Daniel �s Kevin kib�mult a Roxfort Express ablak�n; figyelt�k, amint a vonat elhagyja a King’s Crosst, �s hamarosan ki�r Londonb�l. �ppen robbant�sdit akartak j�tszani, amikor egy s�t�t haj�, sz�rke szemû fi� l�pett be a f�lk�be.

- Sziasztok, ���… nem baj, ha ide �l�k? A t�bbi f�lke mind tele van.

Kevin �s Dan v�llat vont.

- K�sz – az �jonnan �rkezett ledobta poggy�sz�t a Kevin melletti �l�sre �s helyet foglalt. – Norbert vagyok. Norbert Devilsmoor-Malfoy.

- Malfoy? – kapott levegõ�rt Daniel. – Draco Malfoy fia vagy?

- Nem, az �ccse – mosolygott r�juk Norbert. – �s ti kik vagytok?

- Daniel Potter – felelte Dan, mik�zben gyanakodva m�regette a m�sik fi�t. Apja sokat mes�lt neki gyermekkori ellenfel�rõl… �s ez el�g volt Danielnek, hogy ne b�zzon senkiben, akinek az ereiben Malfoy v�r csordog�l.

- Kevin Weasley – mondta Kevin egy csokib�k�n cs�mcsogva. Nem �r�lt t�ls�gosan, hogy egy f�lk�ben kell utaznia egy Malfoyjal. Ap�i a kellet�n�l is t�bbet mes�ltek neki arr�l a csal�dr�l. – Sz�val Norbert a neved, mi? Hallottam, hogy ap�d oda van a s�rk�nyok�rt, de nem tudtam, hogy ennyire kedveli õket.

- Tess�k? – vonta f�l szem�ld�k�t az ifj� Malfoy.

- Nem tudja – legyintett Daniel.

- Mit? – k�rdezte Norbert.

- A r�gi roxforti vadõrnek volt egy Norbert nevû s�rk�nya… b�r csak p�r h�tig – felelte Kevin. – Te biztosan nem ismered a r�gi vadõrt, ugye?

- Hagridot? Szem�lyesen nem, de hallottam r�la – vont v�llat Norbert. – Ap�m sok mindent elmondott a Roxfortr�l.

- Le mertem volna fogadni. – Kevin savany� k�pet v�gott. – Elõsz�r is megtan�tott r�, hogyan kell Piton professzor talp�t nyalni, igaz?

- Fogalmam sincs, mirõl besz�lsz – v�laszolt az ifjabb Malfoy hideg mosollyal, �s k�r�ln�zett. – L�tom, mindkettõt�knek van baglya.

- Nem, ezek nem baglyok, hanem durrfark� szurcs�kok, csak jelmezb�lba mennek – jelentette ki Kevin. – �s a majom sem majom, hanem elvar�zsolt hercegnõ, aki akkor v�ltozik vissza, ha megcs�kolod. Ki szeretn�d pr�b�lni?

- Kevin! – Daniel megrov�an n�zett unokatestv�r�re. – Õ Malfoy, de az nem jelenti azt…

- … hogy olyan gonosz vagyok, mint a t�bbi Malfoy? – fejezte be a mondatot Norbert. – K�sz, Daniel, be fogom bizony�tani, hogy nem vagyok olyan rossz – tette hozz� kacsintva. – Egy�bk�nt nekem nem baglyom van, hanem holl�m. – Ezzel levette a mag�val hozott kalitka takar�j�t. – Iv�nak h�vj�k, �s ugyanolyan j� lev�lhord�sra, mint a baglyok. Vagy m�g jobb.

- Tipikus Malfoy. M�ris felv�g – s�hajtotta Kevin, mire Daniel bok�n r�gta.

- Teh�t… arra sz�m�tasz, hogy mardek�ros leszel? – k�rdezte Dan Norbertet.

- Val�sz�nûleg. De azt sem b�nn�m, ha holl�h�tas lenn�k. �s ti? Biztosan griffend�lesek, mi?

- Rem�lj�k, persze – b�lintott Daniel. – A Potterek �s Weasleyk mindig griffend�lesek voltak. Ahogy a Malfoyok mindig a Mardek�rba ker�ltek.

- Nem kell Malfoynak sz�l�tanotok – jegyezte meg Norbert. – Ink�bb a Devilsmoort haszn�lom. Az �desany�m le�nykori neve. A b�ty�m �r�kli a Malfoy k�ri�t, �n pedig a Devilsmoor birtokot, �gy jobban szeretem ezt a nevet.

