|
2b.-Kezdetek
AgiVega 2006.01.17. 12:53
Tz perccel tizenegy ra elõtt megrkezett Sirius, hogy elbcszzon Potterktõl. Harry tadta neki a kocsi kulcsait, s meggrtette vele, hogy vigyz Ginnyre, Lera, de leginkbb az ikrekre, mivel nekik klns tehetsgk volt ahhoz, hogy bajba kerljenek.
Miutn Sirius dehoppanlt, Fred George s Harry felsegtettk a gyerekek poggyszt a vonatra.
- H, David! – Lily integetni kezdett a flke ablakbl.
- Lily! – egy duci (de nem kvr), gndr szõke haj, gsznkk szemû fi futott oda a vonathoz, szleivel, Dudley s Millicent Dursley-vel a nyomban. Millicent egy ht v krli kislnyt vezetett kzen fogva.
- Lily! – ismtelte David ragyogva. – De j jra ltni tged, annyira hinyoztl a nyri sznetben!
- Te is hinyoztl nekem – mosolygott le r Lily. – Gyere, foglaltam egy flkt Yvette-nek s neknk s… - elhallgatott.
- …s Chris Woodnak, igaz? – szlt kzbe Daniel.
Lily elpirult, s nem vett szre, hogy msod-unokatestvre arca elkomorul. David nem kedveli azt a Wood fit, gondolta magban Daniel.
Miutn David elbcszott a szleitõl (hga, Daisy Dursley nyafogott, hogy õ is menni akar a Roxfortba), felkapaszkodott a vonat lpcsõjn s eltûnt a Lily ltal foglalt flkben.
Hamarosan Bill Weasley is feltûnt, lnya, Yvette legalbb tucatnyi csomagjt cipelve. Fleur nem jtt ki, mert desanyjnl volt ltogatban Franciaorszgban.
Yvette, a legcsinosabb Weasley lny, csillog szõke hajval s ragyog kk szemvel, lelt Lily s David kz. Õ most volt msodves a Roxfortban. Mg Lily griffendles, David pedig hugrabugos volt, Yvette-t a Hollhtba osztottk be, s lthatan nagyon bszke volt erre.
Dan s Kevin elhelyezkedett egy flkben a vonat vgn. Kevin api legutols tancsait hallgatta:
- Ne dhtsd fel McGalagonyt, Kevin, nagyon szigor asszony!
- Ne piszktsd ssze a folyost, klnben Frics elkap!
- Ne vedd tl komolyan az reg Pitont, nem olyan rossz, mint amilyennek tetteti magt!
- Viselkedj rendesen!
- Viselkedjek rendesen? – pislogott Kevin. – Tõletek ez egy kicsit erõs, apukim!
A piros gõzmozdony kmnye pfkelni kezdett, mire a Weasley ikrek Harryvel egytt htralptek s integettek.
- Ne varzsoljatok a vonaton, gyerekek! – kiltotta Harry.
- Nem grhetnk semmit, Harry bcsi! – kiablt vissza Kevin.
- Viszlt az iskolban, apa! – integetett Daniel.
A vonat mr majdnem elindult, amikor egy vzna, stt haj fi rkezett lihegve a kilences s tzes vgnyt elvlaszt falon keresztl, s nagy csomagjval a vonathoz futott.
- H, hadd segtsek! – ajnlotta fel Harry, ltvn, hogy a vonat indul s a finak nem lesz ideje felszllni a csomaggal.
A fi felugrott a lpcsõre s a fiatal varzsl segtsgvel poggysza is felkerlt a vonatra.
Amkor Harry megtrlte a homlokt, a fi egy pillanatra megdermedt, s thatan Harryre meredt - tekintete annak sebhelyre tapadt. Aztn eltûnt a folyosn, s a vonat elindult.
Amikor Harry visszafordult az ikrekhez, dbbenten ltta, hogy kibuggyant a knnyk.
- Elment a kis csibsz…
- Felnõtt, Fred… a mi kis csibsznk…
- Adj egy zsebkendõt, George…
- Tessk.
- Ksz.
- Ksz? – vonta ssze a szemldkt Harry. – Tnyleg, az a neveletlen klyk meg sem ksznte a segtsgemet.
- Akkor legkzelebb, mikor tallkozol vele, vonj le tven pontot a hztl – javasolta George, s kifjta az orrt.
- Feltve persze, ha nem griffendles – tette hozz Fred szipogva.
