztos vagyok benne, hogy a fiadbl nem vlik stt varzsl. – kacsintott Harryre. – Klnben sem olyan szrnyû dolog a Mardekrban lenni. A tulajdon csm is ott volt.
- Aberforth? – Harry igazn meg volt lepve.
- Nos, igen. – blintott Albus. – Taln ezrt ûzte velem az a csnya trft… - megrzkdott. Harry elfojtotta a kuncogst, tudvn, mi volt az a csnya trfa. Szegny Albus…
- De az csd nem volt… hm… gonosz, ugye? – krdezte.
- Gonosz? Nem – nevetett az igazgat. – Bajkeverõ volt… majdnem akkora, mint az apd, Sirius, Remus s Peter egyttvve. Szerette bosszantani az embereket, s azt hiszem, ezrt osztottk a Mardekrba. De nem… soha nem volt gonosz. Mg egy plda… … tudtad pldul, hogy Gilderoy Lockhart is mardekros volt?
Harry szja somolygsra hzdott. – Mirt nem vagyok ezen meglepõdve?
- Na vajon mirt… - kuncogott Albus.
Fawkes hirtelen felbredt lmbl, kt rvid rikcsols-flt hallatott, aztn jra elaludt.
- Hajnali kt ra van. Azt hiszem ideje lefekdnd, ha tantani akarsz holnap… , pontosabban, ma – mondta Dumbledore.
Harry elhzta a szjt. – Kakukkos rnak hasznlod Fawkest?
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