- Ahogy akarod, Devilsmoor – morogta Kevin. – M�g egy b�k�t, Dan?

- K�sz. – Az ifj� Potter kinyitotta a kis dobozt, de amint kiny�lt, a b�ka kiugrott belõle.

- Kapd el! – ki�ltotta Kevin.

Daniel ugr�lni kezdett, de t�l alacsony volt, hogy el�rje a b�k�t, amely kifel� igyekezett a vonat ablak�n.

- Petrificus Totalus! – sz�lt egy hang, �s a b�ka megdermedt az ablakp�rk�nyon.

Kevin �s Daniel megfordult, �s l�tt�k, hogy Norbert kiny�jtott kez�ben tartja p�lc�j�t. – Most megfoghatod, ha nem zavar, hogy nem mozog, m�g r�god.

- �hm… egy�ltal�n nem. K�sz. – Daniel levette a b�k�t az ablakb�l. – K�red a fel�t? – aj�nlotta fel k�t darabra t�rve a b�k�t.

- Mi�rt ne? – vigyorgott Norbert, �s elvette csokol�d� fel�t. Daniel visszamosolygott.

Kevin �ppen mondani akart valamit, amikor egy l�ny tûnt fel az ajt�ban.

- Var�zsoltatok? – k�rdezte �rdeklõd�ssel.

- Nem, mibõl gondolod? – r�ncolta szem�ld�k�t Kevin.

- F�nyt l�ttam felvillanni ebbõl a f�lk�bõl. Igenis var�zsoltatok! – k�vetkeztetett a l�ny. Nem tûnt olyan parancsolgat� t�pusnak, mint Hermione n�ni, ink�bb �des �s egzotikus volt, holl�fekete haj�val. Barna szeme azt a benyom�st keltette a fi�kban, hogy �zsiai, vagy legal�bb is r�szben �zsiai.

- �s mi van, ha igen? – vonta f�l a szem�ld�k�t Norbert. – Nem tilos, vagy igen?

- Nem. – A l�ny le�lt, mielõtt b�rmelyik fi� megjegyezhette volna, hogy nem l�tj�k sz�vesen. – Liu-Ling Chang vagyok. De h�vhattok sim�n Liunak.

- Nagyszerû – fintorgott Kevin. Nem sokra tartotta a l�nyokat, mivel �r�kk� csak bosszantott�k õt. Mind�ssze k�t l�nyt kedvelt: Viviane-t �s Valentine-t, mert õk sosem viselkedtek �gy, mint a l�nyok.

- �n Norbert Devilsmoor vagyok – mutatkozott be az ifjabb Malfoy. – Õk pedig…

- Tudok besz�lni, Malfoy! –szak�totta f�lbe Kevin. – Kevin Weasley vagyok.

- �r�l�k – felelt a l�ny �s a harmadik fi�hoz fordult. – �s te?

- D…daniel – dadogta Dan, �s valami forr�s�g �nt�tte el a gyomr�t.

- Milyen Daniel? - k�rdezte Liu mosolyogva.

Daniel �gy �rezte, a forr�s�g a gyomr�b�l sz�tterjed az eg�sz test�ben. Õ sem tartotta sokra a l�nyokat, a l�nyok csak arra voltak j�k, hogy az ember ugrathassa õket �s nevethessen rajtuk. Eddig. Most azonban, hogy ez az egzotikus angyal r�mosolygott, hirtelen elfelejtkezett arr�l, hogy egy cs�põs riposzttal k�ne v�laszolnia, vagy el kellene k�ldenie a l�nyt a fen�be, ahogy a nõv�r�vel, Lilyvel szokta. – P…potter – hebegte.

- Ah, akkor te biztosan Harry Potter fia vagy! – csapta �ssze kez�t a l�ny. – Csod�latos! �desany�m annyit mes�lt az ap�dr�l! J� bar�tok voltak a Roxfortban… rem�lem, mi is j� bar�tok lesz�nk, Daniel. – Liu ezzel f�l�llt �s kis�t�lt.

- �n is rem�lem! – ki�ltotta ut�na Daniel, de az ajt� m�r becsuk�dott.

- Hajjaj… Dannie belez�gott valakibe! – somolygott Kevin.