Harry azonban mr nem figyelt rjuk. Lesimtotta a hajt, hogy elrejtse a sebhelyt, s roppant knyelmetlenl rezte magt. Az utbbi tz vben a npek kezdtk ’normlisnak’ tekinteni, amihez õ knnyen hozzszokott. Õszintn rlt, hogy lheti az lett, mint akrmelyik msik varzsl, anlkl, hogy folyton bmulnnak r. Voldemort halla utn ahogy teltek az vek, az emberek lassan elfeledtk, hogy õ a ’kis tllõ’, s legnagyobb megknnyebblsre inkbb ragyog kviddics-jtkosknt tartottk szmon. J rzs volt hresnek lenni, de nem tl hresnek.
Ezek utn a ’normlis’ vek utn furcsa volt, hogy jra megbmultk. Borzongs futott vgig a testn.
Hlye vagy, Harry. Csak egy fi volt, aki hallott rlad s nyilvn kvncsi volt… mgis mirt van ez a htborzongat rzsem? Megrzta a fejt, s gy dnttt, jobb, ha elfelejti az egszet.
- Jl van, srcok, akkor n most hoppanlok Roxmortsba.
- Ok, Harry – blintott Fred. – s, Harry… ne hagyd, hogy Kevin tl sok galibba keveredjen!
- Megprblom, j? – vigyorgott Harry az ikrekre. – De Kevin, lvn a ti fiatok… nem garantlhatom, hogy kpes kimaradni a zûrbõl.
Miutn az ikrek dehoppanltak, Harry a tvolban eltûnõ vonat utn nzett, melynek kmnye fekete fstt eregetett a zafrkk gre.
Ez a vonat egy egszen j vilgba viszi a fit…
Remlte, hogy Daniel ugyanolyan jl megtallja a helyt a Roxfortban, mint õ hsz vvel azelõtt. Az, hogy Dan kviblinek szletett, sebet ttt apja szvn. Egy sebet, mely behegedt ugyan, amikor Desideria, az aranyhal teljestette Harry harmadik kvnsgt, de Harry nem tudta egszen biztosan, elg tehetsges varzsl lesz-e a fia. Daniel persze varzsolt mr, amikor bcsiki Fred s George tantottk (Harry hozzjrulsa nlkl), m Dannek szemltomst nehzsgei voltak a bûbjokkal.
Valahnyszor Dan ltta, hogy unokatestvrei a szleiktõl elcsent plcjkkal varzsolnak, r kellett dbbennie, hogy õ nem tudja olyan knnyen elvgezni a bûbjokat, mint a tbbiek. Fred s George a szlõk hta mgtt tantgattk varzsolni a gyerekeket, s egy este Daniel az apjhoz fordult, hogy krdezzen tõle valamit.
Harry ugyancsak meglepõdtt, amikor megtudta, hogy Dan a bcsiki felgyelete alatt varzsolni prblt… s valsggal megdbbent, mikor a nyolcves gyerek egy tizent ves rettsgvel nzett a szembe, s megkrdezte: - Nekem mirt nem mennek olyan jl a bûbjok, mint Lilynek, Kevinnek, Valnek s Vivnek? Mg Lancelot is jobb nlam.
Harry akkor mr kilenc ve gyakorl apa volt, mgis azon kapta magt, hogy nem tudja, mit feleljen a finak. Nem akart hazudni neki, ezrt Ginnyvel egyetrtsben gy dnttt, hogy Danielnek joga van megtudni, hogy mgia nlkl szletett s Harry kvnsgra kapott varzserõt.
Daniel egsz jl fogadta a dolgot. – Asszem rlnm kne, hogy egyltaln van valamennyi varzserõm… Ezzel az erõvel akr semennyi se lehetne. Kevs is jobb, mint a semmi – felelte ugyanazzal az rettsggel, mely annyira meglepte Harryt.
Azta ngy v telt el, s Daniel nem tûnt boldogtalannak, amirt kevsb gyes, mint a tbbiek. Nagy szorgalommal folytatta az illeglis varzsls-rkat bcsikival, s vgl sikerrel jrt. De vajon ez elg lesz a Roxfortban? - tûnõdtt Harry. Attl tartott, hogy a fia gy jr, mint Neville Longbottom, s nevetsg trgya lesz... fõleg a mardekrosok elõtt.
Shajtott, s nagyon remlte, hogy nem lesz nehezebb Danielnek, mint neki volt annak idejn. Legalbb ott van krltte Kevin, Viv s Val mint szeretõ csald, s bizonyra j bartai is lesznek.
Klnben Lilynek is sok bartja van. A legjobb bartnõje pldul a harmadikos Circe Diggory volt. Circe, Diggoryk egyetlen vigasza ngy vvel azutn szletett, hogy elvesztettk fiukat, Cedricet.
Harry nagyon rlt, mikor megtudta, hogy Amosnak s felesgnek msodik gyermeke szletett, s mg boldogabb volt, amikor Lily sszebartkozott a kislnnyal. Egy kicsit megknnyebblt tõle, s legalbb rszben megszabadult a nyugtalant gondolattl, hogy õ okozta Cedric hallt. Az igazsg azonban az volt, hogy mg mindig nem tudott teljesen belenyugodni. Seb volt ez is, s mindig az is marad, soha be nem gygyul seb… Harry szvn s lelkn amgy is tl sok seb ttongott mr, s kzlk j pr makacsul nem akart begygyulni. gy a fiatalember csak annyit tehetett, hogy figyelmen kvl hagyta õket. Csaldja krben ez nagyrszt sikerlt is neki.
Lehajolt Hedvig kalitkjrt, mire s az reg bagoly bartsgosan rhuhogott. A vonat mr kihzott az llomsrl. Harry szabad kezvel szemt bernykolva nzte a gõzmozdony utols lthat fstgomolyait.
Gynyrû idõ volt, ragyogan sttt a nap - nem tl gyakran volt ilyen kedvezõ az idõjrs szeptember elsejn. Harry ezt j jelnek tekintette, valami j dolog elõjelnek. Egy j kezdetnek...
Amint Harry Roxmortsba, egy takaros zspfedeles hz kertjbe hoppanlt, hrom alak csapott le r.
- Harry bcsi! Harry bcsi! – Valentine, Viviane s ccsk, Rupert, seprûjkrõl leugorva a nyakba ugrottak, s lelkesen lelgettk.
- Srcok, srcok, megfojtotok! – nevetett Harry, unokahgait s unokaccst mregetve. A lnyok nagyon hasonltottak Hermionra, kivve hajuk sznt, mivel mindkettõnek gõvrs haja volt. A kis Rupert azonban szakasztott msa volt Ronnak, csak Hermione bozontos barna hajt rklte.
- , nem akarjuk megfojtani Harry bcsit, ugye? – kacsintott Valentine az ikertestvrre.
- Mg nem – rzta fejt Viviane. – Elõszr megnzzk, hogy tant, aztn dntjk csak el, hogy megfojtsuk-e vagy sem.
- Gyerekek, mirt fenyegetitek szegny bcsiktokat? – Hermione szles mosollyal lpett ki a hzbl. Felszedett pr kilt az elmlt tz vben, s kicsit duci lett, de llandan mosolyg arcval nagyon bjos jelensg volt. Ron szerint most, hogy volt mit “fogni” rajta, mg csinosabb volt, mint rgen,
- Nem fenyegetjk, anya – rzta fejt Viv. – Nem ijesztettnk meg, ugye, Harry bcsi?
- Nem, nem – nevetett Harry, s Hermionhoz hajolva odasgta: – Inkbb az a kilts rmt meg, hogy tantanom kell õket.
- , ne aggdj, nagyszerû tanr leszel, Harry – felelte a sgornõje. – Gyere be, pp most stttem stemnyt.
- Stemny! – kiablta Rupert.
- Nem, gyerekek, ti nem kaptok, mg meg nem eszitek azt a finom spentot, amit ebdre fõztem – mondta Hermione. – Menjetek replni, fõleg ti ketten – mutatott Vivre s Valre. – Vgl is egsz vben nem replhettek majd.
- , az a hlye szably! – shajtotta Viviane. – Igazn, ezek a roxforti szablyok olyan rgimdiak, mr rg el kellett volna trlni õket! Az elsõsknek is engedlyezni kne a seprût!
- Szerintem is – blintott Harry, belpve a konyhba. Hermione gyorsan kiterelte a gyerekeket, s lelt mell az asztalhoz.
- s most mesld el, mi nyugtalant.
- Nyugtalant? – vonta fl szemldkt Harry. – Tulajdonkppen semmi… csak flek, hogy elszrom.
Hermione megpaskolta a kezt. – n is ideges voltam, mikor tantani kezdtem a Roxfortban, de tnyleg nem nagy dolog. Ha Lockhart elboldogult vele, neked is biztosan menni fog.
- A, ksz, Hermione, mr sokkal jobban rzem magam – fintorgott a fiatalember, vigyorgsra ksztetve Hermiont.
- Komolyan gondolom, Harry – folytatta a boszorkny. – Kt dolog nagyon fontos: elõszr is bnni kell tudni a gyerekekkel. Mivel hat gyerek apja vagy, ez nem okozhat neked nehzsget. Msodszor: jl kell tudnod a bûbjtant. Ez is rendben van, Flitwick professzor mindig elgedett volt veled.
- De mgis neked sikerlt elsõnek tollat rptetni – mosolygott Harry. – Huss s pcc… a mindenit, mintha ezer ve trtnt volna!
- Ezer ve? – kuncogott az asszony. – Ne mondd ezt, Harry, ettõl menten regnek rzem magam!