Daniel morcosan n�zett r�, azt�n Norberthez fordult, �s megpr�b�lt olyan nemt�rõd�mnek l�tszani, amennyire csak b�rt. – Sz�val, honnan ismered azt a bûb�jt? Halad�knak val�, nem? Legal�bb egy �vig kell gyakorolni, mielõtt v�gre tudod hajtani… ha j�l hallottam.

- Nos, h�t… kaptam egy kis iskola-elõk�sz�tõ k�pz�st – vont v�llat Norbert, �s zsebre tette p�lc�j�t.

- Az ap�d fekete m�gi�ra tan�tott, mi? – mondta Kevin.

- Term�szetesen nem! – csattant fel Norbert. – Mi�rt tan�tott volna?

- Mert hal�lfal�, az�rt!

- M�g mindig jobb, mint a te ap�d… ap�id… t�nyleg, melyik is az igazi ap�d? Tudja egy�ltal�n az any�d?

- Fogd be! – Kevin v�rv�r�s lett. M�r t�l sokan s�rtegett�k a csal�dj�t a k�t-ap�s csal�dmodell miatt. – Az �n ap�im legal�bb megb�zhat�ak, nem �gy, mint a ti�d!

- Megb�zhat�ak? – nevetett Norbert. – K�t boh�c, akik viccboltot vezetnek?

- Viccboltot vezetnek, �s tisztess�gesen keresik vele a kenyer�ket, de a te ap�d minden, csak nem tisztess�ges! Hallottam r�la eleget, ismerem a fajt�j�t! Az eg�sz csal�dod olyan! – k�pte Kevin. – Velej�ig romlottak vagytok mind!

- Kevin! – ki�ltott r� unokatestv�r�re Daniel.

- Azonnal vond vissza! – kiab�lta Norbert, �s sz�rke szeme villogott a d�htõl.

- Sz� se lehet r�la, te koszos Malfoy!

Ez m�r sok volt Norbertnek. Orrba v�gta Kevint, aki cser�be s�pcsonton r�gta õt.

- Hagyd abba! – Daniel hasztalan pr�b�lta visszar�ngatni unokatestv�r�t Malfoyt�l.

Hirtelen kiv�g�dott az ajt� �s egy sov�ny, barna haj� fi� futott be. K�nnyûszerrel sz�tr�ngatta a verekedõket, �s mindkettõnek j�l beh�zott menet k�zben. Daniel seg�teni akart neki, de csak annyit �rt el, hogy õ is kapott egyet az �ll�ra. Visszaesett az �l�s�re, �s csillagokat l�tva f�j� �llkapcs�t massz�rozta. Amikor a csillagok v�gre eltûntek, feln�zett �s l�tta, hogy a barna haj� fi� Kevin �s Norbert k�zt �ll, �s visszatartja õket a vereked�stõl. Lihegett, ak�rcsak az ifj� Weasley �s Malfoy.

- Sajn�lom – mondta Danielnek az ismeretlen fi�. – Nem akartalak meg�tni, v�letlen volt. Csak õket akartam meg�ll�tani. Verekedni a vonaton… nah�t. – Mindkettõre megrov� pillant�st vetett. – Legyetek j� fi�k, �s fogjatok kezet.

- Vele? – horkant f�l Kevin. – Soha.

- �n sem fogok – felelte Norbert. – �s mit k�pzelsz, ki vagy te, hogy megmondod, mit tegy�nk.

- �n vagyok az, aki alaposan elver titeket, ha k�nyszer�ttek r� – felelte a barna haj� fi�. – J�l van, ne fogjatok kezet, de ne mer�szeljetek verekedni, k�l�nben visszaj�v�k! – ezzel kiment a f�lk�bõl.

A k�t ellenf�l a becsuk�d� ajt�ra meredt, azt�n �jra egym�sra n�zett. Norbert sz�ja vigyorra h�z�dott �s Kevin se tehetett r�la, neki is mosolyognia kellett.

- Nem rossz buny�s, mi? – k�rdezte.

- Nem rossz – b�lintott Norbert. – Edzen�nk kell egy kicsit, �s legk�zelebb mi verj�k el õt. Mit gondolsz?

- Rendben – b�lintott Kevin. – K�rsz egy kis Bogoly Berti f�le minden�zû drazs�t, Malfoy?

- Devislmoor. Ha nem akarsz Norbertnek sz�l�tani, h�vj Devislmoornak.

- A Malfoy r�videbb – vigyorgott az ifj� Weasley, egy drazs�t r�gva. – Brrrr… csukam�jolaj!