- Lehet, hogy ostobn hangzik, Herm, de nha tnyleg regnek rzem magam – shajtotta a frfi.
- Csak azrt, mert tbbet ltl t harminc v alatt, mint msok nyolcvan ves korukig.
- Harmincegy – javtotta ki Harry.
- Jaj, Harry – rzta fejt Hermione. – Lehetetlen alak vagy! Ne is emlkeztess r, hogy mr harmincegy vagyok!
- Mg, nem vagy annyi – vigyorgott a fiatalember. – Csak leszel, tizennyolc nap mlva.
- J, hogy emlkszel, mikor van a szletsnapom. Ron hajlamos elfelejteni.
- A j reg Ron… lent van a boltban?
- Ht persze, a drgaltos seprûi kzt, mint mindig – blintott Hermione. – Menj csak, ltogasd meg!
- Megyek, de elõbb hallani akarom, mi minden trtnt errefel mostanban. – mondta Harry s elvett egy stemnyt. – Hm, finom. Szegny klykk, rmes lehet, hogy elõbb spentot kell ennik… Tnyleg, Herm, hallottl valami jsgot, amirõl tudnom kell, mielõtt visszamegyek a j reg Roxfortba? Tudod, csak hogy napraksz legyek.
- , ht van pr dolog, Harry, de Dumbledore megkrt engem s a tbbi tanrt, hogy ma estig tartsuk titokban.
- n is tanr vagyok – Harry figyelmeztette sgornõjt.
- Mg nem – mutatott r Hermione a falirra nzve. – Ht ra s huszonhrom perc mlva, Harry.
A fiatal varzsl flvonta szemldkt.
- Ht ra s huszonhrom perc mlva Dumbledore bemutat tged a gyerekeknek, mint az j bûbjtan tanrt, egytt…
- Egytt?
- Nem mondtam semmit – rzta fejt a boszorkny, de szeme pajkosan csillogott.
- Ugyan mr, Herm. gyis hamarosan megtudom, mirt nem mondod el most?
- Pont azrt, mert hamarosan gyis megtudod! – vgott vissza az asszony. – Tessk, egyl mg stit.
- Szval lesz mg egy j tanr, mi? – erõskdtt Harry. Remlte, hogy sgornõje a vgn csak elrulja neki a nagy titkot.
- Kettõ – vont vllat amaz.
- Ok, legalbb azt mondd meg, pozitv vagy negatv-e a vltozs?
- Azt majd te magad eldntd – vigyorgott Hermione.
- Lehetetlen alak vagy, Hermione, tudod? – forgatta a szemt Harry.
- Tudom. Ron minden nap kzli velem – a nõ kipillantott az ablakon, hogy ellenõrizze: gyerekei egy darabban vannak-e mg.
- Piszok j seprû-lovasok – jegyezte meg Harry, amint az ikerlnyok s ccsk az gen cikztak.
- Igen, azok… mgis llandan attl flek, hogy kitrik ki a nyakukat! – shajtotta az anyjuk. – De nem tilthatom el õket a replstõl… vgl is Weasleyk! Belehalnnak, ha nem replhetnnek… brcsak Aberforth nem utaztatn õket folyton a replõ-sznjn!
- Micsoda? – pislogott Harry. – Aberforthnek mg megvan a sznja?
- Persze, hogy megvan – shajtotta Hermione. – Lthatatlann tvõ bûbjt szr r, s a gyerekek egyszerûen imdjk!
- Hajtani is tudja valamelyikk a sznt? – krdezte Harry. lnken emlkezett mg arra, amikor elõszr prblta irnytani Aberforth rnszarvasait.
- Nem, persze, hogy nem. De nagyon szeretnek a sznon lni, s tudod, mennyire szereti Aberforth a gyerekeket…
- Kr, hogy õ s McGalagony tl ksõn tallkoztak ahhoz, hogy gyerekeik legyenek – jegyezte meg Harry. – rlk, hogy legalbb Hagridnak s Olympe-nak van egy.
- Tnyleg, hogy van a kis Titania? – nevetett Hermione. Hagrid Franciaorszgba kltztt felesgvel s kislnyval, aki jvõre lesz elsõs a Beauxbatonsban.
- , Titi remekl van – felelte Harry. – Mr most magasabb nlam. Mg jl emlkszem, amikor megltogattuk a “kis” csaldot, pontosan Titi szletse utn…
- … s tged krtek meg, hogy pesztrld egy kicsit – kuncogott Hermione.
- Nem talltam a pelenkjt s vgl egy abroszba burkoltam be a kislnyt, mert nem talltam ms rongyot, ami elg nagy lett volna – blintott a fiatal varzsl, mosolyogva az emlken. – Kicsit szomor vagyok, hogy Hagrid elment.
- n is - felelte Hermione. – De Aberforth ugyanolyan j legends lnyek gondozsa tanr, mint õ volt.
- Tnyleg, hogy jnnek ki a Dumbledore fivrek egymssal? Remlem, nem volt jabb kecske-gy.
- Persze, hogy nem volt – felelte Hermione. – Habr… Albus soha nem hagyja ki az alkalmat, hogy emlkeztesse a fivrt, hogy õ a Roxfort igazgatja, mg Aberforth csak egy tanr… de Aberfortht nem igazn rdekli Albus hidegsge, nagyon jl rzi magt tanrknt, s a dikok szeretik az rit.
- Ugye szurcskjai nincsenek? – krdezte Harry remnykedve. – Lily idn kezdi a legends lnyek gondozst, s nem szeretnm, ha Aberforth egyik ’hzillatkja’ megenn õt ebdre.
- Ht azt nem mondhatom, hogy Aberforth nem kedveli a veszlyes lnyeket… ne felejtsd el a jetit, de nincs annyira odig rtk, mint Hagrid.
- Ezt rmmel hallom. s mi van a j reg Pitonnal? Lily meslte, hogy mg mindig undok… br nem kimondottan vele, csak gy ltalban.
- , Piton keserûbb, mint valaha. Mg a mardekrosok is kezdik utlni a bjitaltant, s az mr valami.
Harry elfintorodott. – El tudom kpzelni. Szegny Dan, gondolom, Piton nem igazn fogja kedvelni õt, lvn az n fiam. Az igazat megvallva, fltem, hogy Piton kimondottan undok lesz Lilyvel is, de nem az… Nem is rtem mirt – vonta meg a vllt.
- Milyen msik j trgya van Lilynek? – krdezte Hermione.
- Termszetesen szmmisztika. Meggyõztem, hogy ne a jslstant vegye fel.
- J, akkor tantani fogom – mosolygott a boszorkny. – De ne vrd tõlem, hogy kivtelezzek vele, vagy valami.
- , n aztn nem vrnk el ilyesmit tõled Herm, ahhoz tlsgosan jl ismerlek. – Harry flllt. - Ok, megyek, benzek Ronhoz. Ksznm a stemnyt, kitûnõ volt.
- Minerva receptje – felelte Hermione. – Htvgn mindig st valami finomat a frjecskjnek. El se tudod kpzelni, mennyire megvltozott, mita frjhez ment.
- Csak nem lett vidm s felszabadult? – vonta fl szemldkt Harry. Hermione blintott.
– Hûha, akkor alig vrom, hogy megismerkedjem ezzel az j McGalagonnyal!
Amint Harry vgigstlt Roxmorts fõutcjn Ron seprûboltja fel, nem gyõztt mulni az elegns j pletek lttn, melyek az elmlt pr vben pltek. Roxmorts nem ugyanaz az reg varzslvros volt, amelyet Harry roxforti dikvei alatt megismert.
A Mzesfals, a Gladrags, s a Dervis & Durran mellett tucatnyi j zlet nylt: volt ott virgbolt (Bill felesge Fleur vezette), egy varzsl-elektronikai cikkeket rust zlet, amely fõleg rdikat tartott (a Varzsszem rdi mellett ngy msik varzslzent sugrz rdiad kezdte meg mûkdst), volt ott szpsgszalon is - mely Gilderoy Lockhart szpsgszalon hlzatnak egyik tagja volt, s volt ott egy…
- Bank? – pislogott Harry meglepetten. – Nem is sejtette, hogy a Gringotts mellett van msik varzslbank is, s mgis itt volt elõtte. Az plet a grg Parthenon miniatûr msnak ltszott, a homlokzatn olvashat felirat pedig… Malfoy&Malfoy.
Harry felnygtt. – Csak ezt ne.
- Mit ne? – szlalt meg a hta mgtt egy ismerõs hang.
Megfordult s az ntelten vigyorg Draco Malfoyjal tallta magt szemben. Draco keze elegns talrja zsebben nyugodott. Pont gy nzett ki, mint egy bankr.
- Mit jelentsen ez? – krdezte Harry.
- J reggelt neked is Potter – szlt Draco gnyosan. – Mi mit jelentsen?
- Ez az egsz. A bank. Azt hittem, a Gringotts az egyetlen.
- Eddig az is volt. De most mr itt van az n kis csaldi bankom, s pr nap mlva megkezdi mûkdst. Ne izgulj, nem akarlak rvenni, hogy az n bankomban tartsd a pnzed.
- Inkbb bznm kecskre a kposztt – vonta ssze szemldkt Harry. – gy tudtam, a csaldod mr nem gazdag.
- Igaz, hogy egy darabig elg szegnyek voltunk… aztn tavaly a j reg Jean-Luc Malfoy bcsi elhunyt Franciaorszgban, s mindent mi rkltnk. Persze a Gringotts koboldjai nem rltek a konkurencinak, de kit rdekel? A roxmortsi varzsl npessg boldog, hogy van helyi bankjuk, knyelmesebb nekik, hogy nem kell Londonba mennik, ha fel akarnak venni egy kis pnzt.
- Gondolom, magasabb hitelkamatokkal fogsz dolgozni, mint a Gringotts - mondta Harry.
- Persze. Elvgre szegny bankroknak is meg kell lni valamibõl – vont vllat Malfoy.
- , szegny bankrok! – fintorgott Harry. – Jut eszembe, apddal vezeted a bankot?
- Nem, csak n. Apa csak egy kis tõkt fektetett be a sajt rksg-rszbõl… nem jn tl gyakran a bankba, gy n vagyok itt a fõnk.
- Szegny roxmortsiak – shajtotta Harry, a bankkal szembeni (mg pts alatt ll) zletre pillantva. – s az milyen zlet lesz odat?
- Az? – vont vllat Draco. – Valami gyorstterem, de mg sokra nyitnak meg.
- Gyorstterem, mi? Szegny Madam Rosmerta, akkor neki is lesz konkurencija.
- De mennyire! – vigyorgott Malfoy. – Rosmerta tterme nagyon takaros, meg minden, de vltozik a vilg, s a fiatalok jobban kedvelik a gyorsttermeket, mint a hagyomnyosat. Ez itt elg modern lesz, ha jl ltom… nem beszlve arrl, hogy a tulajdonos is sokkal csinosabb, mint az reg Rosmerta.
- Mirt, ki az? – krdezte Harry.
- Egy rgi ismerõsd, Potter – Malfoy a flksz tterem ppen nyl ajtajra mutatott.
- Cho! – lehelte Harry, megltvn a kilpõt.
- Igen, Chang kisasszony. Mg mindig rendkvl szexi, ugye?
Harrynek el kellett ismernie, hogy egykori szerelme csodsan nz ki, s ez a gondolat zavarba ejtette. El akart tûnni a szeme elõl, de elksett, mert Cho szrevette, s lelkesen integetni kezdett.
- Menj csak Potter! J szrakozst! – somolygott Malfoy s visszatrt a bankjba.
Harry odament a nõhz.
- Szia, Cho.
- Szia Harry. rlk, hogy jra ltlak.
- n is – mosolygott Harry s rezte, hogy elvrsdik. Fene essen beld Potter, mirt pirulsz el, amikor rd mosolyog? Tizent v nem volt elg, hogy elfelejtsd?
- Jl vagy? – krdezte a boszorkny.
- , persze – blintott Harry. – Szval Roxmortsban is nyitsz egy McRice ttermet?
- Igen. Ez lesz a szzadik McRice tterem a vilgon, s azt hiszem az utols is. Egyszerûen csak akartam egyet pteni Roxmortsban is - elg kicsi a piac, tekintve a Hrom Seprût, de remlem, azrt nyeresges lesz.
- Biztosan sikeres lesz.
- Ettl mr McRice-ban, Harry? – csevegett tovbb Cho.
- Nos, igen. Elg sokszor. Szeretem ezt a fajta konyht… br egy idõ utn az ember megunja a rizst.
- Milyen igaz! – nevetett a nõ. – s melyik McRice tetszett a legjobban?
- Az, amelyik Orlando varzsl-negyedben van.
- Voltl az llamokban? – krdezte Cho lelkesen. – Csodlatos! n vekig ott ltem! Merre jrtl?
- , csak Floridban. Ginny s n ott tltttk a hetedik hzassgi vfordulnkat.
- … - Cho arca elborult. – Nem tudtam, hogy meghzasodtl.
- Pedig gy van. s te?
- n nem – rzta fejt a nõ. – De van egy kislnyom. Idn lesz elsõs a Roxfortban. Ezrt jttem vissza az llamokbl… azt akartam, hogy a Roxfortba jrjon. A neve ugyan megjelent egy arizonai varzsl iskola nyilvntart knyvben, de nem volt nehz elintzni, hogy ide vegyk fl. – Cho arcn lmodoz kifejezs jelent meg. – Szerettem a Roxfortba jrni, s azt akartam, hogy a lnyom is olyan boldog legyen, mint n voltam itt… Tl sok helyen laktam, beutaztam a vilgot, mgis… tulajdonkppen ez volt az egyetlen hely, ahol mindig boldog voltam… kivve Cedric hallt.
Harry sztnsen megfogta s megszortotta Cho kezt.
- Jl van, Harry – mosolygott r hlsan az ifj boszorkny. – Rg volt.
- s… a lnyod apja is Nagy-Britanniba jn?
- Ross? , nem! – legyintett Cho. – Az a szerencstlen azt sem tudja, hogy van egy gyereke. Csak kaland volt, s nem akartam tõle semmit. Nem is szerettem… s te? Vannak gyerekeid?
- Hat – vigyorgott Harry.
- Hat? Hûha, akkor nyilvn elfoglalt apuka vagy!
- Az bizony. De kimondottan lvezem. Szeretem a gyerekeket… rszben ezrt is vllaltam tanri llst a Roxfortban.
- Micsoda? Tanr leszel? – csapta ssze kezt Cho. – Mit fogsz tantani?
- Bûbjtant.
- Ez csodlatos, Harry! Akkor az n kislnyomat is tantani fogod! Legalbb egy j tanra biztosan lesz.
- Nem vagyok biztos benne, hogy olyan j tanr leszek. Ez az elsõ vem, s nem tudom, hogyan csinljam.
Most Cho szortotta meg az õ kezt. – Nagyszerûen fog menni, Harry. Bzom benned. Brcsak a lnyomnak csupa olyan kedves tanra lenne, mint te…
- Sajnlom, de ki kell, hogy brndtsalak. Piton mg mindig itt van.
Miutn befejezte a beszlgets Choval, Harry tovbbment az ton, tkozva magt, amirt elvrsdtt a nõ jelenltben. Mr klnben sem rez irnta semmit. De akkor mirt kellett elpirulnom? Mrgben belergott egy kõbe. Akkor jtt r, hogy a Mzesfals elõtt ll.
A kirakat azonban ezttal nem csokibkkat, bûvs bizsert s cukor pennkat knlt, hanem res volt. A kirakatvegre pedig egy hirdets volt ragasztva ELAD felirattal.
Harrynek elszorult a szve. A legjobb hely, a leges-legjobb hely Roxmortsban, zrva van. Kvncsi vagyok, Ron mit szl ehhez, ismerve az dessgek irnti szenvedlyt…
A varzsl-vros fõutcjn stlva Harry meglepetten vett szre egy aprcska regasszonyt, aki hintaszkben lt egy hz torncn, s hevesen integetett neki.
- Mrs. Figg, maga az?
- Igen, des fiam, n vagyok! – blogatott az idõs boszorkny, s odaintette.
- J napot kvnok, Mrs. Figg. Bocssson meg, de megkrdezhetem, mit csinl errefel?
- A helyi panzit vezetem, Harry fiam – mosolygott r Arabella, s az lben fekvõ kt kismacskt simogatta.
- Panzit? – pislogott Harry. – Hûha, Roxmorts jobban megvltozott, mint gondoltam. Bank, gyorstterem, panzi, a Mzesfals bezrt… mi jhet mg? Uszoda? Alig ismerek r a vrosra.
- Igen… - az reg boszorkny vgyakozva felshajtott. – A vltozs szelei tsprtek Roxmortson is. Vltozik a vilg… s a vltozst nem lehet meglltani. n is rjttem, amikor egy nagy bevsrlkzpontot kezdtek pteni a rgi hzam mellett a Privet Drive-on. Akkor dntttem gy, hogy vgleg otthagyom Little Whinginget.
- Ha mr Little Whingingrõl van sz… hogy van a nagybtym s a nagynnm?
- … amikor utoljra lttam õket, jl voltak. gy hallottam, a Grunningsnak jl megy. Mr. Dursley nagy ttelben adott el frkat a bevsrlkzpontot ptõ cgnek.
- Nem az anyagi helyzetkre vagyok kvncsi, hanem azt krdezem, hogy vannak – mondta Harry. – gy rtem… jl vannak?
Arabella rncos arcn halvny mosoly tûnt fel. – Igen… tbb-kevsb. Csak tudod… magnyosak. Dudley s a felesge rendszeresen ltogatjk õket, de az nem ugyanaz. Hallottam, hogy Petunia vett egy papagjt, hogy legyen kivel beszlgetnie, mg Vernon dolgozik.
- Papagjt? – vigyorgott Harry. – Petunia nni utlta az llatokat. Minden llatot.
- Mint mr mondtam, Harry – Mrs. Figg thatan nzett r – vltoznak az idõk… Minden s mindenki vltozik.
Harry blintott, de egyltaln nem volt boldog a hrektõl. Vltozs… a vltozstl svrogni kezdett a rgi idõk utn, amikor ez a vroska volt a legkellemesebb hely Skciban. A vltozstl egyszerûen regnek rezte magt, legalbb is regebbnek, mint szerette volna. De ha sszehasonltotta magt az idõs Mrs. Figg-gel, butasgnak rezte ezeket a gondolatokat
- Nos, mennem kell, megltogatom Ron bartomat. Viszontltsra Mrs. Figg.
- Viszontltsra Harry fiam! – mosolygott r az idõs boszorka.
Nemsokra odart a kis zlethez, melynek kirakata seprûkkel volt tele.
Sgort a pult mgtt tallta, egy elnyûtt kinzetû Nimbus 2001-es farknak javtsba mlyedve.
- Szervusz Ron.
Ron flnzett s szlesen elmosolyodott. – Szia, Harry! Vagy inkbb Potter professzort kne mondanom?
- Ugyan mr, Ron – nevetett Harry, kezet rzva bartjval. – Elg rossz lesz hallani, hogy az unokaccseim, unokahgaim s sajt gyerekeim professzornak szltanak… De mit tehetnk? Az a szably, hogy az rn mg a sajt gyerekeimnek is professzornak kell szltaniuk… Talld ki, kivel futottam ssze?
- Kivel?
- Choval.
- Changgal?
- Aha. McRice ttermet nyit a vrosban.
- , szval az a csicss zlet lesz az v a bankkal szemben?
- hm. Jut eszembe… hogyhogy nem szltl Malfoy bankjrl?
- , az… - fintorgott Ron. – Hermione azt gondolta, ne idegestsnk… tudtuk, hogy elõbb vagy utbb gyis megtudod… de gondoltuk, jobb, ha minl ksõbb tudod meg. H, krsz egy csokibkt? – vltott tmt, mert nem igazn akart Malfoyrl beszlni. – A Mzesfals utols kszletbõl van.
Harry tvette a bkt, s Ron is kinyitott egyet.
– Mirt zrt be a Mzesfals?
Ron vllat vont. – Nemtom. Asszem a tulajdonosok megregedtek, s gy dntttek, a Bahamkon tltik reg napjaikat… klnben is elg pnzt kerestek az utbbi tz vben.
- De nem vehettek volna fel alkalmazottakat? – krdezte Harry, bkjn rgdva. – Ptolemaiosz, - nzett a krtyra. – Mr nem gyûjtd õket, ugye?
- Nem – nevetett Ron. – De a fiam igen.
- Akrcsak a hrmas ikreim. Milyen a te krtyd?
- Hm. lssuk csak… - Ron megfordtotta a krtyt. – Hehe… egy Harry Potteres krtya.
- Egy micsoda?
- Nzd meg magad, haver.
Harry elvette a krtyt s elolvasta rajta a feliratot.
HARRY POTTER
A Kis Tllõ nven is ismeretes. Legyõzte Tudjukkit egyves korban (akkor szerezte hres villm alak sebhelyt), majd jra s jra megvvott vele, mg õ s felesge, Virginia sikeresen vgleg megszabadtottk a vilgot Tudjukkitõl 1998-ban. Az utbbi idõkig Mr. Potter a Porpici SC jl ismert fogja volt.
- Mita van sajt krtym? – vonta fl szemldkt Harry. – Elgg jnak kell lennie, hiszen csak hrom hnapja hagytam ott a Porpicit.
- Nem tudom – vont vllat Ron. – De n nagyon bszke lennk, ha sajt krtym lenne, gyhogy hagyd abba ezt a rosszall szemldkrncolst.
- Nem is nztem rosszallan… csak csodlkoztam.
- Meglepõdtl a sajt hrneveden? Ugyan Harry, ne mondd, hogy mg mindig nem szoktl hozz!
- Harry megrzta fejt. – Vgl megszoktam, de soha nem lveztem, ugyanolyan jl tudod, mint n. A Lockhart-flk biztosan lveznk, de n nem…
- Ha mr Lockhartrl van sz… azt hallottam, hogy õ s a felesge visszatrtek Angliba. – mondta Ron. Gilderoy s Sunny az utbbi tizenegy vet utazssal tltttk, Gilderoy Lockhart-fle szpsgszalonokat nyitva vilgszerte.
- Igen? – krdezte Harry. – s?
- Emlkezz, haver… amikor elmentek, Sunny terhes volt. Ez tizenegy vvel ezelõtt volt. Talld ki, akkor ki jn a Roxfortba?
- Egy Lockhart gyerek? – nygtt fel Harry. Ez mr sok volt neki. Tantania kell a sajt gyerekeit, Ron s Hermione vad ikreit, a kibrhatatlan okoska Lancelotot, Kevint, aki rosszabb, mint Fred s George egyttvve, s most mg egy Lockhart klykt is…
Nos… Harry egy dologban biztos volt: unatkozni nem fog az elõtte ll tanvben.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
